bájos feleségem, Janice

Azután kértem meg a kezed, hogy elmondtad, a gyermekemet várod. Na jó, talán nem volt egy mesés leánykérés, csak egy javaslat, hogy ne veszítsem el a gyereket. Sosem akartuk volna elvetetni, hiába jelentette ez azt, hogy egy olyan kapcsolatban ragadunk, ami bár jó... Mindketten tudjuk, hogy közel sem az igazi. Sőt, ha nem esel teherbe, valószínűleg hamarosan szakítottunk volna.
Nehéz volt. Karriert is akartál, ahogy én is, és egyikünk álmát sem akartuk feláldozni. A szüleimtől kaptunk segítséget, a nővérem is lelkes bébiszitter volt, amikor csak tehette. [A te családod szerepét teljes mértékben rád bízom, szót sem szólok róluk.]
Tudod, egészen másképpen szeretlek most, mint amikor megismertelek. Az életem részévé váltál. Jó anya vagy. Megbecsüllek. Igazi boldogságot azonban csak a fiunk, Colten ad, és még jobban elszomorít, hogy ezt te is így érzed. Nem tudom, hogyan hozhatnám rendbe az életünket, pedig minden nap mások problémáin dolgozom.