J. Holden Underwood

Az a fajta fickó vagyok, aki könnyen veszi az akadályokat és képes a felelősségvállalásra. Ezért szeretnek a szüleim, a tanáraim, a barátnőim... És ezért kerülnek el azok a csajok, akik a rosszfiúkra buknak. Még a mosolyom, azt mondják, rendben lenne, de ha túl kedves vagyok és nincs meg a szükséges feszültség... Éppen ezért, valahányszor egy lány azt mondja, beszélnünk kell, lemondok minden "részesedésemről" a kapcsolatunkból, csak váljunk el békével, minek kínozzuk egymás idegeit. Janice-ről még én is tudom, hogy nem lesz mellettem életem végéig, már egy ideje nem érzem azt a kellemes vibrálást...
Talán mégis én ölöm meg a hangulatot minden alkalommal, remélem, ő legalább megmondja majd, mi a gond, nem olcsó kifogással szakítja meg velem a kapcsolatot.

Arra sem vagyok képes, hogy kinyissam a számat. Az jár a fejemben, hogy ez biztosan valami olcsó trükk, esetleg egy pszichológiai teszt, amit majd kiértékelhet, azonban a mindig mosolygós arc most komoly, én pedig képtelen vagyok megtalálni egyetlen megnyugtató szót is.

Eltelik pár perc, amíg egyikünk sem szól semmit. A kérdésem, mint derült égből a villámcsapás, én is érzem, és a lesütött pillantása mögött is látom, hogy a gondolatai cikáznak. Mérlegel. Jó fiú vagyok, de még nincs munkám, még legalább... nyolc év, mire azt mondhatom, befejeztem az iskolát, és még az is nagyképű dolog lenne. A gyógyítás, főképpen az elme gyógyítása nem olyasmi, amit bárki bármikor is megtanulhat - egyszer csak elkaphatjuk a fonalat, kapizsgálhatjuk a mélyebb összefüggéseket, majd puff, az is elszáll, kiderül, hogy tévedtünk és elölről kell kezdenünk az egészet. Ez nem egy olyan kezdet, ami sok rugalmasságot hagyna, és tisztában vagyok vele, hogy a végső döntés az övé... Mégis szeretném meggyőzni. Nem szeretnék játszani az élettel, amit kaphatunk és amit adhatunk, tökéletessé szeretném azt tenni, és még ha szenvedni is fogok, jó ügyért teszem. Nem veszem le róla a pillantásom, hátha szuggesztióval meggyőzhetem, hogy nekem tetsző választ adjon... És amikor bólint, bátorítóan húzom magamhoz. Egyikünk sem így tervezte, de együtt képesek leszünk valami újat felépíteni.
Muszáj.

Kedves Holden!
Látom, megtartottad a mintaképen található szöveget. Ha valakihez, a te karakteredhez igazán passzol.
Bár a szerepjáték példádban kimondatlanul maradt, mit is takar a derült égből villámcsapás (nagggyon titokzatos), a családod bemutatásával együtt minden tökéletesen összeállt. Nem is húzom tovább az idődet, vesd kezelés alá Chicago lakóit!
U.i.: Házas helyett háziast olvastam. Igaz ez?