Natalie

Egy gimnáziumba jártunk, te voltál a pomponlánycsapat vezetője, az a lány, akiért minden pasi csorgatta a nyálát és ami azt illeti, én is. Azonban sosem mentem oda hozzád álló farokkal, sosem dobáltalak meg virágokkal, nem futottam utánad és neked épp ez tűnt fel. Téged akartalak, ahogyan te is engem, persze, ugyanolyanok vagyunk, az elérhetetlenekért küzdünk, azokért, akiket nem könnyű megkapni. De ezért volt olyan varázslatos a gimi, ami alatt végig csupán barátok voltunk, ugyanis egy baráti körbe tartozunk (még mindig), mindkettőnk nézelődött másfele is és bizony mindketten féltékenyek lettünk ilyenkor. Végül a végzős bálon határoztuk el magunkat és mondtuk ki azt a szót, ami azóta is tart, még ha nem is teljesen töretlenül.
Többször szakítottunk már, de nagyjából hat éve vagyunk együtt. Az első négy év hatalmas rózsaszín felhők között telt el, lehoztam neked a csillagokat is az égről és te is mérhetetlen szeretetet tápláltál felém. Volt egy időszak, amikor össze is költöztünk, aztán neked fél évre Los Angelesbe kellett költöznöd, úgyhogy én ezért lakok azóta húgommal és barátaimmal. Talán az a külön töltött időszak hozta végül el kapcsolatunkban a romlást. Kész voltam, hogy feleségül vegyelek, de Los Angelesben megváltoztál, furcsa lettél és nem mondtad el, hogy miért. Azóta sem adtam még oda a gyűrűt és nem vagyok biztos benne, hogy meg fogom tenni, ha kapcsolatunk így folytatódik.
Titokzatos lettél, sejtelmes, pedig ugyanúgy éled a vadóc életedet. Híres vagy munkádból, jól nézel ki, befolyásos személlyé váltál, pont ahogyan arra gimiben is számítani lehetett. Ugyanakkor nem egy kis ribi vagy, okosan és megfontoltan döntesz, mindig két lépéssel az emberek előtt jársz. Hűséges vagy. Úgyhogy nem, nem csalsz meg, ahhoz túl szigorú vagy magadhoz és a szíved mélyén még mindig szeretsz (én is téged). Megy a se veled-se nélküled huzavona, egyik nap összeveszünk, másik nap egymás karjaiban alszunk el. Egyikőnk se meri kimondani, hogy vége, pedig sokkal inkább megkönnyítené ez a mindennapjainkat.
Azt én (még) nem tudom rólad, hogy kapcsolatban állsz a Serepennel, tagja vagy, esetleg ügyvédként dolgozol velük, netán csak beszippantottak egyéb okokból. Így kerültél ellentétbe egy másik gimis barátunkkal, aki egyénileg dílerkedett és végül megölt egy Serpent. (ET!)
Látványosan estek egymás torkának és már én is kezdek nagyon aggódni értetek. Ő azt állítja, hogy te a Serpen tagja vagy és beköpted őt nekik a gyilkosság miatt, azonban nem sejtetted, hogy én is részese vagyok a dolognak és többek között azok kevesek egyike vagyok, akik tudják hol van elásva a volt tag. Nem tudom, hogy fogsz reagálni, ha ezt megtudod, én sem tudom, mit fogok tenni, mikor te magad bevallod, hogy kikhez tartozol. Az viszont biztos, hogy az egykori gimis barátunkkal te halálos ellenségek lettetek és nem kizárt, hogy meg is akarod ölni. Kezd elfajulni a helyzet és lassan én is kezdem majd sejteni, hogy valaki meg fog halni, ha ezt folytatjuk.
Kérdések tehát: Kitart-e a kapcsoltunk? Ha igen, mégis meddig? Miért akarod a gyilkosság után ily' hitelen megölni a barátunkat, csak nem éreztél valamit a serpen iránt (is), vagy - ahogy azt mondani szokás - ez is csak üzlet? Eltekintesz-e az ismerősöd  halálától, és ezzel leteszed a fegyvert, vagy tovább hajt bosszúd és ezzel engem is veszélybe keversz?

//Arc egyébként szabadon választható, csak én amolyan Courtney Eaton-félét képzeltem el. A névhez csak azért ragaszkodnék, mert az ET-mben is így neveztem el, de végül is két percig sem tart átírni. //