Lirina Henscott

Csendes gyerek voltam. Nem panaszkodtam, nem rosszalkodtam. Mégis hiányzót belőlem valami. Valami ami nélkül nem mondhattam azt, hogy teljes vagyok. És leginkább ennek a keresésére fordítottam minden időmet. Így tanulmányaim is rosszak voltak, de ez annyira nem izgatott. Nem is meglepő, hogy rossz társaságokba keveredtem. Nem a drogokra, meg a dohányra gondolok, hanem inkább a lopásra. Mikor először loptam akkor eszméltem rá, hogy meg van amit kerestem. A szabadság érzet. Így számomra a lopás olyan lett mint másnak a drog. Örömmel töltött el mikor elloptam valamit és nem kaptak rajta és olykor lesz úrrá rajtam a szabadság. Most is valami pitiáner tolvaj lennék, vagy a sitten csücsülnék, ha nem találkoztam volna vele. A jelenlegi "főnökömmel". Először úgy volt, hogy kirabolom, és eleinte jól ment. Mikor elvettem az egyik értékét és már mondhatni biztonságban voltam gyermeki optimista módon előre örültem. Ám ő követett és egy kicsit megijedtem. Már vártam a szidó szavakat melyeket már kaptam eleget, ám ő mosolyogva megkérdezte a nevemet. Én udvariasan elmondtam. Mint kiderült ő egy bűnszervezet jelenlegi vezetője. Megkérdezte, hogy a tolvajláson kívül értek e máshoz. Persze akkor még gyerek voltam így olyan sok dologhoz nem értetem. Miután visszaadtam neki értékét azt kérdezte hol lakom. Azt válaszoltam, hogy árvaházban élek. Tisztán él benne a kép ahogy halkan az orra alatt mondja, hogy "Nagyszerű" erre nem mondtam semmit inkább úgy tetem mint aki nem hallotta volna. Miután azt is elmondtam melyik árvaház hagyott elmenni. Másnap váratlanul betoppant azzal, hogy örökbe akar fogadni. Meglepett, de nem ellenkeztem. Míg ő és az igazgató a papírokkal foglalkoztak én addig kint vártam a padon. Nem egy gyere oda jött hozzám, hogy milyen szerencsés vagyok. Ám én ezt nem éreztem mivel ő is azon kevés emberek közé tartozott kik tudták, hogy lopok. Kilépet az ajtón és a nevemen szólított, hozzá téve a Henscott-ot. Így kaptam meg a nevemet. Elhagyva a házat a kocsijához mentünk. Én nagyot nyeltem és megtorpantam. Nem tudtam mi vár rám, ha bemászok a fekete autójába. Ő ugyan azzal a barátságos és biztató mosolyával nézet le rám, fejemet finoman simogatva. Bátorságot merítve végül beszálltam. Sokáig kocsikáztunk, hol ismerős, hol ismeretlen utcákon. Egész úton szótlan voltam, próbáltam nem kimutatni a félelmem. Mikor megálltunk egy nagy épületnél ő szállt ki elsőnek. Én még egy kicsit bent maradtam az épületet bámulva. A kocsi és ház féleség között ált enyhén oldalra döntött fejjel várva, hogy kijöjjek. Torkomban dobogót a szívem. Leginkább a sok ismeretlen miatt, de a kérdések hada is rájátszót melyeket nem mertem feltenni. Belépve sok idegen arcot láttam. Néhány morcos, haragos volt, néhány inkább kíváncsi. Örökbefogadóm végig a vállamat fogta és úgy vezetett. Először a szobámba vitt. A cuccaim már ott voltak a fotelon a szoba egyik sarkában. Kicsit beljebb mentem jobban megnézni mit is kaptam. Biztonságot sugalló mosollyal mondta, hogy nyugodtan aludjak, majd holnap mindent elmond, és azzal magamra hagyott, had ismerkedjek a hellyel. A szobámhoz tartozott még egy fürdő, ahogy a többi szobához is. Ledőltem az ágyra és átgondoltam, hogy is történt így. Nem tartott sokáig a sok hírtelen izgalom kifárasztott így reggelig aludtam. Betakarva ébredtem az ágy melegében. Ahogy felültem egy halk kopogás ütötte meg fülemet. Egy nő volt ki mosollyal hozta a reggelit. Ágyamra téve megköszöntem, mosolya ekkor nagyobb lett. Szelíd hangja olyan volt mintha ő lett volna az anyám ki hatalmasan szeret és ezt ki is mutatja. Csak később fogtam fel, hogy azt mondta, hogy mindjárt jön újdonsült "apám". Miután kiment neki láttam a reggelinek. Tegnap nem ettem sokat így kicsit éhes is voltam. Később mint ígérte beavatott a dolgokba. Mint említettem ez egy bűnszervezet. Itt mindenki egyenlő, ugyan annyit ér. A vezető csak abban tűnik ki, hogy ő engedélyezi az akciókat, néha ő ad feladatokat. Olyanok vagyunk egymásnak mint egy nagy család, vigyázunk egymásra. Senkinek nincs családja mind árvák voltunk. Az is kiderült, hogy azért fogadót örökbe, hogy én is tag legyek. Bár még mindig rejtély számomra, hogy miért pont én, hisz mások is voltak az árvaházakban. Hosszú tanításom már az nap megkezdődőt. Tanított elméleti és gyakorlati dolgokat is amiket, majd feltudok használni, majd terepen is. Gondoskodó személyisége miatt szememben hamar ő lett az apai szerep betöltője. Mikor már elég tudást szereztem, és a többi tag bizalmát is elnyertem valamennyire teljes jogú taggá avattak. Ekkor voltam 16. Megkaptam a jelet is mellyel felismertük egymást. Nem bízunk semmit a véletlenre így csak úgy engedünk be bárkit is, hogy, ha megmutatja a feltetovált jelet melyet szigorúan őriztünk. Én a hátam olyan pontjára tetováltam ahol senki sem látta. Volt olyan is aki a tetoválásába rejtette. Először féltetek így az első ügyeimkor valaki mindig ott volt, hogy vigyázzon rám. Majd mikor bebizonyítottam, hogy egyedül is megy magán akciókat csináltam. A nagyobb fogásokat pl.: bankok, ékszerboltok, és egyéb dolgok kirablását nem egyedül csináltam. Az egyik tag megszervezte az akciót, a másik a kamerákért felelt, a harmadik velem volt megbújva a háttérbe, ha baj lenne.