Silas McKinney

Silas McKinney

Life must be lived forwards, but can only be understood backwards.

Családod

Sokak szerint a nagy családi élet kivitelezhetetlen és esélytelen, hogy legyen magánéleted, de ez szerintem nem teljesen igaz. 2 öcsém, 1 húgom és 1 bátyám van, akikkel mind máig igen jó kapcsolatot ápolok. Brian, a legidősebb McKinney köztünk, de ha lehet ilyet mondanom, egyben a leglököttebb is. Mindössze 1 perc 22 másodperccel idősebb nálam, de mindig azt hangoztatja, mivel előbb született, övé az elsőbbség joga. Mondhatom, néha elég idegesítő tud lenni. Ha összeeresztenek minket a szó szoros értelmében elszabadul a pokol. Aztán ott van Nathan, aki utánam született másfél évvel, de folyton azzal cukkoljuk, hogy mindegyikőnk közül ő a fekete bárány, hiszen egyedül ő az, aki nem tanult tovább és egy éttermet vezet. Igaz, meglehetősen jó ízléssel rendezte be azt és szívét-lelkét kidolgozza, hogy saját erőből üzemeltethesse. Azt kell mondanom, igen felkapottá vált az utóbbi időben. Nathan után a második legfiatalabb McKinney Lydia, aki most töltötte be 27. életévét, de amilyen szerénynek tűnhet mások szemében, épp annyira törtető és magabiztos. Mindig eléri, amit akar. Mit fűzhetnék még hozzá? Talán érdemes lenne megemlítenem, hogy igen jó munkát végeztünk, hiszen elég belevaló csajt "neveltünk". A sort Caleb zárja a maga 25 (és fél) évével, aki most jár egyetemi évei utolsó néhány évében. Érettségi után halasztott egy évet és csaknem 21 éves korában kezdte meg az egyetemet. Most a mesterképzésen koptatja az egyetemi padokat.
Lássuk csak mit felejtettem el... Megvan! Szüleink, Eliana és Oliver McKinney. Még gimis éveik alatt ismerkedtek meg és szétválaszthatatlanul egymásba szerettek. Elég korán születtünk, anyánknak egyetem mellett kellett miránk vigyáznia miközben apám átvette a családi örökségünkként szolgáló üzletet - egészségügyi eszközök beszerzésével, értékesítésével és szervízelésével foglalkozik. Valószínűsítem, hogy ebből kifolyólag vált belőlem sebész, a bátyámból pedig gyerekorvos.
A gyerekekkel hogy állunk? Nos, a bátyám két gyönyörű kislánnyal gyarapította a család létszámát, Liliana-val és Isabel-el. Mind két kislány nagyon hasonlít rá, hiszen mind a kettőnek be sem áll a szája és mindig beleütik az orrukat mindenbe. Lili 5, Isabel pedig most lesz 7 éves. Hát igen... Eljár az idő felettünk. És hogy mi a helyzet velem? Büszke, egyedülálló apuka vagyok, akinek 3 éves kisfia kitölti minden szabadidejét. Benjamin, aki most kezdi felfedezni a világot, elég virgonc kisfiú, de rettentően szeretem őt. Az anyja egy éve hagyott magunkra minket, mondván, egy gyermekhez nem lenne ideje. Azóta sem hallottam róla semmit, de van egy olyan érzésem, hogy még fel fog keresni minket....

Életed története

Minden a szokásos módon kezdődött. Reggel felkeltem, lecsaptam az ébresztő órát majd szitkozódások közepette, ami tulajdonképp csak morgásnak hatott, kinyújtóztam, arcom a párnába nyomtam és egy mozdulattal az ágy szélére ülve fogtam fejem. Mélyet lélegeztem és körbepillantottam a tágas szobában. Mellettem az ágy üres volt, ezek alapján arra következtettem, hogy Eleanor már előttem kipattant az ágyból. Nem zavartattam magam túlságosan csak felálltam, felkaptam magamra egy pizsama nadrágot és a konyhába sétáltam egy pohár ásványvízért. A pulton heverő papírfecnire terelődött figyelmem, amin csupán néhány, dőlt betűs sor látszott:

A sorok olvasása közben öklöm összeszorult s jó erősen a márványpultra csaptam. A fájdalom most nem érdekelt, a sorok kezdtek összemosódni előttem. Jobb kezemmel összegyűrtem a papírfecnit és elhajítottam a konyhapult másik oldalára. Könnyeim patakokban folytak le arcomról és olyan dühös voltam, hogy ha itt lett volna velem valaki, egészen biztos behúzok neki most. Nem érdekelt semmi más, csakis rá tudtam gondolni. Hogy tehette ezt velem? Beni már nem is számított neki? És én? Miért tette ezt a fiunkkal?
A kérdések elárasztották elmémet. Azt sem hallottam meg, amikor az egyik öcsém bevágta maga mögött a bejárati ajtót - amire normális esetben allergiás vagyok. Csak álltam ott ledermedve és próbáltam visszaemlékezni az utóbbi időkre. Furcsa jeleket kerestem múltunkban, amiből következtethettem volna a végkimenetelre. Amilyen szerencsétlen vagyok csak most jöttem rá, hogy eléggé eltávolodtunk egymástól, de úgy vélem, akkor sem ez lett volna a megoldás...
- Minden rendben, bátyó? - Nate hangja villámütésként ért. Észre sem vettem, hogy hirtelen előttem termett és ő is a papírfecnit kezdte tanulmányozni, amit előzőleg összegyűrtem. Széthajtogatta és tekintete ide-oda járt köztem és a papír között. Arcán értetlenkedő kifejezés terült szét.
- Megyek, benézek Benihez... - úgy daráltam le a szótagokat, mintha kergettek volna. Nem akartam, hogy igaz legyen, amit Eleanor írt a papírra. Miután megbizonyosodtam róla, hogy a fiammal minden rendben, még az ágyában aludt, berontottam a gardróbszekrényünkbe és megvizsgáltam a bal oldalt. Ell oldala üres volt, csupán egy-egy pizsama, egy kopott felső és egy farmer nadrág éktelenkedett a polcokon. Megragadtam a farmert, egy pillanatra megengedtem magamnak azt a luxust, hogy megszagoljam a farmert - még éreztem rajta a mosószer illatát. Emlékeimen keresztül pedig hozzá párosítottam kedvenc parfümjének édeskés illatát, amely mindig olyan figyelemfelkeltő volt...
- Silas... tesó, én... - nem fejezte be a mondatot, de nem is igazán volt lényeges, nem igazán figyeltem annak tartalmára. Csupán az érdekelt, hogy visszakapjam a barátnőm. Jóllehet, még csak élettársi kapcsolatban voltunk, de már épp a napokban terveztem a gyűrűválogatást.
- Minden rendben lesz, igen... - mondtam mintegy megerősítésképpen. Nem voltam hajlandó elfogadni a tényt, hogy az egyik személy, akit tiszta szívemből szerettem, elhagyott. Magyarázatot kerestem, de nem volt rá semmi magyarázatom. A telefonom kerestem épp a szobában, amikor Nate óvatosan közelített felém, próbált megvígasztalni, bár ő sem tudta, mit tegyen ilyen helyzetben. Őszintén? Nem is hibáztatom érte.
Kiegyenesedtem, megkerestem Ell számát, de az első csengésnél kisípolt. Automatán hangpostára kapcsolt, amitől megrezzentem és a telefont egy jól irányzott mozdulattal a szoba másik sarkába hajítottam.
- Miért...? Miért velem történik ez?