Antoine Mexon

[You must be registered and logged in to see this image.] Első nap

Itt vagyok újra a természetben, egyedül. Ha történik velem valami, akkor nem tudok igazából segítséget kérni, sőt akár itt is hagyhatom a fogam. Hiába voltam katona, ott mégis többen voltunk, de itt és most csakis magamra számíthatok. Fenn vagyok északon, a hideg birodalom szívében. Havazik. Jól fel vagyok öltözve, ráadásul rétegesen. A felvevő készülékem megy, aztán ha túlélem a hetet, akkor hazatérve részekre vágva elküldöm a munkahelyemnek az anyagot. Ők majd alámondják a szöveget. Alap túlélő felszerelés van nálam, egy kisebb balta, egy emberes kés. A többit saját magamnak kell elkészíteni, ezzel megmutatva a világnak, hogy miként kell túlélni egy ilyen helyzetet. Szálláshelyet keresek estére, egy olyat, amit könnyen megvédhető, ha éppenséggel a vadállatok eleségnek akarnának tekinteni.
A távolban megpillantom végül megpillantom azt szűk barlangszerű képződményt, ami számomra tökéletesen elegendő lehet. Új célom felé veszem az irányt, s olykor megállok, hogy hallgatódzok. Nem szeretném, ha a nagy hóból előbukkanna egy farkas, vagy éppenséggel egy medve. Kezdek éhes lenni, emellett a szomjúság érzése is kezd bekopogtatni az ajtón. Nem sietek, mert annál rosszabb érzés nincs, mikor az utolsó erőtartalékaid felőrlöd. Akkor a biztos halál várna rám. Megérkezve a helyre rögtön tábort verek. Elsőleges célom, hogy egyek. Van nálam némi élelem, meg pár kötél darabka. Ebből készítek csapdát kisebb állatoknak. Hármat sikerül készítenem, amit azután a szálláshelyem közelében elhelyezek, ott ahol csapásnyomokat észlelek. Visszatérve a szállásomra, a tűzgyújtással kezdem el foglalkozni, mert az éjszaka folyamán nem szeretném megfagyni. Ez mind-mind alapos munkát igényel tőlem, s olykor bizony nem mindig sikerül elsőre.  1 órába telik, míg sikerül tüzet elkészíteni, s egy jó időre találok száraz faágakat is a tűz táplálásához. A következő dolog amit elvégzek, hogy hegyes cölöperdőt készítsek a bejárathoz, majd némi ajtót készíteni a hivatlan vendégek miatt. Rohan az idő, s látom, hogy nem fogom tudni befejezni. Ezért az utolsó 15 percet arra használom fel, hogy betároljak az estére, s egy kellemes ágyat készítsek magamnak. Végül leszáll az est, s én a meleget adó tűznél heverészek. Hallgatom a kinti természetet, a feltámadó szelet és az által hozott farkasvonyítást. Még utoljára rakok a tűzre, aztán elalszom a rögtönzött ágyamon…


Második nap

Nehézkesen ébredek, de csupán azért, mert nem a jól megszokott puha ágyban vagyok. Ami alattam van az mind fenyőgally. Hogy miért azon alszok? Hogy ne kelljen a hideg földön aludni. Tüzet felélesztem, majd az első dolgom megnézni a csapdáim. Az első kettőben nem találok semmit, de az utolsóban egy fajdot. Gyors és határozott mozdulattal intem az állatot végső nyugalomra, majd a nyaka gyenge pontjánál kivéreztetem, míg vissza nem térek a szállásomra. Azután következik az előkészület a madár megsütésére. Hosszú folyamat, de végül sikerül nyársra húzni a húst, s a belsőségeit éppenséggel távolabbra viszem, mert nincs szükségem rá. Órákba telik, míg kellő figyelemmel megsül a hús. Nem marad hátra, mint megenni, hogy végre erőre kapjak.  Azután a csapdáim újra elkészítem, s más helyekre rakom őket. Visszatérek az ajtó elkészítéséhez, s a védelmem tökéletesítéséhez. Mikor elkészülök, akkor előre felkészülök a további napokra, így beraktárazok rendesen a gyújtósból, s fából.  Mindig ezt csinálom, próbálok saját magam is fejlődni, új módszereket kitalálni, hogy az itt létem könnyebb legyen...  

[You must be registered and logged in to see this image.]Kedves Antoine!
A foglalkozásod egyből felkeltette az érdeklődésemet. Azóta várom már, hogy előrukkoljon valaki egy "maibb" melóval, mióta végigpörgettem a Média csoport jelenlegi tagjait, azonban a túlélési vlogger így is felülmúlta a várakozásaimat. Kíváncsian várom, hogyan fogsz beilleszkedni Chicago világába.
Intézd el a foglalókat, és érezd jól magad a játéktéren!