HomeHome    CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Be careful making wishes in the dark
● We will be history and you will remember us for centuries ●
Belépés
Chicagoba!
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multikapcsoló
új arcokkal...





Szavak
tôled, tôlem.
Nem a neved számít,
csak az, hogy itt vagy...
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (41 fő) Szomb. Jún. 02, 2018 7:34 pm-kor volt itt.
Válaszd meg a nézôpontodat,
és megváltozik a valóság.
Verita Fuente - A Fuentes vezetője
írta: Windy Soul
Vas. Jan. 13, 2019 3:24 pm

Csoportok
írta: Windy Soul
Vas. Jan. 13, 2019 3:04 pm

Lena Serpen
írta: Jonah Serpen
Vas. Jan. 06, 2019 2:37 pm

Kristen Serpen
írta: Jonah Serpen
Vas. Jan. 06, 2019 2:35 pm

Karakterkereső kód
írta: Windy Soul
Vas. Jan. 06, 2019 2:29 pm

Hírdetésünk
írta: Windy Soul
Vas. Jan. 06, 2019 2:22 pm

Hírek
írta: Windy Soul
Szomb. Jan. 05, 2019 6:17 pm

Elôtörténet sablon
írta: Windy Soul
Szomb. Jan. 05, 2019 4:15 pm

Drága sógorom
írta: Elena P. Campos
Pént. Jan. 04, 2019 4:34 pm

Béke?
írta: Christopher Nam
Kedd Jan. 01, 2019 6:48 pm

tomorrow never came
írta: Jonah Serpen
Kedd Jan. 01, 2019 11:33 am

Avatar- és névfoglaló
írta: Colin M. Callahan
Pént. Dec. 28, 2018 10:43 am

Colin M. Callahan
írta: Kendra Gray
Pént. Dec. 28, 2018 10:26 am

Julia Carver
írta: Julia Carver
Csüt. Dec. 27, 2018 8:45 pm

Caius és Aya elsőfelvonás
írta: Dayana Graham
Szer. Dec. 26, 2018 9:47 pm


Share | 
 

 Béke?

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Béke?   Vas. Dec. 16, 2018 10:39 pm


Minden más
˝There are still
So many things
I ended up not able to tell you"
- Love letter -
-
Az autóm mellé állva, még mindig leeresztett karokkal figyelem, ahogy egy keskeny jártán a sporttáskával vállán halad lassan és vontatottan, hurcolja hátán a sok fájdalmat, melyre most igyekszik felkészülni, ezt gondolom, ez járhat véleményem szerint gondolatai között.
Nem néz vissza, ha visszanézne én szilárdan állnék tovább, kihúzott háttal, magabiztosságat sugározva, bár még mindig érzem magamon érintését, tenyeremben épp oly erősen, mint egész testemben, ott, ahol az imént még magamhoz öleltem, egy ölelést cseréltünk, mely sosem kerül vissza gazdájához.
Az egész estét képes lennék így állva várni, hogy hazáig sétáljon, ha annyi időre is van szüksége, ám eléri a kaput én pedig lendületesen kinyitom a kocsi ajtaját és beszállok a kormányt markolva, de egy pillanatra sem levéve róla szemeimet, pontosan ezért nem mulasztom el a vissza tekintést, amire eddig vártam, hátra fordul és tudom, hogy keres, pont, ahogyan én, bár tudom, hogy hol van.
Mikor csukódik az ajtó gyújtást kap a jármű, ám egy határozott mozdulattal megfordulok, hogy ne a házuk előtt menjek el, hátha figyelik lépteit, vagy bárki meglátná a Hyundai logóval jelzett autót, abból már komoly sejtéseik születhetnek a sofőr kilétéről. Így hosszabb az út, azonban az idő is, melyet elmélkedéssel tölthetek.
Mindent újra élek, az első pillanattól kezdve, mikor véres pólóval ült be mögém, mikor Leonardra nézett úgy, ahogy bár ne nézett volna, túl hamar, túl kedvesen, az öltözőben az első érintést, az ölelés megtagadását, bőrét, zavaromat, a borozást, szaunát, a szavaimat és az övéit, melyeket már nem lehet megmásítani. Ő nem részese a családi örökségnek, a végnek, a tudásnak melyre apám szomjazik én azonban ezt csak múlt időben mondhatom el magamról, ha tudna is információkat, akkor sem lennék képes visszaélni velük, nem tudnám kihasználni.
Megnyugtat a monoton fényáradat, a lámpák tökéletes pontossággal azonos távolságra vannak egymástól letelepítve az út pedig magányos, csak én vagyok használója, pontosan erre van szükségem.
Mire haza érkezem már az asztalnál fognak ülni és készülődnek az étkezésre, én leszek ki ezt megszakítja, leülök majd és apám egyetlen tekintetével eléri, hogy beszéljek, kérdeznie sem kell a nap eredményeiről, de nem mondhatom el az igazat, a teljes valót. Ha kiderül Aiden hasznavehetetlensége az eredeti tervünkhöz, akkor elkönyveli magában, hogy nincs rá szükségünk, így nem kell többé találkoznom vele, elvághatok minden szálat és megkönnyíthetem a dolgomat, nem kell társalognom valakivel, ki nem közénk tartozik.
Pontosan ez az, amit nem tudnék elviselni, vagy végig hallgatni. Aiden nem hasztalan, vagy olyan személy, akire nincsen szükség, mindennek az ellentettje, ezt persze elkell vele hitetnem. Megbízik szavamban és ítélőképességemben, lényegében pár szóban letudnám zárni érdeklődését hazugságok használata nélkül, ám ő maga sem hinné el teljes mértékben, hogy semmit nem derítettem ki, ha szerencsém van nem fogja szemét szúrni ezen felismerés és akkor megmenekülök a magyarázkodástól.
Egyenesen a garázsba vezetem az autót, ahol leállítom a motort, nagyon erősek a fények körülöttem, de tudom, hogy senki nincs a közelemben, még utoljára elengedhetem magam és felkészülhetek az estre. Homlokom két kézfejem közé téve támasztom meg a kedvenc autóm kormányán és mély levegőt veszek, nem lesz gond, csak magamat kell adnom, az üzleti énemet, a komoly állarcot, a tiszteletteljes örököst, ezzel sosem akadtak gondjaim, Aiden zökkentett csupán ki. Felemelkedem és még megnézem tenyeremet, mely érintette, majd összeszorítva azt lépek ki határozottan, zakómat megigazítva és megyek a lápcsőhöz vezető ajtóhoz, át a folyosón, majd be a házba, ahol hosszú léptekkel hasítom át a teret.
Nem tévedtem, már az asztalnál ülnek, apám pedig ölébe teríti szalvétáját, rám sem néz, míg be ne fejezi ezen mozdulatsorozatot, anyám egy mosolyt küld, mely sosem volt rám hatással, legnagyobb bánatára. Szememmel apámat figyelem, miközben nagyobbat biccentek a szokásosnál kérve bocsánatát a késésemért.
-Kérlek bocsássatok meg, hogy ily késői órában érkeztem-adok szavakat iménti tetteimnek, majd, ha apám biccent, már helyet is foglalok anyámmal szemben és EunSol mellett, kire csak akkor nézek rá, mikor megindulok a székem felé, szemem kimerült és éles, amíg tudom és még nem zavaró, addig őt nézem, nagyon vágyom már rá, hogy megbeszéljük a múltkoriakat, nem értem, eddig miért nem voltam képes még csak megszólalni sem mellette, ha pár percig kettesben is voltunk, bár kerültem ezen szituációkat.
-Pont időben érkeztél-szólal meg apám a jól ismert hangszínén és ebből tudom, hogy nem neheztel rám, nem is számítottam rá, hiszen ma is munkát végeztem, ő így értesült a mai golfról Aiden-nel.
-Mond, minden rendben és a tervek szerint ment?-végül megkérdezi, talán látja rajtam, ha eddig nem kezdtem el beszélni, akkor magamtól nem is fogok. Nem néz rám közben, csak figyeli a konyhai öltözéket viselő hölgyet, ki elé rakja a nagy csirke húst és a több féle köretet. Várok, míg minden az asztalra nem kerül, csak azután szólalok meg, hogy csak mi négyen vagyunk jelen, valamint a falba olvadó, magát láthatatlannak tettetett kiszolgálót, ha esetleg bármire szükségünk lenne.
-Többnyire, voltak nem várt események, azonban mindet sikeresen hárítottam-válaszolom mereven, remélve, hogy nem kér konkrétumokat, bár szokatlan, hogy tőlem nem kapja meg azonnal azokat, így van félni valóm.
-Pontosíts-végig fut rajtam a hideg, ezt szerettem volna elkerülni, a lehető legmesszebb és legnagyobb ívvel. Hangja ellentmondást nem parancsoló. Nem mond többet, hogy mire kíváncsi, lényegében ki nem mondott igazság, hogy mik a terveink Aiden-nel, így együtt még sosem beszéltünk erről, mintha nem szabadna, vagy annál jobb, minél kevesebben tudják, hogy mi folyik a háttérben, pedig mindenki tudja a másikról, hogy tisztában van a szituációval.
-A Kia vezetője magabiztosan áll amellett, hogy versenybe tud szállni velünk. Érdemes vigyázni, mivel a szerintünk hasznos információkat is könnyen magunk ellen képes fordítani úgy, hogy annak végkimenetele visszafordíthatatlan hátrányt jelentsen számunkra-mondom el Aiden szavait kissé másképpen és ködösítve megfogalmazva úgy, hogy azonban elég megfelelő legyen és bebizonyítsam, hogy valóban jó úton járok, bár ezek nem olyan dolgok, mit sejtettünk volna, de így hangosan kimondva pontosabb, igazabb és a pontosságra van szükségünk, az apróságokra. Direkt nem beszélek a nehézségekről, inkább egy elért eredményt ismertetek vele.
Szájam íze keserűvé válik, amiért ezeket elmondtam, semminek tűnhet, mivel mint már említettem nem kimondottan konkrétumokról van szó, de mégis hasznos és mégis igaz és mégis Aiden-től van. Most csapom be, használom ki és hatalmas fájdalom ébred bennem emiatt, hogy képes vagyok megtenni még csak ezt a pár szó kimondását is.
Apám elégedetten bólint, meggyőztem, hogy haladtam valamerre és nem kíváncsi a nehéz és váratlan szituációkra.
-Már többször is találkoztatok, hogy halad a barátságának megszerzése?-nem hagy, nem enged el, nem vagyok most erre képes, bár ne kérdezne többet, de nekem higgadtan kell mindenre reagálnom és válaszolnom.
Nyakamon kitágulnak az erek az erőlködéstől, hogy parancsoljak minden izmomnak, hogy helyén maradjon, hogy ne mondjak vagy tegyek olyat, amivel hatalmas hibát vétek.
-Igen, kezd kialakulni a bizalom, bár még nem áll stabil lábakon-hamiskásak szavaim, hiszen a bizalommal nincsenek gondok, Aiden ezt be is bizonyította, azonban kissé előre reflektálok, hogy ez hamar meg fog törni, ha elmondom neki az igazság, mivel el kell neki mondanom, képtelen vagyok magamban tartani, hazugságnak érzem minden szavam, minden mozdulatom, pedig nem azok.
-Hát erősítsed meg. Egyre közelebb állsz a kinevezésedhez, ha pedig tovább várunk a változtatásokra…-itt most a támadásra, elnyomásra, hatalom megtartására gondol-…akkor nehezebb lesz a folytatás-hangja szigorúbb, arra számított, hogy mostanra már konkrétabb tudást fogok szerezni, ha tudná, hogy Aiden mennyire más és hogy mennyire nehéz megismerni a gondolatait, cselekedeteit.
Villámmal piszkálom az ételt, melyből eddig alig ettem, de tudom, hogy ennem kell, mert mindenre figyelnek, mindenre, ami más és szokatlan, ami árulkodhat a történtekről, közben válaszomon gondolkodom, de nem tudom, hogy mit mondhatnék.

EunSol | hiány
CYN[/color]
Elit

avatar
❖ age :
23
♡ :


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Béke?   Hétf. Dec. 17, 2018 12:22 am
Hiányzol!

Meglehetősen nyomott hangulatban talál az este. Chris a veszekedésünk óta szinte hozzám sem szólt, vagy ha mégis, azt csak a kötelező udvariasság számlájára lehetett írni. Rettenetesen hiányzik, és borzasztóan félek, hogy azok után, amiket a fejéhez vágtam, örökre eltűnt közülünk az a bizalmi viszony, ami olyan jellemző volt eddig a kapcsolatunkra. Ráadásul a mai vacsora kötelező jellegű, így kénytelen leszek végigülni az egész családdal együtt. Miközben a bátyám szinte rám sem tud nézni. Eleinte azzal nyugtattam magam, hogy ez csak az első düh, el fog múlni, és meg fogjuk tudni beszélni a dolgokat, de a várva várt enyhülés csak nem jött. Az elmúlt napokban egyre komorabb és komorabb lettem, ahogy Chris csöndje is kitartott, és mára már annyira szótlanná váltam, hogy az egyetemen is többen szóvá tették a dolgot. A nap hátralévő részében tehát egy nagy mosollyal mászkáltam, olyan fényessel és tisztával, mint a legszebb kristálykészletünk - és éppen olyan törékeny is volt. Amikor hazaértem, a tanulás ürügyén azonnal bevonultam a szobámba, de a vacsoraidő kegyetlenül eljött.
Most tehát a szokott helyemen ülök a hosszú vacsoraasztalnál, anyámmal és apámmal együtt, miközben igyekszem nem kimutatni a levertségem. Az disztingvált csend, ami belengi a szobát és megül a felek között, ami máskor borzalmasan tud zavarni, most jótékonyan kendőzi el cseppet sem fényes hangulatomat. Minden statikus, szinte senki sem mozdul, mintha csak egy panoptikum bábjai lennénk. Csak pár perce ülünk az asztalnál, amikor odakint végigsöpör az előkerten egy autó fényszórója, és hirtelen mindenki mintha megelevenedne. Apám a személyzetre pillant, némán jelezvén, hogy a vacsorát hamarosan tálalni kell, anyám arckifejezése várakozóvá válik, miközben lesimítja a ruháját, hallom, ahogy odakint valaki máris siet, hogy ajtót nyithasson a hazaérkezőnek. Olyan, mintha Chris jelenléte lehelne életet a házba. De rám ma valahogy nem hat a varázs, ugyanolyan merev testtartással ülök a helyemen, mint eddig. Ahogy azonban a bátyám belép, a tekintetem önkéntelenül az övét keresi, de Chris az első pillanattól kezdve csak apánkra figyel. Csalódottan fordulok vissza a tányéromhoz, legszívesebben elsírnám magam, de csak mereven előre szegezem a pillantásom. Anyám kérdőn néz rám, valószínűleg észrevette, hogy valami nincs rendben, úgyhogy ismét magamra erőltetem a kristály-mosolyt.
Csak apánk kérdésére jut eszembe, miszerint Chris és Aiden ma golfoztak együtt, eddig annyira lefoglalt a kettőnk közti zimankós hangulat. Kissé kényelmetlenül merülök el az elém varázsolt étel látványában, hiszen én találkoztam azóta Aidennel, amiről kötelességem lett volna szólni, mégsem tettem. De hát ígéretet tettem, és be is tartom. Amíg lehet, titokban fogom tartani az egész históriát. Így tehát csak némán gubbasztok a csirkém fölött, miközben az apám és a bátyám beszélgetését hallgatom, ami akár kihallgatásnak is beillene. Ami nem várt eredményekkel szolgál. A bátyám hangja bár tökéletesen magabiztosan cseng, a szavai mégis kissé homályosak, amire az apánk rögtön rá is harap, én pedig aggodalmasan emelem a szemem Chrisre. Bár rendkívül ügyesen fogja vissza magát, érzem, hogy valami nincs rendben. Talán most épp haragszik rám, de akkor is meg szeretném védeni a bátyám, így a legközelebbi lehetőségnél közbeszólok.
- Édesapám, amíg a témánál vagyunk, szeretném megemlíteni, hogy Adam Lee nagyon hasonló taktikát próbált alkalmazni. Amikor legutóbb hivatalosak voltak hozzánk vacsorárs, rengeteg kérdést tett fel a ház bemutatása közben.
Apám figyelme azonnal rám fordul.
- Hogyhogy erről most hallok először, Sophia? - kérdezi mereven, nekem pedig minden akaraterőmre szükségem van ahhoz, hogy ne ránduljak össze. Igazából egyáltalán nem akartam említeni a dolgot, csak minél hamarabb elfelejteni a kellemetlen emléket, de most kecsesen vállat vonok, és nyugodt hangon adom meg a választ.
- Az utóbbi pár napban nem volt együtt étkezéseknél az egész család, és mivel csupán egy egyszeri alkalomról volt szó, nem ítéltem annyira fontosnak a helyzetet, hogy munka közben zavarjak.
Apám pár pillanatig még helytelenítőleg mered rám.
- Mit akart tudni? - kérdezi végül.
- Főként arról érdeklődött, mikor kívánjuk piacra dobni a legújabb modellt, milyen tartozékokat tervezünk beépíteni, illetve milyen célcsoportra targetáljuk. Lehetséges, hogy a KIA megpróbálja majd megosztani a kampányfigyelmet egy hasonló termék bemutatásával.
Igyekszem teljesen nyugodt és tényszerű maradni, ami nem éppen egyszerű apám súlyos pillantása alatt.
- És mit feleltél?
- Generalizált válaszokat adtam, ha lehetett, kérdéssel feleltem a kérdésre. Semmilyen támpontot nem nyújtottam.
Apám hisz nekem, hiszen nem véletlenül járatott méregdrága magániskolákba, tudja, hogy képes vagyok elterelni a szót. Amint azt az alábbi példa is mutatja. Remélem elég gondolkozni- és terveznivalót adtam ahhoz, hogy Chris a vacsora végéig megmeneküljön.
Elit

avatar
❖ age :
18
♡ :


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Béke?   Hétf. Dec. 17, 2018 1:36 pm


Minden más
˝There are still
So many things
I ended up not able to tell you"
- Love letter -
-
Apám utolsó kijelentése még fejemben visszhangzik, eljut elmém minden bugyrába, reménykedve, hogy talál rá valamit, bármit, amit erre reagálni lehetne.  Tipikusan olyan mondata ez, amire válaszolni szoktam, még ha nem is kérdés, nincs még lezárva semmim sem és míg folyik a beszélgetés, abból nem megengedett elsőként nekem visszalépni.
Sophie első pár szavát nem vagyok képes értelmezni, szokatlan, hogy az üzleti beszélgetésekben ő is részt vesz, általában anyánkkal ketten várnak, míg megbeszéljük a megbeszélni valókat és áttérünk valami kevésbé specifikus témára, amiben már mindenki kedvére kimutathatja hozzáértését.
Más esetben szigorú pillantással jelezném EunSol-nak, hogy rosszul döntött, mikor fejében megszületett az ötlet, hogy míg mi üzlettel foglalatoskodunk, addig ő is részt vesz benne. Okos, ami éppen elég ahhoz, hogy részese lehessen az ilyen szójátszmáknak is, ám mivel nem él benne, nem tölti ezzel minden napját és percét, így irrelevánsak szavai, azonban én úgy vélem, hogy több szem többet lát, ahogy apánk is, csupán ő a szakértelemben bízik. Nem állítom meg, nem is nézek felé, arcommal nem jelzem megkönnyebbülésemet, amiért átveszi tőlem a szót és időt ad, talán nem is lesz szükségem a reakció adásra, hisz, amit most megemlített, az éppen elég fontos ahhoz, hogy az én problémám feledésbe merüljön.
Még én sem hallottam, hogy Adam kérdezősködött volna, szokatlan, hogy ennyire nyílt kérdéseket tett fel, főleg valakinek, ki köztudottan nem vesz részt teljes mértékben a családi üzletben, hanem saját utakon jár. Talán az örökös igyekszik minden lehetőséget megragadni, hogy zavart keltsen. Vajon tőlem miért nem kérdezett hasonlóakat ekkora nyíltsággal?
Szomorúság fog el, amiért EunSol-hoz szegeztek ilyen kérdéseket, azt azonban értem, hogy miért nem tudtam erről hamarabb, azon a napon vesztünk össze, nem is lett volna azóta lehetősége elmondani, képtelen voltam közeledni hozzá, ha pedig az üzletet emlegette volna, akko még mérgesebbé váltam volna, hiszen erőteljesen Aiden-hez köt, már nem. Most már más köt hozzá, de ez az, amit nem vallhatok be, főleg nem a családi vacsora kellős közepénél.
Húgomra nézek, mikor elmondja milyen reakciókat adott Adam leginkább támadásnak vehető kérdéseire, hiszen szívemen viselem, hogy részesének kellett lenni, míg én a kertben voltam egy sokkal idillikusabb környezetben.
-A legjobban cselekedtél-dicsérem meg. Ez lehet a legelső pár szó összeveszésünk óta, melyeket szívből szólóan ejtem ki. Kissé el is érzékenyülök, hangomból hallható a bűnbocsánat, nem zavartatom magam, ha apám észre is veszi, tudja jól, hogy húgom az az egyetlen személy, ki képes meglágyítani szívemet és a mai nap után igazán képlékennyé vált az, valamint ez az egy személy legnagyobb valószínűséggel kibővült kettőre.
-Fontos, hogy tisztában legyenek vele, hogy komoly versenytársak vagyunk és úgy is állunk a dolgokhoz. Nyílt kérdéseket sosem szabad feltenni, ez alapvető-folytatom és reménykedem benne, hogy ezzel az üzleti részeken át is léphessünk.  
Apám bólogatását figyelem perifériámból és mikor már úgy vélem, hogy ezzel mindent hallott, amire jelenleg kíváncsi volt, úgy én is megnyugszom, a kihallgatásom és beszámolóim remélhetőleg nem fognak kettesben történni a holnapi nap folyamán.
Jól gondoltam és valóban nincs további fenyegetés. Anyám beszámolót tart az itthoni munkáiról, hogy mekkora nehézséget jelent egy újabb szobalány felvétele, hiszen a legutóbbi felmondott, teherbe esett és hiába a jó ajánlólevelek és sok tapasztalat, sokáig tart az új helyre szokásuk, amit nem is ért, mivel fiatalon könnyebben alkalmazkodó képesség.
Én már nem igen szólalok meg, a saját alkalmazkodáshoz való tehetségemet vizsgálgatom, hiszen üzleti szempontból jól tudom követni a trendeket és mindig naprakész vagyok, annak is kell lennem. Az alkalmazkodásom egy új személyhez, aki nem üzlet orientált azonban nehezebb, ez biztossá vált az első találkozásom után Aiden-nel, azonban így pár találkozás után be kell látnom, hogy kevésbé lehetetlen, mint azt eleinte gondoltam volna, bár erősen közrejátszik Aiden lehetetlen hangulatingadozása, valamint a sziporkázó jókedve, ami sokkal jobban áll neki, mint az elegancia, bár az a biztosabb közeg számomra, de volt, mikor már hiányoltam a mosolyát.
Felemelem fejem, a tányérok csörömpölése szakít ki az elmélkedésből, mivel mindenki végzett a vacsorával és beszedik az étkészleteket.
Ahogy apám, úgy mindannyian felállunk és megvárjuk míg anyámmal oldalán elvonulnak, addig én kihúzva állok, arcomat megkeményítve, majd, amint kilépnek nem múlik a feszességem, ám inkább feszült vagyok, mint kimért.
-Kérlek. Van rá lehetőség, hogy beszéljünk? -kérek bebocsájtást az idejébe és reménykedem, hogy igent mond, mivel rengeteg mindent kell mondanom neki, kezdve azzal, hogy mennyire szeretem és mennyire nem viselkedtem érett testvér módjára. Nem merek rá nézni, csak oda- oda pillantok félve a választól, ami, ha nemleges, akkor bizony végem.
EunSol | hiány
CYN[/color]
Elit

avatar
❖ age :
23
♡ :


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Béke?   Hétf. Dec. 17, 2018 7:28 pm
Hiányzol!

Az elterelés remekül működik, bár sajnos ez azzal jár, hogy apánk osztatlan figyelmét élvezhetem. Szinte látom, amint két elemi reakció viaskodik benne: egyrészt szeretne helyretenni, hiszen amíg az üzlet tényleges vezetői beszélnek, addig hallgatnom kéne; másrészt minél hamarabb szeretné megkapni a felkínált információt. Szerencsémre az utóbbi igény győzedelmeskedik, így a rendszabályozást megúszom néhány hidegebb helytelenítő pillantással. Gyorsan összefoglalom az eseményeket, amelyek rajtam kívül mindenkinek újak. Ugyan annak idején említettem Chrisnek kint a kertben, de mivel Aiden is vele volt, csak burkoltan fogalmazhattam, ráadásul az utána következő vihar valószínűleg sokkal nagyobb nyomot hagyott benne is, mint egy futó megjegyzés a kissé kényelmetlen "idegenvezetésről".
A dicséretre az eddigi rossz kedvemet a reménynek valamiféle kezdeménye váltja fel, de sürgősen el is nyomom. Az érzelmeket valószínűleg csak én vetítem bele a szavaiba; az eddigi elhidegülés után szinte lehetetlennek tartom, hogy Chris hirtelen megint úgy kezel, mint azelőtt. Ráadásul a jelen helyzetben nem lenne bölcs dolog túl érzelmessé válnom apánk előtt. Éppen eleget piszkáltam már az oroszlát, nem kéne még a bajszát is megráncigálni. A fojtatásra elmosolyodom, bár minden vidámság nélkül.
- Ó, valamennyire burkoltan fogalmazta meg a mondandóját, hogy ne sértsen meg egyetlen illemszabályt sem. Valószínűleg azért volt ilyen nyílt, mert nem tekintett rám egyenlő félként.
Hiszen egy lelkes, vidám idegenvezető kislányt ki kezelne komolyan? Adam pontosan tisztában volt vele, mennyire laza szálak fűznek csak az üzleti élethez, a magatartásomból pedig azt szűrhette le, hogy csak egy csacska, szeleburdi anyuci-pici-lánya vagyok. És bár ez a jellemzés elég jól megállja a helyét, nem csak ennyi van bennem. Bár sokat lazítottak a nevelésemen Chrishez képest, még mindig Nam vagyok.
Szerencsére az apánk úgy tűnik, megelégedett ennyivel, és sem engem, sem a bátyámat nem faggatja további részletekért. A vacsora hátralévő részében csak egy-egy szóval járulok hozzá a társalgáshoz, melyet immár édesanyám vezet. Igazság szerint nem nagyon tudom átérezni az új szolgálólány problémáját, bár sajnálom, amiért Casey elment, kedveltem.
Ahogy az étkezés a végéhez közeledik, egyre gyakrabban siklik a pillantásom Chris felé, de ő mintha itt sem lenne. Az imént felbukkanó remény most egy utolsó, fájdalmas rándulással hal el, ezek szerint tényleg csak én képzeltem bele túl sokat a dicsérő szavakba, és meggyőztem magam, hogy a vágyaim a valóságot tükrözik. Ostoba hiba. Így végül amikor végre-valahára elkezdik összeszedni a tányérokat, talán még rosszabb a hangulatom, mint a vacsora elején. Legszívesebben felpattannék és magamra zárnám az ajtómat, talán a változócsillagok pulzációs állandója elég figyelemelterelés lesz. De kénytelen vagyok megvárni a családfőt, udvariatlanság lenne a szüleim előtt távozni. Teljesen kifejezéstelen arccal nézem anyám hátát, ahogy apám karján halad kifelé, pedig valójában már nagyon türelmetlen vagyok, hiszen földöntúli tortúra a feszült Chris mellett ácsorogni. Már éppen elsietnék, amikor a bátyám megszólal. Egy pillanatra döbbenten meredek rá, eltart egy darabig, mire feldolgozom a dolgot. Napok óta ez az első alkalom, amikor Chris önszántából szól hozzám. Hirtelen melegség önt el, és egy hatalmas, megkönnyebbült mosoly terül el az arcomon.
- Persze. Feljössz hozzám? - adom meg az egyetlen lehetséges választ. A szobám felé veszem az irányt, és valahogy még a lépteimet is könnyebbnek érzem. Ettől az egy mondattól még nincs rendben köztünk minden, de legalább esélyt kaptam arra, hogy rendbehozzam a hibámat. Ahogy felérünk, udvariasan beinvitálom Christ. Amint biztonságosan becsukódik mögöttünk az ajtó, felé fordulok, és formálisan, kilencven fokban meghajtom magam.
- Szeretnék elnézést kérni, amiért annyira érzéketlen és bántó voltam a múltkor - mondom a padlónak, miközben nem tudok nem Aidenre gondolni. Nemrég előtte hajoltam mg pont így, de akkor kevésbé éreztem kétségesnek a bocsánatkérés kimenetelét.
Elit

avatar
❖ age :
18
♡ :


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Béke?   Hétf. Dec. 17, 2018 8:32 pm


Minden más
˝There are still
So many things
I ended up not able to tell you"
- Love letter -
-
Bólintok EunSol válaszára, ahogy kifejti Adam kérdezésének pontos részleteit, így már megértem én is, hogy mi történhetett, azt azonban még mindig bánom, hogy nem mondta meg eddig, hogy nem hagytam neki, hogy legyen rá lehetősége. Valamelyes megértem Adam-ot, én pontosan ezt teszem Aiden-nel, kihasználom és nem tekintettem úgy rá, ahogyan azt megérdemelné, remélem a mai nappal ez gyökerestül megváltozott és úgy gondolom, hogy igen, én megváltoztam mellette és a hozzáállásom is olyanná vált, amilyet húgom mindig is szeretett volna előhívni belőlem, eddig sikertelenül, bár még van bőven mit tanulnom.
A vacsora többi percét gondolataimba merülve töltöm, nem érzékelek többet környezetemből, mint tompa hangokat és képeket, melyeknek azonban nincs logikus értelme és kapcsolata.
Ahogy vége az étkezésnek úgy elhatalmasodik rajtam a feszültség, könnyen tudok elnézést kérni, ám hogy tőle kelljen, még sosem fordult elő és bizony szégyellem magam, amiért olyasmiért hibáztattam, amiről nem tehet. A szívnek nem lehet parancsolni, túl féltő vagyok vele kapcsolatban, de mindent elfogok neki mondani, ahogy Aiden-nel is tettem a mai napon, hogy ha valóban szeretik egymást, akkor támogatni fogom, bár nem szívesen és rengeteg hátránnyal járna, ha ők ketten, mivel vetélytársak vagyunk, de biztos vagyok benne, hogy ha EunSol komolyan gondolja, akkor már kieszelt terveket.
Húgom is feszült, szinte úgy kell elkapnom szavaimmal, de már válaszol is, pont azt, amiben reménykedtem.
Lassú léptekkel haladok mögötte, rengeteg mindenről beszélnék vele, szeretném hallani lelkes hangját, látni mosolyát, érezni kedvességét és figyelmességét, érintését, mely azóta is hiányzik, hogy egyedül maradtam az autóban, bár ott nem EunSol volt velem, de mégis ő a legközelebbi és szinte egyetlen személy, akire szükségem van, szinte.
Ahogy belépek az ajtón, felszínre kerülnek az emlékek, ahogyan beszéltem és viselkedtem vele, azonban hamar megfoszt ezen gondolatokkal, ahogy felém fordul és meghajol úgy én is teljes testemmel felé nézek. Meglep ez a féle viselkedése, pont úgy, mint szavai.
Kissé hezitálva, de megfogom vállait, így emelem fel álló testtartásba, majd közelebb lépve hozzá ölelem meg, ha engedi és húzom minél szorosabban magamhoz.
-Annyira hiányoztál-mondom ki szinte hisztérikusan, nem gondoltam volna, hogy ennyire vágyni fogom a húgom támogató jelenlétére, hiszen mindig jelen volt, de most ez a csöndszünet bizony nem volt jó hatással rám, szerintem egyikőnkre sem. -Szörnyen viselkedtem, nincs jogom így beszélni veled, se a hangnem, se a szavaim nem történhettek volna meg. Kérlek, könyörgök, bocsáss meg nekem EunSol-bújok hozzá teljesen, annyira védtelennek érzem most magamnak, gyengének, kimerültnek. Hosszú volt a napom, rengeteg eseménnyel, érthetetlen reakciókkal és most olyan jól esik kiengedni és bízni abban, hogy minden jó lesz most kettőnk között.
Elengedem végül és így folytatom, bár még mindig bocsánatkérően tekintve rá, mivel még nem kértem mindenért elnézést.
-Nincs jogom megszabni, hogy kivel legyél, még ha féltő bátyád is vagyok, de bizony felnőttél. Én csak azt szeretném, hogy boldog legyél és tudom, hogy tisztában vagy azzal, hogy a mi életünket nem élhetjük le azzal, akivel szeretnénk, de szívből remélem, hogy neked sikerülni fog-térek a kissé kellemetlenebb témára és kezdem kellemetlenül érezni magam, ahogyan felvezetem neki, hogy lényegében arról beszélek, amit Aiden szavaiból és az ő múltkori megjegyzéseimből megértettem, hogy nem közömbösek egymás iránt.
Kezeimet csípőre téve lépek az ablak felé, de előtte még szétgombolom zakómat, hogy ne feszüljön rajtam, majd idegesebben, de folytatom.
-Szereted? Csak mond meg és igyekszem majd megérteni, bár…-állok meg egy pillanatra és lenézek a földre, míg benedvesítem ajkaimat- …nem hibáztatlak. Nagyon hasonlóak vagytok, biztosan könnyen megértitek egymást, ha így van, annak nagyon örülök, ezt érdemled, csak féltelek-fejezem be végül a hosszúra nyúlt beleegyező szövegemet, melynek végére már nem tudok ránézni. El sem tudom képzelni milyenek lennének ők ketten, tele lenne élettel a ház, ha csak ide jönnének, tökéletesek lennének egymásnak, nekem fájna értük mindenem, de örülnék a boldogságnak.
EunSol | hiány
CYN[/color]
Elit

avatar
❖ age :
23
♡ :


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Béke?   Hétf. Dec. 17, 2018 10:05 pm
Hiányzol!

Alig fejeződik be a vacsora, máris egy újabb kihívás vár rám. Ezt a fajta kihívást azonban nagyon is vágyom, hiszen rettentően hiányzik a bátyám, és minél hamarabb szeretnék bocsánatot kérni. Ugyanakkor rettegek is ettől a beszélgetéstől, hiszen mi van, ha Chris nem bocsát meg? Borzalmasan viselkedtem vele: nem egyszerűen összevesztem vele, hanem kihasználtam az évek alatt összegyűjtött tapasztalataimat, és a legfájdalmasabb pontokon döftem bele. Az emlékek hatására szinte elönt az elemi undor saját magam iránt. Hogy tehettem ilyet a saját bátyámmal, pont, amikor a támogatásomra lett volna szüksége? Acélos elszántsággal lépdelek a szobám felé. Úgy kell bocsánatot kérnem, mintha az életem múlna rajta. Mert tulajdonképpen így van. Fogalmam sincs mihez kezdenék Chris nélkül.
A szobámba érve nem is vesztegetem az időt. Formális és megalázkodó vagyok, hiszen hasonló hangnemben tálaltam a sértéseket is. Lehet, hogy tőlem ez a fajta hivatalosság kissé meglepő, de valamiért így érzem helyesnek. Mindenképpen nyomatékosítani szeretném, mennyire komolyan is gondolom a szavaimat, ha az kéne a megbocsátáshoz, akár az egész család előtt ismételném meg a meghajlást.
Egy hosszú pillanatig csönd van, majd megérzem a bátyám kezeit a vállamon, ahogy felemel és magához húz. Ahogy átölel, egy pillanatra megdermed a testem, majd az eddig visszatartott levegő egyetlen hatalmas, szaggatott sóhajként szakad fel belőlem. YeSol mellkasába fúrom a fejem, és úgy kapaszkodok belé, mint egy fuldokló az utolsó szalmaszálba. Megkönnyebbült könnyek fátyolosítják el a szememet és torlaszolják el egy hatalmas gombóccal a torkomat, így a bátyám első szavaira nem is tudok értelmesen válaszolni, csak a fejem rázom. Mikor végre képes vagyok kinyögni valamit, könnyes szemmel felmosolygok Chrisre.
- Nem haragszom. És én is annyira, de annyira sajnálom! Teljesen elvesztettem az önuralmam, rettenetesen túlreagáltam a helyzetet, ráadásul borzalmas dolgokat mondtam. Ugye te sem vagy rám nagyon mérges? Ugye még visszaszerezhetem valahogy a bizalmadat?
A hangom a végére könyörgőre vált, a tekintetem esdeklő és kissé ijedt is, ráadásul nem tudom tovább visszatartani a könnyeimet. Egy gyors, dühös mozdulattal söpröm ki őket a szemem sarkából, de hiába, most jön ki rajtam az elmúlt napok minden elnyomott érzelme.
Ahogy YeSol ismét kissé eltávolodik, szinte sajogni kezd a karom, nem akarom elengedni, még nem. De hagyom, hadd mondja, amit szeretne.
Ahogy hallgatom a szavait, arcom először teljes értetlenséget, majd hirtelen felismerést, végül egy enyhén bosszús vidámságot fejez ki. Ahogy YeSol lehajtja a fejét, gyengéden rákoppintok az öklömmel.
- Még mindig itt tartasz? Mondtam már, hogy semmi ilyesmi nincs köztünk Aidennel, és soha nem is lesz. Egyszerűen csak barátok vagyunk. - mondom kedvesen, miközben teljes természetességgel fészkelem magam ismét a karjai közé. Lökött, túlóvó bátyám van, de hihetetlenül szeretem.
- Ha ez megnyugtat, ezennel ünnepélyesen megígérem, hogy ha esetleg elkapna a szerelemnek nevezett járvány, te leszel az első, akinek szólok róla, nehogy felkészületlenül érjen a dolog. - vigyorodok el, hiszen el tudom képzelni YeSol arcát egy hasonló hír hallatán.
Elit

avatar
❖ age :
18
♡ :


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Béke?   Hétf. Dec. 17, 2018 10:39 pm


Minden más
˝There are still
So many things
I ended up not able to tell you"
- Love letter -
-
Jól esik kimondani az elmúlt időszak súlya alatt megszületett fájdalmas gondolataimat és bocsánatot kérni. Minden benne van ebben az egy mondatban, hogy mennyire megbántam mindent és hogy mennyire szeretem, ha ő nem lenne én már rég az enyészetbe vesztem volna és robotként üzemelnék, teljesen mértékben olyanná válnék, amilyen az üzleti világban vagyok.
Meghallom hangjában, hogy könnyeket hullajt, ez nagyon meghat és egyben elszomorít, amiért én miattam történik, szörnyű napokon lehet keresztül, nekem is megterhelő volt a távolság, ő pedig érzékenyebb ember nálam. Nem hiszem el, hogy hogyan tehettem ezt vele.
Még erősebben szorítom magamhoz, ahogy beszél és bánt, hogy magát hibáztatja, belé szakad a szívem minden egye szavába, könyörgő hangjába, annak fájdalmába.
-Badarságokat beszélsz. Abban a pillanatban megbántam mindent, hogy becsuktam az ajtódat. Megérdemeltem minden szavad, kíméletlenül bántam veled. A bizalmamat, pont, mint a szeretetemet, örökké a tied, egy pillanatra sem volt ez másként-hangom egyre nyugodtabb, igyekszem vele csitítani, ahogy ölelésemmel is, ám még nagyon sok mindent kell neki mondanom, megbeszélni való dolgaink vannak és addig nem érzem tisztának lelkiismeretemet, míg mindent meg nem beszéltünk és akkor ő is szabad lehet.
Aiden jut eszembe, amiket beszéltünk EunSol-ról és amiket nem tagadott, nem mondta egyikük sem, hogy amit látok és amit hiszek, az valótlan lenne, pontosan ezért lep meg, amit mond, valamint azért is, mert előtte megérzem kemény kezét fejem búbján. Érdeklődve fordulok felé és már hozzám is dől, tartom testét és viszonzom ölelését.
-Barátok? -kérdezem meg leplezetlen meglepettséggel hangomban, mely arcomra is kiül. -Azok alapján, amiket mondtatok, nem erre a válaszra számítottam tőled-vallom be alássan, hiszen valóban nem volt jele annak, hogy másként lenne. -Bár nem ez az első alkalom, hogy félre értettem Aiden-t-folytatom a vallomásokat. Valójában főként nem értem őt, hogy mit miért tesz, vagy mond, de talán már jobb úton járok a megértés felé.
-El is várom-nevetek hangosan és elhiszem, hogy valóban nekem fog szólni elsőként. -Nem mernél mást tenni-mondom játékosan és még mindig ölelem magamhoz. Lefagy rólam a mosoly és átveszi a zavar, kezd melegem lenni.
-Kérdezhetek valamit? -kezdem bele kissé visszafogottabban és ha közben elengedett, akkor nem nézek rá, sőt elfordítom felőle arcomat és leveszem zakómat. -Mit tudsz a szerelemről? -teszem fel végül a kérdést, talán már volt benne része, talán olvasott róla, vagy barátnői elmondták, hogy milyen. Hogy miért kérdezem? Összezavart, amiket mondott és azt hittem Aiden-nel ez van közöttük, szerelem, legközelebb szeretném felismerni.
EunSol | hiány
CYN[/color]
Elit

avatar
❖ age :
23
♡ :


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Béke?   Hétf. Dec. 17, 2018 11:20 pm
Hiányzol!

Nem haragszik rám! A szavaira megkönnyebbülten bújok a bátyámhoz, egyszerre érzem magam energikusnak és végtelenül fáradtan. Legszívesebben ugrálnék römömben, de mégis olyan kimerült vagyok, hogy YeSol támogatása nélül talán talpon sem tudnék maradni.
- Senki sem érdemli meg azt a fajta bánásmódot - rázom azért a fejem, mert bizony nem a szavaimmal volt a fő baj, hanem a használt hangszínnel és a mögöttes, gonosz kis utalásokkal.
- De annak nagyon örülök, hogy megbocsátottál.
Nem szívesen engedem ki a karjaim közül a bátyám, de érzem, milyen fontos neki a következő mondandója, így végül vonakodva bár, de engedem, hogy némi távolság ékelődjön közénk. Komolyan kezdem el hallgatni, de ezt hamarosan teljes hitetlenkedés váltja fel, némi megfáradt vidámsággal. Nem tehetek róla, számomra már az ötlet is teljesen abszurd, főként Aiden szexuális beállítottságának az ismeretében. Mivel számomra a téma teljesen elvesztette a komolyságát, egy jelképes fejbe koppintás után visszabújok YeSol karjaiba. Meglepett válaszára vidáman, és cseppet sem nőiesen felhorkantok.
- Már nem azért, de én konkrétan mondatm már neked, hogy semmiféle romantikus érzelem nem fűz Aidenhez, és meglehetősen biztos vagyok benne, hogy ez fordítva is így van. Mégis mit mondott, amiből az ellenkezőjét szűrted le?
YeSol játékos fenyegetésére felnevetek. Örülök, amiért újból képesek vagyunk olyan gondtalanul viccelődni egymással, mint azelőtt.
- Hát persze, hogy nem - értek egyet teljes szívemből.
A hangulat ezek után újra megváltozik. YeSol a maga részéről zavarban van, én meg teljesen ledöbbenek, annyira nem jellemző rá ez a kérdés, a szégyellősség, amivel felteszi meg méginkább nem. Egy pillanatig csak pislogok, mint a békakocsonya, de aztán összeszedem magam, komolyan megválaszolva a dolgot.
- Hát, sajnos csak az olvasmányaim alapján tudok neked referálni a szerelemről, ami nem teljesen megbízható forrás, tekintve, hogy a romantikus művek inkább egy idealizált vágyálmot festenek le, semmint a tényleges érzelmi állapotot. Kay szerint olyan, mintha lázas lennél, ha csak rápillantasz vagy rágondolsz a szerelmedre, rögtön elgyengülsz. Olyasmiket csinálsz a közelében, ami egyébként nem jellemző rád, a lehető legtöbb időt szeretnél a társaságában tölteni, ilyesmik. Ja, meg sok helyen említik a pillangókat a gyomorban, akármit is jelentsen ez.
Szinte égek a vágytól, hogy megkérdezzem, miért akarja tudni, de visszafogom magam. Helyette inkább az Aidennel való délutánra térek át, hiszen tudom, nem mindent mondott el a vacsoránál.
- Elmeséled, milyen volt a golfozás? - kérdezem, de egyáltalán nem követelően. Ha Chris nem szeretne beszélni róla, nem fogom erőltetni a témát, bár örülnék neki, ha sikerült volna kibékülniük Aidennel.
Elit

avatar
❖ age :
18
♡ :


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Béke?   Kedd Dec. 18, 2018 11:02 am


Minden más
˝There are still
So many things
I ended up not able to tell you"
- Love letter -
-
Nem viselem el, hogy magát hibáztatja és ahogy makacsságunkat ismerem, úgy vélem, sosem fogjuk eldönteni, hogy ki vétette a nagyobb hibát, ám ebben szeretném, ha én adnám a végső szót, nem maradhat a levegőben, hogy EunSol inkább bántott engem, mint én őt.
-Ezt én is mondhatom veled kapcsolatban-válaszolom végül és remélem, hogy nem igyekszik még valahogyan felül kerekedni rajtam ebben a vitában, mert bizony nem fogom hagyni neki, hogy haragudjon magára, inkább engem gyűlöljön, minthogy egy kissé is, de ellenszenved érezzen maga iránt.
Fejen kólint és már megint öleljük egymást, nem leplezem értetlenkedésemet, mikor nyíltan kimondja a közte és Aiden közötti kapcsolatot, mely kimerül a barátságban. Meglep, elsőként el sem tudom hinni, de földöntúli boldogság ját át.
-Nekem úgy dereng emlékeimben, hogy nem tagadtad, hogy nincs köztetek semmi sem. Pont, ahogyan ő sem tette, mikor tudomására adtam, hogy áldásom adom. Nem ellenkezett, nem mondott ellent, ez nekem pedig egyenlő a beletörődéssel-mondom el neki kissé felháborodva, amiért ilyen csúf játékot játszottak velem és bizony én már gondolkodtam azon, hogy vajon hogyan fog végződni mindez és hogy képes leszek-e apánk ellen szegülni, ha nem egyezne bele.
A hangulat szórakozottá válik és megint mind a ketten nevetünk, ám a mai napon már többször is bebizonyosodott, hogy ma labilis vagyok érzelmileg, emiatt pedig sok olyan dolgot tettem, melyet egyébként máskor nem, meg is lep és ahogy párra visszaemlékszem összezavarodok és kibukik belőlem végül a kérdés. Biztos vagyok benne, hogy húgom miatt kérdezem, meg talán Aiden belém ültetett valamit Samantha-val kapcsolatosan, bár nem tudom, hogy mellette tudnék-e közvetlenebb lenni, mondanám, hogy már próbáltam, de sosem erőltettem meg magamat igazán.
EunSol-nak félig háttal állva kezdem el őt hallgatni, majd érzem, hogy szavait hallva egyre inkább zavarban érzem magam, így már teljesen háttal állok neki és próbálok értelmet találni szavai között és összeegyeztetni azzal, amit láttam közte és Aiden között, amit én szerelemnek hittem, valamint, ami közöttem és Samantha között van, hátha találok bármit, amibe kapaszkodhatok és megragadhatom, mondván, hogy abból kiindulva javíthatok kapcsolatunkon és akkor talán ő is figyelmesebb lesz és nem mulasztja el a fontos vacsorákat és mellettem lesz.
Sosem gyengülök el Samantha mellett, ha elgyengülnék, akkor az hátrányommá válna és nem tudnék megfelelően koncentrálni a munkámra, a szerelem ezen része nem megfelelő számomra, ha valaha szerelmes leszek, ezt ki kell hagynom. Miért tennék olyat vele, amit máskor nem? Teljesen olyan személy számomra, mint bárki más, így nem is tudok olyanokat tenni, miket nem szoktam, persze vannak olyan kötelezettségeim, melyeket bizonyos rendszerességgel teljesítenem kell, bár nekem nem igényem és az utóbbi időben Samantha se nagyon kéri, hogy estére találkozzunk.
Fel-alá járkálok, míg hallgatom és keservesen járnak fejemben a gondolatok, mint autóban a fém alkatrészek, de nem találok semmit, ami arra mutatna, hogy szerelmes lennék Samantha-ba. Tovább járkálok, ahogy fejemben a képek és emlékek is, majd eljutok a mai napra és hirtelen megtorpanok. Olyanokat teszel, amit nem szoktál, ez erőteljesen jellemezte a mai napomat, de nem, ez csak az új és ismeretlen eredménye, hisz még sose volt közeli barátom, mármint aki nem a húgom. Aiden-nel minden új és ismeretlen, feszegeti a határaimat és én is a sajátjaimat.
Ahogy a golfozást megemlíti úgy érzem, hogy látja gondolataimat és tudja, hogy min elmélkedek. Pont most, nagyon rosszkor kérdez rá a napomra, mikor éppen próbálok nem arra gondolni, hogy megérintettem, többször is, vagy a szomorúságára, ahogy kiraktam otthon és megölelt. Felé fordulok, de nem tudom leplezni, hogy még mindig nagyon zavarban vagyok, nem tudom, hogy hirtelen mit mondjak, hogy mi érdekli, nem mondhatom azt csak úgy neki, hogy nagyon jól éreztem magam és közelebb kerültünk egymáshoz, hogy boldog voltam, túl sok lenne, főleg nekem még egyszer kimondanom.
-Jó volt-válaszolok egyszerűen, bár hangom kissé beleremeg, amiért meg köszörülöm torkom és ez segít, hogy magamhoz térjek valamennyire. -Én nyertem meg a játékot, Aiden is jól játszott, szoros volt a mérkőzés-mondok még pár konkrétumot. Azt megérti, ha az üzletet nem említem neki, bár nem is igen jött szóba, ami viszont igen, azt nem oszthatom meg vele, Aiden miatt. -Boroztunk és szaunáztunk, a szokásos rutin a kluban-mondom el lényegében a napot nagy vonalaiban, miközben semleges arckifejezést igyekszek magamra parancsolni, ám a szauna szó kiejtésekor eszembe jut, ahogyan egymás kezét fogtuk hosszan és kénytelen vagyok megmozdulni valamerre, miközben kissé leszegem tekintetemet és elnyomok egy mosolyt. Barátként támogattam és nem hagytam, hogy egyedül legyen fájdalmas gondolataival.
EunSol | hiány
CYN[/color]
Elit

avatar
❖ age :
23
♡ :


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Béke?   Csüt. Dec. 20, 2018 3:05 pm
Hiányzol!

Ahogy YeSol elkezdi a saját igazát bizonygatni, egyből látom, egy újabb patthelyzethez érkeztünk. Ahogyan ő, én sem vagyon hajlandó lemondani arról, hogy magamat tartsam a felelősnek a történtekért. Ezt a véleményütközést azonban nem tartom elég fontosnak egy újabb értelmetlen vita kirobbantásához, így inkább nem mondok semmit, csak egy apró szemöldökráncolással jelzem egyet nem értésemet. Egyébként is, most csak élvezni szeretném, hogy visszakaptam a bátyámat, a jelen helyzetben nem igazán érdekel semmi más.
Egyfelől rettentő mulatságosnak, másfelől borzasztó fárasztónak találom YeSol meglepetését, amikor Aidenre terelődik a szó. Amikor azonban kijelenti, hogy nem tagadtam a köztünk lévő vonzalmat, rajtam van a megrökönyödés sora. Hitetlenkedve bámulok fel a bátyámra.
- Mondd csak, a "Szívesen lennék Aiden barátja, de nem vágyom románcra" minek számít, ha nem a romantikus érzelmek tagadásának?
Nem esik nehezemre idézni a nem sokkal ezelőtt elhangzott szavakat, a veszekedésünk minden egyes részlete fájdalmasan bevésődött az emlkékeimbe.
- Egyébként is, nagyjából már nyolc éves korom óta elfogadtam, hogy az én házasságomban a szerelemnek vajmi kevés szerepe lesz. Már így is rengeteg engedményt kaptam a szüleinktől, nem vagyok hajlandó az egyetlen felelősségemet is eldobni egy pillanatnyi szeszély miatt.
Hiszen nap mint nap látom, egyesek milyen gyakran képesek váltogatni a rajongásuk tárgyát. Nem tehetek mindent kockára egy érzelemre alapozva. Ha csak az én életem lenne a tét, persze mindenképpen szerelemből szeretnék házasodni, de ebben az esetben nem ez a helyzet. A család jó híre forog kockán, üzleti és társadalmi előnyök, ami közvetetten kihat az egész cégre és az összes dolgozójára. Bár sokszor tudok makrancos, akaratos gyerekként viselkedni, igenis tisztában vagyok a saját felelősségemmel. Nem tudom, Aiden miért nem tagadta nyíltan a kapsolatunkat, talán ahhoz is túl abszurdnak találta a gondolatot, hogy rendesen ellenkezzen, vagy Chris ugyanúgy elfelejtette meghallani az ő szavait is, mint az enyémeket. De most legalább tiszta vizet öntöttünk a pohárba, hiszen hivatalosan is kijelentettem: nem vagyok szerelmes Aidenbe.
A bátyám következő kérdése még készületlenebbül ér, de a legjobb tudomásom szerint igyekszem válaszolni. Ennek ellenére rettentően kényelmetlenül érzem magam, hiszen csak másodkézből kapott információkra és az olvasmányaimra tudok alapozni, márpedig a romantikus irodalom nem éppen az egzaktságáról híres. Úgy érzem magam, mintha a középkorról kéne mesélnem, mikor az összes rálátásomat a témára egy rakás fantasy adná. Rettenetesen kíváncsi vagyok vajon honnan jöhetett ez a kérdés, YeSolt eddig sosem érdekelték igazán az érzelmek, ha kérdezett is, az mindig egy bizonyos helyzetre vonatkozott, és a jövőbeli problémák kiküszöbölése volt a cél. Érzem, hogy történt valami, de azt is, hogy nem most van itt az ideje a kíváncsiskodásnak, így inkább másra fordítom a szót.
Éppen ezért ér lepődök meg, amikor YeSol megkönnyebbülés helyett még inkább zavarba jön. Félrebiccentett fejjel, elgondolkodva méregetem miközben válaszol; a tekintetemmel próbálok a lelke legmélyéig hatolni, hátha onnan ki tudom olvasni a teljes igazságot. Az biztos, hogy Aidennek köszönhetem a bátyám szokatlan érzelmességét, és ez a tény mérhetetlen elégedettséggel tölt el. Vajon Aidennek mi a kedvenc csokifajtája? Mert mindenképpen küldenem kell neki egy hatalmas adagot egy köszönőlevél kíséretében!
- Hmmm.... Örülök, hogy jól éreztétek magatokat! - válaszolok, miközben egy lassú, jóllakott macska-mosoly terül el az arcomon. YeSol megtanulhatta már félni ezt a kifejezést, de lehet, hogy most nagy zavarában lemarad róla. Sebaj, hamarosan úgyis tapasztalja majd újabb ördögi tervemet, amivel igyekszem majd bátorítani a közte és az Aiden között kialakult barátságot.
Elit

avatar
❖ age :
18
♡ :


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Béke?   Kedd Dec. 25, 2018 11:48 am


Minden más
˝There are still
So many things
I ended up not able to tell you"
- Love letter -
-
Ahogy EunSol megismétli azon szavait, melyeket pár napja élesen csengve hallottam és támadásnak véltem, úgy kezd derengeni minden egyes pillanat, bár az eset óta sok mindent nem voltam képes visszakeresni emlékeim bizonyos momentumaira, amelyet a feszültség, idegesség és a kettőnk között kialakult tátongó üresség eredményezett.
Ahogy ismét kimondja, úgy már tudom, hogy igaza van, azonban valamiért én félreértelmeztem szavait, vagy nem voltam képes rájuk figyelni, mindenesetre emiatt hatalmas félreértés kerekedett.
-Igazad van, ne haragudj kérlek, úgy tűnik az emlékeim szelektivitásának mértéke megugrik, ha vitázom veled-kérek elnézést tőle, mivel hatalmasat hibáztam. -Azonban még mindig kételkedem, hogy Aiden is csupán barátként tekint rád, mivel abban teljes mértékben biztos vagyok, hogy ő nem tagadta. Ebben az esetben kérlek tisztázz vele mindent. Én is elnézést kérek tőle majd személyesen-határozom el magam, még akkor is, ha kellemetlen lesz szóba hoznom, bár a következő találkozásunk a mai nap emlékében biztosan zavarba ejtő lesz.
-A szerelmet nem a magunk fajtáknak találták ki-mondom egy bólintás keretében, hangom valamelyest kesernyéssé változik és egy pillanatra nem vagyok benne biztos, hogy csak húgom miatt.
A szerelemmel kapcsolatos kérdésem bizony felkavar, kissé gyomrom is kavarok, melegebbnek érzem a hőfokot, mint az imént volt és bizony erős késztetést érzek, hogy zakómat levéve könnyítsek magamon, ám jelek a nézelődés és járkálás fogja le minden testrészemet és uralkodik el felettem.
Végül sikerül megállapodnom és összeszedett, ám kerülő választ adni húgomnak, mely lényegében nem az, hiszen nem feltételezem, hogy gondolna többe vagy izgalmasabbra egy olyan nap eseményeiként, melyben a golfklub és én is szereplünk.
Megkönnyebbülve bólintok, mintegy megköszönve a jókívánságot és hogy örül a kellemesen töltött napomnak. Azonban arcának változását, annak formálódását látva veszem észre, hogy bizony mondana ő többet is, vagy kérdeznem, sejti, hogy más is lebeg a levegőben és bizony most jött el a pillanata annak, hogy arcom vérrel teljen meg és piruljak ki zavartságomban. Ezt érezve, hogy ég arcom bőre, lépek az ágyához, veszem le zakóm és szinte dobom rá, majd egy párnáját megragadva szorítom magamhoz fúrom bele arcomba és ülök le az ágy szélére.
Meglepem saját magam, sosem viselkedem így és valóban sosem. Nem szokásom zavarba jönni, ha nem értek egy-egy érzelmet, ám most volt benne részem bőven és valahogyan elkell mulasztanom.
-El kell mondanom neki-kezdek bele ismét, de a nevét nem mondom ki, nem vagyok most rá képes, többek között azért, mert zavaromnak fő forrása ő és ha ismételten nyíltan kiejtem azt a bár betűt melyek egymást követik, akkor nem leszek képes levetkőzni magamról a jelenlegi viselkedésemet. Hangom tompa, hiszen a párnán keresztül hallatszik csak.
-Nem csinálom tovább, erre pedig jó okom van-gondolok arra, hogy nem részese a családi biznisznek, így apám számára sem lesz többé érdekes, ám pontosan ezért számoma sem kellene, hogy az legyen. -Apánknak nem mondom el, nem tehetem-nem azért, mert akkor kihasználná a helyzetet, azt nem tenné, csupán nem látná szükségét, hogy többé találkozzunk és bizony nem engedné, hogy csupán szórakozásból annyi időt töltsek vele, amennyit szeretnék. Főleg, hogy eddig sosem gondolkodtam azon, hogy bárkivel is kedvtelésből legyek.
EunSol | hiány
CYN[/color]
Elit

avatar
❖ age :
23
♡ :


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Béke?   Szomb. Dec. 29, 2018 3:00 pm
Hiányzol!

Örülök, amiért Chris belátja: én tényleg nem voltam félreérthető az Aiden és köztem lévő kapcsolatot illetően. Már a veszekedésünk közben is ebben bíztam, hogy amint egy kicsit lenyugszik és átgondolja a dolgokat, a szavaim logikája is eljut hozzá. Persze aztán én is sutba dobtam minden józanságot, mikor olyan csúnyán rátámadtam, úgyhogy most nagyon nagy szükségünk van a helyzet pontos tisztázására; annak minden esetre nagyon örülök, amiért újra közös nevezőn vagyunk. Ami azt illeti, hogy Aiden bármiféle, a barátinál erősebb érzelmet táplálna felém... A szám széle megrándul egy elfojtott mosolytól, hiszen tökéletesen tisztában vagyok vele, mennyire abszurd ez a feltételezés. Ennek ellenére YeSol jogosan várja el tőlem, hogy Aidennel is megbeszéljem a dolgokat. Ugyan valójában ezt már megtettem, de titoktartást ígértem a véletlen találkozónk felől, így most kénytelen vagyok megtéveszteni egy kissé a bátyámat.
- Bár még mindig kételkedem benne, hogy Aiden romantikusan is vonzódna hozzám, igazad van, tényleg jobb mielőbb tisztázni egy ilyen helyzetet. A legközelebbi találkozónk alkalmával mindenképpen megbeszélem vele a dolgot. - biccentek komolyan, hiszen ez az ígéret részemről semmilyen áldozatot nem követel. Azon a bizonyos kínos beszélgetésen már túl vagyunk, így bármikor nyugodt szívvel jelenthetem ki az igazságot: senkinek sem kell aggódnia egy újabb Rómeó és Júlia miatt.
A szerelemmel kapcsolatos megjegyzésre aprót biccentek, hiszen valóban, ilyen szempontból a világ semmit sem változott. Hiszen a középkori Európában is csak a nemesség körében volt elterjedt a kényszerházasság, a parasztságnál nemigen voltak olyan előnyök, amikért érdemes lett volna a megfontolást előtérbe helyezni az érzelmekkel szemben. A modern társadalomban ez éppúgy igaz: az átlagos polgárok esetében nem kell figyelembe venni a család hírnevét, az üzleti előnyöket, a kapcsolati tőkét, és bár minden szülő "jó partit" akar a gyermekének, a fő a boldogság. Mivel azonban nekünk egyáltalán nem erről szól a párkapcsolat, meglehetősen kényelmetlenül érzem magam, amiért mégis a szerelemről kell beszélnem.
Bár kíváncsi vagyok, vajon mi ihlette a furcsa kérdést, nem akarok tolakodni, így inkább áttérek a golfozásra. Ami újabb igen érdekes eredményhez vezet. Egyre nő az elégedettségem Aidennel kapcsolatban, gondolatban meg is rázom a kezét, de egyelőre nem mondok sokat. YeSol szemmel láthatólag megnyugszik a semleges, általános választól, és már éppen azt hinném, hogy - megint csak kissé rá nem jellemző módon - nem vette észre a szavaimnak ellentmondó arckifejezésem, amikor hirtelen az ágyamra dobja a zakóját, és elbújik egy párna mögé, de még így sem tudja időben elrejteni vöröslő arcát. Meglepetten pislantok egyet, nem gondoltam volna, hogy a bátyám zavarba fog jönni. Leginkább egy beletörődő pillantásba, esetleg egy kissé zavart ruhaigazításra számítottam. Még akkor is, ha Aiden az első barátja, és nagyon kellemesen telt a napjuk, még akkor is, ha a szokásosnál sokkal érzelmesebb volt, ez a fajta reakció erősen túlzónak tűnik. Elgondolkodva ráncolom össze a szemöldököm, de nem találom a válaszokat. Kivételesen még ötletem sincs, vajon mi járhat YeSol fejében. Már épp szóra nyitnám a számat, mikor a bátyám fojtott hangja átszűrődik a párnán, újabb homlokráncolást eredményezve nálam. Nem lesz egyszerű az a beszélgetés, de ezt a fajta igényt az őszinteségre legalább meg tudom érteni. Én is leülök az ágyra, miközben gondterhelten sóhajtok egyet.
- Megértem. Nem jó olyanokat megtéveszteni, akik fontossá váltak a számunkra. De ne hidd, hogy apánkat sokáig áltathatod azzal, hogy Aidenből igenis sok információt ki lehet csikarni. Már ma is éppen csak megúsztad.
Magam elé meredek, miközben azon jár az agyam, vajon mivel lehetne rávenni apánkat Chris és Aiden barátságának engedélyezésére. Alapos indok nélkül egész biztosan teljesen felesleges időpazarlásnak tartaná az egészet, márpedig a bátyámnak igenis szüksége van rajtam kívül más kapcsolatokra.
- Mi lenne, ha inkább megfordítanád a szerepeket az érvelésedben? Akármennyire is a család perifériáján van, ha veled találkozik, minden bizonyal megpróbálnak Aidenből minden lehetséges adatot kiszedni rólad és a Hyundairól. Tehát fel lehet használni az ellenfél dezinformálására. Azt meg apánknak nem kell tudnia, hogy ezek a játszmák Aiden személyiségével kevéssé férnek össze. - vetem fel végül, hiszen jóval kevésbé lehet ellenőrizni, vajon mennyi hibás adat jut el a célszemélyhez, mint hogy mennyi pontos információt lehet kiszedni valakiből.
Elit

avatar
❖ age :
18
♡ :


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Béke?   Kedd Jan. 01, 2019 6:48 pm


Minden más
˝There are still
So many things
I ended up not able to tell you"
- Love letter -
-
-Ez a helyes lépés-mondom helyeslően, mivel húgom is belátja, hogy bizony minden félreértést csírájában érdemes, de legfőképpen szükséges elfojtani, hogy ne alakuljanak ki az elhallgatásból eredendően kellemetlen mellékszálak.
Számítottam rá, hogy visszatérnek különös érzelmeim az események felhánytorgatásával, de azt nem gondoltam volna, hogy ennyire képtelen leszek uralni önmagamat. Ahogy minden sorjában eszembe jut, úgy kezdem kellemetlenebbül érezni magamat és egy pillanatra megfordul fejemben, hogy elköszönök EunSol-tól és átsétálok, vagy legalábbis a jelenlegi állapotomban inkább átviharzok saját szobámba, hogy ne lásson így. Nincs kedvemre, hogy ilyen állapotban állok most itt előtte. Arcom már teljesen elszíneződött és menteni igyekszem a menthetőt, ezért egy párnáját hívom támogatómként, hogy elrejtse azt, amire én nem vagyok képes, bár így talán nevetség tárgyává válok, de képtelen lennék szemébe, vagy akár csak húgom felé nézni.
Talán jobb is, ha nem látom reakcióját, bár csak sejteni tudom, hogy bizony meglehet lepődve viselkedésem miatt, mivel még hasonló ugyebár nem történt, így csak abból gondolhatok reakciójára, hogy már nagyon, de nagyon régóta ismerem őt.
Keserves és bánatos hangomat elnyomja az anyag és így talán nem is szűrődik át teljesen a stílus, ahogy éppen beszélek. Sok minden kavarog gondolataim között, de kétség kívül ez az egyik legnehezebb, bár jelenleg úgy vélem, hogy Aiden, ha szóba kerül, akkor vele kapcsolatban minden nehéz számomra, akár megfejtésről vagy megértésről legyen szó.
Üzleti témára terelődik, ám az olyankor megjelenő feszességem nyomokban sem található. Legutóbb mikor ezt a feltevést latolgattam, hogy végzek az Aiden-nel kapcsolatos feladatommal, akkor az annak volt köszönhető, hogy elszerettem volna teljesen zárni magamat tőle, hogy többé ne találkozzunk. Most azonban pont az ellenkezője történik, szeretnék találkozni vele, a fontosabb időmet vele tölteném és ez nagyon megzavar. Alig ismerem, de arra vágyom, hogy minél többet megtudjak róla és minél többet lehessek vele, bármennyit, csak ott legyen.
Belekiáltok egy kissé a párnába, kieresztve feszültségemet, miközben oldalra dőlök rá az ágyra. A párnát már oly erősséggel nyomom arcomhoz, hogy alig kapok levegőt és az orrom is fáj, ám célom, hogy ezzel talán lecsillapodnak gondolataim.
Miért mondja EunSol, hogy akik fontosak, azokat nem szeretnénk megtéveszteni? Miért feltételezi azt, hogy Aiden fontos számomra? Ennyire nyilvánvaló, de ő olyan könnyedén ejti ki, mintha mi sem lenen természetes, miközben engem az őrületbe kerget.
Ahogy hallgatom, úgy lazítok a szorításon és végre friss és hidegebb levegőt ér a tüdőm, majd kissé ziláltan ülök fel ismét gondolkodva.
-Tehát hazudjak-mondom ki az első dolgot, ami eszembe jut, bár maga az ötlet nagyon tetszik, de vannak negatív feltevéseim. -Ha valóban ezt az új tervet követném, akkor meg kell indokolnom apánknak a stratégia váltást, a ködösítés nem működhet hosszú távon, már a vacsoránál is torkomban dobogott szívem, arra várva, hogy vajon mikor kell végül mindent elmondanom. Ha mégis valahogyan sikerül meggyőznöm, akkor áldását adja, hiszen valóban roppan izgalmas és hasznos ez az ötlet. Így viszont ismételten fennáll az, mi miatt inkább kerülném apánk társaságát, vagyis, hogy nem lennének megvezetések, mivel ezzel Aiden-t csapnám be, ismételten kihasználnám, valamint nem gondolnám, hogy bármit is mondana, még talán szándékosan se, hogy azzal rosszat tegyen a családi üzletnek-indulok ki most magamból az utolsó gondolat folyamán, hiszen én sosem tennék olyat, amivel hátráltatom a céget, bár azzal, hogy kötelezettségeimet elmulasztom és drága időmet másra szentelném, azzal pontosan ezt teszem.  
Elbizonytalanodom saját szavaim és kavargó gondolataim sokaságától, már abban sem vagyok teljesen biztos, hogy lehet értelmet adni az imént kimondottaknak.
-Ha viszont Aiden-t nem használom céges célokra, akkor apánknak hazudok, mivel amiről meggyőztem, hogy azzal foglalkozom, azt nem teljesítem be-zárom le végül érveimet és szinte el is fáradtam az iméntiekbe. Vállaim megereszkednek és megdörzsölöm szemeimet ujjaimmal gondterhelten.
-Tudtam, hogy az érzelmek csak fejfájást okoznak-ejtem ki lemondóan és persze megint zavarban érzem magam, hiszen most nyíltan kimondtam, hogy igenis vannak érzelmeim, amiket nem a zene, vagy a munka, vagy EunSol váltott ki belőlem, hanem Aiden.
-EunSol, mi történik velem? -kérdezem teljesen komolyan, ám kétségbe esetten, egyenesen a szemeibe nézve, majd bánatosan, mivel elveszítettem tartásomat nézek magam elé értetlenkedve.
EunSol | hiány
CYN[/color]
Elit

avatar
❖ age :
23
♡ :


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Béke?   
Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down
 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Chicago Guilty frpg :: Chicago :: Otthonok-
^
ˇ