HomeHome    CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Be careful making wishes in the dark
● We will be history and you will remember us for centuries ●
Belépés
Chicagoba!
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multikapcsoló
új arcokkal...





Szavak
tôled, tôlem.
Nem a neved számít,
csak az, hogy itt vagy...
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég :: 1 Bot

Nincs


A legtöbb felhasználó (41 fő) Szomb. Jún. 02, 2018 7:34 pm-kor volt itt.
Válaszd meg a nézôpontodat,
és megváltozik a valóság.
Béke?
írta: Christopher Nam
Yesterday at 11:02 am

Josh & Nora - shooting
írta: Joshua Thatcher
Yesterday at 7:47 am

Activity Check 2018.12.16.-2018.12.24.
írta: Christopher Nam
Hétf. Dec. 17, 2018 6:59 pm

JT
írta: Joshua Thatcher
Hétf. Dec. 17, 2018 4:56 pm

I need to hold your hand…always.| Brad&Lippa
írta: Philippa Lockheart
Hétf. Dec. 17, 2018 10:00 am

Partnerkeresô
írta: Elena P. Campos
Vas. Dec. 16, 2018 7:27 pm

Elena Patricia Campos
írta: Kendra Gray
Vas. Dec. 16, 2018 6:59 pm

Hírek
írta: Kendra Gray
Vas. Dec. 16, 2018 6:20 pm

Ismét veled
írta: Aiden Lee
Vas. Dec. 16, 2018 2:32 pm

Josh & Domi ~ part I.
írta: Dominique Storm
Vas. Dec. 16, 2018 12:39 pm

Alexia G. Serpen
írta: Alexia G. Serpen
Vas. Dec. 16, 2018 12:29 pm

Dominique Storm
írta: Joshua Thatcher
Pént. Dec. 14, 2018 10:20 pm

Édes találkozó
írta: Sophie Nam
Pént. Dec. 14, 2018 9:13 pm

Lippa & Josh
írta: Joshua Thatcher
Pént. Dec. 14, 2018 1:25 pm

Trystan & Rhysand
írta: Trystan E. Vaugh
Csüt. Dec. 13, 2018 10:21 pm


Share | 
 

 Josh & Nora - shooting

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Josh & Nora - shooting   Hétf. Dec. 03, 2018 8:28 am



Josh & Nora


Álmos reggel és sajnos még el kell intéznem egy banki belépőt, mert felhívtak, hogy be kell, menjek átírni pár dolgot. Mikor máskor, mint mikor késésben vagyok és szakad a hó, sőt még Kacey is lázasan csüng az oldalamon. Nincs, mese magammal kell vinnem. Ilyen az anyák élete, ha már az apaja nem vette fel azt az átkozott telefont. Naná, hogy ilyenkor nem lehet elérni. Kifújom a levegőt, ahogy a sorban araszolok és érzem, hogy Kacey mocorog a kezemben. Már négy éves, de ilyenkor rettentően bújos a kis szörnyeteg. Elmosolyodom, ahogy a haján simítok végig, már csak ketten állnak előttem és utána mehetünk is a kórházba, majd a szobámba lefekhet és már is gyógyulásnak indulhat.
De a nagy mocorgás kellős közepén megrúgja az előttem álló fiatal férfit. Francba.
- Ne haragudjon. – kérek azonnal elnézést és próbálok messzebb állni tőle, hogy ne történjen semmilyen hasonló baleset. Még csak az kéne, hogy vöröslő pofis csillagszeműm magára haragítson valakit. Aztán persze miért menne minden zökkenő mentesen, igaz? Hirtelen becsapódnak az ajtók, majd golyók záporoznak és három símaszkos pasi fegyverrel a kezében elkezd üvölteni, hogy mindenki a földre. Azonnal a földre teszem a lányomat és fölé magasodom, hogy védjem az esetleges golyóktól.
De hirtelen éles érzés rázza meg a karomat, egy golyó eltalálta a kezemet, amitől persze azonnal vértócsába kerülök. A gyerek azonnal sír, hogy az anyja megsérült.
- Shh, nincs baj. – nyögöm fájdalmak közepette. Mert nincs kedvem még egy golyót kapni, és a lányomat is védeni kéne. A férfiak, vagy is csak gondolom, hogy férfiak azon ügyködnek, hogy minél több pénzt szerezzenek, a lányom hüppögését próbálom elnyomni és nem érdekel a karom. Remélhetőleg a kabát felfogta a surlódást és nem okozott nagy kárt, de most biztos nem fogom megnézni.
- Kacey, maradj a földön. – magyarázom, ahogy oda lép mellém egy sísapkás, hogy a telefont és a tárcámat adjam oda. Mivel hamar szabadulni akarok, a fegyverestől azonnal oda adom a kért dolgokat. Legkevésbé sincs humorom összetűzésbe keveredni még jobban. Főleg úgy, hogy közben a lányomat veszélyeztetem. Igazi anyatigrisként ölelem magamhoz és a szabad kezemmel a cuccaimtól válok meg. Nem is érdekel, kivel mi van, míg a gyerekem veszélyben van.
Hogy én mit fogok kapni, valószínűleg a műtétjeimnek mára sztornó, mivel úgy fáj a kezem, hogy megmozdítani sem bírnám, ha nem Kaceyről lenne szó.

Med

avatar
❖ age :
33
♡ :


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Josh & Nora - shooting   Pént. Dec. 07, 2018 11:22 am


Nora & Josh

Vigyázva, hogy ne ébresszem fel, Lippa markába csúsztatom az összehajtogatott post-it lapot, mielőtt elhagynám a házat.
“Ajándék AW számára az éjjeliszekrényed fiókjában. Hívj, ha kellek.”
Az ajándék nem más, mint egy lónak is elegendő nyugtatószer. Hogy használni is legyen ideje, a lakás minden négyzetcentiméterét bebiztosítottam: most már egy lépést sem lehet tenni anélkül, hogy az esetleges látogató - vagy akár egyikünk - ne üssön zajt. Lehet, hogy túlzásba viszem az elővigyázatosságot, de a történtek után nem bírnám csak úgy itt hagyni Lippát, ha nem lennék meggyőződve a biztonsága felől, bármilyen kevés is rá az esély, hogy Winnick épp a mai napot választja az ismételt felbukkanásra.
Még mindig alig tudom elhinni, hogy mindez megtörténhetett a lakásunkban, ráadásul anélkül, hogy tudatták volna velem. És most azt várja tőlem, hogy részt vegyek a titkolózásban? Hiszen nem csak róla van szó, mindannyiunkat veszélynek tett ki a könnyelmű magánakciója. Mi lesz Winnick következő lépése, ha máris ilyen messzire ment? Muszáj tudatosítanunk benne, hogy nem tehet meg mindent büntetlenül.
Már séta közben elkezdem böngészni a különböző biztonságtechnikával foglalkozó cégek honlapjait, és mire elcsípem a metrót, félig kész vagyok a rendelésekkel is: riasztó berendezés és néhány rejtett kamera. Utóbbiról elég, ha csak én tudok, a végén még napokat töltenének azzal, hogy egymás megcsalásait követik vissza. Nem egy spanyol szappanoperát szeretnék leforgatni, hanem bizonyítékot szerezni.
Feltehetőleg egy fegyverboltba sem ártana betérnem, csakhogy kénytelen vagyok beismerni: a Madison ügy után kevésbé érezném magamat biztonságban annak tudatában, hogy bármikor a rendelkezésünkre áll egy pisztoly.
Marad az őrködés. Egy gyors látogatás a bankba, hazafelé éppen útba esik a kedvenc éttermem, na meg a zöldséges - nem árt, ha viszek haza egy kis vitamint, mielőtt mindannyian megfertőződünk -, és... a fenébe, meg se néztem, hogy áll a házipatikánk.

Legnagyobb megkönnyebbülésemre harmadikként érkezem a sorba, és a banki ügyintéző is elég gyorsan halad, így nem kell attól tartanom, hogy hosszúra nyúlik a távollétem. Ezt a rövid időt arra használom ki, hogy sms-t írjak Lippának, szüksége van-e valamire. Jobb, ha megbecsüli a figyelmességemet, ugyanis szökő évente egyszer használom a telefonomat rendeltetése szerint.
Épp, mielőtt elküldeném az üzenetet, tompa fájdalom hasít a hátamba. Annyira meglep, hogy még a telefont is kiejtem a kezemből, ám ahelyett, hogy azonnal utána nyúlnék, az okát kezdem el keresni, és hamar meg is találom egy rugdalózó kislány személyében.
- Nem történt semmi - válaszolom udvarias mosollyal az arcomon, mielőtt a mobilomért nyúlok.
Ebben a pillanatban ajtócsapódás hangja üti meg a fülemet, és a vállam felett hátralesve símaszkos, felfegyverzett tagokat pillantok meg. Az egyikük, mintha megérezné, hogy nézem, egyenesen rám emeli a tekintetét. Ahogy a világos szempár a telefonomra villan, már tudom, hogy bajban vagyok, arra azonban nem számítok, hogy vaktában kezd el lövöldözni figyelmeztetésképp. Azonnal a földre vetem magam; számat eltelíti a halálfélelem kesernyés íze, miközben várom, hogy engem is találat érjen.
Azonban semmi sem történik. Hosszú másodpercekbe telik, míg tudatosul bennem, hogy a lövéssorozatnak vége, mégsem érzek fájdalmat. Fülem sípolása alábbhagy, tüdőm megkönnyebbülten sóhajt fel,  amint eszembe jut levegőt venni, szívverésem pedig kétszeres gyorsasággal folytatja állandó tevékenységét.
Akkor eljut hozzám a kislány sírása. A legrosszabbat feltételezve fordítom a fejemet a hang irányába, és félig megkönnyebbülés, félig jeges rémület tölt el az édesanya sérülése láttán. Mert lehetne ugyan rosszabb is, de meg sem szabadott volna történnie, és ha nem kap időben orvosi ellátást...
Nagyot nyelek, ahogy közeledő léptek zaja üti meg a fülemet. A telefonomat már korábban elhajítottam (habár nem tudnám megmondani, mikor), viszont egyértelmű, hogy ennyivel nem tettem jóvá az általa feltételezett kísérletemet.
A fekete bakancs gazdája közvetlenül a fejem mellett torpan meg.
- Kérem, engedje, hogy ellássam a hölgy sérülését! - töröm meg a hirtelen ránk telepedő, vészjósló csendet. Az sem érdekel, ha lelő, csak hagyja, hogy előtte megmentsem a nő életét, aki miattam sebesült meg. - Nem akarhatja, hogy...
- Majd én eldöntöm, mit akarok! - csattan fel. Ugyanebben a pillanatban éles fájdalom nyilall a bordáim közé. Védekezően emelem a felsőtestem elé a karomat, mire egy, az eddiginél is erőteljesebb rúgás éri a csuklómat.
A kislány lábmozgása valahogy jobban elnyerte a szimpátiámat.
- Rendben, dokikám. Láss hozzá, ha tudsz még mozogni - mondja egy újabb rúgás kíséretében, ezúttal a másik bordámat véve célba. Ezek szerint a bankrablók szeretik a szimmetriát. - Hol az a kibaszott telefon? - Mire válaszolhatnék, megpillantja a földön heverő készüléket, és mellé lépve a zsebébe süllyeszti, majd minden további nélkül otthagy minket.
Óvatos, apró levegővételekkel küzdöm magamat ülő helyzetbe, hogy odakúszhassak a vérző nőhöz és a kislányához.
- Megengedi? - kérdezem higgadtan, amint a kezéért nyúlok, mintha legalábbis táncolni kérném fel. Más körülmények között egy rutinműtétbe kerülne eltávolítani a golyót és összevarrni a sebet, így azonban nem tehetek mást, minthogy letépek egy darabot a felsőmből és kellőképp szorosan a vérző terület köré tekerem.
- Rendben is volnánk - jelentem ki, elsősorban a kislánynak címezve a szavaimat, miközben megnyugtatónak szánt mosolyt vetek rá. - Nagyon bátor vagy - teszem hozzá kedvesen. A beszélgetésre az egyik fegyveres is felfigyel, ezért nem időzöm tovább, máris eltávolodom a családtól.

music ┃ 822 ┃ ♔ VL


Med

avatar
❖ age :
28
♡ :


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Josh & Nora - shooting   Hétf. Dec. 10, 2018 6:16 pm



Josh & Nora


Persze elég lenne csak arra gondolni, hogy mennyivel jobb lett volna nem bejönni és már rég Kacey is a szobámba tv-zne én pedig a műtőbe tanítanám az újakat, hogy mennyire kell elaltatni a pácienseket, vagy, hogy kell intubálni esetleg még az extubálást is meglehetne oktatni. Nem, nekem mindenképp a bankba kell betérnem miközben a lázas gyerekem úgy, bújik hozzám, hogy a két kiló ruha alatt így is megsülök. Titkon remélve, hogy hamar végzünk és talán még a műtőbe is beérek. Viszont nem úgy tűnt, hogy valamelyest akarna az a sor előttem araszolni. Aztán persze nem is én lennék, ha nem épp abba a bankba mennék be, amelyiket épp kirabolnak. A földön fekve próbálom a lányomat védeni és persze benyelek egy golyót is. Halk káromkodás közben szorítom a gyerekemet, és naná, hogy a sebet is kéne, mielőtt elvérzek.
Beharapom az ajkam, mikor feleszmélek, hogy a mellettem lévő épp arra akarja rávenni őket, hogy engedje őt oda hozzám, hogy megoldja a vérzést. Orvos? Fiatal és még sosem láttam. De az ütés, majd a rúgás után már megsajnáltam, ahogy közeledett felém, mélyen beszívom a levegőt.
- A kedvenc kabátom. – suttogom, ahogy leveszem az említett ruhadarabot és ráterítem addig reszkető lányra és magamhoz húzom. Jó, nem itt fogunk most megismerkedni, hogy melyik kórházba orvos és milyen orvos, de furdalja az oldalamat, hogy még is milyen orvos, aki ilyen önfeláldozó és rutinosan elszorítja a vérzést. Kacey persze tágra nyílt szemekkel néztem, ahogy az anyukáját egy másik férfi kötözi, aki nem az apja. De hüppögése csillapodik és ép kezembe kapaszkodik, nehogy fájjon. Nagyot nyelek, ahogy megfeszül a ruha fecni a sebemnél és persze Kacey azonnal nézet rám hatalmas szemeivel és remegő ajkaival. Picsába, mit fogok én ezért kapni.
- Nincs baj kicsim, csak feküdj le a földre. – hagyom, hogy a fejét az ölembe hajtsa és a másik doki szavaira csak bólint.
- Köszönöm. – jó, egészen másra nem épp voltam kapható és a lányom haját simogatva próbálom nyugtatni és nem nézni azokat, akik épp a rossz cselekedüteket teszik meg. Már csak pár perc és jönnek a rendőrök vagy bárki. De néma csend. Végül megkaparintva mindent eltűnnek, még egy utolsó sorozatot kilőnek a mennyezetre és azonnal Kacey fejét védve görnyedek rá. Félek, hogy visszajönnek és mindenkit lemészárolnak. De nem törődve semmivel azonnal talpra állok és a gyereket is felállítom, hogy végig nézzem, van-e sérülése. Vagy csak egy karcolás rajta. Biztos vagyok benne, hogy az aja keresztre fog feszíteni, amiért ennyire felelőtlen voltam és kockáztattam az ő hercegnője életét. Szinte hallom, ahogy a mennydörgésnek megfelelő hangszínben üvölt a műtők előtt velem. Éljen, ha két orvos házasodik és elválnak végül.
- Maga jól van? – fordulok a megmentőm felé, aki azért benyelt pár sérülést, csak, hogy megállítsa a vérzést. Ami kicsit jól esik fáradt lelkemnek, de közben bántja is az egómat, hiszen épp azt készülök bebizonyítani, hogy képes vagyok egyedül is megélni és talpon maradni. De persze az első adandó alkalommal már férfi segítség kell nekem.
- Orvos vagyok szintén, ha gondolod, megnézem, hogy eltörtek-e. – mutatok a bordáira, hiszen elég nagy ütést és rúgást kapott. Nem kéne, mondjuk, hogy egy rossz mozdulat miatt átszúrja a tüdőt és összeomoljon. Vagy nem tudom, de persze még mindig csak suttogni merek, ahogy Kacey a bátor négy évesem úgy szorítja a combomat, mintha attól félne, hogy elhagyom.
- Figyelj, a mami megvizsgálja a bácsit, és utána elviszlek apához, hogy megöljön engem. – teszem hozzá, miközben egy puszit nyomok a gyerekem homlokára és morogva jut el a tudatomig, hogy telefon bezzeg nincs, mert ugye elvitték. Rohadjon meg mindegyik. Nincs elég bajom.

Med

avatar
❖ age :
33
♡ :


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Josh & Nora - shooting   Yesterday at 7:47 am


Nora & Josh

A hölgy suttogását hallva ebben a túlfeszített helyzetben is mosolyra húzódnak az ajkaim, még ha ez a mosoly nem is nevezhető éppen örömtelinek. Szívesen hozzáfűzném, hogy ha ezt túléljük, első dolgom lesz venni neki egy új kabátot, a kislányra való tekintettel azonban mellőzöm a borús viccet, inkább arra koncentrálok, hogy csillapítsam valamelyest a félelmét. Nem lehet sokkal fiatalabb Zaydennél. Rossz belegondolni, hogy akár ő és Rosy is lehetnének itt, sérülten és megrémülve, ugyanakkor bátorságot is ad ahhoz, hogy mindent megtegyek az épségükért, éppúgy, ahogy fordított esetben mástól is elvárnám, hogy megvédje a családomat. Egy kívülálló feltehetőleg őrültségnek titulálná, hogy kivívtam magamnak (legalább) az egyik rabló ellenszenvét két ismeretlen miatt. Bizonyos szempontból kétségkívül az is, hiszen nem érzem úgy, hogy valóban kár lenne értem; ha megtörténne, hát így kellett lennie, életet életért. Ez korántsem jelenti azt, hogy szánt szándékkal meg akarnám öletni magamat, csupán annyit tesz, elfogadom, bárhogy is végződjék ez a kis kaland, ettől pedig furcsa módon erősebbnek érzem magamat, mint hetek óta bármikor. Végre egy helyzet, amiben cselekedhetek, és tudom is, mit kell tennem. Szinte élvezem a bőröm alá szivárgó rettegést, mely a lehető legtávolabb áll a monoton hétköznapoktól, a lappangó feszültségtől, ami sosem beszél nyíltan. Nincs Winnick és Lippa, sem Zaphyra, és a kezemhez tapadt vérnek sincs köze Madisonhoz. A gondolataim hosszú idő óta először áramlanak szabadon, messze a múlt kísérteteitől és a jelen reményvesztettségétől, amint az életösztön eláraszt. Mert bár megérdemelném, ha az én fejembe szállna a következő golyó, nem ez az, amit akarok.

Némán biccentek, majd tovább állok, miután sikeresen elszorítottam a vérző sebhelyet. Bízom benne, hogy nem hiába...
A rablók nem vesztegetik az időt, amint kifosztottak mindent és mindenkit, elindulnak a kijárat felé. Annak ellenére, milyen gyorsan történt ez az egész, megdöbbent, hogy mindeközben még egy távoli szirénaszó sem üti meg a fülemet.
Igyekszem takarásba húzódni, ahogy utoljára körbepillantanak - ki tudja, talán a pasas kiszemelt magának -, azonban nincs mitől tartanom, az utolsó géppisztoly sorozat a mennyezet felé irányul.
Megkönnyebbülten fújom ki a levegőt, amint kiürül a helyiség, és nem marad más az itt dolgozókon és a korábban látott arcokon kívül. Úgy látom, a kisgyermekes hölgyet leszámítva senki sem sérült meg... és persze rajtam kívül.
- Remekül - felelem szórakozottan, tenyeremet akaratlanul is a bordáimra simítva. Alighanem lesz egy utam a kórházba, mielőtt visszatérnék Lippa őrzéséhez.
- Köszönöm - mondom hálás mosollyal az arcomon, mikor felajánlja a segítségét. Amint visszafordul hozzám a kislányától, felé nyújtom a kezemet. - Joshua Thatcher. - Jobb túlesni az udvariassági körökön most, hogy némiképp rendeződött a helyzet.

music ┃ 418 ┃ ♔ VL


Med

avatar
❖ age :
28
♡ :


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Josh & Nora - shooting   
Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down
 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Chicago Guilty frpg :: Chicago :: Belváros-
^
ˇ