HomeHome    CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Be careful making wishes in the dark
● We will be history and you will remember us for centuries ●
Belépés
Chicagoba!
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multikapcsoló
új arcokkal...





Szavak
tôled, tôlem.
Nem a neved számít,
csak az, hogy itt vagy...
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég :: 1 Bot

Nincs


A legtöbb felhasználó (41 fő) Szomb. Jún. 02, 2018 7:34 pm-kor volt itt.
Válaszd meg a nézôpontodat,
és megváltozik a valóság.
Béke?
írta: Christopher Nam
Yesterday at 11:02 am

Josh & Nora - shooting
írta: Joshua Thatcher
Yesterday at 7:47 am

Activity Check 2018.12.16.-2018.12.24.
írta: Christopher Nam
Hétf. Dec. 17, 2018 6:59 pm

JT
írta: Joshua Thatcher
Hétf. Dec. 17, 2018 4:56 pm

I need to hold your hand…always.| Brad&Lippa
írta: Philippa Lockheart
Hétf. Dec. 17, 2018 10:00 am

Partnerkeresô
írta: Elena P. Campos
Vas. Dec. 16, 2018 7:27 pm

Elena Patricia Campos
írta: Kendra Gray
Vas. Dec. 16, 2018 6:59 pm

Hírek
írta: Kendra Gray
Vas. Dec. 16, 2018 6:20 pm

Ismét veled
írta: Aiden Lee
Vas. Dec. 16, 2018 2:32 pm

Josh & Domi ~ part I.
írta: Dominique Storm
Vas. Dec. 16, 2018 12:39 pm

Alexia G. Serpen
írta: Alexia G. Serpen
Vas. Dec. 16, 2018 12:29 pm

Dominique Storm
írta: Joshua Thatcher
Pént. Dec. 14, 2018 10:20 pm

Édes találkozó
írta: Sophie Nam
Pént. Dec. 14, 2018 9:13 pm

Lippa & Josh
írta: Joshua Thatcher
Pént. Dec. 14, 2018 1:25 pm

Trystan & Rhysand
írta: Trystan E. Vaugh
Csüt. Dec. 13, 2018 10:21 pm


Share | 
 

 I need to hold your hand…always.| Brad&Lippa

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: I need to hold your hand…always.| Brad&Lippa   Hétf. Nov. 26, 2018 8:31 pm

 
To Brad

   
 
Nehéz a legstabilabbnak tűnni és csak azért is kiállni merev gerinccel a barátnőd mellet, mert ő lassan összeomlik, de te nem engedheted meg.  Ahhoz túlságosan is szeretem a szabadságomat. Amúgy is, rohadt sok pénzt költöttünk arra, hogy ne kebelezzenek be. Alex pedig egy időre letudva. A kórházban, futótűzként ment a híre, hogy a rendőr megszorongatta a nyakamat. Így gondoltam inkább személyesen mondanám el annak a férfinek, akinek már vek óta oda adtam a szívem. A cipőm kopog a kórház padlóján, immáron civilben, hiszen kényszerszabadságra küldtek. Minden tiltakozásom ellenére. A vörös fürtjeim szabadon lebegnek mellettem, mintha önálló életet élnének. Mikor a nővérpulthoz érek tágra nyílt szemekkel néztek rám. Naná, a nyakamon lévő jel, egészen jól vetekedett a hajam színével és az ápolónő persze pár pillanat múlva kapcsolt.
- Mindjárt felhívom dr. Crimson-t. – habogta zavartan és a telefonba merült el. Ennyit én is megtudtam volna tenni, de mire kinyitottam volna a számat, hogy ne fáradjon már csicsergett a telefonba. Aztán pillanattal később feltűnt daliás hercegem kicsit nyúzottan a folyosó másik végéről.
Úgy döntöttem elég pletykálni valót adtam a pultban ülőknek, így elindultam vele szemben, hogy a folyosó közepén találkozzak vele.
- Bradley. – sóhajtok és valami nyugalom tolul elém és megérintem a kezét. Annyira elfoglalt, hogy a kezembe tartsak mindent, hogy rá kellet, jöjjek, hogy már napok óta nem láttam őt. Erőt sugárzó arcát tekintem és ujjaimmal a tenyerén játszom.
- Baj van. – suttogom rekedten és arrébb húzom, hogy még se a folyosó közepén beszéljük meg azt, hogy az a nyomozó túlzásba vitt mindent. Szemeimbe könny gyűlik, ahogy szemeibe nézek és elfordítom a fejem. Nem tudom megtenni, nem tudom elmondani a történteket.
- Csak gyere haza, ígérd meg, hogy velem alszol. – remegő ajkakkal nézek fel rá. Erős vagyok és agresszív, de szeretnék egy éjszakát, amit a karjaiban töltök, és nem kell félnem attól, hogy megfojtanak álmomban.

 
music ┃...┃ ♔ VL


Med

avatar
❖ age :
26
♡ :


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: I need to hold your hand…always.| Brad&Lippa   Kedd Nov. 27, 2018 11:30 am
Phi


Imádom a barátaimat, az üzletfeleimet már nem annyira kedvelem, de egyik csoportért sem ugrálok, amikor idebentre hozzák az ügyeiket. Ma már másodjára hívnak a recepcióról, ez pedig egy hosszú nap - hát naná, hogy semmi kedvem kivonszolni a seggem a vendég elé.
Egészen más lenne a helyzet, ha a drága központi irányító Mary-Anne belemondta volna a múltszázadi készülékébe, hogy a csajom keres.
Esetleg arról is elszólhatta volna magát, hogy előttem már megszorongatta egy medve, és nem akarnék agygörccsel vegyes szívrohamot kapni, amikor meglátom.
Megölöm, bárki is ért hozzá, csak egy pillanat és még szenvedni sem fog.
Viccelek. Naná, hogy azt akarom, hogy szenvedjen.
Megkeményednek a vonásaim, és amíg ő az ujjaimban talál megnyugvást, szabad tenyerem gyengéden a torkára fektetem és hüvelykemmel cirógatom meg a sértett felületet. Nem tetszik, hogy kerüli a pillantásom, de semmi erőszakosság nincs a mozdulatomban. Elsősorban nem ő a hibás.
- Kicsoda? - Természetesen lenne tippem, de jobb biztosra menni, mielőtt még rossz személy orrát töröm ripityára.
- Már csak egy műtétem van, mindjárt vége, ha nem lesz extra gáz. Gyere, várj meg, és együtt megyünk haza. - A hangom kimért, de muszáj zaboláznom magam, hogy ne azt üvöltözzem, hogy megölöm.
Kezem hátracsúsztatom a tarkójára és közelebb húzom magamhoz, hogy ajkaim a homlokára nyomjam.
- Fáj még valamid? Máshol is megsérültél? - kérdezem halkan, közel tartva magamhoz. Ha szüksége van valami gyógyszerre, még most megszerezzük - nem mintha otthon nem lennének készleteim, de lehet valami speciálisra is szüksége. Jobb előre tudnom, ha több helyen is kárt okoztak benne, legyen időm feldolgozni, mielőtt megtalálom a nyomokat.
Addig is a műtők felé húzom.
- Így nem jöhetsz be, szóval ne mozdulj, megnézem, mi a helyzet. - Megszorítom a kezét, mielőtt elengedném, majd besurranok a folyosóra. Nincs szó nagy beavatkozásról, szerintem egy kicsit még unják is - én legalábbis biztosan. Általában szeretem nézni, mi történik odabent, de a mai második vakbélműtét már nem rejt csuda izgalmakat.
- Már varrják, húsz perc köbö. - Addig is leülhetünk a folyosón, majd szólnak, ha kellek. Nem szeretnék a munkahelyünkön patáliát csapni, de teljesen biztos lehet benne, hogy az a faszfej többé rá sem nézhet. Így is túl sokáig tűrtem. Már az első perc is túl sok volt.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: I need to hold your hand…always.| Brad&Lippa   Szer. Nov. 28, 2018 2:44 pm

 
To Brad

   
 
Nehezen megy az, hogy ne boruljak a nyakába és ne mondjam el neki, hogy mennyire szeretem és sajnálom, hogy képtelen vagyok kimondani ezeket a szavakat. Még neki sem tudom kimondani. Egyszerűen nem megy. Mintha egy robot lennék, csak figyelem, ahogy látom a tüzet felvillanni a szemébe és érzem, ahogy a düh átjárja őt. Ahogy ujjai hozzám érnek, megrezzenek. Mert nem fáj, csak a kényes pont érintése sajnos nem épp kellemes emlékeket szaggatnak fel.
- A nyomozó. – zárom rövidre a választ, hiszen mindenki tudja, hogy Alex néha elveti a sulykot, még ha én provokáltam is ki belőle. Na, de ez most mellékes. Érzem a közelségét és kezem a derekára csúszik, ahogy átölelem és mélyen beszívom az illatát. Bólintok a mondatára, mert nem félek haza menni, a kocsiba beülök és kész. De most jól esik az aggódása és féltése. Egy csepp boldogság költözik sajgó lelkembe és kifújom a levegőt. Na, de persze nem is ő lenne, ha nem tapogatolózna. Nem is tudom, hogy adjam elő, azt, ami minden nő rémálma. Beszívom az illatát és figyelem a szemeit. Beharapom vöröslő ajkaimat. e inkább megvárom, míg elmegy megnézni a történéseket a műtőben, majd inkább leülök a székek egyikre és mikor újból felbukkan megfogom a kezét.
- Brad.. – sóhajtva kezdek bele. – Megerőszakolt. A mellembe harapott. – nyögöm ki végül és megszorítom a kezét, ahogy felállok és vöröslő tincseimbe túrok. Majd megállok előtte. Nem mintha útját állnám neki, mert egy laza mozdulattal arrébb tudna rakni, főleg, hogy két fejjel magasabb nálam.
- Figyelj, megoldjuk! Már van tervem. Megfogom ölni. Nem érdekel. – morgom úgy, mintha teljesen elmentek volna otthonról. Úgy érzem, a föld kezd kicsúszni a lábam alól és hiába akarok, talpon maradni egyszerűen fenékre esnék. Viszont nem vagyok egy elveszett lány, akinek szüksége lenne a szőke hercegre, hogy megvédje a hátsóját. Tudom, hogy mivel lehet teljesen megőrjíteni és ezzel kivívta a mérgemet. Már csak ki kell várnom a tökéletes időpontot.
- Nem fogom végig nézni, hogy a nővéred teljesen összeomlik, vagy Josh nem bírja tovább és feladja magát. De ahhoz, meg kell ígérned, hogy nem csinálsz hülyeséget. Várnod kell. – lábai közé lépek, hogy kezeimet az arcára simítsam, és a szemeibe révedjek.
- Dühít, látom. De kárpótolni foglak és magamat is. – ez már nem csupán vak ígéret, hanem teljesen komolyan mondtam.
- Bradley, csak te maradtál nekem, erősnek. Szóval maradjon köztünk minden ami történt. Elfogjuk intézni. – mindenki látja, hogy Lemon totálisan szét csúszott és leginkább már önmagára veszélyes, mint bárki másra. Ebből pedig nekem elegem van. Azt akarom, hogy újra a tékozló négyes legyünk, akik önfeledten mindent megcsinálnak, büntetlenül.
- De ha nem kívánsz megértem.. – pajkos mosoly kúszik az arcomra, ahogy figyelem a rezdüléseit és ebben egy időben pedig a műtőből is kilépnek, hogy megkeressék őt.
- dr Crimson.. elnézést, dr. Lockheart. – biccent felém a fiatal lány, ahogy kilépek a csapdájából és útjára engedem, függőben hagyva a beszélgetésünket.

 
music ┃...┃ ♔ VL


Med

avatar
❖ age :
26
♡ :


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: I need to hold your hand…always.| Brad&Lippa   Szer. Nov. 28, 2018 4:17 pm
Phi


Azt reméltem, nem keveri majd össze a munkát a magánélettel, mégis belefog és mondja és csak mondja és csak mondja. Gondolom, nem is akarta csillapítani a dühömet, mert ez a beszéd biztosan nem segít rajta.
A saját gondolataim egy részét is visszhangozza, így kimondva azonban már látom, mekkora baromság ez az egész. Gyilkossági ügyben nyomozott utánunk, majd elhalálozik? Ennél Lippa is dörzsöltebb, most csak a düh beszél belőle, csak vissza akar vágni... És abban aztán kurvára biztos lehet, hogy én is ezt akarom.
Azt sem szeretem, hogy azt gondolja, egyedül kell megoldania mindent. Nem tetszik, mert mindannyian így gondolkozunk. Egy csapat vagyunk, mégsem vagyunk képesek az együttműködésre, jobb napjaimon én is belátom, a vörös fejébe azonban nem fér. Nem kell egyedül megoldania.
Nem is engem kell kiengesztelnie.
Még a kellemesen ismerős csillanás a szemében sem elég a feszültségem ellen. Pont emiatt kerültünk ilyen helyzetbe! Hogyan engedhettem, hogy ahhoz érjen bárki, ami az enyém?
Épp jókor szólítanak.
- Ketten vagyunk ebben - mondom neki, mielőtt lelépnék a kolleginával, hogy megpaskolgassam a betegünk pofiját. Nem mintha kételkednék a szakértelmemben, de ez is a rutin része, amit elvárnak tőlem, és amit nem fognak megcsinálni helyettem. Még egy aláírás itt, egy amott, és újra a folyosón vagyok.
- Gyere - biccentek felé, majd kézen fogom és az alagsor felé húzom. Nem szólalok meg. Egy hosszú nap után már alapjáraton nem lenne kedvem ilyesmire gondolni se, azt szeretném, ha mosolyogva az ölembe huppanna és megnéznénk valami locsogós lányfilmet, amit utálhatok. Már fél éve nem kapom meg a rendes pihimet, mindig megy ez a kavarás, és elegem van az egészből.
Soha többé nem fog hozzáérni, egy ujjával sem. Akkor sem, ha Lippa magának kereste a bajt. Akkor sem, ha dühösebb voltam rá, mint valaha. Akkor sem, ha ezek után én is hagytam, hogy ez megtörténjen. Nem tovább.
- És mit akarsz mondani otthon, hogy elestél? Vagy hogy összevesztünk? - Tény, hogy gyakran kerülünk heves vitákba, de csak mert mindketten lobbanékonyak vagyunk, nem azért, mert szeretném verni. Ahogy láthatóan az a faszfej szereti. Valószínűleg Lippa is élvezte, egy pontig biztosan, de még mindig visszafogom magam, hogy ezzel hozakodjak elő. Engedtem. Az én hibám is.
Kinyitom előtte az öltöző ajtaját, majd be is zárom mögöttünk. Halljam csak, ha valaki erre téved még.
- A rendőrségre kellene mennünk. - Ez foglalkoztat már egy ideje. - Ránk akarta kenni a Madison-ügyet, közben rátok jött a pásztoróra, azóta pedig zaklat. Minden ellene beszél. - Ha nem feküdt volna le vele, egyáltalán nem lennénk bajban. Persze, így akart segíteni, de elszúrta, itt az ideje beismerni és kieszelni egy B tervet, ahol nem folyik még több vér. Egyikünké sem.
Mintha nem lenne elég bajom Lemon miatt.
Kibújok a ruháimból és a szekrénybe vágom őket (én egyáltalán nem vagyok olyan patinás, mint egyesek), és a szokásos zuhanyzás nélkül húzom magamra az civil göncöm. Menjünk innen.
- Nem válaszoltál, hogy fáj e most valamid - jut eszembe. - Valaki megnézett már? - Tisztában vagyok vele, hogy ő is orvos, képes felmérni a sérüléseit, de boldogabb lennék, ha egy külsős is véleményezné a sérüléseit - a papírokkal már bizonyíték is lenne a kezünkben Winnick ellen.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: I need to hold your hand…always.| Brad&Lippa   Szer. Nov. 28, 2018 6:51 pm

 
To Brad

   
 
Oké, nyakik vagyok a szarban és csak annyi a szerencsém, hogy kibaszottul nem hullámzik. Amint egyedül maradok, a táskámba kutatom fel a tükrömet, hogy megnézzem milyen állapotban vagyok. Hát. Mondhatjuk úgy is, hogy voltam már jobb passzban is. Mérgesen dobom a kacatok közé és fel s alá sétálva a folyosón várok, míg felbukkan és a kezemet fogva ránt lefelé. Az útismerős, csak itt balra kell fordulni, mi lányunk a másik felén öltözünk. Aztán csak bámulom őt, ahogy az ajtó csukódik mögöttünk. Ahogy ledobja a ruháit és felhúzza a civilt, felcsúszik a szemöldököm.
- Nem mondok semmit. Fölösleges, mindenki a saját lelki bajával van elfoglalva. Fel se tűnik nekik. – megvonom a vállam, ahogy körmeimet piszkálom lezser módon. Nem először látom vetkőzni és öltözni, így nem csorgatom a nyálam. Sőt az anyja sem vagyok, hogy megmondjam neki, hogy hajtsa össze a ruháit. Azt hiszem, jobb, ha befogom a szám, elég feszült. És itt nem lesz elég, ha éjszaka hozzá bújok.
- Már ne haragudj, de se te, se Josh nem jártatok haza. Lemonnal egyikőtöket sem értünk el. Brad, ne szórakozz velem, kibaszottul nincs humorom ehhez a vitához. – dobom le a táskát a padra, amin eddig valakinek a törölközője volt, de a lendületben az is lesodródott így csak a hajamba túrva fordultam meg magam körül, hogy a szemébe nézzek.
- Meg van minden papír. Nem hiszed te sem, hogy ennyire kezdő vagyok? – elképedek a mondatain, mert most már úgy is kezel, mint egy gyereket.
- A nyakam fáj és a mellem. Kibaszottul sebes lett. – fújtatva veszem le a felsőt, hogy lássa a saját szemével is, ha már ennyire aggódik. Más nem fáj, annyi ereje azért nem volt, hogy nagyobb kárt okozzon bennem. Még szerencse, hogy a nyugtató kiütötte. Viszont belegondolva, hogy ha nincs kiütve, milyen kárt okozott volna, a gyomrom görcsbe rándul. Fel nézek a páromra.
- Bradley. Befejeztem, érted? Nem akarom ezt csinálni. – felsóhajtok. Túl sokáig voltam az, aki mindent a testével oldott meg. Zsarolás, és jobb jegyek meg minden ürügy érdekébe elég volt megválni a bugyimtól. De azt hiszem már a saját gyomrom is forog magamtól. Megremeg a kezem, ahogy a felsőmbe keresem a kiutat, hogy feltudjam venni.
- Zuhanyozz le, megvárlak addig. – csillapodni vágyom, de nem fog menni, ha így áll előttem és úgy mered a szemembe, mint, aki épp megőrülni készül. Mit várt tőlem? Ott volt mikor kirobbant a botrány, hogy apám sorozatgyilkos a persze a pszichológia teszt is kimutatta, hogy örököltem a géneket. Mármint az eredetiben, nem abban, amit anyám fizetett meg, hogy fel vegyenek az orvosira és persze a magániskola pedáns tanulója maradhassak. Megtaláltam az eredetit.

 
music ┃...┃ ♔ VL


Med

avatar
❖ age :
26
♡ :


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: I need to hold your hand…always.| Brad&Lippa   Szer. Nov. 28, 2018 10:49 pm
Phi



- Ez - mutatok a nyakára határozottan - még egy vaknak is feltűnne. Lemon rá fog kérdezni. - A húgomnak lenne leginkább szüksége a támogatásunkra, és még ha szétszórtnak is tűnik, biztos vagyok benne, hogy észrevenné a normálistól eltérő dolgokat. Sőt. Azok fogják elvenni az eszét. Stabilitásra van szüksége, nem újabb titkokra és hazugságokra.
Nekem is nyugalom kéne. Mit gondol, miért húztunk el otthonról? A hisztiből? Ami megtörtént, megtörtént, nincs mit nyavalyogni rajta.
- Kibaszottul te generálod ezt a vitát! Értetted egyáltalán, amit mondtam? Éppen nem veszekedni akartam, hanem megvédeni téged! Már régen ezt kellett volna! - Nem érdekel a kifogás arra, miért gabalyodtak össze, az érdekel, hogy miért nem kopott már le a fickó. Nagyot fújok. - Bemegyünk az örsre, megnéznek, vallomást teszel, mindannyian vallomást tehetünk, és lecsukják. Nem akarom, hogy újra a közeledbe kerüljön. - Könyörögni sem akarok, de nélküle ez a terv kivitelezhetetlen. Pedig egyszerű és hatásos terv lehetne.
- Nem hiszem. - Mindent annyira túlreagál, hogy beleőrülök! És még azt sem értem, hogy miért nem érti, hogy mellette vagyok, nem pedig ellene. Bőven lenne okom az utóbbira is, de hónapok óta.. évek óta ezt csináljuk.
Más helyzetben megmosolyogtatna, ahogy azonnal lekapja a felsőjét, hogy bebizonyítsa az igazát.
- A fájdalomcsillapító miatt kérdezem, te liba... - morgom egészen kedvesen, ahogy végigpásztázom a megcsúfított bőrét. Most azonnal kibelezném a pasast, esküszöm. Sokkal jobban élvezném, mint a Madisonos dolgot, józan lennék és sosem felejteném el.
A szekrényem polcára nyúlok, és egy kis válogatással a levelek közül megfelelő fájdalomcsillapítót választok neki. Készségesen a szájához emelem a tablettát, majd játékosan elhúzom előle, hogy oldjam a feszültséget.
- Vagy felbontunk egy üveg vodkát, a kettő együtt nem megy. - Még mehetne is, de félő, hogy akkor túlságosan is elszabadulna a buli, és az este végére tényleg megcsonkítanám a nyomozót.
- Befejezed? - kérdezek vissza félig reménykedve, félig kétkedve, és végigsimítok az arcán. Vajon be  tudná fejezni? Képes lenne végre csak az enyém lenni? Hiába volt mindig célja, ha nem élvezte volna a módszert, más utat keres...
Azt akarom, hogy csak az enyém legyen. Mostantól örökké.
- Nem. Induljunk haza. A te kocsiddal megyünk, én vezetek, és majd Josh behoz.. pénteken, asszem együtt leszünk műszakban. - Ellentmondást nem tűrően csapom be a szekrényajtóm és lendületesen fel is kapom a táskáját. Ahogy kifelé indulok, a kulcscsomómat a zsebembe csúsztatom, így a felszabadult kezemmel a táskájába túrok.
Imádja az ilyen pofátlanságot. Nekem meg kell a slusszkulcs.
- Hogy találsz meg te ebben bármit is?


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: I need to hold your hand…always.| Brad&Lippa   Csüt. Nov. 29, 2018 12:19 pm

 
To Brad

   
 
Tisztában vagyok vele, hogy igaza van, bármennyire nem is akarom elismerni. Mert hát a vaknak is szemet ütne, hogy milyen nyomok maradtak rajtam. De nem akarok én ezen már agyalni, hogy mit is mondok. Azt meg főleg nem, hogy összevesztem hős lovagommal, aki egyszemélyes hadseregnek képzeli magát, hogy meg kell védenie. Kinőtem már abból, hogy mit kell tenni értem. Viszont nem akarom kedvet szegni, hogy mennyire nincs szükségem rá.
- Jól van, majd azt mondjuk kiraboltak. – megvonom a vállam. Nem kell minden apró részletet tudni nekik. Elég, ha én tudom és persze életem értelme, aki hirtelen több hét után úgy tér vissza az életemben, mintha semmi nem történt volna. Az öltözőben terjengő izzadság szag és valószínűleg több hetes mosatlan megkeveri gyomrom. Elég frusztrált vagyok, nem kell nekem még tovább generálni a feszültséget. Ami alapjáraton velünk jár.
- Tényleg? Régen? Még sem tetted meg! – úgy dörgölőm az orra alá, hogy még én is megrémülök a jeges hangnemtől. Lehet, tényleg csak az kellet volna, hogy érezzem őt. Hogy ott van. De persze sosem éreztem igazán, mert attól nem lesz jobb, hogy néha elmegyünk dugni valami eldugott részre. Aztán mindenki megy a saját dolgára. Azonnal befogtam a számat, hogy rájöttem talán megbántottam ezekkel a szavakkal, csak mélyen beszívom a levegőt, hogy jelezzem, nem akarom ezt tovább folytatni, csak menjünk már haza.
- Nem. Nekem nem elég az, hogy börtönben fog rohadni. – megrázom a fejem. Én jobban szeretném, hogy szenvedjen. Épp annyira, ahogy Madison szépen lassan elvérzett a pincébe, hogy fázzon, ahogy a meleg vére elhagyja a testét. Ahogy kékülnek az ajkai. Szemeim szikrákat szór és remélem, hogy nem kell ezt részleteznem, hogy mennyire komolyan gondolom ezt az egészet. Nem fogom olyan könnyen adni a megnyugvást a kedves nyomozónak. Azt akarom, hogy könyörögjön érte.
- Szóval már nem is érdekel, hogy milyen melltartó van rajtam? – sértetten nézek rá, ahogy vissza veszem és oldalra döntöm a fejem. – Akkor kiét nézegetted ma? Melyik dobta le a ruháit, hogy kielégítsen? – nekem ne mondja, hogy ő nem lép félre, mert hozzám is elérnek a pletykák, hogy ő és Josh is mikor melyik lányt fektetik meg a pihenőben. Azt is tudom, hogy melyikkel. Hiszen nem néznek a szemembe. Annyi vér már nincs bennük, hogy a szemembe nézzenek. Szánalmas, hogy mennyire félnek a bosszúmtól. Mondjuk, nem igen mernek velem kikezdeni, tudják, hogy csípőből leosztom őket és kiosztom bárki előtt. Nekem ne játssza meg magát, mert rossz emberrel kötekedik. Nem vagyok féltékeny, hiszen amíg mellém fekszik le és az én csípőmbe kapaszkodva alszik el, ki nem szarja le? Úgy is kinőjük előbb vagy utóbb.
- Vodkára szavazok. – megnyalom ajkaimat, ahogy ujjai után kapok a számmal, hogy a tabletta a nyelvemre tapadjon. De az nem jelenti azt, hogy most nem kell az a pirula. Lenyelve a tablettát nézek rá, a téma könnyedebb lesz. Számomra mindenképp.
- Naná. Főleg úgy, hogy meg van a szakterület. Sebész leszek. Imádom a vért, és amennyit stoppoltam a tesódat már profin varrok. – megvonom a vállam és indulok meg utána, ahogy a táskámba matatva hallgatom, ahogy előadja a tervet. De még mielőtt rá akadna, a kulcsokra elvigyorodva állok meg és őt is marasztalásra bírom.
- Egy csókért cserébe meg mondom. – persze, hogy nem találja, mert a hátsó zsebembe van dugva. Onnan egyszerűen csak elő kapom, a telefon mellet van.
- De a monogámia mellet döntök, rohadtul el leszel velem foglalva, nincs pásztora a nővérekkel. – mosolyogva dőlök az öltözőknél lévő mocskos falnak, mert hát, amíg nem kapom meg, amit akarok, addig sajnos marad a helyén.

 
music ┃...┃ ♔ VL


Med

avatar
❖ age :
26
♡ :


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: I need to hold your hand…always.| Brad&Lippa   Csüt. Nov. 29, 2018 3:10 pm
Phi


A mennyezet felé emelem a pillantásom, kirabolták, hogyne. Hagyjuk. Nem erőltetem. Keverje csak magát nagyobb szarba, ha már a saját barátaiban sem képes megbízni, kezem leveszem róla. Ebben a kérdésben. Láthatóan túlságosan is elkanászodik nélkülem, ezért a többi dologban már nem hagyhatom útmutatás nélkül.
Az én értelmezésemben éppen bocsánatot kértem, de ő ahelyett, hogy újra azt mondaná, hogy majd együtt megoldjuk, még jobban a hibáimon lovagol. Igen! Régen! És nem, nem tettem meg.
- Hát elbasztam! - Azt mondta, egyszer összebújt vele, hogy lekopjon. Vagy kétszer. Talán háromszor? Hát elég nyilvánvaló, hogy erre nem voltam kíváncsi. Tudom, hogy Lippát nem lehet megváltoztatni és egyébként is régen feladtam volna már a próbálkozást.
Addig oké volt, amíg oké volt. Elengedtem. De azt már nem hagyhatom, hogy bárki is kezet emeljen rá - még ha néha meg is érdemelné.
- Ne csinálj több hülyeséget nélkülem. - Be kellene érnie a börtönnel, és újra és újra megpróbálom majd rábeszélni, de nem most. Nagyon fárasztó ez az egész, és tényleg nem volt már egy normális napunk sem hónapok óta.
Újra az ég felé fordul a pillantásom, egy igazi drama queen-nel van dolgom. Na ez sem újdonság.
- Jaj, hallgass már. Ma nem volt időm ilyesmire - vágom rá lazán. Úgy kér számon, mintha ő legalább szent lenne, pedig mindketten tudjuk, hogy én vagyok a hűségesebb típus. Nem szent, én is tudom, de magasabb mércém van nála. Ez igazából számomra sértő, hiszen még velem sem éri be. - Érdekesebb lenne a melltartód, ha megvárnád, amíg meg akarom nézni, nem mutogatnád boldog, boldogtalannak. - Megvonom a vállam. Egyébként is láttam már mindenhol, mindenét, ismerem minden porcikáját, csak nem alélok el, amiért leveszi a pólóját. Főleg nem, ha azért veszi le, hogy egy másik férfi nyomait nézegessem rajta. Ez aztán izgató! Hát nem az.
Még mielőtt tovább jártathatná a száját, egészen más vizekre evezek. Neki egy fájdalomcsillapító, nekünk egy nagyszerű este ígérete, és hajlandó vagyok újfent megfeledkezni minden sérelmemről. Nem is tudja, milyen szerencséje van velem.
- Nem látom az összefüggést - vallom be. -, de ha a sebészet rávesz, hogy ne feküdj le minden második emberrel, akkor inkább támogatom. Csináld csak! - Bosszantó, hogy hat év alatt sem sikerült eldöntenie, hogy milyen szakterületen akar dolgozni, de efelett is hajlandó vagyok szemet hunyni, ha ez jobb útra tereli a kapcsolatunkat. Bízom benne, hogy így lesz, de azért nem ringatom magam hiú ábrándokba sem.
El akarok húzni innen, egész nap ebben a dobozban húztam az igát, most meg még a csajom is olyan szexi dolgokat mondogat, mint a monogámia, hát én biztosan egy percig sem maradok tovább.
Mosoly kúszik az ajkamra az alkudozása hallatán. Miért csavar még mindig az ujjai köré ugyanazokkal a gyenge módszereivel?
- Olyan kegyetlen vagy - búgom drámaian, ahogy közelebb lépek hozzá, egészen a falnak szorítva. Nincs senki, aki után sírnék, amiért eltilt tőle. - Alig várom! - mérem végig telt ajkait, mielőtt elvenném, ami jár nekem: az ajkaimmal a csókot, ujjaimmal pedig a kocsikulcsot. Bolond nőszemély. - Monogámia, hm? - húzódom el tőle már sokkal jobb hangulatban. - Meg fogod unni - heccelem. Mivel már nálam az irányítás, átvetem a karom a lány vállán és közelebb húzom magamhoz, hogy akkor is folytathassuk ezt az érdekes beszélgetést, amikor túlzsúfolt folyosókon nyomulunk végig. Még szerencse, hogy nincs messze a parkoló, Phi kocsiját pedig gyorsan meg is találjuk.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: I need to hold your hand…always.| Brad&Lippa   Pént. Nov. 30, 2018 7:17 pm

 
To Brad

   
 
Mindig megbotlunk, de tudjuk, hogy a másik karjaiban nyalogathatjuk a sebeinket és nem kell attól félni, hogy a hűlt helye fog minket várni mikor haza megyünk. De persze mindig messzebbre dobjuk a sulykot, amitől pattanásig feszülnek az indulatok. Mint most is. Csak arról beszél, hogy miért kell egyedül hősködnöm. Na, nem mintha én kerestem volna meg a nyomozót, hogy ugyan már milyen jól nézne ki a vállában egy kés. Nem épp tehetek arról, hogy épp én voltam ügyeletben és nekem kellet ellátnom kevésbé szimpatikus úriembert.
- Hogyne. – bólintok. Kizárt, hogy bajba keverem őket, mellesleg arról biztos nem fogok letenni, hogy egyhamar börtönbe vonuljon. Mivel a kedves nyomozó inkább az én csuklómon nézegetne bilincset, mint sem a sajátján. Az meg mellékes, hogy az erőszakról készült papírokról ő semmit nem tud. Azt sikerült egyedül elintéznem. Lesznek meglepetések Alex. Arra felkészülhetsz. Nem adom magam olyan könnyen, mint képzeli. Ezt még a kedves barátaim is keveset tudnak, hogy meddig vagyok képes elmenni a céljaimért.
- Biztos sok volt a műtét. – fintorogva nézek rá, mert nem úgy ismerem, hogy nem néz oda, mikor valaki épp csak meglebegteti a blúzát. Josh és Brad arról híres, hogy még a legyet is röptében. De aztán nem folytatom a beszélgetést, megyek utána, persze nem hagyom, hogy csak minden zokszó nélkül távozzunk. Ha már egy egyszerű, szia puszit sem kaptam tőle.
- Igazából, látni, kiserkenni a vért sokkal izgatóbb, mint valakivel lefeküdni. – vigyorgok rá, ha már ennyire nyíltan beszélünk róla. Persze látom, hogy zavarja, engem is zavar. De ha már hat éve boldogítjuk egymást, akkor valamiért még is csak vonzódunk a másikhoz.
- Nem hiszed el, hogy csak a tiéd vagyok? – ölelem át a derekát, ahogy hozzábújva sietünk kifelé a kórház zsongásából és a fekete audinak dőlve nézem, ahogy a kulccsal babrál. Sose lehetne jobb pasim, viszont egy valami biztos, nem érdemlem meg, egy biztos rohadt önző vagyok. Mikor a központi zár kattan, beülök a kocsiba és a napszemüveget a helyére passzintom.
- Szét megy a fejem. Mikor hat a gyógyszer? – kérdezem felé fordulva, mert biztosan morog majd az ülés miatt, meg a kormány miatt. De arra nem lehet szava, hogy nem tiszta és nincsenek benne fölösleges cuccok. Csak a táskám és a napszemcsi. Végül a halántékomat kezdem el masszírozni, ahogy az ülés támlájának döntöm a fejem és becsukom a szemem. Azonnal kipattannak a szemeim, ahogy látom Alex szemei, ahogy villámokat szór és üvölt velem. Összerezzenek és elveszem a tatyómat, majd a vizet keresem, hirtelen olyan szárazság éri el a torkomat, mintha lenyeltem volna egy vödör homokot.
- Vigyél haza. – megremegnek ajkaim, ahogy az üveg szája eltávolodik az enyémtől.

 
music ┃...┃ ♔ VL


Med

avatar
❖ age :
26
♡ :


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: I need to hold your hand…always.| Brad&Lippa   Szomb. Dec. 01, 2018 3:45 pm
Phi


- Jól látod - hagyom rá. Sokszor érzem úgy, hogy csak játssza ezt a féltékenység-dolgot, hiszen ha valóban zavarná, megpróbálna tenni is valamit. Ilyenkor pedig az is eszembe jut, hogy én is ugyanilyen elbaszott vagyok, mint ő, hiszen csak szidom, folyton csak cseszegetem, de könnyebb volt ráhagyni. Egyikünk sem fektetett túl sok energiát a kapcsolatunkba az elmúlt évekbe, és mégis jó volt így. Jó volt? Inkább csak volt. Nem üres az ágy. Tényleg úgy hangzik, mint egy életre szóló győztes kapcsolat, nem igaz? Pedig még mindig szeretem a kis szajhát, és én tudom a legjobban, milyen, ha elveszi az ember eszét.
Ilyen alapon azt is megérthetném, hogy Winnick miért nem tud leakadni róla. De legalább amikor mi összejöttünk, nem volt pasija.
Legalábbis nem tudtam róla.
Na, nem mintha visszatartott volna.
Talán mind megérdemeljük ezt a szar sorsot, amin osztozkodhatunk, de akkor sem nyugszom bele. A meló a helyén, most már a csajomat is meg kell fogni, hogy ne szálljon faszról faszra. Ha humoránál lenne, ezt a beszólást biztosan értékelné is, most inkább nem szítom tovább a feszkót. Ennyi eszem van!
Van abban valami, amit mond, bár én nem az izgató szót használnám, abban biztos vagyok, hogy minden elvetemült orvost vonz a vér és a hatalom, amit ez jelent. Felelősség is van a játékban, de egy kicsit mégis mind istenek lehetünk - eldönthetjük, mennyire mélyen aludjon valaki és mennyi ideig, mikor ébredjen fel és mikor érezze a fájdalmat. Márpedig a fájdalom nagy úr...
Kiforgatom a szavait, ha már tálcán kínálja őket.
- Arra vágysz, hogy én is megüsselek? - kérdezem kihívóan, szinte sziszegve, közel hajolva hozzá, miközben tenyerem a mellkasára simítom, a torka alá. Ezentúl arra gerjed majd, ha pár pillanatra megfosztom a levegőtől? Egyáltalán nem szeretnék így élni, még ha az évődésünk önmagában fel is izgat, nem fogok kezet emelni rá. Főleg nem jókedvemben. Sok minden belefér a laza erkölcseimbe, ez azonban már túl van a határaimon.
Mennyivel egyszerűbb is lehetne az életünk! Régen jobb idők jártak.
- Nem vagy - morgom a fülébe, de most már inkább szórakozottság, mint sértettség uralkodik el rajtam. Végre az lehet. Amint hazaérünk, az is lesz, és soha többé nem ér hozzá senki - annyira szeretném ezt hinni, már a gondolattól bevetésre kész leszek. Kenyérre tudna kenni ez a nő, és még mindig nem fejtettem meg, mi a varázsa.
Csinos a kis Audija, de nem különösképpen ugrálok érte, mivel, nos, kicsi. Női kocsi, minden atomjából ez süt, de ha már utaznom kell benne, akkor legalább hajtsam. Akkor is, ha legalább három perc kell, amíg mindent a saját méreteimhez szabok, ezzel kiszúrva vele, amikor majd ő indulna el kapkodva. Így jártál, csajszi!
- Türelem, bébi - mondom neki az ügyködéseim közben, de csak egy pillantást vetek felé. Nem tetszik, egyáltalán nem tetszik, amit látok, de nem fogok újra kiakadni. Nem árthat neki a fejfájás, és tényleg, tényleg meg is érdemli, hogy így néz ki - legalábbis az eszem ezt mondja. Muszáj lesz megszabadulnunk a fickótól, méghozzá úgy, hogy Philippának ne essen több baja.
- Sss - nyújtom ki a karom, hogy ujjaim a tarkójára fonhassam, és lágyan masszírozni kezdem a nyakát, a fejbőrét, hogy így is oldhassam a feszültségét, kicsit a sajátomat is. Félkézzel vezetek haza, egy kicsit a csönd sem árt nekünk. Megnyugtat, hogy biztonságban van a kis szajhalelkű.
- Hogy vagy? - kérdezem, amint leállítom a motort a ház előtt. - Egy forró fürdő még segíthet a fejfájásodon - simítom meg az arcát, mielőtt kiszállnánk a kocsiból és felfelé vennénk az irányt.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: I need to hold your hand…always.| Brad&Lippa   Szomb. Dec. 01, 2018 6:54 pm

 
To Brad

   
 
Emlékszem, hogy milyen volt mikor beléptünk a kórház ajtaján. Tettre készen, hogy most megváltjuk a világot. Miénk lesz a hatalom, mi döntjük el ki él és ki hal meg. Aztán minden elbaszódott. Végül tényleg oda kerültünk, hogy mi határozzuk meg, hogy megérdemli-e az életet és mennyire akarunk rajta túrázni. De ma betette a kaput, amikor Alexet kellet varrni. Ahogy a hideg fém kicsúszott a forró vérben tocsogva, persze azonnal elleptek az elmémet a képek, ahogy Madison nyöszörgött az ezeréves asztalon, ahogy a bőrét felhasítja a szike. A fémes íz a számban azonnal elönti, még Bradley édes csókja sem tudta elmulasztani. De persze a véremet tovább szívja életem értelme. De cserébe csak az oldalába csípek. Hát bassza meg, nem vágyom arra, hogy ezt tegye velem. Nem akarom újra átélni. Még ha tudom is, hogy a legjobb kezekben lennék, és biztos nem akarná a halálomat.
- Nem, nem akarom. – megforgatom a szemeimet és persze egy vigyor is kerekedik az arcomra, mert nem fogom hagyni, hogy elrontsa a napomat ez a történés. Egyszeri alkalom volt és soha többé nem fog. Mert megízlelte, mit hagyott veszni, mikor ribancnak nevezett. Készülj Alex a háborúra.
- Tudom, hogy elkúrtam az egészet Bradley, de komolyan gondolom. Megakarok állapodni. Ha még egy pletyka szárnyra kel, hogy valaki alád került, megölöm. – felsóhajtok, mert tudom, hogy rohadtul nem hisz nekem, de szeretném kinőni ezt az egészet. Nem akarok apám lánya lenni. Más akarok lenni. Még ha legálisan is ölhetek meg bárkit, ha úgy döntök. Ügyesen formálva a szavakat, hogy ne tudjanak beperelni. Még csak az hiányozna, hogy még egyszer rendőrségre kelljen járni.
A kocsiban persze azonnal állítgatni kezd, én pedig érzem előre, hogy mekkora szívás lesz utána beülni a járgányba. Így inkább befogom a számat és nem szólok érte, ha már a pasim, lakja be a kocsit kedvére. Ennyit megérdemel. A kocsi némasága még jól esik. Aztán végre megindulunk a forgalomba, a lehunyt szememnek hála csak megrezzenek, ahogy Brad kezei a tarkómhoz érnek. Ujjai kellemesen bizsergetettnek és oldalra döntve a fejem figyelem, ahogy óriásként mennyire nevetségesnek néz ki ebben a miniatűr kocsiban, de persze még itt is ellenállhatatlan, ahogy félkézzel kormányoz, és az utat figyeli. Nagyot nyelem, ahogy megállunk a feljárón. Egyik kocsi sincs itthon. Nem lenne kedvem magyarázkodni egyiknek sem. Főleg nem Lemonnak, aki biztos, hogy kapna valami pánikrohamot. Nem akarok drámát. Nem is veszem észre, hogy hozzám szól, csak arra eszmélek, hogy bámul.
- Persze, csak a stressz. – legyintek, ahogy követem őt a lakásban, a karomra fektetve a táskámat, lépek be az ajtón és lerúgva a cipőt s a táskát a közeli fotelba dobva megyek a nappaliba, majd egyenesen a fürdő felé veszem az irányt, út közben ledobálva magamról a ruhákat. Aztán a kádba megnyitom a vizet, a hajamat felkötve keresek habfürdőt. Végül a köntösömbe bújva megyek ki Bradley felé.
- Dr. Crimson, akkor a fürdőt, hogy alkalmazzam? – dőlök neki az oszlopnak, ahogy nézem őt. Még mindig nehéz elhinni, hogy tizenkilenc évesen magamba tudtam bolondítani. Persze azóta voltak mély pontok és voltunk a csúcson is. Csak nem megy nekünk az, hogy egymáséi legyünk. De ezen most már változtatni fogok. Nem akarom elszúrni, szeretem őt.

 
music ┃...┃ ♔ VL


Med

avatar
❖ age :
26
♡ :


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: I need to hold your hand…always.| Brad&Lippa   Szomb. Dec. 01, 2018 11:28 pm
Phi


Nevetés szerűen felnyekkenek, amikor az oldalamba csíp, és elhúzódom a keze elől, hogy ne okozhasson fájdalmat. Így reagálnak a normális emberek, és bár nem gondoltam egészen komolyan, örülök, hogy nincsenek aberrált vágyai. A drámaiságából viszont mit sem veszít, újra mosolyt csalva az arcomra.
- Akkor kellemetlen lenne, ha arról pletykálnának, hogyan gyűrtelek magam alá az öltözőben - vonom fel a szemöldököm. - De másmilyen pletyka nem is lesz - biztosítom további él nélkül, újra befogva a száját egy csókkal, mielőtt még szavamon fogna, és elindítom magunkat hazafelé.

Nem örülök, hogy nem tudjuk csak úgy, varázsütésre elfelejteni az egész Winnick-dolgot, és bár a fejfájására még éppen ráfoghatnánk, hogy a munkától van, esetleg én okoztam valami baromságommal, nehéz figyelmen kívül hagyni a látható nyomokat.
Körbejárom a lakást, amikor hazaérünk végre. Még ha nem is volt más kocsi a parkolóban, szeretek biztosra menni... még mielőtt hangoskodnánk és megbotránkozna valamelyik kis lakótársunk. Egyelőre nem vagyok biztos benne, milyen jellegű is lehet ez a hangoskodás, de így a legbiztonságosabb. Talán jót tenne nekünk egy kis magány.
A többieknek meg talán nem.
- Külsőleg, ha lehet - fordulok a hangja felé. Végigpillantok rajta, miközben közelebb lépek hozzá, a csupasz lábain, a köntös anyagán, a vékony derekán, a torkán ragadt ujjnyomokon át, a csillogó szempárba. Nem tudom, hogyan képes erre. Nem tudom, hogy őrült vagy zseniális, de ebben a pillanatban nem is kell eldöntenem.
Elfeledtetem magunkkal az egészet.
- De mivel ez nem a szakterülete, dr Lockheart, talán jobb, ha segítek. - A pólóm nyakába kapaszkodom és lehúzom azt magamról, majd a bejárati ajtó felé hajítom. Jelzésnek. Nem vagyunk mi pofátlanok.
Gyengéden simítom a derekára a kezeim és magamhoz húzom a könnyű testet, mielőtt feneke alá kapva a levegőbe emelném, hogy a fürdőszobába vigyem vissza.
- Meg kell ígérned, hogy betartod az utasításaimat, különben nem hat a kezelés - morgom a nyaka szegletébe, lágyan fúrva az orrom a bőréhez.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: I need to hold your hand…always.| Brad&Lippa   Vas. Dec. 02, 2018 4:03 pm

 
To Brad

   
 
Hogy mit szeretek benne? Nem tudom. Mármint mikor eldöntöttem, hogy Ő lesz a párom akkor persze a rikító szemek és az izmai tetszettek meg. De hát ugye azóta elég sok mindenen átmentünk. De történjen bármi ő mellettem maradt és én is mellette. Főleg mikor mindenki hátat fordított ő akkor is büszkén fogta a kezem és nem engedte el. Azóta is ugyan az a kis srác él benne. Főleg most, mert látom rajta, hogy zavarja a történtek. Látom, hogy minden pillantása a nyakamra siklik, nem fogom tudni ezt olyan könnyen eltusolni. Bármennyire akarom. Elfelejteni csak neki élni. Aztán csak elmosolyodom, ahogy a tetovált bőre villan fel a póló alól és simulok hozzá, ahogy kezei a derekam köré fonódik.
- Igen. Én csak a szikéhez értek. – ártatlanul vigyorgok, ahogy átölelem a nyakát és mikor a lábaim elhagyják, a talaj biztonságát keresztezem a háta mögött és lehunyt szemmel élvezem, ahogy a lélegzete simogatja a bőrömet. Régen volt már, hogy ennyire kettesben maradtunk volna. Tarkóját simogatva bólogatok.
- Mindent befogok, tartani egy szavába kerül dr. Crimson. – búgom a fülébe, ahogy továbbra is úgy csimpaszkodom rajta akár egy kis majom. A fürdőben megcsap a gőz, ahogy beérünk és kezemmel az ajtó után kapva csapom be, kitudja, mikor akarnak ezek ketten haza jönni, nem akarom, hogy valami olyat lássanak, amit nem akarnak.
Eltávolodva tőle nézek a szemeibe és csókot lopva tőle mászok le róla. Tekintve, hogy rajtam csak a köpeny van. Ami könnyen hullik a lábaim elé. Ahogy elzárom a csapot, majd a habok közé lépek, hogy elmerüljek a meleg vízbe és minden bájt eltakarjanak az óriási habok.
Hajam azonnal vizesedni kezd, és a kád szélére támaszkodva nézem őt.
- Tudod, mennyire szeretlek? – kérdezem elhalkulva, mintha attól félnék, ha hangosabban mondom ki, akkor felébredek és kiderül, hogy ismét az üres ágyban ébredek izzadságban úszva. Nem az első alkalom lenne. Viszont az érintése és csókjai megnyugtatnak, hogy most tényleg itt van. Vagy csak nem valami bogyó hatása alatt vagyok, mindig válogatok valami finomat a gyógyszerei közül, amitől ellazulok, és nem gondolok a bajainkra.
Nem tudhatok semmit sem biztosra.
- Gyere. – csúszok előrébb a vízben, hogy legyen helye mögém ülni. Nem akarok egyedül lenni, csak kicsit pihenni vele, kettesben. Semmi veszekedés, csak ő és én. Na meg persze behajtom azt a vodkát, amit ajánlgatott nekem.

 
music ┃...┃ ♔ VL


Med

avatar
❖ age :
26
♡ :


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: I need to hold your hand…always.| Brad&Lippa   Vas. Dec. 02, 2018 5:10 pm
Phi



- Jókislány - dünnyögöm elégedetten. Nem keresgélem tovább a jó szavakat, felesleges annyit beszélni, amikor puha csókot is lehelhetek a bőrére. Nem vártam el soha, hogy minden szavamnak engedelmeskedjen, szeretem, hogy önálló és nem kell folyamatosan tutujgatni - néha viszont jólesik, kifejezetten igényem van rá, hogy ilyen együttműködő legyen. Tényleg csak annak tudnék jobban örülni, ha képes lenne megtartani a szavát...
De igyekszem most még erre sem gondolni, és ő is elég ügyes a figyelmem elterelésében. Csak ne lenne egy apró karcolás sem a bőrén... Bárcsak egy kurva jelesről lenne szó, nem pedig egy gyilkossági ügyről meg egy erőszakos...
Nyugalom.
- Nem árt, ha néha emlékeztetsz rá - simítok végig az orrán, ahogy kidugja a buksiját a kádból. Mindig másmilyen. Nem ismerek nála kihívóbb teremtést, talán szemtelenebbet sem, mégis a legédesebb teremtéssé tud válni, ha hagyja az ember, hogy lenyugodjanak a körülmények.
Kicsit megemelem az állát, ahogy lehajolok hozzá egy gyengéd csókra. - Szeretlek. - Más kifogásunk nem is lehet, amiért még mindig itt vagyunk a sok szarság ellenére is.
Nem kell kétszer kérnie, egy pillanat alatt megszabadulok a gatyámtól és zokniktól is, majd óvatos mozdulatokkal, hogy ne csapódjon ki a víz, elhelyezkedem a forró levesben. Komolyan leég a bőröm, de nem nyafogok, én mondtam, hogy forró legyen a fürdő. Azért au. Biztosan elájulok, ha ki kell majd innen mászni.
Amint sikerül kényelembe helyeznem magam, Phi-ért nyúlok, hogy magamhoz húzzam. Mindig szeretem magam mellett tudni, utálok minden éjszakát, amit külön kell töltenünk, bár nem tudom, hogy ennek a megszokás-e az oka.
- Jó így? - kérdezem halkan, és egy pillanatra lehunyom a szemem, ahogy a hülye fejének támasztom a hülye fejem. Biztosan van egy alternatív univerzum, ahol normális életünk van.
Biztosan hót unalmas.
- Itthon leszel pár napig? - Holnap én is szabad vagyok, ezt tudom, de a többi napomat nem tudom megjegyezni előre. Talán csinálhatnánk valami hétköznapit ketten, bár arra kicsi az esély, hogy sokáig csak a miénk marad a placc.
Nem tudom pontosan, mennyi ideig vagyunk csendben, és bár a gondolataim szakadatlanul ismétlik önmagukat, egészen megnyugszom.
- Ettél ma rendesen? - kérdezem egy kicsit megélénkülve a relaxból, ahogy a hasam valami ételért kiált. Finoman megemelem a lány vállát és magamat is, hogy ülő helyzetbe kerüljünk. Felnyújtózom a mennyezet felé, hogy megmozgassam az elfeküdt hátizmaimat, majd a tusfürdőre csapok le, és még mielőtt a konyhába siethetnénk, végigmasszírozom a hátát, hogy egy kínzó gondolat se maradjon benne. Na jó, talán elöl is megmosom kicsit, de csak a teljesség igénye miatt.
- Rendelhetnénk valami kaját.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: I need to hold your hand…always.| Brad&Lippa   Vas. Dec. 02, 2018 5:52 pm

 
To Brad

   
 
Talán túlságosan is hozzá szoktunk ahhoz, hogy öljük egymást, mert szinte már túl romantikussá váltak a pillanatok. Viszont kellet nekünk ez, ahogy leguggol elém és ajkai ismét lecsapnak rám. Ilyenkor a legerősebb férfinek érzem őt, aki kimeri mutatni, hogy rohadtul nem tetszik neki, hogy valaki más nyomul a nőjére. Lehunyt szemmel élvezem ajkai hiányát, ahogy a forróság lassan kihűl az ajkaim közül.
- Sokszor fogom ismételni. – mosolyodom el, de aztán, ahogy ő kimondja megdobbanni vélem fagyos szívemet. Mennyire ki tud forgatni magamból. Szinte magamra sem ismerek, ahogy szinte kislánnyá válok, aki örökre a karjaiban maradna. Örömömre szolgál, ahogy látom vetkőzni, majd helyet csinálva hagyom, hogy a víz simogassa a bőrömet, végül a mellkasának dőlve kifújom a levegőt, amit eddig magamban tartottam. Fel sem tűnt, hogy nem vettem levegőt. Kezét simogatva élvezem a víz melegségét és az ő közelségét. Millió tetoválást körbe rajzolva pihenek. A fejfájásom tompul és érzem, hogy minden izmom elernyed. Szinte már csak a légzés tart egyben.
- Persze, veled jobb. – válaszolok neki, ahogy elbambulva simogatom továbbra a kezét. Jó érzés hozzá érni, nem félni, hogy valamit elszúrok. Megpuszilva a kézfejét újból hátra dőlök. A szóbeszéddel ellentétben, mi megtudunk szépen lenni egymás mellet, ha épp nem állok a menstruáció előtt és elönti az agyam a sárkánytűz és akkor még az sem tetszik, ahogy levegőt vesz. Viszont akkor tudja, hogy most jobb a két lépés távolság. De ha én sóhajtok egyet, akkor tudja, hogy hozza a gumilábúak című filmet és a boros poharakat. Miénk a kanapé, mert aztán senki és semmi nem segít. Csak a mellkasára feküdve hallgatni a szívverését és légzését. A legtökéletesebb program.
- Kényszer szabadságoltak. Két hét, mire felépülök. – mondom halkan. Bár nem hiszem, hogy két hetet itthon fogok egyedül ücsörögni. Annál azért tökösebb lány vagyok. Valószínűleg ő is érzi benne az iróniát, hogy kizárt, hogy még tizenhárom napot ücsörgök a seggemen.
- Egy almát még itthon. – válaszolok a kérdésére, ha már itt tartunk a hasam megmozdul, és egészen hangosan reklamál, hogy tényleg el lett felejtve. Viszont nem is volt étvágyam enni.
Aztán a noszogatásra kiegyenesedek, felsóhajtva érzékelem, ahogy kezei a hátamat nyűvik. Elképesztő érzés volt, ahogy ujjai meggyötörték ellazult izmaimat. Mondtam, hogy nagy szerencsém van vele.
- A lapockáimat. – kérlelem sóhajtva és bólogatok arra, hogy rendeljünk kaját. De most úgy is az érdekel, ahogy keze ügyködik a hátamon. Önző vagyok? Rohadtul! Mert nem érdemeltem meg, hogy ennyi évig kínozzam és megcsaljam. De velem maradt, most pedig képes megmasszírozni, pedig tudja mi történt.
- Rendeljünk pizzát, van itthon bor. Szerintem ma nem jönnek haza. Amúgy is van pár gyertya a kanapé mellett. – fordulok felé, miközben hagyom, hogy kezei végig csusszannak nedves bőrömön.
- Romantikázzunk! Gyertyafény, bor, pizza és mondjuk a kandallót is begyújthatnánk. Ha már ketten vagyunk itthon. – ennyire vágyom rá? Nem. Ennyire szeretem, és úgy érzem, most nagyon kell, kapálózzak azért, hogy velem maradjon. Tényleg jó kislánynak kell lennem.
- Ha meg haza jönnek, lehet végre ihletet kapnak, hogy levezessék a feszültséget már egymáson. – vigyorogva hajolok ajkaihoz. Sosem zavart, ha átszűrődött, hogy egymásnak esnek. Bár nem tudom, hogy Bradleynek ez milyen, hogy a nővére fekszik, ül, vagy a franc se tudja, milyen pózban esnek egymásnak.
- Gyere. – épp csak hozzá érek ajkaim, mikor felállva kiszállok a kádból, megtörölközve a köntösért hajolok. Most már éhes vagyok.

 
music ┃...┃ ♔ VL


Med

avatar
❖ age :
26
♡ :


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: I need to hold your hand…always.| Brad&Lippa   Vas. Dec. 02, 2018 9:25 pm
Phi


- Két hét? - ismétlem meglepetten. Nem akarom én sem, hogy ilyen állapotban dolgozzon, még ha egy kicsit sokallom is ezt az időt. Nem úgy ismerem, mint aki képes és hajlandó lenne ennyit nyugton maradni, úgyhogy inkább aggaszt, mivel fogja majd lefoglalni magát...
Helytelenítően felciccenek az almára - egészséges, finom is, de egész napra bőven kevés, mikor Phi vonalai elbírnának némileg több kalóriával is. Nem csoda, hogy semmi ereje nincs. A fájdalomcsillapító, a fürdő és az étel hármasa majd megmenti az estét, mindez dr Crimson tálalásában.
Halkan felnevetek a kérésén, mintha meglepne bárkit, hogy arany kezem van. Készségesen dögönyözöm végig a hátát, nekem is öröm, amikor hozzá érhetek, legyek bármilyen fáradt én is. Lehetséges, hogy okosabb lett volna korábban hangsúlyt fektetni a kapcsolatunk megerősítésére, bár nem hiszem, hogy ezen múlt a jelenlegi helyzet, talán még nincs késő menteni a menthetőt.
Nem vagyok álszent, ahogy felém fordul, a pillantásom azonnal lecsúszik a szemeiről, és nem is egészen fogom fel, mit javasol, hiszen olyan vicces, ahogy csúszik és olyan puha, és.. Komolyan, mi?
- Már miért ne jönnének haza? - ráncolom a szemöldököm értetlenül, ahogy emlékezni próbálok, említett e valamit a húgom arról, éjszakai programja lenne. Nem mintha jó lennék a beosztások megjegyzésében, de azt általában meg szoktam jegyezni, mikor miénk a ház.
- Rendben van - egyezem bele minden ötletébe. Egyébként sincs ellenemre egy csendes este, fáradt is lennék most egy kocsmatúrához.
- Tényleg régen versenyeztünk utoljára, ki a hangosabb. Mondjuk, esélyük sincs - vigyorodok el elégedett beképzeltséggel, hiszen büszke vagyok minden hangra, amit kicsalok belőle. Annál inkább, hogy legalább a tesómat nem hallom kéjesen nyöszörögni - alapvetően nincs ezzel bajom, örülök az örömének, normális dolog az, ha élvezi az életet, mégis jobban szeretem, ha Lippa hangja visszhangzik a fejemben.
Grr, már a gondolattól lázba jövök.
Egy ilyen gondolatmenet után kell is az édes csókja, még ha én olyan lelkesen is húznám magamhoz, mint ahogy ő eltávolodik.
Ja, a kaja meg a gyertyák, persze.
Leengedem a vizet magunk után, és a megdörzsölöm magam itt-ott a törölközőmmel, de ez a tevékenység félbe marad, ahogy kifelé cammogok és máris a telefonomat nyomkodom.
- Mit szólnál ahhoz a helyhez, ahol Josh szülinapján voltunk? - Nem mintha ez a legutóbbi alkalommal lett volna, de mindig így emlegetem a pizzériát, képtelen vagyok megjegyezni a nevét. - Uhh, vagy a vastagtésztás legyen? - pillantok fel a készülékből. - Hozok öngyújtót. - Amíg kitalálják a pocakok, mit kívánnak (úgyis két különböző helyre fognak voksolni és úgyis én engedek majd), legalább a hangulathoz hozzájárulhatok. Bár talán az sem ártana, ha felvennék valamit... Nem mintha élne bárki a lakásban, akinek újdonságot rejtene a pucérságom.
Nagy segítség lehetek, ahogy alulkordináltan félig a telefont nézve, félig az öngyújtót keresve lődörgök a konyhában, pedig valóban igyekszem. Romantika. Lehetne a második nevem is.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: I need to hold your hand…always.| Brad&Lippa   Vas. Dec. 02, 2018 10:05 pm

 
To Brad

   
 
Mosolyt csal az arcomra, ahogy dörmög az orra alatt. Persze, hogy sokáig hat az a tizenhárom nap, amit még a fenekemen kell eltöltenem. De azt hiszem, kötögetéssel fogom elütni az időt, amíg a többiek robotolnak. Bár nevetségesen néznék ki egy hintaszékben, szemüvegben és nézném, hogy a kötőtű szorgoskodik, nem pedig a szike és a fonál. Már most unom, pedig csak gondoltam rá.
- Jó, utána mentem a dolgomra és utána egyenesen hozzád. Míg a műtőben voltál sem engedtél se merre, az öltözőben, meg azt hiszem nem kaptam be semmit. – nevetek fel oldva a feszültséget, mert nem veszekedni akarok, csak felvázolom azt, hogy merre tartottam és tartok a mai nappal. Nem sok időm lett volna enni, örülök, hogy most szóba jött, mert éhes vagyok és a szavaiból rá kell jönnöm, hogy ő is. Mindeközben elégedetten nyöszörgök, ahogy ujjai minden zsigeremet átmozgatják. Miért is nem tartom fel minden pillanatban? Ja, igen, mert nem akarom, hogy megunjon.
Félő a pasiknál, hogy hamar beleun a másikba. Én viszont nem akarom elveszíteni őt. Micsoda keze van! Köhintve kérlelem, hogy ugyan már nézzen a szemembe, de mit érek vele? Semmit, csak kezei siklanak a bőrömön. Oké, nem azt mondom, hogy nem fordult meg a fejemben, hogy kellemesebben is elüthettük volna az időt. De nem fogok jól lakni attól, hogy most összegabalyodunk. Túlságosan is régen éreztem őt.
A fürdőt elhagyva pakolom a nappalit, mire feltűnik, hogy rajta egyáltalán nincs semmi, én pedig szorosabbra húzom a köntöst.
- Brad, nem húznál fel egy gatyát? A futár lehet, elszalad.. – pillantok végig rajta, szemérmetlenül minden porcikáját magamba iszom, de aztán csak a pléddel babrálok.
- Visszatérve a húgodhoz. Pedig jót tenne neki, ha most már Josh golyói is leszállnának. – morgok, miközben a gyertyákat meggyújtom, ha már Brad csak a telefont nyomkodja és üresen mászkál fel s alá a konyhában.
- HA arra jársz, hozd a poharakat és a bort. – kérlelem gyöngéden és megvárom, míg fel néz abból az átkozott mobilból, amit nem bír letenni. Hogy az egyik vállamról leejtem a selyem anyagot. Ha nem siet, akkor mindenről lemarad.
- Rendeljünk Josh étterméből, jó lesz a vastagtésztás, és kukorica legyen rajta, a többi nem érdekel. – megvárom, míg végre egyáltalán közelebb kerül, hogy átöleljem a derekát, még így is csak a mellkasához érek fel, viszont pont elég, hogy apró és még is forró csókokkal lepjem el.
- Láttam ám milyen büszke fejet vágtál a hangoknál. Mi van, ha egyszerűen nem tudom befogni a számat? – nevetek fel és közben a lapockáját simogatom.
- Rendeld meg a pizzát, mert farkas éhes vagyok. – vigyorogva harapom meg a kulcscsontjánál lévő vékony bőrt, a drámaiság a kedvencem. Anélkül nem tudnék létezni.

 
music ┃...┃ ♔ VL


Med

avatar
❖ age :
26
♡ :


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: I need to hold your hand…always.| Brad&Lippa   Hétf. Dec. 03, 2018 9:30 am
Phi


Pfff, még hogy én ijeszteném el a futárt?
- Szerintem inkább attól kellene félned, hogy itt marad - jelentem ki büszkén. Mégis ki ne kívánna meg engem? Naná, hogy a futárnak is tetszene, amit lát. Főleg, ha csaj jönne. Na bizony, aztán akkor féltékenykedhetne az asszony, hahaha! Mindenesetre megjegyzem, hogy amint megvan az öngyújtó, keressek magamnak egy alsót, még mielőtt megbotránkoztatok mindenkit magam körül.
Mikor lettünk ilyen erkölcsösek?
- Aha. Hát én nem tudom leszállítani neki. - Gőzöm sincs, ezalatt mire gondol, mármint mit kezdhetnénk a dologgal. Ha Lemonnak szex kell, hát vegye el, nem hiszem, hogy Josh olyan dühös lenne, ha rámászna álmában. Persze, mindenkinek más vágyai vannak, és én biztosan nem lennék dühös... Na mindegy.
- Bor? - dünnyögöm magamnak, mert ez valahogy elkerülte a figyelmem korábban, vodkára emlékeztem. Mondjuk igaza lehet, az nem valami romantikus ital, még ha fejfájásra number one is.
Néha-néha felpillantok, hogy ne menjek neki semminek, és hogy olyan kívánságokat is kiszolgálhassak, amiket nem tesz szóvá, bár... Úgy érzem, csak sürgetni próbál, mégis csak hosszan nézem az elővillanó vállát, és majdnem elfelejtem a bort. Ejnye.
- Kukorica - ismétlem ezt is, ahogy éppen a hűtőt nyitom ki (magam sem tudom, miért, mivel a bor nincs itt), majd gyorsan be is csukom, túl hideg van nekem odabent. Brr. Persze, neki könnyű, rajtam nem állna ilyen dögösen egy kis köntös. Bár a padlón még jobban tetszene, hm, milyen elcsépelt egy igazság.
Végül megtalálom az üveget és két egyforma borospoharat is. Már nem is emlékszem, honnan szereztük meg ezeket a használati dolgokat, folyton eltörünk néhányat, de az biztos, hogy én sosem vettem... Érdekes.
A kis asztalra teszem őket, majd újra az ujjaim közé veszem a mobilt. Ahogy a lányka hozzám bújik, a vállaira támasztom a felkarom, és akármilyen finom is az érintése, a libabőrön kívül semmi jelét nem adom, hogy észrevenném az akciózásának. Hol van már az a nyamvadt kukoricás... Egyszerűbb lett volna telefonálnom, most már látom, de akkor is befejezem... Phi most már szökni sem tud a karjaim közül, nyugodtan simogathat tovább, amíg az ételről gondoskodom. Ahogy az a férfiak dolga már millió éve.
- Nem is akarom, hogy befogd... - mondom oda sem figyelve, még ha most jó is lenne, ha egy percre csendben maradna, igyekszem válaszolni mindenre, nehogy azzal legyen baja, hogy túl passzív vagyok.
Vágyakozva és teljesen reflex-szerűen mordulok fel a gyengéd harapására.
- Engem is felfalhatsz. Egyszer. - Kitartanék egy jó ideig, van rajtam hús bőven, de ha egyszer végem, már nem lennék itt, ezt talán kár is ragozni. Gőzöm sincs, miért jut eszembe ilyesmi.
A lány háta mögött bepötyögök minden adatot, amint sikerül pizzát is választanom, és a rendelés már kint is van, készül a vacsi.
- Kész! - jelentem be ünnepélyesen és a kanapéra hajítom a telefonom. Most már nincs semmi, ami közénk állhatna, eltekintve a köntöstől, amiről eszembe jut, hogy én bezzeg még mindig meztelen vagyok. Jaj, jaj. Kissé megemelem az állát, de le is kell hajolnom, hogy elérjem az apróság édes ajkait, és ezúttal már hevesebb csókban részesítem, ha már folyamatosan és szánt szándékkal ingerel. Kezem incselkedve csúszik fel a combján a köntös alá, de nem kalandozom - sokat -, hirtelen húzódom el tőle. Eredetileg őt akartam megviccelni, de már nem olyan vicces, hogy magamat is befűtöttem... Az szerencsére biztos, hogy az estének nem fog ártani egy kis játék az igazi egymásratalálás előtt.
Régen kívántam már ennyire, hát nem igaz?
- Bocs, bébi, de fel kell öltöznöm, mielőtt elijesztem a vacsorát - magyarázom az ajkainak, majd tényleg elhúzódom tőle, hogy a törölközőt visszaszállítsam a helyére és tiszta alsóba bújtassam a formás seggemet. A vicc kedvéért még egy fekete, pamut rövidnadrágot és egy fehér trikót is magamra húzok - ha már nem tetszettem neki eléggé csupaszon, talán lelkesebb lesz, hogy mindezt le kell fejtenie rólam.
A pénztárcám is magammal viszem, majd az asztalra teszem, ahogy leülök a kanapéra és ha még nem tette volna, kibontom a bort és mindkettőnknek töltök. Biztosan be fog ütni, mire ideér a kaja, főleg, hogy benne csak egy alma van, bennem pedig egy... kávé meg... azt hiszem, ma loptam Mary-Anne sütijéből is, bár ez nem biztos.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: I need to hold your hand…always.| Brad&Lippa   Hétf. Dec. 03, 2018 10:23 am

 
To Brad

   
 
Elképedt fejet vágva nézem végig a daliás férfit, aki olyan önbizalommal állt előttem, hogy végül kirobban belőlem a nevetés. Biztosra veszem, hogy csak azt akarja, hogy féltékeny legyek. Hát lehetek is, mert biztos vagyok benne, hogy Bradnél jobb pasit senki nem foghat ki magának. Próbálom magam túl tenni azon, hogy még mindig azt az átkozott telefont nyomkodja, addig én a nappalit próbálom alakítani, hogy ne úgy nézzen ki, mintha atom támadást mértek volna benne. Nem épp romantikusnak nevezhető, ahogy Josh gatyáját dobom arrébb a kanapé mellőle vagy Lemon egyik cipőjét kell, a helyére tegyem. Bár úgy tűnik, hogy jobban élvezi, a telefonját nyomkodhatja, mint sem, hogy velem foglalkozzon. Így készségesen veszem el tőle az öngyújtot, hogy a gyertyákat is meggyújtsam. Aztán csak figyelem, hogy tovább bolyong a lakásban. Felsóhajtva próbálom a figyelmét lekötni, de úgy tűnik, hogy még most is a a telefonja a legfontosabb számára. Még az sem érdekil, hogy miket mindig. Persze bedurcizhatnék és ha tovább fogja a telefonját nyomkodni, akkor hamar elillan a romantika és alhat Joshal a kanapén.
- Nem akarlak megenni, akkor ki hordozna a tenyerén? – kérdezek vissza, viszont még mindig csak az a készülékkel foglalkozik és nem velem, már épp készülnék elmenni tőle, hogy leüljek duzzogni, mire repül is a tárgy, majd végre én kerülök a középpontba.
Csókja még mindig édes és forró, ahogy keze megindul a szívverésem meglódul és mind hiába, a tarkóját simogatása után már csak a levegőt markolászom és csalódottan figyelem, hogy elhúzódik tőlem.
- Hirtelen de fontos lett az öltözködés. – duzzogva huppanok le a kanapéra és a saját telefonommal ütöm el az időt és meg érdeklődőm, hogy mi a helyzet a barátnőmnél. Persze a szmájlikból rá kell jönnöm, hogy ugyan csak nem fog haza érni. Végre legalább valami inger éri, remélhetőleg Josh belead mindent és lesz egy jó estéjük. Sok puszis szmájli után megérkezik Ő is és figyelem, ahogy a borral ügyeskedik, majd az egyik poharat elveszem, hogy belekortyoljak.
- Legjobb. – mormogom elégedett dünnyögéssel és a fejemet a vállára hajtva bújok az oldalához. Ha már ma végre az enyém, akkor nem fogom hagyni.
- Nagyon fáradt vagy? – érdeklődőm, mikor meglátom, hogy tényleg komolyan vette az öltözködést és mindent felvett. Csak egy fintort engedek magamnak, ahogy kiveszem a kezéből is a poharat, majd az asztalra helyezve fordítom felém az arcát és simogatva ízlelgetem az ajkait.
- Mert megértem, ha nem lesz energiád.. – nem, nem fogom, és csak húzom az agyat, ahogy a csókok igen csak hosszabbakra sikerülnek. Siethetne a futár, mert nem fogom sokáig bírni nélküle. Mármint nem a futár, hanem Brad nélkül. Már nem is emlékszem mikor voltunk kettesben úgy, hogy nem kell kapkodni, mert nem csörög a telefon, hogy valaki épp akkor akar elpatkolni, mikor mi jól érezzük magunkat.
Kezem a vállára csúszik, és úgy rajzolgatom a mintákat, mintha épp csak én varrtam volna fel őket. Bár nem emlékszem, hogy mit mikor csináltatott. De attól még rohadt jól néz ki.
- Hasalj el, most én, masszírozlak. – ráharapva alsó ajkára állok fel hogy végre tudja hajtani a kérésemet. Legalább addig sem akarom lerángatni róla a nadrágokat. Mert most már igen csak forr a vérem. De azért nem akarom, hogy még egy futár mondjon nemet arra, hogyha meglátja a címünket. Túl sokat üldöztünk el.

 
music ┃...┃ ♔ VL


Med

avatar
❖ age :
26
♡ :


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: I need to hold your hand…always.| Brad&Lippa   Hétf. Dec. 03, 2018 7:40 pm
Phi


- Ne nevess - szűkítem össze a szemeim, ahogy igyekszem ellenállni a késztetésnek, hogy magával ragadjon a jókedve.
Kivételesen egy érdekes ember üzeneteire sem válaszolok, tényleg csak az ételszerzés köti le a figyelmem. Tudom én is, bármilyen kellemetlen is beismerni, hogy nem vagyok multifunkciós és jobban is szeretem lineárisan végezni a feladataimat, mint párhuzamosan. Egymás után szépen kipipálni mindent.
Felhorkantok a kérdésére, de amíg nem szabadulok meg a kütyütől (ami nagyjából három másodperc múlva bekövetkezik), csigázom a válasszal.
- Szóval nagyon kényelmes neked, hogy elhalmozlak... Másra nem is vagyok jó? - élcelődöm finoman két csók között. Nem hiszem, hogy bárki más ilyen elnéző lenne vele, de igazából azt sem, hogy létezhet még valaki, akihez így édesgeti oda magát. Nem létezhet olyan hullámvölgy, aminek ne találkoznánk a végén... Ez az én biztos pontom.
Szeretem kinevetni a hisztijeit, főleg most, hogy pont ezzel a céllal hagyom magára. Legközelebb nem kifogásolja majd az alulöltözöttségemet.
Nem lep meg, hogy ebben a pár percben semmi hasznosat nem csinál, ezért kinyitom a bort én, és kényelmesen elhelyezkedem. Már ez a kis nyugalom is elégedetté tesz.
- Nem nagyon - vonom meg a vállam két korty között. Tény, hogy nem volt laza a nap, de szeretem a munkám, nem fogok panaszkodni. A gondolatmenetem mosolyba fullad, ahogy folytatja. Azt hittem, inni gondolta a bort, de lehet, hogy ez a legújabb asztaldísz divat... Már a finom érintésből tudom, hogy többről van itt szó az én fáradtságomnál.
- Megértenéd? - kérdezek vissza hálásan, amiért ilyen rugalmas párom van, bár biztos vagyok benne, hogy nem gondolja egészen komolyan a szavait. - Szerencsédre holnap szabad vagyok, úgyhogy bírom még egy kicsit energiával, ha utána alhatunk délig. - Ezzel együtt is túl vagyok már a fénykoromon, és remélni merem csak, hogy nem akar egész éjszaka piszkálni, de azért kapkodni sem kell, mert papa-módban elaludnék a legforróbb helyzetben is.
Ami azt illeti, inkább azért kapkodjunk, mert erre vágyom. Ujjaim a hajába vándorolnak, hogy megkeressem azt a fránya hajgumit és kiszabadítsam a fogságra ítélt vörös tincseket. Igaz, hogy néha elég szerencsétlenül tudok belegabalyodni, és az egész lakásban széthagyják (tudom, hogy Lemon is tehet róla, morrmorr) a hosszú szálakat, mégis imádom. Ha nagyon ugrándozni támad kedve, biztosan meg is húzom a sörényét, ahogy pillanatok alatt az ujjaim köré játszom a tincseket. Bocsi.
Mintha érezné (valószínűleg így is van, ismer már a kis boszorkány), mikor kezdem igazán élvezni a közelségét, mindig kihátrál. Egy ideig játszhatja ezt, feszítheti a húrt, de előbb-utóbb meg fogom unni ezt a mézesmadzagos szívatást.
- És ha a hátamra fekszem, mit csinálsz? - kérdezem kihívóan és utána nyúlok, hogy ne jusson messzire. Igaz, így ülve én vagyok hátrányban - de ez is csak nézőpont kérdése, mert éppen a dekoltázsába tudom fúrni az orrom, ami azért elég kellemes általában.
Nem mintha jókedvre derítene a vörös folt és a seb, amit ott találok. Nem hagy nyugodni a gondolat, hogy nem is igazán Phi kurválkodásáért került oda, hanem egyenesen egy nekem címzett üzenet. Elengedem a combjait, még mielőtt újra felhergelném magam. Most itt van, hát nem? Ez számít. Eddig is képes voltam erre figyelni, nem ez a seggfej fogja tönkretenni az életünket.
További feleselés nélkül nyúlok el a kanapén, a hasamon, ahogy azt kérte.
- Jöhet a kényeztetés! Pattanj! - A fenekemet megrázva játszom el, hogy lelkes vagyok, hátha legalább egyikünket sikerül meggyőznöm.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: I need to hold your hand…always.| Brad&Lippa   Szer. Dec. 05, 2018 7:26 pm

 
To Brad

   
 
Csak egy baj van velem, vagy is szeretném ezt hinni. Hogy rohadtul azt akarom, hogy egyszerre kapjak meg mindent. Ezt pedig Bradleynél jobban senki nem tudja ignorálni. Ezzel elérve, hogy felhúzzam magam és hisztibe törjek ki. Viszont, mint minden mást, ezt is úgy kezeli, hogy még inkább fel kéne, húzzam magam. Végül inkább nem szólok neki. Hiszen igen, én kértem, hogy öltözőn fel, na de nem ennyire komolyan. Még a végén magára veszi a nagykabátot meg a sapkát. Kifújom a levegőt, ahogy végre lehuppan mellém és persze azonnal inni kezdünk. Nem vagyunk alkoholisták, de jót tesz, ha kicsit lenyugszik minden idegszálunk.
- Megérteném. De akkor képzeld el, hogy mennyire unatkoznék.. – megnyalom ajkaimat, ahogy az ujja már utat fúrnak a hajamba és lehunyom a szemem. Más lány, már rég világgá szaladt volna, de én imádom, ahogy a hajammal játszik. Na, nem mintha épp nem szisszennek fel, hogyha épp meghúzza. Azt én sem szeretem. Még ha ez kevésbé hihető is. De könyörgöm, kinek jó, ha fáj?
- Holnap akkor velem leszel? – meglepődve nézek rá. Oké, hogy most együtt vagyunk és végre kettesben, ami ebben a házban szinte hihetetlen, de egy egésznap? Semmi nem jut eszembe, hogy mivel üthetnénk el az időt. Jó, persze lehet lesz más dolga, meg kitudja ki fog még haza esni. Kissé zavartan túrok a hajamba és persze felpattanok, hogy ne érezze a hirtelen jött feszültséget. De amilyen gyorsan lábra álltam, úgy ültem is le.
- Papa maci módban akarsz ma? Borzasztó. – vigyorgok rá. Persze nem azt mondom, hogy nem szeretem azt, ha lustálkodik, és én azt tehetek vele, amit akarok. De! Most jobban akarom érezni őt magamon, mint alattam. Viszont ezzel megkaptam a feladatot. Én leszek ma az aktívabb. Megforgatom a szemem és még egy csókot lopok tőle.
- Még szerencse, hogy ennyire jó fej barátnőd van. – nevetek fel, miközben végre azt teszi, amit én akarok és a derekára ülve bogarászom le róla a felsőjét, majd a lámpa melletti kis fiókból előveszem az olajat, amivel a kezemet összedörzsölve simítom végig a tetovált bőrt. Nagyot nyelek, ahogy ujjaim végig siklanak izmos hátán és a vállait gyúrni kezdem. Végül elhasalok rajta, hogy a fülébe suttogjak. Már épp nyitnám a szám, mikor a csengő megzavar.
- A pizzád. – nagyot nyelve állok fel és húzom össze a köntöst, hogy kinyissam az ajtót. Majd meglepetésemre egy lány vigyorog velem szembe. Megforgatom a szemeimet, ahogy megérzem a mögém tornyosodót. A lány majd’ elolvad a látványától. Persze miért ne mozdulna bennem meg a területvédelmi ösztön.
- Kösz, mehetsz. – nyomom a kezébe a pénzt és szó szerint rácsapom az ajtót és a pizzát a komódra teszem.
- Kellesz. Most! – dobom le magamról a köntöst, hogy tudja, teljesen komolyan gondolom. Nem akarom, hogy így nézzenek rá. Azt akarom, hogy az enyém legyen!

 
music ┃...┃ ♔ VL


Med

avatar
❖ age :
26
♡ :


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: I need to hold your hand…always.| Brad&Lippa   Csüt. Dec. 06, 2018 11:07 pm
- Azt nem hagyhatom - csapok le végre a csillogó ajkakra, magamhoz húzva a lányt, és biztosan nem is állnék meg itt, ha nem kellene tekintettel lennünk a vacsifutárra.
- Ha nincs jobb dolgod - húzom vissza magamhoz, újabb édes csókkal próbálva elhessegetni a hirtelen jött rossz hullámot. Látom ám, hogy nem repes, és akár meg is sértődhetnék ezen - vaaaagy kihasználom a mostani csendéletünket és nem fűtöm a feszkót.
Bármikor leléphetek, ha elegünk lesz egymásból. Még ha ez gázul is hangzik, sosem voltunk egymáshoz nővel... Talán csak a legelején. Ezért is jó nekünk, hogy négyen élünk együtt.
Attól viszont pillanatnyilag nem tartok, hogy erre szükség lenne, éppen úgy érzem, hogy nem kaphatok eleget belőle.
Kisfiús ártatlansággal megvonom a vállam. Nekem is jár a kényeztetés, és úgy rémlik, éppen ki akart engesztelni az elmúlt évek minden sérelméért. Vagy félreértelmeztem volna a "megtérését"? Mindenesetre tovább bólogatok nagy lelkesen, nagyon is jófej a barátnőm, igen, bizony, kell is nekem. Csak nekem. Mást csak ne kényeztessen, sőt, ha nem muszáj, hozzájuk se érjen. Ezzel a kéréssel talán megérné várnom holnapig, amikor már kellőképpen... kiengesztelt.
Készségesen segítem a vetkőztetésem, valóban hiba volt ennyi ruhát előkotornom, de ne mondja, hogy nem élvezi lehúzni rólam a réteget. Én is élvezem, ahogy a kis keze bejárja a hátam, legszívesebben már most megfordulnék alatta, de az sincs ellenemre, ha ő bújik hozzám... Talán mégsem ártana megfordulni...
Olyan szélvihar tud lenni a csaj, én sokkal lassabban kapcsolok, és szinte lustán sétálok utána. De megéri! Egyrészt, sosem esik rosszul a gyereknek, ha valaki megnyalja a szája szélét tőle (még ha csak gondolatban is, de láttam ám!), másrészt viszont el sem tudok képzelni szebbet, mint mikor egy valóban ártatlan, soha nem látott lányka miatt elszáll Phi agya.
Felnevetek, ahogy becsapódik az ajtó, és a jókedvem akkor sem hagy el, amikor kvázi félrelöki a kaját és saját magát kínálja tálcán. (Mellesleg pontosan ezért gondolom, hogy képtelen lenne monogámmá tenni a kapcsolatunkat.)
- Örülnöd kéne, hogy vonzó pasid van - Nem sikerül a szemébe néznem, pedig tényleg megpróbáltam! -, aki mellesleg mindjárt éhen hal... - Hiába szeretnék engedelmeskedni a hasam üzenetének, valami más azt súgja, hogy negyed óra múlva is jó lesz még a pizza, csak még jobban fog esni. Esélye sincs megnyikkanni, mert még mielőtt folytathatná a monodrámáját, befogom a száját. Úgy szorítom a bejárati ajtóhoz, mint korábban az öltözőben tettem, ezúttal viszont már nem akadhat ki, amiért nem érdekel a melltartója, mivel már rajta sincs.
Nem várok további beszédre, a felszólítása elég egyértelmű volt. Az ajkaitól elszakadva a combjai alá kapok, hogy ne kelljen még lejjebb hajolnom, ahogy a nyakát becézem tovább az ajkaimmal. Háta az ajtónak feszül, a súlya pedig a csípőmön pihen, így nem kell még lejjebb hajolnom, ahogy gyengéden a nyakát becézem tovább ajkaimmal.
A nyakát.
Összeszorul a gyomrom, mintha csak romlottat ettem volna, és még keményebben simulok hozzá.
- Szeretsz féltékeny lenni? - búgom a fülébe, ajkaim éppen érintik a bőrét, mielőtt gyengéden a füle mögötti érzékeny részre nem harapnék. Kezem sem tétlenkedik, ha már feltárta magát. - Élvezed, hogy a tiéd vagyok? - Újra a nyaka ívén siklok lejjebb, amíg egy sértetlen részt nem találok. Nem Winnick az egyetlen, aki tud üzenetet hagyni a testén; először csak finoman szívom meg a vékony bőrt, majd hagyom az udvariaskodást. Foltot akarok hagyni, nem csak egy pöttyöt.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: I need to hold your hand…always.| Brad&Lippa   Hétf. Dec. 10, 2018 5:34 pm

 
To Brad

   
 
Van az a helyzet, mikor a sors a pofádba röhög és megmutatja, hogy milyen érzés a másik oldalon lenni. Pont mikor a legjobban édesgetni próbálom, szó szerint hidegzuhanyként ismerem fel a tréfát, mint ahogy egy lány áll az ajtóba és szinte felfalja a férfit, akiért ölni is képes lennék. Nem, nem fogom ezt a lányt eltenni lábalól, amiért ilyen rohadt jó ízlése van. De azért tudja, hogy hol a helye. Még ha épp azon gondolkodtam mivel fogom lekötni holnap az én drága páromat. Ha már kivételes módon nem csak pár órára leszünk egymáséi.
Az ajtó csapódásával a selyem köntös siklása vette át a helyet és ott álltam előtte. A tűz fellobban és elmosolyodva emelem fel a kezeimet, hogy a nyakát áttudjam ölelni, ahogy neki présel az ajtónak. Bármit megtennék, hogy végre működjön kettőnk között és most tényleg el is határoztam magam. Mert nem állhat közénk senki. Winnick pedig főképp. Ribancnak nevezett és tudom, hogy Bradley is így gondolja, de benne van annyi, hogy nem hagyja el a szó száját. Hiszen lehet, hogy nem vagyok makulátlan, de rohadt gyorsan megsértődőm.
- Örülök, hogy te vagy a pasim. Annak is örülök, hogy ilyen vonzó vagy. De más ne vessen szemet rád. – duzzogok látványosan. Jó, persze a pletykák hamar szárnyra kelnek a kórházon belül. De sajnos élőben megtapasztalni sokkal fájóbb volt. Arra gondolni, hogy ő megadhatna neki mindent. Nem tette volna ezt vele évek óta, mint én. Aki rajongásig szerette volna. Aki nincs úgy elcseszve, mint én. Látni, hogy sokkal boldogabb is lehetne. Bárkivel. Egy pillanat alatt vesztem el a fonalat, ahogy immáron a levegőben tartva lábaimat a derekára fonva körmeimmel a vállába vájok és felnyögök, ahogy a vékony bőrt szívni kezdi a nyakamon. Egy részt, mert izgató lenne, ha épp nem a fájdalomtól nyögnék fel. Legszívesebben leállítanám, mert tényleg a fájdalomtól összerándultam és próbálom élvezni azt, ahogy újra és újra barangolni kezd rajtam.
- Mit szólnál, ha mondjuk, ezt a szobánkban folytatnánk? Mielőtt mondjuk, hátba vágnak az ajtóval. – elnevetem magam, ahogy két sóhaj között próbálom egymás után összerakni a mondatot, mielőtt valami hablatynak tűnik.
- Rohadtul utálok féltékenynek lenni. – ajkaiba harapva nézek villanó szemekkel és remélem érti, hogy ezt teljesen komolyan gondolom. Mert nem szeretném, ha ezentúl erre hajtana, hogy minél hamarabb legyek féltékeny.
- Ahhaa. – oké, eddig tudtam beszélni, most már elöntött a vörös köd és csak Bradley ajkai, kezei és a légzése fűt, nem tudok tovább gondolkodni.
Beszívom a levegőt, ahogy ismét a nyakam körül lebzsel és kezemmel a hátát karmolászom mennyire jó érzés az izmait érezni, ahogy megrándul, ha olyan területre tévedek.

 
music ┃...┃ ♔ VL


Med

avatar
❖ age :
26
♡ :


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: I need to hold your hand…always.| Brad&Lippa   Kedd Dec. 11, 2018 1:27 pm
Phi


- Nézni még szabad - vonom meg a vállam tovább heccelve a féltékenységét, mert habár ő láthatóan nem élvezi a helyzetet (a társalgás részét legalábbis), én viszont annál inkább.
Mindig lehetne ilyen birtokló, és néha érezhetné birtokolva is saját magát.
Blabla szoba és blabla ajtó, nem válaszolok, mert éppen el van foglalva a szám. Amikor pedig úgy ítélem, a kissé fájdalmas nyögés a munkám végeztét jelzi, meg is csodálom a művem. Nagy kár, hogy a szorítás nyomai elrontják az összhatást, a gyorsan liluló folt kifejezetten dögösen festene a nyaka ívén. Emlékszem, tinikoromban nem is lehetett ennél nagyobb büszkeséget szerezni.
Remélem, Winnick is emlékszik még, hogy ez azt jelenti, a lány boldog a dugópartnerével, köszöni szépen, nem kell másik.
Olyan szépen sétál most bele a tervembe, mint a mesében. A szemeibe nézek, hogy legyen egy kis hatása is a szavaimnak, még ha a testem már nagyon szeretné is átvenni az irányítást.
- Akkor te is légy az enyém. Csak az enyém. - Olyan ez számomra, mint egy végtelenségig hajszolt lottó nyeremény. Lehetne, akár még lehetne is, de izgalmas a játék. Izgalmas volt az elején, amikor nem számított, kivel mit teszek, mert nem hisztizhetett, mert ő üldözött el. Sosem szerettem féltékeny lenni, de mindent felülmúlt a tudat, hogy végül... De már nem érem be ennyivel. Már egy ideje elveszítette a varázsát a "hozzád jön haza" gondolat és inkább én nem jöttem. Most is kiábrándíthatna ez az egész, hiszen nem nekem köszönhető ez a pálfordulás. Nem engem szeret ennyire, hanem a világ ijesztette meg.
Ha tiszta lenne a fejem és gondolkoznék, ezt tudnám. Most viszont beleélem magam a gondolatba, hogy ez a változás eljöhet, máris és visszavonhatatlanul az enyém lehet...
Magamra veszem az egész pillesúlyát, már nem támogatja a hátát az ajtó, ahogy a hálószobánkba sétálok vele. Majdhogynem prűd idebent csinálnunk, de elfogadom, hogy nem örülne most a zavarásnak. Kicsit meglazítom a combjait a csípő körül és az ágyra dobom a csajt, hogy egy gyors gatyaletolós mozdulat után már vízszintesben csatlakozzak a bulihoz.
És nem lesz itt panasz a papa macira, ígérem.

- Nos akkor, megdolgoztam a vacsiért, ugye? - Talán szerencsénk lesz, és a pizza még nem hűlt ki, de a bőre olyan kellemesen forró, hogy nem akarok elválni tőle... mégis vannak éhség irányította fizikai szükségleteim is, és eléggé ki is merültem. A haját félrehúzva a füle alatti puha részt simítom meg az ajkaimmal, nem bírok nem kedveskedni tovább.
Főleg, ha kérni szeretnék.
- Behozod gyorsan, mielőtt felfalja valaki más? - Már nem emlékszem, mi volt, ki mikor jön haza, de az biztos, hogy ebben a lakásban mindenki éhenkórász és az én pizzámra fáj a foguk. Na azt már nem! - Meg a bort is! - jut eszembe, majd kapcsolok, hogy ennyi keze (sajnos) nincs a lánynak. - Inkább segítek - sóhajtok fel megadóan, és már mászom is. Ha Phi nem mozdulna, biztosan elkapom és magammal húzom, mert az nem járja, hogy végül mindent én csináljak.
És ezúttal nem vagyok hajlandó felöltözni sem!
- Nézd, milyen cuki helyet csináltál nekünk... - A kanapé körül álló gyertyák valóban hangulatos annak világítják be a szobát, mi mégis... -, aztán mégis bementünk. - Eddig a pillanatig bele sem gondoltam, hogy hol esett neki a balfasz nyomozó, most viszont undor fut át rajtam, ahogy a lakás pontjain vándorol végig a pillantásom. Ide sosem jött senki más, ez a mi birodalmunk volt. Most akarta megtisztítani a nappalit a rossz emlékektől? Félúton a borosüveg felé megtorpanok, mintha elfelejtettem volna, hova is siettem.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: I need to hold your hand…always.| Brad&Lippa   Vas. Dec. 16, 2018 6:12 pm

 
To Brad

   
 
Brad mindent tud, hogyan kell hozzám érni, hogy szinte elolvadjak a karjaiban. Mindhiába minden veszekedés vagy nyűg. Visszatalálunk a másikhoz. Pont, mikor átmentem hozzá és a pihenőben épp valami macából akarta kikefélni a lelket. Ami zavart, de rohadtul. Viszont csak becsuktam az ajtót és elmentem vissza. Elég sok betegem volt és a munkába temetkeztem. Nem akartam mást, csak egyszerűen nem arra gondolni, hogy Brad milyen elégedett fejet vágott. Élvezte.
Felsóhajtva éreztem, ahogy mindent megad nekem és most nagyon is komolyan gondolja, hogy legyünk normálisan egymáséi. Fáradtan pihegve simogatom a kezét és a mellkasát, ahogy végig siklik rajtam. A szívem még hevesen zakatol, ahogy a légzésem sem akar csitulni. Mosolyogva fogadom a csókjait, amit a fülem mögé ad. Tudom, hogy akar valamit. Nem teperne ennyire. Végül ki is bújik a szög a zsákból.
- Hát nem is tudom.. – oké, nem akarom tovább húzni az agyát, tudom, és még mindig érzem a bizsergést, amit Ő okozott nekem. Bólintok a kérésére, egye fene, ha már ennyire megdolgozott érte. A lábaim még remegnek, ahogy a padló nyikordul alattam, de hamar csatlakozik, ahogy a felsorolt dolgok végére ér és rá jön, hogy egyelőre csak két kezem van és képtelenség ennyit behozni egy fordulóval. Ha már ennyire éhes.
Ahogy elhalad, mellettem megcsípem a fenekét és angyali mosollyal úgy teszek, mintha semmi nem történt volna. Csak a pizzáért lépek, mikor már a borért nyúlnék, látom a kémlelő szemeit.
- Brad, nem történt semmi. Itt legalább is. – sóhajtok végül. Tudom mennyire rosszul esett neki, hogy elképzeli melyik részen voltunk. De itt nem volt tényleg semmi. Felsóhajtva leteszem a pizzát a bor mellé és a poharakat megragadva a kezébe adom.
- Szeretlek. – suttogom neki, bár a válláig sem érek. De szemeit még pont látom, ahogy rám néz, szinte lesúlyt velük. Nagyot nyelek és a pohárba menekülök, hogy a bor édes íze átvegye a keserűségét, amit újra feltámaszt bennem. Amiért elhanyagolt és másik férfi karjaiba menekültem. Hogy nem akartam jobban Őt.
- Brad.. – köhögve leteszem a poharat és megfogom a szabad kezét, hogy rám figyeljen.
- Légy a férjem s hagyjunk hátra mindent. Menjünk el, ahol ketten leszünk és nincs más. – oké, ez elhamarkodott, de szeretném tudatni, hogy most már teljesen komolyan gondoltam a monogámiát. Mindketten hibáztunk és szeretném ha benőne a fejünk lágya.

 
music ┃...┃ ♔ VL


Med

avatar
❖ age :
26
♡ :


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: I need to hold your hand…always.| Brad&Lippa   
Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down
 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Chicago Guilty frpg :: Chicago :: Belváros :: Saint Joseph Kórház-
^
ˇ