HomeHome    CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Be careful making wishes in the dark
● We will be history and you will remember us for centuries ●
Belépés
Chicagoba!
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multikapcsoló
új arcokkal...





Szavak
tôled, tôlem.
Nem a neved számít,
csak az, hogy itt vagy...
Összesen 0 felhasználó van jelen :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 0 vendég :: 1 Bot

Nincs


A legtöbb felhasználó (41 fő) Szomb. Jún. 02, 2018 7:34 pm-kor volt itt.
Válaszd meg a nézôpontodat,
és megváltozik a valóság.
Béke?
írta: Christopher Nam
Yesterday at 11:02 am

Josh & Nora - shooting
írta: Joshua Thatcher
Yesterday at 7:47 am

Activity Check 2018.12.16.-2018.12.24.
írta: Christopher Nam
Hétf. Dec. 17, 2018 6:59 pm

JT
írta: Joshua Thatcher
Hétf. Dec. 17, 2018 4:56 pm

I need to hold your hand…always.| Brad&Lippa
írta: Philippa Lockheart
Hétf. Dec. 17, 2018 10:00 am

Partnerkeresô
írta: Elena P. Campos
Vas. Dec. 16, 2018 7:27 pm

Elena Patricia Campos
írta: Kendra Gray
Vas. Dec. 16, 2018 6:59 pm

Hírek
írta: Kendra Gray
Vas. Dec. 16, 2018 6:20 pm

Ismét veled
írta: Aiden Lee
Vas. Dec. 16, 2018 2:32 pm

Josh & Domi ~ part I.
írta: Dominique Storm
Vas. Dec. 16, 2018 12:39 pm

Alexia G. Serpen
írta: Alexia G. Serpen
Vas. Dec. 16, 2018 12:29 pm

Dominique Storm
írta: Joshua Thatcher
Pént. Dec. 14, 2018 10:20 pm

Édes találkozó
írta: Sophie Nam
Pént. Dec. 14, 2018 9:13 pm

Lippa & Josh
írta: Joshua Thatcher
Pént. Dec. 14, 2018 1:25 pm

Trystan & Rhysand
írta: Trystan E. Vaugh
Csüt. Dec. 13, 2018 10:21 pm


Share | 
 

 babysit.. brotting

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: babysit.. brotting   Vas. Nov. 25, 2018 1:02 pm
Babybrotting


Blablabla dínók, blablabla, szerinted miért haltak ki, blablabla. Beszél, de semmi érdekeset nem mond, ez pedig nekem végtelenül unalmas, főleg, hogy sem pihenni, sem tanulni nem tudok tőle. Viszont, még a záróvizsgáról maradt egy kis boldogítóm, amit vészterhes időkre tartogattam. Egy percre magára hagyom a srácot, majd egy fél rózsaszín kis bogyót nyújtok oda neki.
- Figyelj, öcskös, nyald csak ezt be! - Olyan engedelmes, hogy majdnem megkönnyezem.

- Nem, kölyök, figyelj, ha ezeket összeöntöd, ránk robbantod a lakást, és tudom, hogy neked aztán mindegy, de én itt lakom. - Erős túlzás, hogy meg tudná semmisíteni az egész lakhelyünket, de tudom, hogy ez a duma csak még lelkesebbé teszi, ahogy kiveszem a kezéből a két üvegcsét.
- Adok neked valamit arra az esetre, ha anya nagyon nem tudna aludni, oké? De nem mondhatod el senkinek, főleg nem Joshua nagybácsidnak, ő nagyon nem ért ezekhez a dolgokhoz. - Újabb túlzás, de odáig nem süllyedhetek le, hogy Josh-t egy szintre emeljem magammal a saját szakterületemen. Főleg nem az unokaöccse szemében.
Először utáltam az egész ötletet, hogy Zayden seggére vigyázzak, amíg ő ki tudja, mit művel, kivel és hol, de be kell vallanom, ez már nem az első alkalom és egyre jobban élvezem, ahogy mindenbe beleüti az orrát. Tetszik, hogy a kölyök nyitott a hülyeségre, na meg mégjobban, hogy egyáltalán nem tartozom felelősséggel a lelki fejlődéséért. Nem tudom pontosan felidézni Josh szavait, de arra figyeltem, hogy a lényeg csak annyi volt, ne essen baja. Nos, szerintem még most is egészséges, márpedig orvos vagyok, értek hozzá. Estére pedig hulla lesz, holnap talán fáj egy kicsit a feje, de senki sem tudja majd ezt hozzám kötni.
Igazából nem tudom, Alannának vannak e problémái az alvással, de a kissrácnak nagyon bejönnek a gyógyszerek, én pedig szívesen mutatom meg neki, melyiket melyikkel érdemes párosítani, ha valakire ráfér egy kiadós alvás. Úgysem fogom hagyni, hogy magával vigye, de ezzel még a suliban is villoghat, ha valami csaj totál álmatlan a stessz miatt. Vagy ők még nem vizsgáznak? Pedig esküszöm, nekem bejött.
- Oké, most rakd sorba ezeket... Nem, az egy elefántot is kiütne egy napra, ne azzal kezdd. - Nekem sem árt az ismétlés, és ha már bébiszitterkednem kell, legalább hasznosan telik. Zseni a gyerek, nem? - Az ott megint nem jó. - Tévednek. Nem olyan okos, mint hiszik, és nem értem, miért vannak annyira oda érte, de azért van benne fantázia. Legalább nem kisautókkal kell játszanunk.
Amíg meg nem hallom a kulcsot a zárban.
- Zay, kölyök, fogd ezt! - nyomok a kezébe egy kisautót (hahahah, én vagyok a zseni), majd a hóna alá kapok, és az étkezőasztal mellé ültetem a srácot, és én is helyet foglalok mellette. Arra nincs időm, hogy elpakoljam a kiterített dobozokat, üvegcséket, fiolákat, a tűket, és a legizgalmasabb százas fecskendőt. Azzal tényleg csak vizet sprickoltunk, de előre felesleges magyarázkodni.
- Csá! - kiáltok előre az ajtóba, miközben mutogatom a kissrácnak, hogy tologassa az autót, ne csak fogdossa, mint aki tényleg élvezi is, amit csinál.
Mondom, az autót. Semmi rosszat nem csináltunk.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: babysit.. brotting   Hétf. Nov. 26, 2018 8:24 pm

 
Brad & Josh

   
 
Annak ellenére, hogy még csak rezidensként vagyok jelen a kórház életében, máris sokkal gyakrabban hívnak be teljesen váratlanul, mint négyünk közül bárki mást. Gyakran támad olyan érzésem, hogy (mint minden egyéb esetben) ezúttal is nekem jut a munka nehezebbik része, a rengeteg stressz, valamint az örökös kimerültségem ellenére mégis hálát érzek. Keveseknek adatik meg, hogy megtapasztalhatják, milyen megmenteni egy másik ember életét, nekem pedig kisebb-nagyobb túlzással nap, mint nap kijár ebből az élményből. Persze, előfordul, hogy a rengeteg vér és a beszivárgó félelem sokkal inkább rémálmokat, mintsem megnyugvást hoz számomra, mikor álomra hajtom a fejemet. Nincs olyan nap, mikor ne kísértene Madison üveges tekintete... azonban ennél is többször kapom rajta magamat, hogy a lelkemen esett sötét folt, ha csupán egy árnyalatnyit is, de halványodni látszik. Ez reményt kelt bennem akkor is, ha tudom, nincs az a jótett, amivel teljesen eltüntethetném.
Másodlagosan azért is hálás vagyok, amiért a rengeteg bent töltött óra menedéket biztosít számomra a többiek elől. Tudom, hogy fordítva kellene lennie, hogy értelmetlen a folytonos bujkálásom, hiszen ahelyett, hogy bármit is megoldana, csak újabb problémákat generál. De mit számít ez, ha annyival könnyebb elfutni, mint szembenézni a történtekkel? Egyikünk sem az, akinek hittem. Számomra egy cseppet sem jelent mentséget, hogy nem voltunk tudatában a tetteinknek - éppen ellenkezőleg, sosem szabadott volna megvalósulnia a körülményeknek, melyek végül egy ártatlan élet kioltásához vezettek. Nem erre esküdtünk fel.
Ami a legrémisztőbb, hogy úgy érzem, semmi sem változott. Brad és Lippa ugyanazt az életmódot folytatják, egyre csak súlyosbítva az egyébként sem fényes helyzetünkön. Ami pedig Zaphyrát illeti... Hogyan is lennék képes ugyanúgy tekinteni életem szerelmére? Hiszen még a saját tükörképemmel sem birkóztam meg. Tisztában vagyok vele, hogy mindannyian azt várják el tőlem, hogy kirángassam ebből az állapotból, vagy legalábbis megpróbálkozzak vele. Én magam is úgy érzem, hogy ez lenne a természetes, ám mindeközben azt is, hogy ebben a felállásban semmi természetes nincs, és nem is lesz, amíg valamelyikünk meg nem töri ezt az ördögi kört. Miért tettetném, hogy minden rendben van? Hogy elég erős vagyok ahhoz, hogy kettőnket is elcipeljem a hátamon?

Talán nem meglepő, ha azt mondom, ezek után egyikőjükre sem hagyom itt szívesen Zaydent. Amint értesülök róla, hogy be kell mennem, az első, hogy végiggondolom, ki másnak passzolhatnám le a kis srácot. Valamiért mindig elidőzöm ezen a gondolatmeneten, holott tény és való, hogy a lakótársaimon és a családomon kívül nincs más, akihez fordulhatnék. Bár könnyen szót értek az emberekkel és rengeteg kedves ismerősöm akad, senki sem áll hozzám olyan közel, hogy számíthassak rá ilyen téren, az édesanyám pedig minden bizonnyal beleélte már magát a szabadnapba, nincs szívem lerombolni a terveit. Arról nem is beszélve, milyen üdítő változatosság lehet Zay számára mentálisan... egészségesebb emberek társaságában tölteni a szabadidejét.
Végül ezúttal is arra jutok, az lesz a legjobb, ha a többiek gondjaira bízom a fiút. Ki tudja, talán egy óra után egyébként is elszabadulok. Félórás papolás, cetlizgetés és tesósan felszentelt eskütétel után nehéz szívvel, de magára hagyom a kedvenc unokaöcsémet.
Majd, ahogyan minden alkalommal, ezúttal is rá kell jönnöm, hogy piszok rossz ötlet volt tőlem.
Mihelyst akad egy másodpercnyi nyugtom, az óramutatóra villan a tekintetem. Őrült tempóban jár, és minél több idő telik el, annál feljebb kúszik az idegesség a torkomon.

Tehát abban sincs semmi meglepő, hogy mikor végre hazaérek, szinte feltépem az ajtót. A szokásos égbekiabálós köszöntésem helyett néma frusztráció kíséri a lépteimet, amint úgy ahogy vagyok, bélelt kabátban és sáros cipőtalppal a hang forrása felé trappolok. Le merném fogadni, hogy kidülled egy ér a homlokomon, pedig még nem is indokolja más, mint a balsejtelem: valami nincs rendjén.
Ha a női megérzések lennének ilyen precízek, csak úgy nyakalnám magamba az aggályoskodó szavaikat.
- Zayden, kérlek, menj ki a szobából! - mondom vészjósló nyugalommal a hangomban. Látom a kis hapsin, hogy első körben ellenkezne, ám abban a pillanatban, ahogy meglátja az arckifejezésemet, nagyot nyelve csusszan le a székről, hogy a nappaliba induljon. A koordinálatlan lépései azon nyomban elárulják.
- Hé, úgy értettem, a köszönő-puszi után - állítom meg kedvesen, és még közelebb is lépek hozzá, hogy ne kelljen olyan sokat sasszéznia a helyiségben. Minden egyes mozdulatától megrándul bennem valami. Valami, ami az öklömön keresztül fog szabad utat nyerni magának, amint Zayden elhagyta a hadszínteret.
- Heló - köszöntöm lágyan. Baromira nehezemre esik visszamosolyogni rá, mikor látom a kitágult pupilláit; dühömben legszívesebben neki is lekevernék egyet, pedig jól tudom, hogy még nem elég nagy ahhoz, hogy felelősségteljes döntést tudjon hozni, ha egyszer egy számára kedves és megbízható személy ösztönzi az ellenkezőjére. Miért is feltételezné szerencsétlen, hogy...
Hogy.
Hogy, hogy, hogy.
Nem teketóriázok sokat, amint Zay eltűnt a szobából, a felsőjénél fogva rántom le a székről ezt a szerencsétlen istenátkát.
- Mégis mit képzeltél? - sziszegem a fogaim között. Újdonság számomra, hogy lehet ordítva kiabálni. - Mi a fészkes fenét képzeltél?

 
music ┃ 787 ┃ ♔ VL


Med

avatar
❖ age :
28
♡ :


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: babysit.. brotting   Szer. Nov. 28, 2018 5:39 pm
Babybrotting


Hasznosan töltjük az időt. A kissrác pörög kicsit, mintha kávét ivott volna, semmi baja, tök jól is érzi magát. És én is. Ha minden kölyök ilyen lenne, akarnék egy sajátot is, persze, csak azután, hogy már beszél meg jár egyedül, nem szeretem a találós kérdéseket, hogy "na most miért sír a babuciii". A csajommal sem csinálom ezt, más kölykével sem, a sajátommal sem szeretném.
Ez a veszély szerencsére nem fenyeget, így nagyon jó nekem, hogy JJ unokaöcsije a legközelebbi gyerek, akivel érintkeznem kell.
Viszont van igazság abban, amikor Lippa azt állítja, édes kiskutya szemekkel is tudok nézni - pontosan olyan vagyok, mint egy kutya. Amint hazajön a becses uram, máris sunyítok, mert rosszat csináltam, ő nem értékelné úgy a mókát, mint én vagy éppen Zayden. Kérdezze csak meg, ki a kedvenc bácsikája, és a végén még nem ő lesz az. Hah! Ettől fél egyedül, nem igaz?
Az is tagadhatatlan, hogy Josh pályát tévesztett: detektív kutya egy orra van! Nem tudom, mi árul el abban a pillanatban, ahogy belép a lakásba (talán kamerákat rejtett el mindenhol és végig megfigyelt?), de nem is teszem fel ezt a bárgyú kérdést, amíg fiúcskával ölelkezik. (Ha ez nem beteg, akkor semmi.) Megtartom a nyugalmam annak ellenére is, hogy már mindketten tudjuk, hogy baj van.
Neki kell kimondania, és él is ezzel a lehetőséggel.
- Nem tudom, mire gondolsz - válaszolom halkan, ahogy magához ránt, még a kezeimet is ártatlanul emelem fel. - Semmi rosszat nem csináltunk. Segített rangsorolni az érzéstelenítőket meg a nyugtatókat. De nem vihetett el belőlük semmit! - Ahhoz már nincs pofám, hogy megkérdezzem, lopós-e a gyerek, pedig az az egyetlen helyzet, amiben értelmes lenne az aggodalma.
Mindenesetre, ezt a társalgást jobb lenne kissé szabadabban folytatni, úgyhogy megpróbálom barátságosan lefejteni magamról az ujjait. Mégsem szeretné, ha az unokaöccse azt tanulná ma (a sok hasznos infó mellett), hogy a nézeteltérést fizikai erőszakkal lehet csak megoldani.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: babysit.. brotting   Pént. Nov. 30, 2018 3:51 pm

 
Brad & Josh

 
Amint Zayden magára hagy minket, eltűnik az arcomról a mosoly, és olyan hévvel ragadom meg Brad felsőjét, hogy attól tartok, csak a ruhaanyag tart velem.
- Nem kell a mellébeszélés - szakítom félbe. Épp elég türelmet tanúsítottam felé az elmúlt percekben, jobb, ha nem feszíti tovább a húrt. - Hanyadjára fordul elő? - Egyszer sem szabadott volna megtörténnie, szóval nagyon ajánlom, hogy ez legyen az első alkalom. - Tudni fogom, ha hazudsz - teszem hozzá intően. Hiába próbálkozik, amíg nem felel a kérdésemre, nem engedem, hogy lefejtse a pólójáról az ujjaimat, és még akkor is jól meggondolom, hogy beverjem-e a képét.
- Mit adtál be neki, és mikor múlik el a hatása? - teszem fel az utolsó kérdéseket, miközben vetek egy pillantást a karórámra. Az időérzékem nem csalt: későre jár, Rosy bármelyik pillanatban megjelenhet, és nem lenne tanácsos tehetetlenül várni, míg ez bekövetkezik.
Minthogy megtudtam mindent, amire kíváncsi voltam, szó nélkül fordítok hátat Bradnek, és a nappaliba indulok, hogy ellenőrizzem a kis srácot. Jobb lesz, ha nem várom meg, míg a húgom bekopogtat és magam viszem haza, amint úgy ítélem, múlni kezd a szer hatása. Valószínűleg így sem javíthatok a helyzeten, ugyanúgy kiszagolja majd a bajt, ahogy én tettem alig pár perccel ezelőtt. Egy részem nem is bánja. Miért hazudnék, hogy jobb fényben tüntessek fel egy olyan embert, aki gyerekfelvigyázás címszó alatt begyógyszerezte az unokaöcsémet ahelyett, hogy, teszem azt, leültette volna a TV elé, mint minden normális ember?
Már az sms-t fogalmazom - sokáig tűnődöm rajta, miként tehetném kevésbé átlátszóvá -, mikor megszólal a csengő.
Remek.
Zayden arca nyomban felragyog a boldogságtól, és ha nem kapnám el a grabancát, biztosan meg sem állna az ajtóig.
- Bújócskázunk, rendben? - kérdezem cinkos mosollyal az arcomon. Ha máskor furcsállná is az ötletet, most nem kell győzködnöm, kettőt pislogok, és már nyoma sincs.
Ideje felkészülni a legrosszabbra.

 
music ┃ 304 ┃ ♔ VL


Med

avatar
❖ age :
28
♡ :


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: babysit.. brotting   Vas. Dec. 02, 2018 12:05 am
Babybrotting


Úristen. Úgy beszél, mintha az apám lenne, és drogozáson kapott volna. Tudni fogom, ha hazudsz. Honnan is tudnád, baszki, gondolatolvasó vagy? Mindig elfelejtem, hogy a helyi Mr Komoly Férfi Vagyok doktorral van dolgom, pedig mindig is ez volt a baja. Élnie kellett volna, megnyitottam előtte a kapukat, erre ki is szállt a bulijárgányból. Talán messzire mentünk. De nem lett baj. Felesleges ennyit pörögni valamin, ami megtörtént és lényegében nem lett következménye.
Pontosabban nem lett volna, ha mind lenyugodnának a francba és normálisan viselkednének. Valahogy ez egyiknek sem megy.
Most meg persze úgy csinál, mintha a kis pörgéstől az unokaöcsijéből is sorozatgyilkost csináltam volna.
- Először - felelem ugyanolyan higgadtan, mint eddig, és nem is hazudok. Ha tudtam volna, hogy ez ilyen könnyen és jól beválik, nem töltöttem volna majdnem egy egész órát azzal, hogy dínókról vitatkozzak. Nekem is van eszem ám, Josh.
- Vágod a kis rózsaszínt, amit még a záróvizsgára szereztem? Egy falat Speeddel... Egy felet kapott. - Már akkor is megbeszéltük, hogy az amfetamin nem azonnal addiktív, és egyszer-egyszer több a pozitív hozadéka, mint a negatív. Bár tudom, hogy Josh nem a bogyók zsenije, de ha én mondom, nekem elhiheti. - Hamar el fog aludni és talán fájni fog a feje, de úgy egy órán belül már meg fog maradni a seggén. - Utóbbiban nem vagyok egészen biztos, hiszen több mint tíz évvel fiatalabb nálunk, valamiben eltérhet a hatás. - Holnapra nyoma sem marad. - Egy fél tabi nem is tabi, bár ezt általában a fogamzásgátlóra mondom, most is igaz. Nem kell ekkora hiszti, jól van a gyerek és jól is lesz, csupán egy kicsit kirúgtunk a hámból.
Senkinek sem folyt vére vagy ilyesmi.
Talán megbocsájtom, ha ezért még ma felreped a szám, de legalább legközelebb el fogja mondani, mit nem szabad csinálnom Zay-zay-jel. Nem mintha nem mulattunk volna jól... Alig várom, hogy csajozzon is az öcskös, akkor kezdődik az igazi élet!
Inkább összeszedem a cuccaimat, mielőtt valamelyik asszonyunktól is megkapom a magamét. Hihetetlen, hogy ebben a lakásban sosincs két embernél több. Ez valami átok lesz?
A kopogásra felkapom a fejem. Az csak további érdeklődést csikar belőlem, hogy Josh kvázi elzavarja Zaydent a vendég elől... Vajon miért? Ez csak egyet jelenthet!
- Jön a hugid? - csapom össze a tenyereimet nagy lelkesen, és máris az ajtó felé indulok. Mit izgat engem a kölyök, ha jön a nagyszerű és páratlan Rosy, aki a mi JJ-nk kedvenc kishúga, és aki olyan ritkán látogat meg minket. Elszomorító, hogy nem... Tényleg, miért is nem él itt velünk? Annál belterjesebb már nem is lehetne a buli.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: babysit.. brotting   Vas. Dec. 02, 2018 8:29 pm

 
Brad & Josh

 
- Először? - kérdezek vissza felvont szemöldökkel, olyan áthatóan nézve a szemébe, mintha ki tudnám belőle olvasni, igazat beszél-e, avagy sem. Szeretném azt hinni, hogy közel tízévnyi barátság után a hanghordozásából is képes lennék megállapítani ugyanezt, de jobb biztosra menni. Néha olyan benyomásom támad, mintha nem lenne senki ezen a szerencsétlen bolygón, aki képes a teljes őszinteségre akár velem, akár saját magával, akár bárki mással szemben.
- Miért nem tudtál beadni neki egy egyszerű altatót? - Ezt tényleg kimondtam?
Dühös fújással engedem, nos, inkább taszítom el, mielőtt még olyat tennék, amire később nem lennék büszke - pedig már nagyon érik. Lehet, hogy éppen ez hiányzik a kapcsolatunkból, egy kis kék folt itt, egy kis zöld ott... Aki túl hülye ahhoz, hogy értsen a szép szóból, arra kár is pazarolni.
Sejtettem, hogy nem mászhatunk ki ebből olyan egyszerűen, mégis hideg zuhanyként ér a húgom felbukkanása. Adott a lehetőség, hogy a fennmaradó időben kamu sztorikat gyártsak és mentsem a menthetőt, csakhogy számomra sokkal fontosabb, hogy Zayden véletlenül se váljon szem- és fültanújává a perceken belül elszabaduló pokolnak, így elsődlegesen őt távolítom el a veszélyeztetett zónából. Ezt követően Brad és a fene nagy öröme segít eldönteni, mi legyen a második lépésem.
Nem hagyok időt, hogy felkészülhessen rá: az öklöm olyan hirtelen és olyan erővel csap le rá, hogy ha nem vigyáz, könnyen a földön találhatja magát. Az biztos, hogy kelleni fog neki egy-két zsebkendő, míg elállítja az orrából ömlő vért.
- Tanulópénz - vetem oda közönyösen, majd most, hogy szabad az út, az ajtóhoz megyek, hogy beengedjem Rosyt.

 
music ┃ 255 ┃ ♔ VL


Med

avatar
❖ age :
28
♡ :


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: babysit.. brotting   
Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down
 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Chicago Guilty frpg :: Chicago :: Otthonok :: Lippa, Lemon, Brad, Josh lakása-
^
ˇ