Bradley Crimson

A mának élek. Mindig is ez volt a stratégiám, lehetett akármilyen nap a ma. Úgy rémlik, akkor hoztam először (és talán utoljára) a jövőmre vonatkozó döntést, amikor hatévesen beleszerettem a doktornénibe, aki elaltatott, mielőtt kivették a mandulámat. Azt mondta, jó nagyot fogok aludni és többé nem fog fájni semmim. Bevallom, utólag elég ijesztőnek hangzik ez a kijelentés, de akkor megnyugodtam. Azzal is kiegyeztem volna, ha belehalok az egészbe, eléggé kínzott az a hülye mandula... De amikor felébredtem és többé nem okozott gondot, elhatároztam, hogy én is ilyen doktor leszek, aki csak az alvással gyógyít.
Azóta rájöttem, hogy ennél kicsit összetettebb a kép, nem maga az alvás rendelkezik gyógyító hatással, de az álom megmaradt - legalább nem kellett új célt találnom magamnak. Az külön öröm, hogy apámnak is tetszett a terv. Mindig kicsit mihasznának gondolt... Tény, hogy vérmérsékletem nem tőle örököltem. Amellett, hogy anya sokat hiányzott az életünkből, mindig ő volt a kedvencem. Ő élte az életét, amíg apáé inkább csak unalmas. Én frankón nem leszek ilyen savanyú vénségemre sem, inkább dobom be a törölközőt.
Szerencsére ehhez megvan minden támogatásom, három gráciám, az én mini, második számú családom. Lemon velem együtt bújt ki anyából, ő nem volt újdonság az életemben, stabilan az első helyen áll a fontossági sorrendben, de az egyetem alatt megismerkedtem két másik lókötővel is, akikkel a mai napig egy háztartásban élünk. És együtt is bűnözünk.
Néha túlságosan is együtt, és ennek ma mégiscsak kell húznom egy határt. Mázli, hogy a lányok házon kívül vannak és nem kell ezt most végignézniük.
- Vágod, hogy beszélnünk kell, ugye? - Gondterhelten mérem végig a legjobb spanom, majd nagyot sóhajtok, mielőtt kiszélesedne a vigyorom. - Lyuktesók lettünk! - Feltartom a tenyerem, hogy belecsapjon ez a félnótás, ezzel mindkettőnket boldoggá téve.
Legalább egy pillanatra.
- Lippa piszok jó nő, tényleg, tesó, gratula. Csak az a gáz vele, hogy a csajom. - Itt elhúzom a számat, nekem sem esik jól ezt kiemelni, mikor ilyen közel kerültünk egymáshoz. - Na meg, a másik gond, hogy te csajod pedig a húgom. Ergó megcsaltad. Tudod, hogy ami az enyém, a tiéd is, de talán túl komolyan vetted ezt... Azt is tudnod kell, hogy azt javasoltam Lemónak, hogy hagyjon el. - Tehetetlenül vonom meg a vállam, nem volt más választásom. - Szóval, hogy összesítsem a dolgot, valamidet össze kell törjem. Én sem akarom ezt, de ha nem teszem, annak beláthatatlan következményei lehetnek.
Azt hiszem, nem ez az első alkalom, hogy behúzok neki, és valószínűleg nem is az utolsó. Az a szerencsénk, hogy ennyivel minden vitás kérdést el tudunk intézni. Bárcsak mindenkivel ilyen könnyen menne!
Tudom, én is tudom, nem kell mondanod, hogy a barátnőm egy szajha, erről pedig rajta kívül senki sem tehet. Majdnem a kapcsolatunk másnapján kiderült, de őszintén, nem tudok vele mit kezdeni. Hiába a veszekedés, hiába szidom és fenyegetem, valahogy mindig egymás mellett kötünk ki. Mint a mágnes, érted. El van ez baszva. A látszat azonban éltet, és bár Josh is tisztában van ezekkel a tényekkel, legközelebb már nem lesz olyan lelkes. Vagy túlreagálom?
Ahogy dagad a képe egy doboz fájdalomcsillapítót lökök elé. Nem tehetem meg, hogy plusz feszültséget szítok a négyesünkben, mikor alapvetően is vannak gondjaink. Valakinek muszáj felelősséggel állni a családunkhoz, gondoskodni a békéről, mikor elgurulnának azok a bizonyos gyógyszerek.
Bár lehet, hogy a házon belüli titkolózás éppen nem tartozik a szent cselekedeteim közé.

Kedves Bradley! Hogy mennyire örülök hogy a négy gracia utolsó tagja is megerkezett A történeted velős és még is fogyasztható foglalkozz és szerezd vissza álmaid nőjét na meg persze a többiekről se feledkezz meg