HomeHome    CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Be careful making wishes in the dark
● We will be history and you will remember us for centuries ●
Belépés
Chicagoba!
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multikapcsoló
új arcokkal...





Szavak
tôled, tôlem.
Nem a neved számít,
csak az, hogy itt vagy...
Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég :: 1 Bot

Nincs


A legtöbb felhasználó (41 fő) Szomb. Jún. 02, 2018 7:34 pm-kor volt itt.
Válaszd meg a nézôpontodat,
és megváltozik a valóság.
Béke?
írta: Christopher Nam
Yesterday at 11:02 am

Josh & Nora - shooting
írta: Joshua Thatcher
Yesterday at 7:47 am

Activity Check 2018.12.16.-2018.12.24.
írta: Christopher Nam
Hétf. Dec. 17, 2018 6:59 pm

JT
írta: Joshua Thatcher
Hétf. Dec. 17, 2018 4:56 pm

I need to hold your hand…always.| Brad&Lippa
írta: Philippa Lockheart
Hétf. Dec. 17, 2018 10:00 am

Partnerkeresô
írta: Elena P. Campos
Vas. Dec. 16, 2018 7:27 pm

Elena Patricia Campos
írta: Kendra Gray
Vas. Dec. 16, 2018 6:59 pm

Hírek
írta: Kendra Gray
Vas. Dec. 16, 2018 6:20 pm

Ismét veled
írta: Aiden Lee
Vas. Dec. 16, 2018 2:32 pm

Josh & Domi ~ part I.
írta: Dominique Storm
Vas. Dec. 16, 2018 12:39 pm

Alexia G. Serpen
írta: Alexia G. Serpen
Vas. Dec. 16, 2018 12:29 pm

Dominique Storm
írta: Joshua Thatcher
Pént. Dec. 14, 2018 10:20 pm

Édes találkozó
írta: Sophie Nam
Pént. Dec. 14, 2018 9:13 pm

Lippa & Josh
írta: Joshua Thatcher
Pént. Dec. 14, 2018 1:25 pm

Trystan & Rhysand
írta: Trystan E. Vaugh
Csüt. Dec. 13, 2018 10:21 pm


Share | 
 

 Lippa & Josh

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Lippa & Josh   Pént. Nov. 16, 2018 10:03 pm

 
Lippa & Josh

   
 
Szabadság. Horrorfilm is készülhetne számomra ezzel a címmel. Az elmúlt hónapokban mindent megtettem annak érdekében, hogy a lehető legkevesebb időt kelljen otthon, a többiek társaságában töltenem, ám a végzet ugyebár elkerülhetetlen. Persze, mostanra részletesen kidolgozott haditerv áll rendelkezésemre erre a vészhelyzetre: elfelejtek említést tenni róla, sőt, még a reggeli kávémat is megiszom a kórházban, mielőtt az autómat gondosan a parkolóban hagyva elcsípném a helyi járatot. Bár az esetek többségében senki sincs otthon ezekben az órákban, bárhol máshol szívesebben töltöm az időmet, így hát egyszer sem esett még meg, hogy hazalátogattam volna. Mind a mai napig.
Ilyen csekély valószínűség mellett meg sem fordult a fejemben, hogy bármelyikük is meglephet engem, ennek ellenére pont egyel több jármű várakozik a felhajtón, mint az számomra ideális volna. Továbbra is adott a lehetőség, hogy elkerüljem a kelletlen találkozást, valami mégis arra ösztökél, hogy ismerjem be a vereségemet és derítsem ki, melyik elvetemült húzta keresztül a terveimet.
- Hahó! - töröm meg a némaságot fantáziadúsan. Hatásosabb belépőim is voltak már, de nem veszem a szívemre az újabb kudarcot, mostanra kétség sem férhet hozzá: ez egy ilyen nap.
Hirtelen ötlettől vezérelve teszek egy próbát a bejárat mellett sorakozó kabátok és cipők kavalkádja között, mire rájövök, hogy egy ekkora gyűjteményen akkor sem igazodnék ki, ha... nem, nincs ha. Egyszerűen csak soha. Kénytelen leszek kivárni, míg önként felfedi magát az önjelölt ünneprontó. Íme a tökéletes példa rá, hogyan nehezíti meg a rongyrázás a mindennapokat.
Lábaim reflexszerűen vezényelnek a konyha felé, és a hűtőszekrény már-már kacsintani látszik, ahogy ráesik a pillantásom. Ám legyen! Megadóan tárom ki az ajtaját, hogy előkészítsem a második reggelimet, míg titokzatos lakótársam fel nem bukkan a küszöbön... remélhetőleg társaság nélkül.

 
music ┃ 274 ┃ ♔ VL


Med

avatar
❖ age :
28
♡ :


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Lippa & Josh   Hétf. Nov. 26, 2018 8:08 pm

 
To Josh

   
 
Mélyen szívom be a levegőt, ahogy letörlöm a tükörre telepedett párát és arcomon éktelenkedő vörös tenyérnyomot érintem, gyengéden érintem. Alex elvetette a sulykot, azzal, hogy ismételten nyomot hagyott rajtam. Persze egyik fiú sem elérhető ilyenkor, mikor kellene. Ajkamon lévő apró hasadást még, úgy ahogy eltudom rejteni, de azt a lilás vöröses foltot már képtelenség. Nyakamon lévő ujjnyomok is kezdenek halványodni. Szemem alatt fekete karikák jelzik, hogy mennyire kivagyok, de persze senki nem láthatja. Épp csak felöltözőm, mikor Josh megtöri a csendet. Remegő kezeimnek csendet intek, és összeszedve magam indulok a hang felé, hajamat az arcom elé vetve.
- Szóval élsz. – vágok egy grimaszt és hátat fordítva neki a nappaliban lévő kanapé felé indulok. Nem terveztem vele bájcsevegni. Főleg, hogy Lemon mellet lenne a helye, de mindent nekem kell kézben tartani. Ezzel pedig elérem, hogy az én kapcsolatom lassan a kukában landol. Bekapcsolom, a tv-t valami gagyi műsort keresek, és a telefonomat nyomkodom, hogy jelezzem barátnőmnek, hogy a kedves párja életen van és jelenleg a lakásban van. Ha ő kerüli is, nekem nincs megtiltva, hogy ne jelezzem neki. Joshal történtek már régen voltak és az is csak egy botlás volt, nem érek rá ilyen gyerekes dolgokra figyelni, van nagyobb bajom is ennél. Így inkább körmeim reszelgetésbe kezdek némán süppedve a kanapéba. Remélem nem vár valami nagy összeborulást. Mert nem hiszem, hogy akkor jó embernél kopogtat.
De aztán csak fura képek ugrálnak be, ahogy véres kézzel állok, majd Alex vigyorog önelégülten. A bilincs ékesíti a csuklómat. Végül tisztulok és remegve indulok a fürdő felé, hogy megszenteljem a wc-t és kiadjam a reggeli kávémat. A szám amúgy is fáj, de a kerámia előtt térdelve hűs peremének támasztom a fejem. Kifújom a benn tartott levegőt.
- Josh.. – szólalok meg végül, remélve, hogy talán hallja, amit mondok. – Megkéne böknöd egy cerukállal, mert bujkál bennem valami.. – tápászkodom fel, hogy a mosdónál öblítsem ki a számat. Nem az első eset lenne, hogy böködjük egymást, csak, hogy ne szenvedjen a másik. Remélem, azért ő nem kívánja a halálomat.

 
music ┃...┃ ♔ VL


Med

avatar
❖ age :
26
♡ :


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Lippa & Josh   Csüt. Nov. 29, 2018 8:59 pm

 
Lippa & Josh

   
 
Valaha, mikor az örökös élvhajhászat a nagybetűs Életet jelentette, Lippa nem volt több számomra a legjobb haverom idegesítő csajánál és a barátnőm folyton útban lévő szobatársánál. Nem számított, melyik arcát mutatja felém: lehetett dühös, lehetett elszállva, sőt, lehetett akár alattam is, mindig akadt valami, amivel újra kiváltotta az ellenszenvemet, valahányszor úgy éreztem, hogy végre képes lennék megkedvelni. Azóta a helyzet csak fokozódni látszik, bár azt hiszem, nem árulok el semmi meglepőt azzal, hogy nem méltányolom, ha valaki ellenem hangol másokat - nyíltan és a hátam mögött egyaránt -, kivált, ha ezek a személyek történetesen igen fontos részét képezik az életemnek. Nem rémlik, hogy vétettem volna ellenük bármit is, mégis úgy szól hozzám, mintha egyedül követtem volna el a gyilkosságot, egyedül kúrtam volna félre, vagy legalábbis mintha én akarnám lecsukatni magunkat. Minden egyes alkalommal.
Annyira megütközök a köszönésén, hogy egy pillanatra még rágni is elfelejtek. Rendszerint kerülöm a többiekkel való konfliktust, több okból is. Alapvetően békés ember vagyok, illetve mások nyugalmát éppúgy tiszteletben tartom, mint a sajátomat, ezért sosem vitázok olyanok jelenlétében, akik nem érintettek az ügyben. Senkinek sem hiányzik a hangulatkeltés. Arról nem is beszélve, hogy nem vagyok híján az általam nagyra becsült erénynek sem, amit úgy hívnak, diszkréció. A lányok nem mondhatják el magukról ugyanezt, a pártatlanságról és egyebekről nem is szólva, ami csakhamar kész háborús övezetté változtatja az otthonunkat, függetlenül attól, hogy ki haragszik kire. Lippa jelenlegi viselkedésénél nem is szolgálhatnék ékesebb bizonyítékkal erre a törvényszerűségre. Ha az egyikőjük ellen vétesz, az az egész világegyetemre kihat, és ha van merszed az ellenség pártját fogni, te sem vagy különb nála. Tekintve, milyen hullámvölgyeken megyünk keresztül, ez nagyjából megegyezik egy végtelen körforgással.
Ott csúszott hiba a képletbe, hogy ma egyedül vagyunk. Ma nem kell, hogy némán tűrjem a gyermeteg viselkedését, ez a gondolat pedig azonnali gyógyírként hat a kedvemre. Jóízűen eszem tovább a rántottámat.
Legalábbis addig, amíg meg nem üti a fülemet a cseppet sem étvágygerjesztő hang.
Sóhajtva állok fel, hogy a kukába kaparjam a reggelim maradékát, majd Lippa hívásának engedve a fürdő felé indulok.
- Szerintem egy apasági tesztnek nagyobb hasznát vennéd - jegyzem meg viccelődve, miközben kitárom az ajtót. Amint tüzetesebben megnézem magamnak, leolvad az arcomról a gúnyos mosoly. - Segítek, ha elmondod, mi történt.

 

Med

avatar
❖ age :
28
♡ :


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Lippa & Josh   Pént. Nov. 30, 2018 7:33 pm

 
To Josh

   
 
Sajnos az osztályon végig söpört valami járvány, amitől mindenki sugárban hányt, úgy tűnik hiába voltam büszke arra, hogy én immunis vagyok rá. Már így ébredtem, hogy fáj a fejem és éreztem, hogy a közérzetem is a béka feneke alatt van. Az sem segített sokat, hogy Bradley helyett csak Josht találtam itthon és úgy viselkedik, mintha hetek óta nem most találkoznánk először. Sajnálom, hogy így jártak Lemonnal, de mindenki a saját életét kéne egyengetni. Ahogy én is megígértem, hogy nem fogok senkivel sem megcsalni. Egészen jól állok. Sőt, még egy csintalan mosoly sem jelent meg az arcomon. De persze ez nem azt jelenti, hogy megtartoztatom magam. Így csak neki lettek fárasztóbbak az éjszakái.
Próbáltam úgy tenni, mintha nem zavarna, hogy itthon van. Én nem haragszom rá, csak amit megtettem a nőjével neki kellet volna. Pont, ahogy a csók égeti a számat. Lemonnak hiányzik és abba a csókban benne volt minden vágya. Csak, hogy nem tőlem kellet volna akkor kapnia, hanem tőle.
Aztán a gyomrom fordul egyet és persze már a fürdőben találom magam. Viszont egyedül nem tudom meggyógyítani magam. Próbáltam, remegő kézzel nehéz vénát találni. Most pedig a leggyorsabb megoldás kéne, mielőtt kiszáradok.
Ahogy a tükör előtt nézem magam és persze Josh gunyoros hangja megüti a fülem. Megforgatom a szemem, viszont az az arc, amikor belépet és vágott csak erősebben pofonvágott. Hát igen. Üdv itthon.
- Két öklendezés közben? Kösz nem. – szinte alig tudom befejezni a mondatot, mert újra térdre rogyok mellette, hogy már harmadszorra adjam ki magamból mindent. Csak azt nem tudom, mi a franc jön még fel. Két napja nem ettem, üres a gyomrom, de érzem, ahogy kifacsar a hányás. Biztosan ultra szexin nézhetek ki, ahogy a hajam körbe ölelve markolom a wc csészét.
- Josh. – könyörögjek? Komolyan a férfiak olyan tesze-toszák. Persze ilyenkor mindenki beszélne. Viszont belőlem meg minden erő elfog szállni a következőnél, ha nem kapom meg a gyógyszert. Persze néha jól esik az aggódás, de mondjuk, ha már letudnék nyelni egy korty vizet anélkül, hogy azonnal visszaindulna, talán könnyebb lenne. Eltűrve a hajamat felpillantok rá végül a hátamat a csempének döntve felhúzom a térdeimet és átölelve meredek magam elé.
- Alex volt. – felsóhajtok, csak egy kis információt adok, hátha kedvet hoz neki, hogy mondjuk, megmentse az életemet.
- De Brad még nem látta az új szerzeményt. – emelem fel rá gyilkos tekintetemet. Remélem, tudja, hogy nem beszélhet róla.

 
music ┃...┃ ♔ VL


Med

avatar
❖ age :
26
♡ :


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Lippa & Josh   Szomb. Dec. 01, 2018 11:05 pm

 
Lippa & Josh

   
 
Vele együtt mozdulok, hogy hátrafogjam a haját, amíg rátámad a wc csészére. Szerencsére elég edzett vagyok ahhoz, hogy ne kezdjek el öklendezni, még ha nem is ez a leggyomorkímélőbb hang közvetlenül a reggelim után.
Amint kiadott magából mindent, a szekrényhez lépve felmarkolok egy hajgumit, hogy összefoghassam a kócos tincseket, mielőtt előkészíteném az injekciós tűt. Ha tudom, hogy ennyire pocsékul van, nem bajlódtam volna felesleges körökkel.
- Engedj ide - szólalok meg csendesen, ahogy leguggolok mellé, majd a kérésemet nyomatékosítva a lapockájára fektetem a tenyeremet és finom nyomással bátorítom, hogy hajoljon kicsit előrébb. Ezután egyetlen, rutinos mozdulattal fogom kontyba a haját a tarkóján, és indulnék is tovább a cerukálért, ha nem kezdene beszélni.
- Alex? - kérdezek vissza homlok ráncolva. Legalább két Alexet ismerek az egyetemről és a kórházban is van egy - a kedvenc pénztárosomat is így hívják a mekiben, bár én őt is csak 80D-ként emlegetem -, azonban egyikük sem olyasvalaki, akit csak úgy “Alexként” neveznénk meg magunk között, mindenféle megkülönböztető jelző nélkül.
Amit ezután mond, még jobban összezavar, ugyanakkor vagyok annyira előrelátó, hogy ne hagyjam, hogy az arckifejezésem eláruljon. Minden további kommentár nélkül hagyom ott, hogy pár másodperccel később a gyógyszerrel együtt térjek vissza hozzá. Nem szólalok meg az alatt sem, míg beadom neki az injekciót. Egyébként sem vagyok az a céltalanul fecsegő típus, most viszont kifejezetten arra várok, hogy a csend hatására megeredjen a nyelve.
Miután végeztünk, álló helyzetbe tornázom magam és érte nyúlok, hogy felsegítsem.
- Rendben leszel? - Bármilyen bosszantó is tud lenni, sokkal rosszabb ennyire padlón látni.

 
music ┃ 253 ┃ ♔ VL


Med

avatar
❖ age :
28
♡ :


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Lippa & Josh   Vas. Dec. 02, 2018 3:43 pm

 
To Josh

   
 
Jól esnek a tettei, kevesen fognák a hajamat, hogy ne hányjam telibe azt is. De aztán meglepődöm, hogy nem az elsősegély ládáért nyúl, hanem egy gumit kap a kezébe, majd előre hajolok, ahogy megérzem a kezét a lapockámon és hagyom, hogy összefogja a hajam. Nekem erre már nem maradt volna erőm. De mire nyitnám a számat, hogy megköszönjem, ő újabb kérdést tesz fel és látom az értetlenséget rajta. Ja, igen. Ő nem tud semmiről, mivel inkább a munkába menekült. Nagyot nyelek, de a következő már az, hogy megrándulok, ahogy a bőrömbe hasít a tű, aztán csak az erős nyomást érzek, hogy ne serkennyen ki a vérem és megfogom én a vatta pamacsot, hogy rászorítsam. Lehunyom a szemem, összekell szednem magam ahhoz, hogy elmondjam a történteket. Anélkül, hogy vádaskodásnak hangozzon. Beharapom a számat, ahogy a homlokomra simítom a kezem, hogy letöröljem az izzadság cseppeket. Majd végül elfogadva a kezét talpra állok.
- Remélem. – egy kesernyés mosolyt engedek felé, de végül inkább belé kapaszkodom, hogy menjünk ki a nappaliba. Ahova végig szorosan kapaszkodva belé huppanok a puha garnitúrába és azonnal feladom a lábaimat. Mert a szédülés már elviselhetetlen.
- Winnick, a nyomozó. Madison féle nyomozó. Felbukkant, behozták, hogy egy olló fúródott a vállába. Na, ott megtámadott, olyan erővel kapaszkodott a torkomba, hogy megmaradt a nyoma. Azt még látta Bradley, utána, azt hittem, hogy ha lefekszem vele, akkor épp annyira elveszti az eszét, hogy nem fogja tovább ezt művelni. De sajnos.. fordítva sült el. Ide állított, bezárt a saját lakásunkba. Aztán a narancslébe öntöttem neki nyugtatót, hogy kiüssem. De előtte a frissen varrt sebét kicsit megnyomtam. Ne legyen olyan biztos a munkájába. De hát még nem hatot a gyógyszer s sikerült így pofon vágnia. – mutatok az arcomra, amin még fellelhető volt a lilás, sárgás színekben pompázó tenyér nyoma. Persze az aktus nem sikerült neki, mert végre hatott a gyógyszer és Lemonnal elintéztük. Viszont ezt már nem teszem hozzá hangosan. Még csak az hiányzik, hogy megkapjam a fejmosást.
- Megígértem Bradleynek, hogy nem botlom meg. Erre ide jön, és úgy dönt, hogy akkor megkefél. Végül csak elérte a célját, hogy pár napig kerüljem a páromat. Nem láthat így. Elfog szállni. – rémülten emelem a szemem rá és kérlelően tekintek tovább rá.
- Nem akarom, hogy hülyeséget csináljon. Josh, segítened kell. – remegnek meg az ajkaim. Nem akarom elveszíteni Őt. Szeretem, mindennél jobban és úgy érzem, hogy ezek után sajnos nem lenne minden olyan, mint régen. Mert megígértem, hogy távol maradok tőle. De hát nem volt mit tenni, ha ő keresett meg. Nem én futottam utána.
- Lemon tudja, de szerintem kikészült. – remegnek meg ajkaim, ahogy rájövök, hogy nem segítettem, inkább tovább rontottam a helyzeten. Csak jobban fog rettegni a barátnőm. Amúgy sem szoktak szívességet kérni tőle, távol áll tőlem. De ha már így lebuktam, nincs mit tenni.

 
music ┃...┃ ♔ VL


Med

avatar
❖ age :
26
♡ :


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Lippa & Josh   Vas. Dec. 02, 2018 6:53 pm

 
Lippa & Josh

   
 
- Azt hittem, szívósabb vagy ennél - jegyzem meg csipkelődve, sokkal inkább azért, hogy tartsam benne a lelket. Tudom, mennyire szereti sebezhetetlennek mutatni magát, és ha ez pillanatnyilag nem is sikerül neki, egy kis bosszankodás biztosan előcsalogat valamennyit abból a kifogyhatatlan erőből, ami Lippa sajátossága.
Miután nyilvánvalóvá válik, hogy egy lépést sem tudna megtenni a segítségem nélkül, úgy döntök, mindkettőnk dolgát megkönnyítem és ölben viszem el a nappaliig. Mindig is jobban preferáltam a cipekedést, mint a soha véget nem érő totyogást.
- Hozzak valamit? - kérdezem, miközben óvatosan talpra állítom őt közvetlenül a kanapé előtt. A válaszától függően vagy beszerzőútra indulok a konyhába, vagy helyet foglalok vele szemben a fotelban. Nem érzem azt teljes mértékben, hogy megérdemelné a törődésemet, ugyanakkor valamiféle szakmai ártalomból kifolyólag képtelen vagyok sorsára hagyni anélkül, hogy előtte segítenék rajta. Épp ezért csak azután csatlakozom hozzá, hogy teljesítettem az esetleges kívánságait… az ésszerűség határain belül, persze.
Számítottam rá, hogy nem kerül majd hosszas győzködésembe, hogy megnyíljon előttem; arra már kevésbé, hogy ilyen részletességgel fog beszámolni a történtekről. Nem is tudom, mi hangzik őrültebben, a különös egybeesés, ami összehozta őket, vagy hogy úgy gondolta, jó ötlet lesz éppen Winnicket kiválasztania a következő félrelépéséhez. Nem hittem, hogy lehetünk ennél nagyobb pácban, de neki ezt is sikerült elintéznie. Miért nem lep meg?
Homlokomat masszírozva fújom ki a levegőt, ahogy könyörgőre vált a hangja. Nekem úgy tűnik, nem Zaphyra az egyedüli, aki kikészült.
- Tudom - felelem csendesen. Minden mással képes lennék megbirkózni, legyen szó a bűntudatról vagy a paranoiáról, ami azzal együtt kísért, Zaphyra állapota viszont túlságosan mélyen érint mindezek mellett. Minél többször tapasztalom meg a szenvedését, annál inkább elgyengülök, márpedig ha valamit, ezt igazán nem engedhetem meg magamnak.
- Semmi baj, Lippa. Megoldjuk - mondom hosszas hallgatást követően. - Nincs semmi, amivel megzsarolhatnád őt? - A rendőrségre menni túlságosan kockázatos lenne, így is épp elég figyelem szegeződött ránk a kihallgatások során. Arról nem is beszélve, hogy ki tudja, milyen kapcsolatok állnak a rendelkezésére.
- Azt mondtad, elég közel áll az őrülethez - tűnődöm hangosan. - Hacsak nem túloztál, talán elérhetnénk, hogy megcsússzon a pszichológiai teszten és elbocsássák. Egy kényszernyugdíjba küldött dilis zsarunak senki sem adna a szavára.

 
music ┃ 358 ┃ ♔ VL


Med

avatar
❖ age :
28
♡ :


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Lippa & Josh   Vas. Dec. 02, 2018 8:42 pm

 
To Josh

   
 
Josh a négyesünkből nekem olyan, mint egy idegesítő nagy testvér, aki szívja a vérem. Még ha megtörtént egyszer a dolog. De hát ugye részegen az ember nem igen van képben. Én már régen elfelejtettem volna, ha néha Bradből nem törne fel az, hogy az orrom alá dörgölje a botlásomat. Nem mintha épp csak én tehettem volna róla. A seggemet húzta ki a bajból, nem pedig unalom űzés képp gabalyodtunk volna össze. De mindegy is. Én nem igen gondolok rá úgy, mint egy férfira. Potenciális férfire, hogy pontosítsunk.
- Tényleg? Még be törhetem az orrod. – mormogom, de ugye miért is menne minden úgy, ahogy kéne. Talán a lábaimnak el kéne bírni így első körben. Mennyivel kényelmesebb lenne, mint sem Josh nyakába kapaszkodni, hogy elcipeljen a kanapéig. Nem mintha félteni kéne attól, hogy leejt. Mert bár nincsenek akkora izmai, mint a barátjának, de attól még biztonságban érzem magam. Viszont, ahogy vízszintesbe kerülök, és megrázom a fejem, hogy nem kell semmi. Miért is kéne a háborgó gyomromba valami is? Megered a nyelvem. Látom a rosszallását. Viszont, úgy hozzá vágnám, hogy talán, ha több időt töltöttek volna itt, akkor nem nekem kéne kimenteni a seggünket. Mert persze ilyenkor aztán megy a farok méregetés, hogy bezzeg ők a férfiak és igen is nekik kell megvédeni a lányokat. De még mindig nem értem, hogy ha ők döntöttek úgy, hogy nem jönnek, haza akkor miért kell megorrolni arra, aki meglépi a tutit.
- Mikor dugtatok utoljára? – engem aztán nem épp a tapintatosságról ismert, szóval nem kéne meglepődnie ezen a csodálatos kérdésen, főleg úgy, hogy tisztában vagyok vele mikor. Hiszen pont a múltkor sírta tele a vállam a nője, hogy már nem igen közeledik felé.
- Már nem azért, de néha őt is megkefélhetnéd, talán nem lenne ennyire maga alatt. Mert nem csak Madison ügy miatt van ki, most már csak inkább a hiányod. – magyarázom neki, naná, a legjobb pár tanácsadó leszek, ha így folytatom. Bár közöm semmi, de attól még tudom, hogy egy csók milyen hatással volt Lemonra és persze rám is. A fiúk hülyesége, ha már egymásnál keressük a gyengédséget. Bár Lemon, ahogy a combomra mart nem épp mondanám, hogy gyengédség volt. Azonnal végig szalad rajtam a melegség, ahogy arra gondolok, hogy milyen édes volt a csókja és követelőző.
- Meg, megfogjuk. De Josh én azt akarom, hogy Bradnek, neked és Lemonnak ne legyen baja! – engem már úgy is elkönyveltek gyilkosnak, apám révén. Szóval már nem érdekel a saját seggem, csak az övüké.
- Az erőszakról készült jegyzőkönyv. – vallok színt. Naná, arról sem tud semmit, csak amit most elhadartam neki.
- Azt akarom, hogy ott húzzák meg. Mert úgy kevésbé lesz köthető hozzánk. De valahogy meg kéne sürgetni. Viszont arra még nem jöttem rá, hogyan. Hogy ne legyen közünk hozzá. – felülök, talán túl gyorsan, mert hirtelen a nappalink körbe fordul és azonnal a fejemhez kapva emelem a tekintetem a plafonra. Megölöm azt, aki behozta ezt a fertőzést, vagy azt, aki nekem adta. Biztos. Végre lejárna a kényszer szabadságom és mehetnék dolgozni, de most meg ez a benyelt szarság. Többet nem megyek be Bradleyhez. Bármennyire hiányzik.

 
music ┃...┃ ♔ VL


Med

avatar
❖ age :
26
♡ :


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Lippa & Josh   Hétf. Dec. 03, 2018 4:51 pm

 
Lippa & Josh

   
 
Ajkaim féloldalas mosolyra húzódnak, ahogy Lippa beigazolja a feltételezésem és fenyegetőzni kezd.
- Ugyan, nem akarhatod elrontani az imázsom - kacsintok rá. Már csak azért sem lenne tanácsos, mert nélkülem nehezen jutna el a kanapéig, ahol végre lepihenhet.
Fogalmam sincs, miként lyukadunk ki a Zaphyrával való szexuális aktivitásunknál, habár nem kéne meglepnie a hirtelen váltásnak: egyrészt néha úgy tűnik, mintha Lippa nem tudna eltölteni öt percet úgy, hogy egyszer se említsen vagy csináljon valami szexuális jellegű dolgot, másrészt megszokhatnám már, hogy mindenbe beleüti az orrát, ami nem tartozik rá.
- Valami azt súgja, hogy te jobban tudod nálam - felelem halvány keserűséggel a hangomban. El tudom képzelni, milyen részletességgel vesézték ki a témát.
- Hogy érted azt, hogy őt is? - kérdezem megütközve. - Lehet, hogy újdonság, de nem mindenki képtelen magán tartani a ruháit. - Nagyon remélem, hogy nem beszélte tele Zaphyra fejét ezzel a hülyeséggel. Más sem hiányzik, minthogy hűtlennek higgyen, miközben annyi izgalom zajlik az ágyékom környéken, akár egy tizenhat éves szűz kisfiúnak.
- Egyikünknek sem lesz - mondom nyomatékosan. Nem hiheti, hogy hagyni fogjuk, hogy maga alá temesse ez az egész, még ha mindent el is követett ennek érdekében. Együtt kerültünk bajba, együtt is fogunk kimászni belőle. Márpedig túl messzire mentünk már ahhoz, hogy éppen ennél a pontnál, önmagunk védelménél tapossunk rá a fékre; ha valamiért, ezért megéri kockáztatni.
Megálljt parancsolva emelem a magasba a mutatóujjam, mielőtt folytatná.
- Ugyanarról az esetről beszélünk? Az imént még nem egészen erőszakként hivatkoztál rá. - Hálás lennék, ha egyértelműbben fejezné ki magát, mert bárhogy is próbálom, nehezemre esik kibogozni a szavait. Mégis miért ne kötnék hozzánk, ha Lippa volt az áldozat?

 
music ┃ 272 ┃ ♔ VL


Med

avatar
❖ age :
28
♡ :


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Lippa & Josh   Szer. Dec. 05, 2018 7:43 pm

 
To Josh

   
 
Egy baj van, hogy mindenki kétkedik, hogy Josh és Én talán nem léptünk tovább és esetleg újból történne valami. Viszont én nem hülyültem meg, hogy újból olyanba keverjem a társaságot. Van így is elég nagy bajunk és nem hiszem, hogy tovább kéne szítani a tüzet. Viszont nekem ne akarja bemesélni, hogy nem fekszik le mással. Férfi az isten áldja meg. Megköszörülöm a torkom, ahogy végig nézek rajta.
- Ugyan már, nem vagyok hülye. Ha nem feküdtél le mással már rég felrobbantak volna a golyóid. – a plédet magamra húzva vackolom be magam a meleg takaróba és próbálok nem megfagyni a hidegrázás a kedvenc időtöltésem. Mellesleg már jobban kéne lennem a gyógyszer miatt. De hát legalább a szédülés el hagyott. Szép kapcsolat volt, de jobb nélküle.
- Nem, Josh nem ismered. Nem láttad, hogy miként szikrázik a szeme. Vérig fog menni. – a riadalom most először játszik nálam. Nem szeretem kimutatni, de mivel ő a legidősebb én pedig a legfiatalabb, így nem igen van lehetőségem titkolózni neki. Olyan nekem, mintha a bátyám lenne. Tudom, hogy miként gondol rám, de attól még úgy érzem, hogy megfogok hülyülni. Mindent azért teszek, hogy nekik jó egyen. Viszont mindenki a rosszat látja.
- De ezt nem tudják, akik a jegyzőkönyvet vettetés a látleletek sem azt mutatják, hogy annyira kellemes lett volna. Josh, mindennek meg van a határa, és lehet, hogy őrült vagyok, de azért a verés nálam is beteszi a kaput, meg a fojtogatás is.
– felsóhajtok, ahogy érzem, mennyire nem érti, hogy mit kockáztatok. De persze nem is fogja. Mit szólna, ha a kölyöknél nem lenne férfi példa, mert épp a börtönbe csücsül gyilkosságért? Na, én is így gondolom. Jobb nekünk az, ha a papírok még rejtve maradnak.
- Most épp felfüggesztést tölti. Mivel megtámadott miközben elláttam. Nem egy ember látta, tehát most nem rendőr. – sóhajtok egy nagyot és próbálom lent tartani azt, ami amúgy sincs, hiszen a gyomrom üres. Lehet, hogy saját magamtól vagyok rosszul? Nem, ahhoz kibaszottul élvezem ezt az egész helyzetet. Mindenki összeroppan, de én se fogom örökké bírni. Miért nekem kell a támasznak lenni? Rá emelem a szemem Joshra.
- Ja, elég sok mindenről maradtál le. Meg Brad is persze. – legyintek egyet, mintha nem lenne olyan fontos, hogy az ügyünk csak halad előre felé, míg ők inkább a munkába temetkeznek és ignorálják a nőiket, csak így a fejlemények is elmaradnak, aztán lehet pislogni, hogy mi a franc történt, míg ők doktorosdit játszanak.

 
music ┃...┃ ♔ VL


[/quote]
Med

avatar
❖ age :
26
♡ :


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Lippa & Josh   Pént. Dec. 14, 2018 1:25 pm

 
Lippa & Josh

   
 
Homlokom kétkedő ráncokba fut, ahogy az intelligenciáját jellemzi, mindazonáltal nem adok hangot az egyet nem értésemnek sem ezzel, sem a feltételezett félrelépésemmel kapcsolatban. Nem csoda, hogy Lippa szemében elegendőek a legalapvetőbb ösztönökre vonatkozó érvek, hisz tüzetesebben végiggondolva kizárólag ezekre alapozza a döntéseit, sőt, ezek határozzák meg az egész életét. Azon túl, hogy semmi köze a nemi életem részleteihez, és Zaphyrával ellentétben nem áll szándékomban, hogy ennek ellenére beavassam, egyébként is feleslegesnek bizonyulna minden további szócséplés a témát illetően. Higgyen, amit csak szeretne. Sokkal fontosabb megbeszélnivalónk is akad jelen pillanatban.

Figyelmesen hallgatom végig az újabb adag információáramlatot, amiről már réges-rég tudnom kellene, majd hagyom, hogy rövid időre csend telepedjen közénk, mielőtt ismét megszólalnék.
- Ideje eldöntenetek, hogy bíztok-e bennünk. Mindkettőtöknek. - Addig nézek a szemébe, amíg nem kapom el a pillantását. Szeretném, ha alaposan az eszébe vésné, amit most mondok. - Ha nem ismertetitek velünk a problémát annak minden egyes részletével együtt, nem tudunk segíteni. Ha a továbbiakban ezt letudod egy egyszerű legyintéssel - intek felé az iménti mozdulatsorra utalva. -, még a hajlandóságomtól is elbúcsúzhatsz. Nem vagyok gondolatolvasó, és nem tudok egyszerre több helyen lenni. Súlyosabb helyzetben vagyunk annál, minthogy bármelyikünk is megengedhesse magának ezt a kicsinyes hozzáállást. - A végén még a minket tesznek meg az egyedüli felelőssé minden rosszért, ami velük történt.
Nem értem, hogy juthatott eszébe a lábai közé csalni azt az őrültet, ha előre sejtette, hogy erőszakossá válhat - ráadásul anélkül, hogy bárminemű segítséget biztosított volna magának.
- Én úgy látom, nincs más teendőnk, mint feljelenteni. A szemtanúk alátámasztják a támadást, a jegyzőkönyv igazolja a folytatást, ott van a betörés, a hatalommal való visszaélés... Ha megvizsgáltak, a DNS-ének is bizonyítania kell, hogy ő volt az, akitől a sérüléseid származnak. A többi megy magától. - Vállat vonok, mintha a megoldás ismertetésével le is tudtam volna az egészet. Kár, hogy még csak most jön a neheze. - Én nem tartok attól, hogy előveszik az ügyünket. Nincs semmilyen terhelő bizonyíték, ami bajba keverhetne minket. Nem is lehet. Ellenkező esetben jobb, ha még most kavarjuk fel az állóvizet, mintha megvárnánk, míg véget ér a felfüggesztése és rábukkan valamire. Minél előbb lezárjuk ezt az ügyet és rácsok mögé juttatjuk Winnicket, annál hamarabb szabadulunk. - Ahhoz pedig nem kell különösebb fantázia, hogy el tudjuk képzelni, mi történik majd egy hozzá hasonló nyomozóval a börtönben. Nem adnék neki többet pár hétnél.

 
music ┃ 388 ┃ ♔ VL


Med

avatar
❖ age :
28
♡ :


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Lippa & Josh   
Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down
 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Chicago Guilty frpg :: Chicago :: Otthonok :: Lippa, Lemon, Brad, Josh lakása-
^
ˇ