HomeHome    CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Be careful making wishes in the dark
● We will be history and you will remember us for centuries ●
Belépés
Chicagoba!
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multikapcsoló
új arcokkal...





Szavak
tôled, tôlem.
Nem a neved számít,
csak az, hogy itt vagy...
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég :: 1 Bot

Nincs


A legtöbb felhasználó (41 fő) Szomb. Jún. 02, 2018 7:34 pm-kor volt itt.
Válaszd meg a nézôpontodat,
és megváltozik a valóság.
Béke?
írta: Christopher Nam
Yesterday at 11:02 am

Josh & Nora - shooting
írta: Joshua Thatcher
Yesterday at 7:47 am

Activity Check 2018.12.16.-2018.12.24.
írta: Christopher Nam
Hétf. Dec. 17, 2018 6:59 pm

JT
írta: Joshua Thatcher
Hétf. Dec. 17, 2018 4:56 pm

I need to hold your hand…always.| Brad&Lippa
írta: Philippa Lockheart
Hétf. Dec. 17, 2018 10:00 am

Partnerkeresô
írta: Elena P. Campos
Vas. Dec. 16, 2018 7:27 pm

Elena Patricia Campos
írta: Kendra Gray
Vas. Dec. 16, 2018 6:59 pm

Hírek
írta: Kendra Gray
Vas. Dec. 16, 2018 6:20 pm

Ismét veled
írta: Aiden Lee
Vas. Dec. 16, 2018 2:32 pm

Josh & Domi ~ part I.
írta: Dominique Storm
Vas. Dec. 16, 2018 12:39 pm

Alexia G. Serpen
írta: Alexia G. Serpen
Vas. Dec. 16, 2018 12:29 pm

Dominique Storm
írta: Joshua Thatcher
Pént. Dec. 14, 2018 10:20 pm

Édes találkozó
írta: Sophie Nam
Pént. Dec. 14, 2018 9:13 pm

Lippa & Josh
írta: Joshua Thatcher
Pént. Dec. 14, 2018 1:25 pm

Trystan & Rhysand
írta: Trystan E. Vaugh
Csüt. Dec. 13, 2018 10:21 pm


Share | 
 

  Come on skinny love | Zaphyra & Joshua

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Come on skinny love | Zaphyra & Joshua   Pént. Nov. 16, 2018 9:04 pm

   
Come on skinny love

   
Sullen load is full so slow on the split
   
Időnként, viták tömkelege után megfáradva azon kapom magunkat, hogy szótlan, már-már hűvös beletörődéssel fogadjuk azokat a dolgokat is, amik miatt egy átlagos napon a falra másznánk. Egyebek között ő a kimaradásaimat, én pedig azt, hogy nem rest újra és újra a szememre vetni, mi a véleménye erről. Eleinte nyugalommal töltött el, hogy ideiglenesen elkerülhetem az újabb konfliktusokat, mostanra viszont minél többször fordul elő, annál inkább aggódok miattunk. A düh olyasmi, amit képes vagyok lennék kezelni.
Ugyanakkor ott vannak azok az alkalmak, amiket nem tanácsos elmulasztani. Azt hiszem, egy békülékeny, romantikus vacsora az üres házban éppen ide sorolható, én mégis többórás késésben vagyok. Tudom, hogy már hiábavaló minden igyekezet - Zaphyra feltehetőleg már a síromat ássa a kettőnk számára előkészített bor kortyolgatása közben -, mégis padlóig nyomom a gázt és átmegyek minden piroson, ahol nem fenyeget közvetlen életveszély. Csak az utcánkba érve lassítok le, hogy más kezdést kelljen találnia a hegyi beszédének, hiszen ezerszer mondta már, hogy vezessek óvatosabban.
Minthogy az ajtón belépve egyenlőre sehol sem látom, úgy döntök, ideje jeleznem az érkezésemet. Olyan ritkán érek ilyen korán haza (bizony, számomra ez meglehetősen korai időpont), hogy a végén még azt hiszi, betörtek hozzánk.
- Úgy hallottam, valaki sürgős ellátásra szorul - kiáltom el magamat, miközben elkezdem lehámozni a futtában magamra rángatott ruhadarabokat. Több réteg van rajtam, mint egy nyeretlen kétévesen, akit az anyja szumó birkózóra öltöztetett.
Minél tovább hallgat, annál erősebben él bennem a gyanú, hogy kettőnk közül valaki tényleg ellátásra fog szorulni ma este... és nem ő lesz az. Ha Brad itt lenne, most fogadásokat köthetnénk, vajon mennyire haragszik rám tízes skálán. Hatvanhatra tennék.
- Édesem? - Már a nyakkendőmet húzom le, ahogy a konyhába lépek, hogy tudja, én a megfojtásomban is támogatom.

   
skinny love ┃ 283 ┃ ♔ VL


Med

avatar
❖ age :
28
♡ :


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Come on skinny love | Zaphyra & Joshua   Pént. Nov. 16, 2018 10:06 pm



Come on skinny love
to; Josh

Lippa ügyeletes, Brad valami legénybúcsúra ment. Szóval miénk a ház. Ha Te is akarod. Csinálok egy Lasagne-t. Várlak. Sz...!
Háromszor töröltem ki, és írtam újra az SMS-t életem férfiának, annak az embernek akivel régen szavak nélkül is megértettük egymást, akivel az egész heti kommunikációnk nem merült ki egy tartalmatlan, néhány szavas SMS szövegben, akivel minden alkalmat megragadtunk és kellőképpen ki is használtunk, ha arról volt szó, hogy egy teljes estére csak a miénk a lakás. És imádtam ezt a kétszemélyes magányt. Imádtam az érzés, hogy miénk az egész világ, hogy ketten vagyunk az univerzum ellen. Mellette biztonságban éreztem magam. Imádtam, hogy mennyire ismer -már-már félelmetes volt-, imádtam, hogy tudja, mi az amivel kedveskedhet amivel levehet a lábamról. Imádtam, hogy fürdés közben hagyta, hogy én borotváljam meg az arcát, imádtam amikor a legváratlanabb pillanatban az arcomba fröcskölte a habot, mert tudtam, hogy utána milyen kiengesztelésben lesz részem a hálószobában, vagy a nappaliban, esetleg a konyhapulton, olykor még az ebédlőasztalon is. Azt hittem, hogy ez örökké fog tartani, hogy semmi sem lesz amitől meginoghat a kapcsolatunk, hogy az ami köztünk van, olyan acélbiztos lábakon áll ami az idők végezetéig ki fog tartani. Aztán erről az acélbiztos talapzatról kiderült, hogy nem több, mint egy instabil kártyavár, és csak én tüntettem fel jobb színben, mert azt akartam, hogy soha ne legyen vége kettőnknek. De félő, hogy már nem maradt más csak a romok eltakarítása. És ez mindennél rémisztőbb.
Államat csalódottan az asztallapra fektetem, szemeim fáradtan követik az előttem pislákoló gyertya narancssárga lángját, mely huncut játékot űz a kanóccal. A Lasagne már rég kihűlt, a ruhám összegyűrődött, és lassan minden eltávolított szőrszál visszanő azokra a testrészeimre ahol egy nőnek illendőbb simának, szőrtelennek lennie. Óhatatlanul a telefonomért nyúlok. Az este folyamán már legalább századjára teszem meg ezt a mozdulatot. Se egy SMS, se egy üzenet a Viberen, nem fogadott hívás... Mintha nem is léteznék. Az asztalra könyökölök, gondolatoktól terhes fejemet az asztallapot támasztó kezemmel megtámasztom, míg jobbommal villát ragadok és a kihűlt Lasagne adagomat piszkálgatom.
Jég kék íriszeim az üres széket pásztázzák, a helyét ahol ülnie kellene, ahol fárasztó, lejárt favicceket kellene mesélnie, mint régen, ahol feltűrt ingujjal habzsolnia kellene a neki készített vacsorát, miközben elmeséli a napját, és én némán hallgatom őt, miközben sóvárogva méregetem arcának tökéletes vonásait, mogyoróbarna szemeit. De nem jött haza, hogy a napjáról meséljen, hogy az egekig magasztalja a vacsorát amit készítettem neki. Villám ingerülten csattan a tányérban, és csak az elfújt gyertya gomolygó, viasz illatú füstjét hagyom magam után az étkezőben. A nappaliba érve lerúgom kényelmetlenné vált magassarkúimat, és rávetem magam a kiült kanapéra, hogy a szokásos esti programnak szenteljem magam...
A kiáltásra felriadok. Szükségem van néhány percre mire rájövök, hogy hol is vagyok, és hogy kinek a hangja törte meg a lakás magányos csendjét. Már három napja nem láttam. A szívem már nem az imént ért sokk miatt akar kiszakadni a mellkasomból, sokkal inkább a ténytől, hogy haza jött, hogy végre láthatom, hogy végre beszélhetek vele, hogy érezhetem az illatát. Együtt élünk, és mégsem...
Izgatottan felugrom a kanapéról, megigazítom összegyűrődött fekete, néhol csipkével borított koktél ruhámat, összekócolódott, göndör, rézvörös fürtjeimet és a hangok irányába indulok.
-Késtél. Megint. - Jobb vállammal a konyhát és az étkezőt összekötő boltívnek támaszkodom, karjaimat összefűzöm mellkasom előtt, és alig bírom megállni mosolygás nélkül. Némán, sóvárogva rajta felejtem a tekintetemet, hosszan időzök a kézfejét behálózó, dagadó ereken, markáns arcának vonásain mialatt a nyakkendőjével vív ádáz küzdelmet. Legszívesebben oda lépnék hozzá, hogy segítsek neki, hogy a kioldott nyakkendő két végébe kapaszkodva húzzam közelebb egy csókra, de csak ellököm magam a faltól, és tányér után kezdek kutatni, hogy felszolgálhassam az adagját.
-Milyen napod volt? - Bukik ki belőlem váratlanul.
Med

avatar
❖ age :
26
♡ :



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Come on skinny love | Zaphyra & Joshua   Vas. Nov. 18, 2018 4:39 pm

   
Come on skinny love

   
Sullen load is full so slow on the split
   
Mélységesen kiszámíthatóak vagyunk. Onnan tudom, hogy bár elhanyagolható a kocsitól a bejárati ajtóig megtett távolság, ez a pár lépés is elegendőnek bizonyul ahhoz, hogy lejátsszam magamban a fogadtatásom összes lehetséges forgatókönyvét. Mire az ujjaim a kilincset érintik, már túl vagyok mindenen, ami az elkövetkezendő órákban érhetne, így szinte közönyösen lépem át a ház küszöbét, mely alig pár hónappal ezelőtt még az álmaim megvalósulásának legfőbb színhelyéül szolgált. Mostanra nem jelent számomra többet a kórházi kávénál, amit a pocsék fűrészpor íz ellenére minden reggel megiszok, pusztán a megszokás kedvéért.
A konyhában kezdem a keresést - hogy a Zaphyra kitartásába vetett bizalmam vagy a csábító illatfelhő miatt, azt döntse el mindenki maga -, ám a vörös fürtöknek nyoma sincs. Találok azonban más ízletességet.
- Kettesben maradtunk - incselkedek a tálalásra váró Lasagne-val, majd hosszas, eredménytelen hallgatózást követően közelebb sündörgök az evőeszköz készlethez, és villát ragadva hatalmas falatot csenek ki belőle. Ez még hidegen is mennyei!
Csak ezután veszem rá a fáradtságot, hogy tüzetesebben is körülnézzek a helyiségben. Naná, hogy a srácok nincsenek itthon, szökőévente egyszer van ekkora rend a konyhában, az év minden további napján úgy néz ki, mintha épp az imént hajtottak volna végre egy házkutatási parancsot. Már csak a kihúzgált fiókok hiányoznak a földről - ilyen hibát is csak egy amatőr véthet. Hihetetlen, hogy én vagyok az egyetlen, akit nyugtalanít ez a párhuzam, arról az igencsak megalapozott sejtésről nem is beszélve, hány meztelen segg járhatott a konyhapulton (egyebektől eltekintve), mire így szét sikerült dúlni. Biztosan az irigység teszi.
Villámat hangtalanul a tányér széléhez támasztom, és elindulok a nappali irányába; árnyékom vibrálni látszik a gyertyaláng pislákoló fényében, amint a mozdulataimat követve az ajtó felé surran. Olyannyira lefoglal a nyakkendőmmel vívott ádáz küzdelem (az első próbálkozásomat az étel csábítása szakította félbe), hogy talán észre sem venném Zaphyra félhomályból kibontakozó alakját, ha nem szólalna meg közvetlenül mellettem. Mindig is büszke voltam rá, hogy nem vagyok az az ordibálós típus, akár a torkomat is elvághatnák úgy, hogy előtte egy pisszenést se hallassak. Ezúttal sem tanúskodik más a rémületem mértékéről, mint egy alig észrevehető rezzenés.
- Siettem, ahogy tudtam - felelem az igazságnak megfelelően. Tekintetem puhatolózva fut végig a csipkés koktélruhán és a kócos fürtökön, hogy aztán ismét az arcán állapodjon meg.
Gyönyörű vagy. Már megint.
- Hagyd csak, majd én. - Futólag a vállára simítom a tenyeremet, majd átvéve a terepet nyitogatni kezdem a szekrényeket két tányér után. Nem tudom, evett-e már, de egy kis repeta sosem árt. Aggasztóan vékonynak tűnik. - Egyébként is elkezdtem már a terítést - teszem hozzá szórakozottan, és hogy értse, miről beszélek, a számba veszem az előbb használt villát, mielőtt a két jól megpakolt tányérral és minden egyébbel közösen az étkező felé venném az irányt.
- Hosszú és tartalmas - szűröm a villán át, miközben megterítek először neki, majd magamnak. - És neked? - Enyhén felvonom a szemöldökömet, ahogy vetek rá egy pillantást, a mosolyom azonban valamiképp elmarad.

   
skinny love ┃ 463 ┃ ♔ VL


Med

avatar
❖ age :
28
♡ :


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Come on skinny love | Zaphyra & Joshua   
Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down
 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Chicago Guilty frpg :: Chicago :: Otthonok :: Lippa, Lemon, Brad, Josh lakása-
^
ˇ