HomeHome    CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Be careful making wishes in the dark
● We will be history and you will remember us for centuries ●
Belépés
Chicagoba!
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multikapcsoló
új arcokkal...





Szavak
tôled, tôlem.
Nem a neved számít,
csak az, hogy itt vagy...
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég :: 1 Bot

Nincs


A legtöbb felhasználó (41 fő) Szomb. Jún. 02, 2018 7:34 pm-kor volt itt.
Válaszd meg a nézôpontodat,
és megváltozik a valóság.
Béke?
írta: Christopher Nam
Yesterday at 11:02 am

Josh & Nora - shooting
írta: Joshua Thatcher
Yesterday at 7:47 am

Activity Check 2018.12.16.-2018.12.24.
írta: Christopher Nam
Hétf. Dec. 17, 2018 6:59 pm

JT
írta: Joshua Thatcher
Hétf. Dec. 17, 2018 4:56 pm

I need to hold your hand…always.| Brad&Lippa
írta: Philippa Lockheart
Hétf. Dec. 17, 2018 10:00 am

Partnerkeresô
írta: Elena P. Campos
Vas. Dec. 16, 2018 7:27 pm

Elena Patricia Campos
írta: Kendra Gray
Vas. Dec. 16, 2018 6:59 pm

Hírek
írta: Kendra Gray
Vas. Dec. 16, 2018 6:20 pm

Ismét veled
írta: Aiden Lee
Vas. Dec. 16, 2018 2:32 pm

Josh & Domi ~ part I.
írta: Dominique Storm
Vas. Dec. 16, 2018 12:39 pm

Alexia G. Serpen
írta: Alexia G. Serpen
Vas. Dec. 16, 2018 12:29 pm

Dominique Storm
írta: Joshua Thatcher
Pént. Dec. 14, 2018 10:20 pm

Édes találkozó
írta: Sophie Nam
Pént. Dec. 14, 2018 9:13 pm

Lippa & Josh
írta: Joshua Thatcher
Pént. Dec. 14, 2018 1:25 pm

Trystan & Rhysand
írta: Trystan E. Vaugh
Csüt. Dec. 13, 2018 10:21 pm


Share | 
 

 Nora & Diana - good to see you again

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Nora & Diana - good to see you again   Hétf. Okt. 29, 2018 3:49 pm


It was thousand years ago...


Nora & Diana
- Szia. Lebetegedett Chloé az intenzívről, ma pedig elég nagy szükség lenne a nővérekre az osztályon. Fel tudnál menni helyettesíteni? – kérdezi Paloma, mikor beérek, én pedig csak bólintok és hátra arcot vágok a folyosó végén, de mielőtt még elindulnék a lifttel, kihajolok.
- Ki dolgozik ma, nem tudod? – kérdezem, mert nagyon nem mindegy, mire készüljek. A helyzet az, hogy a múltkori beszélgetésünk óta, ami Derekkel történt, nem sikerült magamhoz térnem. Már eleve sokként ért, hogy gyereke született, az pedig már csak hab volt a tortán, hogy a gyereke anyja Nora az intenzívről. Nora McNeel. Az a nő, akivel az egyetem óta baromi jóban voltunk egymással, de aztán ahogy leléptem, persze vele is megszakadt a kapcsolat, ahogy mindenki mással kénytelen voltam száz százalékig megszüntetni mindenféle kontaktot. Nos, amióta visszajöttem, össze sem futottam Norával. Valahogy mindig ellentétes műszakban vagyunk, ha az intenzívre küldenek, akkor sem dolgozik, ami számomra kicsit gyanús. Én megértem, ha nem keres, persze már biztos hallotta, hogy visszajöttem, talán nem is akar egy szót sem váltani velem. Arra mondjuk kíváncsi lennék, hogy csak utána jött össze Derekkel, hogy eltűntem, vagy Derek két tűzben tartotta a vasat. Nem mintha engem ez bármiben is visszafogott volna, hiszen a férjem se túlzottan zavart, de Nora jól tudta, hogy Dereknek és nekem viszonyom volt.
- Nem tudom, fontos ez? – int, mert látszólag sok a dolga, úgyhogy inkább hagyom a francba. Csak kicsit fel kellett volna készülnöm erre az újratalálkozásra, ha ma fog ez megtörténni Norával. Még szerencse, hogy viszonylag jól tudom kezelni ezeket a helyzeteket.
Felérve a megfelelő emeletre rögtön a büfét célzom meg, mert égető szükségem van egy kávéra. Ma még nem ittam, és azelőtt senki nem akar velem kommunikálni. Beállok a sorba, még kicsit kómás vagyok, körbe sem nézek, csak mikor az előttem álló kéri ki amit szeretne, ismerős a hang. Uh basszus. Akkor ő dolgozik ma. Lapítok, egy ideig nem szólalok meg, csak mikor végez, nem bírom megállni, hogy ne köszönjek oda.
- Nahát, te semmit nem változtál – mosolygok rá, aztán sebtében kikérem a szokásost, és a pultra könyökölve fordulok meg, hogy szemből is szemrevételezzem rég nem látott barátnőm.
- Úgy látszik elég nagy ez a kórház, ha eddig sikerült elkerülnünk egymást – mondom, és végig mérve megjegyzem magamban, hogy egyáltalán nem látszik rajta, hogy szült egy gyereket. Jól tartja magát, pedig ha valaki én is jól tudom, hogy az anyaság elég kimerítő tud lenni. Reggeltől estig topon lenni. Reggelit csinálni, elvinni a suliba, elmenni érte, elvinni különórára, meg a jó isten tudja, mi van még, de az egyszer biztos, hogy egyedül kurva nehéz nevelni egy gyereket.
- Gratulálok az anyasághoz – bökök oda kicsit, mert nem tudom megállni, de ezzel most isten lássa lelkem, semmi hátsószándékom sincs. Hát most istenem, ez van, így jött ki a dolog, hogy gyereke született attól az embertől, akivel én azelőtt kamatyoltam, és aki mellesleg még elképzelhető, hogy az én fiam apja is. Igazi szappanopera, kérem. Mindenesetre valami azt súgja, hogy Nora nem annyira lát újra szívesen, és még azt is el tudom képzelni, hogy benne volt a keze a beosztásban... 

504┃YOUTUBE┃  futás  szivecske   ┃
Med

avatar
❖ age :
30
♡ :


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Nora & Diana - good to see you again   Hétf. Dec. 03, 2018 9:16 am



Diana & Nora


Már a reggelem is úgy kezdődött, hogy már a bajok zúdultak a nyakamban a főnővér valahol isten tudja, merre van a helyettese a műtőben asszisztál, így persze a jelenlévő orvosnak kell dönteni, hogy mi legyen. Az egyik nővér beteg lett és most én válasszak valakit, aki bejön helyette. Hát ki vagyok én itt, hogy már a nővéreket is én hívassam be? Megrázom a fejem és a papírra sem nézve rá bökök arra, akinek most három napja lenne szabad. Lesz, még kettő ettől függetlenül szóval ráér pihenni. Remélhetőleg nem lesz semmi gond s akkor kevésbé fog utálni érte.
Hálálkodás kellős közepén távozom, mert nincs kedvem végig hallgatni, ahogy a kolleginát szapulják, majd az egészet rám kenik. Így a büféhez vonulok, kell egy kávé és két perc csend, hogy Kaceyt felhívhassam. A telefonban olyan édesen csicsereg, ahogy pufiról beszél, meg Constanceról, hogy undok mód elküldte fogat mosni. Mert az akkora tragédia. Néha visszasírom azt az időszakot, mikor nem beszélt. Jó, persze ez gonoszság, de kérem szépen a zsongó fejemben még pluszban csatlakozik és energiával teli négy éves, akinek a legnagyobb sértés az volt a mai reggelben, hogy reggeli után elkellet mennie fogat mosni. Mosolyogva teszem le a telefont, ahogy lassacskán fogy, a sorban állok száma és végre én kerülök oda, kikérem a hosszúkávémat rengeteg cukorral és tejjel, amint vissza felé indulnék a pokolban megakasztanak. Elég érdekes hangnem és meglepetésemre nem úgy szólítanak, hogy doktornő.
- Diana? – oké, ennyit nem változott, de attól még meglep, hogy ennyi év után is képes úgy beszélni velem, mintha semmi nem történt volna. Mintha Derek és vele lett volna valami kínos pillanatunk, de nem ragadt meg bennem. Ugye utána történtek az izgalmak és az életem is akkor siklott kifelé. De erről ugye nem Ő tehet. Szóval próbálok valami mosolyt előcsalin fáradt vonásaimból.
- Eddig nem itt voltam. Most kerültem vissza. – válaszolok töményen, hiszen nem kötelességem számot adni, hogy mi a francért kerültük ki egymást. Van egy olyan megérzésem, hogy nem lesz elég ez a kellemetlen ismerkedés, mert egésznap velem lesz.
- Köszönöm. De ha megbocsátasz, ma az ambulancián leszek és lassan lincs hangulat lesz úrra. – próbálok szabadulni a kellemesnek nem nevezhető légkörből így is elegem van Derekből, nem kell, hogy a két exe most kezdjen el bratyizni egymással. Mellesleg úgy érzem, hogy elég gondom lesz, a nap további részében nem kell fokozni a gondokat.
De féllábbal már kifelé menet megtorpanok.
- Nem tudod ki lesz velem? Chloe beteg. – törzsemmel csak félig fordulok felé és imádkozom magamban, hogy ne azt mondja, hogy megnyertem egész napra, mert lehet, hogy a mosolyom már nem lesz az igazi a nap végére és lehetséges, hogy Dereket fogom első körben kasztrálni, amiért végig kefélte a kórház női részlegét és nekem kell kínos órákat eltöltenem vele össze zárva egy kis szobában, ahol csupán egy asztal választ el tőle.
- Mindegy, majd úgy is meglátom. Szép napot. – igen, nem vagyok rá felkészülve a válaszra és kell egy perc néma csönd, amiért kitisztul a fejem és nem fogom az első beteg fejét letépni, amiért nem jegyzi meg, hogy milyen gyógyszereket szed és mennyit. Borzasztó napom lesz.  

Med

avatar
❖ age :
33
♡ :


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Chicago Guilty frpg :: Chicago :: Belváros :: Saint Joseph Kórház-
^
ˇ