Rhysand Blake

15-16 évesen

-Rhys, nézd! Rhys, Rhys, Rhys,hol vagy? – kiáltozik vékony hangján Alina, miközben hallom, ahogy a cipője dobog a parkettán és engem keresve fel alá rohangál a lakásban. Hamarosan feltűnik az ajtómban, száján sunyi mosoly terül szét.
-Rhys, gyere! – szól rám, majd megfordul és elszalad, szőke fürtjei csigákban omlanak a vállaira és folyamatosan ugrálnak minden egyes lépésénél. Muszáj felkelnem, ha most nem teszem akkor legközelebb talán már nem akar megmutatni semmit sem, azt pedig semmiképpen sem szeretném, hogy elkezdjen kihagyni az élete általa fontosnak gondolt pillanataiból. Kimászok az ágyamból magamra húzok egy nadrágot, majd megkeresem Alinát és Kayla-t. Mindig együtt vannak, a két kis szőke rosszaság.

- Kate, ne stoppold a cigit, add tovább! - Szólok rá, mert már megint nála van, mióta is? Legalább fél perce, nekem pedig egyre nagyobb szükségem van egy slukkra, porzik a tüdőm, és minden porcikám a jointra vágyik. Általában segít ellazulni, teljesen kikapcsolni az agyamat mielőtt valami olyat tennék amit később megbánnék.
- Így is jó lesz? - Néz rám Kate majd ahelyett, hogy a cigit adná tovább egy újabbat szív belőle, majd megcsókol, hogy a füstöt a számba fújja. Ahelyett, hogy válaszolnék neki a hajába túrok és nem engedem, hogy eltávolodjon az ajkaimtól. Megcsókolom, mire a többiek tapsolni kezdenek, és van olyan is aki szobára küld minket. Egy apró csók után, vagy már kezd hatni a drog és azért tűnt olyan rövidnek és ártatlannak? Ahelyett, hogy Kate nekem adná a füves cigit, a másik oldalamon ülő lánynak adja. Végül is igaza van, most megkaptam ami kijárt nekem, de nem elég ennyi, a következő körben duplán szívok majd… érzem, hogy kell, egyre inkább gyötörnek az emlékek.

-Rhys, gyere már! – szólal meg egy másik vékony hang, majd hamarosan feltűnik a hozzá tartozó aprócska alak is, megfogja a kezem és elkezd a konyha felé húzni. Felkapom törékeny kis testét, a hónom alá csapom, majd a konyhába kocogok. Kayla halkan felnyög, mintha fájdalmat okoztam volna neki, próbál szorosan kapaszkodni, pedig tudhatná, hogy bennem bízhat, sohasem fogom leejteni őt.
- Főztünk neked reggelit Rhys! – hatalmasra nyílt szemekkel nézem a tányért, amin kissé oda égetett pirítós és tükörtojásnak tűnő dolog található.
- Te is készítesz nekünk reggelit? – Néz rám Alina hatalmas kék szemeivel, én pedig csak bólintok. Bármit megtennék értük, ha reggelit szeretnének, akkor azt fognak kapni.

-Rhys, te jössz! – Lóbálja meg előttem a sörös üveget Kate. Ezek szerint üvegezünk, de mégis mikor döntöttünk úgy, hogy ezt az ezer éves béna játékot fogjuk játszani? És miért is én jövök? Teljesen kimaradtak az események.
- Pörgetsz, vagy pörgessek helyetted? – Kérdezi Kate, majd még közelebb húzódik hozzám, ha így folytatja akkor hamarosan az ölemben fog kikötni, na nem mintha annyira ellenemre lenne a dolog.
- Majd én pörgetek. - veszem ki a kezéből az üveget, majd középre teszem, és jó erősen megpörgetem.
Pörög körbe-körbe olyan, mintha sohasem akarna megállni, szinte nem is lassul, vagy talán igen, csak olyan lassan, hogy nem is veszem észre. Feltűnik a látóteremben a joint, azonnal oda kapok érte, nem érdekel kinek a kezéből kell kivennem, nekem nagyobb szükségem van a drogra, mint a többieknek együtt véve. Szívok egy nagyot és mire kinyitom a szemem az üveg már megállt, a többiek pedig tapsolni kezdenek. Egy pillanatig azt hiszem, hogy Katen állt meg az üveg de nem, a másik oldalamra mutat.

Óvatosan leteszem Kaylat, de nem tetszik amit az arcán látok, fájdalmat. Nem szoríthattam meg ennyire! Nem bánthattam még véletlenül sem, hiszen mindig olyan finoman érek hozzájuk, hiszen még csak négy évesek, törékenyek akár csak egy tojásnak a héja. Egy rossz mozdulat és rohanhatok velük a kórházba. Alaposabban megnézem magamnak a kicsi lányt, majd elkapom és a derekánál följebb húzom a ruhát.
Elmémet elönti a vörös köd, ahogy végigsimítok nagyon gyengéden Kayla bőrén. Csupa véraláfutás az egész, mintha erőseb megszorították volna párszor.
- Alina, mutasd te is magad. - Meglepően kedves a hangom ahhoz képest, hogy bármelyik pillanatban képes lennék felrobbanni. Alina zavarba jön, ezt onnan tudom, hogy a hajával kezd el játszani, meghúzza az egyik lokniját, majd elengedi, hogy az vissza ugorjon a helyére, majd újra és újra. Nem csinálja azt amit kértem, ezért oda megyek hozzá és felhúzom a ruhácskáját, arra számítok, hogy rajta is hasonló sérüléseket látok majd, de nem. Kis átmérőjű szabályos kör alakú égési sérülések… Cigarettával csinálták.

Oldalra nézek, hogy láthassam ki is ül még mellette. Sarah… még sohasem láttam egyik összejövetelünkön sem, valószínűleg ennek köszönhető az, hogy a többiek ilyen lelkesen kezdtek el tapsolni. Féloldalasan rámosolygok, majd felkelek és megfogom a kezét, hogy felhúzhassam őt is, mire a többiek még nagyobb éljenzésben törnek ki. Az üvegezés mindig a buli vége felé szokott előjönni, mikor már van olyan aki nem tudja a nadrágjában tartani a farkát. Nálunk nem csak egy csók jár annak akire az üveg mutat, hanem megkaphat bármit. Felviszem az emeletre Saraht az egyik szobába. Talán velem járt a legjobban, de az is lehet, hogy a legrosszabbul. A fene se tudja, hogy mire leszek képes, mikor a démonaim folyamatosan itt vannak a fejemben és nem hajlandóak eltűnni.
- Nem kell semmit sem csinálnunk ha nem akarod. - Ajánlom fel neki, mire még jobban elpirul.
- De, szeretném. – feleli határozottan, majd ajkait a számra tapasztva megakadályozza, hogy bármi mást mondjak.

- Rhysand fejezd be! Fejezd be, még a végén megölöd! – Kiabál rám anyám, valószínűleg már sokadjára, de nem hallom, csak azt, ahogy a csont hangosan reccsenve eltörik. Nem, még ez sem elég, teljesen szét akarom verni az egész testét amíg nem marad belőle más, csak egy massza amit már senki sem képes felismerni. Figyelmeztettem őt is és anyát is, hogy ha nem fejezik be ezt, akkor nem állok jót magamért. Láttam korábban is ahogy anyám és a legújabb pasija együtt lőtték be magukat a hátsó kertben, majd a pasas a húgaimat kezdte el fogdosni. Akkor is kapott párat, de ez már túlmegy minden határon. Nem bánthatja őket!
-Rhys, Rhys!! – Kiabálnak a húgaim is, és próbálnak lehúzni anyánk pasijáról, majd hamarosan elenged apró kezük és valaki sokkal erősebb ragad meg és rángat el a már eszméletlen pasasról. Az ablakon keresztül bevilágít a vörös és kék fény folyamatos váltakozása… Zsaruk.


17-18évesen


- Lor, ne szórakozz velem az lett megbeszélve, hogy ma pontosan 5 órakor találkozhatok velük, erre már 5 óra és tíz perc van és még mindig nincsenek itt! - Szólalok meg ingerülten, mert tudom, hogy amennyit késnek annyival kevesebb időt tölthetek velük együtt és Alina még mindig nem barátkozott meg a gondolattal, hogy kettesben, illetve hármasban legyek velük. Valamiért tart tőlem amit teljes mértékig meg is értek, csak kikészít, mert ők hozzám tartoznak, mégsem lehetek velük.
- Rögtön itt vannak, te is tudod, hogy milyen rossz ilyenkor a helyzet a városban, mindenhol dugó van, de Josh és Wellsie megígérték, hogy amennyit késnek annyival tovább maradnak még akkor is ha ez nem megengedett. – Kiakaszt az, hogy csak felügyelet mellett láthatom a húgaimat, pedig már nem robbanok olyan gyorsan, mint egy vagy két évvel ezelőtt. Azt már sikerült valahogy megtanulnom, hogy kezeljem az indulataimat, legalábbis papíron ez áll, de szerintem eddig sem volt velük semmi probléma sem.


- Mr. Blake, legyen szíves a tanórára koncentrálni és nem az ölében lévő telefonra. - Szólít meg a tanár, nekem pedig eddig fel sem tűnt, hogy már megy a tanírás, az óra szerint legalább tíz perce szövegel a tanár és fogalmam sincs miről. Azon már meg sem lepődöm, hogy az első napomon már tudja a nevemet. Ha végig nézte a naplót az óra előtt (vagy ég otthon, mert erre utal az, hogy a naptárába már bele volt írva a névsor) akkor feltűnhetett neki, hogy az osztály egy fővel bővült, és hacsak nem esett át valamelyik diák durva plasztikai beavatkozáson akkor csak és kizárólag én lehetek az új tag. A tanárok az első héten nem igazán szokták erőltetni a tanítást, hiszen pontosan tudják, hogy a diákok feje még tele van az emlékekkel, amiket a nyáron szereztek és képtelenség lekötni öt percnél tovább a figyelmüket, plusz most még itt vagyok én is, az új fiú, a titokzatos, ami ha rajtam múlik, már nem sokáig maradok. Szeretem ha tudják, hogy ki vagyok, ha megfordulnak utánam az utcán vagy a folyosón, esetleg össze súgnak a hátam mögött.
- Persze, máris. -  felelem egy mosollyal az arcomon, és innentől kezdve a tanárt figyelem, legalábbis arccal már felé vagyok, de a gondolataim egészen máshol kalandoznak, az ujjaim pedig tovább zongoráznak a telefonom billentyűzetén.

A percek folyamatosan telnek, hiába szuggerálom a fali óra másodperc mutatóját, hogy menjen lassabban, nem érek el vele semmit sem. A gitáromat is már harmadjára hangolom be, pedig elsőre is sikerült, de azt szeretném, hogy ma minden tökéletes legyen. Legutóbb Kayla azt mondta, hogy készülnek az oviban egy zenés műsorra, gondoltam azt elgyakorolhatnánk együtt és elmesélhetem nekik azt, hogy kaptam egy munkát, igaz még nem komoly, de legalább keresek vele pénzt és minden centet félre tudok tenni ahhoz, hogy majd ha elég idős leszek magamhoz vehessem a húgaimat.
Az ajtó nyílik és Wellsie vörös haját pillantom meg először, majd belép az ajtón a férje is.
- Ne haragudj, üzentünk Lorral, tényleg nem szerettük volna elvenni az időtöket, és ha ráérsz, akkor a lányok maradhatnak tovább. - szólal meg és úgy tűnik, hogy tényleg bánja a dolgot de én nem hiszek neki. Tudom, hogy tudják azt, hogy vissza akarom kapni a lányokat és ez nem tetszik nekik. Engem nem akarnak, de a lányokat igen. Nem adom őket, nem adhatom.
- Nem lehet, várnak a stúdióban. -

ˇA felhők felett mindig kék az ég,
a rémálmoktól nem menekülsz ha jő az éj. „
Írnám tovább, de újra a saját nevemre leszek figyelmes.
- Mr. Blake, megismételné az utolsó szavaimat?- teszi fel a kérdést és látom rajta, hogy legszívesebben össze dörzsölné a két tenyerét örömében amiért lebuktatott.
- Nem tudom tanárnő.- felelem, mert tényleg csak arra tudtam összpontosítani, hogy a lehető leghamarabb meglegyek a dalszöveggel. Jelentkeztem egy bandába dalszöveg írónak és énekesnek, és ez az egyik felvétele annak, hogy felvegyenek. Írnom kell egy új dalszöveget, a régieket látták, azok tetszettek nekik, de kíváncsiak, hogy tudok-e még többet írni.
-Arról volt szó, hogy egy színész számára mennyire fontos az énektudás, nem pedig csak az, hogy szépen tudjon szöveget mondani, előadni. Önnek is ugyan úgy el kell sajátítania ezt a tudást, mint a többieknek, és mivel csak most érkezett nyilvánvalóan lemaradásban van. Ezért jó...- folytatná a monológot, de nem hagyom neki és a szavába vágok.
- Nincs szükségem pótlásra,  hiszen az énektudásom pontosan olyan szinten van, ami egy színésznek elegendő. Azért színészetre jöttem, mert énekelni már tudok. -


Az ajtó nyílik, majd záródik és közben pedig két gyönyörű szép kicsi lány lép be rajta. Az egyiknek nyomban fülig ér a szája amint meglát engem, a másik kissé visszahúzódóbb és kíváncsian méreget engem és a gitáromat. Kayla Wellsie-re néz, mintha engedélyt kérne, mire a nő bólint, a kislány már rohan is felém, hogy a nyakamba vesse magát. Boldogan kapom fel és pörgetem meg, mire édes hangon felkacag. Imádom őket és mindent megteszek értük, amit csak tudok.
- Mi gondoskodunk róluk, te is láthatod, hogy minden rendben van velük, egészségesek és boldogok. – Szólal meg Josh, mire mérges tekintettel nézek rá.
- Ez az én időm, megtennétek, hogy magamra hagytok minket? Igen, Lor, tudom, hogy neked maradnod kell, ezt nem is rád értettem. - teszem hozzá a mondandómhoz még a második mondatot, mert már hallottam ahogy mély lélegzetet vesz, hogy vitába szálljon velem.
-Rhys, tényleg elhoztad! Megmutatod, hogyan kell rajta játszani? Kérleeeek! Meg kell tanítanod!  Alina is szeret énekelni, pont úgy, mint te - szólal meg Kayla, lelkesen és már a kezemnél fogva húz is a kanapé felé.


A tanáron látszik, hogy köpni, nyelni nem tud, az osztálytársaim pedig elkezdenek a padtársukkal sutyorogni, majd forognak körbe, hogy megosszák azt egymással amire rájöttek. Azt, hogy az egy héttel ezelőtt indult egyik esti sorozatban én vagyok az egyik karakter szinkronhangja. Egyre több szempár figyel engem, méreget, hogy vajon milyen lehetek, seggfej, aki mindenkinél többre tartja magát, vagy egy tök átlagos srác? Hamarosan ki fog derülni számukra, hisz két éven keresztül össze leszünk szinte zárva egymással.
- Mr. Blake, legyen szíves fáradjon fel az igazgató helyettesi irodába, úgy tűnik, hogy elfelejtették közölni Önnel, hogy itt milyen illemszabályokhoz illik tartani magunkat. -

Kedves Rhys!
Azt hiszem bátran kijelenthető, hogy zűrös kamaszkorod volt, amiért egyedül az anyád és a pasija okolhatók. Mondtam már, hogy mekkora rohadék a mostohaapádnak vallott görény amiért képes volt ezt tenni a húgaiddal?! Ha a gyámügy kicsit alaposabban a színfalak mögé látna, rájönnének, hogy közel sem te vagy az a személy a húgaid életében, akitől óvniuk kell őket.
Remélem, hogy hamarosan rájönnek erre, és megnyered a húgaid felügyeleti jogát!
Irány foglalni és hódítsd meg a játékteret!