HomeHome    CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Be careful making wishes in the dark
● We will be history and you will remember us for centuries ●
Belépés
Chicagoba!
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multikapcsoló
új arcokkal...





Szavak
tôled, tôlem.
Nem a neved számít,
csak az, hogy itt vagy...
Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég

Aston Miles, Natalie York


A legtöbb felhasználó (41 fő) Szomb. Jún. 02, 2018 7:34 pm-kor volt itt.
Válaszd meg a nézôpontodat,
és megváltozik a valóság.
Dr. Őrült Főorvos
írta: Aston Miles
Today at 4:36 pm

Trystan & Rhysand
írta: Rhysand Blake
Yesterday at 5:01 pm

Aston & Hell ~ I'm just curius
írta: Aston Miles
Yesterday at 12:53 pm

Kórház szag
írta: Aston Miles
Szomb. Nov. 10, 2018 2:34 pm

Jayden & Caius
írta: Jayden Jones
Szomb. Nov. 10, 2018 9:40 am

Partnerkeresô
írta: Heloise D. Nolan
Szomb. Nov. 10, 2018 5:05 am

Ismét veled
írta: Aiden Lee
Pént. Nov. 09, 2018 6:12 pm

Justin & Sky| fckin' Perfect
írta: Justin Jensen
Pént. Nov. 09, 2018 12:55 am

Robin Nova Miller
írta: Leslie J. Brown
Kedd Nov. 06, 2018 8:44 pm

Caius és Aya elsőfelvonás
írta: Caius Aim
Hétf. Nov. 05, 2018 7:39 pm

Bradley Crimson
írta: Philippa Lockheart
Hétf. Nov. 05, 2018 5:52 pm

Édes találkozó
írta: Sophie Nam
Hétf. Nov. 05, 2018 2:39 pm

Zaphyra & Dav
írta: David Osborn
Vas. Nov. 04, 2018 12:20 pm

Trystan Vaugh
írta: Jonah Serpen
Szomb. Nov. 03, 2018 8:31 pm

it's funny how the time flies - Leslie & Riley
írta: Leslie J. Brown
Csüt. Nov. 01, 2018 6:57 pm


Share | 
 

 Caius és Aya elsőfelvonás

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Caius és Aya elsőfelvonás    Hétf. Okt. 22, 2018 7:18 pm
Vajon tudja már? Tudja, hogy hozzám került, vagy meglepetésként fogja érni. Ismeri még a nevemet? Emlékszik még? Vajon örülni fog? Azt fogja gondolni, hogy hűha ismerős, akkor gyorsan meg lesz ez, és mehet vissza az utcára végezni a hazug munkáját?
Ilyen gondolatok keringenek reggel óta a fejemben megállás nélkül. Még a kádban ülve is ezen gondolkoztam, és azon, hogy fogom én őt kivesézni ,megbuktatni, alkalmatlannak elkönyvelni. És még mennyi mindent tehetek meg, majd vele. Azt akarom, hogy könyörögjön, hogy bocsátsak meg neki, hogy menjen tönkre az élete, ahogy az öcsémét is tönkre tette, ahogy a családomét.
Caius Aim átkozni fogod még azt a napot, amikor megszülettél.
Rég volt már, amikor láttuk egymást. Azóta nővé értem, mi több. A recepciósom meg is jegyezte, hogy ma a megszokotnál is csinosabb vagyok. Hogy miatta e? Hogy megakarom e neki mutatni, hogy mit veszített, mit tett tönkre? Megakarom e neki mutatni, hogy erős vagyok, és megálltam a lábamon?
Ebéd szünet után fog hozzám érkezni, így szándékosan késtem kicsit.
- Megérkezett már? – kérdeztem a recepciót, mert körül sem néztem, amikor visszaérkeztem a rendelőmhöz. Egyelőre a kórházban fogadtam, de majd átmegyünk a magánrendelésemre szépen, amit másik két orvossal együtt alakítottunk ki. Ott kevésbé lesz feltűnő, amikor teljesek ki készül.
- Kérem küldje be – léptem el a pulttól, majd befáradtam az irodámba.
- Mr. Aim a doktornő már várja – szólt neki a pultos nővér, majd megmutatta, hogy hová jöjjön be. Én mit se foglalkoztam ezzel, meg azzal, hogy belépet, mert a kabátomat vettem lefelé, a köpenyemet meg felfelé.
- Foglaljon helyett – mondtam kimérten, majd megfordultam, és az aktáját vettem a kezembe.
- Ha eddig nem tűnt volna fel, akkor a doktor úr átadta nekem az esetét, mert az én hatáskörömbe tartozik. A doktor úrtól megkaptam a teljes kórlapját. Annyi kérésem lenne, hogy a következő alkalommal már a magán rendelőmben fogunk találkozni, mert egyelőre nem tartom az esetét kórházi súlyosságunk – csak ekkor néztem fel a kartonjából, és vártam a reakcióját.
Med

avatar
❖ age :
29

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Caius és Aya elsőfelvonás    Szer. Okt. 24, 2018 12:43 pm
Lehetne még ennél is nagyobb szívás ez az egész? Meglőttek, szabadságra küldtek, pszichológushoz is beutaltak, amit már eddig is a hátam közepére kívántam, de amint megkaptam a változtatásról szóló értesítést, úgy éreztem, a szívem menten kiugrik mellkasomból, s nem a jó értelemben. Évekkel ezelőtt láttam Őt utoljára, de a szavak, amiket fejemhez vágott, a mai napig kísértenek. Tudom, cserben hagytam, képtelen voltam betartani a legfontosabb ígéretem, amit valaha tettem, hogy vigyázok az apjára, mert bármit is követett el, megérdemelte volna a rendes tárgyalást, a bánásmódot, amit mindenki más, de erre már nem kapott lehetőséget, s bár meggyőződésem, letartóztatása helyes volt, a mai napig görcsbe rándul a gyomrom és visszaköszönni készül az ételem, ha a történtekre gondolok.
Ennyi is elég lett volna már, tudom, hogy végleg kiadja az utam, s ha nem teszi, talán magam mentem volna el, nem akarva emlékeztetni őt arra, hogyan ment tönkre minden, akárhányszor rám néz, de nekem újabb árulásnak is beillő lépést kellett megtennem azzal, hogy a fivérét is börtönbe küldtem. Jót akartam vele ugyan, ha büntetlenül marad a tette, talán már nem is élne, így viszont kapott egy új esélyt az életre. Aya azonban nem így látta. Engem hibáztatott családja szétomlása miatt, s talán részben igaza is volt, meg se próbáltam hát a lelkére beszélni, megértetni vele indokaimat, egyszerűen csak azt tettem, amit kért. Eltűntem az életéből, többé nem kerestem.
Azt hittem, ez így is marad vagy ha mégis találkozunk, az inkább lesz egy kínos összefutás valahol az utcán, s nem egy pszichológusi rendelőben látom újra, olyan körülmények között, hogy a szava eldöntheti, alkalmas vagyok-e még rendőrnek, vagy végleg a szögre akaszthatom jelvényemet. Nem kegyetlen, bosszúszomjas nőnek ismertem meg, hiszek is abban, fontosabb neki az, úgy végezze a munkáját, ahogyan kell, minthogy azt tegye velem, amit véleménye szerint én tettem vele, mégis érzem, ahogy tenyerem izzadni kezd, ahogy a váróterem órájának mutatója egyre közelebb kúszik a tizenkettőhöz.
Fejben gyors számolást végzek, osztok, szorzok, hogyan jövök ki kevésbé rosszul, s már épp állnék is fel, hogy elhagyjam a helyszínt, mikor a recepciós megszólít. Halálraítélteket megszégyenítőt sóhajtok, miközben tényleg felállok, de a kijárat helyett a rendelő ajtaja felé indulok.
Szemöldököm eddig nem ismert magasságokba szökken a szavai és hangja hallatán, mikkel megajándékoz, amint belépek.
- Minden ügyfeled ilyen túláradó szeretettel fogadod? – érdeklődöm, szándékosan használva az ügyfél szót a beteg vagy paciens helyett. Rám egyik se illik, csak azért vagyok itt, mert köteleztek rá és amint lehet, magam mögött kívánom hagyni az egész pszichológusos mókát, hogy visszatérhessek végre ahhoz, ami igazán fontos.
Hirtelen keletkezett irritációmban arról is megfeledkezek, hogy megfogadtam magamban, nem fogok vele úgy beszélni, mint egy régi ismerőssel, hiszen egyértelműen tudtomra adta, boldog lenne, ha sose találkozott volna velem.
- Komolyan lennie kell következő alkalomnak? Figyelj, tudom, hogy te is legalább annyira a hátad közepére kívánsz engem, mint én ezt az egész hercehurcát, úgyhogy essünk is túl rajta – meglibbentem a kezemben tartott papírt, amire csak egy aláírást és becsétet kell biggyesztenie, aztán fel is út, le is út nekem. S míg él bennem a remény, hogy megúszom ezt az egészet, a leülést is elnapolom.
Police

avatar

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Caius és Aya elsőfelvonás    Kedd Okt. 30, 2018 12:17 pm
Csak egy szokványos pácien, legalább is ezt mantráztam magamban, de amikor bejövetbe megláttam valahogy ez a mantra átcsapot valami teljesen másba. Olyan érzések kerítettek hatalmukba, aminek a létezéséről nem is tudtam eddig. De most itt vannak, a régiek a felszínre törnek, amiket jobb ,ha  elnyomok, de az újak maradnak, nem akarnak eltűnni.
A szívem majd ki ugrik a helyéről, amikor megszólal, amikor becsukódik az ajtó mögötte. Csak ketten vagyunk , a szobából nem igen hallatszik ki semmi sem. Szívem szerint undorodva néznék rá ,de helyette csak egy jéghideg pillatást kap. Számomra ő egy senki, és teszek is róla, hogy az is maradjon.
- Nem az a dolgom, hogy pátyolgassam, vagy körül ugráljam őket, hanem , hogy segítsek megoldani a gondjaikat, esetlegesen ellássam őket, de ebbe nem tartozik bele a barátság, és a többi – válaszoltam kimérten, majd helyet foglaltam az asztalom mögött.
- Foglaljon helyet kérem – intézem felé ismételten kérésemet, ha eddig még nem ült le, de ha állva marad nekem úgy is jó, maxumim feljegyzem magamnak. Hallgattam a fülemmel, de a szememmel az aktáját bújtam, és közben hümmögtem egy sort.
- Szóval úgy gondolja, hogy nincs szüksége kezelésre? – nézek fel a papírok közül, és közben nyitok egy újat a nevével, amibe már is feljegyeztem, hogy a páciens szerint minden rendben van, számára nincs szükség kezelésre.
- Tehát úgy gondolja, hogy csak aláírom a papírt, és már mehet is – mormoltam hangosan is, amit felírok magamnál.
- Az aktája szerint halálközeli állapotba került a munkája során, amikor is megsérült. Ezért a felettesei szakértői véleményt kérnek, hogy újra munkába állhat e. Milyen érzés volt?  - kérdezem köntörfalazás nélkül és nézek fel rá, miután összefoglaltam, hogy miért is került hozzám.
Semmit sem változott, vagy is talán úgy mond kicsit megemberesedett. Még mindig az a jó képű fickó, akibe beleszerettem, akit úgy meggyűlöltem. És most itt áll előttem, a kezeim között van, és simán becsuktathatnám, hogy nem ép elméjű, de ez túl gyors büntetés lenne számára. Látni akarom, hogy törik meg , ahogy ő látta az én összetörésemet miatta.
Med

avatar
❖ age :
29

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Caius és Aya elsőfelvonás    Hétf. Nov. 05, 2018 7:39 pm
Nem tudom, mit gondoljak, mire számítsak. Régen, mielőtt minden a feje tetejére állt, örültem volna, ha hozzá osztanak be, boldogan, nyugodtan fogadtam volna a döntést, tudva, hogyha valakinél, hát nála jó kezekben vagyok. Azóta azonban sok minden történt, elég ahhoz, hogy legszívesebben elkerülném az újraegyesülést, mindkettőnk érdekében.
Soha nem tartottam rossz döntésnek azt, amit tettem, de együttérzek a családdal, sajnálom, hogy az életük összeomlott, hogy nem tudtak túllépni a gyászon és sajnálom azt is, ami az apával történt. Börtönben volt a helye, de nem kívántam a halálát. Próbáltam ott lenni a többieknek ezután, de nem kértek belőlem, én pedig, tiszteletben tartva ezt magukra hagytam őket. Azt gondoltam ezután, hogy ennyi,  hogy többet nem keresztezzük egymás útját, de a sorsnak más véleménye volt és van.
Homlokomra ránc költözik szavai hallatán, nem múlik sokon, hogy olyasmit mondjak válaszként, amivel csak tovább rontanék a szituáción, ezt pedig amíg lehet, szándékomban áll elkerülni. Nyelvemre harapok hát és igyekszek annyit fintorogni, amennyit feltétlenül szükséges.
- Abban bízok, hogy nem maradok sokáig – vallom be őszintén, egyetlen millimétert se mozdulva a szék felé, attól tartva, ha kényelembe helyezem magam, már semmi esélyem se lesz lelépni még azelőtt, hogy elkezdődne a beszélgetés.
- Igen, ezt gondolom – szapora bólogatás kíséretében erősítem meg szavait, örülve annak, hogy rátértünk vége a lényegre és haladunk valamerre, hamar kiderül azonban, hogy nem ugyanazt az irányt válaszottuk mindketten.
- Úgy – habozás nélkül vágom rá, kitartva álláspontom mellett, még ha érzékelem is már, hogy nem lesz olyan könnyű a dolgom, mint reméltem. Attól nem félek, hogy alkalmatlannak nyilvánítanának, tudom, hogy a sérülés semmin nem változtatott, fizikailag és lelkileg tökéletesen megfelelek és értek is ahhoz, amit csinálok. A kérdés inkább az idő, hogy mennyit kell várnom, amíg végre kimondják, amit már rég tudok, hogy nyugodtan visszamehetek dolgozni.
- A sérülés vagy az, hogy a feletteseim szakértőt sóztak a nyakamba? Az utóbbi pocsékabb – megresztek felé egy széles, laza vigyort, mielőtt elkomolyodva elgondolkoznék, miként válaszoljak rendesen is kérdésére. – Megsérültem, igen, de azért, mert azt tettem, amit kellett. Nem figyelmetlenség vagy felületesség volt az oka, pontosan tudtam, hogy mi lesz a következménye a mozdulatomnak - megrántom vállam, mintha az egész semmiség lenne és tulajdonképpen az is. Döntést hoztam, megsérültem, pont. Nincs semmi ebben, ami különösebb diskurzust igényelne, ami miatt nem dönthet nyugodt lelkiismerettel az engedély aláírása mellett.
- Szóval mennyi ilyen alkalomra lesz szükségem ahhoz, hogy végre visszamehessek dolgozni? – sóhajtom kínlódón, beletörődve abba, nem fogom ezt olyan könnyedén megúszni, mint szeretném.
Police

avatar

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Caius és Aya elsőfelvonás    
Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down
 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Bárpult az első helyiségben
» Nolah & Ashley // Első típusú találkozás.
» Az első igazi randi - Flora & Leo
» 6. felvonás - Látom a tüzet
» 1. felvonás - Alattomos suttogás

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Chicago Guilty frpg :: Chicago :: Belváros :: Saint Joseph Kórház-
^
ˇ