HomeHome    CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Be careful making wishes in the dark
● We will be history and you will remember us for centuries ●
Belépés
Chicagoba!
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multikapcsoló
új arcokkal...





Szavak
tôled, tôlem.
Nem a neved számít,
csak az, hogy itt vagy...
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (41 fő) Szomb. Jún. 02, 2018 7:34 pm-kor volt itt.
Válaszd meg a nézôpontodat,
és megváltozik a valóság.
Verita Fuente - A Fuentes vezetője
írta: Windy Soul
Vas. Jan. 13, 2019 3:24 pm

Csoportok
írta: Windy Soul
Vas. Jan. 13, 2019 3:04 pm

Lena Serpen
írta: Jonah Serpen
Vas. Jan. 06, 2019 2:37 pm

Kristen Serpen
írta: Jonah Serpen
Vas. Jan. 06, 2019 2:35 pm

Karakterkereső kód
írta: Windy Soul
Vas. Jan. 06, 2019 2:29 pm

Hírdetésünk
írta: Windy Soul
Vas. Jan. 06, 2019 2:22 pm

Hírek
írta: Windy Soul
Szomb. Jan. 05, 2019 6:17 pm

Elôtörténet sablon
írta: Windy Soul
Szomb. Jan. 05, 2019 4:15 pm

Drága sógorom
írta: Elena P. Campos
Pént. Jan. 04, 2019 4:34 pm

Béke?
írta: Christopher Nam
Kedd Jan. 01, 2019 6:48 pm

tomorrow never came
írta: Jonah Serpen
Kedd Jan. 01, 2019 11:33 am

Avatar- és névfoglaló
írta: Colin M. Callahan
Pént. Dec. 28, 2018 10:43 am

Colin M. Callahan
írta: Kendra Gray
Pént. Dec. 28, 2018 10:26 am

Julia Carver
írta: Julia Carver
Csüt. Dec. 27, 2018 8:45 pm

Caius és Aya elsőfelvonás
írta: Dayana Graham
Szer. Dec. 26, 2018 9:47 pm


Share | 
 

 Caius és Aya elsőfelvonás

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Caius és Aya elsőfelvonás    Hétf. Okt. 22, 2018 7:18 pm
Vajon tudja már? Tudja, hogy hozzám került, vagy meglepetésként fogja érni. Ismeri még a nevemet? Emlékszik még? Vajon örülni fog? Azt fogja gondolni, hogy hűha ismerős, akkor gyorsan meg lesz ez, és mehet vissza az utcára végezni a hazug munkáját?
Ilyen gondolatok keringenek reggel óta a fejemben megállás nélkül. Még a kádban ülve is ezen gondolkoztam, és azon, hogy fogom én őt kivesézni ,megbuktatni, alkalmatlannak elkönyvelni. És még mennyi mindent tehetek meg, majd vele. Azt akarom, hogy könyörögjön, hogy bocsátsak meg neki, hogy menjen tönkre az élete, ahogy az öcsémét is tönkre tette, ahogy a családomét.
Caius Aim átkozni fogod még azt a napot, amikor megszülettél.
Rég volt már, amikor láttuk egymást. Azóta nővé értem, mi több. A recepciósom meg is jegyezte, hogy ma a megszokotnál is csinosabb vagyok. Hogy miatta e? Hogy megakarom e neki mutatni, hogy mit veszített, mit tett tönkre? Megakarom e neki mutatni, hogy erős vagyok, és megálltam a lábamon?
Ebéd szünet után fog hozzám érkezni, így szándékosan késtem kicsit.
- Megérkezett már? – kérdeztem a recepciót, mert körül sem néztem, amikor visszaérkeztem a rendelőmhöz. Egyelőre a kórházban fogadtam, de majd átmegyünk a magánrendelésemre szépen, amit másik két orvossal együtt alakítottunk ki. Ott kevésbé lesz feltűnő, amikor teljesek ki készül.
- Kérem küldje be – léptem el a pulttól, majd befáradtam az irodámba.
- Mr. Aim a doktornő már várja – szólt neki a pultos nővér, majd megmutatta, hogy hová jöjjön be. Én mit se foglalkoztam ezzel, meg azzal, hogy belépet, mert a kabátomat vettem lefelé, a köpenyemet meg felfelé.
- Foglaljon helyett – mondtam kimérten, majd megfordultam, és az aktáját vettem a kezembe.
- Ha eddig nem tűnt volna fel, akkor a doktor úr átadta nekem az esetét, mert az én hatáskörömbe tartozik. A doktor úrtól megkaptam a teljes kórlapját. Annyi kérésem lenne, hogy a következő alkalommal már a magán rendelőmben fogunk találkozni, mert egyelőre nem tartom az esetét kórházi súlyosságunk – csak ekkor néztem fel a kartonjából, és vártam a reakcióját.
Med

avatar
❖ age :
30

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Caius és Aya elsőfelvonás    Szer. Okt. 24, 2018 12:43 pm
Lehetne még ennél is nagyobb szívás ez az egész? Meglőttek, szabadságra küldtek, pszichológushoz is beutaltak, amit már eddig is a hátam közepére kívántam, de amint megkaptam a változtatásról szóló értesítést, úgy éreztem, a szívem menten kiugrik mellkasomból, s nem a jó értelemben. Évekkel ezelőtt láttam Őt utoljára, de a szavak, amiket fejemhez vágott, a mai napig kísértenek. Tudom, cserben hagytam, képtelen voltam betartani a legfontosabb ígéretem, amit valaha tettem, hogy vigyázok az apjára, mert bármit is követett el, megérdemelte volna a rendes tárgyalást, a bánásmódot, amit mindenki más, de erre már nem kapott lehetőséget, s bár meggyőződésem, letartóztatása helyes volt, a mai napig görcsbe rándul a gyomrom és visszaköszönni készül az ételem, ha a történtekre gondolok.
Ennyi is elég lett volna már, tudom, hogy végleg kiadja az utam, s ha nem teszi, talán magam mentem volna el, nem akarva emlékeztetni őt arra, hogyan ment tönkre minden, akárhányszor rám néz, de nekem újabb árulásnak is beillő lépést kellett megtennem azzal, hogy a fivérét is börtönbe küldtem. Jót akartam vele ugyan, ha büntetlenül marad a tette, talán már nem is élne, így viszont kapott egy új esélyt az életre. Aya azonban nem így látta. Engem hibáztatott családja szétomlása miatt, s talán részben igaza is volt, meg se próbáltam hát a lelkére beszélni, megértetni vele indokaimat, egyszerűen csak azt tettem, amit kért. Eltűntem az életéből, többé nem kerestem.
Azt hittem, ez így is marad vagy ha mégis találkozunk, az inkább lesz egy kínos összefutás valahol az utcán, s nem egy pszichológusi rendelőben látom újra, olyan körülmények között, hogy a szava eldöntheti, alkalmas vagyok-e még rendőrnek, vagy végleg a szögre akaszthatom jelvényemet. Nem kegyetlen, bosszúszomjas nőnek ismertem meg, hiszek is abban, fontosabb neki az, úgy végezze a munkáját, ahogyan kell, minthogy azt tegye velem, amit véleménye szerint én tettem vele, mégis érzem, ahogy tenyerem izzadni kezd, ahogy a váróterem órájának mutatója egyre közelebb kúszik a tizenkettőhöz.
Fejben gyors számolást végzek, osztok, szorzok, hogyan jövök ki kevésbé rosszul, s már épp állnék is fel, hogy elhagyjam a helyszínt, mikor a recepciós megszólít. Halálraítélteket megszégyenítőt sóhajtok, miközben tényleg felállok, de a kijárat helyett a rendelő ajtaja felé indulok.
Szemöldököm eddig nem ismert magasságokba szökken a szavai és hangja hallatán, mikkel megajándékoz, amint belépek.
- Minden ügyfeled ilyen túláradó szeretettel fogadod? – érdeklődöm, szándékosan használva az ügyfél szót a beteg vagy paciens helyett. Rám egyik se illik, csak azért vagyok itt, mert köteleztek rá és amint lehet, magam mögött kívánom hagyni az egész pszichológusos mókát, hogy visszatérhessek végre ahhoz, ami igazán fontos.
Hirtelen keletkezett irritációmban arról is megfeledkezek, hogy megfogadtam magamban, nem fogok vele úgy beszélni, mint egy régi ismerőssel, hiszen egyértelműen tudtomra adta, boldog lenne, ha sose találkozott volna velem.
- Komolyan lennie kell következő alkalomnak? Figyelj, tudom, hogy te is legalább annyira a hátad közepére kívánsz engem, mint én ezt az egész hercehurcát, úgyhogy essünk is túl rajta – meglibbentem a kezemben tartott papírt, amire csak egy aláírást és becsétet kell biggyesztenie, aztán fel is út, le is út nekem. S míg él bennem a remény, hogy megúszom ezt az egészet, a leülést is elnapolom.
Police

avatar

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Caius és Aya elsőfelvonás    Kedd Okt. 30, 2018 12:17 pm
Csak egy szokványos pácien, legalább is ezt mantráztam magamban, de amikor bejövetbe megláttam valahogy ez a mantra átcsapot valami teljesen másba. Olyan érzések kerítettek hatalmukba, aminek a létezéséről nem is tudtam eddig. De most itt vannak, a régiek a felszínre törnek, amiket jobb ,ha  elnyomok, de az újak maradnak, nem akarnak eltűnni.
A szívem majd ki ugrik a helyéről, amikor megszólal, amikor becsukódik az ajtó mögötte. Csak ketten vagyunk , a szobából nem igen hallatszik ki semmi sem. Szívem szerint undorodva néznék rá ,de helyette csak egy jéghideg pillatást kap. Számomra ő egy senki, és teszek is róla, hogy az is maradjon.
- Nem az a dolgom, hogy pátyolgassam, vagy körül ugráljam őket, hanem , hogy segítsek megoldani a gondjaikat, esetlegesen ellássam őket, de ebbe nem tartozik bele a barátság, és a többi – válaszoltam kimérten, majd helyet foglaltam az asztalom mögött.
- Foglaljon helyet kérem – intézem felé ismételten kérésemet, ha eddig még nem ült le, de ha állva marad nekem úgy is jó, maxumim feljegyzem magamnak. Hallgattam a fülemmel, de a szememmel az aktáját bújtam, és közben hümmögtem egy sort.
- Szóval úgy gondolja, hogy nincs szüksége kezelésre? – nézek fel a papírok közül, és közben nyitok egy újat a nevével, amibe már is feljegyeztem, hogy a páciens szerint minden rendben van, számára nincs szükség kezelésre.
- Tehát úgy gondolja, hogy csak aláírom a papírt, és már mehet is – mormoltam hangosan is, amit felírok magamnál.
- Az aktája szerint halálközeli állapotba került a munkája során, amikor is megsérült. Ezért a felettesei szakértői véleményt kérnek, hogy újra munkába állhat e. Milyen érzés volt?  - kérdezem köntörfalazás nélkül és nézek fel rá, miután összefoglaltam, hogy miért is került hozzám.
Semmit sem változott, vagy is talán úgy mond kicsit megemberesedett. Még mindig az a jó képű fickó, akibe beleszerettem, akit úgy meggyűlöltem. És most itt áll előttem, a kezeim között van, és simán becsuktathatnám, hogy nem ép elméjű, de ez túl gyors büntetés lenne számára. Látni akarom, hogy törik meg , ahogy ő látta az én összetörésemet miatta.
Med

avatar
❖ age :
30

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Caius és Aya elsőfelvonás    Hétf. Nov. 05, 2018 7:39 pm
Nem tudom, mit gondoljak, mire számítsak. Régen, mielőtt minden a feje tetejére állt, örültem volna, ha hozzá osztanak be, boldogan, nyugodtan fogadtam volna a döntést, tudva, hogyha valakinél, hát nála jó kezekben vagyok. Azóta azonban sok minden történt, elég ahhoz, hogy legszívesebben elkerülném az újraegyesülést, mindkettőnk érdekében.
Soha nem tartottam rossz döntésnek azt, amit tettem, de együttérzek a családdal, sajnálom, hogy az életük összeomlott, hogy nem tudtak túllépni a gyászon és sajnálom azt is, ami az apával történt. Börtönben volt a helye, de nem kívántam a halálát. Próbáltam ott lenni a többieknek ezután, de nem kértek belőlem, én pedig, tiszteletben tartva ezt magukra hagytam őket. Azt gondoltam ezután, hogy ennyi,  hogy többet nem keresztezzük egymás útját, de a sorsnak más véleménye volt és van.
Homlokomra ránc költözik szavai hallatán, nem múlik sokon, hogy olyasmit mondjak válaszként, amivel csak tovább rontanék a szituáción, ezt pedig amíg lehet, szándékomban áll elkerülni. Nyelvemre harapok hát és igyekszek annyit fintorogni, amennyit feltétlenül szükséges.
- Abban bízok, hogy nem maradok sokáig – vallom be őszintén, egyetlen millimétert se mozdulva a szék felé, attól tartva, ha kényelembe helyezem magam, már semmi esélyem se lesz lelépni még azelőtt, hogy elkezdődne a beszélgetés.
- Igen, ezt gondolom – szapora bólogatás kíséretében erősítem meg szavait, örülve annak, hogy rátértünk vége a lényegre és haladunk valamerre, hamar kiderül azonban, hogy nem ugyanazt az irányt válaszottuk mindketten.
- Úgy – habozás nélkül vágom rá, kitartva álláspontom mellett, még ha érzékelem is már, hogy nem lesz olyan könnyű a dolgom, mint reméltem. Attól nem félek, hogy alkalmatlannak nyilvánítanának, tudom, hogy a sérülés semmin nem változtatott, fizikailag és lelkileg tökéletesen megfelelek és értek is ahhoz, amit csinálok. A kérdés inkább az idő, hogy mennyit kell várnom, amíg végre kimondják, amit már rég tudok, hogy nyugodtan visszamehetek dolgozni.
- A sérülés vagy az, hogy a feletteseim szakértőt sóztak a nyakamba? Az utóbbi pocsékabb – megresztek felé egy széles, laza vigyort, mielőtt elkomolyodva elgondolkoznék, miként válaszoljak rendesen is kérdésére. – Megsérültem, igen, de azért, mert azt tettem, amit kellett. Nem figyelmetlenség vagy felületesség volt az oka, pontosan tudtam, hogy mi lesz a következménye a mozdulatomnak - megrántom vállam, mintha az egész semmiség lenne és tulajdonképpen az is. Döntést hoztam, megsérültem, pont. Nincs semmi ebben, ami különösebb diskurzust igényelne, ami miatt nem dönthet nyugodt lelkiismerettel az engedély aláírása mellett.
- Szóval mennyi ilyen alkalomra lesz szükségem ahhoz, hogy végre visszamehessek dolgozni? – sóhajtom kínlódón, beletörődve abba, nem fogom ezt olyan könnyedén megúszni, mint szeretném.
Police

avatar

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Caius és Aya elsőfelvonás    Vas. Nov. 18, 2018 1:56 pm
Csak nem akar leülni, erre már azért összehúzom a szemöldökömet, és feljegyzem a kis noteszembe, aminek az elején az ő neve áll. Abban bízok, hogy nem marad sokáig…Érdekes, én viszont nagyon nem látom a helyzetet, sőt pont az ellenkezőját látom.
- Esetleg ezt értsem úgy, hogy esetleg szeretné megtagadja a kezelést, ha gyorsan akar távozni? – nézek fel kíváncsian a papírjaimból. Hangomban semmi szemre hányás, vagy egyéb nem található, de még is ott rejtőzött benne valami megfoghatatlan. Legbelül pedig magamban kiabáltam, hogy tedd meg, gyerünk tedd meg és már is én nyerek.
- Értem – és ezt is szépen feljegyeztem magamnak, hogy a beteg úgy véli nincs szüksége kezelésre, ami általában arra enged következtetni, hogy még is csak van. A végén még hazudnom sem kell.
- És milyen az előbbi? – nézek rá kíváncsian miközben kényelmesen hátra dőlök a székemben. Én nagyon jól el vagyok főleg azt látva, hogy mennyire feszeng, és tiltakozik minden ellen.
- És milyen volt a halálközeli élmény? – jött a következő kérdésem, mert ahogy olvasgattam a papírjait egy hajszálon múlott az egész.
A kérdését halva egy apróka mosoly féle jelenik meg a számszegletében. Visszadőlök az asztalomhoz, és írok még pár dolgot fel magamnak róla, majd felnézek rá.
- A ma nap csak egy felmérés volt, hogy van e ténylegesen szükség kezelésre , és miután igen csak tagadásban él, és tiltakozik a kezelés ellen, így most a felettesei fogják eldönteni, hogy egyáltalán visszamehet e dolgozni. Nekem kötelességem ezt jelenteni, és leadni – fejeztem be a jegyzetelést teljesen, és felnéztem, hogy vajon most mit fog lépni. Elfogadja ezt, vagy neki áll szépen kérlelni, hogy ezt a papírt ne adjam le, jár ő hozzám szépen, rendesen vagy tovább tiltakozik minden ellen.
Med

avatar
❖ age :
30

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Caius és Aya elsőfelvonás    Csüt. Nov. 29, 2018 10:12 pm
Homlokom ráncolva méregetem, gondolatok százai suhannak át elmémen, mielőtt egy halk, szenvedő sóhaj kíséretében mégiscsak elfoglalnám a felkínált széket. Úgy tűnik, minden reményem ellenére, nem fogok egyhamar szabadulni innen, akkor pedig már akár helyet is foglalhatok, hátha megjátszott boldog együttműködésem meghozza a kívánt eredményt.
- Nem tagadom meg, de kétlem, hogy szükségem lenne rá – feleletem lassú elővigyázatossággal hagyja el ajkaimat. Fogalmam sincs mi, valami azonban mégis azt súgja, jobb lesz óvatosnak lennem. Nem tudom elhinni, rosszat akarna nekem, közös múltunkból fakadó jogos ellenszenve ellenére se, s mégis, vigyáznom kellene arra, mit ejtek ki a számon.
Hiába minden elhatározásom az együttműködés szükségességével kapcsolatban, kérdéseire mindössze vállam rángatom. Nem akarok, de leginkább nem tudok válaszolni egyikre se, legalábbis érdemben nem. Összehordhatnék mindenfélét csalódottságról, fájdalomról, rémületről, meg ki tudja még mikről, épp ezek is azok, amiket hallani akar talán, s mégis, képtelen vagyok rávenni magam, hogy kimondjam őket tényleg. Legalábbis egyelőre.  Ezen érzésem alapján, még akár be is ismerhetném, nem tenne rosszat néhány beszélgetés, ehhez azonban nincs professzionális segítségre szükségem, igényem egyéb, kötetlenebb és kellemesebb formában is kit tudom elégíteni, akkor és úgy, amikor és ahogy akarom.
- Komolyan beszélsz? – szinte kiáltásként csúszik ki meglepetésem, s épp csak képes vagyok elnyomni a késztetést, hogy fel is pattanjak, nyomatékosítva nemtetszésemet. Nem mondhatja komolyan! Nem tarthat távol a munkámtól ki tudja, meddig, pusztán azért, mert szerinte rossz előjel, hogy semmi kedvem részt venni olyasmiben, amire nincs szükségem, s mivel csak a helyet veszem el mások elől.
Megkérdezhetném, mit kellene tennem azért, hogy meggondolja magát, meglehet, azzal hamarabb elérném célomat, de ez ijesztően közel húzódna el a lefizetés határához,  márpedig ha valamire, hát arra mindenképpen büszke lehetek, hogy tisztességes maradok a legnehezebb helyzetekben is.
- Szóval úgy gondolod, szükségem van erre a kezelésre? – válasza egészen nyilvánvaló, mégis, hallani akarom, tisztán és érthetően, tőle.
Police

avatar

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Caius és Aya elsőfelvonás    Szer. Dec. 26, 2018 9:47 pm
A sóhaj a megadás jele, és így is lett, végre leült. Ezzel aláírta a …Nem, nem a halálos ítéletet, de kitudja. Bár azért a halálát nem kívánom, csak az életét , de azt apró darabokba heverve a lábam előtt.
- Értem, akkor tehát még sem tagadod meg. Viszont ez így igen csak kétértelmű. Előbb tiltakozik a kezelés ellen, majd elfogadja. Nevezhetjük ezt megadásnak, vagy ténylegesen belátta, hogy szüksége van rá. De ez azt hiszem költői kérdés, hiszen már megválaszoltad az előbb, miszerint kétleg, hogy szükség lenne kezelésre - foglaltam kicsit össze az előbb történteket. Látom rajta, hogy szenved, hogy kényelmetlenül érzi magát, én meg ennek csak örülni tudok, viszont nem mutatom ki.
Folyamatosan a jegyzetfüzetembe firkálok, szó szerint firkálok, csak néha írok le valamit, de neki ezt nem kell tudnia. Viszont roppantul zavar az, hogy nem válaszol a kérdéseimre, csak a vállát rángatja.
- Mondja csak fiatal korában is rángatta így a vállát? Mondjuk gyerek korában? – igen , igen vezessük csak vissza a bajait a csodás gyerekkorára, és tegyük tönkre azt is szépen annak rendje és módja szerint.
- Ami azt illeti nagyon is komolyan beszélek – és ezzel rá is írtam a papírjára , hogy alkalmatlan, nem felelt meg mindezt úgy, hogy lássa is.
- A saját érdeke ez a kezelés, és lássa be, hogy szüksége van rá azok után, ahogy itt viselkedik. Épp csak nem lett dühkitörése, ami csak jelezném súlyosbítja a helyzetét, mert a jelek szerint nem teljesen ura Önmagának, és ezáltal a tetteinek sem. Nem tudja ellátni a munkáját , én pedig így nem engedhetem fegyverrel civilek közé – semmi megjegyzés, egyszerű tényközlés volt ez tőlem. Vitatkozhat , ellenkezhet, sőt tegye csak meg, és az én malmomra hajtja a vizet vele csak.
Cseppet sem sajnálom, sőt valahol lelkem egy zugában örömömben ugrálok látva szenvedését. Látva mennyire nem ura magának, pedig még csak az elején vagyunk.
Med

avatar
❖ age :
30

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Caius és Aya elsőfelvonás    
Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down
 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Chicago Guilty frpg :: Chicago :: Belváros :: Saint Joseph Kórház-
^
ˇ