Dayana Graham " újra töltve "

12 éve kezdődött a családom kálváriája. Édesanyánk súlyos beteg lett, és az orvosok is azt mondták, hogy ne nagyon reménykedjünk. Egyetlen lehetséges opció egy műtét volt, ami mindenféle képpen már kockázatot jelentett. Végül a szerencse nem állt mellénk, és műtéti komplikációk miatt örökre elveszítettük őt.
Az öcsém nem igen fogta fel az esetet, apám teljesen összetört, én magam pedig halasztást kértem az egyetemen. Nagyival ketten tartottuk össze a családot, így hát mondhatom azt is, hogy számomra ekkor a gondtalan gyermek éveim véget ért, és be kellett lépnem egy kevésbé boldog fiatal felnőtt életbe. A nagyi sokat segített nekünk, és elmondhatom ,hogy ha ő nem lett volna, akkor teljesen máshogyan alakultak volna a dolgok.
Az egyetemet így eltudtam kezdeni tényleg egy év elteltével. Ekkora már összeszedettebb volt a családunk. Apám is új munkahelyet szerzett. Egyedül az öcsém volt az, akit a felszínen kellett még tartani, és ebben nagy szerepet kapott apám új helye, mert sokszor engedték, hogy besegítsen a szervízbe ezzel , azzal. Tanult, figyelt, de leginkább szemelőt volt, és nem csellengett el.

Újabb sors csapás
Azt hiszem ez a rövidke időszak volt életemben az a rész, ahol újra boldognak, és teljesnek érezhettem magamat. A fiút, akit nem rég ismerhettem csak meg azt hiszem, úgy érzem, hogy igen, ő az. Ő az, aki mindent jelenthet majd később számomra. Hogy őt gondoltam e , akkor az igazinak? Igen őt. Támogatott, mellettem volt, kötelesség tudó. Úgy éreztem kiegészült vele a családom… De a sors újra közbe szólt. Családi vacsorához készülődtünk, amikor váratlanul csengettek. Szinte repültem ajtót nyitni.
- Miért vagy egyenruhában, és a társad miért van itt? – kérdeztem nem kicsit meglepődve, de te csak azt mondtad, hogy nem lesz semmi baj, biztos csak tévedés az egész, hogy segíteni fogsz, hogy ott leszel, támogatsz minket, meg minden, majd a szemem előtt bilincselte meg a társad az édesapámat mialatt felsorolta neki a jogait.
Te csak azt mondtad, hogy hívjam az ügyvédet és vele együtt menjek be az őrsre, mert te most nem lehetsz itt, mert, hogy érdekütközés, mert hogy neked most dolgod van, neked most be kell vinned gyilkosságért az apámat. A közös vacsoránkról, a családi otthonból, a gyerekei előtt.


- Hazudtál nekem, azt mondtad minden rendben lesz, hogy már folyamatban van minden, csak idő kérdése, amíg körbe ér a papírmunka, és kiengedik végre. Azt mondtad, hogy haza jön hozzánk… Azt mondtad, hogy vigyázol rá addig és most halott …


Ezek voltak hozzád az utolsó szavaim, amikor elküldtelek melegebb éghajlatra. Szerettelek, de te tönkre tetted a családomat, az öcsémet. Miattad lépet a lejtőre és volt képed 1 év elteltével lecsukni drogbirtoklásért is ahelyett, hogy értesítettél volna. Megtehetted volna, ahogy sok minden mást is, de nem tetted. Elfelejtetted kik voltunk, mik voltunk, de én nem felejtettem el egyiket sem. És lám, lám a sors furcsa fintora, hogy az aktádat most rajták az asztalomra.
Alkalmatlan vagy rendőrnek és ezt be is fogom bizonyítani, ahogy sok minden mást is. Érdekel e, hogy majd nem meghaltál? Nem, de hogy kifogjuk ezt alaposan tárgyalni abban biztos vagyok.
Nem győztem hálát rebegni a sorsnak, amikor Dr. Platt átadta nekem az esetedet, mondván én jobban neki most túl sok betege van. Ő sem, engedett, én meg végképp nem foglak. Vajon e emlékszel még rám ? Emlékszel, hogy ki voltam? Ki volt a családom? Az apám? Vagy az öcsémre, akit megbélyegeztél?

   

Kedves Dayana!
Örülök, hogy végül sikerült kapcsolatokat találnod, és továbbra is erősíted oldalunk közösségét!
A szép kis család jelző nem hiszem, hogy passzol hozzád. Kijárt a "jóból", meg kell hagyni. Kíváncsian várom a folytatást, hogyan bizonygatod az igazad, haladsz a magad útján tovább. És persze, erősíted a városban munkálkodó orvosok sorát. Az egyedi pb választásért külön piros pont
Foglalózz és mehetsz is a játéktérre.