HomeHome    CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Be careful making wishes in the dark
● We will be history and you will remember us for centuries ●
Belépés
Chicagoba!
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multikapcsoló
új arcokkal...





Szavak
tôled, tôlem.
Nem a neved számít,
csak az, hogy itt vagy...
Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég

Aston Miles, Natalie York


A legtöbb felhasználó (41 fő) Szomb. Jún. 02, 2018 7:34 pm-kor volt itt.
Válaszd meg a nézôpontodat,
és megváltozik a valóság.
Dr. Őrült Főorvos
írta: Aston Miles
Today at 4:36 pm

Trystan & Rhysand
írta: Rhysand Blake
Yesterday at 5:01 pm

Aston & Hell ~ I'm just curius
írta: Aston Miles
Yesterday at 12:53 pm

Kórház szag
írta: Aston Miles
Szomb. Nov. 10, 2018 2:34 pm

Jayden & Caius
írta: Jayden Jones
Szomb. Nov. 10, 2018 9:40 am

Partnerkeresô
írta: Heloise D. Nolan
Szomb. Nov. 10, 2018 5:05 am

Ismét veled
írta: Aiden Lee
Pént. Nov. 09, 2018 6:12 pm

Justin & Sky| fckin' Perfect
írta: Justin Jensen
Pént. Nov. 09, 2018 12:55 am

Robin Nova Miller
írta: Leslie J. Brown
Kedd Nov. 06, 2018 8:44 pm

Caius és Aya elsőfelvonás
írta: Caius Aim
Hétf. Nov. 05, 2018 7:39 pm

Bradley Crimson
írta: Philippa Lockheart
Hétf. Nov. 05, 2018 5:52 pm

Édes találkozó
írta: Sophie Nam
Hétf. Nov. 05, 2018 2:39 pm

Zaphyra & Dav
írta: David Osborn
Vas. Nov. 04, 2018 12:20 pm

Trystan Vaugh
írta: Jonah Serpen
Szomb. Nov. 03, 2018 8:31 pm

it's funny how the time flies - Leslie & Riley
írta: Leslie J. Brown
Csüt. Nov. 01, 2018 6:57 pm


Share | 
 

 Derek & Diana - Please, help

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Derek & Diana - Please, help   Szomb. Okt. 20, 2018 5:22 pm


Please help, I trust only in you...


Diana & Derek
- Képzeld, ma azt mondta nekem Simon, hogy hülye vagyok. Csak azért, mert megkergettem az udvaron Lynettet. Pedig csak tetszik és azért csináltam. Lynette nagyon szép lány anya, tudod ugye, melyikőjük az? – kérdezi Cedric, de én csak a duruzsolást hallom. Zsong a fejem, ma valahogy nem érzem jól magam. Még mázli, hogy nem kellett mennem dolgozni. Az útra koncentrálok, mikor újra meghallom a fiam hangját a hátsó ülésről. – Anya, hallod? Anya! – szól most már kicsit hangosabban, mire a visszapillantóba tekintve nézek rá.
- Hm? – Nem figyeltem, nem tudom miről beszél, kezdek a fejfájástól homályosan látni, de a hotel már nincs messze, nem akarok megállni.
- Azt kérdeztem, hogy… - kezd bele újra és koncentrálnék is, de az út szélén egy férfit pillantok meg, aki… Isten az atyámra, ez Killian. Jóságos isten. Gyorsakat pislogok, hátha akkorra eltűnik előlem a volt férjem képe, de abban a pillanatban rohanni kezd az autó felé, én pedig hirtelen rántom el a kocsi kormányát a bal irányba, ami aztán fülsüketítő csattanással találkozik a másik sávban közlekedő gépjárművel. Körülbelül húsz másodperc telhet el, mire magamhoz térek és kipattannak a szemeim a rémülettől. Először Killian után kutat a tekintetem, körbenézek, a kocsi elé, hogy nem hever-e a földön, de csak a mellettem lévő autó sofőrjét látom káromkodva elhaladni az autó mellett. A következő fél másodpercben pedig eszembe jut, hogy Cedric mögöttem ült, az autó pedig pont ott csapódott a szembejövőnek.
- Basszus. Cedric, hé! – pattanok ki egyből az autóból és rohanok a hátsó üléshez, de én is megszédülök, meg kell kapaszkodnom az ajtó szélében. – Ébredj, hallod? Cedric  - szólongatom a nevén, míg végre kinyitja a szemét.
- Normális maga? Meg is halhattunk volna – üvöltözik a hátam mögött a pasas, amire most aztán végképp nem vagyok vevő, a fejem szétszakad és nem érzem jól magam. – Hívom a rendőröket – háborodik fel, amire aztán én is kiakadok és megfordulok, hogy szemtől szemben legyünk egymással.
- Az egyáltalán nem szükséges – jelentem ki határozottan. – Itt a számom, hívjon fel, fizetem a javítási költségeket – próbálok nyugodt maradni, de az tényleg nem hiányzik, hogy egy fikarcnyit esélyét is megadjam annak, hogy a rendőrök elé kerüljek.
- Anya, nagyon fáj – nyöszörög a fiam a kocsiban. Én pedig lefirkantom a számom és a pasas kezébe nyomom, majd visszaülök az autóba, ami nincs túl jó állapotban, de legalább a kórházig kibírja. Itt van egy köpésre. – Mi történt? – kérdezi, és nagyokat pislogva elalszik.
- Cedric, ne aludj el, hallod?! – ébresztgetem, miközben rátaposok a gázra. Még egyszer körülnézek, mert a férjem képe olyan valóságos volt, hogy még mindig nem vagyok benne biztos, hogy képzeltem. Képzeltem? Képzelgek is már?! Ez remek… Picsába!
- Anya, nagyon fáj, mi történt? – ébred meg újra. – Rosszul vagyok.
- Mindjárt kicsim, pár perc és a kórháznál vagyunk. Lélegezz nagyokat.- Az autó pont hozzá csapódott, így elképzelhető, hogy beütötte a fejét, legjobb esetben agyrázkódása van. Rosszabbra gondolni se akarok.
Pár perc alatt leparkolok a kórház előtt és felkapom a gyereket, úgy rohanok befelé vele.
- Szia. Derek itt van? Szólj neki légy szíves. A hármasban várom, siessen, mondd neki, hogy sos! – rohanok, miközben hátraszólok Annienek. Nem akarok belegondolni most, nem így akartam tudatni Derekkel, hogy van egy gyerekem, aki lehet, hogy az övé, de most nem számít ez sem, csak az, hogy rendben legyen. Míg odaérek vele az ellátóba, végig a karját fájlalja. A fejemhez kapok, úgy érzem, mintha kalapáccsal ütnék, de most inkább azon gondolkodom, hogy egyrészt mi lesz Cedrickel, másrészt miből fogom kifizetni azt a kurva autókár, harmadrészt pedig mit fog szólni Derek.
- Mindjárt. Feküdj le – teszem le az ágyra, és mikor nyílik az ajtó kétségbeesve nézek a férfire.
- Segítened kell – mondok egyelőre csak ennyit, de nyilván nem maradhat magyarázkodás nélkül a dolog. Fény derül a titokra…  

614┃YOUTUBE┃  futás  szivecske   ┃
Med

avatar
❖ age :
30
♡ :


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Derek & Diana - Please, help   Vas. Okt. 28, 2018 8:32 pm
to; Diana

-Nagy a baj doktor úr? - A nő hangja ijedten verődik vissza az orvosi világoskékre meszelt falairól. Újra és újra végigfuttatom sötétlő íriszeimet a feketén-fehéren leírtakon, homlokom gondolkodó ráncokba fut.
-...A CT leletben egyértelműen felmerül a rosszindulatúság. Mindkét emlőben számos, kisebb-nagyobb méretű elváltozásokat írnak le, ráadásul a hónalji nyirokcsomókban is vannak megnagyobbodások. Itt PET CT-t javasolnak, de szerintem ennek mindenképp műtét lesz a vége. Azért előtte mutassuk meg egy onkológusnak is, hogy ő mit javasol. - Komolyan nézem a szemeit, azt ahogyan az arckifejezése csalódottá, majd ahogyan egyre inkább felfogja a dolgokat, rémültté, elveszetté, zavarodottá válik és csak mered az előtte heverő leletére.
-Miss.Montgomery, értette amit mondok? - Kissé lejjebb sandítok, hogy a szemeibe nézhessek, melyek megtörtségről, teljes ürességről árulkodnak. Gyűlölöm a munkámnak ezen részét. Szembesíteni a beteget a diagnózissal, felvázolni a lehetőségeit, reményt adni neki még akkor is, amikor én már rég tudom az egész szarnak a végkimenetelét.
-Igen, számítottam rá. - Dadogja vékony hangján, tekintete mégis kimondott szavainak ellenkezőjéről árulkodik ahogy üveges szemekkel maga elé mered és keresi a kiutat ebből az egész káoszból, melybe keveredett. A kopogásra egyszerre rezzenünk össze. Bocsánatkérően nézek rá, a nő feláll és idegesen igazgatni kezdi a ruháját. Alighogy kimondom a varázsszót: szabad, az egyik ápolónőm máris tokostul ránk rúgja az ajtót, és valamit hadarni kezd Dianaról. Sűrű elnézések közepette fogadalmat teszek a nőnek, hogy még a héten felhívom, hogy mit sikerült konzultálnom az onkológussal, majd leakasztom a köpenyemet a fogasról és kettesével szedve lefelé a lépcsőket, megcélzom a sürgősségit, azon belül is a hármas vizsgálót. Mielőtt lenyomnám a kilincset, mindenre felkészülök, a lehető legrosszabbra, de amikor beteszem magam mögött az ajtót és megfordulok, meg kell kapaszkodnom a kilincsben, többször is megrázom a fejem, hogy elhiggyem amit látok. Na vegyük sorra a lehetőségeket... Vagy megtért és jóságos tündér keresztanyává avanzsálódott, hogy örökbe fogadjon egy gyereket, vagy valaki letette a kis srácot a lakása elé, vaaagy -és remélem, hogy ez az opció áll a legtávolabb az igazságtól-, a gyerek az övé, csak legutóbb elfelejtett szólni róla... Értetlenül járatom kettejük közt a tekintetemet, majd ellököm magam az ajtótól. Össze kell szednem magam! Most úgy kell tekintenem rájuk, ahogy orvos szokott a betegére, a részletek ráérnek később is.  A köpenyemet felakasztom a fogasra, majd átszelem a köztünk lévő távolságot. Minél tovább nézem a gyerek arcát, a szemeit, a vonásait, egyre ismerősebbnek tűnik. Talán csak bebeszélem magamnak az egészet, talán már képzelődöm így a tizenkettedik órámba lépve. Talán...
-Helló! Én Derek vagyok. - Kezet nyújtok a kiskrapeknak és még egy mosolyt is megengedek magamnak, ami lehetne őszintébb is, de a lényeg, hogy a gyerek megnyugodjon, a pszichés vezetés nagyon fontos a betegellátás közben.
-Hogy hívnak?
-Cedric vagyok. - Hüppögi riadtan és Diana keze után nyúl. Elrévedve bámulom ahogyan ujjaik összefonódnak, ahogy szinte teljesen pontosan illeszkednek egymásba akárcsak a legó. Tekintetem kezükről Diana arcára vándorol és néhány néma másodpercig úgy méregetem, mintha olvadni akarnék benne. Végül visszafordulok a gyerekhez. Rákönyökölök a vizsgálóágy szélére, amin fekszik, így nagyjából egy magasságba kerülhetek vele.
-Cedric, most nagyon bátornak kell lenned. Szeretném, ha befeküdnél egy csőbe ami olyan lesz, mint egy űrhajó, csinálnánk egy fényképet a fejedről, utána meglátjuk, hogy ezzel itt mit lehet kezdeni. - Az utolsó szavaimnál a szemöldöke mentén futó repesztett sebre célzok, melynek széleit hüvelyk és mutatóujjam közé fogva szorítom egymáshoz, hogy felmérjem a helyzetet, kell-e varrni, vagy megúszhatjuk valami egyszerűbbel is.
-Úgy látom Diana is megsérült. Szeretnéd, ha veled menne, vagy nagy fiú vagy, és megengeded, hogy addig megvizsgáljam őt is?
-Ő az anyukám! Nagy fiú leszek, de gyógyítsd meg! - A levegő a mellkasomban reked és minden mozdulatnál egyre szorosabban fojtogatja a gigámat. Nagyokat nyeldekelve felegyenesedem és mielőtt intézkedhetnék, hogy betegszállítót hívjak, aki majd elviszi Cedricet, Diana fiát az MR-re, meg kell kapaszkodnom az ágy szélében. Érzem ahogy lever a víz, ahogy a lábaim megremegnek a súlyom alatt. Nem nézek Dianara, nem bírok rá nézni. Egyszerűen csak a számítógéphez ülök -vetődöm-, és kinyomtatom a kérőlapokat, melyeket a betegszállító kezébe nyomok, és csak akkor fordulok a székkel a nő irányába, amikor az ajtó becsukódik mögöttünk. Mélyet sóhajtok, majd még egyet és még egyet. Azt se tudom, hogy hol kezdjem.
-Ugye tudod, hogy én nem vagyok gyerekorvos? - Dörmögöm, majd idegesen a hajamba túrok, és csak akkor állok fel amikor már elég erőt érzek a lábaimban ahhoz, hogy meg is tudjak állni rajtuk. Gumikesztyűt húzok és megpaskolom a vizsgálóágyat.
-Pattanj fel. - Utasítom, hogy üljön fel. Hangom földön túli, mintha nem is ugyanabban az univerzumban lennénk. Az előkészített tálcáról vattát és fertőtlenítőt ragadok, hogy a halántékán éktelenkedő sebet lefertőtleníthessem.
-Mi történt? - Töröm meg végül a feszültséggel teli kínos csendet, majd a seb összehúzó ragasztó csíkok után nyúlok. Tekintetem ugyanolyan komoly, és rideg, hangom távolságtartót.

Med

avatar
❖ age :
35
♡ :



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Derek & Diana - Please, help   Hétf. Okt. 29, 2018 10:05 pm


Please help, I trust only in you...


Diana & Derek
Azért majd lehet, hogy megpróbálom elsunnyogni kicsit Derek előtt, hogy Cedric a fiam, de nagy valószínűséggel rá fog jönni, mert azért hasonlít valamilyen szinten rám is, és persze a gyereket sem tudom kényszeríteni semmire, arra meg végképp nem, hogy fogja be a száját. Nagyon beszédes, és azt hiszem, még ilyen állapotban is dumálni fog. Bár inkább beszéljen, minthogy bármi baja legyen, mert abba teljes biztossággal bele pusztulnék.
Mikor Derek végre megérkezik, látom az arcán a meglepettséget, hogy nem igazán hiszi el, amit lát. Nem csoda, hiszen hat évvel ezelőtt még egy lapon nem lehetett említeni a nevemet és egy gyereket, de azóta már más idők járnak.
- Most ne gondolkozz, csak segíts – mondom megerősítésképp, mert nagyon nincs időnk arra, hogy magyarázkodni kezdjek, arra meg végképp nincs, hogy elkezdje összerakni a képet.
Hála az égnek Derek is hamar magához tér, így neki is lát a feladatnak, és körülbelül harminc másodperc alatt le is esik az állam, hogy milyen jól bánik a gyerekekkel. Ja, persze, neki is van egy, nyilván már majdnem hat év alatt hozzászokott a feladathoz.
Megfogom Cedric és közbe sem tudok nagyon avatkozni a párbeszédbe.
- Aztán majd holnap elmesélheted annak a Simon gyereknek, hogy mennyire bátor vagy – mosolyodom el halványan és végig simítok az arcán.
Mikor Derek a nevemen szólít, már sejtem, hogy most Cedric közbe fog szólni, mert nem fogja „tűrni”, hogy az anyját Dianának hívják a számára. Még háromig sem tudok számolni és már tudatja is Derekkel, hogy az anyja vagyok. Az arcomra egy kisebb kényszermosoly ül ki. Megköszörülöm a torkom, kicsit nagyon kellemetlenül érzem most magam. Ha valaki, a fiam aztán tényleg zavarba tud hozni, pedig ez nagyon kevés embernek szokott sikerülni. Azon viszont meglepődöm, hogy hajlandó egyedül elmenni az MR-re, viszont ezzel legalább egy kis időt nyerek Derekhez, hogy pár szóban magyarázatot adjak erre neki.
- Ügyes legyél, itt várlak – nyomok egy puszit az arcára, aztán miután becsukódott az ajtó, szembe fordulok Derekkel.
- Tudom – mondok ennyit és esdeklő tekintettel nézek rá. Most komolyan aggódom a gyerek miatt, szóval egyáltalán nem színészkedem. – Tudom és köszi. Nagyon. Nem akartam máshoz vinni. Nyilván, ha olyan baja lenne, akkor tovább megyek, de... erre inkább nem akarok gondolni – sóhajtok nagyot és a fejemhez kapok, mert iszonyatosan hasogat még mindig. Felszisszenek és behunyom a szemem és még mindig azon gondolkodom, hogy az autóban képzelődtem-e vagy esetleg hasonló alakot láttam, mint Killian, netalántán... nem. Az nem lehet, hogy ő. Láttam meghalni.
Lassan az ágyhoz sétálok és felkászálódom rá. Nem szólok semmit, nem tudom, mit kellene mondanom, a levegőben pedig tapintható most kettőnk közt a feszültség. Meg is értem, hiszen simán a szeme közé hazudtam a múltkor is, mellesleg még parlagon is hagytam, szóval valószínűleg nem gyengén sérült az egoja. Már csak az a kérdés, hogy elkezdett-e számolni és összerakta-e a képet fejben, hogy van rá esély, hogy az övé a gyerek.
- Nem tudom. Igazából szarul éreztem magam egész nap, a kocsiból meg mintha elém lépett volna valaki... és aztán elrántottam a kormányt. Basszus a kocsi is – sóhajtok fel, mert arról még fogalmam sincs, hogy honnan fogom kifizetni a saját kocsim és a másikénak javíttatását. Juhú! Nehogy már egy hetem problémamentes legyen. – Mindegy, csak remélem Cedricnek nincs baja. Lehet, hogy agyrázkódása van, mert rögtön elaludt a baleset után és alig bírtam ébren tartani – ömlik belőlem a szó, és tényleg reménykedem, hogy nincs komoly baj. Felszisszenek, ahogy a fertőtlenítő a sebet éri és az ujjaim erősen az ágy szélébe kapaszkodnak.
- Hát... valahogy nem így akartam közölni, hogy van egy fiam, de most már mindegy – rándítom meg kicsit a vállam, de nem veszem fel vele a szemkontaktust. Most tényleg kellemetlen ez így, de nem bízok senki másban itt a kórházban, mellesleg a fele új, még nem sikerült rendesen beilleszkednem újra.
- Ne haragudj, amúgy nincs most más sürgős dolgod? Remélem nem a műtőből rángattak ki – pillantok fel aztán mégis a mogyoróbarna szempárba, amik még mindig kérdéseket rejtenek. – Köszönöm, hogy segítesz, Derek – simítok végig egy halvány mosollyal a bal alkarján, aztán egy ponton megállok és megszorítom, mert megint úgy érzem, mintha kalapáccsal ütnék a fejem és szédülni is kezdek.
- A francba – fújom ki a levegőt. – Kell egy fájdalomcsillapító – préselem a szavakat a fogaim között. Még mindig nem vagyok száz százalékosan jelen, sőt, határozottan rosszul érzem magam, és jó lenne, ha ez hamar megszűnne, mert nagyon nem lesz ez így jó.

719┃YOUTUBE┃  futás  szivecske   ┃
Med

avatar
❖ age :
30
♡ :


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Derek & Diana - Please, help   
Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down
 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Chicago Guilty frpg :: Chicago :: Belváros :: Saint Joseph Kórház-
^
ˇ