HomeHome    CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Be careful making wishes in the dark
● We will be history and you will remember us for centuries ●
Belépés
Chicagoba!
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multikapcsoló
új arcokkal...





Szavak
tôled, tôlem.
Nem a neved számít,
csak az, hogy itt vagy...
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég :: 1 Bot

Nincs


A legtöbb felhasználó (41 fő) Szomb. Jún. 02, 2018 7:34 pm-kor volt itt.
Válaszd meg a nézôpontodat,
és megváltozik a valóság.
Béke?
írta: Christopher Nam
Yesterday at 11:02 am

Josh & Nora - shooting
írta: Joshua Thatcher
Yesterday at 7:47 am

Activity Check 2018.12.16.-2018.12.24.
írta: Christopher Nam
Hétf. Dec. 17, 2018 6:59 pm

JT
írta: Joshua Thatcher
Hétf. Dec. 17, 2018 4:56 pm

I need to hold your hand…always.| Brad&Lippa
írta: Philippa Lockheart
Hétf. Dec. 17, 2018 10:00 am

Partnerkeresô
írta: Elena P. Campos
Vas. Dec. 16, 2018 7:27 pm

Elena Patricia Campos
írta: Kendra Gray
Vas. Dec. 16, 2018 6:59 pm

Hírek
írta: Kendra Gray
Vas. Dec. 16, 2018 6:20 pm

Ismét veled
írta: Aiden Lee
Vas. Dec. 16, 2018 2:32 pm

Josh & Domi ~ part I.
írta: Dominique Storm
Vas. Dec. 16, 2018 12:39 pm

Alexia G. Serpen
írta: Alexia G. Serpen
Vas. Dec. 16, 2018 12:29 pm

Dominique Storm
írta: Joshua Thatcher
Pént. Dec. 14, 2018 10:20 pm

Édes találkozó
írta: Sophie Nam
Pént. Dec. 14, 2018 9:13 pm

Lippa & Josh
írta: Joshua Thatcher
Pént. Dec. 14, 2018 1:25 pm

Trystan & Rhysand
írta: Trystan E. Vaugh
Csüt. Dec. 13, 2018 10:21 pm


Share | 
 

 Diana & Alex

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Diana & Alex   Kedd Okt. 16, 2018 11:30 am
+16

Az ágyon fekszem. Már napok óta csak a plafont bámulom, láthatatlan tintával kötöm össze a repedéseket az álmennyezet átázott felületén, s csak rá tudok gondolni. Csak ő jár a fejemben, kitölti agytekervényeim minden apró kanyarát, vele ébredek és ő az utolsó gondolat, amikor végre ki tudnak annyira ütni a fájdalomcsillapítók, hogy el tudjak aludni. Unatkozom, börtön számomra ez a hely, s a vállamba szúr kés helye a béklyó, ami fekvő helyzetben tart. Már tudok ülni, de még mindig szétszakad a fejem, ha kiegyenesedem, már tudok járni, de minden egyes mozdulat kínkeserves, ahogyan a varrat minden egyes lépésnél megfeszül. Talán megérdemlem, kiérdemeltem azzal az éjszakával ezt a poklot, rászolgáltam arra, hogy fájdalom és szenvedés kísérje a gyógyulásom.
Az új társam minden egyes nap meglátogatott, minden egyes alkalommal csak elbeszélgettünk egymás mellett, ő kitűntetést fog kapni, hogy megmentette az életem, én pedig betegszabadságot, hogy teljesen felépüljek. Pedig, ha tudná, hogy a nemes cselekedettel milyen szörnyű események sorozatát indította el, s most nem arra gondolok, hogy ebben az ágyban kell feküdjek, hogy a szerek nélkül képtelen lennék aludni. Ha nem ment meg, ha hagyja, hogy meghaljak még az is jobb lett volna, mint vele találkozni, akit minden ajtónyikorgásnál látni remélek, akinek illata azóta is az orromban köröz, akinek kemény, forró ölelését még mindig a farkam körül érzek. Miért nem hagytál meghalni? Miért?
- Egyre jobban nézel ki tesó, pár nap és újra az utcán leszel, hidd el!
Nem kommentáltam reménnyel teli szavait, csak mosolyogtam és bólogattam, mint amikor az orvosok hada vesz körül vizit alkalmával. Ismeretlen orvosok és sosem látott nővérek, de ő nem látogatott meg azóta. Nem láthattam vöröslő tincseit, lágy mosolyát, nem tapinthattam meg combjának puha közét, nem kefélhettem ribanc testét. - Hozzak valamit? Újságot, csokit, banánt?
Nem kértem tőle semmit, csak arra vágytam, hogy hagyjon végre békén, hogy újra egyedül lehessek, hogy magamra húzzam a lepedőt és eltűnjek a világ számára. Mintha megértette volna, hiszen a következő pillanatban felállt és elköszönt, vigyorogva érintette össze az ökleinket, majd amilyen gyorsan jött, olyan hirtelen távozott.
Így teljesüljön minden vágyam, csalt mosolyt ajkamra a felismerés, de utána azonnal elkentem, hiszen más vágyam nem volt csak ő. Az egyetlen! Szuszogva ültem fel, fájt minden mozdulat, s ahogyan letoltam az alsómat, úgy léptem ki belőle, amikor felálltam. Nem akartam teher lenni tovább, engem ne mosdassanak, ne cseréljenek alattam tálat, nincsen szükségem semmire és senkire... Csak rá. Csak rád!
Botorkálva jutok el a mosdóig, ajtaját magamra csukom és az arc, ami visszatekint rám a tükörből, valaki másé volt. Ugyanazok a vonások, ugyanaz a szempár, de valami mégis más volt. Valami nem volt rendben, s csak arra tudtam gondolni, hogy egy zuhany segíteni fog. Kitisztítja a fejemet, elhajtja róla a gondolataimat, de ahogyan magamat tapintottam a langyos víz sugarában, ő jutott eszembe. Ő volt az, akinek saját ujjaim érintését véltem, gondolataim szenvedélyes fantáziát vetítettek szemeim elé. Láttam őt, éreztem testének melegét, hallottam a hangját, illatát éreztem orromban felsejleni. Hozzám ért, csókját éreztem egyre meredő férfiasságomon, ujjai mozgatták a bőr húsom keménységén. Felsóhajtottam, szemeimet becsuktam, a mosdó hideg falához vetettem a hátam, élveztem saját markom munkáját, miközben víztől nedves tincseibe markoltam bele.
Rosszul mozdultam, egy óvatlan pillanatban felordítottam a fájdalomtól, de nem eresztettem el magam, nem győzhet a szenvedés, saját magamat uralom, nem győzhet, nem ... de mégis eluralkodott rajtam, s görcsbe rántotta minden egyes izomtónusom, majd összegörnyedve terültem el a zuhanytálca szappanhabos felületén.
Fel akartam állni, meg akartam mozdulni, de képtelen voltam rá, lehetetlen vállalkozás volt számomra, s akkor pillantottam meg a kis gombocskát a falon, mely talán az egyetlen mentsváram lehet ebben a kifordított helyzetben. Utolsó erőmmel nyomtam meg a nővérhívót, s csak akkor gondoltam bele, hogy férfiasságom még mindig az égnek meredve jelzi a pillanatokkal ezelőtt történteket. Bizonyítéka annak, hogy mennyire szánalmas emberré, korccsá váltam, akit csak a vágyak és a szenvedély hajt, aki képtelen másra gondolni, mint rá. Lippa...
Police

avatar
❖ age :
33
♡ :


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Diana & Alex   Hétf. Okt. 29, 2018 4:23 pm


Hey handsome, sorry to disturb...


Alex & Diana
Már komolyan azt érzem, hogy soha a büdös életben nem fogunk ma hazamenni. Olyan komótosan megy az idő, hogy esküszöm, fél órája néztem rá az órára, akkor volt kereken tizenöt óra hat perc, most pedig tizenöt óra tíz percet mutat. Tuti, hogy az órával van a baj a falon... Az elmúlt két órában körülbelül tizenhét ágytálat cseréltem ki, amitől már a szőr is égnek áll a hátamon. Nem gondoltam, hogy ennyire nehéz lesz visszaszoknom erre a munkára, de így hat év kihagyás után igen embert próbáló feladat.
- Könyörgöm, valaki öljön meg. Elalszom rögtön. Már öt kávét toltam le a torkomon, de nem igazán érzem a hatást – mormogom a nővérpultra dőlve. A percek ólomként nehezednek a szemeimre és ha nem szólal meg a hülye nővérhívó, amire akkorát ugrok, hogy lefejelem a felettem lévő polcot is, komolyan elalszom. 

- Au. A picsába – mormogom az orrom alatt a fejemhez kapva. Itt biztos, hogy holnapra nagy pukli lesz.
- Úúúú, 406-os kórterem, az enyéém!
- Nem-nem, ne is álmodj róla, az enyém! – ketten hirtelen felpattannak és komolyan csapkodni kezdik egymást. Atya úristen. Lassú fejfordítással, még mindig a fejem búbját tapogatva, értetlenül nézek a főnővérre, aki fejcsóválva mérgelődik az orra alatt a két picsogó nővérke miatt. Nem értem, mi bajuk van, de biztos, hogy nem ágytálat kell cserélni, mert bezzeg azért kurvára nem kapkodnak ennyire.
- Menj Diana, mert ezek mire odaérnek, érdemben sem tudnak segíteni a nyomozónak – mondja, és el is indulok, de az utolsó szóra megtorpanok.
- A nyomozó? – köszörülöm meg a torkom és elgondolkodom azon, hogy ne engedjem valamelyik idiótát inkább be magam helyett. A főnővér értetlenül pislog és int, hogy kurvagyorsan menjek, ki tudja mi baja van a jóembernek, nem szeretné, ha meghalna a mi sutaságunk miatt. Végül is. Kórházban van. Ilyenkor nem dolgoznak a nyomozók, nem? Na meg ebben a fehér ápolónő ruhában amúgy is olyan ártatlannak nézek ki, mint a ma született bárány. Nem kell aggódni, Diana. Csak nyugalom. Nyilván nem lát bele a fejedbe, hogy tudja, megölted a férjedet még hat évvel ezelőtt. Nem, nem és nem. Meg se kottyan, muszáj bemennem, különben miattam fog kipurcanni.
A kórterem előtt még egy pillanatra megtorpanok, de aztán belépek és felmérem a terepet, de sehol senki a szobán belül. Akkor a fürdőben lesz. Koppantok egyet az ajtón, hogy azért mégse legyek túl indiszkrét, de ha hívott és nincs túlságosan nagy baj, akkor csak nem bánja, ha bemegyek.
- Minden ren... – kezdek bele a mondatomba, de aztán elkerekednek a szemeim és a szám elé kapok. – Jóságos ég. Minden oké? – Azt hiszem, kellően elszoktam az ilyen helyzetektől azalatt a hat év alatt, amikor nem dolgoztam az egészségügyben. Közelebb merészkedem pár lépést, és isten lássa lelkem, én próbálok nem oda nézni és keresni vele a szemkontaktust, de egyszerűen nem tudok elvonatkoztatni a meredező férfiasságától.
- Hm, hát én nem bánnám, ha több ember így fogadna néha napján... - akaratlanul el is mosolyodom kicsit, és aztán az arcára terelem a pillantásom, és rájövök, miért küzdöttek ezek a szerencsétlenek annyira, hogy bejöhessenek hozzá. Na, ha ezt meglátták volna, az tuti, hogy rögtön hanyatt vágják magukat.
- Várjon, hozok egy törölközőt – igyekszem kifelé futólépésben a szobába és pár másodpercen belül vissza is térek, aztán kicsit messzebbről rádobom a törölközőt a csupasz alsójára, hogy ne vonzza állandóan arrafelé a tekintetem.
- Mi történt, fáj valamije? – kérdezem, mielőtt még megmozdítanám, mert nem akarok benne semmiféle kárt tenni, de talán csak elterült itt a túlzott fantáziálás közepette.

554┃YOUTUBEdoboz bugyi   ┃
Med

avatar
❖ age :
30
♡ :


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Chicago Guilty frpg :: Chicago :: Belváros :: Saint Joseph Kórház-
^
ˇ