HomeHome    CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Be careful making wishes in the dark
● We will be history and you will remember us for centuries ●
Belépés
Chicagoba!
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multikapcsoló
új arcokkal...





Szavak
tôled, tôlem.
Nem a neved számít,
csak az, hogy itt vagy...
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (41 fő) Szomb. Jún. 02, 2018 7:34 pm-kor volt itt.
Válaszd meg a nézôpontodat,
és megváltozik a valóság.
Verita Fuente - A Fuentes vezetője
írta: Windy Soul
Vas. Jan. 13, 2019 3:24 pm

Csoportok
írta: Windy Soul
Vas. Jan. 13, 2019 3:04 pm

Lena Serpen
írta: Jonah Serpen
Vas. Jan. 06, 2019 2:37 pm

Kristen Serpen
írta: Jonah Serpen
Vas. Jan. 06, 2019 2:35 pm

Karakterkereső kód
írta: Windy Soul
Vas. Jan. 06, 2019 2:29 pm

Hírdetésünk
írta: Windy Soul
Vas. Jan. 06, 2019 2:22 pm

Hírek
írta: Windy Soul
Szomb. Jan. 05, 2019 6:17 pm

Elôtörténet sablon
írta: Windy Soul
Szomb. Jan. 05, 2019 4:15 pm

Drága sógorom
írta: Elena P. Campos
Pént. Jan. 04, 2019 4:34 pm

Béke?
írta: Christopher Nam
Kedd Jan. 01, 2019 6:48 pm

tomorrow never came
írta: Jonah Serpen
Kedd Jan. 01, 2019 11:33 am

Avatar- és névfoglaló
írta: Colin M. Callahan
Pént. Dec. 28, 2018 10:43 am

Colin M. Callahan
írta: Kendra Gray
Pént. Dec. 28, 2018 10:26 am

Julia Carver
írta: Julia Carver
Csüt. Dec. 27, 2018 8:45 pm

Caius és Aya elsőfelvonás
írta: Dayana Graham
Szer. Dec. 26, 2018 9:47 pm


Share | 
 

 Lena Serpen

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Lena Serpen   Vas. Okt. 14, 2018 9:52 pm
Lena Serpen

Könnyebb atomot felezni, vagy lerohanni egy országot, mint kitalálni, hogy mi jár a nők fejében.


Születési Hely, idő:
Chicago, 1992. 04. 05.

Csoport:
Underworld

Szexualitás:
Heteroszexuális

Családi állapot:
Hajadon

Foglalkozás:
Take a look at my name, dear

PlayBy:
Lily James

A családom...
"Amikor fogsz egy rakás összetört darabot, és a megfelelő módon rakod össze őket, akkor valami új lesz belőlük, és hirtelen nem érzik már magukat annyira töröttnek; és biztos vagyok benne, hogy ezt nevezik családnak." Sosem volt apuci kicsi lánya. Legalábbis ez az, amit hangoztatni akart mindig is, elhitetni másokkal, és önmagával is. De, valójában mindig is az volt. Apuci kicsi hercegnője, aki mindig vele akart lenni, az Apja mellett, felnézett rá és csodálta őt. Szerette, s szereti még mindig, a mai napig is, s fogja is szeretni őt az utolsó leheletéig is. Apró kis lányként szinte féltékeny volt édesanyjára,  amiért ő volt apjával, mintha csak a helyébe akart volna lépni. De, hát ilyenek a gyerekek. Szerepeket játszanak, s szeretnek. Mindennél jobban, és erősebben, feltételek nélkül szeretnek. S, mikor bekövetkezik a törés, a mindenki számára nehéz pillanat, az elengedés, az elfogadás - akkor fontos csak igazán a család. Az emberek, akik születésedtől kezdve veled vannak, akik segítenek, hogy túlélj. De, néha ez sem elég. Mert gyenge vagy, és összeroppansz, hiába mutatod azt, hogy mindez másképp van. Az ember, aki mindenre megtanított, akire felnéztél nincs köztetek, s hiába van ott édesanyád, a testvéred, hiába szeretnek, és szereted te is őket feltétel nélkül, már semmi sem lesz ugyanolyan. Soha.

Múltam...
Frissen vörösre lakkozott körmök, pergõ festék. Vékony, sápatag ujj a ravaszon - ráfagyott, akár a szeles, hideg estéken a víz a közútra. Csúszós és veszélyes. Remegõ kezének már csak gondolataiban van helye, az elhomályosult képek között. Cseng a fül -  szinte vérzik a dobhártya, mintha önmagán ejtett volna végzetes lyukat, aortái magukat tépték volna szét, hogy többé  ne kutassa õt a gondolat. Ne találja  meg õt az éjféli harangjáték, mi többre, s többre buzdítja. Melytõl el áll a lélegzete. Visszafojtja, ahogy apró, cukorka nagyságú hópehely színű poros álom csúszik le torkán -  whiskey-vel társítva. Mert úgy érzed igazán. E két anyag kombója az, ami az utolsó leheletet leheli beléd, erõt s bátorságot ad. De, elhomályosít. Fellegekbe zár, sötét parcellába, ahonnan nem vagy elég erõs kitörni; talán nem is akarsz azzá válni. Talán jól esik összerogyni, hallani ahogy a fegyver hangosan csattan, ahogy a talajhoz ér, s követni õt rögtön. Mellõzni a könnyeket, mert az ijedtség túl nagy -  hirtelen tisztul ki az agyad minden egyes aprócska szeglete, melyek mindaddig egyfajta pajzsként vetültek rád, elhitetve, hogy minden, amit teszel -  a valóságnak csupán falatnyi szeglete. Újra remegnek kezeid. Vörösen izzanak, s habár mindig fénylõ szemek helyett borús a szempár, melyet viselsz, újra te vagy. S, gyűlölöd magad, amiért remegsz. Amiért a vöröslõ folyadék folyóként halad feléd, s még jobban utálod a gondolatot, ami agytekervényeid között suhan el, jelenik meg majd tűnik el, mint egy délibáb; öt liter. Valóban ilyen sok lenne?
Eperszínű. Fémes íz kúszik a szádba gyerekkori emlékképből, érzed az ízét, a vér illatát. Érzed az erõs kezet a válladon, mely most képtelen rá, hogy megnyugtasson. Egyetlen dolgot ismételgetsz neki, bizalmadba fogadod, mélyebbre, mint saját véred, s magad sem tudod miért -  de, tudod, hogy sosem árulna el. Majd tekinteted visszafordul. Menedéket keres, de nem talál, így csak nézi, figyeli a vele szemben fekvõ valós életet. Az életet, amit elvett,ami percek alatt szállt ki a lélekbõl, melyhez hozzá volt kötve, s  már magad sem tudod, miért tetted. Miért akartad így látni, megfagyva, vöröslõ folyadékban ázva, de érzed, hogy a lelked mélyére feltörõ éned helyesnek gondolja tetted. Megnyugszol -  meg akarsz nyugodni. Mély levegõt veszel újra, s újra, minden porcikádat füstös érzés járja át. Tüdõd szinte ég, perzseli a világ. Suttogsz, talán félsz, hogy hangod elhagy, elárulja remegésed. Tartani akarod magad, erõsnek látszani -  tudod, hogy meg kellett tenned. Tudod, hogy mindössze egy apró porszemmel kevesebb lesz a világként csúfolt porfészekben, valami mégis gyomrodat facsarja.
Elfogadod a kezed, felkelsz a földrõl, kemény mellkas a mentsvárad, s szíved elõször dobban a mellkasban nyugvó dallamára.

 ***


Lágy hangok duruzsolnak fülében, s ha feneke nem ragadt volna órák óta a kényelmetlen székhez csípõje bizonyosan tekeregne a szobát átjáró ritmusa. Helyette azonban csak ujjai fürgék, ahogy szaladnak a vásznon, elcsúsznak a tengerkék festékben, átsejlik a csillámló feketeségen. Vonalak, foltok és pontok. Semmi értelmük. Ahogyan a fejében cikázó gondolatok sem akarnak értelemmel felruházott folyammá változni. Látása azonban újra  tiszta, újra mindent porcikájában érez, s megint hiszi, hogy minden semmivé lett. A vágyai, az álmai, az érzései -  túlnőttek rajta, és egyben falták  fel.



Vendég
Vendég


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Lena Serpen   Hétf. Okt. 22, 2018 8:27 pm
Üdv köztünk!

Lena
[You must be registered and logged in to see this image.]Drága Hugicám!
Nem titok, nagyon vártam érkezésed és a történeted olvasva nem is bánom a várakozással töltött időt. Az egyedi fogalmazásmód és helyzetleírás megvett, tökéletesen hoztad az elképzelésem. Jó testvér révén remélem idővel velem is megosztod mi is történt és nem csak JD lesz ez a kiváltságos. Apropó... minden erőmmel azon leszek, hogy ne könnyítsem meg a kis románcotokat  evil  De ez csakis a te érdeked fogja szolgálni!

Na irány foglalózni és vesd bele magad Chicago életébe. Persze csak óvatosan a szárnypróbálgatásokkal!



Underworld

avatar
❖ age :
33
♡ :


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Chicago Guilty frpg :: Archívum :: Archívum :: Előtörténetek-
^
ˇ