HomeHome    CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Be careful making wishes in the dark
● We will be history and you will remember us for centuries ●
Belépés
Chicagoba!
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multikapcsoló
új arcokkal...





Szavak
tôled, tôlem.
Nem a neved számít,
csak az, hogy itt vagy...
Jelenleg 12 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég

Hugo Windsor, Kendra Gray, Leslie J. Brown, Natalie York, Philippa Lockheart, Rokuro Sento


A legtöbb felhasználó (41 fő) Szomb. Jún. 02, 2018 7:34 pm-kor volt itt.
Válaszd meg a nézôpontodat,
és megváltozik a valóság.
Avatarfoglaló
írta: Rokuro Sento
Today at 5:52 pm

Kapcsolatkeresô
írta: Diana Woods
Today at 2:29 pm

Bestie time - Lippa&Lemon
írta: Philippa Lockheart
Today at 11:56 am

drunk visit ~ Keezy & Garreth
írta: Garreth Davidson
Today at 10:30 am

Rokuro Sento
írta: Kendra Gray
Today at 9:13 am

Derek & Diana - Please, help
írta: Diana Woods
Yesterday at 5:22 pm

Kórház szag
írta: Aston Miles
Yesterday at 1:34 pm

Bradley Crimson
írta: Leslie J. Brown
Yesterday at 8:13 am

Édes találkozó
írta: Aiden Lee
Pént. Okt. 19, 2018 8:55 pm

Cara R. Garrett
írta: Leslie J. Brown
Pént. Okt. 19, 2018 6:02 pm

Ismét veled
írta: Aiden Lee
Pént. Okt. 19, 2018 5:42 pm

Négyes randi apával és anyával - Jen / Hugo
írta: Leslie J. Brown
Pént. Okt. 19, 2018 4:04 pm

Hiányzásnapló
írta: Hugo Windsor
Pént. Okt. 19, 2018 2:57 pm

Come on skinny love just last the year...
írta: Zaphyra L. Crimson
Pént. Okt. 19, 2018 9:13 am

Clarissa ...
írta: Caius Aim
Csüt. Okt. 18, 2018 11:25 pm


Share | 
 

 come as you are ;; Ezra&Jagger

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: come as you are ;; Ezra&Jagger   Pént. Okt. 12, 2018 7:17 pm
come as you are


A 111-ik utcai Macy’s negyedik emeletén ülök. Pár évvel ezelőtt szoktam ide, amikor rájöttem, hogy a kiárusítás szekciónál az egyik elrejtett ablak pont a város fölé néz. Ha jól pozícionálom magam, akkor órákat tölthetek el azzal, hogy a lenn sétáló embereket bámulom, engem viszont nem lát senki. Ide játok, amikor valami bajom van, amin nem a kokóval akarok segíteni – más szóval kibaszott ritkán járok ide.
Az egyik eladó lány egyszer viccelődött velem, hogy lassan munkát is ajánlanak nekem. Biztos azt hitte, hogy ez valami filmes meet-cute, de én csak az arcába nevettem. Én? Meg a munka? Ugyan hagyjuk már…
Van egy biztonságiőr – az hiszem Jamesnek hívják, de időről-időre más névtáblát látok rajta, lehet akár Dillon vagy Bob vagy Peter is – aki kifejezetten rühell engem. Akárhányszor elsétálok mellette, úgy néz rám, hogy ha anyám egy házitündér csodamanó lenne, már megromlott volna az összes befőtt otthon. Úgy néz rám, mintha én csak valami darab kosz lennék a cipője talpán, amit hiába próbál lekaparni, az makacsul odaragadt és nem mozdul. Bár, valójában tényleg valami hasonló lehetek. Egy lecsúszott csöves, aki néha felbukkan, ücsörög egy kicsit az ablakban, de soha a büdös életben nem fog venni semmit.
Nem mintha megengedhetnék magamnak bármit is, amit a Macy’s-ben árulnak. Vagy akár akarnék is bármit. Ez tipikus a középkorú, közép-gazdag anyukák boltja, akik le akarják nyűgözni a kollégáikat a márkás ruháikkal, de már régen elfelejtették, hogy Calvin Klein és Michael Kors csak alulról nyalják a MET lépcsőjét. Vagy azok a külföldi turisták járnak ide, akiknek csorog a nyáluk ugyanezek a nevek láttán. Furcsa ez a világ. Én személy szerint, inkább lennék halott, mint, hogy többszáz dollárt kifizessek egy nyomorult táskáért vagy cipőért. Ugyan, kit érdekel, hogy mi van a címkédbe varrva édes? Ha a világ szánalmas kis talpnyalója vagy, az sem segít, ha maga Alessandro Michele öltöztetett.
Tehát, amikor zsebre teszem a nyakláncot, ami fél órája kacérkodik velem az üzlet másik felében, az nem azért van, mert előbújt belőlem a sznob. Anyámnak volt valami hasonlója, amikor még gyerek voltam. Emlékszem, ott lógott a nyakából, amikor néha-napján lefektetett aludni és egyszer véletlenül eltéptem. Azért kapaszkodtam bele, mert nem akartam, hogy elmenjen még. Azt akartam, hogy mondjon egy mesét, takargasson be és adjon egy puszit a homlokomra. Reflexből nyúltam a nyaklánca után és a kezemben maradt. Az volt az utolsó, hogy anyám kísért ágyba; ha nem tudtam aludni, Aston volt, aki álomba simogatott.
A zsákmánnyal a zsebemben indulok le a földszintre. Ha loptam is már valaha, azok csak piti kis dolgok voltak. Egy fahéjas csiga, amikor megéheztem itt; egy doboz cigi, amikor nem néz oda az eladó ott. Semmi komoly, semmi értékes.
Mikor elsétálok James mellett – akinek a névtáblája ma azt hazudja, hogy Thomas a neve – rákacsintok. Azt akarom, hogy tudja, nálam van a kurva nyaklánca. Elviszem és nem kerül egy kibaszott centembe sem, az enyém lesz, ő meg kapja be.
Na. Itt nem gondoltam végig.
Amint átsétálok a biztonsági kapun az elkezd visítani és James/Thomas vigyorogva indul meg felém. Mint aki csak erre a pillanatra várt egész életében. Egy szerencsétlen, kopasz biztonságiőr, aki egyszer végre hasznosnak érezheti magát.
”Ürítsd csak ki a zsebedet, kedves! mondja mézes-mázos hangon és én nagyot sóhajtok. A kurva életbe, megint a kapitalista propaganda nyert.
Innentől kezdve egész gyorsan mozdulnak a dolgok. Elvisznek abba a bizonyos „hátsó szobába’, ahol kiderül, valóban eltulajdonítottam a nyakláncot. Kihívják a rendőrséget, közen én idegesen ücsörgök egymagamban. Aston meg fog ölni. A törvénypatkányok megérkeznek, bevisznek a sittre és baszogatnak, amég mindent el nem mondok nekik. Időközben találnak nálam egy fél zacskó füvet és elkobozzák. Basszák meg. Aztán közlik velem, hogy van benntöltöm a hetet – bolti lopás 1000 dollár fölötti értékben (ki gondolta volna, hogy az a kurva nyaklánc ilyen drága, mennyi cuccot vehettem volna rajta) és illegális kábítószerekkel való visszaélés. Ha a vizelet tesztem pozitív, akkor lehet, hogy a tárgyalásig ki sem engednek.
A másik alternatíva az, hogy kicsengetek 1500 dodót és szabadon járhatok-kelhetek és majd a bíróságon találkozunk.
Egy telefonhívást kapok.
Astont nem hívhatom fel. Ő nem tudhatja meg, hogy a kedves kishúga valaha is drogokhoz nyúlt. Mást viszont nem ismerek, akinek lenne ennyi pénze így hirtelen. Tehát egy megoldás maradt.
”Ezra? Mennyi az esélye annak, hogy le tudod Astont húzni 1500 zöldhasúval anélkül, hogy megkérdezné mire kell? Aztán a hatvanötödik utcai őrsre értem jönnél? És útközben vennél nekem egy Marlboro Nextet? Kérlek…” sóhajtom a telefonba. Jelenleg Ezra az utolsó mentsváram, ha ő nemet mondd, bizony itt rohadok egy hétig….

Townspeople

avatar
♡ :


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: come as you are ;; Ezra&Jagger   Szomb. Okt. 13, 2018 7:51 pm


Újra kint


Beteg vagyok. Valami elbaszottul beteg vagyok és nem segít, hogy Aston otthon tart mondhatni leláncolva, mint valami utolsó alja szadomazo videoban a büntetendő felet, aki most én vagyok. A betegségemnek hála napokig alig kaptam levegőt, feküdni nem tudtam és folyamatosan köhögtem. Aston-nak hála ez még inkább fokozódott, hiszen eltiltott tőlem mindent, amit szívni lehet és füstölög.
Jagger néha bedobott a számba valamit, aminek köszönhetően nem kezdtem el a hányásomban feküdni az elvonásitüneteknek köszönhetően, persze a tesó ezt sose tudhatja meg, így legalább azt gondolhatja, hogy annyira nem is vagyok függő, ha ennyire jól bírom. Sosem fogom megérteni, hogy hogy engedheti, hogy egyáltalán a csaj közelébe mehessek, főleg, ha megtudja, hogy dílerkedek is, abból balhé lesz.
Egy ideje vége e kikötözésnek, de még szobafogságban vagyok, ami igazából egész jó. A szobatárs nem sok vizet zavar, valójában észre sem veszem, hogy itt van, csak néha az egér kattogása az, ami felszakítja a csöndet, ami viszont nagyon nem zavar. Kell a nyüzsgés, néha a zaj, ami már nagyon hiányzik. Az utca gyermekének tartom magam és bizony ott mindig van valami. A poén az egészben, hogy mindig nyugodt vagyok, de a teljes csönd és semmit tevés az, ami igazán megtud őrjíteni.
A gyilkosság után kivoltam borulva, mindegyikőnk, akkor nem voltam éppen nyugodtnak mondhatnó, azonban az most sokkal jobban izgat, hogy túl régóta nem voltam dolgozni. Bár nem engednek árulni, de tisztán a tudtomra adták, hogy igényt tartanak a kóstolói szakértelmemre. Már úgyis halott vagyok, mindig ezzel érvelnek, szóval minek keresni még egy ekkora faszt, mint én, hogy kísérleti szerek alá vetem magam.
Amióta azokat szedem többször vagyok szarul és van, hogy kiesik pár dolog és nem csak akkor, mikor valami hatása vagyok é baszod, ez kurva szar érzés, mert ez nem olyan, mikor másnaposan felkelsz, hogy kiesett az este, hanem olyan, mintha egy darabot kiszedtek volna belőled, mintha valami kicseszett szervkereskedő elvitt volna valamit belőled. A kórházban mondták volna, ha nem lenne meg valami létfontosságú részem, ezért megnyugodtam ez ügyben, de nem jó, nagyon nem jó. De a szárnyalás, azért mindent érdemes megtenni, ha valamiben, akkor abban jó vagyok és minek dobnám el az egyetlen dolgot, amiben mindenkinél jobb vagyok, akiket csak ismerek.
Éppen halálra unom magam, mikor csörög a mobilom. Engem soha senki nem hív, csak ha munkáról, vagy drogról van szó, a kettő pedig egy és ugyanaz. Vagy Aston szokott még lecsekkolni, hogy nem adagoltam-e túl magamat valamelyik gödörben, de eddig nem, még nem szabadult meg tőlem. Talán örülne neki, egyre inkább azt érzem, hogy csak egy szemölcs vagyok a farkán, amit nem tud lekaparni, vagy kivágni, mert túl régóta van ott és már az élete része.
Ismeretlen szám. Azt mondják az ilyet nem szabad felvenni, de legalább beszélhetek valakivel a külvilágból, még ha téves is a hívás, akkor meg jól elbaszhatom a hívást, mintha tudnám, hogy kit keres. Még sosem csináltam ilyet, gyerekesnek és fölöslegesnek tartom, de szétunom az agyamat.
-Ezra-mondom végül fel véve, nem szoktam bemutatkozni, nem is szoktam megszólalni, ha hívnak, de miért ne. Akarok hallani valami új hangot a kocka, a húgi és a fogva tartón kívül, aki egyébként nincs itthon. Nat nagyon nincs jól, Aston pedig segg ideg miatta, én is az vagyok, de nem enged be hozzá, betegen ez érthető, de jó lenne látni őt.
-Legalább valami rendeset szívnál-sóhajtom bele lemondóan a telefonba.- Valamit összekaparok a kéróban, ami a pénzt illeti.  Aston nincs itthon, de ne kérd, hogy meglopjam azt, aki mindig kihúzza a seggemet a és a fejemet is a szarból-mondom mérges hangot erőltetve a hangomba, de nem tudom leplezni, hogy mennyire örülök, hogy felhívott, hogy menjek el, akárhova. A rendőrségre.
-Hogy basszak meg minden picsát-eresztek el egy cifrát, miközben fölállok a kanapéról, nem mehetek be, megöltem valakit, kinyírtam egy embert.- Gondolom nem elég ha kintről bebaszom az ajtón a lóvét-indulok meg a titkos helyre, ahol a pénz van rejtve.
A ruhásszekrény.
Itt állok a szekrény előtt és pontosan tudom, hogy hova kell nyúlnom, hogy megszerezzem azt a pénzt, ami kell. -Ne is foglalkozz velem, megoldom, csak ne menj sehova-nyomom ki a telefont, de mielőtt kinyitnám a szekrényt átsétálok Jagger rezidenciájába és áttúrok mindent, míg nem találok valamit beszedhetőt, szívhatót, szúrhatót, lényegében bármit, amivel szinten tudom tartani magamat. Ha nincs elég cucc a véremben, akkor lennék a leggyanúsabb, ideges és zavarodott lennék, így viszont olyan leszek, mint bármikor.

A bogyó és pénz megszerzése után felemelve érzem magam a természetben. Fésülködhettem volna, mégis a zsernyákok közé megyek. Nem attól tartok, hogy most bevagyok lőve, vagy, hogy rengeteg pénzzel a zsebemben sétálok el egészen a halál kapujába, hanem, hogy rám néznek és tudni fogják, hogy mit tettem és én nem fogok ellenkezni, mert sosem hazudok, mindig kimondom amit gondolok, kíméletlenül, igazan. Ahogy most a pénznél is tettem. Szóltam Kevin-nek, ha megjön Aston, akkor szóljon, hogy hagytam neki egy üzenetet, amire kissé remegő kézzel, mert akkor még nem szedtem be semmit, írtam rá, hogy kölcsönvettem az esküvőre félrerakott pénzét, de a héten visszakapja. Ja meg megkérdezi, hogy hova kellett, akkor azt mondom, hogy magánügy, vagy pedig életemben talán harmadjára hazudni fogok neki, vagy elmondom, hogy a főnökeimnek kell, akiknek tartozom a cucc pénzével, amit elhasználtam ahelyett, hogy eladtam volna. Mert ez tényleg megtörtént, csak ahhoz már nem kell ennyi pénz. De ha a héten sokat dolgozok, vagyis mindig testnyílásomba raknak naponta többször valami szert, akkor tényleg megkapja a hét végére a pénzét.
Utálni fog, megfog ölni, ha meg nem ő, akkor Natalie, miután kijött a korházból, hogy elakartam baszni a csodálatos esküvőjüket.
-Üdv, Jagger Mile-s hívott, megvan a dohány-állok meg egy ajtón álló előtt, aki csak felhúzza szemöldökét. Szándékosan mondtam dohányt, mert pénz is van és bagó is, amit kért, persze max egy szálat kap, mert büntetésbe kerül a rendősrég miatt.
Bevezetnek ajtókon és rácsokon keresztül, mikor meglátom az ismerős arcot.
-Kurva szarul nézel ki-üdvözlöm, majd kézen fogva vezetem ki. -A pénzt már leadtam, sose fájt még ennyire egy kifizetés, meg rég volt már ennyi pénz a birtokomban-emlékezek vissza a régi kicsit sem szép időkre és rohadtul nem bánom, hogy egy büdös csöves, drogos lettem, így a szülőkel jobban kicsesztem, mint magammal, mert szégyen vagyok a szemükben, amiről mindenki tud.
-Viszlát-köszönök el, majd már veszem is elő a dobozt és a gyújtót, hogy rágyújtsak, de a kis csajnak nem adok.- Uh, bassza meg, de rég csináltam ezt-mondom és már köhögök is, még nem jöttem ki teljesen abból a csodás felsőlégúti megbetegedésből, de leszarom.- Te is kapsz, csak nem most. Ez a büntetésed, hogy nézed, ahogy elszívok egy, vagy talán több szálat-nézek magam elé bambán.
Nem érdekel, hogy mit csinált, vagy, hogy miért csinálta. Nem fogom nyaggatni, mind a kettőnknek megvannak a dolgai és egymáséval nem szoktunk foglalkozni, valahogy sosem került szóba.
-Tudod, általában nem foglalkozom mások balhéjával, de Aston így is nagyon pocsékul van, szóval magamra veszem a tiédet, most az egyszer-bennem könnyebben csalódna, mint a húgában és most a legkevésbé fasz pörgetően fájdalmas rosszat kell választani.



Townspeople

avatar
❖ age :
26

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Chicago Guilty frpg :: Chicago :: Belváros-
^
ˇ