HomeHome    CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Be careful making wishes in the dark
● We will be history and you will remember us for centuries ●
Belépés
Chicagoba!
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multikapcsoló
új arcokkal...





Szavak
tôled, tôlem.
Nem a neved számít,
csak az, hogy itt vagy...
Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég

Hella R. Moreau, Kendra Gray, Kieron Dante, Leslie J. Brown, Natalie York, Rokuro Sento


A legtöbb felhasználó (41 fő) Szomb. Jún. 02, 2018 7:34 pm-kor volt itt.
Válaszd meg a nézôpontodat,
és megváltozik a valóság.
Avatarfoglaló
írta: Rokuro Sento
Today at 5:52 pm

Kapcsolatkeresô
írta: Diana Woods
Today at 2:29 pm

Bestie time - Lippa&Lemon
írta: Philippa Lockheart
Today at 11:56 am

drunk visit ~ Keezy & Garreth
írta: Garreth Davidson
Today at 10:30 am

Rokuro Sento
írta: Kendra Gray
Today at 9:13 am

Derek & Diana - Please, help
írta: Diana Woods
Yesterday at 5:22 pm

Kórház szag
írta: Aston Miles
Yesterday at 1:34 pm

Bradley Crimson
írta: Leslie J. Brown
Yesterday at 8:13 am

Édes találkozó
írta: Aiden Lee
Pént. Okt. 19, 2018 8:55 pm

Cara R. Garrett
írta: Leslie J. Brown
Pént. Okt. 19, 2018 6:02 pm

Ismét veled
írta: Aiden Lee
Pént. Okt. 19, 2018 5:42 pm

Négyes randi apával és anyával - Jen / Hugo
írta: Leslie J. Brown
Pént. Okt. 19, 2018 4:04 pm

Hiányzásnapló
írta: Hugo Windsor
Pént. Okt. 19, 2018 2:57 pm

Come on skinny love just last the year...
írta: Zaphyra L. Crimson
Pént. Okt. 19, 2018 9:13 am

Clarissa ...
írta: Caius Aim
Csüt. Okt. 18, 2018 11:25 pm


Share | 
 

 Sakkjátszma / Jagger & Aston

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Sakkjátszma / Jagger & Aston   Pént. Okt. 12, 2018 6:47 pm

Ha lehunyom a szemem

elkerülöm így a veszekedéseket, de nem lesz jobb semmi

Még nem dolgoztam fel a történteket, vagy csak nehezen jutok levegőhöz Natalie mentése után, noha jobban van, mondjuk úgy, hogy él és hálásnak kellene lennem, mindenkinek, az orvosoktól a társamig, annak, hogy gecire szerencse, hogy nem kaptunk defektet, nem jött egy őrült autós sem miközben mi több mint hetven mérföld per órával hasítottunk át Chicagon. Kaotikus volt az egész, nem akarok emlékezni, pedig még mindig kezemben érzem a defibrillátort, amivel újraélesztettem őt a mentőautóban, még mindig hallom saját hangom veszett ordítását a főorvossal és kurvára megbántam, még jó, hogy senki sem haragszik érte, senki se vette zokon. Munkám, köcsög főnök ide vagy oda, nekem eddig mindig csak munka volt, hivatás, valami cucc, amiért a pénzt kapom, annak ellenére, hogy éreztem a felelősségét, azonban most teljesen kifordult a világ velem együtt, olyan, mintha a beleim lennének kint és a bőröm belül, mocskos univerzum ez a pokol, gusztustalan és rohadt, mint a tüdőm a harmadik doboz cigaretta után nagyjából két napon belül.
Megvesztem, azt hiszem.
Csend és hullaszag körülöttem, nem kapcsolok TV-t, ha itthon vagyok, nem eszek, nem annyit, mint szoktam, órákat ázok a kádban, mert mosnom kell kezeimet, egész valómat, tisztulni akarok, jobb emberré válni, aki nem hibázik annyit, mint én mentés közben öt perc alatt. Semmi sincs rendben, a kapcsolataim káosszá váltak, mindig mondom, hogy megszerelem a geci mosógépet, de még azóta sem tettem, inkább viszem el a szennyest egy mosodába, mert az gyorsabb és útba esik, nézem az ablak sarkában magának egyre csak teret nyerő penészfoltot, a nappaliban lejött vakolatot a falról, „megcsinálom, lemeszelem” - mondom, de nem történik semmi, s mutogathatok Kevinre, hogy bassza meg, ő is férfi a házban, fogjon hengert azt fessen ki, de áll minden.
Mostanság kurvára csak áll minden.
Két napja nem láttam a húgomat, mondom ezt úgy, hogy talán összesen három órát voltam itthon ez idő alatt, mert cikáztam a kórház - kifőzde - gyógyszertár - mentőállomás között és tartottam a lelket Natalieban, hogy ne akarjon mégis itt hagyni minket, ez pedig nagyon megvisel. Nem vagyok depressziós, nem kell engem sajnálni, csak most messze kerüljön el mindenki, aki vicceskedni akarna.
Mai nap először nyitok be saját lakásomba, szerintem én vagyok az egyetlen, aki elüvölti magát, hogy „megjöttem”, vagy „csáhelló” és ehhez hasonló köszönések, de most ezt sem teszem meg, ledobom táskámat a nappali kanapéja mellé, én meg ráesek seggemmel annak szivacsára. Hátradöntöm fejemet, behunyom szemeimet, s próbálom kizárni a körülöttem lévő világot, mikor ugrok egyet ijedtemben, mivel eszembe jut, hogy a tegnap általam eltört poharak helyére vettem újakat és azok gecire a táskámban vannak. Ahh, leszarom ha összetörtek is, inkább fáradtan ejtem vissza fejemet a támlára és ráncolom össze homlokomat.
- Kurva életbe! - dörzsölöm szemeimet, majd egy sóhajtással igyekszem kiűzni magamból a szenvedést, hogy új erőt véve magamon elmenjek lezuhanyozni. Mikor felállok a kanapéról, akkor veszem észre, hogy valaki van a szobában, na vajon ki lehet az Jagger szobájában, nem kell lángésznek lenni, hogy rájöjjek. Órámra nézek és abban reménykedem, hogy a kocsim műszerfala rossz időt mutatott, de nem, a húgomnak elviekben most nem kellene itthon tartózkodnia. A fürdő helyett inkább szobája felé indulok meg, s megállok annak ajtófélfájának dőlve karba tett kezekkel. Most mi a szart kellene tennem? Fussam le vele hatszázadjára is ugyanazt a kört?
- Megjöttem - nyögök csak ennyit, mert vagyok annyira kifinomult, hogy ne felelősségre vonjam már egy szó után. Ő is tudja, én is tudom, hogy mi merre hány méter, ettől függetlenül megadom az esélyt a változásnak és magamban is reménykedek, hogy csak felrobbant a munkahelye és nem másról lenne itt szó.
- Jó hamar hazaértél...

Med

avatar
❖ age :
26
♡ :


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Sakkjátszma / Jagger & Aston   Pént. Okt. 12, 2018 11:28 pm
i'd rather be dying


Bámulok a hajfestékes dobozra magam előtt. Baromira nincs kedvem befesteni a saját hajam, mert már előre érzem, hogy csak az lesz a vége, hogy kiáll a kezem és helyenként amúgy is foltos lesz. De a fodrászt nem tudom megfizetni, szóval be kell érjem egy wallmartos dobozos hajfestékkel. Még csak nem is a jobb fajtából, szóval nem csoda, ha a szőkéből néha szürke lesz. Sóhajtok egyet.
A konyhából behozok egy porcelán tányért, hogy legyen miben összekevernem a festéket és tudom jól, hogy sosem fogom elmosni, majd kidobom. Sokkal egyszerűbb lenne venni egy műanyagot, de az azt jelentené, hogy egy extra sorba kellene bemennem és a Wallmartban már így is furák az emberek. Majd egyszer veszek pár tányért, hogy azért legyen miből ennünk is. Nem mintha én olyan sokat ennék, vagy valakinek a maradékát lopom el a hűtőből vagy nem eszek. Néha veszek egy pizzát a benzinkúton. De az csak akkor fordul elő, ha egyedül tépek be és nincs kit lehúzzak kajával. Azt az öt dollárt inkább a következő adag fűre költöm.
Miközben a hajamra kenem a festéket Coco betéved a szobámba. Ő elvileg a bátyám bulldogja, de szerintem velem több időt tölt el. De ebben annyira nem vagyok biztos mert az esetek felében be vagyok tépve és beszélgetek a kutyával, arra meg nem vennék mérget, hogy ehhez tényleg jelen van ő is. Mindig nevetnem kell az irónián. Coco. Persze, amikor a nevét nem kapta még egyikőnk sem tudta, hogy egyszer minden értelemben kokó lesz a legjobb barátom. Ó, azok a szép ártatlan tinédzser évek!
Coco pitizik, hogy az ölembe ülhessen. Ez olyasmi, amire én tanítottam meg, de egyedül nem megy neki. A helyzet az, hogy hiába nincsen ebben a házban soha kaja, Coco valahogy mégis rohadt dagadt lett. Annyira, hogy a saját seggét nem bírja el, hogy az ölembe ugorjon.
Ahogy felveszem a füle tövénél rácsöppen a hajfesték és egy pillanatig csak nézem. Mi történik egy amúgy is sárga kutyával, ha kiszőkíted vajon? Rajta hagyom pár percig, hogy kiderüljön és remélem nem égetem le a kutya fülét. Lehet, hogy Aston nem értékelné.
Húsz perc múlva, mikor a saját fejem már tocsog a hajfestékben lemosom Coco füléről. Most már van egy kis fehér folt a szőrén, és úgy néz ki, mintha őszülne. A folt egy kicsit hasonlít a hold krátereire. Meglátom, hogy Aston mit szól és ha nem reagál túl rosszul lehet kiszőkítem az egész kutyát. Aztán átfestem színesre. Mondjuk kékre. Hm… és még be sem vagyok szívva. Erről jut eszembe.
Meggyújtok egy jointot miközben várom, hogy lemoshassam a fejemről a festéket. Ránézek az órára. Még húsz perc. Most pontosan… baszki!
Most pontosan fél négy van és nekem fél órája már a fénymásolóban kellene lennem!
Ehelyett itthon ülök a kutyám és a saját hajamat festve, szipákolva a füves cigit és várva a csodát. Pedig ezen a helyen már majdnem egy hónapot kibírtam! Egy kis lyuk igazából az egész valahol a külvárosban és csak lecsúszott csövesek meg büdös öregasszonyok járnak oda. Úgy őszintén, kinek nincsen még otthon nyomtatója? De hát…
Annyi dolgom volt csak, hogy nyomtassak meg fénymásoljak annak a három embernek, aki éppen betért, meg, hogy rendben tartsam a boltot. Egy hete már azt is rám bízta a tulaj, hogy nyissak meg zárjak. Na, hát erre baszott rá. Szomorú, pedig eskü szerettem ezt a helyet. Nyilván a legnagyobb idióta is meg tudja csinálni, de egyszerű volt és annyira nem is fizetett szarul. Plusz, a tulajt nem zavarta, hogy az ebédszünetemben bekaptam pár tablettát. Csak jobban tetszettem a vendégkörnek.
Hát… erről ennyit.
Megvakargatom Coco fülét és hallom, hogy Aston hazaért. Remélem nem veszi észre, hogy itthon vagyok, mert abból nagy hiszti lesz. Nem is emlékszem, hányszor játszottuk már le ezt a meccset és mindig az a vége, hogy mindketten veszítünk. Mert én nem leszek jobb munkaerő tőle, neki meg csak a feje fájdul meg. Mondanám, hogy miért érdekli, miből lesz kaja előttem meg tető a fejem fölött… De az esetek nagy részében ez az ő pénztárcájából jön, ami fölöttébb idegesítő lehet. Amikor a kicsi húgod drogokra költi a nehezen megkeresett pénzed… Nem mintha fogalma is lenne róla, hogy használok. Legalábbis… remélem nem tudja.
Beköszön, tehát tudja, hogy itthon vagyok. Rábasztam.
Leengedem Cocot az ölemből és kilépek a nappaliba a testvéremhez. Jó szarul néz ki.
Elfelejtettem bemenni, semmi vész. Majd keresek valami mást. vállat vonok. Tudom, hogy neki ez nem elég jó válasz és mindjárt kapom a következő fejmosást. Pedig kurvára nincs kedvem hozzá.
Amúgy is, hol a picsába voltál? Mert itthon biztos nem és úgy nézel ki, mint egy szellem. Aggódva nézem az arcát. A szeme alatti karikák határozottan rosszabbak az enyémeknél, ami semmi jót nem jelenthet…


Townspeople

avatar
♡ :


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Sakkjátszma / Jagger & Aston   Szomb. Okt. 13, 2018 10:01 am

Ha lehunyom a szemem

elkerülöm így a veszekedéseket, de nem lesz jobb semmi

Szinte biztos vagyok, hogy összetört legalább egy pohár a táskámban, szilánkossá vált, höhö, micsoda metafora, már majdnem a sors iróniája is lehetne, ha mélyebben gondolkodnék ilyeneken, most leginkább gondolkodni sem akarok, csak oldódjanak meg a dolgok és menjen tovább az élet, de mégis kitől várnám ezt, nem várhatom senkitől, nekem kell érte tennem, az én hibám, csakhogy magamba zuhantam és jelenleg nem tudom, hogy mit kellene tennem mikor és hogyan.
Elhúzom szám sarkát ahogy rájövök, hogy nem Ezra van a szobában, hanem Jagger, azt sem tudom, hol az a szerencsétlen per pillanat, nagyon remélem, hogy fél órája csak a klotyón ül és jobbik esetben nem széthányja azt, hanem belemélyült a samponos flakon rejtelmeibe. Nem foglalkozok vele, legyen bárhol is, majd később megkeresem, most inkább Jagger szobájába megyek, ahol megállok az ajtajában. Hófehérke itthon van, egyetlen dagadt bulldog törpéjével, látszólag most nem harapott anyaggal telefecskendezett almába, de már a szoba ajtajánál is megérzem a fű illatát. Persze, hogy megismerem, nekem sem kell bemutatni mi az a joint, vele nőttünk fel, ott volt már hatéves koromban is anyámék asztalán, a levegőben, a véremben, a tüdőmben. Kicsit sem lehetnék meglepve, hogy ilyen lett a húgom, a család kinevelte belőle és sajnos én is. Életem egyik legnagyobb hibáinak egyike, amiért máig vezekelek. Szerintem még Coco is jobbra fordul és falnak megy, a bal irány helyett ennyi füsttől.
Kimegy a nappaliba, én pedig megfordulok és teszek kifelé utána pár lépést, de testtartásom nem sokat változik. Biztosan könnyebben tudnám kezelni ezt az esetet, ha nem lennék robbanásig feszült és kiidegelt, nem is a hallottak tartalma zavar, hanem amilyen lazasággal és nemtörődömséggel ezt mondja Jagger, persze, neki ez nem fontos, mellékes a munka, majd lesz más, majd alakul valahogy, majd megdöglik a légy is a falon egyszer...
- Nah, akkor kapard össze magad és indulj melózni - mondom meglehetősen érzelemmentesen, mert ne hagyja már ennyiben a dolgot, küzdjön már érte, a pénzéért, nem mintha neki bármiért is küzdenie kellett volna már ebben a szaros világban, mert mindent a segge alá rakok a tudatmódosító szereken kívül. Azt sem értem, honnan van azokra mind pénze. 
- Ha még most bemész, elnézik neked, talán - teszem hozzá csalódottan, elhal a hangom, mert már megint ezzel kell szembesülnöm. Öntök magamnak teát a kancsóból és azt szorongatva sétálok Jagger felé. Hangom eddig egészen nyugodt, még ha ott is van benne a lappangó energia. Iszok néhány kortyot.
-  Főként kórházban - mondom, mert mit titkoljam pont a húgom előtt, igaz, nehéz róla beszélnem, nem is megy egy húzásra, megtorpanok két gondolat között. - Natalie balesetet szenvedett. Újra kellett éleszteni - nyögöm ki nem a teljes sztorit, de Jagger okos lány és tudhatja, hogy van egy kis esély rá, hogy pont engem riasztottak az esethez. Lehet jobb lett volna, ha nem engem. Újra iszok. Folyadékra van szükségem és ezúttal egyszerre legurítom torkomon a teljes bögre teát.  

Med

avatar
❖ age :
26
♡ :


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Sakkjátszma / Jagger & Aston   
Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down
 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Ghoul Játszma
» Ghoul Játszma

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Chicago Guilty frpg :: Chicago :: Otthonok-
^
ˇ