HomeHome    CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Be careful making wishes in the dark
● We will be history and you will remember us for centuries ●
Belépés
Chicagoba!
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multikapcsoló
új arcokkal...





Szavak
tôled, tôlem.
Nem a neved számít,
csak az, hogy itt vagy...
Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég

Alexia G. Serpen, Bradley M. Crimson, Christopher Nam, Elena P. Campos, Natalie York


A legtöbb felhasználó (41 fő) Szomb. Jún. 02, 2018 7:34 pm-kor volt itt.
Válaszd meg a nézôpontodat,
és megváltozik a valóság.
Josh & Domi ~ part I.
írta: Dominique Storm
Today at 12:39 pm

Alexia G. Serpen
írta: Alexia G. Serpen
Today at 12:29 pm

Ismét veled
írta: Christopher Nam
Today at 10:03 am

Dominique Storm
írta: Joshua Thatcher
Pént. Dec. 14, 2018 10:20 pm

Édes találkozó
írta: Sophie Nam
Pént. Dec. 14, 2018 9:13 pm

Lippa & Josh
írta: Joshua Thatcher
Pént. Dec. 14, 2018 1:25 pm

Trystan & Rhysand
írta: Trystan E. Vaugh
Csüt. Dec. 13, 2018 10:21 pm

Hiányzásnapló
írta: Joshua Thatcher
Csüt. Dec. 13, 2018 9:13 am

I need to hold your hand…always.| Brad&Lippa
írta: Bradley M. Crimson
Kedd Dec. 11, 2018 1:27 pm

Jayden & Caius
írta: Jayden Jones
Hétf. Dec. 10, 2018 10:24 pm

Josh & Nora - shooting
írta: Nora Thredson
Hétf. Dec. 10, 2018 6:16 pm

Elena Patricia Campos
írta: Elena P. Campos
Vas. Dec. 09, 2018 10:21 pm

Estella & Jeremy
írta: Estella Aliende
Vas. Dec. 09, 2018 7:49 pm

drunk visit ~ Keezy & Garreth
írta: Keezy Evans
Csüt. Dec. 06, 2018 7:44 pm

Nora & Diana - good to see you again
írta: Nora Thredson
Hétf. Dec. 03, 2018 9:16 am


Share | 
 

 drunk visit ~ Keezy & Garreth

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: drunk visit ~ Keezy & Garreth    Szer. Okt. 10, 2018 10:34 am



To my baby


Egyik láb a másik után, próbáltam talpon maradni. A kerítések megsértették a kezem, forró vérem csöpögött a mocskos betonra és a falevelek is csúsztak. Semmi nem könnyítette meg azt, hogy a járásommal tagadjam mindazt, amit mindenki tisztán lát. Mocskosul részegen botorkálok Chicago utcáin céltalanul. Legalább is próbáltam ezt elhitetni magammal, hogy semmi értelme nincs annak, hogy a lábaim előre haladnak. Elmém még józan része üvöltött, hogy forduljak vissza. Nem tehetem tönkre Őt. Viszont a talaj részeg elmém azt súgta, hogy kell nekem az a lány. Hogy egy őrülten undorító elmém, aki arra vágyik, hogy a lány, akivel mindent megtudok beszélni az enyém, legyen. Ragadozóként és szinte megszállottja ként hasalok el a lábaim keresztjében és mikor meglátom az ismerős ajtó díszt, majd a lépcső hűvös kőbe markolva felállok, feleszmélek. Itt vagyok, nála vagyok. Céltalan bolyongásom oda hozott hozzá.
Az ajtóban dübörögve azt akarom, hogy nyissa ki, hogy bocsánatot kérjek az miatt, amit tettem. Bár rohadtul nem érzem, hogy ezért kéne könyörögnöm, ami annyira nagy élvezetet nyújtott, mint egy koron valaha érezhettem volna.
Alkohol és cigaretta füsttől bűzlően támaszkodtam a falnak és alkarommal támasztva tökfejemet vártam, hogy kinyissa azt. Hiszen csak ennyi állt a boldogságom útjába. Egy tömör fa ajtó, még iróniának is vehetném, hogy közénk áll.
- Nyisd ki. – kérlelem elfolyó maszlaggal, ahogy megpróbálok értelmes szavakat kipréselni magamból, de a rengeteg vodka, ami lecsúszott a torkomon gátolta az értelmes beszédet. Az emberek összesúgtak mögöttem, ahogy a járdán szánakozó tekintettel néznek rám. Nem érthetik azt, ami itt van. Szomjazom a boldogságra, amit ő adhat meg nekem.  
- Elbasztam, tudom. – mormogom az orrom alatt, a hajam a gumi alól előbukkan, és úgy érzem, inkább kinézek egy kivert állatnak sem, mint arra az orvosra, aki a főorvosi címért teper és átakarja venni a kórházban a részleget, vezető akar lenni.
Ma képes voltam fizetni egy nőnek, hogy enyhítsen mellkasomba lévő fájdalmon és minden mozdulat, ahogy birtokoltam a testét, ahogy erőmnek erejével szorítottam a falnak a sikátorba, ahogy nyögte a nevem, csak az volt bennem, hogy bárcsak Keezy lenne az. Majd undorodva húztam fel a nadrágomon a sliccet és még több alkoholhoz nyúltam. Sosem csaltam meg Lizát, most sem számít annak, hiszen a válási papírokat aláírtam, ezzel felléptem az útra, hogy elvált férfi legyek, újra szabad. Minden mocskos gondolatomat kiéljem olyan nőkön, akik pénzért mindent megcsinálnak. Csak ne a lányt kelljen örökre tönkre tennem.
- Keezy. – ejtem ki a nevét, mintha villámcsapásként ér a felismerés, hogy ő a diákom, a tanítványom, a lelkitársam akkor már a lábaim nem írják el ezt az évődést és az ajtajába leülve támaszkodok a korlátnak. Szánalmas, hogy a negyven kapujában egy alig múlt húsz éves lánynak könyörgöm, akár egy emberi roncs.

Med

avatar
❖ age :
38
♡ :


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: drunk visit ~ Keezy & Garreth    Szer. Okt. 10, 2018 2:27 pm



To you


A két zárójelentéssel hamar végzek, miután bezárkózom a pult mögé és csendesen dolgozok, mintha ott se lennék. Fogalmam sincs róla, elmegy-e a pult előtt vagy sem. Amikor hazaindulok, még ránézek a holnapi műtétek sorára. A nevem kérdőjelesen szerepel a táblán. Felvont szemöldökkel bogarászom a nővér kézírását. Hát persze.
-Hogy az a.... -dobbantok dühösen és letörlöm a rubrikát, a műtőt, a neveket, mindent. A nővérek kételkedő szemmel néznek rám.-Dr. Davidson a fejébe vette, hogy megszabadít a manduláimtól. De nem egyeztem bele a műtétbe.-magyarázkodom, kifelé menet elhaladva az irodája előtt, ami már sötétbe burkolózik. Helyes, tehát hazament.
Kilépve a kórház ajtaján, megcsap a hideg levegő, lesietek a metróba és amikor hazaérek Molly nyöszörgését azelőtt meghallom, hogy közvetlenül az ajtó előtt lennék.-Jó kislány.-dögönyözöm meg a fejét, mikor belépek a lakásba, felkapom a postát, ledobom az asztalra, gyorsan lefürdök, átöltözöm, felkapom a pórázát és meg sem állok vele a parkig. Magam elé bámulva merengek, mint egy eszelős. Bizsereg a bőröm és újra és újra hallom fejemben a visszhangzó szavakat. Érzem ajkamon az égető érzést, a testem elöntő meleget. Jézusom Keezy, fékezz már le. A főnököd! A tanárod! Rád ver egy tízest és .... és mégis. Életemben nem voltam még ennyire bizonytalan és kétségek között vergődő. Fel se tűnik, hogy hazafelé veszem az irányt, az viszont annál inkább, hogy Molly először morogva kezd el húzni, majd csaholva vonszol az ajtóig. A kócos haj és a kába tekintet egyértelműen kifejezi a pia mértékét, ha a látvány nem lenne elsőre nyilvánvaló. Most jön az a rész, hogy szépen hazaküldöm. Bár ennyire még talán sosem volt szétcsapva.
-Te meg mi a fenét művelsz?-nézek le rá, igaz, hogy Molly lassan lerántja a karom, de elhúzom tőle, mintha nem érdemelné meg még egy gondoskodó vénlány szeretetét se, aki pont így fogadott engem is. A kutya csaholva ellenkezik, végül kíváncsian rám emeli a tekintetét és leül szorosan a lábam mellé. -Jobb lenne, ha most bemennénk.-próbálom higgadtan kezelni a dolgot, de a szomszédok rosszalló sutyorgása sem hagy hidegen, pont úgy, mint a látvány. Nem lesajnáló a nézésem, inkább kétségbeesett. Nem csak a hogyan fogom becipelni ügy miatt, de maga miatt is. Pia és cigi szaga keveredik izzadtságszaggal, a kép pedig hamar összeáll.-Remélem legalább megérte.-a dühös arckifejezésem nem tudom hová rakni. Nincs okom haragudni rá, nem én vagyok a felesége, hogy érdekeljen, hol és milyen nőkkel tölti el a délutánját. De még sosem érzett megbántottság lesz rajtam úrrá. A kulcsaimért nyúlok, remegő kezekkel nyomom a lyukba és miután a kitárt ajtón Molly úgy siklik be, mintha üldöznék, lehajolok Garreth-hez és haját hátra fogva guggolok le elé.-Nagy segítség lenne, ha lábra próbálnál állni. Nem bírlak becipelni egyedül.-kérem lágy hangon és nyúlok a hóna alá, bár ha feláll, méretben pont akkora vagyok neki, mint egy mankó. Fogalmam sincs mit fogok vele kezdeni, de nem maradhat az ajtóm előtt és ha így menne haza, ott is nagy valószínűséggel az ajtó kinti felén végezné. - Kérlek Garreth.-nézek mélyen szemébe, és észre se veszem igazán, beharapom az alsó ajkam és nagyot nyelek. Libabőrös leszek a pulóver alatt és égni kezd az ajkam. Istenem, de jó lenne kiverni a fejemből azt a csókot, de nem megy. Beleégett az ajkamba és úgy érzem magam, mint egy tini. Végül is... életem első csókja volt. Még ha rövid, és hirtelen, akkor is.

Med

avatar
❖ age :
24
♡ :


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: drunk visit ~ Keezy & Garreth    Szer. Okt. 10, 2018 8:05 pm



To my baby


Hűvös szelek járnak, és úgy érzem, hogy a világom millió darabra tör, akár egy elejtett kristálypohár. Aztán a hideg kövezet, amin ülök, kezd kínozni. Fájdalmas, hogy nem nyitja az ajtót. Tudom mennyire elcsesztem és nem szabadott volna meglépnem. Engedni a vágyaknak. Csak hagyni, hogy elmenjen vagy én. Megköszörülöm a torkom, ahogy kezem lendülne az újabb kopogtatásra. Ekkor tűnik fel valami morgás szerűség és fejemet megpróbálom arra fordítani, amerre kell. De szédül, és ne csak a beszédem, de a világ is összemosódik. Viszont az illata és a hangját tisztán kiveszem. Felállnék, de nem megy. Megérdemelné, hogy szemtől szembe beszéljek vele, hogy talpra kecmeregjek. De nem lehet. Nem tudok.
- Bocsánatot jöttem kérni. – mormogom, még is mit keresnék itt? Csak egyszerűen elakarom érni, hogy ha másért, a munka miatt próbáljuk eltusolni a dolgokat. Tudom, hogy örök nyomot hagytam benne, ő nem az a fajta lány, aki örömmel ugrik egyik kapcsolatából a másikba. Vagy egyáltalán csak úgy dobálózna a csókokkal.
- Jó. – legalább a lakásába beengedne, ha jól vette ki részeg elmém a szavakat és tenyeremmel megpróbálok a lábaimra állni és egyensúlyba tartani magamat. Ahogy apró termetével alám kúszik, hogy segítene, felnevetek. Mindig is az a jó szíve, amiért kedveltem. Meg persze a hatalmas szája, amit sosem tud befogni. Ezért is lesz rohadt jó orvos, ha megtudja úgy csűrni a szavakat, ahogy neki legyen a legjobb.
- Azt akartam, hogy.. – de elcsuklik a hangom, ahogy kezeivel a hajamhoz ér, ködös tekintettel nézek fel rá, miért nem megy? Miért nem tudok lábra állni? De segít. A korlátba kapaszkodom és próbálom arra fektetni a súlyomat, mint sem a törékeny kis testre mellettem. Ahogy megindulunk befelé, kezem mindig valami kapaszkodót keres, nem akarom összetörni a lányt.
Azt hiszem valami könyvet sikerül lekaszabolnom, a nagy kapálózással, ahogy keresek kapaszkodót és végül a kanapéra vágódom, és fejem hátra csuklik, ahogy rájövök, minden izmom felhagyott a működéssel. Mindenem ellene esküdött.
Majd előre csuklik, ahogy térdemen támaszkodok meg kezemmel, hogy a nehéz fejemet a helyén tartsa, és hajam a levegőbe szárnyal. Hiszen a gumim már valószínűleg kihullott valamikor kóbor tincseim szorításából.
- Sajnálom. Egy barom voltam. – motyogom, miközben próbálom nyitva tartani a szemem. Nehéz úgy beszélni hozzá, ha nem nézek rá, de még nehezebb ebben a pillanatban, hogy ha ránézek. Azok a megbabonázó szemek, ahogy csalódottan néznek rám. Egy világ omlott össze bennem. Most már letehetek róla, hogy valaha is felfog rám nézni, mint orvos.
- Keezy, egyik napról a másikra történt. Többet akartam belőled. Liza Natel kefél. A hülye otthagyta a kotonokat és az alsóját a fürdőbe. – egyenesednék ki, már mennyire ingó testem egyenesnek nevezhető.
- Fizettem egy nőnek, hogy kielégüljek. Miközben arra gondoltam, hogy veled lenne a legjobb. Tiszta vagy. Nem vagy elfajzott, mint ez a világ. – hangom hol elcsuklik, hol pedig hangosan morajlik a némaságba.
- Nem lehetsz a diákom. Keress másik orvost, aki tanítani tud. Aki a képességeidre és az eszedre figyel. – nagyot nyelek, ahogy kiejtem, a rettegtet mondatot. Nagyon okos és talpraesett lány, de én nem tudnék arra koncentrálni, amire kéne, és ezzel visszafogom a fejlődését.

Med

avatar
❖ age :
38
♡ :


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: drunk visit ~ Keezy & Garreth    Csüt. Okt. 11, 2018 8:21 am



To you


Darabosan beszél, mint egy robot, arca hol hóka, hol vörös lesz. Kócos haja csapzottan öleli körül arcát. Egyensúlyom egyik, majd másik lábamra helyezem, arcom èg a dühtől és a megalázottságtól, amit érzek.
Beegyensúlyozok vele a nappaliba, a kanapéig ezt a műveleteket egy pszihológia könyv bánja, amit tegnap a nappaliban olvasgattam. Száraz, de érdekes téma volt. Távolabb lépek. A csapzott külső nem fejezte ki, hogy konkrétan milyen pocsékul nézett ki. A gyomromban gombóc nő. A tenyerem izzad.
-Legalább valamiben egyet értünk.-hangom kemény, tekintetem mégis felcsillan. Okot nem tudnék erre mondani, hisz a helyzet elég egyértelmű volt, és ez a reakció még mellé indokolatlan is.
Nagyot nyelek, mellkasom előtt összefonom karjaim, ami elég kifejező testbeszéd. Nem akartam hallani az igazságot, de az őszintesége jól esett. Abszurd kombináció.
-Ha ez a bocsánat kérés része, neked teljesen elment a józan eszed.-az undorító vagy távol állt volna áttól, amit valóban gondoltam. Arcomra újra kiül az a grimasz. Újra és újra azt érzem, hogy átmegy rajtam ès nem is érdekli, hogy szavai nem csak elsuhannak fülem mellett, de keményen hátba vágnak, hogy felébredjek a tündérmeséből, amiben eddig hittem.-Felfogtad, hogy most mit mondtál nekem?-költői kérdés vagy sem, de elfog az undor, ami arcomra is kiül. Sok dolgot bevesz a gyomrom, de ez volt az utolsó, amit épp az ő szájából hallani akartam. Gyanítom, hogy szinte bármelyik nő osztozna velem ezzel a gondolattal. Hát nem véletlenül éreztem az olcsó, édes parfüm szagát.
A részeg ember őszinteségéről sok mese szól. És az a baj, hogy mindegyik igaz. Bár a saját bőrömön még soha nem tapasztaltam meg azt a remek érzést, Garreth látványa alapján soha nem is akartam. Az orvos, akire felnéztem, most csak árnyéka volt önmagának.
-Talán el tudom egyedül is dönteni, hogy mi a jó nekem. New York-ban az se lett volna kérdés, hogy szívsebész akarok-e lenni. Talán egyszer. De nem most. Azért mert te a piában keresed mindenre a megoldást, én még nem fogom alád is adni a lovat.-nézek le térdeinn támaszkodó alakjára. Még csak nem is igazán szemébe, mert elönt a melegség, még most is. Zavarban vagyok, tagadhatatlan.
-Feladni mindig könnyebb, mint harcolni valamiért vagy valakiért, aki számodra kedves.-abban a pillanatban megbánom, amit mondok, de igen kicsi az esélye, hogy holnap emlékezni fog erre a beszélgetésre.-De én nem vagyok az a beletörődő típus. Szóval ismered már a járást. Vagy bemászol a zuhanyzóba a hideg víz alá, hogy kitisztuljon legalább nagyjából a fejed, és lemosd magadról a mai nap bűzét, vagy úgy döntesz, hogy elmész, de akkor soha ne nézz hàtra mert nem leszek ott, hogy kimentsem a feneked abból az önsanyargatásból, amiben úgy viselkedsz, mint egy igazi, koravén tuskó.-sarkítok szépen, magamban egy "Örülj neki, hogy csak ezt mondtam." monológgal még megspékelve a helyzetet. Nem akartam, hogy elmenjen. Nem azért mert attól tartottam, hogy nem tud magára vigyázni. Előbb kötött volna ő másba, mint fordítva. Megfordul a fejemben, hogy talán a harmadik fél bánná a találkozást, bár annyira csak nem süllyedt mélyre,
hogy megadja azt az örömöt a feleségének, hogy szenvedni lássa. Nem tudtam, hogy mit érzek, hogy pontosan mit gondolok. Zavaros volt a helyzet, de arcom talán mèg soha nem volt ennyire kisimult, minden kételkedésem leplező. El kellett volna küldenem, de az tuti, hogy akkor még napokig kínozta volna magát. És a rohadt nagy probléma az volt, hogy én is. Az áldott jó lelkem, szokta volt mondani a nagymamám, de ezt a családi vonást nehéz lett volna már kinevelni belőlem. Így, mivel a holnap szabad volt, csak reménykedtem.-Döntsd el, hogy mit akarsz, de ne mond meg nekem, hogy mi lenne számomra a legjobb. Vagyok olyan nagy már, hogy tudjak dönteni arról, ami szerintem nekem a legjobb. Ha meg az egy zsákutca, elég hamar ki fog derülni.-végre a szemébe nézek. A mellette kuporgó kutyám felemeli eddig mancsain pihenő fejét, kíváncsian rám néz, majd odaporoszkál hozzám, s visszanéz Garreth-re.-Gyere Molly, itt a vacsora ideje.-nézek végül az ebre és elindulok vele a konyhám felé, a kellemesen tágas, Chicago fényeiben úszó nappaliban hagyva a részeg alakot, aki csak árnyéka volt most annak az orvosnak, aki főorvosi posztra tört volna, a maga képességeivel ráadásul okkal. Kinyitom a hűtőt és belekanalazom a tegnapi maradékot Molly táljába, míg agyamban a fogaskerekek hangosan zakatolnak, megannyi kérdést felvetve. De gyűlöltem ilyenkor. De most először mondtam ki nyíltan, amit gondoltam. Mert a pohár nálam sem nyelt már el tovább mindent. Pláne a történtek után. Észre se veszem, de beharapom alsó ajkam. Istenem, mi a fene van velem? Miért pont itt lesz minden zavaros, ahol tiszta lapot vártam? A kutyám csendesen tűri, hogy a konyha ablakából a lemenő Nap fényét fürkészve merengjek el, arra se figyelve, hogy vajon Garreth mi a jó fenét csinál a lakásom túlfelén. Féltett szándékom összedobni pár szendvicset vacsora gyanánt, ha esetleg elaludna a kanapémon, a dohányzóasztalon hagynám. A kulcs a zárban. Ha menni akar, ezt az egy akadályt kell leküzdenie.

Med

avatar
❖ age :
24
♡ :


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: drunk visit ~ Keezy & Garreth    Kedd Okt. 16, 2018 10:26 am



To my baby


Sosem vetettem meg az alkoholt, próbáltam mindig elnyomni, hogy munkám nem egyeztethető azzal, hogy részegen fetrengjek valaki lépcsőjén. Aki nem a feleségem. Nem áldoztam rá húsz évet az életemből, az egyetem alatt nem lettem fülig szerelmes belé, nem vittem végig vele fél életemet, egymás mellett nőttünk fel, ismertük a másik rigolyáját és tudtuk, hogy mivel engeszteljük ki a másikat. De úgy tűnik a kapuzárási pánik, őt előbb elérte, mint engem. Kapálózott, hogy a gyerek meglegyen, de volt a szemébe valami könnyebbség, amitől azt hittem sosem akarta ezt a dolgot. Nem akarja, hogy álmatlan éjszakái legyenek. Borzalmas érzés volt, hogy ennyire félre ismertem. ŐT és a barátomat is. Beharapom a számat, ahogy arra gondolok, mennyire undorodom tőlük. Hogy egyedül maradtam a szélmalomharcba. Talán a pénzemen kívül nem is kellek neki. De itt van Ő, egy angyal, akiért akár a tűzbe is fejest ugranék. Vagy egy fárasztó nap után visszavánszorognék, hogy segítsek valamiben, amiben megakadt.
De tudtam jól, hogy nem fog, sor kerülni, megtudja oldani a dolgokat. Nem fog csörögni a telefonom, hogy segítsek neki. Talpraesett és erős lány, egészéletében küzdött az ellen, hogy a szülei árnyékából kivánszorogjon. Most pedig megkapott engem, azt, akinek az élete egy roncs és a főorvosi cím kapujában elbasszam az életemet. Mert jelenleg máshoz nem értettem.
Hangja dühös volt, meg is értem, jelenleg kilencven kiló tömör izom próbálja magát talpon tartani és nem rá nehezedni. Mert nem lenne épp okos dolog összenyomni a lakásában.
Ahogy a fenekem a kanapé ismerős redőihez csapódik, szemeimet nem tudom rá emelni, csak habogok jobbra, balra. Megmondtam neki, hogy lefogok részegedni, mondjuk a többi rohadtul nem volt tervben. Nem szokásom nőknek fizetni, de nekem is vannak igényeim, amit most már nem szeretnék Lizával kielégítettni. Sőt, már a lakásba sem vagyok betenni a lábam.
- Harcoltam érted! Elakartak venni, mert nem lennék megfelelő tanárod. De foggal, körömmel harcoltam, hogy ne bukjak el! Nem akartalak másnak adni. – csattanok fel a lenéző mondatai, a vádaskodása. Szart sem tud az életemről, nem, hogy azt, min mentem keresztül. Vagy milyen próbákat kaptam. A leggázosabb betegeket mindig rám hagyták, hogy szívjak velük. Ha már feljebb akartam törni a ranglétrán. Viszont nem is kérhettem volna többet, nem is akartam, hogy tudjon ezekről a dolgokról. Jobb neki az ártatlan tudatlanság.
Nem akartam tovább hallgatni a sértegetéseit, amit persze megérdemeltem, de elég volt egy oldalról ezeket végig dohogni. Nem akartam, hogy ahol menedékre vágytam is csak a bűnhődést kapjam. Nekem nem erre volt szükségem, de sajnos az ital mennyisége miatt vagy csak az elmém sötét része nem akarta, hogy lábra álljak és elmenjek innen.
Végül még a kutya is értelmesebb nálam, ami eltűnik mellőlem és elmosódott sziluettjét bámulom, ahogy távolodik és eltűnik a konyhai falai között. Eldőlök és fáradt testem kiabál a puha ágyért. Kezemmel takarom el a szemem, hogy összeszedjem magam és az oly hevesen forgó szobát lassításra bírja. Hallom a hangokat, ahogy a kuta türelmetlenül poroszkál körülötte, vagy ahogy a zacskó zörög, ahogy valami harapni valót készít. Telnek a percek, mire feltudok állni és a fürdőszoba felé veszem az irányt, jól ismertem minden centiméterét, tudtam mit hol találok. A hűsítő víz felpezsdíti az elmém és az alkohol is távozik a szervezetemből. A mosdón használatos szájvízzel párszor átöblögetem magam, majd alsóban vánszorgok vissza a konyhába és vizes hajamat a hátamra csapom.
- Ne haragudj, nem így akartam. – ez már érthetőbb volt, bár fáradt lelkemből nehéz volt ennyit is kisajtolni. Majd megtámaszkodom mellette a pultnál, ahogy kibámulok az ablakon.
- Elfognak venni tőlem. Nem akartam, hogy tudd. De dr. Kavarov-hoz kerülsz, jövőhéten. Minden küzdelem irántad semmisé vált. Liza elintézte. Nem tudom, hogyan. – ökölbe szorul a kezem és felmordulok, hogy képes volt ilyet tenni velem.

Med

avatar
❖ age :
38
♡ :


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: drunk visit ~ Keezy & Garreth    Kedd Okt. 16, 2018 11:51 am



To you


A meglehetősen tömör és nehéz izomtömeg a kanapémba süpped. Ismerős hely volt ez már neki. A szobám viszont az enyém volt. A kanapémon túl sosem vezetett az útja. Viszont eddig már igen otthonosan mozoghatott.
Oké, tisztázzuk, ezt egyszer sem kértem Garreth.-nézek rá szúrós szemmel, kissé dühösen, de örülök neki, hogy a konyhába nem követ. Szükségem van pár perce, amíg egyszerűen csak gondolkodhatok. A konyha magányába burkolódzva, Molly csámcsogását hallgatom, elkészítem a szendvicseket, de csak az ablakon kibámulásig jutok, enni nem eszek. Molly ellenben lelkesen habzsol, hangosan és olyan hévvel, hogy a tányér újra és újra a pult aljáról visszapattan. A fürdőszoba felől a locsogó víz hangjából arra a következtetésre jutok, hogy a hideg víz elég hatásos és lassan képes lesz ismét, legalább részben normálisan gondolkodni és megállni a lábán a segítségem és a fal támasztása nélkül is.
Minden bizonnyal más nők lélegzetük visszafolytva néznének rajta végig. Az abszurd csak az volt, hogy tulajdonképpen már nem lepett meg a látvány, nem ez volt az első eset, hogy a kanapémon kötött ki. És nem, nem voltam vak. A nemrég vállamra nehezedő súly tömör izom volt, ami most jól látható, éles vonalakat ad testének. Fölém magasodik, ahogy a pultnak dől, ökölbe szoruló ujjait hamar észreveszem, de még időben, alig megmozdítva a kezem, visszacsúsztatom magam mellé, mintha mi sem történt volna.
Nem haragszom, csak… Összezavartál.-elpirulok a beismeréstől. Valószínűleg az, aki két pasi között harmadikat keres, észre se veszi, ha megcsókolja valaki. Nekem ezzel a helyzettel még birkóznom kellett. És túllépnem rajta. De az süt rólam, hogy a gondolataimmal küzdök és vívódok, megoldást keresve olyasmire, ami nem tőlem függ. Ami meglep, hogy így alakul, de közben kevésbé érzem úgy, hogy zavarna, legalábbis nem olyan mértékben, hogy tudomást vegyek róla. Hát végül is… A nő, aki mellé visszalöktem volna, csak most kezdte el kimutatni a foga fehérjét. Remek. Ennél már aligha lehetne jobb. És a gyűlölet, amit eddig kis mértékben éreztem iránta, amiért tönkre tette GArreth-et, most őszintén elönt. Ennek mégsem adom jelét.
-Talán így lesz a legkönnyebb mindenkinek.-nézek fel rá, bár a mondat hidegen hatott, fogalmam sem volt, mi mást mondhattam volna még. Arckifejezését látva nagyot nyelek, pláne, hogy akaratlan beharapom alsó ajkam, amikor tekintetem is lejjebb téved és emlékeztetem magam, hogy az arcomra minden kiül vele szemben, amit gondolok.-Én…-kezdek neki, aztán felmordulva beleharapok az elkészített szendvicsbe és felcsusszanok a pult tetejére. -Nem akarom bevonni a szüleim ebbe, az nem lenne etikus. De ne haragudj, Liza sem volt éppen etikus.-mormogom a végét, de az egész mondatot félig teli szájjal, kissé artikulátlanul mondom végig. -És azt végképp nem szeretném, hogy a kinevezésed ezen múljon. Ha ez van megírva, akkor végig csinálom mellette a két évet, nem fogok a küszöbön visszafordulni, ha már eddig eljutottam.-tolom felé a tányért. Molly, mivel behabzsolta a vacsoráját, szinte nesztelenül osont ki a konyhából és ha mindent igaz, a nappaliban lévő pokrócára feküdve élvezi ki az este maradék részét. –Egyikünknek sincs szüksége még több problémára a meglévők mellé, nem igaz? Szóval csak…-nézek újra rá vállat vonva. Bár tudom, hogy most azt fogja hinni, hogy a délután történteket is ez alatt fogom érteni, pedig nem volt így. Szóval csak mi? Tegyek úgy, mintha nem is létezne az, amit a jelek szerint mindketten tökéletesen érzékelünk, most is? A tehetetlenséget és… mintha a falak összenyomnának minket, a tér összeszűkülne. –Mi lenne, ha nem beszélnénk ma erről többet?-köszörülöm meg a torkom zavarodottan, fáradt szemeim lassan újra a láztól kezdenek csillogni. Nem igen folytathatom ezt így tovább, bár ez sem éppen az a téma volt, amiről szívesen beszéltem volna, így újra beleharapok a szendvicsbe.

Med

avatar
❖ age :
24
♡ :


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: drunk visit ~ Keezy & Garreth    Vas. Okt. 21, 2018 10:30 am



To my baby


Mindenki menekül, ha arról van szó, hogy jönnek a gyakornokok, akik a nyakunkon fognak lihegni, hiszen nekünk jár az a csodálatos feladat, hogy megtanítsuk mindenre őket, amit mi már csípőből csinálunk. Talán csak attól tartunk, hogy a rutin van a kezünkben és nehezebben magyarázzuk el, hogy miért úgy csináljuk. Mások egyszerű titkárokat látnak bennük, hogy nem kell a papírmunka. Lepasszolják neki őket, ők meg bevonulnak az irodájukba és feldobva a lábukat tömik a zsíros seggüket. Én vegyes érzelmekkel fogadtam a lányt, tekintve, hogy kik a szülei. Viszont meglepetésemre egyszer sem hozta fel őket, egyszerűen megküzdött az elismerésért. Nem tudom megmondani, hogy mikor mélyült el a kapcsolatunk. Mikor éreztem vágyat először, hogy megcsókoljam. De azt tudom, hogy minden iszákos éjszakámon ugyan itt kötök ki és egy törölközőbe csavarba állok a konyhájába és megpróbálom kimagyarázni a dolgokat. De egyre nehezebben megy. Nem követelhetem magamnak a lányt, nem sajáthatíthatom ki. Bármennyire akarom, hogy más ne nézzen rá. Ez nem így működik sajnos.
- Nem akarlak összezavarni. Érted? Be kell, fejezzem ezt az egészet. Le kell zárnunk. – keserű mosoly jelenik meg az arcomon, mert az angyali külsőt most ihatom be utoljára, most nézhetek rá utoljára úgy, mint egy nő. Ezentúl nem lesz se a gyakornokom, sem pedig a részeg beszélgető társam. Bármennyire is rosszul jövök ki belőle.
- Szerinted tudtam mit csinál Liza? Hagytam volna, hogy ezt tegye? – emelem meg egy pillanatra a hangom. Tekintve, hogy soha egy szóval nem árultam el, hogy kivel beszélek, a telefonomban sem a saját neveként szerepel. Még csak az kéne, nem vagyok hülye. Viszont Liza nem írta alá a szerződést, mert neki több pénz kell. Mert ő csak szenvedett ebben a házasságban. Persze, gondolom, az új Mercedesebe, hogy szenvedhetett. Minjárt megsajnálom.
- Nyugi a kinevezésem nem ezen bukik. Odáig még annak a ribancnak sem ér el a keze. – megvonom a vállam. A magánéletem pedig nem folyásolja be a szakmai tudásomat. De, ahogy gondolja, én nem akarom, hogy elússzon az a nehezen kitaposott útja miattam. De még mindig jobban aggódik miattam, mint magam miatt.
Viszont elindulok a nappali felé, ahogy közli, nem akar többet beszélni róla. Bólintok utoljára, de legalább egy nadrágot fel kell vennem. Még sem dekkolhatok egy szál törölközőben a lakásában. Így gyorsan felhúzom a melegítőt és a pólót, ahogy a kutyát kerülve a fürdőbe teszem a törölközőt és lehuppanok a kanapéra és benyomom a tévét.
- Nem baj, ha még maradok kicsit? Gondolom, még kifosztja a lakásomat. – nézek az órámra, még korai lenne haza esnem, főleg, hogy biztos vagyok benne, mindent elpakol, ami egy kicsit is drágább, amit megengedhetne magának.
- Nem zavarok sok vizet, csak nézem a tévét, de ha randid van, menj, csak tudom az utat. – végig simítom a szőrcsomót, aki mellém telepedett időközben és elmosolyodom. Hiányzik Maxi, a kutyám, aki elpusztult, mert megmérgezték, a Husky, akiért az egész utca oda volt, de Liza gyűlölte. Jó emberismerő volt, nekem pedig a vesztem volt.

Med

avatar
❖ age :
38
♡ :


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: drunk visit ~ Keezy & Garreth    Vas. Okt. 21, 2018 8:32 pm



To you


Nem szólalok meg. Bólintok, csendesen magamban elmormogva a választ. Ha tudná... ha elmondanám. De nem mondhatom. Még inkább kislány lennék a szemében, nem igaz? Egy jó kislány, semmi több. De elegem volt abból, hogy kislány legyek. Nem akartam, hogy ő vagy bárki más így nézzen le rám. Pedig.... Mim volt? Kitaposott utam, nulla kemény élettapasztalattal. A rezidensi évem talán az lesz. A vágyott pofonokat talán megkapom végre szépen sorjában. Ha nem... Egyszerűen el kell fogadnom a marha nagy szerencsém, amit a sors adott nekem.
-Nem hiszem. Nem tudom.-rázom meg a fejem és a pult szélébe markolok.-A fenébe is Gareth, fogalmam sincs, mit higgyek. A jelek szerint a feleséged azt hiszi, hogy versenybe szálltam vele. Még, ha szeretnék is, én....-harapok a nyelvem hegyére. A fenébe is, most hova bonyolítom még a helyzetem, ami már így is elég katyvaszos?-Hagyjuk.-legyintek, hátha így nem bonyolódik tovább az eleve bonyolult helyzetünk. Vagy helyzet. Egyáltalán mi generálta ezt? Mi vagy rajtunk kívül álló okok? Egyedül voltam, mint a kisujjam és az, ami eddig nem zavart,most összeomlasztotta a rendszert, amiben éltem. Ő volt a romboló, és a jelek szerint én az övé, de ez így nagyon nem volt helyes. Sőt. Nem csak a jelek szerint, egyáltalán nem volt helyes lépés egyikünktől sem. De nem mertem egyedül hagyni magával, még a történtek ellenére sem.
-Nem fogsz elbukni. Mégis ki lenne a főorvos? Dr. Kavarov? Ahhoz a kórház vezetőségében kevés nő dolgozik.-köszörülöm meg a torkom. A doktor úr közeledéséről és a számára nem szimpatikus nőkkel szembeni viselkedése ugyanis az egész kórházban ismert volt. Voltaképp ezért tartottam is kicsit az áthelyezés dologtól.-Bár az lenne az igazi okom arra, hogy távozzak a kórházból. Egyenlőre más nem sarkall erre.-nézek rá komolyan. Bármennyire el akart üldözni, nem sikerült neki. És a városból sem állt módomban távozni. A dacosságomnak hála biztos nem akartam a szüleim alma materében élni egész életemben.
-Nem zavarsz, addig maradsz, amíg szeretnél. Nincs, aki féltékeny legyen rád a környéken. Ha mégis, így járt.-vonok vállat. Talán ezt nem kellett volna ilyen formában kimondanom. De már ezen elég késő gondolkodni.
-Ahogy azt korábban mondtam, nincs programom. De ha megéheznél, maradt még szendvics.-eresztek el felé egy mosolyt, lerakom az asztalra a szendvicses tányért és lekuporodom mellé, míg Molly kettőnk között marad. Figyelem, ahogy ujjai a dús barna-fehér border collie bundájába tűr, míg a kutyám mancsain nyugtatva fejét, békésen tűri mindezt.-Látod? Ha nem két pohár után a harmadikat keresed, még ő is szereti a társaságod. Ahogy a gazdája sem haragszik rád.-bár ezt kimondva elpirulok. Elgondolkodva figyelem, majd a tévé felé fordítom fejem. A tegnap estém a kanapén ért, az élőben közvetített agyműtét érdekes volt, de a fáradtságom erősebb volt. A képernyőn most épp az elefántok családi életéről beszél Sir David Attenborough. Mindig is csodáltam és munka vagy tanulás után szívesen merültem el a képernyőn bemutatott csodálatos világban.-Mindig is irigyeltem ezért. Bejárja a világot, különlegesebbnél különlegesebb dolgokat lát és nem kell attól tartania, hogy amit tesz vagy mond, azzal mit ronthat el.-fogalmazok kétértelműen, de nem is figyelek erre igazán. Elmerülten merengek a képernyőt bámulva, bőröm mégis libabőrössé lesz, amikor a délutánra gondolok. Percekig ülök csendben, fel sem tűnik, hogy Molly a helyére poroszkál és a fal felé fordulva csendesen piheg. De újra kezd elnyomni az álom. Nagyot ásítva fordulok Garreth felé. Meg akarok szólalni, mondani akarok valamit, de inkább becsukom a szám, felállok és a fürdőszoba felé veszem az irányt egy szó nélkül. Remegnek a lábaim, és bármennyire szeretnék nem visszafordulni, az ajtóból mégis felé nézek.
Med

avatar
❖ age :
24
♡ :


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: drunk visit ~ Keezy & Garreth    Hétf. Okt. 29, 2018 11:05 am



To my baby


Nem mondom azt, hogy a zuhany után ez a rengeteg alkohol csak így elillant, viszont a fejem legalább nem kóvájgot és próbáltam összeszedni magam, minden gondolatomat, ami jelenleg a világ problémáin és persze Keezyn zakatolt. Na, meg a pokolfajzat feleségemen.
- Te csak ne foglalkozz Lizaval, az az én dolgom. – zárom le azt a fajta megnyilvánulását. Mert lehet, hogy Liza sok mindent tud vagy hisz. De az én kezemben van a gyeplő, még ha nem is úgy tűnik. Végül feladom az egész harcot, mert úgy tűnik, hogy Keezy menekülne ez az egész alól. Pedig a jelek, amiket elpróbál rejteni csak, rosszabbodnak. Én pedig őrlődőm. Nem bolondulhatok meg egy nálam több, mint tíz évvel fiatal fruska miatt.
- Hagyjuk már Kavarov arra is képes lenne, hogy seggbekúrjon bárkit, azért, hogy ő legyen a főorvos és mindenkit halálra szopasson. – oké, nem szoktam ilyen vulgáris lenni, de mindenki tudja, hogy a farokméregetés elég nagy közöttünk és persze mindig az kell, ami az enyém. Hirtelen benyújtotta a kérvényét, hogy főorvos akar lenni, és naná, hogy az osztályvezető is. Abból viszont nem adok neki. Még ha ez arról fog szólni, hogy Keezy kicsúszik a kezeim közül. Viszont csak egy könnycseppet meglátok a lány szemébe és a szart is kiverem belőle. Nem fog szórakozni velem és semmi másért nem kell neki a lány, csak hátha az apjáék hátszelével megkapja a rangot és a címet. De ő nem tudja azt, amit én. Keezy nem az apjáékkal próbálja megállni a helyét. Nincs az a pénz, vagy hatalom, amiért ezt az észt pótolni lehet, ami a lánynak van.
- Ne menj el, szerintem ennél te többet érsz. – mosolyodom el. Túl jó orvospalántát veszítenénk, ha a seggfej miatt úgy döntene, hogy elmegy és többet vissza sem néz. Nem csak a nőt kedvelem benne, hanem a tudását, és na persze a makacsságát, amit azért tesz, hogy ne keverje a szakmát a magánélettel.
Csak egy mosolyra futja a szavai hallatán és persze a kutya is elillan mellőlem, és ahogy leül, mellém közelebb húzódom hozzá, hogy együtt nézzük a történeteket, amiket a tv elénk tár. Elég érdekes a téma, de nem igazán figyelek, csak Keezy hangja ami bársonyosan simogatja a bensőmet. Egészeste eltudnám hallgatni. Felé fordulok, mert most először tesz nyilvános utalást ránk.
- Mit nem akarsz elrontani? – kérdőn felszaladnak a szemöldökeim és kezemet a kezére simítom. Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy ő bármit elrontana. Hiszen mindig is a pártalanságnak élt és kerülte a feszültséget.
- Tudod. – felsóhajtok, ahogy kikapcsolom inkább a tv-t mert úgy sem köti le a figyelmünket.
- Az a csók, amit te másként jutalmaztál valami csodálatos volt. Elhittem egy pillanatra, hogy működhetne. Hogy van valaki, akinek nem a pénzem kell. Aki normális és nem egyik ágyból ugrik a másikba. Tudod valami hihetetlen a tisztaságod. Elbújhatsz, menekülhetsz, de ne kérd azt, hogy távolodjak el. Mert kell, hogy érezzelek. – simítom meg a kézfejét, az ujjaimmal és csillogó szemei vonják el a figyelemem.
- Hiszen te lángolsz. – azonnal elhúzom a kezem és az arcára teszem, a piros foltokat lemerem fogadni, hogy nem a zavar jelei és persze azonnal az orvos mászik elő részeg elmémből.
- Kell egy hűtő fürdő neked. – pattanok fel a kanapéról és a fürdőbe megeresztem a csapokat a kádba, hogy rendbe hozzam a lányt.
- Még elmentél futni is. Elment az eszed. Komolyan. – mérgesen morgolódom a fürdőbe és csípőre tett kézzel állok előtte.
- Na, nyomás. – mutatok a csobogó víz felé és a kezemet nyújtom felé, ha esetleg kell segíteni.

Med

avatar
❖ age :
38
♡ :


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: drunk visit ~ Keezy & Garreth    Hétf. Okt. 29, 2018 5:12 pm



To you


-Rendben, ezzel akár egyet értek, akár sem, el kell fogadnom, de nem leszek olyan, mint a többi. Hidegen hagy, hogy ő mit akar. Annyira meg szerintem nem hülye, hogy sokáig próbálkozzon nálam. És mint mondtam, nem az esetem a növekvő sörhas és a koravén stílus.-bukik ki belőlem is az őszinte vélemény és elnevetem magam. Azt hiszem kimerítettük ezt a témát, amennyire ki lehetett. Bár az a sejtésem, hogy épp az apáméknak hála akar itt is feljebb kúszni a létrán, de már csak azért sem leszek az, aki alá adja a lovat. Csendben tűröm és teszem a dolgom. Vagy elmegyek és feladom az egészet.
-Ugye tudod, hogy ebbe kevés beleszólásod lesz? Orvos akarok lenni, de fogalmam sincs, hogy mennyire tudnék beletörődni abba, hogy csak csendben ácsorogjak és zárójelentéseket írjak.-mellette lehetett véleményem, meghallgatott és ha nem is feltétlen adott a szavamra, legalább nem csinált úgy, mintha lábtörlő lennék, akinek az alja munka jár. Persze kijutott a hányózacskókból is, de szakmából adódóan ez is hozzá tartozott a mindennapokhoz.
-A gyakorlati évem. Azt, hogy választanom kelljen közted és bármelyik másik orvos közben, míg az összes nővér a hátam mögött sugdolózik és ott tesz nekem keresztbe, ahol tud, mert azt hiszi azért vagyok Dr. Garreth mellett, mert szabadidejében én vagyok az ágymelegítője.-úgy hadarok, hogy mire ezt kimondom, még saját magam őszintesége is meglep és ha el lehetne süllyedni csak attól, hogy erre gondolok, már a Föld másik oldalán lennék.
Hirtelen beáll a csend. Amíg az öreg mély baritonja kísérte beszédünk és a be-be álló csendet, most csak Molly egyenletes szuszogását hallom és a csendet szinte késsel tudnám vágni. Nem zavarna, ha nem úgy nézne rám, ahogy rám néz. Nem húzom el a kezem. Hagyom, hogy ujjai cirógassák bőröm és a kellemes meleg bizsergés átjárja a testem.
-Én...-hebegem zavarodottan. Én mi? Nagyot nyelek és megrázom a fejem. Szédülök és úgy érzem, hogy lassan elvesztem a fejem.-Engem nem érdekel a pénzed.-ragadom meg a lényeget, mintha ilyen reakciót várt volna tőlem, viszont fogalmam sincs mi mást mondhatnék igazából. -De ez....-nézek le kezére, ahogy ujjai kézfejemen. Úgy viselkedek, mint egy két éves, aki épp beszélni tanul. Ismét nagyot nyelek, keresem a szavakat, amik igazán nyelvem hegyén vannak, de félek kimondani őket. Mégis elmosolyodom, ahogy fejemben visszhangzik a mély baritonon megszólaló "valami csodálatos volt". Kétlem, hogy ezt mondaná, ha tudná, életemben senkit, soha nem csókoltam még meg, és ezzel szigorúan véve lehúzott egy kényes kérdést a "Mi az, amit még soha nem csináltam." listám éléről. Ami nevetséges volt a koromat nézve, de mivel engem különösebben sosem foglalkoztatott ez a téma, így nem igazán kellett volna sokat kattognom a témán.
-Miért, mit kellett volna tennem, itthon ülni és egy pohár bor mellett várni a megváltót?-szól ki belőlem a dac és a sértettség, ami nagyjából addig tart, míg felállva meg nem szédülök és a kanapé háttámlájába nem kapaszkodom.-Felejtsd el...-rázom meg fejem, mikor beérem a fürdőszobában. A víz csobogása olyan hangosnak hat, hogy szinte belefájdul a fejem is. Hirtelen, mintha felcserélődött volna a helyzet. Ő a józan, s én vagyok a részeg.
-Garreth, nem fogok levetkőzni előtted, erről letehetsz.-állok a sarkamra, bár az egyensúlyom pont olyan, mint egy részegé és kiver a víz, ahogy a hűvös mosdókagyló a tenyeremhez ér.-Le tudok fürdeni egyedül is, köszönöm.-dacoskodom tovább, figyelmen kívül hagyva a felém nyújtott kezet és inkább mellkasom előtt fonom keresztbe sajátom. Felnézek rá, ami nem csoda, hisz alig a mellkasa közepéig érek. Bár ezzel nem vagyok egyedül azt hiszem... A szám íze keserűvé válik. Hogy lehet, hogy egy ilyen pasit ennyire semmibe vesz a tulajdon felesége és minden erejével azon van, hogy teljesen kiforgassa mindabból, amiért megdolgozott?-De azt hiszem az a rész kimaradt, ahol a holnapi műtéted még le is húztam a listáról. Mit gondoltál? Hogy majd csak úgy leszedálsz és megszabadítasz a manduláimtól?-sziszegem dühösen, bár erőtlenül és nevetséges kislányként viselkedve, ahogy lassan belátom, hogy ebben a vitában kettőnk közül én húztam a rövidebbet és marhára rosszul járok, ha nem bólintok rá arra a műtétre. Azt mégsem kérhetem tőle, hogy ígérje meg, minden rendben lesz.

Med

avatar
❖ age :
24
♡ :


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: drunk visit ~ Keezy & Garreth    Szer. Nov. 28, 2018 8:17 pm



To my baby


Életem szerelme volt, már az egyetem alatt tudtam, hogy feleségül veszem. Az orvos és a tanárnő, akik mindig is meg akarták váltani a világot. Majd ők fogják kifordítani a világot a négysarkából. De nem számítottam arra, hogy a betegségem, vagy Liza megun és mással fog hancúrozni. Persze sajnáltathatnám magam. Viszont én választottam azt, hogy főorvos leszek, ami munka mellet azért nehéz volt kiseggelni. Úgy, hogy a leggázosabb betegeket te kaptad. Viszont legalább mindenem meg volt, csak le kellet írnom. Egy dologra azért nem számítottam. Hogy megjelenik az életemben szélvész kisasszony és minden összekuszál. Fáradt lelkem megnyugvást talál. Még ha egy makacs nőszemély. Minden erőfeszítésem sajnos úgy tűnik, hogy felesleges, ő csak a főnökekeént tekint rám. Nem is igazán fogom fel a mondatait. Mivel mióta hozzá értem csak az egyre emelkedő hőmérséklete tart fogva. Ha csak nem ennyire beizzítottam. Amit kétlek, mert sosem sikerült. Pedig volt már alkalom, hogy megpróbáltam levarázsolni róla a bugyit.
- Kibaszott orvos vagyok, láttam nőt meztelenül. Elhiheted, hogy most nem azért csinálom. – csattanok fel, ahogy a feltételezése is sért már. Az agyam elborul, és karba kapva viszem a fürdőbe. A mosógépre teszem le. Én aztán nem nézem, hogy összevissza dülöngél, majd elesik, aztán beveri a fejét.
- Ennyire ne nézz, már amatőrnek kérlek. – aztán se szó, se beszéd, áthúzom a fején a pólóját, majd a nadrágjának gombjához érek és én aztán nem fogom várni az engedélyét és lerángatom róla, hogy fehérneműbe üljön előttem.
- Ne szaladj el. – figyelmeztetem és a kádba a dugó után vizet engedek, kellemes meleg. Majd ismét ölbe veszem és fehérneműben ültetem bele a vízbe. A kád előtt térdelve a zuhanyrózsát megfogva a térde alatt elkezdem engedni a hideg vizet. Fokozatosan hűtőm. Pont, ahogy a nagy könyvben meg van írva.
- Nem, de látod, hogy szükséged van. Holnap mit vennél be, hogy talpon maradj? Mert nekem elég a hidratálás. De te hamar kiütnéd magad. Tudtommal nem vagy jól. – morgom az orrom alatt és nem nézek semerre, csak a vizet figyelem, hogy ne legyen túl hideg, a bőre amúgy is úgy melegíti, mintha víz forraló lenne benne. Ami nekem nem tetszik, ez pedig úgy tűnik eddig csak nekem szúrt szemet.
- Maradj bent, aztán ha jobban vagy, akkor gyere ki. De gondolom, nem kell magyaráznom. Dr. Evans. – a hangom immáron inkább ismét a munkaköri, mint sem azok a jó barátok, akik feszültség nélkül beszélgetnek a nappaliban. Beszórok neki valami ruhát, amit felvehet. Aztán úgy is elmegyek. Csak megvárom, hogy baj nélkül kászálódjon ki az ágyból.

Med

avatar
❖ age :
38
♡ :


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: drunk visit ~ Keezy & Garreth    Csüt. Dec. 06, 2018 7:44 pm



To you


Tagadok, mert ebben jó vagyok. orvosként szembesíteni valakit a csúf valósággal nehéz volt. De olyan dolgokról beszélni vagy olyan dolgokat érezni, amit még sosem éreztem vagy gondoltam, megdöbbentő volt és letaglózott teljesen a valóság. Az eszem mást súgott, mint amit a szívem. Már ha hihettem a szívemnek, és tényleg ez volt az az érzés, amit a lányregényekben a szende kisasszonyok érezhettek. Bár az a sejtésem volt a dologról, hogy ez volt az és én totál hülyének éreztem magam ettől.
Az egészben az bosszantott, hogy az a csók más volt, mint korábbi próbálkozása, ahol betudtam az agyát elködösítő italnak és a kielégítetlen vágyának a próbálkozásait. Ott józan volt. Én is, ami nem volt nehéz, hisz sosem voltam még igazán részeg sem. Sok egymást követő első dolog volt, amire egy korombeli lány azt hiszem, hogy már rég gyakorlott, öreg motorosként gondolt. Felmordulok, mikor elkáromkodja magát, de a szoba úgy kezd el körülöttem forogni, hogy karjába marnak ujjaim, mikor felkap, és eltökélten nyelek egyet, mielőtt a túl rég elfogyasztott vacsorám, még gyomromban levő része visszaköszönne a pólójáról.
-Ne merészeld.....-motyogom, de már késő, a felsőm a földön landol, fehérneműben ücsörgök a kádban, míg ő mellettem térdel. Az ellenkezésem nem erőteljes, de igazából próbálkozni is felesleges volt igazából. Nem azért csinálom. Én totál megértem, de abban a pillanatban, ahogy ujjait derekamon siklani, egy pillanatra megfordul velem a szoba is. Nem tudom, hogy erről csak a lázam tehet, vagy konkrétan ő, de olyan érzésem támad, mintha hideg vízzel forrázott volna le. Bőröm libabőrös lesz, közelsége egyszerre frusztrál, tölt el melegséggel és rémiszt meg. Magas, izmos teste úgy tornyosul fölém, míg én a mosógép tetején pihegek, mint egy szikla, arcáról dühöt határozottságot olvasok le, míg a sajátomon őszintén szólva fogalmam mi suhan át. Próbálom kerülni fürkésző tekintetét és egy darabig sikerrel is járok. Megmozdulnék, de a testem olyan nehéznek érzem, mintha legalább másod magam próbálnám felcipelni a domb tetejére.
-Nem fogok, megnyugodhatsz.-mormogom, felhúzom lábaim és legszívesebben eltemetném magam úgy a másodperc törtrésze alatt.
-Megoldanám.-dacokodom, bár alig bírom kimondani a szavakat, ahogy remegnek ajkaim, abban sem vagyok biztos, hogy egyáltalán nem csak motyogok, hanem értelmesen beszélek is. A bőröm simogató hűvös vizet élvezem, fejem felhúzott térdeimen pihenő alkaromra döntöm. Képtelen vagyok a szemébe nézni most. Úgy érzem magam, mint egy megbántott kisgyerek.
Torkomból rosszalló mormogás szökken ki, ahogy kezdetben libabőrös bőröm megszokja a hideg érintését és a kellemes lehűlésnek hála a fejem is kitisztul. Hátravetett fejem a kád szélére billentem, lehunyom szemeim és mély, egyenletes levegővételekkel élvezem, ahogy testem megnyugszik és elernyed.
Először a bizsergés erős, egész testem rázkódik, de hamar megszokom a hűvös vizet, ami aztán langyossá válik szinte, hála a belőlem áradó forróságnak. Elveszek a gondolataim között. Egyik részem elmondaná neki mindazt a zavaros érzelem tengert, amin evezek egyedül abban a csónakban, amin rajtam kívül álló és általam okozott sérülések miatt is több lyuk kezd lenni, mint ami még a felszínen maradást biztosítja. Beszélni szeretnék. Elmondani neki, hogy egy részem épp annyira örül az új orvosnak, aki mellé kerülök, mint amennyire a másik felem fél és tart ettől a változástól. Elmondanám, hogy sajnálom, amiért az élete felfordult, és amiért én érzem magam hibásnak. De valahol örülök, hogy felnyitottam a szemét. Az ellentmondásos érzelmek és gondolatok közül kiránt a jelen és nagy nehezen kimászom a kádból. Ledobálom a vizes fehérneműt és a szárítóra teszem őket, hogy a szennyes kosárban sorakozó további ruhákra ne legyen hatásuk, megtörölközök és magamra kapom a bekészített ruhákat. Fogalmam sincs, végül milyen konklúziókat vonok le, de elhatározom, hogy a végigrágott kérdésekre magamnak adott válaszaimba nem fogom beavatni. Az elhatározás nem ér sokat, ahogy meglátom a nappalimban ácsorgó alakját, megremegnek a lábaim és ha eddig ködös volt az agyam a láztól, most egészen biztos, hogy a hidegtől, de totál lefagyott. Anélkül nézek rá, hogy komolyan végig vennem a lehetőségeim.
-Műts meg holnap.-kérem határozottan ácsorogva előtte, bár süt ökölbe szoruló és szorosan a mondat elhangzása után összepréselődött ajkaimról, hogy igazából minden porcikám menekülésre ösztönözne. De maradok és farkasszemet nézek vele. A nappaliban áporodott a levegő most, hogy minden érzékem felfrissült és kitisztult a kép. A pia szagától felfordulhatna a gyomrom, de nem foglalkozom vele, makacsságom és hajthatatlanságom ehhez túl erős és nem hagyom magam. -És ezzel vége. Ennek. Bármi is ez.-bár ne pörögne gondolataim között újra és újra a tény, hogy megcsókolt és a meglepettség mellé betársuló vágy, ami akkor keresztülszántott rajtam. -Nem befolyásolhatja a szívem az eszem. Orvos akarok lenni és ez az egy számít. Te akár elválsz Lizától, akár sem, az önmarcangolás nem megoldás. Kezdj új életet.-csúszik ki több elhamarkodott mondat a számon. Befolyásol a szívem… Így van? Tényleg ennyire reménytelenül elvesztem a labirintusban, amibe igazából azt se tudom, hogyan kerültem. Mégis hogy lehetek olyan hülye, hogy amit megbeszéltem magammal a fürdőszoba édes magányában, most összezúzom egy mondattal. Hátat fordítok neki és a szobám felé veszem az irányt. Kezd új életet? Nem hiányozna nekem a mostani, ha nem lenne a közelemben? Végül is, eddig is megvoltam nélküle... igen, csakhogy eddig nem láttam egy apró csók mögé olyasmit, amit nem lett volna szabad. Megtorpanok az ajtóban és a szoba megfordul velem. Az ajtófélfába támaszkodva próbálok egyet lépni előre, de a lépés erőtlen, akárcsak én. Mintha valaki rohanna felém. A csikorgó karomnyomokat élesen hallom. Molly. De a gondolathoz is késő már. Előre zuhanok, míg az előbb felkapcsolt lámpa fényében úszó szoba totálisan el nem sötétül körülöttem. Könnyűnek érzem magam.

Med

avatar
❖ age :
24
♡ :


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: drunk visit ~ Keezy & Garreth    
Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down
 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Chicago Guilty frpg :: Chicago :: Otthonok :: Keezy lakása-
^
ˇ