HomeHome    CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Be careful making wishes in the dark
● We will be history and you will remember us for centuries ●
Belépés
Chicagoba!
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multikapcsoló
új arcokkal...





Szavak
tôled, tôlem.
Nem a neved számít,
csak az, hogy itt vagy...
Jelenleg 13 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég

Hugo Windsor, Kendra Gray, Leslie J. Brown, Natalie York, Philippa Lockheart, Rokuro Sento


A legtöbb felhasználó (41 fő) Szomb. Jún. 02, 2018 7:34 pm-kor volt itt.
Válaszd meg a nézôpontodat,
és megváltozik a valóság.
Avatarfoglaló
írta: Rokuro Sento
Today at 5:52 pm

Kapcsolatkeresô
írta: Diana Woods
Today at 2:29 pm

Bestie time - Lippa&Lemon
írta: Philippa Lockheart
Today at 11:56 am

drunk visit ~ Keezy & Garreth
írta: Garreth Davidson
Today at 10:30 am

Rokuro Sento
írta: Kendra Gray
Today at 9:13 am

Derek & Diana - Please, help
írta: Diana Woods
Yesterday at 5:22 pm

Kórház szag
írta: Aston Miles
Yesterday at 1:34 pm

Bradley Crimson
írta: Leslie J. Brown
Yesterday at 8:13 am

Édes találkozó
írta: Aiden Lee
Pént. Okt. 19, 2018 8:55 pm

Cara R. Garrett
írta: Leslie J. Brown
Pént. Okt. 19, 2018 6:02 pm

Ismét veled
írta: Aiden Lee
Pént. Okt. 19, 2018 5:42 pm

Négyes randi apával és anyával - Jen / Hugo
írta: Leslie J. Brown
Pént. Okt. 19, 2018 4:04 pm

Hiányzásnapló
írta: Hugo Windsor
Pént. Okt. 19, 2018 2:57 pm

Come on skinny love just last the year...
írta: Zaphyra L. Crimson
Pént. Okt. 19, 2018 9:13 am

Clarissa ...
írta: Caius Aim
Csüt. Okt. 18, 2018 11:25 pm


Share | 
 

 drunk visit ~ Keezy & Garreth

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: drunk visit ~ Keezy & Garreth    Szer. Okt. 10, 2018 10:34 am



To my baby


Egyik láb a másik után, próbáltam talpon maradni. A kerítések megsértették a kezem, forró vérem csöpögött a mocskos betonra és a falevelek is csúsztak. Semmi nem könnyítette meg azt, hogy a járásommal tagadjam mindazt, amit mindenki tisztán lát. Mocskosul részegen botorkálok Chicago utcáin céltalanul. Legalább is próbáltam ezt elhitetni magammal, hogy semmi értelme nincs annak, hogy a lábaim előre haladnak. Elmém még józan része üvöltött, hogy forduljak vissza. Nem tehetem tönkre Őt. Viszont a talaj részeg elmém azt súgta, hogy kell nekem az a lány. Hogy egy őrülten undorító elmém, aki arra vágyik, hogy a lány, akivel mindent megtudok beszélni az enyém, legyen. Ragadozóként és szinte megszállottja ként hasalok el a lábaim keresztjében és mikor meglátom az ismerős ajtó díszt, majd a lépcső hűvös kőbe markolva felállok, feleszmélek. Itt vagyok, nála vagyok. Céltalan bolyongásom oda hozott hozzá.
Az ajtóban dübörögve azt akarom, hogy nyissa ki, hogy bocsánatot kérjek az miatt, amit tettem. Bár rohadtul nem érzem, hogy ezért kéne könyörögnöm, ami annyira nagy élvezetet nyújtott, mint egy koron valaha érezhettem volna.
Alkohol és cigaretta füsttől bűzlően támaszkodtam a falnak és alkarommal támasztva tökfejemet vártam, hogy kinyissa azt. Hiszen csak ennyi állt a boldogságom útjába. Egy tömör fa ajtó, még iróniának is vehetném, hogy közénk áll.
- Nyisd ki. – kérlelem elfolyó maszlaggal, ahogy megpróbálok értelmes szavakat kipréselni magamból, de a rengeteg vodka, ami lecsúszott a torkomon gátolta az értelmes beszédet. Az emberek összesúgtak mögöttem, ahogy a járdán szánakozó tekintettel néznek rám. Nem érthetik azt, ami itt van. Szomjazom a boldogságra, amit ő adhat meg nekem.  
- Elbasztam, tudom. – mormogom az orrom alatt, a hajam a gumi alól előbukkan, és úgy érzem, inkább kinézek egy kivert állatnak sem, mint arra az orvosra, aki a főorvosi címért teper és átakarja venni a kórházban a részleget, vezető akar lenni.
Ma képes voltam fizetni egy nőnek, hogy enyhítsen mellkasomba lévő fájdalmon és minden mozdulat, ahogy birtokoltam a testét, ahogy erőmnek erejével szorítottam a falnak a sikátorba, ahogy nyögte a nevem, csak az volt bennem, hogy bárcsak Keezy lenne az. Majd undorodva húztam fel a nadrágomon a sliccet és még több alkoholhoz nyúltam. Sosem csaltam meg Lizát, most sem számít annak, hiszen a válási papírokat aláírtam, ezzel felléptem az útra, hogy elvált férfi legyek, újra szabad. Minden mocskos gondolatomat kiéljem olyan nőkön, akik pénzért mindent megcsinálnak. Csak ne a lányt kelljen örökre tönkre tennem.
- Keezy. – ejtem ki a nevét, mintha villámcsapásként ér a felismerés, hogy ő a diákom, a tanítványom, a lelkitársam akkor már a lábaim nem írják el ezt az évődést és az ajtajába leülve támaszkodok a korlátnak. Szánalmas, hogy a negyven kapujában egy alig múlt húsz éves lánynak könyörgöm, akár egy emberi roncs.

Med

avatar
❖ age :
38
♡ :


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: drunk visit ~ Keezy & Garreth    Szer. Okt. 10, 2018 2:27 pm



To you


A két zárójelentéssel hamar végzek, miután bezárkózom a pult mögé és csendesen dolgozok, mintha ott se lennék. Fogalmam sincs róla, elmegy-e a pult előtt vagy sem. Amikor hazaindulok, még ránézek a holnapi műtétek sorára. A nevem kérdőjelesen szerepel a táblán. Felvont szemöldökkel bogarászom a nővér kézírását. Hát persze.
-Hogy az a.... -dobbantok dühösen és letörlöm a rubrikát, a műtőt, a neveket, mindent. A nővérek kételkedő szemmel néznek rám.-Dr. Davidson a fejébe vette, hogy megszabadít a manduláimtól. De nem egyeztem bele a műtétbe.-magyarázkodom, kifelé menet elhaladva az irodája előtt, ami már sötétbe burkolózik. Helyes, tehát hazament.
Kilépve a kórház ajtaján, megcsap a hideg levegő, lesietek a metróba és amikor hazaérek Molly nyöszörgését azelőtt meghallom, hogy közvetlenül az ajtó előtt lennék.-Jó kislány.-dögönyözöm meg a fejét, mikor belépek a lakásba, felkapom a postát, ledobom az asztalra, gyorsan lefürdök, átöltözöm, felkapom a pórázát és meg sem állok vele a parkig. Magam elé bámulva merengek, mint egy eszelős. Bizsereg a bőröm és újra és újra hallom fejemben a visszhangzó szavakat. Érzem ajkamon az égető érzést, a testem elöntő meleget. Jézusom Keezy, fékezz már le. A főnököd! A tanárod! Rád ver egy tízest és .... és mégis. Életemben nem voltam még ennyire bizonytalan és kétségek között vergődő. Fel se tűnik, hogy hazafelé veszem az irányt, az viszont annál inkább, hogy Molly először morogva kezd el húzni, majd csaholva vonszol az ajtóig. A kócos haj és a kába tekintet egyértelműen kifejezi a pia mértékét, ha a látvány nem lenne elsőre nyilvánvaló. Most jön az a rész, hogy szépen hazaküldöm. Bár ennyire még talán sosem volt szétcsapva.
-Te meg mi a fenét művelsz?-nézek le rá, igaz, hogy Molly lassan lerántja a karom, de elhúzom tőle, mintha nem érdemelné meg még egy gondoskodó vénlány szeretetét se, aki pont így fogadott engem is. A kutya csaholva ellenkezik, végül kíváncsian rám emeli a tekintetét és leül szorosan a lábam mellé. -Jobb lenne, ha most bemennénk.-próbálom higgadtan kezelni a dolgot, de a szomszédok rosszalló sutyorgása sem hagy hidegen, pont úgy, mint a látvány. Nem lesajnáló a nézésem, inkább kétségbeesett. Nem csak a hogyan fogom becipelni ügy miatt, de maga miatt is. Pia és cigi szaga keveredik izzadtságszaggal, a kép pedig hamar összeáll.-Remélem legalább megérte.-a dühös arckifejezésem nem tudom hová rakni. Nincs okom haragudni rá, nem én vagyok a felesége, hogy érdekeljen, hol és milyen nőkkel tölti el a délutánját. De még sosem érzett megbántottság lesz rajtam úrrá. A kulcsaimért nyúlok, remegő kezekkel nyomom a lyukba és miután a kitárt ajtón Molly úgy siklik be, mintha üldöznék, lehajolok Garreth-hez és haját hátra fogva guggolok le elé.-Nagy segítség lenne, ha lábra próbálnál állni. Nem bírlak becipelni egyedül.-kérem lágy hangon és nyúlok a hóna alá, bár ha feláll, méretben pont akkora vagyok neki, mint egy mankó. Fogalmam sincs mit fogok vele kezdeni, de nem maradhat az ajtóm előtt és ha így menne haza, ott is nagy valószínűséggel az ajtó kinti felén végezné. - Kérlek Garreth.-nézek mélyen szemébe, és észre se veszem igazán, beharapom az alsó ajkam és nagyot nyelek. Libabőrös leszek a pulóver alatt és égni kezd az ajkam. Istenem, de jó lenne kiverni a fejemből azt a csókot, de nem megy. Beleégett az ajkamba és úgy érzem magam, mint egy tini. Végül is... életem első csókja volt. Még ha rövid, és hirtelen, akkor is.

Med

avatar
❖ age :
24
♡ :


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: drunk visit ~ Keezy & Garreth    Szer. Okt. 10, 2018 8:05 pm



To my baby


Hűvös szelek járnak, és úgy érzem, hogy a világom millió darabra tör, akár egy elejtett kristálypohár. Aztán a hideg kövezet, amin ülök, kezd kínozni. Fájdalmas, hogy nem nyitja az ajtót. Tudom mennyire elcsesztem és nem szabadott volna meglépnem. Engedni a vágyaknak. Csak hagyni, hogy elmenjen vagy én. Megköszörülöm a torkom, ahogy kezem lendülne az újabb kopogtatásra. Ekkor tűnik fel valami morgás szerűség és fejemet megpróbálom arra fordítani, amerre kell. De szédül, és ne csak a beszédem, de a világ is összemosódik. Viszont az illata és a hangját tisztán kiveszem. Felállnék, de nem megy. Megérdemelné, hogy szemtől szembe beszéljek vele, hogy talpra kecmeregjek. De nem lehet. Nem tudok.
- Bocsánatot jöttem kérni. – mormogom, még is mit keresnék itt? Csak egyszerűen elakarom érni, hogy ha másért, a munka miatt próbáljuk eltusolni a dolgokat. Tudom, hogy örök nyomot hagytam benne, ő nem az a fajta lány, aki örömmel ugrik egyik kapcsolatából a másikba. Vagy egyáltalán csak úgy dobálózna a csókokkal.
- Jó. – legalább a lakásába beengedne, ha jól vette ki részeg elmém a szavakat és tenyeremmel megpróbálok a lábaimra állni és egyensúlyba tartani magamat. Ahogy apró termetével alám kúszik, hogy segítene, felnevetek. Mindig is az a jó szíve, amiért kedveltem. Meg persze a hatalmas szája, amit sosem tud befogni. Ezért is lesz rohadt jó orvos, ha megtudja úgy csűrni a szavakat, ahogy neki legyen a legjobb.
- Azt akartam, hogy.. – de elcsuklik a hangom, ahogy kezeivel a hajamhoz ér, ködös tekintettel nézek fel rá, miért nem megy? Miért nem tudok lábra állni? De segít. A korlátba kapaszkodom és próbálom arra fektetni a súlyomat, mint sem a törékeny kis testre mellettem. Ahogy megindulunk befelé, kezem mindig valami kapaszkodót keres, nem akarom összetörni a lányt.
Azt hiszem valami könyvet sikerül lekaszabolnom, a nagy kapálózással, ahogy keresek kapaszkodót és végül a kanapéra vágódom, és fejem hátra csuklik, ahogy rájövök, minden izmom felhagyott a működéssel. Mindenem ellene esküdött.
Majd előre csuklik, ahogy térdemen támaszkodok meg kezemmel, hogy a nehéz fejemet a helyén tartsa, és hajam a levegőbe szárnyal. Hiszen a gumim már valószínűleg kihullott valamikor kóbor tincseim szorításából.
- Sajnálom. Egy barom voltam. – motyogom, miközben próbálom nyitva tartani a szemem. Nehéz úgy beszélni hozzá, ha nem nézek rá, de még nehezebb ebben a pillanatban, hogy ha ránézek. Azok a megbabonázó szemek, ahogy csalódottan néznek rám. Egy világ omlott össze bennem. Most már letehetek róla, hogy valaha is felfog rám nézni, mint orvos.
- Keezy, egyik napról a másikra történt. Többet akartam belőled. Liza Natel kefél. A hülye otthagyta a kotonokat és az alsóját a fürdőbe. – egyenesednék ki, már mennyire ingó testem egyenesnek nevezhető.
- Fizettem egy nőnek, hogy kielégüljek. Miközben arra gondoltam, hogy veled lenne a legjobb. Tiszta vagy. Nem vagy elfajzott, mint ez a világ. – hangom hol elcsuklik, hol pedig hangosan morajlik a némaságba.
- Nem lehetsz a diákom. Keress másik orvost, aki tanítani tud. Aki a képességeidre és az eszedre figyel. – nagyot nyelek, ahogy kiejtem, a rettegtet mondatot. Nagyon okos és talpraesett lány, de én nem tudnék arra koncentrálni, amire kéne, és ezzel visszafogom a fejlődését.

Med

avatar
❖ age :
38
♡ :


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: drunk visit ~ Keezy & Garreth    Csüt. Okt. 11, 2018 8:21 am



To you


Darabosan beszél, mint egy robot, arca hol hóka, hol vörös lesz. Kócos haja csapzottan öleli körül arcát. Egyensúlyom egyik, majd másik lábamra helyezem, arcom èg a dühtől és a megalázottságtól, amit érzek.
Beegyensúlyozok vele a nappaliba, a kanapéig ezt a műveleteket egy pszihológia könyv bánja, amit tegnap a nappaliban olvasgattam. Száraz, de érdekes téma volt. Távolabb lépek. A csapzott külső nem fejezte ki, hogy konkrétan milyen pocsékul nézett ki. A gyomromban gombóc nő. A tenyerem izzad.
-Legalább valamiben egyet értünk.-hangom kemény, tekintetem mégis felcsillan. Okot nem tudnék erre mondani, hisz a helyzet elég egyértelmű volt, és ez a reakció még mellé indokolatlan is.
Nagyot nyelek, mellkasom előtt összefonom karjaim, ami elég kifejező testbeszéd. Nem akartam hallani az igazságot, de az őszintesége jól esett. Abszurd kombináció.
-Ha ez a bocsánat kérés része, neked teljesen elment a józan eszed.-az undorító vagy távol állt volna áttól, amit valóban gondoltam. Arcomra újra kiül az a grimasz. Újra és újra azt érzem, hogy átmegy rajtam ès nem is érdekli, hogy szavai nem csak elsuhannak fülem mellett, de keményen hátba vágnak, hogy felébredjek a tündérmeséből, amiben eddig hittem.-Felfogtad, hogy most mit mondtál nekem?-költői kérdés vagy sem, de elfog az undor, ami arcomra is kiül. Sok dolgot bevesz a gyomrom, de ez volt az utolsó, amit épp az ő szájából hallani akartam. Gyanítom, hogy szinte bármelyik nő osztozna velem ezzel a gondolattal. Hát nem véletlenül éreztem az olcsó, édes parfüm szagát.
A részeg ember őszinteségéről sok mese szól. És az a baj, hogy mindegyik igaz. Bár a saját bőrömön még soha nem tapasztaltam meg azt a remek érzést, Garreth látványa alapján soha nem is akartam. Az orvos, akire felnéztem, most csak árnyéka volt önmagának.
-Talán el tudom egyedül is dönteni, hogy mi a jó nekem. New York-ban az se lett volna kérdés, hogy szívsebész akarok-e lenni. Talán egyszer. De nem most. Azért mert te a piában keresed mindenre a megoldást, én még nem fogom alád is adni a lovat.-nézek le térdeinn támaszkodó alakjára. Még csak nem is igazán szemébe, mert elönt a melegség, még most is. Zavarban vagyok, tagadhatatlan.
-Feladni mindig könnyebb, mint harcolni valamiért vagy valakiért, aki számodra kedves.-abban a pillanatban megbánom, amit mondok, de igen kicsi az esélye, hogy holnap emlékezni fog erre a beszélgetésre.-De én nem vagyok az a beletörődő típus. Szóval ismered már a járást. Vagy bemászol a zuhanyzóba a hideg víz alá, hogy kitisztuljon legalább nagyjából a fejed, és lemosd magadról a mai nap bűzét, vagy úgy döntesz, hogy elmész, de akkor soha ne nézz hàtra mert nem leszek ott, hogy kimentsem a feneked abból az önsanyargatásból, amiben úgy viselkedsz, mint egy igazi, koravén tuskó.-sarkítok szépen, magamban egy "Örülj neki, hogy csak ezt mondtam." monológgal még megspékelve a helyzetet. Nem akartam, hogy elmenjen. Nem azért mert attól tartottam, hogy nem tud magára vigyázni. Előbb kötött volna ő másba, mint fordítva. Megfordul a fejemben, hogy talán a harmadik fél bánná a találkozást, bár annyira csak nem süllyedt mélyre,
hogy megadja azt az örömöt a feleségének, hogy szenvedni lássa. Nem tudtam, hogy mit érzek, hogy pontosan mit gondolok. Zavaros volt a helyzet, de arcom talán mèg soha nem volt ennyire kisimult, minden kételkedésem leplező. El kellett volna küldenem, de az tuti, hogy akkor még napokig kínozta volna magát. És a rohadt nagy probléma az volt, hogy én is. Az áldott jó lelkem, szokta volt mondani a nagymamám, de ezt a családi vonást nehéz lett volna már kinevelni belőlem. Így, mivel a holnap szabad volt, csak reménykedtem.-Döntsd el, hogy mit akarsz, de ne mond meg nekem, hogy mi lenne számomra a legjobb. Vagyok olyan nagy már, hogy tudjak dönteni arról, ami szerintem nekem a legjobb. Ha meg az egy zsákutca, elég hamar ki fog derülni.-végre a szemébe nézek. A mellette kuporgó kutyám felemeli eddig mancsain pihenő fejét, kíváncsian rám néz, majd odaporoszkál hozzám, s visszanéz Garreth-re.-Gyere Molly, itt a vacsora ideje.-nézek végül az ebre és elindulok vele a konyhám felé, a kellemesen tágas, Chicago fényeiben úszó nappaliban hagyva a részeg alakot, aki csak árnyéka volt most annak az orvosnak, aki főorvosi posztra tört volna, a maga képességeivel ráadásul okkal. Kinyitom a hűtőt és belekanalazom a tegnapi maradékot Molly táljába, míg agyamban a fogaskerekek hangosan zakatolnak, megannyi kérdést felvetve. De gyűlöltem ilyenkor. De most először mondtam ki nyíltan, amit gondoltam. Mert a pohár nálam sem nyelt már el tovább mindent. Pláne a történtek után. Észre se veszem, de beharapom alsó ajkam. Istenem, mi a fene van velem? Miért pont itt lesz minden zavaros, ahol tiszta lapot vártam? A kutyám csendesen tűri, hogy a konyha ablakából a lemenő Nap fényét fürkészve merengjek el, arra se figyelve, hogy vajon Garreth mi a jó fenét csinál a lakásom túlfelén. Féltett szándékom összedobni pár szendvicset vacsora gyanánt, ha esetleg elaludna a kanapémon, a dohányzóasztalon hagynám. A kulcs a zárban. Ha menni akar, ezt az egy akadályt kell leküzdenie.

Med

avatar
❖ age :
24
♡ :


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: drunk visit ~ Keezy & Garreth    Kedd Okt. 16, 2018 10:26 am



To my baby


Sosem vetettem meg az alkoholt, próbáltam mindig elnyomni, hogy munkám nem egyeztethető azzal, hogy részegen fetrengjek valaki lépcsőjén. Aki nem a feleségem. Nem áldoztam rá húsz évet az életemből, az egyetem alatt nem lettem fülig szerelmes belé, nem vittem végig vele fél életemet, egymás mellett nőttünk fel, ismertük a másik rigolyáját és tudtuk, hogy mivel engeszteljük ki a másikat. De úgy tűnik a kapuzárási pánik, őt előbb elérte, mint engem. Kapálózott, hogy a gyerek meglegyen, de volt a szemébe valami könnyebbség, amitől azt hittem sosem akarta ezt a dolgot. Nem akarja, hogy álmatlan éjszakái legyenek. Borzalmas érzés volt, hogy ennyire félre ismertem. ŐT és a barátomat is. Beharapom a számat, ahogy arra gondolok, mennyire undorodom tőlük. Hogy egyedül maradtam a szélmalomharcba. Talán a pénzemen kívül nem is kellek neki. De itt van Ő, egy angyal, akiért akár a tűzbe is fejest ugranék. Vagy egy fárasztó nap után visszavánszorognék, hogy segítsek valamiben, amiben megakadt.
De tudtam jól, hogy nem fog, sor kerülni, megtudja oldani a dolgokat. Nem fog csörögni a telefonom, hogy segítsek neki. Talpraesett és erős lány, egészéletében küzdött az ellen, hogy a szülei árnyékából kivánszorogjon. Most pedig megkapott engem, azt, akinek az élete egy roncs és a főorvosi cím kapujában elbasszam az életemet. Mert jelenleg máshoz nem értettem.
Hangja dühös volt, meg is értem, jelenleg kilencven kiló tömör izom próbálja magát talpon tartani és nem rá nehezedni. Mert nem lenne épp okos dolog összenyomni a lakásában.
Ahogy a fenekem a kanapé ismerős redőihez csapódik, szemeimet nem tudom rá emelni, csak habogok jobbra, balra. Megmondtam neki, hogy lefogok részegedni, mondjuk a többi rohadtul nem volt tervben. Nem szokásom nőknek fizetni, de nekem is vannak igényeim, amit most már nem szeretnék Lizával kielégítettni. Sőt, már a lakásba sem vagyok betenni a lábam.
- Harcoltam érted! Elakartak venni, mert nem lennék megfelelő tanárod. De foggal, körömmel harcoltam, hogy ne bukjak el! Nem akartalak másnak adni. – csattanok fel a lenéző mondatai, a vádaskodása. Szart sem tud az életemről, nem, hogy azt, min mentem keresztül. Vagy milyen próbákat kaptam. A leggázosabb betegeket mindig rám hagyták, hogy szívjak velük. Ha már feljebb akartam törni a ranglétrán. Viszont nem is kérhettem volna többet, nem is akartam, hogy tudjon ezekről a dolgokról. Jobb neki az ártatlan tudatlanság.
Nem akartam tovább hallgatni a sértegetéseit, amit persze megérdemeltem, de elég volt egy oldalról ezeket végig dohogni. Nem akartam, hogy ahol menedékre vágytam is csak a bűnhődést kapjam. Nekem nem erre volt szükségem, de sajnos az ital mennyisége miatt vagy csak az elmém sötét része nem akarta, hogy lábra álljak és elmenjek innen.
Végül még a kutya is értelmesebb nálam, ami eltűnik mellőlem és elmosódott sziluettjét bámulom, ahogy távolodik és eltűnik a konyhai falai között. Eldőlök és fáradt testem kiabál a puha ágyért. Kezemmel takarom el a szemem, hogy összeszedjem magam és az oly hevesen forgó szobát lassításra bírja. Hallom a hangokat, ahogy a kuta türelmetlenül poroszkál körülötte, vagy ahogy a zacskó zörög, ahogy valami harapni valót készít. Telnek a percek, mire feltudok állni és a fürdőszoba felé veszem az irányt, jól ismertem minden centiméterét, tudtam mit hol találok. A hűsítő víz felpezsdíti az elmém és az alkohol is távozik a szervezetemből. A mosdón használatos szájvízzel párszor átöblögetem magam, majd alsóban vánszorgok vissza a konyhába és vizes hajamat a hátamra csapom.
- Ne haragudj, nem így akartam. – ez már érthetőbb volt, bár fáradt lelkemből nehéz volt ennyit is kisajtolni. Majd megtámaszkodom mellette a pultnál, ahogy kibámulok az ablakon.
- Elfognak venni tőlem. Nem akartam, hogy tudd. De dr. Kavarov-hoz kerülsz, jövőhéten. Minden küzdelem irántad semmisé vált. Liza elintézte. Nem tudom, hogyan. – ökölbe szorul a kezem és felmordulok, hogy képes volt ilyet tenni velem.

Med

avatar
❖ age :
38
♡ :


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: drunk visit ~ Keezy & Garreth    Kedd Okt. 16, 2018 11:51 am



To you


A meglehetősen tömör és nehéz izomtömeg a kanapémba süpped. Ismerős hely volt ez már neki. A szobám viszont az enyém volt. A kanapémon túl sosem vezetett az útja. Viszont eddig már igen otthonosan mozoghatott.
Oké, tisztázzuk, ezt egyszer sem kértem Garreth.-nézek rá szúrós szemmel, kissé dühösen, de örülök neki, hogy a konyhába nem követ. Szükségem van pár perce, amíg egyszerűen csak gondolkodhatok. A konyha magányába burkolódzva, Molly csámcsogását hallgatom, elkészítem a szendvicseket, de csak az ablakon kibámulásig jutok, enni nem eszek. Molly ellenben lelkesen habzsol, hangosan és olyan hévvel, hogy a tányér újra és újra a pult aljáról visszapattan. A fürdőszoba felől a locsogó víz hangjából arra a következtetésre jutok, hogy a hideg víz elég hatásos és lassan képes lesz ismét, legalább részben normálisan gondolkodni és megállni a lábán a segítségem és a fal támasztása nélkül is.
Minden bizonnyal más nők lélegzetük visszafolytva néznének rajta végig. Az abszurd csak az volt, hogy tulajdonképpen már nem lepett meg a látvány, nem ez volt az első eset, hogy a kanapémon kötött ki. És nem, nem voltam vak. A nemrég vállamra nehezedő súly tömör izom volt, ami most jól látható, éles vonalakat ad testének. Fölém magasodik, ahogy a pultnak dől, ökölbe szoruló ujjait hamar észreveszem, de még időben, alig megmozdítva a kezem, visszacsúsztatom magam mellé, mintha mi sem történt volna.
Nem haragszom, csak… Összezavartál.-elpirulok a beismeréstől. Valószínűleg az, aki két pasi között harmadikat keres, észre se veszi, ha megcsókolja valaki. Nekem ezzel a helyzettel még birkóznom kellett. És túllépnem rajta. De az süt rólam, hogy a gondolataimmal küzdök és vívódok, megoldást keresve olyasmire, ami nem tőlem függ. Ami meglep, hogy így alakul, de közben kevésbé érzem úgy, hogy zavarna, legalábbis nem olyan mértékben, hogy tudomást vegyek róla. Hát végül is… A nő, aki mellé visszalöktem volna, csak most kezdte el kimutatni a foga fehérjét. Remek. Ennél már aligha lehetne jobb. És a gyűlölet, amit eddig kis mértékben éreztem iránta, amiért tönkre tette GArreth-et, most őszintén elönt. Ennek mégsem adom jelét.
-Talán így lesz a legkönnyebb mindenkinek.-nézek fel rá, bár a mondat hidegen hatott, fogalmam sem volt, mi mást mondhattam volna még. Arckifejezését látva nagyot nyelek, pláne, hogy akaratlan beharapom alsó ajkam, amikor tekintetem is lejjebb téved és emlékeztetem magam, hogy az arcomra minden kiül vele szemben, amit gondolok.-Én…-kezdek neki, aztán felmordulva beleharapok az elkészített szendvicsbe és felcsusszanok a pult tetejére. -Nem akarom bevonni a szüleim ebbe, az nem lenne etikus. De ne haragudj, Liza sem volt éppen etikus.-mormogom a végét, de az egész mondatot félig teli szájjal, kissé artikulátlanul mondom végig. -És azt végképp nem szeretném, hogy a kinevezésed ezen múljon. Ha ez van megírva, akkor végig csinálom mellette a két évet, nem fogok a küszöbön visszafordulni, ha már eddig eljutottam.-tolom felé a tányért. Molly, mivel behabzsolta a vacsoráját, szinte nesztelenül osont ki a konyhából és ha mindent igaz, a nappaliban lévő pokrócára feküdve élvezi ki az este maradék részét. –Egyikünknek sincs szüksége még több problémára a meglévők mellé, nem igaz? Szóval csak…-nézek újra rá vállat vonva. Bár tudom, hogy most azt fogja hinni, hogy a délután történteket is ez alatt fogom érteni, pedig nem volt így. Szóval csak mi? Tegyek úgy, mintha nem is létezne az, amit a jelek szerint mindketten tökéletesen érzékelünk, most is? A tehetetlenséget és… mintha a falak összenyomnának minket, a tér összeszűkülne. –Mi lenne, ha nem beszélnénk ma erről többet?-köszörülöm meg a torkom zavarodottan, fáradt szemeim lassan újra a láztól kezdenek csillogni. Nem igen folytathatom ezt így tovább, bár ez sem éppen az a téma volt, amiről szívesen beszéltem volna, így újra beleharapok a szendvicsbe.

Med

avatar
❖ age :
24
♡ :


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: drunk visit ~ Keezy & Garreth    Today at 10:30 am



To my baby


Mindenki menekül, ha arról van szó, hogy jönnek a gyakornokok, akik a nyakunkon fognak lihegni, hiszen nekünk jár az a csodálatos feladat, hogy megtanítsuk mindenre őket, amit mi már csípőből csinálunk. Talán csak attól tartunk, hogy a rutin van a kezünkben és nehezebben magyarázzuk el, hogy miért úgy csináljuk. Mások egyszerű titkárokat látnak bennük, hogy nem kell a papírmunka. Lepasszolják neki őket, ők meg bevonulnak az irodájukba és feldobva a lábukat tömik a zsíros seggüket. Én vegyes érzelmekkel fogadtam a lányt, tekintve, hogy kik a szülei. Viszont meglepetésemre egyszer sem hozta fel őket, egyszerűen megküzdött az elismerésért. Nem tudom megmondani, hogy mikor mélyült el a kapcsolatunk. Mikor éreztem vágyat először, hogy megcsókoljam. De azt tudom, hogy minden iszákos éjszakámon ugyan itt kötök ki és egy törölközőbe csavarba állok a konyhájába és megpróbálom kimagyarázni a dolgokat. De egyre nehezebben megy. Nem követelhetem magamnak a lányt, nem sajáthatíthatom ki. Bármennyire akarom, hogy más ne nézzen rá. Ez nem így működik sajnos.
- Nem akarlak összezavarni. Érted? Be kell, fejezzem ezt az egészet. Le kell zárnunk. – keserű mosoly jelenik meg az arcomon, mert az angyali külsőt most ihatom be utoljára, most nézhetek rá utoljára úgy, mint egy nő. Ezentúl nem lesz se a gyakornokom, sem pedig a részeg beszélgető társam. Bármennyire is rosszul jövök ki belőle.
- Szerinted tudtam mit csinál Liza? Hagytam volna, hogy ezt tegye? – emelem meg egy pillanatra a hangom. Tekintve, hogy soha egy szóval nem árultam el, hogy kivel beszélek, a telefonomban sem a saját neveként szerepel. Még csak az kéne, nem vagyok hülye. Viszont Liza nem írta alá a szerződést, mert neki több pénz kell. Mert ő csak szenvedett ebben a házasságban. Persze, gondolom, az új Mercedesebe, hogy szenvedhetett. Minjárt megsajnálom.
- Nyugi a kinevezésem nem ezen bukik. Odáig még annak a ribancnak sem ér el a keze. – megvonom a vállam. A magánéletem pedig nem folyásolja be a szakmai tudásomat. De, ahogy gondolja, én nem akarom, hogy elússzon az a nehezen kitaposott útja miattam. De még mindig jobban aggódik miattam, mint magam miatt.
Viszont elindulok a nappali felé, ahogy közli, nem akar többet beszélni róla. Bólintok utoljára, de legalább egy nadrágot fel kell vennem. Még sem dekkolhatok egy szál törölközőben a lakásában. Így gyorsan felhúzom a melegítőt és a pólót, ahogy a kutyát kerülve a fürdőbe teszem a törölközőt és lehuppanok a kanapéra és benyomom a tévét.
- Nem baj, ha még maradok kicsit? Gondolom, még kifosztja a lakásomat. – nézek az órámra, még korai lenne haza esnem, főleg, hogy biztos vagyok benne, mindent elpakol, ami egy kicsit is drágább, amit megengedhetne magának.
- Nem zavarok sok vizet, csak nézem a tévét, de ha randid van, menj, csak tudom az utat. – végig simítom a szőrcsomót, aki mellém telepedett időközben és elmosolyodom. Hiányzik Maxi, a kutyám, aki elpusztult, mert megmérgezték, a Husky, akiért az egész utca oda volt, de Liza gyűlölte. Jó emberismerő volt, nekem pedig a vesztem volt.

Med

avatar
❖ age :
38
♡ :


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: drunk visit ~ Keezy & Garreth    
Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down
 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Chicago Guilty frpg :: Chicago :: Otthonok :: Keezy lakása-
^
ˇ