HomeHome    CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Be careful making wishes in the dark
● We will be history and you will remember us for centuries ●
Belépés
Chicagoba!
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multikapcsoló
új arcokkal...





Szavak
tôled, tôlem.
Nem a neved számít,
csak az, hogy itt vagy...
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (41 fő) Szomb. Jún. 02, 2018 7:34 pm-kor volt itt.
Válaszd meg a nézôpontodat,
és megváltozik a valóság.
Béke?
írta: Christopher Nam
Yesterday at 11:02 am

Josh & Nora - shooting
írta: Joshua Thatcher
Yesterday at 7:47 am

Activity Check 2018.12.16.-2018.12.24.
írta: Christopher Nam
Hétf. Dec. 17, 2018 6:59 pm

JT
írta: Joshua Thatcher
Hétf. Dec. 17, 2018 4:56 pm

I need to hold your hand…always.| Brad&Lippa
írta: Philippa Lockheart
Hétf. Dec. 17, 2018 10:00 am

Partnerkeresô
írta: Elena P. Campos
Vas. Dec. 16, 2018 7:27 pm

Elena Patricia Campos
írta: Kendra Gray
Vas. Dec. 16, 2018 6:59 pm

Hírek
írta: Kendra Gray
Vas. Dec. 16, 2018 6:20 pm

Ismét veled
írta: Aiden Lee
Vas. Dec. 16, 2018 2:32 pm

Josh & Domi ~ part I.
írta: Dominique Storm
Vas. Dec. 16, 2018 12:39 pm

Alexia G. Serpen
írta: Alexia G. Serpen
Vas. Dec. 16, 2018 12:29 pm

Dominique Storm
írta: Joshua Thatcher
Pént. Dec. 14, 2018 10:20 pm

Édes találkozó
írta: Sophie Nam
Pént. Dec. 14, 2018 9:13 pm

Lippa & Josh
írta: Joshua Thatcher
Pént. Dec. 14, 2018 1:25 pm

Trystan & Rhysand
írta: Trystan E. Vaugh
Csüt. Dec. 13, 2018 10:21 pm


Share | 
 

 Keezy & Garreth - good morning

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Keezy & Garreth - good morning   Hétf. Okt. 01, 2018 8:32 pm



Sorry I Am Late


A folyosón végigrohanva, zakatol a szívverésem, de gyanítom nem az örömöm az oka, hanem a lépcsők, amiket teli lift hiányába igénybe vettem, hogy feljussak az öltözőig. A frissen felmosott folyosón csattog a gumi talpú tornacipőm,  kicsapom magam előtt az ajtót, bedobom a szekrénybe a táskám, felkapom a gyűrött köpenyem, nyakamba akasztom a sztetoszkópom és már rongyolok is vissza a folyosóra. A levegőt úgy kapkodom, mint egy dohányos, a kisimult, nyugodt természetemnek semmi jele. Csapzott hajam, kipirult arcom, légszomjam és a tüszős mandulámnak hála, csillogó szemeim láttán a recepciónál ácsorgó nővér lenéző pillantásától csak szarabbul kezdem érezni magam.
-A doktor úr elindult maga nélkül a vizitre! Talán a hármasban van.-nyomja a kezembe a kartonokat, amiket egy alázatos, sokat sejtető, kedves mosollyal, köszönöm helyett díjazok és indulok az említett kórterem felé.
-Khm, elnézést...-sütöm le szemem, mikor a vizsgálóba lépek. Előtte megálltam az ajtóban, megigazítottam a köpenyt, amin ez vajmi keveset segített, de a szándék volt a lényeg. Köhintek egyet és hátulról végigmérem a kontyos alakot. A gondolataim olyan gyorsan ébrednek fel, mint amilyen gyorsan ötszöröse lett a pulzusom a normálisnak a futástól. Megrázom a fejem és úgy lépek be. Hazudnék, ha azt mondanám, magam is elhiszem, hogy normálisan nézek ki. Ahogy elnéztem Mrs. Davis egyre jobb színben van.
-Szörnyen sajnálom. Azt hiszem...elaludtam.-magyarázkodom. Magyarázkodom? Mégis mi a fenéért? Lejjebb ásom magam még jobban, mint ahonnan ma reggel indultam a szemében. És még egy kávét sem ittam. És azon kapom magam, hogy a szeme elé kúszó tincset figyelem. Jézusom, mi a fene van az Agymanóimmal, berúgtak az éjszaka? MA komolyan semmi normálisra nem tudok fókuszálni csak csupa jelentéktelen dologra.-Csak ne rúgj ki....-lihegem égő arccal, a tüdőm ugyanis még mindig hevesen forgatja a levegőt és ha a fáradtságom nem lenne elég indok, kismillió másikat fog a fejemhez vágni, amiért még mindig halogatom a manduláimtól való búcsút. Nem csak neki lehetnek rossz napjai. De mivel alig érek a mellkasáig, nem a mai napon kellene tovább szítanom a bajt. Meg kellene keresnem ellenben a lányt, aki szépen, csendben, okosan csinálja végig a reggeli vizitet és kedvesen cseveg a betegekkel, amíg Garreth csendben hallgat. De nem... Most más a helyzet és kulloghatok a sor végén, hallgatva egész nap a "reggeli kihágást".


Med

avatar
❖ age :
24
♡ :


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Keezy & Garreth - good morning   Kedd Okt. 02, 2018 1:16 pm



To my baby


Ügyelet- ügyelet hátán, nem is érdekel, hogy mennyit kell dolgoznom. A lényeg az, hogy ne kelljen, haza menjek és a feleségem szánakozó pillantása. Tudom, hogy csak a pénzemre utazik, viszont voltam, olyan gerinctelen, hogy külön számlát nyissak magamnak. Nem fogom hagyni, hogy kiforgasson a pénzemből. A válási papírok az irodában pihennek. Még nem döntöttem el, hogy mi legyen a sorsunk. Eléggé rezget a léc, viszont bennem van, hogy ő volt életem szerelme, akiért megbolondultam az egyetemen. Minden férfi a kegyeiért könyörgött. Viszont az évek múlásával el múlt a tűz, a tanári pályától elhatárolódott és otthonülő nő lett. Én pedig szeretem a pezsgést az életemben. Pontosan ezért is vizitelek le jóval korábban, mielőtt haza mennék aludni. Vagy, az irodába vonulnék. Még nincs tervben. A pillanatnak élek.
Az ápolónő megrántja a vállát, hiszen tudja, hogy mire fel a kíváncsi nézésem. Evans doktorunk még sehol nincs. Morgolódva indulok a betegek közé. A középfülgyulladás és persze a torok-mandula gyulladás idejében léptünk, most ez van terítéken. Egy apró gyermek előtt térdelek, ahogy a nyakamba akasztott fonendoszkóppal játszadozik, és a torkát vizslatom. Mikor berobban egy barna mini bomba. Azonnal mentegetőzni kezd. A törpére rákacsintok, és kezet mosva veszem vissza a lázlapokat.
- Kutya baja, még két napig kell szedni az antibiotikumot és minden rendben lesz, két hét múlva jöjjenek vissza kontrollra és kiderül, hogy kell a műtét vagy sem. – szavaimat az anyukának intézem, majd a lázlapot a doktornő kezébe adom, hogy egy zárójelentést megírhat. Ha már az időt nem ismeri. Aztán a szobából kiérve intek a nővérkének, hogy hagyjon magunkra.
- Ha beteg vagy, menj táppénzre. Ha álmos, akkor előrébb állítsd az ébresztőt. Ha túlhajszoltnak érzed magad, keress másik szakmát. Megértetted? – hangom nem volt támadó, inkább csak sejtelmesen terelgetni kívántam az úton. Persze életem legnagyobb hibája volt, hogy belenéztem a barna csillogó szemeibe. Akár a frissen sült gesztenye, ami csábításra hív. A hajamba túrva lépek hátra egyet. Fel sem tűnt, hogy közeledek felé. Nyelek egyet, mert úgy érzem a szám kiszáradt és vattát tudnék köpni.
- Most pedig menjünk tovább. – intek a fejemmel a nővérkének, aki hirtelen a virágok öntözésével foglalatoskodott. Nem érdekelt, hogy van, nem kérdeztem rá. Teljesen más gondolatok jártak a fejemben. Amitől úgy éreztem magam, hogy undorító vagyok, ha ügyesebb lettem volna, már ekkora lányom lehetne.
A szobák csendjét pár köhögés szakítja meg. Lassan gyűlnek a haza menők. Csak kettőt kell megírnia. A műtét jól sikerült, így hát neki sincs oka itt maradni. Még utoljára belekukkantok a torkába, hogy a varr lejött-e nem vérzik továbbra.
- Jól van, megbirkózik két zárójelentéssel, egy órán belül? – kérdezem, mikor az utolsó szobából is kiteszem a lábam. Szeretném tudni, hogy ledőlhettek-e vagy képtelen megtenni a kötelességeit.
- Lezuhanyzok, tíz perc múlva az irodámba legyen. Kontrollálni akarom a torkát és a manduláit. – átnyújtom a paksamétát, amiből kilesheti, hogy melyik beteg mivel volt itt, a terápiákat és a műtéti leírást.


Med

avatar
❖ age :
38
♡ :


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Keezy & Garreth - good morning   Kedd Okt. 02, 2018 3:53 pm



Sorry I Am Late


Rohanok, mint akit üldöznek, és a helyzetemen nem javít, hogy a kísérő nővér egyike azoknak, akikkel különösebben nem jövök ki jól. Ahogy a gyerek előtt térdel, és a torkát vizsgálgatja, ahelyett, hogy azzal foglalkoznék, amit mond, vagy amit olvashatnék, inkább a mozdulataira és rá figyelek. A beteg problémáit anélkül is tudom, hogy elolvasnám a kartonban szereplő adatokat. Ha valamiben jó voltam, az a gyors tanulás és helyzetfelismerés. A háttérbe húzódó nővér láttán érzem, hogy elpirulok. És most jön a leszúrás, amit megelőzendő már mentegetőztem egy sort… meglehetősen feleslegesen, ha azt nézzük.
-Mindenki elaludhat, mert az éjszakája...-lépek a nyelvemre. A paprikás énem sosem szokott előtérbe kerülni, de a dacos szájalás jól leplezheti a pírt arcomon, ami nem csak a futástól ücsörög elégedetten, de attól is, ahogy fölém magasodik és lenéz rám. -Akarom mondani, elnézést doktor úr, többet nem fordul elő.-fújok nagyot, a megdöbbenésem nem tudom leplezni, ami kiül arcomra a saját reakcióm hallatán. Biccentek, mikor azt javasolja, hogy menjünk tovább, de a nővérke tekintetét így is érzem a hátamon. Úgy lép közelebb hozzám, hogy észre sem veszem, de amikor mindketten kapcsolunk, egy-egy lépést teszünk hátrafelé.
-Rendben.-sütöm le szemem nagyot nyelve, hiszen ha valami, a manduláim és a torkom az az volt. Plusz, a dologhoz hozzá tartozik, hogy még le is tegeztem, pedig a lefektetett szabályok egyértelműek voltak. A kórház falain kívül nem kellettek a formaiságok. A kórház falain belül viszont igen. A kezemben lévő papírkupaccal egyensúlyozom be a szobájába és fújok nagyot, mikor az asztal csücskén némi helyet csinálok és megszabadulok tőlük, és lehuppanok a fotelbe. Ami szemet szúr a papírkupac, amiről a nélkül tudom, hogy mi az, hogy különösebb erőfeszítést tennék a beleolvasást illetően. Úgy is leesik neki, hogy láttam, hiszen csak akkor nem lenne így, ha vak lennék. Nem tudom, hogy mi folyik köztük, a probléma csíráját ismerem csupán, a feleségét és őt is egyszerre sajnálva. Azzal nyugtattam, hogy az ilyen előfordul, orvosok vagyunk, tudjuk, hogy ez egy soktényezős egyenlet, de a témán mindig úgy egyensúlyoztam, hogy még véletlenül se merüljön fel a kérdés, értem miért nem jön a barátom esténként és miért választom inkább a metrót vagy a taxit vagy alapesetben miért kezelem olyan rugalmasan a kis találkozókat vagy a kórházi ügyeket.
A homlokom megdörzsölve bámulok bele az egyik doksiba, majd a másikba és dolgozom fel az infókat, hogy a zárójelentést a laptopon lévő program rubrikáit kitöltve elkészülhessen. De szétmegy a fejem és a fáradtságom sincs előnyömre. Azon kapom magam, hogy mégis pillanatok alatt el tudok merülni a sorok között és gyűröm a billentyűt, miközben hamiskásan dúdolgatok, ami nem volt tőlem megszokott, mert a hangomra sosem volt panasz, kivétel most.


Med

avatar
❖ age :
24
♡ :


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Keezy & Garreth - good morning   Szer. Okt. 03, 2018 6:25 pm



To my baby


Meglepetten pillantok le a törékeny lányra, aki olyan harciasan válaszol a monológomra, hogy enyhe mosoly csorbul a számra. Meglepetésként ér, hogy ennyire felspanolja magát azon, amit mondok. Bár ő sosem beszél róla, azért elég rossz száj ízzel beszélnek arról, hogy a szülei révén milyen előnyökhöz juthat. Én sosem gondoltam rá úgy, hogy most kivételeznem kéne vele. Sőt, jobban hajtom, mint bárkit. Íme, a példa, direkt ráhagyom a zárójelentések firkálását. Most nem volt kedvem a sok papírmunkához. Inkább amolyan ébresztőnek szánom, hogy ne egyből bele a közepébe. Megköszörülöm a torkom, ahogy felmordul. Végül hagyom elsiklani a további mondani valóját. A kérésemre nem reagál. Remélem azért még hallottam, hogy várom az irodában.
A vizit végeztével, mindenki neki lát a menetrendnek. Én pedig elfáradok a szobámba, hogy frissítő forró zuhanyt vegyek. A víz melengeti a fáradt csontjaimat. Végül a hűvös levegőre kiérve magamra kapkodom a fekete farmert és fehér ingemet. Majd a zsebembe nyomkodok mindent, ami kell nekem és elindulok kifelé. A nővérek jó pihenést kívánnak, ahogy a tálcákkal suhannak a betegek közé. Némelyik egy fáradt szemekkel próbál mosolyogni, hogy leplezze, sokadik napja. Én edig lelkesen válaszolok és néhol egy mosoly is előkúszik.
Sajnos tisztában vagyok vele, hogy a pletykagépek megindulnak és mindenki arról fog beszéli, hogy Lizaval mennyire megromlottak a dolgok. Erre pedig nem szeretnék gondolni. Az órára lustán emelem a szemeimet, már elmúlott hét óra. Remek. Liza akkor iskola felé vette az irányt, hiszen azt bizonygatta nem kell a pénzem és újra munkába áll. Remélem, nem kell találkoznom vele.
A pultnál megállok, ahol szorgalmas méhecske gépeli a jelentéseket. Egy kávés bögrét helyezek elé és figyelem a reakcióját.
- Na, mehetünk? Ráérnek a papírok. Én pedig örömmel vetném be magam az ágyba, egyedül. – mormogom a végét alig hallhatóan. Ahogy a fiatalság felemeli a fejét mindenféle beteg képek jelennek meg előttem. Egy pillanatra, ásítást kell, színleljek, hogy a képek eltűnjenek. Még sem mondhatom neki, hogy örömmel venném a társaságát.
- Csipkedd magad. Nem várok örökké. – ellököm magam a pulttól, hogy a vizsgálóhoz menjek. Azt hiszem, túl lehetünk a szakmai szigoron és előkészítve minden eszközt a fertőtlenítőbe úszó kezeimet dörzsölgetem az ablakon kifelé bámulva. Hogy érezhetem magam ennyire magányosnak, ebben az átkozott városban? De szinte a mondatom végére sem értem mikor meghallom a csoszogást.
- Csukd be az ajtót. – kérem meg, mert nem szeretném, ha valaki ránk rontana. Már emennyire esélyes lenne.
- Szerintem nem fogok aludni, de ha gáz van, akkor hívj. Mr. Emersonnak pedig kell majd egy torokleoltás. Félek, hogy nem szép az a trutyi a torkában. – megpaskolom a vizsgálóasztalt, hogy foglaljon helyet, míg én a gumikesztyűbe bújok, és a spatulával közelítek felé, hogy kicsiny lámpámmal meglessem a torkát. Leginkább a manduláit szeretném szemügyre venni.

Med

avatar
❖ age :
38
♡ :


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Keezy & Garreth - good morning   Szer. Okt. 03, 2018 7:37 pm



Sorry I Am Late


Elmélyedve gyűröm a billentyűket, lelkesen, de fáradtan, noha a napom feléről lecsúsztam ma, de ez van. Van elég beteg, maradhatok tovább, az időmbe belefér. Talán másnak is szüksége van beugró rezidensre. Végül is mindenki beteg és az emberek többségét a torokfájás és a köhögés mellett más influenza szerű dolgok is kerülgetnek. Mindig jó valami újat tanulni... Persze a nővérek rosszalló pillantását nem tudom nem észre venni. Az lenne érdekes, ha menne. Pláne úgy, hogy az öltözőben reggel is meghallgattam pár ódát a nagydarab, jóképű pasasról, akit az Isten is orvosnak teremtett. Ja, hogy én vele dolgozom a rezidensi éveim alatt? Ugyan már, vak vagyok és nem veszem ésszre a nyilvánvalót. az első hetemhez képest most kezdtem úgy érezni, hogy a szemében még kisebb lettem, hiába volt meg hozzá az agyam, hogy magamba szívjam a tudást, azt hiszem későn húztam meg azt a bizonyos határt. A hülyeségek, amiket mondanak, hogy a kórházban semmi olyan nem történik... persze, csak nem ismeri be senki, ahogy más munkahelyen se.
A kávé illata még azelőtt megcsap, hogy a pohár a pulton landolhatna. Hálás pillantást vetek rá, és ragadom magamhoz a bögrét. A tartalmát olyan gyorsan kezdem magamba tölteni, hogy ennél már csak az infúzió lenne hatásosabb.
-Persze, csak... Mindegy.-kapom fel a kupacot és ügyetlenül lépkedek utána, az agyamban posztiteket gyártva, hogy mennyi mindent akarok még leírni abba a zárójelentésbe. Elmélázok rajta, hogy az ásítás őszinte-e, mert a nyúzottság valahogy eltűnt az arcáról. Bár mégis kit nem sápaszt az orvosi köpeny, de komolyan?
Beügyeskedem magam az ajtón, és lábbal belököm magam mögött, talán nagyobb hévvel, mint kellett volna. A kupac landol az egyik széken, a laptoppal együtt, ami kis híján a földre csúszik, de a reflexeim talán mégsem hagytak jobban cserben, mint azt fél órája gondoltam. Ahogy ránézek arcára, valami fura dologra leszek figyelmes. A látott papírkupac a válásról és a zümmögések, ahogy a nővérek összesúgtak... tudtam, hogy kellemetlen a helyzet, na de ennyire? Utoljára még valahol a meglátjuk és a meggondolom dolognál álltunk, de ki tudja mikor kezdte el a papírmunka részét gyűrni ennek az ügyvédjével. Sajnáltam a feleségét... és őt? Fogalmam sincs igazából mi zajlik köztük. Milyen egy házasság. De még arról se igazán, hogy milyen egy kapcsolat... Erről persze ő sem tud sokat. És mérhetetlenül hálás lehetek magamnak, hogy jól tudom keverni a szavakat, hogy ezzel ne hozzon zavarba.
-A válás mióta megoldás a problémátokra?-szalad ki számon a meggondolatlan kérdés. Lehet, hogy a spatulát le kellene nyelnem, mielőtt ő közelebb érne hozzám. Ez volt az a pont, ahol nem kellett volna belelátnom az életébe. Makacsul összeszorítom a szám, s bár ég a torkom, tudom, hogy az arcom betakaró pír és égés nem a lappangó betegeskedés, sokkal inkább a zavarom jele. Fogalmam sincs ma mi csípett a fenekembe, de rosszul tette. Egészen kifordultam magamból.-Semmi bajom, inkább megyek, befejezem a...-mutatok az ajtó felé, de azt hiszem, ha már a vizsgálóasztal előtt áll, esélyem se lesz menekülni és a lehetőségeimhez képest még inkább törpének érzem magam előtte. Túl szűk lett a szoba, összement talán?

Med

avatar
❖ age :
24
♡ :


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Keezy & Garreth - good morning   Szer. Okt. 03, 2018 8:04 pm



To my baby


Minden alkalommal, mikor megjelenek, valahol két dolog üti fel a fejét. A susmorgás, hogy ki vagyok és a legújabb pletykák összehasonlítása, vagy a néma csend, ami sajgón bántja a lelkemet. Nem én tehetek róla, hogy Liza elhidegült tőlem. Már nem érzem azt a tüzet, amit régen éreztem, amitől úgy voltam, hogy csak egy pillantás, vagy az illata fellobbantja a lángot. Ami most már pislákolni sem pislákol.
Ahogy végig zongoráztam a fejemben, hogy mindent elmondtam-e a medikának, már meg is jelenik és az ajtó hangos puffanással jelzi, immáron ketten maradtunk. A diplomácia és a merevség eltűnik közöttünk. A hajam csapzottan szökik meg a gumi alól, ahogy közelítek felé. Szavai meglepetést okoznak. Majd oldalvást látom, hogy elől maradtak a fránya papírok.
- Mit hozzak rendbe? Könyörögjek neki? Térden álljak? – kérdezem, ahogy leejtem kezeimet magam mellé és boci szemeit nézem, ahogy arca elpirul, és szinte érzem szívverésének pulzálását a bőrén keresztül.
- Még nem írtam alá. Csak megnéztem, hogy mi lenne, ha neki kezdenénk. – megvonom a vállam és rá kell jönnöm, hogy egy a kisfruska sokkal értelmesebb, mint hittem. Persze már egy ideje semmilyen kapcsolatban nem állunk. Viszont sokkal jobban megértem magam vele, mint Lizával. Undorító összehasonlítani egy érett nőt és egy most érő lányt.
- Maradj már a seggeden. Meg kell néznem, hogy mi van oda bent, mert ha meg kell műteni, addig nem megyek haza. Míg nem kerülök a szádba.. – vigyorgok rá kétértelműen. Na, jó, azért a kapcsolatunk során nem mentünk el idáig, hogy kétértelműen kifejezzük a másiknak, hogy mire gondolt.
- Szóval miért aludtál el Csipkerózsika? – spatulával koppintok az orrára, ahogy előtte állok és figyelem a rezdülését. Könnyed beszélgetések és fülledt éjszakák, mind azokat bizonyítják, hogy a kémia meg van. Csak a probléma az, hogy tíz évvel vagyok idősebb nála. Ez pedig az alsó kerekítési alap.
- Nem tudom, meddig bírom azt, hogy haza megyek a savanyú arcához és tudom jól, hogy másik férfi elégíti ki. Én pedig.. – felsóhajtok és megrázom a fejem.
- Nem veled kell, ezt megbeszéljem. Nyisd már ki a szádat. – förmedek rá, hiszen miért vele beszéljem meg? Miért rontsam el? A vágy erősebb annál, hogy önsajnáltatásba essek.
- Két üveg vodka vár otthon, hogy elviseljem a napot, ha esetleg megint baszna elmenni, dolgozni. – vigyorgok rá. Hiszen részegen mindig őt találom meg, ezzel felkészítettem arra, hogy lehet, este beugrom hozzá. – Mindig bátor leszek tőle. – kacsintok rá végül és várom, hogy kinyissa a lepcses száját.

Med

avatar
❖ age :
38
♡ :


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Keezy & Garreth - good morning   Szer. Okt. 03, 2018 8:24 pm



Sorry I Am Late


Ledobálom a kezemben lévő  cuccokat, míg ő a haját birizgálja. Kevés pasinak áll jól a szakáll és kevésnek a hosszú haj. De ha valakinek igen... na ott nem csak a nővérek sustorgása lesz az  alap, de akinek szeme van és nőnemű, tuti kiélvezi a látványt.
-Nem tudom, nem vagyok háza. De mindent meg lehet oldani. Orvos vagy, közelítsd meg innen a helyzetet.-jó felvetés, biztos nem fordult meg a fejében. De ki akarja hallani, hogy nem lehet gyereke? Na ugye... jelentkező egy se, sehol. Biztos oka van. A sablonos tanács meg eleve olyan őszintén hangzik a számból, mint a mosolyom, ami bizonytalanul táncol át arcomon pár perc leforgása alatt. Kit hülyítek, vagy próbálok, de komolyan? Magamon kívül persze...
-Mi...?-vágok meglepett képet, aztán nagyokat pislogva rázom meg a fejem és vágok grimaszt, hogy vállába öklözzek.-Nem vagy vicces Garreth.-sziszegem dühösen, már csak a toporzékolás hiányzik, mint egy kislánynál. De tagadhatatlan, hogy a pír még jobban kiül arcomra. A szemeim ott látom az övében. Túl közel van hozzám és nem tudok egyszerűen csak felpattanni és kirohanni a folyosóra a papírmunka ürügyével.
Vállat vonok, a nem válasz is egy válasz és azt képzel mögé, amit akar. Fázis késés, ahogy összerakom a mondandója lényegét. Ez az a pont, ahol azt kellene mondanom, hogy nem, ma nem leszek otthon vagy nem, ma programom van. De ehelyett csak bólintok. Ennyire futja. Az agyam leblokkol, ahogy előttem áll és a még meg nem válaszolt kérdésre terelem vissza a szót.
-Miből gondolod, hogy megcsal?-szalad ki számon a kérdés. Valahogy ezt sem kérdeztem meg tőle,, mikor pár pohár után bekóválygott a lakásomba, ahol Molly úgy kerülte el, valószínűleg a pia szagának hála, mintha leprás lenne. Amikor nem így jelent meg, lekenyerezte... pont, mint engem. Sztereotípia a kutyáról meg a gazdájáról, vagy mi.
-Molly kicsit nehezen viseli a költözést. Ma azt hiszem, ha hazaérek elmegyek vele futni. Nem biztos, hogy otthon leszek.-hazudok, kapcsolom össze a két problémás kérdést egy problémás válaszba, bár tudom jól, hogy a szemem elárul és ha ez feltűnik neki, hamar új, valamivel őszintébb magyarázatot kell találnom neki. De azt nem mondhatom, hogy hello, rólad álmodtam... Jézusom... Inkább kinyitom a szám és hagyom, hogy a pálcikával lenyomja a nyelvem. Legalább addig sem beszélek hülyeségeket.
-Amúgy meg jól vannak a manduláim...-mormogom, már amennyire ez hallható a lefogott nyelvemnek hála ugyanis nem artikulálok, csak mint egy gyerek a fogorvosnál, valami furcsa hanghullámot adok ki magamból.

Med

avatar
❖ age :
24
♡ :


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Keezy & Garreth - good morning   Szer. Okt. 03, 2018 9:17 pm



To my baby


Elmosolyodom, ahogy kiejti a szavakat, hogy nem házas. Túl tiszta ahhoz, hogy ilyen mocsokba keveredjen. Valami furcsa érzés kaparintja meg a lelkemet, ahogy elképzelem, hogy valaki fehérruhában láthatja és kimondja neki a boldogító igent. Mi ez az érzés?
- Örülj neki. – vigyorgok rá végül. Nekem pedig addig jó, míg ő nem talál valakit, aki pontosan olyan boldoggá tenné, amit érdemel. Még ha el is kéne engednem hozzá. Nincs többi késői üzenet, vagy telefonok részegen. Még jó, hogy elmosódott szavaimból nem lehet kivenni a tartalmukat. De hallom, mindig megnyugtat a szuszogása, amit a telefonban hallok. Elképzelem, ahogy vöröslő arccal fekszik és ajkait harapdálja. Picsába.
- Ha valakivel nem fekszel le már jó ideje, akkor mást keres. Amúgy is. – megvonom a vállam és a füléhez hajolok. - Találtam pár kotont, kisebb méret, mint amit én használok. – fújok bele a fülébe viccesen a haját borzolva és két kezemmel támaszkodom meg a combjai mellet.
- Nem hagyhatsz magamra. Nem kell a futás, így is feszes .. – elnyelem a mondat végét és hátra lépek egyet. Majd lehúzom a kesztyűt és az asztalra dobom. Nem tudom miről kéne még beszélnem. Vagy tennem. Egyszerűen összekuszálja a gondolataimat olyan, mint egy mini hurrikán, ami felfordítja az életemet.
Az asztalnál támaszkodva nézem a műszereket és a válási papírokat, ami előttem lebeg és fekete fehér elmosodás lassan az őrületbe kerget. Még is csak húsz év van mögöttünk. De talán, ha nem a legjobb barátom kezelgetné helyettem, még lenne is értelme küzdeni érte.
- Volt már olyan, hogy lefeküdtél a pasid legjobb barátjával, hogy érezze a párod, hogy egy nagy faszkalap? – kérdezem végül a szemébe merülve. Jó, ez elég konkrét kérdés volt, még sose beszéltünk a szexuális életünkről. Jó, én igen, de sose kérdeztem rá, hogy ő kivel és hogyan. Főleg nem ilyen kérdéseket nem tettem fel.
- Jó, vedd úgy, hogy nem kérdeztem meg. – emelem fel a kezeimet védekezően és végül közelebb lépek hozzá.
- Miért beszélsz a manduláidról úgy, mintha külön ember lenne? Miért nem engeded, hogy a szádba kerüljek? – húzom továbbra is az agyat, ahogy egyre közelebb kerülök hozzá. Szinte már érzem a meleg leheletét az arcomon. Még sosem vágytam ennyire arra, hogy megcsókoljak valakit.

Med

avatar
❖ age :
38
♡ :


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Keezy & Garreth - good morning   Szer. Okt. 03, 2018 9:47 pm



Sorry I Am Late


Örülj neki?  Komolyan?  Ha tudnád, amit én, már rég az apácák közé küldtél volna. Fintort vágva mosolyodom el. Könnyű ezt mondani... bár nyílvánminden csakis nézőpont kérdése.
-Ne legyél már ennyire egoista. A főnököm kellene, hogy legyél és ne csináld ezt. Nem érdekelnek a méreteid.-nyelvemre harapok és magamra parancsolok. Utáltam, amikor zavarba hozott. Sajnos tőbbször, mint szerettem volna, de épp így jártam most is. Az orvosin nem igazán kerestem az életre szóló barátságokat, pláne a nevemnek hála, hisz mindig ugyan az volt a vége. A "mekkora mázlid" van vagy épp a "persze, könnyű neked" megjegyzésekből mindig kijutott. Most nem a nevemmel volt probléma. Elgondolkodtam, hogy itt folytatnám-e tovább vagy sem. Szerettem mellette dolgozni. Az a típusú orvos volt, aki szinte tökéletesen meg tudta húzni a határvonalat a betegek és maga között. Egyszerre volt közvetlen és távolságtartó, épp úgy, ahogy a helyzet megkívánta.
-Az emberi szervezetnek szüksége van a mozgásra. De velem tarthatsz. -ajánlom fel és próbálok túllépni a leplezetlen "bókon", ami a fenekemre vonatkozott. Jobb volt ez így, bár jól esett, nem biztos, hogy tőle akartam ezt hallani. Késő bánat.. Miért is hagytam ezt az egészet?  Mitől dőltem ki az első heteken a városban? A klíma vagy a megfelelés kényszerem ütött ki? Egyáltalán hogy jutottunk el odáig, hogy egy csukott szobában úgy beszélgessünk, hogy mindketten tudtuk, a folyosón elhangzó pletykáknál ebben az épületben nincs rosszabb.
-Ha szeretsz valakit, nem keresel mást. Pláne nem a szárnysegédet mellette.-válaszolok elgondolkodó képet vágva, ezzel jól leplezve a tényeket. Honnan tudnék épp én ilyen kérdésben tanácsot adni, amikor még barátom se volt egyszer se?-De nem seggfej vagy. Csak nehéz eset.-finomítok szavain, de rögtön meg is bánom.
Felmordulva öklözök immár feszes hasfalába, hogy ujjaim szinte érzik az izmok tapadásának vonalait. A fekete póló így is sokat mutatott.
-Visszavonom. Tényleg seggfej vagy.-végre mosolygok. Őszintén. És ennyi bűnöm legyen, mert egy szavam sem gondolom komolyan, ami süt rólam. Kezeim ügyetlenül ölembe ejtem, mert ahogy megtámaszkodik  combom két oldalán, érzem, hogy újra elönti az arcom a pír.
-Mert az orvosom folyton nyaggat velük. Inkább mond meg, hogy mi legyen, mert a papírkupac nem fog eltünni, de engem kirúg a főnököm.-nézek fel rá, de csak akkor veszem észre, hogy hogy bámul rám, mikor már beharaptam alsó ajkaimat. -Komolyan jól vagyok.-győzködöm, gyanítom feleslegesen. Ki fog röhögni, ha megtudja, hogy milyen indok tartja a manduláim bennem. A tű és a többiek...-Na gyerünk már. Neked pihenned kell, engem vár a papírmunka. Gondolkodj el azon, amit mondtam. Megéri feladni vagy sem az egyetlen dolgot, ami biztos az életedben a munkád mellett.-célzok a feleségére, bár kicsi az esély, hogy ezt akarta hallani most, de a közelsége több mint frusztráló.

Med

avatar
❖ age :
24
♡ :


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Keezy & Garreth - good morning   Hétf. Okt. 08, 2018 2:28 pm



To my baby


Amolyan tanár diák kapcsolatnak indult az egész. Hiszen mindig kiszúrom azokat, akik azért jönnek ide, hogy tényleg megtanulják az alapokat, és ne csak mondjuk a facebookot nyomják egész nap. Majd nyavalyogjanak, hogy elfáradt. Keezy pontosan az ellenkezője volt, folyamatosan figyel és jegyzetel, kérdez és megoldja a problémákat, amikre képes, ha pedig nem tudja, hogy álljon neki, akkor nem fél segítséget kérni. Ettől lett első látásra szimpatikus.
- Ugyan már, kit akarsz becsapni? Szinte lángol a fejed. – forgatom meg a szemem látványosan és végül inkább feladom a harcot, még az hiányzik, hogy megsértődjön vagy valami. Nem szeretném, ha megromlana a viszonyunk egy kis bulizástól.
- Nem, kösz. – megázom a fejem, mert mondjuk, nem vetne jó fényt, ha mondjuk, egy parkban futkározás közben meglátnának minket, hiszen itt mindennek szeme van és füle. Pontosan tudom, hogy legalább egy személy biztosan ott tobzódik az ajtóban és próbál, hallgatózik, hogy mi is történik a zárt ajtók mögött.
- Azt se tudom milyen szeretni. – megvonom a vállam és próbálkozom elfeledni, hogy mindig Liza a téma kettőnk között és próbálom, bármennyire félvállról venni a dolgokat nem tudom. Hogy is lehetne húsz évet akárcsak megpróbálni? Mikor már azt is tudod, hogy mi a baja egy sóhajból, ami elhagyja a száját? Vagy, egyáltalán, hogy tudnál erre gondolni, miközben olyan közel van hozzád egy ifjú barna, aki a tudásszomja fellángoltató belülről? Vagy, hogy a fájdalom a testedben hirtelen elenyésző, csak a szemei rabságának tudsz létezni?
- Meg kell műteni, és ha az antibiotikum kicsit is segített a gyulladáson, akkor semmi perc alatt kész vagy és két nap múlva ismét a seggembe lehetsz, hogy az agyamra menjél. – vakarom meg a tarkómat. Képes lennék rá? Hogy megműtsem? Ezt is tiltani kéne, nem csak a család ellátását, hanem, akiért vannak, még ha csak pislákoló érzelmeid, akkor sem nyúlhatnál hozzá.
- Van, ami megéri. Nekem elhiheted. – morgom az orrom alatt, ha tudnám, vagy érezném egy pillanatra is, hogy nem pofozna fel, ebben a szentminutumban megcsókolnám. Mikor is lettem ennyire bátortalan? Mióta ez a gyönyörűség az agyamra megy, és minden lépésemet figyeli, hogy jobban ismer, mint bárki a világon.
Nem tudnám elviselni, hogy más nézne rá vagy tartaná a karjaiban. Az akta kupacot a lány mellé helyezem, és köpenye zsebéből elveszem a tollat és semmi perc alatt aláírom a válási papírokat. Majd az íróeszközt visszacsúsztatom a zsebébe, amit elloptam és hatalmas szemeibe nézek.
- Csak azt akarom, hogy jobban legyél. Nem másért szekállak. – eltűrőm a haját, ami közénk lóg és elrontja az összképet. Végül az arcához hajolva egy puszit lehelek rá, épp csak annyira, hogy ügyeljek arra, hogy ne ajkait vegyem célpontba. Pedig az érzés bizsergetőn végig kúszik a gerincemen. Egyszer még az enyém lesz. Akarom őt.

Med

avatar
❖ age :
38
♡ :


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Keezy & Garreth - good morning   Hétf. Okt. 08, 2018 4:36 pm



Sorry I Am Late


Nem is emlékszem, hogy jutottam ide. Az első napom a kórházban, csupa rohanás volt. Egy tömegkarambol, ahol a rezidens nem volt több, mint kiszolgáló, mégis az egyik legizgalmasabb napom az volt. Mert anélkül is figyelhettem és tanulhattam, hogy papírkupaccal a kezemben kellett volna mászkálnom.
-Egy orvost. Általában mindegyik makacs, mint az öszvér.-mosolyodom el, bár nem kell neki ezt a fajta viselkedést bemutatni. A mosolyom őszinte, de visszafogott, ennél több szájalást nem engedtem meg magamnak, soha. Csak óvatosan csipkelődtem, kiismerve lassanként a határait. Igaz, sose voltam az a toporzékoló fajta.
-Nem véletlenül vetted el Lizát. Hiába állítod az ellenkezőjét.-na ha valamihez, hát a házastársi életéhez semmi közöm nem volt. -Mellette nőttél fel.-próbálok a nő mellett kampányolni, bár nem ismerem személyesen, és jobb is volt így. Elég, ha valaki csak úgy emleget, hogy akit a férjem felhív, ha berúg, semmi szükségem nem volt konfliktusra. Igazából magamról csak annyit mondtam el mindig, amennyit kérdezett, semmi többet. Nem voltam az a magától fecsegő típus, akinek be nem áll a szája. Inkább a csendes megfigyelő, aki igyekszik mindenkinek a kedvére tenni, hogy ne kerüljön középpontba vagy rivaldafénybe. A nővérek között már mégis sikerült abba kerülnöm.
-Könnyen beszélsz. Félek a tűktől, ha eddig ez nem tűnt volna fel. Bárkit felszabdalok, nem probléma, de, hogy egy is hozzám érjen…-borzongok meg. -Mikor csinálnád meg? Azt hittem holnap másnaposan akarsz fetreng…-figyelem mozdulatait és elakad a szavam. A toll a zsebemből a kezébe landol, ahogy finom mozdulattal előhúzza azt és a mellém dobott papírkupacra nézek már értem és tudom a választ. A válási papírok gyors egymásutánban kerülnek szignózásra általa. De ez koránt sem jelenti azt, hogy Liza is alá fogja írni. Ugyan engem ez mi a fennért érdekel egyáltalán?
-Tudom, de…-akad el a szavam, ahogy közelebb hajol hozzám. Érzem ajkait arcom bőrén, forró lélegzetét és egész testemben megborzongok. Az alhasam pedig elönti valami melegség. Ajkaim résnyire szétnyílnak, amikor elhúzódik tőlem és tekintetem megkeresi övét.-Tudod jól, hogy ez nem lesz megoldás a problémádra. Szeretted és a lelked mélyén most is szereted őt.-suttogom, terelve a szót az imént aláírt papírkupacra nézve. -Akár megszabadítasz a manduláimtól, akár nem…-nyelek nagyot, érzem, hogy ég az arcom… mit ég, szinte lángol. A légzésem szabálytalan és ujjaim mellkasára siklanak, hogy távolabb tudjam tolni magamtól. De azt, hogy miért teszem ezt, magam sem tudom. Arcomról lerí, hogy közelsége nem közömbös, de… jézusom, ő a főnököm és különben is. A lányregények édes története igazak hát? Tényleg képes lennél fülig belezúgni valakibe, akit alig ismersz, pusztán a jelleme miatt?


Med

avatar
❖ age :
24
♡ :


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Keezy & Garreth - good morning   Hétf. Okt. 08, 2018 5:12 pm



To my baby


Soha nem néztem másik nőre, nekem Liza jelentette a világot, ahogy könnyed szőke tincsei körbe lengték, ahogy parfümje az orromba kúszott, vagy, ahogy álmosan nyújtózkodott az ágyban. Sose éreztem azt, hogy kell egy másik nő. Viszont úgy tűnik a betegségem vagy az övé, meggátolja azt, hogy lassan a negyven kapujába megkapjam azt, amire vágyok. Egy gyerek. De erre jött ez a kis fruska, aki elfeledtette minden bánatomat. Aki a mindennapjaim része lett. Minden telefonhívásomat, a részegmotyogásomat végig hallgatja és hangja az őrületbe tudna kergetni.
- Nem mondod? Biztos egy önző faszkalap. – vigyorgok rá, tetszik a bátorsága, amit mintha egyre jobban próbálgat, tapogatózik, hogy meddig mehet el. Mikor morranok fel, hogy elég legyen. De nem tudnám kettőnk között leüvölteni. A munkában szigorú vagyok, ott nem is próbálkozik, de a telefonhívások, vagy ha négyszemközt maradunk. Minden megváltozik.
- Elhamarkodott döntés volt. Mért akarsz rá beszélni? – összeráncolom a szemöldökömet, ahogy fel ismerés pofán vág. Nem, hogy elutasított szinte pofán vágott a szavaival és hirtelen undorodtam magamtól. A lányom lehetne, az én farkam meg undorító módon mikor meglátom, megmozdul. Aztán nevetésre késztet, ahogy bevallja mennyire fél a tűktől. Pedig elég sokat használja, nem tudom, miért kell ennyire parázni valami olyan dologtól, ami a mindennapjainkat képzik.
- Nem bízol a kezembe? Nem fog fájni. Ígérem. – suttogom neki a szavakat, mintha csak arra gondolnék, hogy az apró termetű lány fölé magasodjak és magamévá tegyem. Attól félek, hogy összeroppantom őt, még csak a képzeletem játéka volt.
- Liza karjaiba akarsz kergetni, de az arcod olyan vöröslő, akár egy posztó. – mormogom, és nem távolodom tőle, az érintésétől felvillanyozódom. Már nem is érdekel, hogy mi van kint, hogy haza kéne mennem. De nem hiszem, hogy megoldás jó lenne, bármelyikünkre.
Megfogom a kezét és az oldalamhoz húzom, a lábai közé furakodom, ahogy szemeibe nézek. Csillogó szempár, ami olyan tisztaságot és nyugalmat áraszt, hogy megrémülök tőle.
- Keezy, az őrületbe fogsz kergetni. – simogatom meg a csuklóját, amit magam mellet tartok még mindig és szakállammal simogatom meg érzékeny arcélét és megnyalom kiszáradt ajkaimat. Miért nem tudok türtőszködni? Csak az ellenállásom tört meg. Ahogy az orra az enyémhez simul, elszakad minden apró idegszálam és lecsapok puha ajkaira. Úgy csókolom, mint szomjas farkas a forrópusztaságba megtalált oázist. Pár pillanattal később, mire az agyam felfogja a történteket, elhúzódom tőle, zihálva, visszatartva a farkast, ami döngeti a kapukat, hogy megkaparintsa őt.

Med

avatar
❖ age :
38
♡ :


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Keezy & Garreth - good morning   Hétf. Okt. 08, 2018 6:49 pm



Sorry I Am Late


-Ne merészelj kinevetni!-csattanok fel, és öklözök a vállába, ahogy hahotázik pár percet. Ez egyáltalán nem volt vicces és felfújom magam miatta, amitől úgy nézek ki, mint egy dühös, toporzékoló óvodás.
Megrázom a fejem. Nem akartam újra és újra átrágni a témát. Túl sokszor hallgattam már végig a részeg motyogását és a másnapi kérdéseket, ha éppen nem emlékezett rá, mikről is beszélt. A gyerek téma, a kihűlt házasság... Nem ők voltak az egyedüliek, mégis örültem volna, ha nem kell végignézem, ahogy leépül. Jó orvos volt, a kórházban a szakmájában talán a legjobb, de nem ő lenne az első, aki a magánéletének hála a földre kerülne.
-Mi okom lenne oda kergetni? Én csak azt mondom, hogy adj időt magatoknak. Elvetted. Volt oka, és tudom, hogy a válás után is vodkával keresed a boldogságot. De még boldog lehetsz, ha megtalálod a helyes utat.-ellenkezem, bár megfordul a fejemben egy oda nem illő gondolat, amit igyekszem mielőbb ki is törölni a fejemből. A felesége volt. Nem az volt a normális, ha ilyenkor valaki nem a válásra akarja rábeszélni, inkább lebeszélni arról? Vagy valamit nagyon félreértelmeztem volna? Mit akart hallani, hogy gratuláljak neki, amiért megtett egy lépést előre, amivel saját magát fogja kínozni? Láttam, hogy vívódik, ez nem is volt kérdés. És soha nem tudtam haragudni rá, amikor késő este kopogtatott. Bár normális se volt, viszont... Egyedül voltam én is, mint a kisujjam.
-Mi van?-szakad ki belőlem a kérdés zavarodottan, de már késő. A bőröm bizsereg a csuklómon, ahogy az érdes ujjak bőröm cirógatják. Libabőrös leszek, arcom lángokba borul, mikor orra enyémhez ér. Szédülni kezdek, ahogy a pulzusom felgyorsul és mint aki sokkot kap, sodródom az árral.
Meglep. A csók is. Az első csókom. Egy vizsgálóasztalon. Romantikus filmbe illő jelenet. Az ajka puhán érinti enyémet, szakálla csiklandozza bőröm és fogalmam sincs mit is teszek. Hagyom, hogy résnyire nyíljanak ajkaim és úgy csókoljak vissza. Mintha nem is lennék bizonytalan. Talán, mert erre vágytam...? Hülyeség, ez nem helyes. A melegség elönt, mintha bőröm alatt megannyi áramütéssel száguldana a vér. Többet akarok, de mikor ellép tőlem, az én agyam is pillanatok alatt kapcsolja be a vészjelzőt. Mi a fenét művel? És miért reagálok így? És az első csókom... pont ő? Észrevette a bizonytalanságom? A megannyi kérdéstől megszédülök és az ágy szélébe kapaszkodom.
A kezem előre lendül, anélkül, hogy ezt akarnám. Inkább azért, mert ez a helyes. A tenyerem arcának bal oldalán csattan. Ha az arcom nem égne úgy, mint a kazán, még a tenyerem is sajogni kezd. El akarom érni, hogy szemem szikrákat szórjon, de nem sikerül. Se közönyösnek maradnom. Szinte látom az íriszében, ahogy az enyém szinte ragyog. És ezúttal nem csak a láztól. Felpattanok, épp csak nem dobbantok egyet, kezeimmel mindent a földre söpörve.
-Jobb lesz, ha megyek.-lépek át a földre dobott papírkupacon és indulok az ajtó felé. Az egészet magam mögött akarom hagyni, míg ajkam ég, és bizsereg még mindig.A kilincs szinte megráz. Ahogy én is magam, hogy rezzenéstelen arccal lépjek ki a doktor úr szobájából és szinte azonnal szembe is találjam magam a nővérek kíváncsi tekintetével. Csak reméltem, hogy az estém szabad lesz, a doktor úr pedig nem gondolja úgy holnapig, hogy a történtek után a közelembe akar jönni. Két dolgot tettem meg életemben először: megcsókolt valaki és én visszacsókoltam; megütöttem valakit, akit a legkevésbé sem akartam.

Med

avatar
❖ age :
24
♡ :


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Keezy & Garreth - good morning   
Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down
 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Chicago Guilty frpg :: Chicago :: Belváros :: Saint Joseph Kórház-
^
ˇ