HomeHome    CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Be careful making wishes in the dark
● We will be history and you will remember us for centuries ●
Belépés
Chicagoba!
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multikapcsoló
új arcokkal...





Szavak
tôled, tôlem.
Nem a neved számít,
csak az, hogy itt vagy...
Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég

Aston Miles, Natalie York


A legtöbb felhasználó (41 fő) Szomb. Jún. 02, 2018 7:34 pm-kor volt itt.
Válaszd meg a nézôpontodat,
és megváltozik a valóság.
Dr. Őrült Főorvos
írta: Aston Miles
Today at 4:36 pm

Trystan & Rhysand
írta: Rhysand Blake
Yesterday at 5:01 pm

Aston & Hell ~ I'm just curius
írta: Aston Miles
Yesterday at 12:53 pm

Kórház szag
írta: Aston Miles
Szomb. Nov. 10, 2018 2:34 pm

Jayden & Caius
írta: Jayden Jones
Szomb. Nov. 10, 2018 9:40 am

Partnerkeresô
írta: Heloise D. Nolan
Szomb. Nov. 10, 2018 5:05 am

Ismét veled
írta: Aiden Lee
Pént. Nov. 09, 2018 6:12 pm

Justin & Sky| fckin' Perfect
írta: Justin Jensen
Pént. Nov. 09, 2018 12:55 am

Robin Nova Miller
írta: Leslie J. Brown
Kedd Nov. 06, 2018 8:44 pm

Caius és Aya elsőfelvonás
írta: Caius Aim
Hétf. Nov. 05, 2018 7:39 pm

Bradley Crimson
írta: Philippa Lockheart
Hétf. Nov. 05, 2018 5:52 pm

Édes találkozó
írta: Sophie Nam
Hétf. Nov. 05, 2018 2:39 pm

Zaphyra & Dav
írta: David Osborn
Vas. Nov. 04, 2018 12:20 pm

Trystan Vaugh
írta: Jonah Serpen
Szomb. Nov. 03, 2018 8:31 pm

it's funny how the time flies - Leslie & Riley
írta: Leslie J. Brown
Csüt. Nov. 01, 2018 6:57 pm


Share | 
 

 Aston & Hell ~ I'm just curius

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Aston & Hell ~ I'm just curius   Vas. Szept. 30, 2018 5:14 am

Aston & Hell

Ha egyszer sok időm lesz és igazán összeszedem magam, írok egy könyvet a véletlenekről, mert messze nagyobb a befolyásuk az életünkre, mint általában gondoljuk.
- Basszuska – szitkozódtam magamban halkan és finoman, amikor a munkanapom végén megpillantottam a zuhogó esőt. Finoman szólva sem voltam felkészülve arra, hogy ez meg fog történni, de őszintén ilyen zuhanyra szinte lehetetlen is, ugyanis minimum vegyvédelmi szerkó kéne hozzá gumicsizmával, én pedig itt vagyok a kis szürke ruhácskámmal, magassarkúban, és eldöntöttem, hogy be fogok hozni az irodába az asztalom alá egy gumicsizmát legközelebb... Még ha nagyon hülyén is fogok kinézni benne, akkor is. És természetesen ilyenkor nem jöttem kocsival – igen, időközben lett jogsim – mert reggel aaanyira szép idő volt, hogy egy picit élvezni akartam az arcomat simogató napsugarakat. Hát... Most meg élvezhetem majd a zuhét.
Nem vagyok egy olyan lány, aki azt hiszi, hogy cukorból van, viszont az tény, hogy a blézerem elég drága, és nem kockáztattam volna meg azt, hogy tönkremegy. Lehet azzal jönni, hogy „annyi pénze van apádnak, semmibe sem kerül, hogy vegyen neked még egyet”, de ez már egy, tavalyi kollekció és nem kapni, 2. nagyon szeretem! És igen, akármennyire furcsa ez az én köreimben, is vannak olyan emberek, akik tavalyi kollekciót viselnek!
Úgy gondoltam egy kicsit, hogy húzom az időt, hátha akkor valamit elérek a dologgal, szóval végül vettem magamnak egy forró teát az automatából, leültem az iroda lenti várótermébe, és elkezdtem nézegetni azokat a magazinokat, amiket már amúgy is kívülről fújok, mert a cégünk prospektusa, ami tökéletesen bemutatja, hogy milyen az álomesküvő. Persze maga a lap lehet meggyőző, ha mi magunk nem tudjuk elérni, hogy minket válasszanak... Az összetűzött, gyönyörű képes füzet – nagy puszi érte a szerkesztőnek, akik csinálták, meg a nyomdának is – csak egy eszköz, ami semmit sem ér, ha maga a szervező nem elég magabiztos. Emlékszem is rá, hogy az első próbálkozásom füstbe is ment, mert annyira izgultam, hogy képtelen voltam két szónál többet kinyomni, és utána megint szegény Dae Hyun itta meg a dolog levét, ugyanis neki bőgtem otthon és kezdtem el püfölni érte szerencsétlent. Azóta már van némi tapasztalatom és egy kicsit kevésbé vagyok hebrencs, így mondhatni most már szinte csak sikeres üzleteim vannak, és én magam is meg szoktam könnyezni, amikor végül meghívót kapok az esküvőkre. Azokat a meghívókat, amiknek a kiválasztásában én magam segítettem.
- Viszlát Nolan Kisasszony! – simogatta meg a fejem az éppen végző portás, én pedig rámosolyogtam – Elvinném, hogy ne ázzon meg, de magam is csak biciklivel vagyok, és úgy hiszem, hogy az nem nagyon segít Önön, kedveském.
Habár igaza volt, a szándékot azért értékeltem, és alapvetően is szerettem a portás bácsit. Bármikor éreztem úgy, hogy valami nem oké az életemben jött ő, és felvidított. Ahogyan mindenki mást is a környezetében.
- Jaj Joe bácsi, hagyja csak. Lassan nekem is indulnom kéne – ezután már csak egy rövidebb szóváltásunk volt arról, hogy fel kéne hívnom a testvéremet vagy apát, de végül elvetettem az ötletet, hiszen nagy lány vagyok már, őket meg nem akartam munka közben zavarni. Ezért gyorsan a fejem fölé is emeltem a blézeremet, és futva indultam el haza. Annyira nem laktam messza az irodától, de talán... Talán nem lett volna rossz ötlet hívni egy taxit. Na mindegy.
Éppen arra készültem, hogy majd jól átfutok a fogalmam sincsen melyik hídon, mert nem igazán figyeltem, mert igazából... Szó szerint semmit sem láttam, de tényleg. Talán pont ezért is sikerült beleütköznöm egy nálam valamennyivel nagyobb testbe, ami miatt megcsúsztam a kövön, és egy akkora hátast dobtam, hogy mindazt öröm volt nézni. Szinte láttam magam lassított felvételben, ahogyan lassan a levegőbe emelkedik az egyik lábam, a másik lassan csúszni kezd, a kezeimmel hevesen kalimpálok, hogy meg tudjam tartani az egyensúlyomat – természetesen sikertelenül – mindehhez pedig csak társult, ahogyan lassan kitágultak a szemeim az orrlyukaim és sikolyra nyílt a szám is.
Mindennek közetkeztében sikerült egy hatalmas hátast dobnom, és csak remélni mertem, hogy a srác nem fog kiröhögni, bár azt is meg tudtam volna érteni, tekintve, hogy nem éppen kicsit zúgtam. Meg akartam nézni, hogy milyen arcot vág, de valahogy automatikusan a sajgó lábamra kúszott a pillantásom, aminek hála vettem észre, hogy a fekete csipkés fehérneműm konkrétan teljes mértékben kilátszik. Szinte azonnal lettem olyan vörös, mint a paradicsom, és éreztem, ahogyan a saját szégyenérzetem lassan felemészt. Miért? Mégis miért történik velem ilyen? Nagyot sóhajtva rántottam le a ruhámat, és a hídba kapaszkodva pattantam fel a földről a lábamat próbálgatva. Csak reménykedtem benne, hogy azért nem nyírtam ki teljesen.
- Neked nem esett bajod? – pillantottam rá, és a tekintetemben tényleg igazi aggodalom látszott, hiszen teljesen szét volt ázva... – Meg fogsz fázni, te jó ég!
Fogtam a saját zakómat, és a vizes, szőke tincsekre terítettem, bár fogalmam sincs miért tettem meg. Mosolyogva szemléltem meg a művem, és jöttem rá arra, hogy mennyire illik a női ruhadarab színe a szeméhez és a hajához egészen addig, amíg egy rohadt nagy villám be nem csapódott, aminek hála megint akkorát ugrottam, mintha legalábbis belém vágott volna. Félve pislogtam a srácra, hogy mondjon valamit, mert félő volt, hogy a lehető legnagyobb hülyét csináltam magamból nagyjából két perc leforgása alatt.


ruha || 810 || remélem tetszik <3

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Aston & Hell ~ I'm just curius   Pént. Okt. 05, 2018 5:56 pm

kellemetlen

valaki azt mondja: véletlen, más szerint meg ez égi jel

Vége a műszakomnak és mégis úgy vontatom magam, mintha menekülnék valakik elől, kerülgetem az embereket, akik most úgy mozgolódnak az utakon, mintha be lennének szarva, értem én, hogy jön a borulás, meg dörög az ég, de nem világvége közeledik, gondolom én, aki természetesen sosem néz időjárásjelentést. Telefonomat fülemhez szorítom és magyarázok bele hevesen, egyszer valakivel összevállazok, megfordulok, bocsánatot kérek, ő is, megyek tovább a folyópart felé, mert úgy néz ki, hogy be kell még szaladnom az irodába… Rohadékok!
- És mi baja lett? - sóhajt a túloldalon James, munkatársam.
- Mondtam, hogy elromlott benne a szenzor, vagy valami. Totál fals értéket írt ki az artériás oxigén telítettségre, meg nyitlik-nyetlik, biztos leejtették vagy valami, nem tudom, mert mikor múltkor voltam hatos kocsiban még működött.
- Jó, most írt Oliver… - hallatszik telefonon keresztül, hogy nyomkodja nagyban a billentyűzetét. - Be tudnál menni a rossz műszerrel a központba? Le kell jelenteni a kárt, meg venni újat. Gondolom van a raktárban, de azért fel kéne hívni őket, hogy vegyenek még.
- Én? Nem, már eljöttem, meg amúgy sem az én feladatom.
- Aston, ne már!
- Bazdmeg, vannak emberek, akik a pénzügyi részével foglalkoznak, azért fizetik őket! Szerinted miért hívtalak téged? Mert te ülsz a számítógép előtt véletlenül pont a központban, én meg most szabadultam végre el és örülök, ha az utcán nem vág agyon a villám.
- Oliver írta.
- ...
Inkább kinyomom a francba, mert csak jobban felhúzom magam. Közben leszakad az ég, totál megázok, de talán még jól is esik a zuhany, mert lángol az arcom mérgemben, gyors léptekkel megyek rá a hídra, az esőzéstől lecsökken a látóhatár pár méterre, még jó, hogy a hídnak van fedőtere, így van egy közel egyméteres sáv, ahová nem ver be az eső. Megyek, mint egy őrült, magamban még baszom le folyamatosan Jamest meg Olivert, mert most mehetek vissza, mikor rohadtul nem nekem a dolgom elintézni az egészségügy gazdasági hátterét, szóval fejben nem is teljesen ott vagyok, ahogy fizikálisan, mikor jön a felismerés, hogy nem esik rám az eső és lehet nem lenne faszság, ha itt most megállnék és nem mennék ki zuhanyozni. Meg is torpanok hirtelen, pont mikor a közelben becsap a villám és akkorát dörren az ég, mintha összedőlne a World Trade Center. Érzek közben valamit a hátamon, bár talán most az sem érdekelne, ha Ezra hátba vágna, de azért csak megfordulok, hogy mi volt ez és hát meglep, hogy egy lányt látok mögöttem és… hát igen, lányt, ez már biztos, mondjuk bizonyíték nélkül is elhittem volna. Tegyünk úgy, mintha nem láttam volna semmit.
- Bocs, hirtelen álltam meg - nyújtom kezemet, hogy felsegítsem. Mivel felállt, így nincs különösebb baja, látom, hogy nincs, szóval felesleges lenne megkérdeznem utólag. Mondjuk ez amolyan illemféleség, nem? Na, már mindegy.
- N…. - nyikkanok meg és próbálnék válaszolni, aztán szerintem kihagyok pár percet az életből és csak lesek, hogy miért van rajtam, a fejemen egy női zakó? Lehúzom a fejemről, mert nem akarom összevizezni még jobban, bár ahogy érzem ujjaim alatt, ennek is már mindegy. Ebben a minutumban villámlik és rögtön dörög is egy hatalmasat megint, mire én is mindjárt összefosom magam.
- Azt a kurva! - mondom ijedtemben a dörgésre, közben behúzom nyakam és újraindítom az agyamat, hogy visszatérjek a beszélgetésbe, vagyis… ebbe az akármicsodába.
- Szóval… - veszem fel a fonalat végre. - Nem esett bajom és azt hiszem, ez a tiéd, neked nagyobb szükséged van rá és a szemed színéhez is jobban megy - vagy csak szimplán nem az én stílusom. Az égre tekintek, próbálok rájönni, hogy ez meddig fog tartani, mert eléggé mennem kellene.

592 szó // helyszín //  szeretettel


Med

avatar
❖ age :
26
♡ :


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
TémanyitásTárgy: Re: Aston & Hell ~ I'm just curius   Szomb. Nov. 10, 2018 5:02 am

Aston & Hell

Ha egyszer sok időm lesz és igazán összeszedem magam, írok egy könyvet a véletlenekről, mert messze nagyobb a befolyásuk az életünkre, mint általában gondoljuk.
Egyáltalán nem jellemző rám az a szintű szeleburdiság, ami a mai nap uralkodott el rajtam... Jó, ez talán nem teljesen igaz, de tény és való, hogy a mainál jóval összeszedettebb szoktam lenni. Reggel általában a tökéletesen édes kávém – a bátyám szerint mondjuk csak gusztustalanul édes, de mindegy – közben megnézem az időjárásjelentést, aztán pedig észbekapok, mert rájövök, hogy rohadtul késésben vagyok, és így kénytelen vagyok pillanatok alatt elkészülni, hogy aztán ledobjam a seggem a volánnál levő ülésre és padlógázzal hajtsak át néhány piros lámpán, egészen a munkahelyemig. Csupán csaaak ennyire vagyok szétszórt.
Viszont a mai nap folyamán határozottan túlságosan is elhagytam magam, ugyanis nem csupán majdhogynem elkéstem a melóból, még az esernyőmet, sőt mitöbb az autómat is otthon hagytam. Hiszen... Annyira szép idő van, nemde? Természetesen ilyenkor kell elerednie annak a szájbatekert esőnek is, hogy a tökéletes pillanataimat beárnyékolja vele. Mondjuk most inkább érzem magam bosszúsnak, mint kedvetlennek, de mondhatni már ez is csak részletkérdés.
Sietősen kapkodtam a lábaimat végig a hídon, már amennyire magassarkúban lehet sietni, de természetesen a mai napra ténylegesen elpártolt mellőlem minden szerencse, és így sikeresen akkora seggest dobtam le egy helyes szőkeség előtt, hogy azt öröm volt nézni. Az egészben tényleg az volt a legszebb, hogy még a csipkés fehéreműmet is a szeme elé tártam, pedig aztán ha volt is valami szándékom vele... Az biztosan nem tartozott közéjük, hogy a bugyimat ész nélkül mutogassam! Még mit nem! Egyáltalán nem vagyok könnyű nőcske, most mégiscsak annak éreztem magam, holott minden ami közte és köztem történt, egy egyszerű kis baleset volt csupán és semmi több.
Részben büszkeségből sem fogadtam el a felém nyújtott kezét, inkább saját magamtól álltam fel, hogy azzal a lendülettel meg is igazíthassam az összepiszkolódott kis szürke szoknyámat, és leporohassam a térdemet. Ettől függetlenül azért óvatosan az arcára emeltem a pillantásom, hátha megbántottam, de mivel ennek minimális jelét sem láttam, csak egy halvány mosollyal tettem további intézkedéseket, amikor megpillantottam a vizes tincseit... Persze csak az után, hogy jól összefostam magam a következő dörgéstől.
- Azt hiszem én sem mondhattam volna jobban – bólintottam egyet a száján kiszaladó, cifra káromkodásra, habár egyáltalán nem jellemző rám, hogy ronda szavakat hangoztassak. A gondolataim viszont annál színesebbek... Anyám sosem örült neki, amikor csúnyán beszéltem, így inkább igyekeztem hanyagolni ezeket a dolgokat, és „úrihölgyként” viselkedni.
A további szavaira enyhe pír költözött az arcomra, és éreztem, ahogyan kissé zavartan kezdem rágcsálni a szám szélét. Nem volt ez egy normális bók, de ettől függetlenül talán egy kicsit zavarba hozott és csak bénán nyúltam a zakó után, amit lassan inkább a saját vállamra terítettem.
- Szerintem egy hamar nem fogunk menekülni innen – tettem egy amúgy is nyilvánvaló megállapítást és csak azért, hogy ne tűnjek száz százalékban idiótának, folytattam – Szóval érdemes lenne valami fedezéket keresnünk. Mondjuk a híd alatt, oda annyira nem esik be az eső.
Csak egy javaslat volt, amit gondolom majd úgyis meg fog fontolni vagy nem. Halvány ibolyám sem volt arról, hogy mennyire lakik innen messze, vagy egyáltalán hova készült. Leginkább csak azt tudtam, hogy én sajnos nem a közelben találom a családi fészkemet és tüdőgyulladást sem szeretnék kapni hazáig, mert a munkámat senki nem fogja helyettem megcsinálni a későbbiekben, ezért meg sem várva a válaszát indultam meg visszafelé a hídon, hogy könnyebben bemászhassak alája, bár így is tisztában voltam azzal, hogy magassarkúban nem lesz egy leányálom a dolog.



ruha || 547 || a kövi sokkal gyorsabb lesz, ígérem cukorborsó  puszi

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Aston & Hell ~ I'm just curius   Yesterday at 12:53 pm

kellemetlen

valaki azt mondja: véletlen, más szerint meg ez égi jel

Nem fogok cigánykereket vetni csak mert meglátom egy ismeretlen lány csipkés alsóneműjét, hamar túl tudom magam ezeken tenni, na meg hozzá vagyok szokva, hogy a mentések alatt esetleg feltűrődik a lányok szoknyája, netán leszakadt róla a ruha, mi több, ráégett a nadrág. Szakmai ártalom talán, hogy miután megpillantom a nemes pontot, rögtön továbbvezetem rajta a szemem, úgyhogy mondhatni végigmérem, igen, tényleg végignézek testén, de csak azért, hogy nincs-e különösebb baja, az eséstől nem tört-e csuklója, bokája, olyan csontja, aminek nem is szabadna léteznie.
Én nyújtom felé kezemet, nem fogadja el, úgyhogy leengedem magam mellé, ha nem hát nem, talpon van, úgyhogy nekem is teljesen mindegy. Értetlenül, vagy inkább döbbenten nézem, hogy mindent mit tesz, azt halvány mosollyal díszíti, holott kibaszottul zuhog az eső és semmi sem király jelen pillanatban, ő is tiszta sár, meg nekem is kezd ázott szagom lenni, de legalább a hipót lemossa rólam az ég.
Ilyen szépen, helyeselően még sosem hallottam senkit sem káromkodni, ami azt illeti, mindketten szépen ugrunk egyet a hirtelen jött mennydörgéstől, vagy a villámlástól, melynek nem sok múlott, hogy a hidat vegye célba, még jó, hogy tele van a környezetünk felhőkarcolókkal, amik leárnyékolnak minket, bár amekkora a feszültség bennem, lehet így is mindjárt megbasz az isten.
Visszaadom neki a textíliát megannyi érvvel, hogy miért jobb ez nála, mint a fejemen. Lehet tapló vagyok, vagy csak „furcsa” és akár a nevemet is odabiggyeszthetnék a kislexikonokba ezen szó mellé mintegy magyarázat, nem mintha valaha is forgatnék a kezemben kislexikont, az utolsó közös emlékem vele az, mikor felszolgáltam meleg teát rajta a beteg húgomnak.
- Menjünk, nem kenyerem a tüdőgyulladás - mondom szinte azonnal és már meg is indulok a lépcső felé. Hatalmas és érthetetlen szemekkel nézem, hogy a lány - fogalmam sincs, hogy mi a neve, szóval „a lány” - magassarkúban tipeg előttem, fel sem tudom fogni, hogy miért jó ilyet hordani, pedig Natalie párszor leültetett a székre és perceken át ecsetelte, hogy mik a pozitívumai a magassarkúnak és ő miért tartja jónak hordani, én meg úgy vagyok vele, hogy ennyi év után már csak nem bicsaklik ki benne a lába.  
Beérünk a fedél alá, ahol nem esik már az eső és ravasz vigyor telepedik arcomra. Már veszem is elő a telefonomat, s néhány érintés után fülemhez tartom és várok pár másodpercet.
- Szia, mondd meg Olivernek, hogy emelje meg a seggét és menjen le a garázsba. A hetes kocsit most teszik rendbe, szóval bent áll a helyén. Félretettem a hibás készüléket, meg fogja találni ha akarja, márpedig akarja, mert én nem tudok most visszamenni. - Csak azért, hogy tisztázzuk, ne is várjanak engem vissza a mai napon.  
- Megmondom, de nekem ehhez semmi közöm, oké?
- Természetesen - mosolyodom el már kínomban, közben odasétálok a korláthoz és kinézek az égre. Persze, hogy nincs semmi köze, végtére is nem ott dolgozik ahol és nem éppen az a feladata, ami miatt most mossa kezeit. Ami meg engem illet, nekem sem sok közöm van az időjáráshoz. Kinyomom a hívást és miközben elteszem a telefonomat, egyben előveszek egy szál cigit is, ám mielőtt rágyújtanék, bocsánatkérően nézek "a lányra".
- Bocs, tudod hogy van ez... - hozom számat és biztosra veszem, hogy már ő is akadt ki a kollégáira, szóval ismerős lehet mindenkinek ez az érzés. - Gondolom te is munkából tartasz hazafele - folytatom és kicsit selypítve jönnek a szavak, mivel épp ajkaim között szorítom a csikket, mialatt próbálom meggyújtani a széllökések és nagy páratartalom közepette. Nehéz szülés, de végül a szál meggyullad.
- Aston Miles - nyújtom felé ismét szabad kezemet, bizonyára ezúttal már meg is fogja fogadni, ha nem, akkor elgondolkozok azon, hogy mennyire tűnök leprásnak. - Örülök a szerencsétlenségnek. - Mert ez az, valljuk be, egyikünk sem akarna most itt lenni és ahogy elnézem, nagyon nem ketten vagyunk, a járókelők nagy része ide húzódik be.
630 szó // helyszín //  szeretettel


Med

avatar
❖ age :
26
♡ :


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
TémanyitásTárgy: Re: Aston & Hell ~ I'm just curius   
Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down
 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Genevieve Δ witch from hell

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Chicago Guilty frpg :: Chicago :: Belváros :: Calumet folyó partjai-
^
ˇ