HomeHome    CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Be careful making wishes in the dark
● We will be history and you will remember us for centuries ●
Belépés
Chicagoba!
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multikapcsoló
új arcokkal...





Szavak
tôled, tôlem.
Nem a neved számít,
csak az, hogy itt vagy...
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég :: 1 Bot

Nincs


A legtöbb felhasználó (41 fő) Szomb. Jún. 02, 2018 7:34 pm-kor volt itt.
Válaszd meg a nézôpontodat,
és megváltozik a valóság.
Béke?
írta: Christopher Nam
Yesterday at 11:02 am

Josh & Nora - shooting
írta: Joshua Thatcher
Yesterday at 7:47 am

Activity Check 2018.12.16.-2018.12.24.
írta: Christopher Nam
Hétf. Dec. 17, 2018 6:59 pm

JT
írta: Joshua Thatcher
Hétf. Dec. 17, 2018 4:56 pm

I need to hold your hand…always.| Brad&Lippa
írta: Philippa Lockheart
Hétf. Dec. 17, 2018 10:00 am

Partnerkeresô
írta: Elena P. Campos
Vas. Dec. 16, 2018 7:27 pm

Elena Patricia Campos
írta: Kendra Gray
Vas. Dec. 16, 2018 6:59 pm

Hírek
írta: Kendra Gray
Vas. Dec. 16, 2018 6:20 pm

Ismét veled
írta: Aiden Lee
Vas. Dec. 16, 2018 2:32 pm

Josh & Domi ~ part I.
írta: Dominique Storm
Vas. Dec. 16, 2018 12:39 pm

Alexia G. Serpen
írta: Alexia G. Serpen
Vas. Dec. 16, 2018 12:29 pm

Dominique Storm
írta: Joshua Thatcher
Pént. Dec. 14, 2018 10:20 pm

Édes találkozó
írta: Sophie Nam
Pént. Dec. 14, 2018 9:13 pm

Lippa & Josh
írta: Joshua Thatcher
Pént. Dec. 14, 2018 1:25 pm

Trystan & Rhysand
írta: Trystan E. Vaugh
Csüt. Dec. 13, 2018 10:21 pm


Share | 
 

 Négyes randi apával és anyával - Jen / Hugo

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Négyes randi apával és anyával - Jen / Hugo   Pént. Szept. 28, 2018 1:35 pm
Haragszom rád, ugye tudod? Nem elég, hogy tegnap este még kénytelen voltam eljönni hozzád, mert valamiért összetörted a telefonodat és nem értelek utól, de azt sem voltál hajlandó elmondani, hogy miért kellett darabjaira szétbaszni a mobilod. Már azt sem tudom, hogy milyen hazugsággal próbáltál megetetni, de azonnal láttam rajtad, hogy nem az igazat mondtad, amitől még jobban felment bennem a pumpa, és bárcsak mondhatnám, hogy azóta már túlléptem a dolgon, de Jen ... az Isten áldjon meg, miért nem mondod el nekem, ha valami nem frankó? Mindegy, itt parkolok a lakásotok előtt, s már venném elő a saját telefonom, már majdnem tárcsázlak, amikor eszembe jut a tegnapi szaros palacsinta, amit nem sikerült lenyomni a torkomon, ezért kipattanok a gépsárkányból és becsöngetek hozzátok. Te vetted fel, kértél még hét percet, mert szokás szerint nem készültél el időben, én meg majd fizethetem a büntetést gyorshajtásért. Kurva jó!
Annyi azért volt benned, hogy beengedj, én meg a liftben figyelgetem magam, hogy mennyire rohadt jól áll ez az öltöny! Ha valaki más lennék, azonnal rámásznék magamra, az sem baj, ha férfi lennék ... illetve az vagyok. Vagy... A franc essen beléd, hogy még mindig nem tértem magamhoz a tegnapiból. Abban viszont megegyeztünk, hogy nem beszélünk arról, hogy mi történt a Serpens birtokon, mert minél kevesebbet tudsz erről a feléről az életemnek, annál jobb. Persze neked más volt a véleményed, de aztán keféltünk egyet a konyhában és már tök régóta tudom, hogy amíg az orgazmusod utóhatásaival vagy elfoglalva, addig mindenbe belemész. Legalábbis nekem ez jött le, majd meglátjuk, ha ma is így gondolod a dolgot vagy sem...
- Gyerünk, gyerünk már! - próbálok egyezkedni a kabinnal, hogy gyorsítsa meg a tempóját, de az konok, mint a szomszéd csaj, akivel tíz éve hetyegek, szóval nem akarja az igazságot, én meg ráhagyom. Aztán végre megérkezünk, én kilépek a fülkéből, pár ruganyos lépés az ajtótokig, bekopogok...
- Jó est... Basszus Hugo, meg sem ismertelek! - Jeremy nyitott ajtót, és úgy mér végig, mintha legalábbis UFO-t látott volna, vagy a nyolcadik utast a halálból. Vagy honnan.
- Szasz, Jen kész van már?
- Még nincs, de tudnod kell, hogy nem igazán tetszik, hogy újra találkozgattok a húgommal. - Jeremy nem hülyegyerek, pontosan tudja, hogy az édes, apró, kis Leslie a napokban miért lett bipoláris, miért vigyorog az egyik percben, mint a vadalma és miért átkozza az összes létező istenséget a másikban. Igen, ez a Hugo hatás, amit elég jól ismerek, mert a legtöbb emberből ezt hozom ki. Jen pedig túlságosan rám van hangolva ahhoz, hogy ellen tudjon állni nekem. - Behívnálak, de rohadtul nincs hozzá kedvem.
- Segond Jeremy, jó idekint is... - fintorgom el magam, majd egy lépést hátrálok, hogy hagyjak neki némi teret az egyre csak pöffeszkedő gyűlöletének, s amikor ezt meglátja, csak megrázza a fejét és a lakás felé fordul.
- Les, csipkedd magad, itt a randid! - köszi Jeremy, hogy nem a nevemen szólítasz, értékelem, sőt, már majdnem megkedvellek érte, hogy vágjam ki a szívedet egy tompa légycsapóval! Viszont ennyi távolság is elég volt neki, hogy rácsapja az ajtót, én meg jobb híján megfordulok és a lépcsőházat kezdem figyelni. Porral oltó, mérőórák, járólapok, satöbbi... Már majdnem ott vagyok, hogy egy szál cigit pattintot a pofámba, de moderálom magam, mert mégiscsak emberek között vagyok, szóval csak zsebre teszem a kezemet és várok. Sóhajtok és várok. Topogok és várok. Igyekezz már Jen, rohadtul el fogunk késni!
Underworld

avatar
❖ age :
30
♡ :


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Négyes randi apával és anyával - Jen / Hugo   Pént. Szept. 28, 2018 3:21 pm
And I wanna kiss you, make you feel alright...

Gimis korom óta nem hívattak be az igazgatóságra. Már-már azt hittem, hogy kinőttem ezekből a vakrandikból, de amikor tegnap jött az e-mail, hogy ma haladéktalanul toljam be reggel tízre a csontos seggemet és keressem meg a dirit, rögtön tudtam, hogy semmi jóra nem számíthatok. Nem vagyok osztályelső -pff sőt...!-, amiért valami igazgatói dicséretben, kitüntetésben részesíthetnének, nem követtem el semmiféle szamaritánus hőstettet ami indokolná, hogy azonnal a kezembe nyomják a diplomámat és valami gőgös, beképzelt rendfokozatba sorozzanak, szóval az esélytelenek nyugalmával indultam el reggel, felkészülve a legrosszabbra. Végigszlalomoztam a reggeli csúcsban, a motort letettem az akadémia parkolójában, és most, vagy soha alapon, utoljára betettem bakancsos, harminchatos -Minnie Mouse-, lábaimat a suli folyosóira.  Az igazgató irodája pont úgy nézett ki, mint az általánosban vagy a gimiben, semmiben sem különbözött. A diri titkárnője -akit tutkó kúrogat-, leültetett a mahagóni asztal egyik oldalán lévő bőrfotelba -prolik-, és ameddig vártam Mr.Arrogáns Seggfej Urat, bőven volt időm kielemezni mindent. Az asztalon patinás rend uralkodott, olyan amilyen az én szobámban soha a büdös életben nem lesz, a kilátás egész pofás volt. Tökéletesen rálátni a Burnham parkra. A fák lombjai az unalmas örökzöldből   színesbe borultak, a nap már csak erőtlenül próbálgatja a sugarait. Beköszöntött az ősz, és nekem viszonylag gyorsan meg kellett emésztenem a tényt, miszerint rohadtul kicsaptak a fősuliról. Nem ért váratlanul, még a diri is megjegyezte: Nem tűnik túl meglepettnek, Miss.Brown, az viszont annál nagyobb fejfájást okoz, hogy mégis hogyan közöljem az egészet a testvéreimmel, Hugoval és ami életem legnagyobb, legkomolyabb kihívása lesz: Hogyan adagoljam be a dolgot a faternak? Csóró öregem azt hitte, hogy végre sikerült valami helyesnek igen csak csekély jóindulattal nevezhető ösvényre terelnie, erre bumm! Rendőrpalánta kislánya mindent elkövet annak érdekében -tanórán történő dohányzás, nézeteltérésbe keveredés a SWAT-os óraadóval, temérdek mennyiségű igazolatlan napok-, hogy megszüntessék a tanulói jogviszonyát... vagy mit... Valószínűleg rosszul vannak bekötve azok a bizonyos drótok az agyamban, de a bűntudat és a megbánás helyett csak őrült megkönnyebbülést érzek. Mintha valaki megszabadított volna egy mázsás súlytól ami már hónapok, évek, évtizedek óta nyomta a mellkasomat. A faterom rám erőltetett akarata volt az, és a mai nappal végre kiszabadulhattam alóla. Az igazgató persze elmondta amiket ilyenkor kötelezően el kell, de azonkívül, hogy vissza kell adnom a szekrényem kulcsát és az egyenruhámat az engedélyemmel együtt, vajmi keveset fogtam fel abból amit vakerált. Folyamatosan a tegnap este körül ugráltak a gondolataim, és nem tudtam megfeledkezni arról az édes sajgásról ami a farkcsontomból indul és sugárzik azóta is a szélrózsa minden irányába. Elég hangosat koppant este a konyhapulton. Majdnem olyan hangosat, mint az orgazmusom. Egymás után kétszer is...
De mindjárt letelik az a bizonyos hét perc. Mi fér még bele hét percbe? Miért kértem egyáltalán még hét percet?
-Baszkikám... Ezt a fost! - Nyögöm valahol a fogaim között szűrve ahogy próbálom ezt a rohadt csipkés, fekete combfixet a megfelelő helyre applikálni. Az nem lehet, hogy szűk! Olyan nem létezik. Híztam volna? De mikor? Tuti híztam! Akkora vagyok, mint egy anyakoca, igen most már látom.
Fintorogva rámarkolok a csípőm jobb oldalán redőződő kapaszkodóra, majd a szemmel láthatólag megkétszereződött alhasamra is. Tisztán emlékszem rá, hogy ezek tegnap még nem voltak itt. Olyan ez, mint a fogtündér. Kiesik a tejfogad, másnap reggel apró vár a párnád alatt, kicsapnak a fősuliról, következő nap megduplázódott hájréteggel ébredsz. Mekkora kibaszás... Hogy a pék rakja bele!
Foggal körömmel felrángatom a csipkés darabokat, majd jön a ruha, éééés adja a jóságos atyaúristen, hogy működjön a cipzár, hogy érjen be. Tegnap még tök jó volt!
-Aztabüdös... - Nyögöm visszafojtott lélegzettel, és túl egy vállficamon, sikerült a cipzárt is a helyére pattintanom. Némi hajzselé, egy kis vakolat a képemre -csak hogy kedvezzek neked Windsor!-, aztán hajlakk és a lopott bizsu is majdnem tökéletesen illeszkedik a nyakamba. Az órára nézek. Még két perc.
Kurt Cobain utánozhatatlan hangja búg a háttérben. Ha valaki, ez a fickó egész biztos, hogy a normál paraméterek között tudja tartani a vérnyomásomat. Egy darabig. Pontosabban addig ameddig meg nem hallom még zárt ajtón keresztül is, ahogy Jerry kőbunkó módon bájcseveg valakivel. És akkor erről a kurva cipőről még nem is beszéltem...!
-Mindjárt megyek, vegyétek takarékra magatokat! - Üvöltöm túl a zenét, a szomszéd fúrógépét, és a két emelettel feljebb lakó gyerek sikítását.
Néhány próba lépés a szoba egyik végétől a másikig és amikor már biztos lábakon állok, még egy utolsó pillantás az összekarcolt, egész alakos, biztos, hogy kövérítő tükörben -bleee-, majd kimerészkedem a szobából.
-Miért vagy ekkora pöcs?! - Öklelem vállon a konyhában tébláboló Jeremyt aki rosszallóan morog valamit az orra alatt, én meg nem tudom megállni, hogy ne kezdjek éktelen szemforgatásokba.
-Mentem, majd jövök... Ja, és oda nem tenném le a kenyerem. - Röhögve a konyhapultra bökök a fejemmel. Még hallom ahogy kedvesen a fejemhez vágja, hogy tosszam meg szegény megboldogult anyukámat, de már nem pazarolok rá több időt. Leakasztom a heveder zárat, magamhoz veszem a fekete táskámat és kilépek a folyosóra. WOW! Nem vagyok benne biztos, hogy csontszáraz maradt az új tangám...
-Ezt nevezem! - Füttyentem elismerően, és komolyan de tényleg le a kalappal! El se hiszem amit látok. Ez tényleg te vagy, vagy elküldted a kaszkadőrödet, hogy ne neked kelljen ezt a rendkívül kínos estét végig csinálnod? Ha lehetséges, most még jobban beindultam rád.
-Nem tudtam, hogy kaszinózni megyünk Vegasba, de rajtam ne múljon... - Vállat vonok, alsó ajkamat beharapva közelebb settenkedem, és a nyakkendőjébe kapaszkodva tapadok rá a szájára. Oké. Most már tényleg nem csontszáraz a dolog odalent...
-Vezessen, Mr. - Pajkosan elvigyorodom, és mivel ígértet tettem, hogy ma minden erőmmel azon leszek, hogy megpróbáljak nőként viselkedni, még bele is karolok, így várva meg a liftet, merthogy ebben az átkozott cipőben nem leszek hajlandó lépcsőzni, az rohadt élet!
-Tádááá... - Csilingelem sejtelmesen és a liftnek dőlve feljebb húzom a piros anyagot, éppen csak annyira, hogy a tetoválásomat részben takaró fekete csipke kivillanhasson. Ha nem szúrjuk el ezt az estét, talán még közelebbről is megvizsgálhatod később.
-Nem sikerült azóta semmit kicsikarnod anyádékból? - Kérdezhetném a Serpensről is, de ez nem a megfelelő pillanat arra, hogy felforrjon az agyvizem, és mivel él, és virul, talán nincs akkora gáz. Talán...
A kocsihoz sétá... khmm... tipegek és már alig várom, hogy beszálljak. Még szerencse, hogy nem valami táncos bálra hívtak Mr.Windsorék! Nem fogom bírni ezt a cipőt. Egyszerűen nem!
Biztonsági öv be, cipő le és ááá... máris jobb! Ja, és a telefon... nem, nem akarod tudni! Nem is fogod...

Townspeople

avatar
❖ age :
25
♡ :


"I want to have sex and a hangover and I want to take off these fucking boots!"


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Négyes randi apával és anyával - Jen / Hugo   Pént. Okt. 05, 2018 1:03 pm
Türelmetlen vagyok. Nem, mégsem, nem is jó szó ez meghatározni a lelki állapotomat, inkább úgy jellemezném magam, hogy kíváncsi. Mert bassza meg, láttalak már abban a ruciban Jen, és azonnal állt a pöcköm a látványodra, de most ez teljesen más lesz. Mert most teljes pompádban foglak elvinni egy flancos helyre, és képzeletemben olyan tökéletesnek ígérkezik ez az este, hogy majdnem elharapom a nyelvem. Fogalmam sincs, hogy miért, de a fogaim majdnem keresztül metszik és ezt nem tudom megmagyarázni. Nagyon sóhajtok, nem azért, mert megváratsz, hogy is mernék emiatt idegeskedni, de jöhetnél már végre. Kezeim a zsebemben, cipőmnek orrát fixálom, mintha legalábbis egy galamb szarta volna le, de nincs semmi gáz, kisuviclotam a randi előtt!
Mert ez itt most kérem alássan egy kibekúrt randi. Jó, lehet, hogy ott lesz a fater, meg a muter, de akkor is, nem emlékszem olyanra, hogy mindketten kiöltöztünk volna dámába és elmentünk volna valami puccos étterembe. Pedig megérdemelted volna a tíz év alatt, minden este el kellett volna vigyelek valahová, csak te nem bírtad jól, hogy félrekúrok és én meg nem bírtam jól, hogy sipákolsz miatta. De most más lesz, teljesen más, két hete nem keféltem senki máss ... oké, csak miattad! Szóval két hete nem szeretkeztem senki mással, és amilyen jó veled a szex, nem is vágytam másra. Vajon meddig bírom? Meddig tartunk ki egymás mellett? Van még bennünk újabb tíz év? Húsz? Harminc? Fogalmam sincs, s ahogyan a heveder zár hangját hallom, megfordulok és némán figyellek, tudva a választ, hogy örökké melletted akarok maradni.
Elnevetem magam, ahogyan füttyentesz és elismerő pillantásokat vetek rád, mert ... és most ezt nyugodtan veheted bóknak Jen, szívszorítóan gyönyörű vagy. Tudtam én, hogy valahol mélyen lakik benned egy nő, aki ki akar törni, de arra nem voltam felkészülve, hogy ennyire szép szerelmem van. Ennyire vonzó, izgalmas, izgató, felpezsdítő. - Te sem panaszkodhatsz!
Magamhoz szorítom, ahogyan megcsókol. Kiélvezem minden egyes pillanatát, amíg tart, majd csillogó szemekkel távolodom el tőle, s olyan nagyot kell nyelnem, hogy majdnem kiszakad a torkom. - Ha jól viselkedsz ma este, elviszlek Vegasba. Tekintsük próbának, hogyan tudsz emberek között meglenni!
Elnevetem magam, majd belémkarol, én pedig a liftig vezetem, ahol a kabin falának dől, majd felhúzza ruhájának szoknyarészét, és majdnem letérdelek eléd, hogy kinyaljalak, annyira felvillanyoz a látvány. Aztán ahogyan a mennyországba emel, úgy taszít kérdésével a pokolba, nálam meg sátrat bontottak a gatyámba a válaszomnál.
- Nem. Reggel még rácsörögtem, hogy tényleg megyünk, de az lett a vége, hogy elbőgte magát, én meg letettem. Tapintatos egy tuskó vagyok, tudom... De semmi, tökre semmi új infó nincs, hogy mire fel ez a felhajtás.
Lépünk ki az épületből, megvárom, amíg szerencsétlenkedik a magassarkúban, pedig gyakorolhatott volna, mégis mi a tököm olyan nehéz, hogy képtelen rendesen járni benne? Vállat vonok, kinyitom neki az ajtót, majd be is csukom és figyelem a szokásos rituálét, ahogyan ledobja a lábbeliket.
- Ha végeztünk, megmasszírozom, rendben? - biccentek fejemmel a lábaira, majd a sebváltó helyett a combjára tévedt az tenyerem, megszorítva csontos lábát, a piros ruhán keresztül vizionálva szexi fehérneműjének vonalát. - Köszönöm, hogy eljössz velem.
Mosolygok rá, majd egy cuppanósat nyomok az arcára, felbőgetem a kocsi motorját és szinte kirobbanok a parkolóhelyről.
- Gondolkodtam, és még mielőtt rávágod, hogy azt nem is tudok, hallgass meg... Mióta ismerjük egymást? Tíz éve? Voltak jó és rossz időszakok, leginkább nekem köszönhetően, de amiről múltkor beszéltünk, fent a tetőn... Szóval elgondolkodtatott. Hogy tényleg ezt akarom csinálni egy hónap, egy év, öt év múlva? Hogy veszélybe akarlak-e sodorni azzal, hogy drogot árulok és lányokat futtatok? - elhallgattam egy pillanatra, ahogy sávot váltok, majd újra felgyorsítok, átmenve egy narancssárgán. - A Serpens tegnap megfenyegetett. Veled zsaroltak, még egy kibaszott képük is volt rólad...
Hangom komorrá vált, s még mielőtt bármit mondhatott volna, elcsitítottam és folytattam.
- Ott ültem azzal a faszfejjel szemben és csak arra tudtam gondolni, hogy az nem élném túl, ha neked valami bajod esne. Engem megverhetnek, megkínozhatnak, megölhetnek, nem történik semmi, csak egy bűnözővel kevesebb, de te többet érsz mindennél Jen, téged nem veszhetlek el, értesz?
Újabb apró szünet, amíg megteszek pár apró manővert.
- Kiszállok az üzletből.
Underworld

avatar
❖ age :
30
♡ :


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Négyes randi apával és anyával - Jen / Hugo   Szer. Okt. 10, 2018 6:29 pm
And I wanna kiss you, make you feel alright...

Nem mondhatnám, hogy kicsattanó örömmel indulok neki a ma estének. Volt egy idő amikor vágytam rá, hogy kizabáljam a Windsor házaspárt a vagyonukból valami flancos helyen. Még azt is el tudtam képzelni, hogy atom(robbanás) részegre igyam magam, addig vedeljek ameddig nem szégyellem, amikor már az asztal alól, vagy az asztalról kell ki, illetve lerángatni, hogy aztán másnap a halálomért esdekelve fetrenghessek a besötétített szobában egy doboz Aspirinnel, egy zsugor vízzel, tollba mondva Jerrynek a végrendeletemet miközben a pap feladja az utcsó kenetet. A másnaposság szar. Lépjünk túl rajta.
Furcsamód, most hogy itt a lehetőség amire jobban vártam, mint egy hónap késés után a havimra, egyáltalán nem villanyoz fel a dolog. Ha túl drámaira akarom venni a figurát, azt is mondhatnám, hogy még valami baljós előérzetem is van ezzel az egész mizériával kapcsolatban. Nevezz nyálasnak, ömlengősnek, vagy a te szava járásoddal élve: buzisnak, most akkor is szívesebben henyélnék otthon a kifeküdt kanapén egy szál csöcsben -el se tudjátok képzelni milyen megkönnyebbülés a nap végén megszabadulni attól az átkozott melltartótól!-,  hogy felszisszentve egy dobozos kiflit, valami agyromboló tévés vetélkedőt nézzek. Persze mindezt szigorúan csak azután, hogy megkeféltél a konyhapulton, aaa zuhany alatt, aaa kanapén, aztán megint a kanapén és megint és.... khmm... szóval lenne néhány kellemes elképzelésem az estét illetően, ehelyett itt állok a bérházunk rozoga, gázolaj szagú, klausztrofóbiát előidéző liftjében, és te úgy feszengsz előttem az öltönyödben -túllicitálva Mr.Bondot is-, hogy attól szem nem marad szárazon, na és persze bugyi sem. Már ha lenne rajtam... De előre látó voltam, mondjuk úgy...
Elmélázva félrebiggyesztem a számat ahogy Mrs.Windsor és a gyanakvásra okot adó hangulatingadozásai ismét terítékre kerül. Nagyszerű, ha a ma estét is végig fogja bőgni, tuti elpattan az agyam, és beváltom ama elhatározásomat amiben főszerepe van az alkoholnak. Tetemes mennyiségű alkoholnak!
-Mi a lőcs lehet a baja? Utolérte a banyakór? Régen nem volt ennyire érzékeny. Persze érthető, hogy amikor végre harmadik nekifutásra elballagott az egyetlen kicsi fia a gimiből, utána egy hónapig rinyált, az apád meg egy hónapig részeg volt, és azt is tökre megértem, amikor múltkor ott voltam náluk és kiborult, hogy mekkora faszfej lett a gyereke, de ez már kezd kicsit sok lenni. - Őszinte, csupa szív észrevételeim közben tehetetlenül széttárom a karjaimat, és még egy vállvonásra is marad kapacitásom mielőtt beülnék a járgányba ahol máris bújok ki ebből az átkozott cipőből.
-Szavadon foglak, Windsor! - Nyöszörgöm fájdalmasan, majd jobb lábamat keresztbe vetve a másik fogpiszkálómon, felszisszenve megmasszírozom a talpamat.
-Sokba fog ez még fájni neked! - Nevetem el magam, kiélvezve közelségének minden momentumát ahogy a sebváltó felett áthajolva közelebb férkőzik, hogy arcon csókoljon. Isteni az illatod még mindig!
A kocsi elindul, én pedig illedelmesen visszahelyezkedem az ülésben, felvéve egy olyan testtartást ami közelebb esik a nőies megnevezéshez, mint a tirpákhoz. Lehajtom a napellenzőt és a belecsúsztatott tükörben igazgatni kezdem rövidre vágott hajamat, letörlök egy adag szemfestéket valahonnan a pilláim alól, és már éppen megköszörülöm a torkomat, hogy valami oltári izgis témával feldobja a ránk telepedett kínos csendet, amikor Ő megelőz. Meredten visszahajtom a napellenzőt, ujjaimmal idegesen malmozni kezdek az ölemben, és a nyelvemre kell harapnom, hogy nehogy köbe szóljak. Nagyon nehéz megállnom. Rohadtul az! Ez az egész pont úgy kezdődik, mint valami elbaszott lánykérés. Ugye nem? Mondd hogy nem! Én nem vagyok feleség típus, te nem vagy férj típus, tökre nem illik hozzánk ez a romantikus maszlag! Csak akkor engedek nyelvem szorításából amikor hosszas monológja végére ér. Huh, nincs gyűrűzés, no para! Nem mintha tudnám, hogy hova is akarsz most ezzel az egésszel kilyukadni, de majd csak kitalálunk a zsákutcából, nemde?! Éééés ó YESS! Hát itt van a Buksi elásva! A Serpens. Az a kibekúrt Maffia. Mint a Keresztapa filmekben de komolyan. És honnan az anyukámból szereztek ezek rólam képet? Hogy a pék rakja bele! Kezd zsibbadni a karom és az ujjaim. Vagy infarktusom van, vagy pánikrohamom.
-Én nem tudom, hogy mit mondjak. - Lehajtom a fejem, az ölemben malmozó ujjaimra pillantok. Baszki, nem mostam le a körömlakkot!
-Most azt várod, hogy megveregessem a vállad és büszke legyek rád, hogy végre felhagysz ezzel az egésszel? Hugo, bele se kellett volna kezdened! Ne haragudj, de nem fogok névre szóló oklevelet csináltatni. Már ha  tényleg leszámolsz ezzel az egész szarral. - Felpillantok a tükörbe, komolyan méregetem az onnan visszatekintő kék szempárt és tehetetlenül felsóhajtok. A tehetetlenséggel vegyített frusztrációm pedig még inkább elhatalmasodni látszik, amikor leparkolunk az étterem előtt és meglátom az út túl oldalán, a bejárat előtt ácsorgó Mr. és Mrs. Windsort. Annak ellenére, hogy csípik a búrámat, és én is az övékét, újra elfog az a megmagyarázhatatlan érzés amitől kavarogni kezd a gyomrom.
-Fogadjunk, hogy anyád most is a szemeit törölgeti. - Bökök fejemmel a szülei irányába, majd félrevont szájjal visszafordulok felé.
-Na, essünk túl rajta! És erről az egész maffiás izéről egy rohadt szót se! - Szűröm fenyegetően a fogaim között, erőltetett mosoly és kiszállok a kocsiból. Mrs.Windsor persze már messziről kiszúr minket, és ha Mr.Windsor nem rántaná vissza, már rég az egyik taxi alatt feküdne kivasalva. Ujjaimat Hugo kezébe kulcsolom, és kimért léptekkel elindulok anyósjelölték felé.
-Lesiekém, gyönyörű vagy!
-Kezdődik... - Szűröm fogaim között félhangosan, ugyanazzal az erőltetett vigyorral, úgy hogy csak Windsor hallhassa. Mrs.Windsor persze ámuldozva összecsapja a tenyereit vörösre rúzsozott szája előtt és úgy méreget, mintha a Willendorfi Vénusz eredeti példánya állna előtte. Úgy is érzem magam jelenleg.
-Jó estét! - Motyogom totál képzavarban, és miközben Mrs.Windsor a ruhámat simítgatja, húzogatja hol feljebb, hol lejjebb, azon imádkozom, hogy ne akarja belülről is megvizsgálni, mert akkor lőttek a meglepetésemnek egyrészről, másrészt, fél Chicago szembesülne a meztelen muffom látványával. Azt pedig megtartanám egy embernek.
-Hogy vagy Drágám? Olyan régen láttalak! - Sipítja fülsértően cuki hangján, hogy aztán karjait széttárva a szuszt is kiszoríthassa belőlem, én pedig csak kínosan mosolygok a válla felett, a hátát paskolgatom és gyilkos pillantásokat lövellek Hugo felé. Mekkora egy rohadék vagyok, de nem tehetek róla, hogy kikészít a túlzott testi kontaktus! Sóhaj, elenged és Mr.Windsor is a keblére von. Hála a magasságosnak ott fenn az égben, ő sokkal visszafogottabban teszi. Ő nem az az érzelgős fajta.
-Majd odabent kifaggatod Lesliet. Lesz rá időd, úgy hallottam, hogy rohadt lassú itt a kiszolgálás. - Dohogja Mr.Windsor, majd a bejárat felé invitálja a bandát. Kell egy cigi. Most!

Townspeople

avatar
❖ age :
25
♡ :


"I want to have sex and a hangover and I want to take off these fucking boots!"


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Négyes randi apával és anyával - Jen / Hugo   Pént. Okt. 19, 2018 10:50 am
- Nem kell semmit mondanod. És nem is várok oklevelet... - hangom mintha ezer méter mélyről érkezett volna, olyan halk és búskomor, s már majdnem hagyom, hogy tovább folytassa a hülyeségeit, amikor újra megszólalok. - Nem azért mondtam el, hogy kommentáld.
Vonom meg a vállamat, majd leparkolok a kocsival és valami kis mókus azonnal ott terem az ajtó mellett, hogy kinyissa nekem az ajtót. Persze neked is volt egy saját pingvinbe öltözött mókusod, de te valahogy túl gyors voltál ahhoz, hogy észrevedd, vannak még, akik - habár pénzért, de - megadják más embernek a tiszteletet. Neked is ezt kellene babám, mert ahogy viselkedsz most, az minimum megérne két pofont.
Mert az egy dolog, hogy utálom a szüleimet, igaz már azt sem tudom, hogy miért, de azt nem tűröm el, hogy ilyennek, meg olyannak nevezd őket. És nem egy faszfejt neveltek, ahhoz nekik semmi közük nem volt, viszont az tényleg igaz, hogy kedvelnek téged és tudom, hogy valahol mélyen te is kedveled őket. Csak én lógok ki a díszes társaságból, de amikor átadom a kocsi kulcsait a mókusnak, csak sóhajtok egyet és megfenyegetem, hogy ha egy karcolás is lesz rajta, akkor eltépem a torkát. És megint adni akarok neked egy pofont, amikor azt mondod, hogy essünk túl rajta... Mi ez? Talán herélésre jöttünk, amin túl kell esni, aztán egy életre el is felejthetjük? Kapd be Jen!
- Sziasztok! - intek a kezemmel, a másikban téged tartalak, és mivel anya éppen veled kezdett el foglalkozni, nekem apa jutott részül. Nyújtom neki a kezemet, amit ő kicsit lassan, de elfogad, s miközben erősen megszorítom, érzem, hogy valami baj van. Remeg... Alig észrevehetően és nagyon kicsi amplitudóval, de remeg. Elharapom a kérdést, még véletlenül sem akarom feltenni neki, hogy már megint ittál te vén balfasz, de inkább megfogadom a saját fogadalmamat, és ma megpróbálok jó fiú lenni. - Utoljára nagyanyád temetésén láttalak ilyen fessnek.
- Ja, ritkán adódik alkalom, hogy öltönyt vegyek fel.
- Van olyan munka, amihez az kell... - igen apa, van olyan munka, de édes fiad nem olyan munkába jár. És inkább elharapom újra a nyelvem, mert ha már itt a bejárat előtt elkezdünk vitázni, akkor valószínűleg be sem engednek.
- Igazad van apa, menjünk beljebb!
Csak bólintott és kihúzta magát, ahogy elhaladt egy másik mókus előtt, majd magam elé engedtem a csacsogó dámákat, hogy végül én zárjam a sort. - Majd utána rágyújthatsz, kibírsz másfél órát, nem?
Vetem oda Jennek, ahogyan látom rajta a szándékot, s ha úgy döntenél drágám, hogy kislisszolsz mellettem, amíg odavezetnek minket az asztalunkhoz, akkor tévedésben élsz, mert megragadom a kezed és visszarántalak.
- Ne hagyj velük egyedül... Kérlek! - bököm ki a tiltás okát, majd a főmókus leültet minket. Jobbomon te vagy Jen, velem szembe anyám, átlósan pedig apám. Mint egy férfi-női sakktábla, úgy feszengünk ültünkben, majd a kínos csendet megtörendő anyám sóhajt fel.
- Hogy meg a főiskola... vagy egyetem? Hirtelen nem is tudom, hogy melyikre jársz drágám! - elnevette magát, jobb tenyerét ajkai elé emelte, nehogy véletlenül bárki más meglássa a jobb felső hármas hiányát a fogsorbában, amit vagy húsz éve veszített el, de azóta sem csináltatott meg. Azt mondja drága, azt meg nem engedi, hogy én fizessem ki, amíg nem mondom el neki, hogy honnan van a pénz. Persze azt nem hiszi el nekem, hogy találtam, meg hogy dolgozom valahol, szóval még mindig ott a lyuk, meg az azt eltakaró kéz.
- Inkább arról beszéljünk, hogy miért vagyunk itt... Mire fel ez a nagy felhajtás? Elköltöztök Floridába? Vagy mi van veletek? - ideges voltam a bizonytalanság miatt, s az egyetlen gyógyír most számomra az, hogy tenyeremet a combodra teszem és óvatosan, lassan, szinte megfontoltan simogatom a lábadat a ruha anyagán keresztül.
- Előbb talán együnk valamit, ha már itt vagyunk!
- Nem fater... Bocs, apa! Nem tudom, hogy mit akartok, de ez a titkolózás már az idegeinkre megy! - anya elsírta magát, s arról kezdett beszélni, vagyis inkább hüppögni, hogy ő csak egy csendes, nyugodt, családias vacsorát akart, mire apám megvakarta kopaszodó halántékát és csak sóhajtott.
- Talán rossz pillanatban jöttem? - érdeklődött az almókus, aki az asztalunkhoz lépett négy étlappal.
- Nem, csak... Mindegy! - osztotta szét a kártyákat, melyen három előétel, három főétel és három desszert szerepelt.
- Amíg választanak, hozhatok esetleg inni valamit? - megvárom, amíg mindenki odaböfög neki valami rendelést, s amikor rám pillant, morcosan nézek rá.
- Ásványvizet kérek. Menteset. - valakinek ugye vezetnie kell hazafelé, rád meg nem bízom a kocsit újra Jen. - Köszönöm!
Vetem neki oda, s amikor elmegy, a menü átvizsgálásába kezdek. Miért nincs hamburger?
Underworld

avatar
❖ age :
30
♡ :


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Négyes randi apával és anyával - Jen / Hugo   Pént. Okt. 19, 2018 4:04 pm
And I wanna kiss you, make you feel alright...

Őszintén, mégis mit vártál? Hogy majd befogom a számat? Emlékezz vissza, történt már valaha olyan, hogy inkább megtartottam magamnak az ékeskedő, emberbölcseletekkel teli véleményemet? Nem! Na ugye? Valahogy mindig bekrepál a kézifékem, ami a számat szabályozza, nem tehetek róla. Csak akkor tudok rá lakatot tenni, amikor lefoglalod. Valamivel... Na, de ez most nem az a rovat, szóval lépjünk is túl a huncut fantáziálásokon. Mint mondtam, nem vettem fel bugyit...  
Elképedve kapdosom a fejem a körülöttünk sürgő-forgó Madagaszkár pingvinjei között, és kutya legyek, ha az egyiket nem az imént fenyegette meg Windsor. Miszerint, ha a kocsijának valami baja esik, kitépi a torkát. Ne mááár! Én tényleg beleadok apait, anyait hogy úgy viselkedjek ahogy a helyzet, ez az egész nevetséges puccparádé megköveteli, te meg lemész alvilági csókába, és gyilkossággal fenyegetőzöl? Kezdek féltékeny lenni erre a csotrogányra... Azért kurva kíváncsi lennék rá, ha most elütne egy busz, mennyire esnél kétségbe...
Az étterem előtt megejtett kötelező, szeretetteljes tisztelet körök után végre átlépjük a küszöböt, hogy egy újabb borravalóra kiéhezett pincér az asztalunkhoz kísérhessen. Azt hittem, hogy ha majd bejövünk a hidegből -igen, rohadtul fázom ebben a lenge rongyban, és ez neked köszönhető-, majd minden rendeződik, eltűnik a gyomorszájamat fojtogató kellemetlen érzés, erre mindenhol színpompa, csillogás, makulátlan rend és tisztaság. Nem vagyok én ehhez az egész cirkuszhoz hozzászokva! Mikor megyünk már? Nem is vagyok éhes!
-Másfél óra? - Alig hallhatóan suttogom, talán nem is jön ki hang a torkomon, inkább csak artikuláltan tátogok felé. Szemeim majd' kiesnek a helyükről, és nem az éhségtől, sokkal inkább a riasztó ténytől, hogy egy és még egy fél órát ki kell bírni ezen a helyen a szüleivel, akik tényleg nagyon cukik és akiket tényleg nagyon imádok, de jobb szeretem, ha a találkozásaink száma a jövőre való tekintettel havi egy alkalomra redukálódik. Havi egy darab öt perces alkalomra. Tudod, mint az a gyors menet múltkor a próbafülkében...
-Oké, semmi vész, együtt csináljuk végig. - Suttogom alig hallhatóan, és hogy biztosítsam a szavaimról, kicsit megszorítom a markát. Óvatosnak kell lennem -már ami a számat elhagyó szavakat illeti-, Mrs.Windsor ugyanis érzékeny korszakát éli, és a mellékelt ábra szerint azon is képes lenne elbőgni magát, ha elhessegetnék egy bögölyt a kajájáról...
Kedvesen mosolygok -próbálok-, a pincérre, amikor kihúzza a széket. Ha ez csak valami trükk és kirántod alólam, esküszöm, hogy péppé verlek öregem! Már ha képes leszek ezekben a cipőkben felnyalni magam a földről. Félelmeim ellenére a szék marad a helyén, én pedig próbálok úgy helyezkedni, hogy a ruha minél többet takarjon. Ja, és persze hiába takar az asztal, csak úgy az ildomos, ha olyan kényelmetlenül összezárom a térdeimet, mint Mrs.Windsor, nem? Pfff, mennyi hülye illemszabály amire figyelni kell.
Alig észrevehetően a combom irányába sandítok ahol Hugo keze pihen. Nem mondom, hogy nem lettem libabőrös a vékony anyag alatt. Na, de kanyarodjunk vissza... Éééés már megint itt tartunk! Az a kurva tanulás. Még jó hogy nincs rá több gondom...
-Főiskola, és köszönöm jól. Minden pazar. Illetve remek. - Javítom ki magam még mielőtt lenyúznád a combomról a bőrt. Oké, kezd verni a víz. Kell valami ami egy kicsit lenyugtatja a pattanásig feszülő idegeimet. Ja, és csak úgy mellékesen megjegyezném, nem segítesz a helyzetemen azzal, hogy ilyen hülye téma felé tereled a szót. Miért kell máris rátérni a lényegre? Nem várhatott volna még egy kicsit a balhé? Mondjuk ameddig túl nem vagyok aaa harmadik pohár akármimen. Tök mindegy mi az, csak alkohol legyen! Pillantásommal szinte felnyársalom ahogy némán felé kapom a fejem. És miért pont Florida? Basszus. Lehet ennél rosszabb?
Elkiabáltam. Lehet. Még pedig akkor, amikor a pincér mellénk lép, és mindenkinek kiosztogatja az étlapot. Mi a szar...? Az még hagyján, hogy a büdös életben nem ettem egyikből sem azok közül amik szerepelnek a lapon, de hogy még kimondani se lehet őket...! Na az már tényleg mindennek a teteje! Lehet, hogy fejjel lefelé tartom ezt a szart? Most fordítsam meg? Nem. Inkább iszom valami Welcome drinket. Azok között talán még ki tudok igazodni.
-Én kérek eeegy... - Végigfuttatom mutatóujjamat a végeláthatatlan sorokon. Aaaa sör! Jó kis barna sör. De az túl tróger lenne ezen a helyen, nem?
-Ebből kérek egy üveggel. - Ne kérdezd mi az, fogalmam sincs! Valami pezsgőnek tűnik, deee képtelen vagyok kimondani a nevét. Itt tényleg muszáj mindennek annyira nyelvtörőnek lennie, hogy az egyszerű ember úgy érezze magát, mintha a Harry Potter filmekbe csöppent volna Bűbájtan órára?
A mókus először csak furán néz -mi van, nem láttál még fehér embert?-, aztán kétkedve jegyzetel valamit, és tovább áll, én pedig újra visszakanyarodom ebbe az egész kínos izébe, de csak miután az asztal alatt lerúgtam a lábaimról ezt az átkozott cipőt. A Hugohoz közelebb eső lábfejemmel óvatosan cirógatni kezdem a lábszárát. Csak azért csinálom, hogy kicsit lelazulj. De komolyan! Nem azért teszem, hogy megbüntesselek amiért már megint megríkattad szegény anyádat, neeem, ilyet sose tennék!
Mrs.Windsor hüppögve a szemeit törölgeti, ügyelve arra, hogy a szemfestékét ne kenje el, aztán összepréselt ajkakkal, és egy mosoly kezdeménnyel méregetni kezd minket, mintha valami világszenzáció ülne vele szemben, pedig csak két majom, akik nem tudnak mit kezdeni a helyzettel.
-Olyan szépek vagytok! Annyira jól mutattok egymás mellett. Mindig is összepasszoltatok, kiegészítitek egymás. - Újra könnyek szöknek a szemébe a meghatottságtól, újra előkerül a zsebkendő, én pedig próbálok magamra erőltetni valami kedves mosolyt.
-Mióta is vagytok együtt? Tíz év? Hát az rengeteg! - Álmélkodik, én pedig összepréselem az ajkaimat, hogy nehogy valami olyat mondjak amit megbánhatok. Mondjuk Ja, kisebb nagyobb megszakításokkal, mert a kisfia soha nem tudott parancsolni a farkának.  Khmm...
Szemeim felcsillannak amikor kiszúrom a közeledő pingvin alakját. Egy tálcáról kiosztogatja az italokat ééés nini! Az ott az enyém? Az egész üveg?! Kicsit túllőttem a célon, de hát egye fene, egyszer élünk! Leteszi elém a poharat, és önteni kezdi a fogalmam sincs, hogy mit. Gyerünk, töltheted még, bátran, ne sajnáld, ki van fizetve!
-Sikerült választani? - Faggatózik. Mrs.Windsor valami tengeriherkentyűs balhét rendel -bleee-, Mr.Windsor valami steaket, én meg kapásból rávágom, hogy azt kérem amit Hugo is.  Jó lesz az, csak haladjunk.
-Szóval, tudom, hogy utáljátok ezt a témát, de...
-Margaret... - Csendül fel Mr.Windsor dorgáló hangja, én pedig rámarkolok Windsor kezére, ami a combomat cirógatja.
-Nem gondolkodtatok azon, hogy együtt tervezzétek a jövőtöket? Házasság, később esetleg gyerekek. - Rebegi sóhajtva. Szúrós szemekkel sandítok Hugo felé, majd újra Mrs.Windsorra mosolygok. Itt az ideje megkóstolni ezt a pezsgőt. Mivel a pincér sóher volt és csak félig öntötte a poharat, lehúzom az egészet, majd illedelmesen megtörölgetem a szám sarkát.
-Nem tudom. Gondolkoztunk, Hugo? -

Townspeople

avatar
❖ age :
25
♡ :


"I want to have sex and a hangover and I want to take off these fucking boots!"


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Négyes randi apával és anyával - Jen / Hugo   
Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down
 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Chicago Guilty frpg :: Chicago :: Belváros :: Éttermek, étkezdék, kávézók-
^
ˇ