Ezra Mázlis O'Neal

Láttál már lila elefántot? Persze az a nagy fülű szaros kis Dumbó nem számít. Nem? Nagy hiba spanom, nagyon nagy. Hát én már igen, nem is olyan rég. Most mondjuk éppen a piros kis egerekkel teázok, pedig utálom a teát, ennek mondjuk jó íze van, tudod, olyan fű szerű. Nem, nem az a fű, ami a kertedben van, mondjuk szerencsés vagy, ha ugyanarról beszélünk. Ettől a fűtől aztán igazán boldog tudsz lenni. Hogy mennyire? Hát nézz csak rám! Boldognak tűnök, ugye, boldognak tűnök? Naná. Az egerentyűk is mondták, hogy jó bőrben vagyok, csak vágnám már le a szakállam, mert undorító látványt nyújtok. Hát a nagy faszt, a szőr marad a pofámon, az tabu, aki basztatja az áll sörényt, az engem basztat és velem ne baszakodjon senki sem.
Már nem azért, mert olyan hű, de félelmetes lennék, tudom, te sem ijedtél meg tőlem, de értek a szerekhez, tudod, a cuccokhoz és itt most nem csak a zöldségre gondolok. Ha kell bekeverek neked egy olyat, hogy ütni fog, de bele a frissen ásott és jelöletlen sírodba haver, persze nem fenyegetődzni szeretnék csak hát tudod, a szakállam, arra háklis vagyok, szóval ne baszakodj vele.
Az egerek. Láttál már teát szürcsögő egereket? Én tök jól elvagyok velük, már egész megszoktuk egymás kölcsönös bűzét, mondjuk két napja fürödtem gazdagéknál. Az volt ám a szép kecó. Az ablaküvegen csak egyik oldalról lehetett átlátni. Tudod, az az üveg, vagy tükör baromság, ami azokban a zsernyákos filmekben van.
Utálom a kopókat, párszor már elkaptak és bevarrtak pár napra, vagy hétre, de sose találnak nálam cuccot, max azt, ahogy beállva vánszorgok. Na nem haza. Mondjuk az utcán is lehet otthont építeni, nekem elég, ha nem ázik szét a búrám. Mondjuk Aston-nál, vagy más haveroknál jobb aludni, ott lelehet húzni őket egy kis kajával, piával, meleg fürdővel. Bil-hez mondjuk ne menjetek tusolni, olyan redvás a kádja, hogy még mocskosabb leszel tőle. Bil amúgy is fura fószer, valami nem stimmel vele. Egyszer majdnem túllőtte magát, mondjuk én is, de a korházban átmostak és lecsapoltak a dögök, ahhh, pedig a csúcson voltam, annyira még sosem. Az állat volt.
Szóval az egerek. Elisszák a poshadt fűízű teámat a köcsögök, pedig utálom a teát, dehát ez fű ízű!!! Elég szórakoztatóak, a zene se szar, olyan hallgatható, a dubstep-et mondjuk ritkán nyomatják, de ez sem rossz.
És most akkor egy kis reklám hely, mondjuk nem fizettek érte, de hát pénz nélkül is lehet élni, elég ha van mit lőni. Ha az meg van oldva, akkor kurvára nincs gond az életben, persze a jó nőket nem vetem meg.
Szóval akkor a reklamálás, mert, hogy nálam azt lehet, reklamálni. Bármikor, max nem fogom a jeleket, nincs mindig adás, olyankor fölösleges lökni a dumát, mert nincs kép, illetve van, csak az enyhén más. És akkor itt a reklám helye, hogy miért is jó cuccolni, mert színes. Művész vagy és nincs ihleted? Kifogytál a színkombinációkból? Kéne valami új izé, amit felkenhetsz a papírra a farkaddal? Hát beveszed ezt a kis kéket, vagy kettőt, minél többet, annál jobb éééés már jönnek is a színek, fények, nonfiguratív alakzatok. Most úgy is az a menő, hogy nem tudod, hogy mit kensz fel a szűröddel. Ha már itt tartunk, szoktak szakállal festeni? Lószőrrel igen, meg lehet pocokkal is, abban nem vagyok biztos, de ennyi erővel szakállal is lazán. Ha nem félteném úgy lehet bepróbálkoznék ezzel, de most amúgy is jól megy a meló.
Van egy olyan mondás, hogy részeg ember sosem hazudik, hát ez a drogosokra nem igaz, el ne hidd és az alkohol is egy drog, ha úgy vesszük, meg a csoki. Az egyik spiné múltkor a kupiban mondta, hogy alig bírt leállni vele és egy cseszett nagy koca volt, de miután elhagyta utána máris beindult a meló. Azóta asszem megint elkezdte tömni magát, már egy ideje nem láttam. Tehát ne higgy a szóbeszédnek, az ittasok is faszságot beszélnek. Persze van az a szint, mikor már a normális állapotod az, ha kicsit bevagy lőve, tudod csak a szinten tartás végett, pl nekem is kell azért, hogy feltudjak reggel kelni és este pedig elaludni. Kellenek a szép álmok, hogy bedobjam a szunyát és akkor a csont kemény beton sem veri szét az alvásomat.
Hogy ezt miért mondom most el? Miért fecsérlem erre az időmet, miközben sokkal hasznosabban is tölthetném azt? Hát mondjuk egy kis tolvajkodással? Mondjuk abból már elvileg kiszálltam, de a régi szokásokat nehéz lekoptatni és néha jól esik. Olyasmi, mintha ez lenne a hobbim, eddig munka volt, most meg csak szórakozás, mondjuk mindig is az volt. Szóval két napja is betörtem, muszáj volt lefürdenem, mert az új meló helyen beszóltak, hogy így náluk nem lehet. Márpedig vagy nekik dolgozom, vagy halott vagyok. Bár egyesek szerint már rég az vagyok, egy két lábon járó drog buzi zombi, ami nekik nem egyenlő az élettel, pedig ez tart engem egyben és ezért élek. Szóval tisztának kell lennem, különben kicsapnak és akkor azzal együtt meg is basznak, mert, hogy tartozom nekik.
Pár hete betörtem egy kopottnak tűnő helyre, rohadtul meleg volt már napok óta és úgy voltam vele, hogy néha jobb bent, mint kint, nem úgy, mint a szar, vagy a hányás esetén, de most nagyon ez volt a véleményem. Kinéztem egy betontömböt, kivételesen semmi puccos, úgy voltam vele, hogy fáradt vagyok, na meg megerősítették a gazdag faszok és nőik a biztonsági dolgokat a csicsás házukban, mert eléggé elszaporodott a betörések száma. Nana, persze nem csak miattam, vagyunk ám többen is. Amúgy nem nagy erőfeszítés számomra betörni sehová sem, már rutinosan nyomom, persze a régi haverok nem tudják, hogy ez rendszeres és valaha a munkám volt, bár még mindig a szakma egyik legjobbika van, ha valahova feltűnés mentesen be kell sétálni. Este amúgy is könnyebb, mint nappal, nem? Na meg minek mennék be a nyitott ajtón egy házba, abban semmi izgalom nincs. Az adrenalin is egy drog, én meg a függője vagyok, az összesnek.
Na, hát ott vagyok abban a házban, illetve az egyik ajtón piti kis lakat, bárki bármivel feltudja törni, egy feszítővassal is sima ügy, de nekem elég egy fogpiszkáló is hozzá. Szóval bent vagyok, halkan dolgozok, mint mindig és csend van, sehol egy lélek. Aztán még egy ajtó, majd egy folyosó, mintha valami hullaházban lennék, ahol megveheted a helyedet, hogy jobbnál jobb termekbe kerülj. Ha meg igazán nagy bulira vágysz és sok a pénzed, akkor jó nők mellé is kerülhetsz, lehet a pokolban van ennek jelentősége.
A folyosóról sok ajtó nyílt, én meg kiválasztottam egyet. Azóta kiderült, hogy bármelyik másikba megyek, ugyanígy járok. Itt egy kis kitekintés.
Kis pöcsként mindig is álmodoztam egy jó nőről és egy fasza kis becenévről. Ebből a bögyös maca meg is valósult, a becenév, hát igen. Haverokra sose bíz ilyet. Mindenesetre hamar rám ragadt a Mázlis név, mivel mindenből jól jövök ki. Ha fosban kapálózok, akkor is találok egy keményebb darabot, amibe belekapaszkodva felmászhatok rá és kint vagyok a mocsokból. Ezért úszom meg mindig a hosszabb elítélést. A kicseszett fakabátok álandóan próbálnak elkapni, persze sose jön össze úgy nekik, ahogy szeretnék. Egyszer leugrottam a 12-ről, azt hittem gólya vagyok és éppen a költözés ideje volt, szóval elakartam menni melegebb éghajlatra. Ekkor két dologra jöttem rá; egy, hogy nem is vagyok akkora hülye, mint azt gondolják rólam, mert a gólya tényleg költöző madár, kettő, halhatatlan vagyok. Leugrottam és repültem, mondjuk már korábban is és a fejemben is ugyanilyen volt, azzal a különbséggel, hogy lebegett a szám és kifolyt a nyálam a taknyommal keveredve, ahogy süvített a szél. Egyenesen egy esküvőre virágokat szállító teherautóra estem rá, ami nyitott fedelű volt és bár szép kis celofánba bevoltak csomagolva a virágok én tönkre tettem azokat. Annyi szar növény volt, hogy megúsztam egy láb és pár bordatöréssel, na meg az agyrázkódás, de azt sose vettem volna észre. A korházban amúgy is hánytam, mint a gép, mert elvonási tüneteim voltak.
Érted már, hogy miért vagyok Mázlis? És ha úgy vesszük ebben a roncs betontömegben is az voltam, mert mondjuk eléggé rossz alvóhelyet választottam, de azért még élek és van egy jól fizető munkám. Bár a kockázat nagyobb, de van lóvé. A haverokat is többször tudom meghívni valami jó kis piára, ha elmegyünk kocsmázni.
Benyitottam az egyik ajtón, ami amúgy nem volt lelakatolva. Később kiderült, hogy azért, mert egy akkora fasz sincs a világon, mint én, hogy egy drogközpontba török be, ahol minden egyes teremben dolgozik a vegyész valami új, vagy régi bevált anyag előállításán. Csönd meg azért volt, mert a fegyveres fazonok mind aludtak, szorongatva a szerszámukat, mármint a lőfegyvert.
Bent rohadt sötét volt, de hamar felkapcsolódott minden villany, mert valaki észrevette egy másik teremből, hogy nyitva a lakat és felkapcsolta a központi fényeket.
Kezeket fel, fegyver a seggemben és a képemben, egyet még a golyóimhoz is hozzá szorítottak. Hát, ennyire még nem csináltam össze magam. A számnak köszönhetem, hogy még élek, meg a szakmai hozzáértésemnek, ne és persze mert totál bevoltam lőve, amit azonnal felismertek.
Miután megtudták, hogy ki vagyok, mit akarok és mivel foglalkozok úgy gondolták, hogy jó balek leszek nekik és amúgy is a kezükben az életem.
Tehát Aurora-nál felmondtam tolvaj lenni. Azt hazudtam, hogy megszedtem magam eléggé és jó útra akarok térni, kaptam egy bolti eladós munkát és sínen az életem, még egy kis kecóm is van, persze címet nem adtam meg.
Az életemért cserébe díler lettem, mégpedig azon a területen, ahol eddig senki nem mert, perig lett volna lehetőség terjeszkedésre. A város rám eső szegmensében a Serpent-ek a főnökök, ők pedig szeretnek tisztogatni és a férgeket nem a földükön tudni.
Azért előnye is van a melónak, kóstoló lettem. Ha van egy új finomság, azt először az én szervezetembe pumpálják be. Huhuuu, haver, olyan élményekben volt emiatt részem, olyanokat láttam, mint még soha. Az egerek és Dumbó ehhez képest semmi. Már a repülés is valódi és ugrás nélkül is összefolyik a taknyom és nyálam. Mintha egy sok d-s filmet néznél és ha fröcsköl a víz, akkor te is olyan leszel. Egyszer elloptam egy ilyen jegyet, onnan tudom, hogy milyen is az.
Cuccért tehát nem kell fizetnem, mert eléggé sok a vegyész és sok mindent kell kipróbálni. Sőt vállalnak terjesztést is, olyankor pedig ki kell próbálni az új árut.
A hivatásom miatt persze kevesebb időm van a srácokra. Miles-éknál is rég voltam már, a hangjukra sem emlékszem, pedig idők kezdete óta ismerem őket. A hugi is jó csaj lett már és jó lenne kissé megnézegetnem, persze Aston-nak egy szót sem. Tudja ő, hogy nem akarok neki rosszat.
A hátrány pedig a sok jó mellett mi is? A fakabátok ha elkapnak már gecire fognak nálam port, tablettát, vagy egyebet találni és nem csak a szervezetemben. És hát évekre berakhatna ka rácsok mögé, a seggemet pedig nagyon féltem. Jobb lenne, ha kihagyhatnám egy életre, hogy bárkinek is a köcsöge legyek.
A Serpent-ek pedig bekaphatják, eddig nem találkoztam velük. Ha meg láttak is valaha, akkor is leszarnak. Egy díler nem díler, sok gondot nem okoz, mást meg amúgy sem küldenek ebbe a városnegyedbe.

Ma látogatóm van. Aurora kapar fel a földről, persze dolgozom, csak még hat a Mystic-nek keresztelt kísérleti bogyesz. Phil jót kevert és nem is éreztem azonnal, előbb kijutottam a helyemre és ott éreztem, hogy jön a bumm. Mindent fekete-fehérben láttam, náha volt egy szín, de mindig csak egy, kettő sosem. Meg volt egy ló, ami végig követett, egy póni, két szarvval. Kétszarvú. Hülye vigyorral a képén, szemei persze nem voltak. Szóval inkább volt para az egész, viszont nagyon élethű és ahogy Aurora-ra fölkeltem, el is hittem, hogy éppen leharapta az orromat az a dög a négyszáz fogával. Tudom, hogy már jövök ki a hatása alól, mert már nincsenek illúzók, de az érzékeim erősebbek a megszokottnál, akár jó dopping szer is lehetne.
Hát nem hitte el nekem a hazugságot, mondjuk megértem a magamfajta nem lép csak úgy ki egyik napról a másikra, vagy ha igen, akkor benne van de rendesen valamiben, amiben senki sem szeretne. Szóval utánam jött, ez eléggé imponáló. Másról nem tudok beszélni, csak, hogy nem jött össze az új élet, a munka nem nekem való, de kicsit elakartam tűnni a szem elől, persze alig érteni egy szavamat, mert kicsit nehézkes a beszédem a Mystic utóhatása lehet, de a reflexeim. Azok felvannak turbózva és olyan a látásom, mintha egy éjszakai állat lennék, mondjuk már rég azzá váltam. Sötét van, de úgy látok, mintha fénylene a Nap vagy egy izzó. És baromi nagy szerencsém van, a becenevemet meg semmire sem cserélném el. Egy sötét alak lép elő, aki nem kertel sokat és rögtön meg is szólal.
-Hé, ti, remélem tudjátok, hogy rossz helyen kószáltok-kiált nekünk. Én persze tudom, hogy mire gondol, Aurora-ról nem tudok nyilatkozni. -Tudjuk, hogy miért vagy itt ember, most még csöndben elmehetsz-néz felém, majd hátra rántja bőrkabátját és meglátom a fegyver csillogását. Arcom eltorzul és nem csak az orrom hiánya okozta fájdalom miatt, hanem mert elönt a félelem. Néztem már szembe fegyverrel, lőttek is már meg, de valahogy nagyobb most a rémület és a főnök megmondta, hogy nem bukhatok le, mert, ha megtudják, hogy ki vagyok, honnan vagyok akkor az egész üzletnek vége. Ha pedig az üzletnek vége, akkor nekem is. Repülök és én is kapok egy olyan jelöletlen sírt, amire nem virágot, hanem kokaint fognak rá szórni és színezés miatt pár pirulát, hátha kinő belőle és a szervezetemben lévő sok drogtól egy fa, ami különböző szereket terem, nagy üzletet csinálnának a hullámból.
Térdem berogyik és félig hátra lépek, tudom, hogy lassan menekülőre fogom a dolgot. Azonban megint eszembe jut a halálom, le is pereg előttem, valahogy tisztábban látom azt, mint az egész eddigi életemet. Megfeszül minden izmom és persze nem azért, mert éppen egy nővel vagyok, lehet ez már a hullamerevség elő lépcsőfoka. Nem tudom, hogy mit csinálok de kezem már a zsebemben is van, abból pedig rántom ki a kis pár kaliberűt, fogalmam sincs, hogy milyen és vele együtt ömlik ki onnan a sok kis különböző dolgot tartalmazó tasak, de nem tudok most ezzel foglalkozni, mert remeg kezemben a tárgy, még sose keleltt használnom. A fegyver csövét előre tartva, kibiztosítva azt emelem fel két kézzel, mikor meglátom, hogy ő is hasonlóan tesz. Nem lesz ennek jó vége. Szinte hallom, ahogy csontjaim összeverődnek, de egyikőnk sem lő, csak figyelem, ahogy engem bámul és nagyon nem jó érzés. Szememet becsukva, nem is figyelve arra, hogy eltalálom-e, vagy, hogy ő fog-e lőni, ez az egyetlen esélyem és még azért szeretnék pár kébulatban szép évet megélni. Hangosan dörren, ahogy a golyó kilép a fegyverből. Még mindig összeszorított szemekkel állok, meg sem mozdulva és várom hogy én is kapok-e hasonlóan ajándékot, de nem jön. Fél szemmel pillantok fel és érzem, ahogy lever a víz, végig folyik tarkómtól egészen bokámig. Eltaláltam.
Még mindig két kézzel markolva a pisztolyt meredek előre, oda, ahol az előbb a valaki volt, de már a földön hever. Megöltem egy embert! Azt ellehet rólam mondani, hogy paraszt vagyok, egy drogos, aki tolvaj és ráadásul dílerkedik is, de azt sose gondoltam, hogy gyilkos is leszek.
Aurora-t nem látom, lehet valamit matat, a zacsikat már biztos felfedezte és biztos tudja, hogy mi van bennük. Nem hülye csaj, összerakhatja a képet, hogy mi ez az egész és mi történt az előbb.
A fegyvert eldobva guggolok le a földre ernyedten és kétségbeesetten. Ezt nem tudom visszacsinálni, ezt nagyon nem. Ez nem csak egy kép, amit valamelyik szer mutat nekem, ez a kibaszott valóság.
Meg sem szólalok, csak remegő kezekkel veszem elő atelefont, majd mint aki elfelejtette, hogy hogyan is kell használni nyomkodom össze-vissza, remegő ujjaim nem engedelmeskednek. Ez rosszabb, mint mikor elvonási tüneteim vannak.
Végre sikerül és tárcsázom a gyorshívó legelső személyét, hiszen a legjobb haverom csakis az első lehet és most köcsög módjára, pedig nem a börtönben vagyunk, felhívom és belerángatom magam mellé a mocsokba. Ő ért a hullákhoz, a testekhez, tudja, hogy mit kell tenni. Elkell temetni, ebben biztos vagyok, de egyedül nem menne, ketten sem tudnánk, de ő majd segít, el kell simítani. Olyan helyre vinni, ahol kevésbé találják meg, ő meg tudja, hogy ezek hol vannak, hiszen sokszor van dolga sérültekkel.
-Aston, emlékszel még az ígéretedre, amit végzős nyarunkon tettél?-szólalok bele bemutatkozás nélkül, mindenféle pacsizós bevezetőt hanyagolva. Hangom tompa és remeg, tele van kétségbeeséssel, de józan vagyok, illetve még nem teljesen, olyan rég nincsen, de tudom, hogy nagyon durva, ami történt és ebből nem jövök ki jól.
Meghallom hangját és tudom, hogy érti mire gondolok.
-Nah, most nagyon jól jönne.

Kedves Ezra. Üdv közöttünk, csodálatosan hosszú előtörténettel fordultál hozzánk. Élvezet volt olvasni. Aprólékos még sem unalmas. Nem hiszem, hogy találnék benne hibát, hiszen tényleg igényesen írtál. Nem is tartanálak fel, ha megtörténik a névprobléma, akkor tiéd a játéktér. Mindenképp keress meg, hogy mi lett a vége. Foglalózz és mehetsz játszani