Rosie Hella Moreau

Latin zene dübörög a hangszórókból, ma nem dolgozom, nem hagyták a többiek, hogy ma is bevállaljak egy műszakot, sőt, Pete Lucynak is kimenőt adott, hogy rángasson el végre bulizni, hisz ma van az utolsó olyan születésnapom, amikor még tizenévesnek mondhatom magam.  Hatalmas a tömeg, hétvége lévén minden fiatal bulizni vágyik és még a vip részen is több ember van, mint amennyi még kellemes lenne, de őszintén szólva nem érdekel. Egész nyáron robotoltam, hogy a tanév alatt ne kelljen minden szabad pillanatomban a bárban lennem és kissé alul öltözötten ittas és a képernyőnek ordibáló vendégeket kiszolgálnom. Egy sport bárban dolgozom, ahol a munkaruha egy rövid sortból vagy szoknyából áll és egy hasat szabadon hagyó felsőből. Van bíró, baseball és focista jelmezünk is, attól függ, hogy melyiket kell felvennünk, hogy milyen meccs van éppen a tévében. Ha meg egyik sincs, akkor mindenki azt veszi fel, amelyikben a legkényelmesebben érzi magát. Persze nem csak részeges alakok járnak oda, hanem jó pár az én korosztályomból is, és ha nincs meccs akkor élő zene van, azok a kedvenc estéim.
-Min gondolkozol ennyire? Buliznod kellene, és enned egy keveset mielőtt megkapod a tortád. – szólal meg a hátam mögül Jason, a bátyám egyik legjobb haverja. Ezek szerint a tesóm is itt van valahol, de egészen biztos, hogy az egyik csapattársamat fűzi, ahelyett, hogy legalább egyszer a mai nap folyamán felköszöntött volna. Tudom, hogy szeret, de azért ez jól esett volna.
-Miért kéne ennem a torta előtt? - fordulok meg, hogy Jasonre nézhessek. Közelebb áll hozzám, mint hittem, a testünk szinte össze ér. Elmosolyodik és nagyon nem tetszik ez az arckifejezése.
- Hamarosan megtudod, nézd, már jön is. Egy kismadár elárulta, hogy a tequila a legkedvesebb italod. – mondja elégedetten, amiből tudom, bármi is jön most, az az Ő ötlete volt. Amint meglátom mitől annyira boldog Jason elkerekednek a szemeim. Egy torta állvány közelít felém, de nem a szokásos fehér mázzal bevont édesség van rajta, hanem feles poharak sorakoznak rajta, fogadni mernék, hogy pont tizenkilenc darab. Az alsó tálcán pedig lime szeletek vannak és kis tartóban só is található, csak hogy minden tökéletes legyen.
- Te nem vagy normális! - nevetek fel zavaromban és ahogy egyre többen veszik észre a "tortámat" egyre hangosabban skandálják azt, hogy "idd, idd". az egyik asztalra teszik és Jason oda terel, majd megnyalom a kezem, hintek rá némi sót, majd fogok egy limeot és egy poharat. Nagyon remélem, hogy nem mindet nekem kell majd meginnom, hanem majd a többiek is besegítenek, mert ha nem akkor nagy bajban leszek én itt ma este.

~a negyedik feles után ~
Olyan mintha nem érezném az elfogyasztott alkohol hatását. Olyan, mintha nem is ittam volna semmit sem, pedig a reggeli óta semmi étel nem került a gyomromba. Táncolunk, és énekeljük az épp szóló slágereket, érdekes, mindenki tudj minden szöveget, de ez nem is igazán meglepő, hisz a legnépszerűbb számok jönnek szépen sorjában. Valaki mögém jön és a hasamnál fogva magához húz, míg teljesen össze nem simulunk. A fülembe suttog, nem értem, hogy mit, de a hangjáról felismerem. Jason az, felemelem a kezeim és a nyakába kulcsolom az ő kezei pedig a derekamra simulnak.

~a nyolcadik feles~
Meg vannak számozva a poharak, innen tudom, hogy hol tartok és mennyi van még hátra. Lassan haladok, de nem zavar, jó lesz ez így is. Egy egy feles után mindig megyünk táncolni, vagy máris kapom a következőt. Most a tánc utáni verzió van. Jason húz magával, adja a sót és a  kis poharat, de a limeot nem kapom meg. Lenyalom a kezemről a sót, megiszom a tequilát, majd Jason kezéből kapom a limeot. Végig engem néz, tekintete szinte felperzseli a véremet.

~a tizedik feles, amit nem én kapok~
Nem tudom hogy kerültem fel a pultra és miért áll körbe minket szinte mindenki, de úgy tűnik nagyon örülnek valaminek. Én is nagyon örülök valaminek. Jason valami fehér port szór a hasamra, majd egy pohár tartalmát is oda önti. Nevetek, mert a folyadék hideg és csikiz ahogy lefolyik az oldalam mentén. Rám szól, hogy maradjak nyugton én pedig szót fogadok neki, ekkor egy limeot tesz a számba és utasít, hogy ne egyem meg. Lenyalja a hasamról a sót, majd a tequilát is, végül a limért hajol, majd a lime héját félre dobva újra a számhoz hajol, és puha ajkaival az enyémeket keresi.  

~a tizenkettedik feles után~
A hátam a hideg falnak nyomódik a mellkasomnak pedig egy izmos mellkas, a felsőm kissé feltűrve, de nem érzem a hideget, mert Jason kezei nagyok és melegek, igazán tetszik az amit csinál velem, bár nem igazán vagyok tisztában semmivel sem, csak hagyom, hogy a történések magukkal sodorjanak.
Ajtó csapódást hallok, majd eltűnik a test előlem és máris fázni kezdek, pedig biztos vagyok abban, hogy nincs kint olyan hideg. Kiabálás, de nem értek belőle egy szót sem, majd egy hangos csattanás, és egy kéz, ami karon ragad, egy kocsihoz visz, majd haza. A bátyám megérkezett a bulira, és jól tönkre is tette, vagy éppen megmentette? Ezt már sohasem tudom meg, ahogy azt sem, hogy mi történt a maradék hét felessel amit még meg kellett volna innom.

Kedves Hella!
Tyűha! Kemény buli lehetett. Emlékszem, én a tizenkilencedik születésnapomat valahol a rendőrőrsön ünnepeltem. Ne izgulj, nem vagy egyedül ezzel az aggódó bratyó témával. Képzeld, nekem három is van. Pff...
Nehéz ez a tinédzser kor igaz? Még nem vagy felnőtt, de már gyerek sem, valahol a kettő közt lavírozik az ember. A tomboló hormonokról meg inkább ne is beszéljünk, ugye? Mert azt hiszem te tudnál mesélni egyet, s mást. A bátyád legjobb haverjával, komolyan? Az ember néha jogosan kívánhatja a pokolra az idősebb fivérét, de valld be, a tiéd a lehető legjobbkor érkezett. Mi lesz ezután Joshval? Mi lesz a barátságukkal? Folytatjátok amit elkezdtetek?
Kíváncsi vagyok a folytatásra!
Foglalózz és hódítsd meg a játékteret!

UI: Másnaposság ellen bő folyadékfogyasztás és valami bivaly erős fájdalomcsillapító...