HomeHome    CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Be careful making wishes in the dark
● We will be history and you will remember us for centuries ●
Belépés
Chicagoba!
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multikapcsoló
új arcokkal...





Szavak
tôled, tôlem.
Nem a neved számít,
csak az, hogy itt vagy...
Jelenleg 13 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 1 Bot

Justin Jensen, Kendra Gray, Leslie J. Brown, Robin Nova Miller, Skyler Artmenson, Zaphyra L. Crimson


A legtöbb felhasználó (41 fő) Szomb. Jún. 02, 2018 7:34 pm-kor volt itt.
Válaszd meg a nézôpontodat,
és megváltozik a valóság.
Kórház szag
írta: Ezra O'Neal
Today at 11:44 am

Avatar- és névfoglaló
írta: Estella Aliende
Yesterday at 7:39 pm

Estella Aliende
írta: Jonah Serpen
Yesterday at 7:33 pm

Ismét veled
írta: Aiden Lee
Yesterday at 11:13 am

Jayden & Caius
írta: Caius Aim
Szer. Nov. 14, 2018 7:46 pm

Trystan & Rhysand
írta: Trystan E. Vaugh
Szer. Nov. 14, 2018 6:17 pm

Dr. Őrült Főorvos
írta: Aston Miles
Hétf. Nov. 12, 2018 4:36 pm

Aston & Hell ~ I'm just curius
írta: Aston Miles
Vas. Nov. 11, 2018 12:53 pm

Partnerkeresô
írta: Heloise D. Nolan
Szomb. Nov. 10, 2018 5:05 am

Justin & Sky| fckin' Perfect
írta: Justin Jensen
Pént. Nov. 09, 2018 12:55 am

Robin Nova Miller
írta: Leslie J. Brown
Kedd Nov. 06, 2018 8:44 pm

Caius és Aya elsőfelvonás
írta: Caius Aim
Hétf. Nov. 05, 2018 7:39 pm

Bradley Crimson
írta: Philippa Lockheart
Hétf. Nov. 05, 2018 5:52 pm

Édes találkozó
írta: Sophie Nam
Hétf. Nov. 05, 2018 2:39 pm

Zaphyra & Dav
írta: David Osborn
Vas. Nov. 04, 2018 12:20 pm


Share | 
 

 Home sweet home - Bonita & Diego

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Home sweet home - Bonita & Diego   Pént. Szept. 14, 2018 6:59 pm



Home sweet home


Úgy nagy átlagban nem volt bajom az utazgatással. Bár Bogota volt az otthonom, ideje volt váltani, a papi ruhám viszont vissza fog még húzni oda... Vagy, hogy  a tökéletes stílusú bátyám idézzem: egy pap sem fordíthat hátat a templomának és a hivatásának. A templomom állt, és nem féltettem, mert ez volt az egyetlen hely, ahol a zsaruk nem fegyverrel a kezükbe léptek be. Kiropogtatva a nyakam, ahogy a kifutóra gördülő bérelt kocsi felé vesszük az irányt.
-A bőröndöd akár el is hagyhatod. Szükséged lesz pár új ruhára. Ez már nem Bogota.-mondom ezt olyan hangnemben, amiből azért kihallatszik, hogy nem különösebben érdekel igazából mi van rajta. És ezzel abba is hagytam a csevegést. Beülök a sofőr mellé, aki őt a hátsó ülésre tessékeli. A mosoly anélkül ül ki arcomra, hogy ránéznék. Fogadnom kellett volna a sofőrrel, hogy pofákat fog vágni és magában szitkozódni spanyolul. Utóbbit csak én értem, ha jól veszem ki a helyzetből.
Ahogy megérkezünk a felső középosztálynak fenntartott hotel elé , megvárom Bonita-t is, és a csomagjaink a sofőrre bízom. Kivételesen nem a reverenda, csak egy fekete öltöny van rajtam egyszerű, fekete inggel. A megbotránkoztatást hagyjuk későbbre.
A szabály egyszerű volt. Nem üti bele az orrát a dolgaimba és Chicagoban csakis akkor tart velem esténként, ha én kérem. A ki nem mondott, eddig is működő szabály, mely szerint nem kérdez, most is állt. Az estéket illetően viszont számítottam némi ajtócsapkodásra és ki tudja, hogy a vehemens fellépése még mit fog a hotel által benyújtható kárszámlára pakolni. Hosszú távon viszont nem terveztem egyenlőre. Se a hotelt, se Chicago-t illetően.
A hotel recepciósa készségesen kísér minket a szobánkhoz, ahová a csomagok meglepő gyorsasággal már fel is kerültek.
-Remek, mit kérsz?-teszek fel talán nem túl pontos kérdés a repülőút elejét illető kis játékát figyelmen kívül hagyva.-Ron Medellín. Egy kis hazai.-jegyzem meg keserű humorral.-Bár kétlem, hogy olyan jó lenne, de talán egy szivar dob az ízén.-nőből van, gyanítom máris a kényelmes ágy a hatalmas fürdőkád vagy a ki tudja milyen berendezési tárgy foglalja le.... ja nem, talán nem. De talán a kérésemnek megfelelően, az ágyra tett bársonydoboz és a tartalma majd felkelti a figyelmét. Az apró karkötő, amit pont azért tartogattam eddig, mert nem egészen voltam benne biztos, hogy eddig elrepülne. A otthonom, a Calí család és az örökségtől távol, viszont mindkettőnknek jobb volt.

Underworld

avatar
❖ age :
35

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Home sweet home - Bonita & Diego   Pént. Szept. 14, 2018 9:25 pm
TO: Mi Amore

Bágyatag tekintetemet hüledezve vezetem végig a reptér nyüzsgő ember kavalkádján. Szokatlan, hogy pörgős, temperamentumos anyanyelvem helyett mindenhonnan az amerikai angolt hallom vissza.
Nehéz alkalmazkodni ilyen rövid időn belül az időeltolódáshoz, ami Bogota és a Szelek városa között van.
Hátra vetett fejjel magamba fojtok egy ásítást, szabad kezem ujjaival sötétlő, kesze-kusza tincseimet hátra túrom, míg másik kezemben megadóan hajladoznak fekete csizmám hosszú szárai. Meztelen lábujjaim sietős egymásutánban csattannak a reptér burkolatán. Szorosan a hátára tapadok, egyetlen momentumra sem akarom őt szem elől téveszteni. Ijesztő, valahol mégis izgalmas ez az egész újrakezdés. Amerika más, mint Columbia. Mások a szokások, az emberek, és ha a szaglásom nem csal, itt nem szokás megbolondítani a reggeli első kávédat némi igazi hazai rummal.
Megkönnyebbülten felsóhajtok, amikor az emberrengetegből kiérünk a friss levegőre ahol újabb letaglózó látványban részesülök. Autó. Rengeteg, rohadt sok kocsi. Taxik, limuzinok, kis buszok, Jippek és minden, amiről ezelőtt csak az esti híradóban hallottam. Hiába, egy olyan egyszerű nőszemély, mint én, mégis mit tudhatna az Amerikai álomról?
-Azta! - Hebegem, ahogy hüledezve körbenézek. Mindenhol égig érő, több emelet magas felhőkarcolók, színes óriás kivetítők, az utakon őrült forgalom. Mindenki úgy nyomja a dudát, mintha fizetnék érte. Hogy is mondják az amcsik? Awesome!
Mint egy kihajtott ló, fújom ki a visszatartott levegőt, és ejtem ki kezemből a gyilkos lábbeliket valahova magam mellé az aszfaltra. Ismét el kell nyomnom egy ásítást, és ameddig a taxi -a SÁRGA taxi-, leparkol mellénk, ujjbegyeimmel hajamba szántok, hogy a csuklómra tekert fekete hajgumival egy laza lófarokba rendezhessem hullámos fürtjeimet. Jobb lábam ujjaival megdörzsölöm bal lábfejemet és némiképp duzzogva vágom be az emberi kínzásra alkalmas fekete lábbeliket a csomagtartóba a bőröndök mellé.
-Chúpame la polla! - Vágom a fejéhez miképp fenyegetően végigmérem markáns alakját, hogy félrelökve a sofőrt, a hátsó ülésen nyugodhassak bele a durva tényekbe, miszerint új göncökre lesz szükségem. Miről maradtam le? Melyik film szereposztásán erőltették rá a pöffeszkedő kiskirály szerepét? Akárhogy is legyen, az Oscárért az esélytelenek nyugalmával indulhat, legfeljebb az Aranymálnát zsebelheti be de azzal nem éri meg dicsekedni. Igen, a repülőúton olvastam Marie Clairet és a többi értelmetlen női pletykalapot is. Most már értem, hogy az amerikai nők többsége miért nem állja meg a helyét vezető beosztásban, és hogy miért van minden ügyvédi iroda aszisztensnő posztja betöltve. Kávét főzni mindenki tud...
Egy szót sem szólok egész út alatt. A táskámba túrok, hogy elővegyem az aktuális, eheti lapot és egy tollat. Tollam végét rágcsálva szemezgetek az esélyes apróhirdetések között. Pultost, felszolgálót napi nyolc órában felveszünk.
Az ilyen és ehhez hasonló álláshirdetéseket bőszen bekarikázgatom és csak akkor nézek fel legközelebb, amikor hallom csapódni a két első kocsiajtót.
-Bastardo... - Csapok bőrnadrágba bújtatott combomra, az újságot a tollal együtt visszagyömöszölöm a táskámba, és kiszállok. Végigmérem a hotel ódon, szürke falait, és egyik kezemben a bőröndömmel, másikban a pár csizmámmal hűséges követőjeként elindulok utána az ideiglenes menedékhelyünk felé. A recepción valami gyors megbeszélés, némi zöldhasú gazdát cserél és minék a kulcs. Harminchat. Majd megjegyzem. Talán.
Ridegen méregetem a zötykölődő lift mind a négy sarkát. Fel a ki tudja már, hogy hányadik emeletre, a folyosón jobbra -vagy balra?-, csapóajtó, cigi szag, éééés kattan a kulcs a zárban, nyílik az ajtó és fáradtan besétálok utána a szobába. Barna, virág mintás tapéta, fehér csipke függönyök, az ágy fölött egy ferde Krisztus kereszt, a sarokban minibár, a másikban fésülködő asztal. A célnak megfelel.
-Bahh kérek! Teljesen kifárasztott Amerika. - Nyögöm rekedten, némi cinizmussal fűszerezve meg latinos akcentusomat és beljebb merészkedem, miközben leveszem tengerészkék blézeremet, ami után ujjaim nadrágom gombjával vívnak ádáz küzdelmet. Ekkor veszem észre az ágyra készített ajándék dobozt. Félbehagyom a nadrágom kigombolását, szemeim érdeklődően ugrálnak Diego és a dobozt közt, majd izgatottan beharapom alsó ajkam, és az ágyra huppanva bontogatni kezdek.
-Mi Amor... - Lehelem, és érzem ahogy egy gombóc megakad a torkomon, és nem megy tovább. Tenyerembe ejtem az ékszert, ujjbegyeim pontosan végigkövetik a medál aprólékosan kidolgozott formáit.
-Gyönyörű, de.... - A szemeibe nézek, majd vissza az ékszerre és nem bírom véka alá rejteni az előkívánkozó mosolyomat, mellyel oda merészkedem elé.
-Segítesz? - Nyújtom a csuklómat, és mikor tekintetünk találkozik, már érzem is ahogy az a kellemes forróság lávaként elönti az alhasamat.

The dress


Townspeople

avatar
❖ age :
29
♡ :




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Home sweet home - Bonita & Diego   Szomb. Szept. 15, 2018 11:10 am



Home sweet home


A gyors szállodába vezető úton a telefonom bújom. Sorra veszem a következő napok programjait. De a ma este és a holnap az övé. A miénk. Kezdve a kis ajándékkal, amiről biztosít a helyére került és ahogy a szobába érünk, egészen biztos leszek én is benne, hogy jó választás volt. A feltűnést kerülni akartam, a reverenda talán erős kezdés lenne, de itt is egészen biztos hasznát fogom venni, akárcsak otthon. Ahogy az öltönyöknek is. Abban viszont biztos voltam, hogy a megannyi vékonyka ruha, amivel Bonita szemkápráztató lett kevés lesz itt. A tél például egészen biztos, hogy  a város közepén nem lesz szép és fehér, inkább saras és mocskos.
A szobába ledobom hanyagul a zakóm a kanapéra, feltűröm az ingem ujjait és a kis bárpulthoz lépek. Kíváncsian várom, hogy a kért hazai ízekből tudtak-e olyat szerezni, ami emlékeztet a napsütötte otthonomra. A honvágyam inkább ennek, mint a családomnak szólt.
-Hisz még csak most érkeztünk.-fogalmam sincs, hogy a múltjában valaha járt-e Chicagoban, engem már pár üzlet hozott ide. Se sosem vonzott igazán. Így viszont némi szabadságra tettem szert a családtól távol és élvezhettem a megkeresett pénz nyújtotta örömöket. És persze a múltam sem loholt olyan hévvel a nyakamon. Igaz, ami igaz, Bonita mosolyát talán többet láthattam, mint a régi birtokon, ahol megannyi nőcske és rossz arcú alak fordult meg, hogy az ő szavait használjam a kissé szabatos megfogalmazáson enyhítve. Bár a felhőkarcolók láttán elejtett aztából arra következtettem, hogy sosem járt még a vidéki élettől eltérő nagyvárosban. Ahol nem a fegyveres őröket kellett néznie és a poros utcákat róni. Bár ott sem volt rossz élete. Saját medence, tökéletes kilátás a városra és rövidebb utazás a karibi térség tengerpartjára... ehhez képest itt felhőkarcoló éri a következőt, sárga taxi a másikat, hömpölygő tömegek az utcán, örök dudaszó. És ha azt gondolnád, hogy az amerikaiak vitája, hogy ki kérte előbb a sajtburgerét igazi vita, valóban eszedbe kell, hogy jusson, hogy Bogotában az ilyesmit nem szájalással oldják meg és pláne nem egy nyomorult gyors kaja vagy egy szendvics az oka.
-Teniéndote a ti, aunque surjan un millón de razones para irme, todavía buscaré una para quedarme. (Habár milliónyi indok felmerül, hogy elmenjek, így hogy te vagy nekem, mindig keresek egy okot, hogy maradjak.)-simítom ki arcába hulló fürtjét és tűröm azt füle mögé, majd a karkötőért nyúlok, és elforgatva csuklóját, felcsatolom a karkötőt, amelynek értékéről nem akarom, hogy többet tudjon. A mosolya szélességéből arra következtetek, hogy körülbelül sosem gondolta volna, hogy bármivel is meglepem. Na igen. A virágokat a magam módján adtam át neki és mivel a születésnapján távol voltam, gondoltam, ha pár hónap csúszással is, de ideje lenne azt is megünnepelni valahogy. Mondjuk egy új kezdettel.
-Leteszel róla, igaz?-érdeklődöm egyszerűen ás burkoltan, a konkrétumokról nem beszélve. Pontosan tudta miről beszélek. Az újságokban piros filccel bekarikázott hirdetésekről, amiket már a repülőn is úgy bújt, mintha szüksége lenne rá. Mielőtt elengedném csuklóját, végigmérem az aprócska ékszert. A vékony csukló dísze lesz.-Semmi szükség rá, hogy még itt is rád kelljen vigyáznom. Így is lesznek esték, mikor szükségem lesz rád.-eresztem el csuklóját, bár mielőtt elránthatná azt, s megpecsételné az idilli pillanatot egy kiadós kárálással, magamhoz rántom, szorosan tartva és az esetleges ellenkezés ellenére is keményen megcsókolom. Ezután viszont elengedem és a poharam után nyúlok.
Underworld

avatar
❖ age :
35

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Home sweet home - Bonita & Diego   Szomb. Szept. 15, 2018 12:49 pm
TO: Mi Amore

-Kifárasztott az utazás, Mi Amor... - Durcás gyerekként fintort vágok, és még a szemeimet is megforgatom.
Kedveltem Columbiát. A magam furcsa módján, de kedveltem, és az, hogy három évtized után elhagytam a szülőföldemet, az egyetlen biztos helyet amit valaha úgy ismertem, mint a tenyeremet, némi aggodalmat szül bennem. Megannyi megválaszolatlan -megválaszolhatatlan?-, kérdés kezd gyökeret verni az agyamban, és az eddig látottak után képtelen vagyok elhinni, hogy valaha is hozzá fogok tudni szokni ahhoz az élethez, amit az egyszerű, mégis páratlan Bogota után a fényűző amerikai álom kínál előttem ezüst tálcán.
Kezdjük is máris a karkötővel. Itt ez a szokás? Drága, fényűző ékszerekkel halmozzák el a gyengébbik nemet? Belegondolva, soha nem kaptam még tőle nagyobb értékben ajándékot, pedig már közel négy éve neki szentelem a napjaimat, és úgy követem, mint egy hűséges eb. Hiszen feladtam érte az otthonomat, a múltamat, hagytam, hogy ezzel a költözéssel kizökkentsen a komfortzónámból. Igaz, ha egy kicsit logikusabban beleásom magam a dolgok mélyébe, Bogotában már semmi nem volt számomra, ami ott tudott volna tartani. Ő volt az egyetlen, és képtelen voltam végig nézni ahogy kisétál az ajtómon, hogy felüljön az első Chicagoba tartó gépre. Nélkülem.
A pillangó medál régi, eltemetett, elfeledett emlékeket ébreszt bennem. Egyszerre érzek örömöt és végtelen, kongó ürességet, bűntudatot. Szinte érzem mellkasom bőrén ahogy kisülnek a defibrillátor tappancsai, újra érzem a gomolygó füst émelyítő szagát, hallom a lányok sikolyát. Mégis ámulattal, csodálattal forgatom az ékszert, mely tökéletesen passzol csontos csuklóm köré.
-Köszönöm, hogy magaddal hoztál. - Suttogom válaszul az anyanyelvemen elmormogott hízelgésére.
Hogy leteszek-e róla? Nagyon jól tudod, hogy mi lenne a válaszom erre a körmönfont kérdésre. Nem ígérhetek olyat, amit nem biztos, hogy be tudok tartani. A Bibliában erről nincs valami?
Az övéhez hasonló vehemenciával viszonzom a csókot, melybe az egész testem beleremeg. Ha nem tartana ilyen erősen, talán még össze is esnék. Ujjaim ingébe marnak és kihúzom a fehér anyagot az élére vasalt fekete nadrágból. Aztán eltávolodik, visszafordul a bárszekrényhez, és nekem meg kell köszörülnöm a torkomat, rendeznem kell a vonásaimat, hogy újra az ép elmém vezérelhessen. Ez már nem a lebuj. Nem kell mindenáron bizonyítanom, hogy megérte magával hoznia. Szüntelen az imént hallottakon gondolkodom, melyre nem volt lehetőségem válaszolni, hiszen belém fojtotta a szót. A lehető legkellemesebb módon. Összepréselem az ajkaimat, így próbálkozom felülkerekedni az önelégült mosolyomon. Csípőmmel nekidőlök a minibár sarkának, hogy innen nézhessek a szemeibe. Pont olyan ártatlanul, olyan manipulatívan, ahogy mindig is tettem.
-Miért pont Chicago? - Amennyiben nekem is töltött, vakon a pohár után nyúlok, és kicsit megemelem felé. Miközben kortyolok, nem eresztem a pillantását.
-A hazai valóban jobb. - Emelem el számtól a sárgálló nedűvel teletöltött poharat, majd újra körbe járatom tekintetemet a szobán. Két tenyerem közt forgatva a rumot, indulok el az ágy felé, ahol az éjjeliszekrényre helyezem a poharat, hogy felállva a bevetett ágyra, megigazíthassam a falon lógó keresztet, majd kigombolom a szűk nadrágot, hagyom, hogy lecsússzon a bokámra, így engedve egy kis teret az alatta lévő királykék csipkének.
-Azt hiszem meg fogom szokni... - Simítok végig az ágy támláján ahogy a fürdőszoba felé tartok, hogy azt a helységet is feltérképezzem. Tükör, szekrény, törülköző tartó, vécé éééés a kád. De jól fog esni egy forró fürdő!
A kád szélére ülök, és megnyitom a vizet, a nyitott ajtón keresztül vágyakozóan figyelem az alakját.

The dress


Townspeople

avatar
❖ age :
29
♡ :




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Home sweet home - Bonita & Diego   Szomb. Szept. 15, 2018 6:40 pm



Home sweet home


Úgy terel, hogy nem mond semmit. Ismerem, mint a Bibliát, ha nem jobban. De míg az kiszámítható és minden történetet újraolvasva ugyan azt kapjuk, addig Bonita kétszer nem lép ugyan arra az útra és nem reagál ugyan úgy. A változatos szókincse ellenére sem. Megértem, hogy mi hajtja. De a bátyám keze tudom, hogy eddig is elér, és hiba lenne azt hinni, hogy nem vagyunk a jövőben szem előtt. Ha eddig figyelték a közös kis utunk, akkor most konkrétan kaptunk a hátunkra egy célkeresztet is. Próbáltam elhinni, hogy nincs így. De a hitem mint oly sokszor, igazából most is csak valami pátosz volt számomra, semmi több.
-Miért ne?-vonok vállat, ahogy ő, úgy én is terelek. Pontosabban nem traktálom a felesleges, rá nem tartozó részletekkel, amik viszont a bátyámhoz kapcsolódnak. Neki kapcsolatok kellenek, befektetők és összekötők. Na meg a tény, hogy én csak a távolban vagyok, nyilván megnyugtatta. Mindenkinek más volt a lelkiismerete. Az enyém Bonita. Én pedig a bátyámé, még ha ezt ő különösebben nem is akarta beismerni. Hát a tagadás is elég kemény családi vonás.-Miért, hová mentél volna inkább? A csigazabáló franciákhoz vagy a krákogó németekhez? Maradhattál volna, mégis itt vagy. Minek a magyarázat?-érdeklődöm önkénytelenül elmosolyodva, ahogy a pohár a kezében táncol, csípője pedig a pultnak támasztva pihen. Pontosan olyan otthonosan olvad bele az itteni környezetbe, mint a régibe. Bár igazából bármelyikbe beleolvad könnyűszerrel.
Az apró mozdulatsor, amivel átszeli a szobát, leteszi a poharat és megigazítja a keresztet... Emlékeztet az otthoni mozdulatsorra. Mintha újrajátszanánk a múltat. A keresztre téved a tekintetem. Már rég megszegtem az esküm, már rég nem a magasságoshoz vagyok hűséges és elkötelezett.
-Hm... én is.-reagálok még a pár perce elhangzott szavakra, aztán a poharam lerakom a pultra és mivel a felső két gomb már rég nem tart össze, és az ingem az imént kirángatta az élére vasalt nadrágból, így csak egy mozdulat és a fejemen keresztül megszabadulok a fürdéshez felesleges ruhadarabtól. Kikapcsolom az övem, lehúzom a cipzárt és a zoknimmal és az alsónadrágommal együtt dobom a nadrágom is a kanapéra dobom egy kupacban. a keresztre nézek, elmorzsolok egy félmosolyt, de hamar túlteszem magam rajta. Bár tekintete engem pásztáz és enyém övét, több érdeklődő tekintettől most nem kell már tartanunk. A kis boszorkány pedig ezt még ki is használja. És ki vagy én, hogy ellenkezzek.-Na várj csak, erre nem lesz szükséged.-lépek elé, felállítva és kigombolom a fehér inget.-Az első estét komolyan itt akarod tölteni?-fordítom meg a kérdés kimondása közben, míg nyakába csókolok. Válla felett egyik oldalra rendezem a haját és a kigombolt inget lassan húzom le róla, hogy érdes ujjaim végigszánthassák bársonyos bőrét a hasán.-Csak azt mondtam, hogy fontold meg.-térek vissza az eredeti témához, míg a csipke kapcsának kérdését is megoldom, így már csak a másik királykék anyagdarab oldalsó része alá kell csúsztatnom az ujjam és az is a bokájánál végzi. A pokolban végzem, ha eddig elhittem volna az ellenkezőt.

Underworld

avatar
❖ age :
35

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Home sweet home - Bonita & Diego   Szomb. Szept. 15, 2018 10:38 pm
TO: Mi Amor

Hogy miért ne? Komolyan kérdezi? Még mindig tisztán él előttem a kép ahogyan néhány évvel ezelőtt behivatott a parókiájára, és én remegő lábakkal, cseresznye méretűre szűkült gyomorral kopogtattam be hozzá azon a bizonyos estén. Sötétedés után mentem, hogy megóvjuk kettőnk mocskos, bűnös kis titkát a kíváncsiskodó szemek elől. Melyik papra vetne jó fényt, ha valaki rajtakapná, amint egy fiatal, megkérdőjelezhető külsejű lányt invitál az otthonába? Nem sütivel házaltam némi aprópénz reményében, amit az álomnyaralásomra gyűjtögettem... Az volt az első alkalom, hogy az otthonában fogadott, hogy a hálószobájában, fejünk fölött az ominózus kereszttel, rajta a rózsafüzérével, háltunk. Az volt az első alkalom, hogy az örömszerzés az ő részéről is kölcsönös volt. Óóó de még milyen kölcsönös! Aznap este nem engedett haza, meztelen testéhez szorított és visszautasíthatatlan ajánlatot tett. Nevezzük inkább amolyan parancsnak, utasításnak. Hiszen soha nem volt az az érzelgős típus. Mindig kimondja és mindegy, hogy milyen úton, de hozzájut ahhoz, amit akar. Ez így volt akkor is, így van most is.
Nem akarom, hogy más férfiakkal is kefélj!
És én vakon, a felhők felett ötszáz méterrel lebegve lestem minden kívánságát. Már nem mindenki szajhája voltam, egyes egyedül az övé, úgy éreztem, mintha szilárd, atombiztos, mindent elsöprő hatalmat kaptam volna, és valódi, kivételes kegyként tekintettem erre a felajánlásra. A rabja lettem, magához láncolt és képtelen vagyok szabadulni ebből az édes purgatóriumból.
-Senor, mintha némi rasszizmust véltem volna felfedezni ebben a kérdésében. - Teret engedek egy rosszalló grimasznak az arcomon, meztelen lábfejem számon kérően dobban néhányat az érdes, szürke szőnyeg rostjai közt.
-Igaz is! Én csakis miattad vagyok itt. Belerángattál ebbe az egészbe, hát most fogjam be a számat és viseljem a következményeket, igaz? - Halkan, szelíden felnevetek és megrázom a fejemet, hogy a poharat a számhoz emelve igyak az újrakezdésre, a tisztalapra. Őszinte voltam. Ha egy valamiben biztosnak kell lennem ebben a bonyolult életben, ebben a rohadt világban, akkor az Diego.  Ha azt mondaná, hogy ejtőernyő hiányában ugorjak ki egy repülőből, megtenném, mert úgy érzek iránta amihez foghatóhoz ezelőtt még soha nem volt szerencsém. Egy nyitott könyv vagyok a számára, ellentétben vele. Soha nem beszél az érzéseiről -ha egyáltalán vannak neki-, fogalmam sincs, hogy hányadán állunk. Diego nem éppen a szavak embere, és én nem ostorozhatom azzal, hogy kitárulkozzon nekem. Azt hiszem szavak nélkül is megtanultam már olvasni belőle, és igazán kedvemre való amit a hallgatásáért cserébe kapok.
A kereszt visszakerül a helyére, a rum az utolsó cseppjéig kiürül a poharamból, és elmélázva iszom magamba a látványt a kád szélén ülve, ahogy vetkőzni kezd. Édes Mennyei Atyám!
Sötétlő íriszeim kitágult pupillákkal méregetik közelgő alakját, tetőtől talpig végig mérem markáns vonásait. Testének minden apróbb kidolgozott részletét elemzés alá vonom, és gyönyörködve iszom magamba a látványt, ahogy megáll előttem, és én engedelmesen alávetem magam az akaratának.
-Mik a terveid, Mi Amor? - Ujjbegyeim végigcirógatják fekete, erőteljes pihékkel borított karjait, miközben visszafojtott lélegzettel figyelem ahogy kibújtat az ingemből. Egy nyögés reked a torkomon, amint megfordít. Meleg ujjai melltartóm kapcsán ügyködnek. Fenekemet kidomborítva ágyékához dörgölőzöm, és megadóan hátravetem a fejem ahogy csókjai nyakamat érik. Szakadozott sóhajjal, szinte már-már pihegve reagálok ujjainak érintésére a hasamon, és vele együtt tolom le az utolsó, immáron fölöslegessé vált csipke anyagot.
-Ész érvekkel meg lehet győzni. - Súgom rekedten, szemeim kirívóan csillannak és aprót biccentek a kád felé.
-A fürdővize készen áll, Senor. - Játékosan megvonogatom a szemeimet, szám sarkában pimasz mosoly bujkál, és ha eleget tett kimondatlan kérésemnek, bemászom hozzá az illatos habfürdőbe. Ugyan kicsi a kád két személy részére, de ha összehúzzuk magunkat...
-Miért érné meg átgondolnom? - Csípője két oldala mellett feltérdelek, karjaim tarkója köré kulcsolódnak, és a füléhez hajolok. Halkan, duruzsolva dúdolni kezdek egy régi örök slágert, majd ajkaim borostás arcára tévednek ahonnan nyakának kemény, férfias vonalára kúsznak tovább.

Townspeople

avatar
❖ age :
29
♡ :




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Home sweet home - Bonita & Diego   Vas. Szept. 16, 2018 9:25 am



Home sweet home


Az enyém lett, az enyém volt. A titkaim szintén. Ő egyike volt ezeknek a titkoknak. A családom a kis színjátékot értékelte, apám elkönyvelhette másodszülött fiát egy gyenge valakinek, aki képes nők rabjává lenni. Pedig akkor csak a szépsége és a makacs természete fogott meg, amin nem akartam osztozni. Aztán az események felgyorsultak, s bár szinte minden este összesimuló, kielégült és megfáradt testtel leltük meg a megnyugvást, a bátyám zavaros kapcsolatainak hála a parókia a földel egyenlő lett. A romok között bolyongva még érezni lehetett az égett hús szagát. A romeltakarítás gyors volt és Bonita hűséges. A száját nem nyitotta ki, nem mártotta be sem a gonosz papot, aki teste minden apró kívánságát figyelte, sem pedig a gonosz bátyját, akit csak a hasznon és a hatalom hajtott.
-Ha rasszista lennék, négerekről beszélnék. Ezek pedig csak sztereotípiák nemzetekről. Ahogy a tiédről azt mondják, hogy a gyengébbik nemhez tartozó tagjai igazi skorpiók. Beléd marnak és elkábítanak. Befolyásolnak és elveszik a szabad döntési jogod.-mérem végig formás alakját, ahogy én a szoba egyik, ő a másik felén ácsorog, köztünk a selymes szőnyeg, akár egy folyó, ami két partszakaszra osztja a teret. Én az egyiken, ő a másikon.-Nekem nem úgy rémlik, hogy nagyon rángattalak volna.-rázom meg fejem, bár az első éjszaka pont olyan emlékezetes volt, mint az első parókián eltöltött éjszakája. Eleinte maximum hírből tudhatta a Calí família csodabogarát, aki valamiért a papi hivatást választotta. Aztán hamar megismerte a valódi, reverenda alá rejtett embert. Már amennyire hagytam neki.
A ruháimtól megszabadulok, ahogy részben ő is tette és felé tartok, hogy a fürdőszoba lehetőségeit is felmérjem. A keskeny, de fényesre sikált kád, a tükör, az egyszerű, letisztult stílus... A plébánia hasonló volt, a családi birtok viszont színes és díszes. Most valahol a kettő határmezsgyéjén eveztünk. A kád széléről felhúzom, míg a kádba zubogó víz zaja édes háttérzenét ad. Ahogy először felém fordulva áll, úgy fordítom magamnak háttal, a tükörből ebből a szögből épp csak kis részben látom testének elülső oldalát. Úgy simul hozzám, mint a mágnes ellentétes pólusai. Csípője pedig anélkül mozdul, hogy bárminemű hátsó szándékom ilyesmit várna. Torkomból mélyről morgás tör fel, hisz tudhatná már mit képes belőlem ennyivel kiváltani. De hát persze, hogy tudja... és még élvezi is a kis boszorkány.
-Vannak és nincsenek terveim. Attól függ, hogy a jelenre vagy a jövőre gondolunk.-válaszolok sejtelmesen, míg megszabadítom minden felesleges ruhától és csipkétől, és érdes ujjaimmal bejárom testét. A hátán érdes bőre mellkasomhoz simul és gerincemen végigfut a bizsergés.
Elmosolyodva mászok a kádba, elzárva a vizet, mielőtt testünk jelenlétének hála a vízszint megemelkedésével a fürdőszobát is elúsztatnánk. A forró víz kellemesen hat elgémberedett tagjaimra és kezet nyújtva felé besegítem magam mellé, hogy a kellemes meleg őt is ellazítsa legalább annyira, mint engem.
Csókjait a kád két oldalára feltett kézzel élvezem, ahogy ölemben ül, búgó hangon dúdolva az ismert nótát "The sun's in your eyes...The heat is in your hair...". Elmosolyodom, és bár feltett szándékaim között nem szerepelt, ahogy hozzám simul, megfáradt testem lassan éledezni kezd úgy derék tájon is. Mindig eléri, hogy a tiszta, megfontolt gondolatok -na persze, kit röhögtetek- hátat fordítsanak nekem és valami egészen más kerüljön a helyükre.
Gyengéden, mégis határozottan húzom hátra fejét az ujjaim között átnedvesedő fürtök közé markolva. Figyelem vonásait, ahogy a fürdőszobába beszűrődő kora esti fényektől érdekes árnyékok táncolnak finom vonásain.
-Mert végtelenül hálás lennék, ha nem hoznál bajt a fejedre. Chicago nem Bogota és bármennyire jó azt hinni, hogy a nagyváros majd biztonságosabb lesz, lássuk be...-engedem el és húzom végig ujjaim nyakán-Ugyan olyan kiszámíthatatlan, mint az otthonod volt.-derekamon nyugvó kezem is csatlakozik a másikhoz,gyengéden érintve vállait, hogy aztán lejjebb, háta irányába haladva simítsanak végig ujjaim a rücskös bőrön. Vonásaim nem változnak, szemem mégis egy alig észrevehető másodpercre felvillannak. A múlt elől nem menekülhetünk. "Ahogy az ember az ő szívében gondolkodik, olyan ő." Szép és egyszerre felesleges gondolat volt ez olyan valakinek, mint amilyen én voltam.-De tegyek vagy mondjak bármit, úgy is a saját fejed után fogsz menni, nem igaz?-és az a mosoly, ami arcomon átsuhan tökéletesen kifejezi a ki nem mondott érzéseim, többek között azt, hogy a makacs énjét és a dacosságát sosem akarnám megzabolázni. Ettől volt különleges.

Underworld

avatar
❖ age :
35

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Home sweet home - Bonita & Diego   Vas. Szept. 16, 2018 2:01 pm
TO: Mi Amor

Játékos mosollyal konstatálom az iménti jellemzését a bogotai lányokról. Még fel is sóhajtok. Pont olyan ártatlanul amilyen ártatlanul annak idején behálóztam, és kisajátítottam magamnak. Mert a titkos együttléteink után -melyeket inkább az iránta érzett elkötelezettségből, mint hivatástudatból tettem-, elképzelni sem tudtam többé azt, hogy a lányok közül bármelyik úgy érjen hozzá ahogyan én. A szótlan, engedelmes, befolyásolható kis csitriből anyatigrissé váltam, aki félelmet nem ismerve harcol azért ami őt illeti. Legalábbis szeretném azt hinni, hogy szabadon birtokolhatom, hogy nem fordul meg más nők után az utcán, hogy nem támadnak pajzán gondolatai egy-egy hiányosabb öltözetű fruska láttán. Az igazsághoz mindezen túl hozzátartozik, hogy kettőnk közül inkább Ő az, aki leuralja a másikat, és én hű alárendeltjeként követem őt a pokol felé vezető ösvényen, mely bűnnel van kikövezve.
Azt hittem, hogy meg tudom állni, hogy vele jöjjek, azt hittem, hogy ha hagyom elmenni azzal majd megkönnyebbülök, újra a magam ura lehetek, kiléphetek a köntösként körém simuló árnyékából, de rá kellett jönnöm, hogy egy tapodtat sem bírnék mozdulni nélküle. Nem ringatom magam habos-babos, rózsaszín Disney mesékbe, megvan a magamhoz való eszem amivel átlátok a sorok között. Vannak napok, amikor elhiszem, hogy az igényei kimerülnek egy két lábon járó, hordozható p.nában -ez lennék én-, de azzal már bőven elkéstem, hogy a maradék önbecsülésemből, a temperamentumos makacsságomból védőbástyákat húzzak magam köré amiken még Ő sem lenne képes áttörni.
-Nem rángattál Mi Amor. Jöttem, és egész egyszerűen rád akaszkodtam. Nem fogsz tudni egykönnyen lerázni. Már nem. Ettől függetlenül megpróbálhatod. Ahogy otthon is mondjuk: Buena suerte! (Sok szerencsét!) - Huncut kuncogás, nyelvem otthonosan pörgeti a spanyol ajkú kifejezéseket, és még egy kacsintást is engedélyezek magamnak. Hát persze, hogy jöttem magamtól! Arról az apró-cseprő részletről pedig igazán nem muszáj tudomást szereznie, hogy a beszállókártyámat kétszer kellett visszavennem a szemetesből, és hogy szegényes, legalja otthonomat bérbe adtam az egyik lánynak, így bármikor vissza tudok menni, ha a dolgok nem úgy sülnének el ahogy elterveztük. Mindig kell lennie egy bombabiztos B tervnek. Mindig.
Érintései megzaboláznak ahogy újra és újra végigjárja érdes ujjbegyeivel a testemet. Mindegy, hogy hányszor érint meg, és hogy hogyan teszi, ugyanolyan izgatott, felajzott vagyok tőle, mint amikor életemben először érintett, mégis bizonytalanság lesz úrrá rajtam, amikor lapockámon követi a hegem körvonalait. Kiráz a hideg, és csak akkor kanyarodom vissza begyakorolt szerepemhez, amikor végre elmerülünk a forró fürdőben.
-Bízom benned Mi Amor, ahogyan a terveidben is. Eddig mindig jó döntéseket hoztál. De mégis mi mást várhatnék Isten emberétől, hm? - Duruzsolom nyakának bőrébe, melyen kellemesen keveredik egymással a szivar és a kölnijének az illata. Érzem ujjait a hajamba furakodni, és nem ellenkezem, amikor laza lófarkamba mar. Visszafojtott sóhajt engedek a fehérre meszelt fürdőszoba mennyezete felé, vágytól rebegő pilláimat lehunyom, hogy így adhassam át magam az érzésnek ahogy ujjaival nyakamon szánt végig. Szavai még sokáig visszhangként zúgnak a fejemben, nagyon jól ismerem már ahhoz, hogy tudjam, ezt akár egy jól burkolt fenyegetésnek is felfoghatom. Ne hozzak bajt a fejemre, ezzel együtt az övére sem. Világos!
-Úgy ismersz? - Sóhajtom. Szemeim fürkészően vizslatják sötét borostával borított arcát. Egész testemben összerezzenek, amikor tenyerét a hátamra simítja. Ujjaim szorosabban kulcsolják tarkóját, vállam felett hátra pillantok, egyenesen a tükörbe, mely jól láthatóan visszaadja a pillangó alakú hegem pontos mását.
-Nem ígérhetek meg olyat, amit nem tudok betartani. - Fordulok vissza felé. A Tíz parancsolatra célzok és megajándékozom egy rafinált félmosollyal.
-Szóval, mik a terveid mára? Körbevezeted az egyszerű vidéki Senoritát ebben az amerikai nagyvárosban, vagy inkább kiélveznéd a hotel szoba nyújtotta lehetőségeket? - Duruzsolom sejtelmesen, hangom huncut csengése visszhangot ver a csempékről és majd' belegebedek abba a kínzó vágyakozásba amit érzek, ahogy merev hímtagja combjaimnak feszül. Nem akarom letámadni, azt akarom, hogy ő irányítson, és én úgy és annyiféle módon fogom eljuttatni a beteljesülésig ahogy csak kívánja. Ameddig epekedve várok, egy teljesen új fürdőszivacsért nyúlok. Lassan csorgatom végig haján a vizet, majd vállait, mellkasát kezdem vele masszírozni. Megveszek érted, Mi Amor!

Townspeople

avatar
❖ age :
29
♡ :




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Home sweet home - Bonita & Diego   Vas. Szept. 16, 2018 6:51 pm
+16




Home sweet home


Elmosolyodom, ahogy győzköd, hogy a nyakamon maradt. A legkevésbé sem zavart. Nem a testi örömszerzés, a puszta jelenléte hiányzott volna. A mosolya, és hangozzék bármennyire nyálasan, a tudat, hogy esetleg másé legyen, egyszerűen dühössé tett. Az enyém volt és voltam olyan önző is, hogy ezt így tartsam minél tovább. Amikor felpattant a repülőre hevesen kapkodva a levegőt és csípőst megjegyzést tett az utazási körülményekre, csak elmosolyodtam. De ismertem már annyira, hogy tudjam, nem lett volna képes a bátyám közelében maradni egyedül és nélkülünk semmije nem maradt. Mennyi idő is telt el? Számolta valaki? Igen én. Csak emlékeztetni nem akartam magam feleslegesen, hisz a pokolba vezető, kikövezett út így is minden nap újabb akadályokat gördített elém, a családom elé. Felesleges lett volna ezen problémákat tovább fokozni.
-Szar döntéseket?-vonom fel egyik szemöldököm kérdőn, ahogy a kissé költői kérdést felteszi.-Nem vagyok szent, ne feledd.-letettem erről a címről, és most hihette azt, hogy mindez az ő hibája, de már előtte sem éltem olyan önmegtartóztató életet, mint előtte. Nem voltam mintapéldány, és a saját lelki üdvömért elég abszurd módon küzdöttem. És az egyik oka ennek ő volt. Még akkor is, ha egyszerre voltam parancsoló és kényeztető, erélyes és gyengéd vele. Az életét féltettem, joggal, hisz egyszer majdnem tönkretettem.
-Dehogy is. Egy igazi kezes bárány vagy.-simogatom dereka bőrét, míg ő lassan hátra nem fordul.-Egy igazi pillangó.-nézem a tükör felé forduló arcot, és ahogy a szemében megcsillan a fájdalom. A ki nem mondott sajnálat átfut arcomon, de gyengéden visszafordítom magam felé.-Helyes. ez egy nagyon helyes hozzáállás.-bólintok, ahogy a Bibliára céloz, és kivételesen ezzel nem azért értek egyet, mert kötelességem, hanem azért is, mert én is e szerint éltem. Felesleges olyasmit ígérni, amiről tudjuk, hogy úgy se tartható. Hát nem várhattam, hogy nem teszi ki a lábát a szobából, de azt elvárhattam, hogy vigyázzon magára. Mondjuk egy fegyverrel a táskájában, de minimum egy paprikaspray.
A szivacs kezében gyengéden simít végig mellkasomon és tekintetéből süt, hogy mindent megadna nekem, amit kérnék tőle. Ellenben én most más szemszögből közelíteném meg a dolgot. Némiképp hálálkodva a jelenlétéért, hogy érezze ismét, fontos nekem. A tükörből pedig nem akarom, hogy a hátát vizslató szomorú szemek nézzenek rám vissza.
-Először elfeledtetem a vidéki Senoritával, hogy azt mondta, vidéki...-csókolok bele nyakába, kihúzom hajából a fekete hajgumit, hogy fürtjei vállára omoljanak, míg ölembe még közelebb húzom magamhoz, annyira megemelve, hogy víz alá merülő ujjaim ráleljenek gyenge lüktető gyenge pontjára.-Aztán elviszem vacsorázni valami puccos helyre.-suttogom fülébe, és csókolom tovább nyakának vonalát, a hegyes ívű vállak vonalait.-Persze kíváncsi vagyok, vajon ő is így gondolja-e. De ez hamarosan kiderül, nem igaz?-míg eddig ujjaim mozdulatlan maradtak, most gyengéden becézgetni kezdik nőiességét. Itt és most nem kaphat többet belőlem, bár vonásainak változására kíváncsi lennék, anélkül ismerem a lehunyt pillák rebegését és ajkainak mozgását, hogy szemtől-szembe látnom kellene azt. Megkaptam már gyorsan és keményen, érzékien és lassú táncot járva a vágyain, de most azt akartam, hogy kiverje a fejéből, miszerint neki Chicagoban nincs keresnivalója. Ahogy kivételesen azt is éreztetni akarom vele, amit csak ritkán tettem, hogy több ő nekem annál, mint aminek képzeli vagy hiszi magát.


Underworld

avatar
❖ age :
35

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Home sweet home - Bonita & Diego   Vas. Szept. 16, 2018 10:22 pm
+16-18


TO: Mi Amor

Nem, valóban nem nevezhető szentnek, én mégis hasonlóképpen tekintek rá. Nem tudok elég hálás lenni neki azért, hogy kiemelt a nyomorból maga mellé, hogy engem választott, hogy én voltam az a kivételes, szerencsés nő, aki most itt lehet vele egy chicagoi hotel szobába, és élvezheti minden rezdülését, ahogy kellemes baritonja csak nekem búg, ahogy ujjai birtoklóan simítanak a testemen, ahogyan borostás arca cirógatóan végigkaristolja a bőrömet.
Évekkel ezelőtt ez soha nem volt szempont. Az, hogy nekem is jó legyen, hogy én is élvezhessem azt, amit ők. Egy tárgy voltam. Egy amolyan egyszer használatos tárgy. Úgy adtak kézről kézre egymás közt a kiéhezett kandisznók, mintha nem is élőlény lennék. Bár mi vittünk színt, életet a Lebujba, nekünk köszönhette a hely a borsos bevételeket, miattunk lett jó hírneve ennek az egésznek, mégsem kaptuk meg nagyon nagyon sokáig azt a bánásmódot amit megérdemeltünk volna.
De ez a pillanat, az hogy itt vagyok vele Chicagoban egy hotel fürdőszobájában, távol a régi otthonunktól, felégetve magunk mögött mindent egy új, kedvezőbb élet reményében, mindenért kárpótol amit a múltban el kellett viselnem. A csalódást, az erőszakot, a verést. Most már értem. Most már látom, hogy mi volt a terve Istennek. Először keresztül kellet mennem a poklon, hogy bebocsájtást nyerjek a mennyekbe. A saját bőrömön tapasztaltam meg, hogy milyen az, amikor tényleg mindent elönt a szar, és ha nem tudsz úszni, akkor nagyjából már kezdheted is kőbe vésni a nevedet a fejfádba. Mert az élet ilyen, Bogota ilyen és van egy olyan érzésem, hogy Amerika sem csupa móka és kacagás. Ez nem lesz egy Happy End-del végződő Love Story. Vagy hogyan is nevezik a dolgot errefelé...
Megrökönyödve méregetem a tükörből visszaköszönő képet, a hátamon elterülő heget, mely örökre a részemmé vált. Több sebész is látta, mindegyik azt mondta, hogy kevés esély van arra, hogy a visszaállító műtét sikeres legyen. Túl nagy felületen kellene pótolni a bőrt. De talán itt fejlettebb az orvoslás, mint szerény hazánkban...
Szolidan, visszafogottan elmosolyodom ahogyan pillantásunk találkozik a tükörben. Hamar megfeledkezem a hátam bőrét eltorzító hegről, ismét markáns vonásokkal keretezett arcát figyelem, próbálok olvasni a szemeiből. Azokból az őszinte, éj fekete szemekből, melyek magukba szipolyozzák meztelen testem látványát, és a gondolat, hogy kíván, hogy akar engem, még inkább lázba hoz. Ha egyáltalán lehet még tovább fokozni az bennem tomboló nyers őrületet, melyet iránta érzek.
-De mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy olyan döntéseket hozzak, melyek számodra is kedvezőek lehetnek. - Kissé oldalra biccentem a fejem, majd homlokomat az övének döntöm, a szivacs cirógatóan simít végig nyakán, széles, markáns vállain, mellkasán.
Szorosabban fűzöm a puha anyag köré az ujjaimat ahogy ajkai a nyakamat érik, és kiszabadítja sűrű, hosszú tincseimet a hajgumi fogságából. Megremegek, amint combjaim alá nyúl, hogy közelebb vonhasson. Kutakodó ujja halk, mégis mindent betöltő nyögésre késztet, mely kitikkadt torkom legmélyéről csendül. A szivacs kicsúszik a kezemből, ujjaim tarkó tájon fekete, rövid tincseibe mélyednek, melleimmel mellkasának feszülök, hogy bőrünk összeérhessen, és megadóan hátravetem a fejem, kiélvezve, hogy olyan kivételes bánásmódban részesít amilyet mindig is szerettem volna kapni Tőle.
Szavai elvesznek az éterben, vérem lüktetése a fülemben mindent felülír, lehelete, csókjai útján testem libabőrbe borul, a hasamban keletkezett forró, bizsergető érzés egyre lejjebb tör utat magának és már képtelen vagyok kontrollálni magam. Csípőm lassan, egyenletes ritmust diktálva ringani kezd cirógató ujja ütemére.
-Édes istenem... - Lehelem, ahogy a vállára hajolok fogaimmal nyomot hagyva a bőrén, egyre közelebb és közelebb kerülve az édes, tiltott beteljesüléshez.
-Nem akarod máshol folytatni Mi Amor? - Pihegem vállának bőrébe és ismét felnyögök. Annyira közel vagyok, hogy vétek lenne hagyni, hogy így érjen véget.

Townspeople

avatar
❖ age :
29
♡ :




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Home sweet home - Bonita & Diego   Hétf. Szept. 17, 2018 5:25 am
16-18




Home sweet home


A múltunk és a jelenünk összeforrt. Akár akartuk, akár sem, az első lépést ahogy megtettem már nem volt visszaút. A vágyaim között viszont lassan nem csak derék magasságában vonzódtam hozzá, hanem egész lényére szükségem volt. A nagy szája és heves viselkedése lassanként nem az őrületbe kergetett, hanem a mindennapjaim részévé lettek. Szükségem volt erre és ő ellenkezés nélkül fordult felém. Chicagoban nem kellett rosszalló kifejezésektől tartania, ellenben Bogota zajos világát nem hagyhattuk teljes mértékben magunk mögött. Nem egy nászutas pár voltunk, nekem dolgom volt és le kellett nyelem a dacos kisasszony erőlködését, amivel a függetlenségét kereste. Nem zavart, a heves természete az övé volt, ahogy engedelmes én is. Ahogy most. A szivacs kezen gyengéden kínoz mert messze nem vagyok már kőből, legalábbis bizonyos értelemben. Elvehetném és megkaphatnám most, de ègészen jól hat rám is a magány az új környezetben, ahol nincsenek összesúgó embertömegek.
Ujjaim utat találnak nőiessége felé, lassan végigsimítva combjának belső ívén, s rálelve a lüktető, nedves bőrre, egész testében megfeszül. Lassú kényeztetésébe kezdek, vétek lenne pamlagon hagyni, pedig megtehetném. De élvezzük csak ki a parányi kád nyújtotta lehetőségek. Egész testében hozzám simul, mellei mellkasomhoz nyomódnak és szívének gyorsuló pulzusát minden porcikájának remegésében érezni kezdem. Heves levegővételei, a torkából fel-fel szakadó fohász, csak még erősebben feszít engem is.
-Nem, még nem.-ellenkezem szavaival, ahogy tovább izgatom. Ágyék tájékon lassan érezni kezdem a féktelen vágyakozást iránta. Az utolsó pillanatig kínzom megfeszülő, majd elernyedő testét, míg a lassan hülő, s mindkettőnket körülölelő vízben meg nem leli, amire igazán vágyott. Arcát vállamba fúrta, bőröm harapdálta, míg én a tükörből figyelem hátának megfeszülő ívét. Még. A szavak szinte visszaverődnek a falakról, ahogy fülemben szinte hallom zakatoló szívverését és a bőrömhöz préselt ajkain át távozó nyögéseit.
-Isten hozott Chicagoban!-mormogom fülébe, magam sen tudom, hogy érti-e vagy ernyedt testét átjaró mámoros bizsergésében úszva mit sem fog fel abból, amit mondok. Elhúzva kezeim, leemelem magamról, felállok és kilépek a szürkés árnyalatú szőnyegre, s egy puha fehér törölközőt tekerek derekam köré, ezzel csak palástólva a nyilvánvalót. Azt nem mondtam egy szóval sem, hogy ez ügyben nincsenek további terveim vele. Az ágy felé sétálok, a pultot útba ejtve, hogy újabb kört töltsek magamnak a kesernyés rumból, amivel elinduljak aztán az ágy felé, s megállapodjak annak végén helyet foglalva. Ebben a játékban ismerhette már a felállított szabályokat. Megkaptam, amit akartam, de sosem bántam vele úgy, ahogy életem során bármelyik másik nővel. Az egyetlen volt, akit képes voltam magam elé helyezni, persze az ellenszolgáltatás fényében. A rohanó város zaja a csukott ablakokon keresztül is utat tör magának, s a felhőkarcoló fényének hála a szürkületben megannyi árny táncol a falakon. A pokolra jutok, de legalább magamnak kövezem ki az odáig vezető utat... És nem érdekel, hogy kit rátok még magammal eme édes purgatóriumba.


Underworld

avatar
❖ age :
35

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Home sweet home - Bonita & Diego   Hétf. Szept. 17, 2018 10:15 am
+18

TO: Mi Amor

Ujjainak pimasz, hetyke játéka teljesen megzaboláz, elvesztem tőle a maradék eszemet is -a másik felét akkor hagytam el valahol félúton, amikor megismertem Őt-, és olyan magasságokba emel amiről korábban álmodni sem mertem. Mert Columbiában a Lebujban soha nem volt szempont az, hogy a lányok is élvezzék azokat a fajta gyors numerákat amiért borsos összegeket dugdostak a kuncsaftok a melltartóinkba, amit aztán mindegy szálig ki kellett perkálni a főnöknél, aki később saját belátása szerint döntött arról, hogy ki mennyit is ér...
Sóhajaim, nyögéseim sűrűbbé, ziláltabbá válnak. Kívánom Őt és ez nem titok. Legszívesebben kiállnék az erkélyre, hogy mindezt a színes reklámplakátok által megvilágított estébe kiáltsam, had tudja meg mindenki ebben a rohadt beton dzsungelben, hogy mit érzek, hogy nem adom más kezei közé ezt a férfit, ha belepusztulok is  az enyém marad, miképp én is kitartok mellette egészen addig, ameddig nem tesz olyat amivel, mint ventilátor szele a kártyavárat, a földdel tenné egyenlővé a belé vetett hitemet és bizalmamat. Mert történjék bármi, kiállok mellette, de azért vannak olyan dolgok az életben amit még az én gyomrom sem bír elviselni. Remélem ilyenre nem lesz példa a későbbiek során. Félek, hogy nem a józan eszem vezérelne a döntésben, és ugyebár megígértem neki, hogy nem hozok bajt a fejemre. Az ígéret pedig szép szó, nemde?
Ujjaim szorosabban kulcsolják a nyakát, csípőm egyre követelőzőbben ring az általa diktált ritmusra, légzésem zihálva csapódik vissza a csempéről, minden egyes kimondott szava, búgó, férfias baritonja egyre magasabbra korbácsolja a vágyaimat, és mindezek együtthatója elég arra, hogy átlendüljek oda, abba a világba ahova csak ő tud eljuttatni, amikor élvezkedő sikolyommal csakis neki hízelgek. A mindent betöltő gyönyörtől keletkezett remegésem lassan akar csillapodni. Talán az időközben kihűlt fürdővíz is okolható a libabőrért, ami beborítja a testemet.
Pihegve belenevetek vállának bőrébe és egy finomkodó csókkal jutalmazom azt a részt ahol beteljesült gyönyöröm zálogául ott hagytam a fognyomaimat.
-Ha Chicago minden része ilyen, azt hiszem hamar a szívemhez fog nőni. - Mosolygok fel a szemeibe mialatt vállának karamell színű bőrét ízlelgetem, és csak akkor távolodom el amikor azt kívánja, amikor feláll, hogy kiáztatott testét törülközőbe tekerhesse. Államat a kád szélének támasztom, alsó ajkamat harapdálva követem távolodó alakját ahogy a szobába lép, italt tölt magának, majd helyet foglal az ágy végében. Felhívás keringőre, Mi Amor? Szavak nélkül is megértem, hogy mit akar mindezzel üzenni. Zsigerből ismerem a vágyait. Amint kigyönyörködtem magam, és visszatér az erő a lábaimba, követem a szobába. Törülköző után nyúlok, majd magamra öltöm a vajmi keveset fedő köntösömet. Mellkasom előtt összekulcsolt karokkal támasztom neki egyik oldalammal a fürdőszoba ajtófélfáját, néhány vizes, kesze-kusza tincsem az arcomba omlik ahogy kissé oldalra biccentett fejjel, teljes némaságba burkolózva, egy vágyakozó félmosollyal őt fürkészem és magamba iszom minden mozdulatát, elraktározom az agyam egyik titkos, hátsó zugába az emlékeim közé a mozdulatot amivel a szájához emeli a poharat, elkomorult vonásait amikkel az esteledő városra tekint. Hagyok neki néhány perc magányt, belefeledkezést, majd közelebb férkőzöm hozzá, lecövekelek lábai között, ujjaimmal elölről hátra szántom fekete haját, és komolyan tekintek le a szemeibe, majd közelebb hajolok, így csókolva bele hajába. Nem kell mondania semmit, ahogy nekem sem. Már megtanultuk értelmezni egymás hallgatását. Lejjebb hajolok, hogy ajkairól, nyelve hegyéről ízlelhessem meg újra a keserű nedűt, és ahogy letérdelek elé, tenyereimmel végigkövetem széles, erőteljes mellkasának vonalát egészen a törülközőig.
-Én a desszerttel kezdeném mi Amor, ha nem haragszol... - Kicsomózom a fehér anyagot és hagyom, hogy az enyészeté legyen. Ujjaim táncot járnak combjain ahogy magamba fogadom, hogy úgy, és olyan vehemenciával ízlelhessek ahogy szereti. Gondolataim messze járnak, újra érzem azt a mézédes bizsergést az alhasamba, és szinte megmerevedik előttem a kép ahogy a puha, bevetett ágynemű közt hasalok és ő belém hatol, hogy újra és újra megadhassa neki testem azt a kéjt amire vágyik.

Townspeople

avatar
❖ age :
29
♡ :




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Home sweet home - Bonita & Diego   Hétf. Szept. 17, 2018 8:44 pm
16-18




Home sweet home


Megálljt parancsolna, de én nem engedek neki, ujjaim körül forró, nedves bőre egyre jobban lüktet, kíván többet, de egyenlőre eszem ágában sincs megadni azt, amire valóban vágyik. Csípője ritmusosan mozog, felveszi a tempóm és én is igyekszem úgy helyezkedni, hogy minél kevésbé simuljon hozzám combja, mert akkor könnyen hoppon is maradhatna. Lassan, majd egyre erélyesebben masszírozom nőiességét, míg át nem adja magát a kéjnek és megfeszülve, felkiáltva és egész testében remegve el nem éri az öröm. Nyakam bőrén érzem fogai nyomát, amitől még jobban vágyni kezdek rá, m ár ha ez lehetséges még ennél jobban.
-Nem, nem ilyen.-suttogom, felajzott testemnek jót tesz a hideg víz, különben már benne lennék és ködös agyal emlékeztetném a fogadalmára, ami mára szinte semmis és értelmét vesztett lett. Az enyém volt és senki mást nem engedtem, hogy a közelébe menjen, pláne nem megszerezze azt a negédes gyümölcsöt, ami ő maga volt. A nagy szája, a makacssága és az a ragaszkodás, amivel az életet hajszolta, de ismerte a határait is.-De ez még csak a kezdet.-fogalmam sincs, hogy képletesen és rébuszokban beszélünk és gondolkodunk-e még, de már nem is érdekel. Kimászom a kádból és derekam köré tekerek egy törölközőt, hogy a szoba kellemes levegőjébe lehűtsem magam, míg a fürdő felől pára áramlik ki. Tekintetem a pohár felett őt fürkészi, ő pedig engem. Szavak nélkül is megértjük egymást.  A kádból figyel, csillogó, párás szemekkel kémlel, olvasni próbál bennem, de csak a várakozást láthatja. Túl sokszor kezdtük és fejeztük be egymás karijaiban ezt a táncot, de most messze vagyunk a kíváncsi szemektől.Elindul felém, a köntös hívogatóan és rejtélyesen takarja el domborulatait és a pár perce kezeim között járt területeket és mikor megáll előttem, hajamban turkálva, lerakom az üres poharat a kis asztalra, elkapom derekát, és belecsókolok köldökébe. Lehajol hozzám, csókja édes, nyelve gyakorlott mozdulattal kezd táncba enyémmel. Lüktető ágyékom még a törölköző puha és lágy érzése is fájdalmassá teszi, és felfedező ujjainak hála agyam lassan rövidzárlatot kap. A törölköző a földön végzi, ujjait pedig lassan szája követi,  lábait maga alá húzva, gerincét ívben megfeszítve térdel előttem.
-Nincs ellenemre.-eresztek el egy mosolyt, és megérezvén magam szájában, gerincemen végigfut egy remegés. Hagyok neki pár percet, élvezetet és az ujjaim a kócos, átnedvesedett tincsek közé fúrom, de nem irányítom, csak cirógatom. Aztán mozdulatom heves és erélyes lesz. Elkapom állát és felállítom, hogy derekán átkulcsolva kezeim, a puha ágynemű tetejére dobhassam.-Jól áll neked ez a köpeny.-mormogom rekedtes hangon fülébe, ujjaim már a leheletvékony, áttetsző anyagon keresztül simogatják a megkeményedő bimbókat. Ujjaim elkalandoznak oldalán, feljebb tolva a fekete selymet, és lábai közé férkőzve merülök el benne tövig egy határozott mozdulattal, keményen megszívva nyaka bőrét a gerincemen végigszáguldó remegésnek hála. Lüktet és feszít, tökéletesen kitöltöm, mintha ölelő dereka lenne igazi otthonom és megnyugvásom kapuja. A keresztre nézek, majd tekintetem arcára siklik. A gyönyör és a kéj, ami vonásaiban is megbújik gyönyörűvé változtatja. Azt akartam, hogy újra és újra átadja magát nekem, míg végül bennem is elszakad az a bizonyos cérna, és követem őt. Fiatal volt az este és az éjszakát már közel sem gondoltam úgy, hogy a szobán kívül akarom eltölteni. Mert belőle sose volt elég. Mint drogosnak a hőn áhított fehér por, úgy kívántam és szívtam magamba és akartam, hogy minden napom bearanyozza. Lassanként pedig azon kaptam magam, hogy testét és a lelkét is magamnak akarom tudni. És a gyengédség, ami vegyül a birtokló érzésekkel és érintésekkel talán mg sosem volt ilyen heves és tiszta.


Underworld

avatar
❖ age :
35

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Home sweet home - Bonita & Diego   Szer. Szept. 19, 2018 8:47 am
+18


TO: Mi Amor

Belemosolygok a szoba kifürkészhetetlen félhomályába, amikor cirógatóan köldökömbe csókol. Mellette teljesen elvesztem a józan ítélőképességemet, és ez nem vajmi komolytalan, szóra sem érdemes Hamarosan elmúlik új keletű dolog. Megjárnám érte a poklok poklát is. Kevés túlzással azt is mondhatnám, hogy egy bedöglött tragacsban ülök, a fék elromlott, és már csak egy út van. Lefelé. Egyenesen a kénköves pokolba. De ha Ő ott fog várni, minden áldozatot megér ez az utazás...
Körmeim jólesően karistolják combjainak belső felszínét, nyelvem az általa kedvelt tempót diktálva mozog, ajkaim forrón, nedvesen zárják körül. Minden izma, a legutolsó sejtjéig beleremeg a kínzó kéjbe, és ez az eddiginél is jobban felpezsdíti a vérem, mely igazodva az ő felgyorsult légzéséhez, vadul dübörög a dobhártyáimon.
Érzem ahogyan kutakodó ujjai elmerülnek fekete hajzuhatagomban, ahogy kisvártatva ujjbegyei birtoklóan belemarnak a sötétlő szálakba. Mozdulatai magukba foglalják azt a nyers erélyt, mely ott lapul az összes kaján félmosolyában, a homlokán megülő ráncokban, a kiállásában, a hangjában amikor idegesen csattan, vagy éppen nyugalmat árasztva búg bele a szürkületbe.
Jóleső borzongás karistol végig gerincemen, nem kímélve egyetlen csigolyámat sem. Ujjai állam köré szorulnak, szemei édes béklyóban tartják sötétlő pillantásomat. Egy szót se kell szólnia, hogy tudjam, többet akar. Engedelmesen felállok a szőnyegről, melynek kifürkészhetetlen mintázata vöröslő nyomdát hagyott térdkalácsaimon.
Légzésem meglódul miként karjai csípőm köré zárulnak, hogy aztán egy könnyed mozdulattal az ágyra taszítson.
-Gracias! - Nyögöm elfúlóan a szoba csendjébe, és képtelen vagyok akárcsak egy kósza pillanatra is szem elől téveszteni, így felkönyökölök magam mögött, hogy vágyakozva fürkészhessem az arcát, testének látványát ahogy birtoklóan fölém tornyosul. Ajkamba harapva szisszenek fel melleimet érő ujjainak érintésére, melyek édesen karistolják a lenge anyagon keresztül is érzékeny bőrömet. Fejem megadóan hátrabicsaklik, ujjaim valahol a vágytól megfeszült csípőim mellett a fehér lepedőbe marnak, és készséggel tárom szét combjaimat, türelmetlenül vágyva és hajszolva azt a beteljesülést amit akkor érzek, amikor végre belém hatol. Hátam kecses ívbe feszül, elemelkedik a matractól, lábaim szorosan kulcsolják keményen döfködő csípőjét és újabb elhaló nyögés szakad fel torkom legmélyéről, amint ajkaival kíméletlenül nyakam bőrére tapad. Légzésem igazodik az övéhez, vele együtt mozgok, pont azt a tempót diktálva amire vágyik, amit megszokott és amit megkövetel magának. Mert Ő ilyen. Nem kérdez, nem udvariaskodik, jön és elveszi azt ami Őt illeti. Mégis ki másé lehetne?
Forró tenyereim vállán simítanak hátra lapockáira, körmeim bőrébe vájnak, combjaim kíméletlenül szorítva fogják közre vehemensen mozgó csípőjét, szemeim kitartóan sötétlő íriszeit fürkészik és csak akkor eresztem el birtokló pillantását, amikor a gyönyör újabb hullámai mindent elsöprő intenzitással végigáramlanak a testemen és már képtelen vagyok tovább visszafogni kielégült sikolyomat, mely szinte szétfeszítette már a mellkasomat. A végsőkig kitartok, forró ölem készséggel fogadja be és repíti át őt is a holtponton. Az, hogy ennyire kíván, hogy birtokolni akar és birtokol is, nagyobb kielégüléssel tölt el, mint az iménti orgazmusom. Térdeim remegve csuklanak össze, mellkasom még jó pár percig vadul emelkedik és süllyed, kiszáradt torkomon nagyobbnál nagyobb gombócokat erőltetek le, hogy bele ne fulladjak a lassacskán alább hagyó zihálásomba. Oldalra fordítom a fejem, tekintetét keresem magam mellett, és amikor rálelek, egyszerűen csak felnevetek.
-Isten hozott Chicagoban! - Vágom oda pimaszul, félig felvont szemöldökkel, mindezt megkoronázva egy játékos kacsintással is. Ha már az Ő szavaival éltem...
-Mi lesz a drága vacsorámmal Senor?  - Hátamról a hasamra fordulok és incselkedésképpen óvatosan csipkedni kezdem mellkasának bőrét a fogammal, és közben a süllyesztőből előkotrom a lehető legmanipulatívabb mosolyomat, azt amivel nagyjából mindenre rá tudnám venni, ha akarnám.
-Erről jut eszembe! Hoztam neked valamit otthonról... Egy kis emlék, hazai íz. - Amerikai angolom anyanyelvem akcentusával vegyül, és fogalmam sincs, hogy hogyan tökéletesíthetném. Hogy képes legyen befogadni ez társadalom, Amerika krémje, hogy ne kelljen Diegonak szégyenkeznie miattam, amikor nem jut eszembe egy-egy szó, kifejezés, és megrekedve kutakodni kezdek az anyanyelvem szótárában. Lábujjhegyen kipakolatlan bőröndömhöz lépkedem ahonnan kisvártatva egy sötétbarna szivart halásznak elő ujjaim. Jólesően beleszagolok a vaskos dohányba, melynek karcos illata egy pillanat alatt képes elfeledtetni velem a honvágyamat. Eszembe jut a columbiai nyár, az emberek akiket ismertem, a latinos mentalitás, minden ami Bogotára jellemző, és amiből itt, a nagy USA ezen pontján egy cseppet sem lelek.
Elgondolkodva meredek az ablak felé ahogy felállok. Orromban még mindig kavarog a szivar aromája. Felhőkarcoló rengeteget, utcán sikongató fiatalokat, türelmetlenül dudáló autósokat látok, a csillagok rejtve maradnak a város villódzó fényei miatt. Ez teljesen új, szokatlan és idegen.
-Hiányzik Bogota! - Sóhajtom bele meggondolatlanul a szoba csendjébe, és amint tudatosul bennem, hogy mit mondtam az imént, zavartan hátra túrom arcomba omló vizes hajamat. Magamon érzem a tekintetét, és ettől kiráz a hideg. Nem akarom, hogy hálátlannak gondoljon. Huszonnégy órából huszonhetet a lábai előtt kellene hálálkodnom, hogy elhozott magával, hogy esélyt adott az újrakezdésre.
Hogy némiképp oldjam az esetleges feszültséget, a pulthoz fordulok, két tiszta üvegpohár után nyúlok, hogy megtöltsem őket azzal a hamisított, aranyló nedűvel, amit az amerikai nép Ron Medellínnek csúfol.
A szivar végét fogaim közé szorítom és bekéredzkedem mellé az összegyűrt lepedőre. Az egyik poharat átnyújtom neki, míg a sajátomat az éjjeliszekrényre helyezem. Egy otthoni gyufás skatulya kerül elő, hogy meggyújthassam. Egy-két slukknál többet azonban nem engedélyezek magamnak, átnyújtom neki, majd elmélázva belekortyolok a keserű nedűbe, hátamat a kemény támlának vetve, míg hozzá közelebb eső kezem a mellkasát cirógatja.
-És tudod már, hogy hol lesz az új felekezeted? - Csacsogok, kérdezősködöm, mert nem akarok újra elkalandozni. Nincs okom rá. Ameddig itt van mellettem addig semmi okom a búslakodásra, a kételyekre és a bizonytalanságra.

Townspeople

avatar
❖ age :
29
♡ :




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Home sweet home - Bonita & Diego   Szer. Szept. 19, 2018 8:58 pm
16-18




Home sweet home


Elmerülök benne, összeforrok vele és pár másodpercig figyelem vonásainak változását. A tempó, amit diktálni kezdek ritmusos, és heves. Gerincem végigbizsereg, ahogy megremeg körülöttem, újra és újra, mintha teste apró darabjaira akarna hullani, de van valami, ami még ragasztóként fogja össze. Lábai szorosan kulcsolódnak derekam köré, esélyt se adva rá, hogy  ha megfordulna véletlenül a fejemben, hogy pamlagon hagyjam, el tudjak húzódni. De ilyesmi eszem ágában sincs. Csókolom nyakát, állának ívét, szívom ajkait, keresem nyelvét, s kérem fel táncra újra és újra. A hosszú percek órákká válnak, bőrömre veríték szökik, az otthonihoz képest hatalmas, kényelmes matracon a lepedő ide-oda tekereg körülöttünk, rajtunk. Ujjai hol bőrömbe, hol a lepedő gyűrött fehér anyagába vájja. Egye hevesebben dobog a szívem,lendül előre csípőm, megérintve mélyen őt is, s ahogy felkiált, követem őt én is. Az utolsó pillanatig kitartóan mozgok benne, majd mellkasára borulok, betakarva testemmel és mélyen belélegzem hajának és bőrének illatát. Legördülök róla és a plafonra emelem tekintetem. Kell pár perc, mire a szemem előtt ugráló fekete pöttyök és a szívverésem helyreáll annyira, hogy képes legyek épeszű mondatot is összerakni.
-Nunca peor...-mormogom kielégülten és valóban. Soha rosszabbat. Ahogy néz, nem bírom megállni, tekintetem övébe fúrom, majd végigmérem vonásait, piros ajkain elidőzve. Felemelve kezem, mikor hasra fordul végigcirógatom a sebhely szélét, gyengéden és finoman.-Talán most nem... de ha így folytatod, ma már nem fogsz innen kilépni, mert újra és újra emlékeztetnem kell majd magam rá, hogy miket is rejt ez az apró anyagdarab.-tolom lejjebb válláról a pongyolát, mikor mellkasom, hasfalam csókolgatni és harapdálni kezdi. De ezzel még nem válaszolok a kérdésre, s még egy darabig nem is fogok.
-Haza ízből mára már elég jutott. Bár sosem elég igazán, cariño (kedvesem).-nedvesítem be alsó ajkam és látom rajta, hogy valami bántani kezdi, mégsem kérdezek. Aztán lassan megértem, de nem zaklatom vele. A némaság és a testbeszéd mindig működött köztünk, tudtuk és sugalltuk a másiknak mit is gondolunk adott pillanatokban. Jelenlegi felvetésemért alighanem egy kecses, spanyolos, vehemens
Követem a félhomályba burkolózó alakját. Testének vonalait kiemeli az átható fény és úgy érzem, sosem tudnék teljesen betelni vele. Itt nem volt kabóca játék, akik pár tücsökkel karöltve átzenélték az éjszakát. Dudaszó és ordibálás, részeg fiatalok kiabálása annál inkább. Bűz és mocsok, fertő, ha nagyon teátrális akarnék lenni. De ez nem sokban különbözött az otthonitól, hisz akár tetszik, akár sem, lényegében ez a bevételi forrásaink és a család létezésének egyik alappillére és hozzávalója.
-Pár dolog miatt nekem is.-reagálok szavaira, a barna fürtökön táncoló fények játékát figyelve. Ami nem hiányzott a figyelő, hallgatózó társaság. A családom és részben a kiszolgáltatottság, amiért én voltam világ életemben a dacos kisgyerek. Na, az a billog nem hiányzott annyira.
A hátát figyelem, a zavarodottságát viszont még így is érzem és látom, szinte kézzel fogható. Hiába próbálja kényszeresen ilyen-olyan tevékenységgel leplezni, a pulthoz sétálva az amerikaiktól csúfnak ható hazai itallal kínálni, a lényegen nem változtat. Ha be se ismeri, de a honvágya már most kínozza, pedig pár órája érkeztünk meg. Nem érzem feszültnek magam, inkább tanácstalannak, minden szempontból. Jobb szerettem, amikor mosolygott vagy csípős nyelvével vívta ki a figyelmem.
Figyelem, iszom a látványt, ahogy gyakorlott mozdulattal veszi magához a szivart, gyújtja meg, és szív belőle pár slukkot. A látványtól mosolyogni támad kedvem. Nem sok nő szereti a szivart. Még kevesebb kóstolt már jót belőle és még annyi se tudta, hogy mi alapján válasszon, például, ha meg akarta volna lepni a másikat. De ebből is látszik, hogy ő nem olyan volt, mint mások. Egyedi volt és bár Bogotában a nők többsége nadrágot hord, akár a férfi –már, ami az otthoni berendezkedést illeti-, néha rácsodálkozom, hogy mennyire otthonosan mozog olyan témákban is, amiktől más ódzkodik.
-Jól áll. Szolgáld ki magad.-szólalok meg komoly hangon és szívok egy nagyobbat, a füstöt a plafon felé fújva, ami aztán a nyitott ablaknak hála lassú, gomolygó ködként távozik a szobából. Az otthon illata, gondolnám, ha előjönne belőlem a melankolikus énem. A poharat tartó másik kezembe veszem és ülök fel mellé, elmélázva a kérdésén is. Ujjai kellemes táncot járnak mellkasomon, én pedig szabad kezem combján pihentetem.
-Ez más ország, más hierarchia. De erősen gondolkodom a külvárosi részeken. Kevésbé lennék szem előtt. És neked se kellene a becsületemre figyelni, nem, mintha dolgod lenne.-kapom el kezét. -Ez más ország, más hierarchia. De erősen gondolkodom a külvárosi részeken. Kevésbé lennék szem előtt. És neked se kellene a becsületemre figyelni, nem, mintha dolgod lenne.-
-Ne csinálj úgy, hogy mintha ez bűn lenne.-ülök fel mellé, érdes ujjaim gyengéden cirógatják végig selymes, kipirult arcát. -Az otthonod, ahogy az enyém is. Csak te még sosem hagytad el. De bármikor visszamehetsz, nem köt semmi.-emlékeztetem, hogy ugyan én ajánlottam fel, hogy tartson velem, nem kényszerítettem, a döntést rá hoztam, és itt volt. Azt se mondom, hogy nem mennék vissza, sőt, egészen biztos vagyok benne, hogy vissza-visszajáró vendége leszek az otthonomnak. Ujjaim álla alá siklanak, úgy fordítom magam felé.-Mi a véleményed, ha adok neked fél órát a fürdő édes magányában, velem tartanál ma este?-a szivart, mintha nem is füstölögne, szinte elfelejtem. A tekintetét, vonásait fürkészem és vágyom rá, hogy gondolatait megossza velem. Azon ritka, csendes pillanatok egyike ez, mikor éreztetni próbáltam valamiféle gyengédséget felé, törődést. Azt, amiben mindig is rossz voltam és amiről sosem szóltunk egy szót se, csak természetesen alakult ki köztünk. -Hadd lássák csak az amcsi testvéreink, hogy miről is maradnak le…-suttogom bele ajkaiba szivartól átitatott leheletemmel cirógatva a puha, duzzadt bőrt.


Underworld

avatar
❖ age :
35

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Home sweet home - Bonita & Diego   Vas. Szept. 23, 2018 9:30 pm
TO: Mi Amor

Államat fekete, dús fürtökkel borított feje búbjára támasztom, amikor kielégülten a mellkasomra borul, hogy onnan gyűjtsön erőt a továbbiakhoz. Pihegve belekuncogok a fekete hajzuhatagba, nem bírom megállni, hogy begyeimmel ne simítsam hátra a verejtéktől csillogó tincseket. Nyögései, szapora levegővételei még mindig élesen és tisztán itt kísértenek, újra és újra visszaverődnek a virágos, itt-ott foszladozó tapétáról, és én újra jólesően beleborzongok az imént átéltekbe.
Felsóhajtok ahogy átfordul a hátára és kisvártatva követem. Pont úgy ahogy világéletemben mindig is tettem. Most nem csak a hitvallásáról, a prédikációiról van szó. Ez annál sokkal több!  Szeretném azt hinni, hogy nem csak az önös érdekei, a farka vezérelte, amikor úgy döntött, engem is belerángat ebbe az egész Indítsunk tiszta lappal elhatározásába. Bogotában ezt nem tehettük volna meg. Túl sok volt a figyelő, pletykálkodó szempár, legfőképp a lányok nehezteltek rám. A rosszabb májúak azt hirdették, megfenyegettem Diegot, az önös érdekeim, nem pedig az iránta érzett rajongásom volt az, amivel kivívtam magamnak a figyelmét. Hiába, a Lebujban mindig is zajlott az élet, és most nem csak az elégedett, pénzben dúskáló kuncsaftokra gondolok, akik nem szégyelltek egy-egy ferde este alkalmával akár több száz pezót is betuszkolni a csipkés, vajmi keveset takaró fehérneműnk alá. A pillangók közt állandó volt a rivalizálás. Soha nem mutattuk ki nyíltan a másik felé, soha nem adtunk neki hangot, de ott terjengett a kokain, fű és szivar szagú levegőben, csendesen megbújt a falak közt, beitta magát a szőnyegbe és szépen lassan a mindennapjaink részévé vált. Ritkaságnak számított, ha valamelyikünket kiemelték a többiek közül, vagy a főnökség különös figyelemben részesítette. Szerencsém volt.
Még mindig kiráz a hideg attól, amikor az egész hátamat kitöltő heghez ér. Kiráz a hideg, mert gyűlölöm, hogy ott van, hogy nem vehetek fel miatta kivágott ruhát, hogy minden alkalommal, amikor a tükörbe nézek, emlékeztet arra a fiatal nőre, akit magam mögött akarok hagyni, és kiráz a hideg, mert el se tudom képzelni, hogy hogyan lehet az, hogy nem ijeszti el a látvány, az érzés ahogy ujjbegyein nyomot hagy a szabálytalan hegvonal, mely akárcsak egy billog, örök életemre rám nyomta a pecsétjét, megjelölt és nem bírok szabadulni tőle.
Huncutul belenevetek napbarnított bőrébe, szemeim csintalanul villannak ahogy mellkasába temetkezve felsandítok rá, miközben az igen csak keveset takaró köntöst lejjebb tolja a vállamról.
-Ha repetázni támadna kedved, állok a rendelkezésedre, Mi Amor. - Elég egyértelműen elhúzom az orra előtt azt a bizonyos mézesmadzagot. Egy cseppet se lenne ellenemre, ha az este hátralévő részét a hotelszoba magányában töltenénk kettesben az otthoni szivar füstjébe burkolózva, hajnalig kefélve.
Bűnös gondolataimat némiképp mégis beárnyékolja hirtelen támadt honvágyam, melynek nem vagyok rest hangot is adni. Még soha nem jutottam ilyen messze Columbiától, és a gondolat, hogy egy teljesen új közegben, más temperamentumú emberek közt, számomra ismeretlen nagyvárosban kell folytatnom az életem, egyszerre elbizonytalanít és valahol mélyen legbelül felcsigáz. Nem úgy, mint ez a hamisítvány, összepacsmagolt szeszpárlat. De legalább a szivar igazi hazai! Teli szájjal vigyorgok, fogaim közé szorítva a barna szivart, amikor szembesülök arckifejezésével. Csak erre volt szükségem. A mosolyára, látni azt az elszánt csillogást a szemeiben, és mintha csak elfújták volna, úgy illan el a honvágyam, és veszi át valami egészen más a helyét. Nem bírom megállni, hogy ne érjek hozzá, hogy ne bámuljak rá olyan áhítattal, mintha Isten heverészne mellettem az ágyban.
-A becsületedre figyelni? - Szemöldökeim kérdőn homlokom tetejére ugranak, és mialatt a kimondott szavait ízlelgetem, hasonlóképpen teszem a következő korty rummal is.
-Ez nem az én feladatom, Mi Amor, nem azért jöttem veled. Igazából fogalmam sincs, hogy mit keresek itt. - Sóhajtva vállat vonok, balomban a súlyos üvegpoharat tartom, jobbom mutatóujjával a pohár száján körözök, és válaszokat keresve bámulom az aranyló nedűt, meztelen combom libabőrbe borul cirógató ujjai nyomán. Soron következő szavai szinte léket vernek az agyamba, talán némi kétségbeesés is kiül vonásaimra ahogy felé kapom a fejem.
-Hogy mehetnék vissza? Minden ami számít bármit is az életben, most már ide köt! - Fürkészően figyelem a szemeit. Ujjaim megfeszülnek a pohár körül, szavaim őszintén csengnek vissza a falakról. A szókimondósággal sosem volt bajom. Ujjai érintése az államon visszarángat a gondolataim sűrű erdejéből. Engedelmesen felé fordítom a tekintetemet. Fürkésző szemeit figyelem, és hagyom, hogy egy óvatos, visszafogott félmosoly megbújjon szám sarkában. Minél többet gyönyörködöm benne, annál biztosabbá válik számomra, hogy bármeddig képes lennék elmenni érte. Embert ölnék, hegyeket mozgatnék meg! És ez nem holmi komolytalan tinédzser fellángolás ami néhány hónap alatt magától elcsendesül. Elevenebben tombol bennem, mint eddig bármi más, és nem hinném, hogy valaha is el fogom tudni csitítani ezt az érzést. Szemeim vágyakozóan felcsillannak, amikor előhozakodik a megígért vacsora lehetőségével. Reszketeg sóhaj szökik fel torkomból, fejemet a támlának vetem, élvezem ahogy suttogása az ajkaimat cirógatja, közelségével felébresztve az alvó oroszlánt.
-Vagy mi lenne, ha úgy csinálnánk ahogy az amcsik, por favor? - Duruzsolva csípek bele fogaimmal alsó ajkába, szemeim kéjesen villannak, tenyerem mellkasára simul és a hátára döntöm, hogy fölé kerekedhessek. Feltérdelek csípőjének két oldala mellett, a szivart elnyomom valahol az éjjeliszekrényre helyezett virágcserépben, és a vonalas telefonért nyúlok, ami mellett megannyi étterem, pizzéria apróhirdetése sorakozik.
-Hogy is nevezik ők ezt? Házhoz szállítás? - Incselkedve végigcirógatom mellkasát egészen a lágyéka vonaláig, majd tárcsázok. Unott férfi hang szólal meg a vonal másik végén.
-Jó estét kívánok! Egy extra sajtos, pepperónis pizzát rendelnék, por favor. - Hajamat hátra dobva lassan körözni kezdek rajta a csípőmmel, tekintetemmel fogva tartva az övét. Szabad kezemmel ujjai után nyúlok, hogy bevezethessem őket a pongyola alá, miközben amcsi barátunkat hallgatom ahogy visszaolvassa a leadott rendelést. A címet a telefon mellé kirakott szórólapról olvasom fel.
-Gracias! - Duruzsolom a telefonba vérbeli latinos akcentusommal, majd alsó ajkamat beharapva hajolok le hozzá.
-Helyesen jártam el, Mi Amor? Milyen volt a kiejtésem? Van még mit javítani a nyelvérzékemen? - Duruzsolom nyakának bőrébe, ujjaimat az övéibe kulcsolva, így feszítve ki feje fölé karjait, hogy aztán nyakáról a mellkasára vándoroljak.

Townspeople

avatar
❖ age :
29
♡ :




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Home sweet home - Bonita & Diego   Hétf. Szept. 24, 2018 8:16 pm
16-18




Home sweet home


-Sosem okoznál csalódást. De a vén róka kicsit lassú már, hogy a fiatal tyúk után loholjon.-fújok nagyot. Kétség sem fér hozzá, percek kérdése volt csupán és képes volt újra begerjeszteni és a rum hamarabb a fejembe szált, mintha a pult mellett támaszkodnék és füstölgő cigarettavégek között figyelném, ahogy a rúd mellett pörög. Kiváltságos volt, ezt az első perctől kezdve tudta és nem zavarta, vagy csak nem mutatta. A kiváltsága viszont édes lehetett, ha a javadalmazást néztük. Csak engem szolgált ki és ezt a szabályt sosem szegte meg. ha másként lett volna... talán nem rémítené meg a hátán éktelenkedő szárnyak látványa, ami engem csak emlékeztetett a múltra és az elkövetett bűneim súlyára. A család a maga mechanizmusában működött. A kiváltságosak feljebb léphettek, mint a középkori háremekben. A szüzesség kérdése sosem volt lényeg, szinte természetesen kezelte apám is, hogy én életemben először a Lebujban értem nőhöz. Aztán jött a fogadalom és mindenkinek hazudtam arról az estéről. Ami akkor megrémített, az a nyers erő és vágy volt, amivel magamévá tettem először nőt....
-Tessék, lecsaphatnád ezt a labdát, hogy olyasmit akarok megfigyeltetni, ami nincs.-hagyom nyitva a kérdést, ezzel igazából nem különösebben figyelve a valódi kérdést. Tulajdonképpen a megszokás kötötte hozzám vagy valami egészen más?
-Hát, éppen lehetne ez a feladatod, ha akarnád. Nem zavarna. A férfi sikeréhez mindig kell egy szép nő, aki az oldalán áll.-nem akarom észrevenni a libabőrt, ami kiüt lábára, de mégis észre veszem. Hát igen, a nőnek pedig néha az kell, hogy a férfi, aki mellette van, gyengéden érintse és kényeztesse. Ebből nem volt hiánya, bár nem egyszer otthon nem volt választásunk. Ez viszont egy másik ország, másik közeg, és máshogy is elsülhetnek a dolgok.
-Nem foglak fogva tartani, ezt pontosan tudod. De nem örülnék, ha elmennél, jobb, ha ezt is tudod.-lehetek áltatós és hazug, de mi értelme lenne? A társasága és a csípős szava járása épp úgy hiányozna, mint a mámor, amiben képes velem együtt evezni, szinte feltétel nélkül. Mindezt a lelki üdvét szinte nem is féltve. Abba nem is akartam igazán bele menni, hogy tulajdonképpen fogalmam sem volt róla, ha érzek is valamit, mégis mi a fenét. Valahogy ha valami, hát ez mindig kimaradt az életemből. Az érzelmeim furcsán kezeltem, másét pedig egészen abszurd módon ki is tudtam zárni. Az élet bizonyos területein ez előny volt, másokon hátrány. Ha azt néztem volna, melyik volt erősebb... Jelenleg azt hiszem inkább volt hátrány. Mert az egyetlen nő, akivel törődtem olyan kétségbeesett tekintettel néz rám eleinte, amit ha akarnék se tudnék kiverni a fejemből. És nem is tudja az igazságot. Fogalma sincs róla, hogy milyen drog számomra ő.A mosolya viszont hamar kiveri a fejemből a kényszerképzelgést és azt a fajta félelmet, ami bennem élt mindig is: ha totál egyedül maradok, kihez tudnék fordulni a jövőben? Istenhez, akiben egészen abszurd módon hiszek a látottak és megéltek alapján?
-Attól függ, mit szeretnél úgy csinálni, mint az amcsik.-forgatom ki könnyedén szavait. Ha arra várt, hogy rózsaszirmokkal teleszórt ágy várja, egyenlőre várnia kellett. az olcsó, hamisítottnak ható pia és a szivar íze viszont ott játszik ajkain és ha azt mondanám, hogy ez nem forgat meg semmit a gondolataim -s nem csak a gondolataim között-, akkor hazudnék.
-Mi a terved?-dörmögöm orrom alatt, de ujjai már egészen máshol járnak, barangolják be testem. Az érintés nyomán libabőrös lesz testem. A lágyékom vonala viszont forróvá változik. Tudta jól, hogy ennyivel képes beindítani, és ahogy elnéztem, még benne is akadt energia, hogy az éjszakát elnyújtsuk.
-Bruja....-dünnyögöm orrom alatt. Ha a boszorkányok a középkorban arról voltak híresek, mint a fúriák, valóban okkal estem a csapdájába én is. A megbánás viszont valahol elmaradt és a következményekkel sem foglalkoztam igazán. Vöröslő ajkait figyelem és megnyalom szám szélét, felülnék és megízlelném övét, de az irányítás ezúttal az ő kezében van és nem sok esélyt hagy rá, hogy úgy cselekedjek, ahogy én akarok. A telefonálás és a rendelés rész nem igazán érdekel, csípője ritmusosan mozog enyémen, viszont ahogy bőre enyémhez ér, tudom jól, hogy máris érzi, milyen hatással is van rám. A hívogató forróság pedig... nehezen tudom megállni, hogy ne kapjam el derekát, és préseljem magam alá, újra. Az esti terveinknek lőttek. Az ő tervei viszont jobban tetszettek, mint az eredetik, amik enyémek voltak. Mert belőle sosem volt elég. Tekintete pedig... ha a szirének éneke formát ölthetne, egészen biztos, hogy az ő szeme felvenné a versenyt. És mivel itt nem Bogota és a törvényei uralkodtak, kapva kapott a lehetőségen, hogy a kis magányunk tökéletesen kihasználja. A csipke alól sejtelmesen előbukkanó, forró bőr és a kéj, ami szemében ül... Ujjaim égnek, ahogy a hasán összekötött apró, fekete masnit kioldom. A telefonba leegyezteti a rendelést, én szorgosan simítok végig derekán, combján, legérzékenyebb pontját kihagyva, majd formás fenekén.
-A gyakorlás a tudás atyja.-talán nem ez volt a helyes, de ahogy egyre lejjebb halad csókjaival, megszorítom a kezét, mikor derék tájékon újra érezni kezdem a kis boszorkány minden mozdulatának hatását.-Mire is készülsz te tulajdonképpen?-vonom fel szemöldököm, felnyögve, ahogy fogai egy másodpercre bőrömbe marnak. Alig egy óránk volt, ha a futár úgy érkezik, ahogy nagy általánosságban. Egy óra viszont rengeteg mindenre elég. Viszont ha így folytatja, Isten a tanúm, nem fog érdekelni, hogy a futár az ajtó előtt fogja-e hagyni azt a pizzát vagy sem. Mert az éhségem lassan egészen más irányba kezdett el összpontosulni.


Underworld

avatar
❖ age :
35

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Home sweet home - Bonita & Diego   Kedd Okt. 09, 2018 12:40 pm
18+


TO: Mi Amor

Szeretem érezni ujjbegyeim alatt bőrének melegét, magamba szívni az illatát, mely réginek tűnő emlékeket ébreszt bennem. Egyenesen Columbiából származó emlékeket. Mintha ezer éve lett volna, hogy eljöttünk onnan, pedig alig pár órája történt csupán. Nem tudnám értelmes, érthető szavakkal megmagyarázni, hogy mitől tartok ennyire, hogy miért ébreszt bennem nyomasztó kételyeket Chicago. Mint amikor rossz előérzeted van, és csak arra vársz, hogy mikor üt be a krach, mert azt viszont nagyon is jól érzed a zsigereid legmélyén, hogy valami történni fog. Nem tudom, hogy miért érzek így, nem tudom, hogy mik ezek a gondolatok, hogy honnan jönnek és miért ostromolják az agyamat azóta mióta megvette a beszállókártyákat amiből egyet néhány hete valamelyik álmos, füllesztő reggelen a párnámon hagyott. Jóízű kacagásom harsányan csapódik vissza a virágos tapétával borított falakról. Szemeimben huncut játékot játszanak a meg-megcsillanó fények, ahogy az arcát nézem, azt a gyanús, piszkosul dögös félmosolyt borostás arcán amivel méreget. Öntelt, pofátlan, magabiztos félmosoly ez, amivel bármire rá tud venni. Mindig pontosan tudja, hogy mit akar, általában nem hoz meggondolatlan, elhamarkodott döntéseket. Azt hiszem valahol mindig is csodáltam ezért, csodáltam a kitartásáért, azért, mert képes volt megfelelni az apja akaratának, és mert képes volt úgy forgatni a lapokat, hogy ezt a megfelelést a saját előnyére tudja fordítani. Hiszen a Lebuj a kezdetektől fogva egy jól működő, összekovácsolt egységet alkotott, és ha belegondolok, nem csak nekünk, Pillangóknak az anyagi biztonsága függött a helytől. Hozzánk hasonlóan Diego és a bátya is nyugodtabban hajtotta éjszaka álomra a fejét, hiszen az üzlet fellendült, a gépezetben pedig nem volt hiba addig a bizonyos éjszakáig, de ezt a siker sztorit már ismerjük ugyebár... Elgondolkodva merengek a szavain, arcának vonásait fürkészem mintha csak valami megoldatlan rejtvényt próbálnék megfejteni. Vágyakozó sóhajjal simítok végig arcélén. Nem akarok többet beleképzelni a hallottakba, de mind a ketten tudjuk, hogy mit rejtenek a szavak. Nincs szükség rá, hogy a vágyainknak, az érzéseinknek hangot adjunk.
-Nem fog tudni olyan könnyedén levakarni Senor! Olyan vagyok, mint a piócák. Különben is elvárom, hogy ha már elrángatott a világ másik felére, akkor gondoskodjon a jólétemről és vezessen be a szeles Chicago rejtelmeibe. - Duruzsolom pajkosan valahol a füle mellett ahogy a csípőjét bitorolva ráhajolok. A szándék persze megvolt benne, sőt mi több, nagyon is értékelem, hogy már az első esténken egy romantikus, gyertyafényes vacsorával próbált meg ledönteni a lábamról valami drága, sznob étteremben, de úgy gondolom, hogy erre bőven lesz még alkalmunk a későbbiek folyamán. Kellőképpen kifárasztott az utazás ahhoz, hogy ne vágyjak ma puccos étterembe ahol még az alapvető etikai normáknak is meg kell felelni. Azt hiszem, hogy Ő és a pizza elég lesz, hogy csillapítsák az étvágyamat. Ki ezt, ki azt.
Ahogyan megrezzen alattam, úgy az én gerincemet is végigszántja az a bizsergető, huncut érzés ami teljesen lázba hoz, és aminek nem tudok gátat szabni amikor ilyen pőrén, ennyire kívánatosan itt fekszik mellettem azzal a mosollyal a képén. Kár lenne veszni hagyni ezt a lehetőséget, és ha jól látom, Ő is hasonló állásponton van. Alsóajkamra harapok ahogy végigkövetem kezének mozdulatait amivel kioldja a köntösömet, hogy meztelen testemen simíthasson végig. Behunyt szemekkel, megadóan hátraejtem a fejem, a nyelvemre marva szisszenek fel, ahogy ujjbegyei cirógatóan végigperzselik a bőrömet. Halk nyögése, elismerő morgása hallatán belemosolygok hasának bőrébe, ajkaimmal bizsergetően simítom, becézgetem a bőrét. Szeretem érezni az illatát, és az ízét a számban.
-Ne türelmetlenkedj Mi Amor! - Duruzsolom. A testemet lávaként önti el a forróság ahogy perzselő ujjai szorosabban kulcsolják a kezemet. Amit érzek, olyan erővel billent ki az egyensúlyomból, mellyel eddig az épelméjűség határán billegtem -kevesebb, mint több sikerrel-, hogy már nem bírom türtőztetni magam. Mellette sose voltam erre képes! Olyan erővel vonz magához már a kezdetektől fogva amilyet korábban soha sem tapasztaltam. Szinte megrémiszt. Mintha valami idegen, földöntúli erő lenne. Egy percig sem gondoltam komolyan, hogy elengedem egyedül Chicagoba. Kezeibe kapaszkodva csúszom feljebb, egyenesedem ki, hogy aztán magamba fogadhassam. Elönt a forróság, a vágy amit érzek, olyan erővel dönt hanyatt, hogy néhány másodpercig elfelejtek levegőt venni.
-Istenem... - Sóhajtom bele elnyújtva a szoba csendjébe és kezeit a feje fölét feszítve ráhajolok ajkaira, nyelvemmel az övét keresem. Lassan mozgok rajta, hogy minél tovább elnyújthassam a pillanatot, hogy kiélvezhessem minden egyes centiméterét amivel egyre mélyebbre hatol, ahogy teljesen kitölt. Nem vagyok képes szabadulni ettől az érzéstől ahogyan Tőle sem. Magához láncolt, birtokol, kénye-kedve szerint rángathat, mint egy bábút és én örömmel hódolok az akaratának.

Townspeople

avatar
❖ age :
29
♡ :




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Home sweet home - Bonita & Diego   Kedd Okt. 09, 2018 3:31 pm
16-18




Home sweet home


Ha tökéletes nőre vágytam volna, elfogadtam volna a fölajánlott érdekházasságot, de inkább a reverendát választottam. Aztán őt. Most mindkettő enyém volt, mindkettőnek hazudtam, de a lelkiismeretem nem volt olyan heves, hogy különösebb figyelmet fordítsak rá. Ellenben a hátát érintve a szárnyak úgy hozzák az égett hús szagát orromba, mintha most is ott lennék mellette a mentőkre várva. Aztán a kórház fertőtlenítő szaga. Sokan nem élték túl, őt mégis ez emelte ki még jobban a többiek közül. Nem érthette, kérdezett, de mindig ködös válasszal szolgáltam.
Az előzetes terveim között vacsora és közös program szerepelt. Az ő tervei máshogy alakultak, sokkal édesebben és forróbban. De ettől még amit a fejembe vettem, nem felejtettem.
Illett Chicago városába. Bár nem hitte el és a Lebuj előtt sosem tette ki a lábát az országból, ideje volt váltani. A repjegyet anélkül hagytam párnámon, hogy bármit hozzáfűztem volna. Abban a pillanatban még ő az igazak álmát aludta a párnáján, amit egyre többször sajátított ki. Persze az elővigyázatosság kedvéért sosem húztam el a függönyöket és hagytam, hogy bárki megláthassa. Nem gondoltam, hogy pár külön töltött nap után máshogy gondolja, mert nem volt oka maradni. A bátyám nem volt lelkiismeretes, hozzám képest legalábbis nem volt az a valaki, aki az üzlet elé helyezne bármi mást. A Lebuj leégése után sem változott semmi, a saját bűntudatom pedig nem érthette. Sosem mondtam, hogy nem csak a bűntudatom köt Bonitához. És ez így jó is volt. Elég, ha az ember a saját gyenge pontjairól tud, másnak viszont ezekhez nem ad hozzáférést.
-Ne feszítsd túl a húrt!-figyelmeztetem komoly hangon, de testem máris reagál közelségére. Máris benne akarok lenni, elmerülni a gyönyörben vele együtt, érezni napbarnított bőrének illatát. Beharapja ajkait, ujjaim szorgosan mérik fel a köpeny kioldásának hosszadalmas folyamatát. Pár másodperc és kibújtatom a felesleges anyagdarabból. Ujjaim végigsiklanak formás idomain, oldalán, majd derekán, ahol megállapodnak és végigmérem, mint éhes oroszlán a zsákmányát. Minden rezdülését ismertem, testének minden pontját imádtam már.
-Sosem tennék olyat.-hazudtolom meg saját magam, hisz ő is tudta, hogy dehogy nem tennék ilyet. Egyike volt ez a rossz jellemvonásaimnak. Egy ideig bírtam, aztán eleresztettem a pórázt. De ezt a mostanit szívesen adtam kezébe, hogy úgy kínozzon, ahogy kedve tartja.Csókjai végigkövetik izmaim, valahol derék tájban viszont visszafordul. Helyes. Nem erre vágytam, őt akartam most. Újra és még egyszer. És nem húzza az időt. Felkúszik hozzám, könnyedén magába fogadva, amitől torkomból elégedett nyögés tör fel. Le kell hűtenem az agyam, hogy csípőmmel ne ösztönözzem azonnal gyors mozgásra. Bár a csókot ő kezdeményezi, nyelve táncra kéri enyém, fejem megemelve csókolom mélyebben, birtoklóan.
-Megőrjítesz…-suttogom fülébe, kiszabadítva egyik kezem az édes bilincsből, melybe ujjai zárták, s csúsztatom ujjaim álla alá, végigsimítva arcélén, s az érintést apró csókok követik. Ennél többet sosem csikart ki belőlem, nem várt el, és ez kölcsönös volt. Pedig tényleg elvette az eszem, és pillanatok alatt semmit nem láttam, csak őt. Érinteni és érezni akartam. Hajába túrva húzom magamhoz újabb csókra, kiélvezve a perceket, belé fojtva az előtörni készülő sóhajokat. Kezem végül lejjebb siklik, ujjaim fenekébe markolnak, de egy mozdulatom sem sürgeti meg egyenletes, lassú és kínzó mozgását. Teste meg-meg rezdül, megfeszül körülöttem, a bennem élő éhes farkas egyre nehezebben tudja magát türtőztetni. Elvenném, megszerezném, amire vágyom, amit akarok, mégsem teszem. Hadd irányítson most ő, érezze a hatalmát felettem, ahogy a Lebujban is tette. Az emléktől megbizsereg gerincem és felnyögök, ahogy egyre közelebb érzem ritmusos mozgásának hála a beteljesülést. Most nem volt hallgatózó szomszédság, az ablakon keresztül beszűrődő zajok a városé voltak, nem kíváncsiskodó embereké.

Underworld

avatar
❖ age :
35

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Home sweet home - Bonita & Diego   Kedd Okt. 16, 2018 12:47 pm
+18


TO: Mi Amor

Mikor először voltunk együtt, próbáltam úgy tekinteni rá, mint egy egyszerű, átlagos ügyfélre, próbáltam nem többet beleképzelni az egészbe, mint egy nem túl szokványos főnök-alkalmazott kapcsolatra. Csak tesztel, ellenőrzi a minőséget, a munka morálomat, semmi több!
Aztán eltelt egy óra, egy nap, egy hét, és amikor éppen nem valaki mást szolgáltam, a Lebuj egyik ablakának sötétített üvegén bámultam ki, várva, hogy mikor jön újra, hogy mikor hív félre megint egy főnök-alkalmazott megbeszélésre. De nem jött, és ez a kínzóan édes várakozás teljesen felemésztett. Olyan voltam akárcsak egy űzött vad. Nem tudtam másra gondolni. Esténként az Ő mogyoróbarna meleg szemeit láttam magam előtt ahogy levetkőztet a tekintetével, ahogyan vágyakozóan végig mustrálnak íriszei minden apróbb, szinte jelentéktelen részletet meztelen bőrömön, még hetek elteltével is éreztem érdes ujjainak érintését, ahogy perszelő nyomot hagyott test szerte a bőrömön. Megőrjített a várakozás, már-már azt hittem, hogy soha nem látom viszont, hogy az egész tényleg csak egy teszt volt arra, hogy felmérjen, hogy a saját bőrén is megtapasztalja, hogy azt a teljesítményt nyújtom-e, mint amit megkövetel a Pillangóktól. Csak egy munkaeszköz voltam. Hosszú hosszú ideig, és már majdnem elhittem, hogy ez nem fog változni, amikor üzenetet küldött, és a lakására rendelt. Kiváltságosnak éreztem magam, azt hittem enyém a világ és történjék bármi, ameddig mellettem van, és ameddig én is kitartok mellette, mindent el fogok viselni. Pont úgy ahogy ő is aláveti magát az általam íródott játékszabályoknak, és kegyesen helytáll az alávetett fél szerepében.
Sóhajtva az utcai fények által megvilágított plafon felé emelem a tekintetem, szemeimet behunyom és jólesően belefeledkezem ujjának érintéseibe, ahogy milliméterről milliméterre ismét felfedezi testem minden egyes porcikáját. Mintha nem tette volna meg már számtalanszor. Mégis ugyanúgy elalélok tőle, ugyanúgy uralma alá vonja a testemet az az édes, jóleső, huncut bizsergés amit érzek, valahányszor rám néz, meghallom a hangját, vagy megérint. Nem tudom mit tettem volna, ha elszalasztom a lehetőséget -így is majdnem megtettem-, és Bogotában maradok. Talán sose bocsátottam volna meg magamnak, talán másnap az életemet is eladtam volna egy repülőjegyért ami Chicagoba szól. Menthetetlenül odáig vagyok érte, a rabja lettem, visszavonhatatlanul imádom, akarom Őt. Megmentette az életemet, hónapokig mindennap mellettem volt a kórházban. Ezek után hálátlan dolog lett volna a részemről, ha nem követem őt Chicagoba, mint valami hűséges korcs.
Ajkaim türelmesen, mégis vágyakozóan karistolják test szerte a bőrét, és amikor ismét megérzem buja játékom jótékony hatását a combomnak feszülni, nem bírok tovább uralkodni magamon, uralmam alá veszem csípőjét, kiélvezem ahogyan elmerül bennem. Szinte a sejtjeimig hatol az a forróság, mely elönti az egész testemet és bekebelez, én pedig nem vagyok rest behódolni neki.
-Köszönöm, hogy magaddal hoztál. - Lehelem elfúlóan. A levegő késként karistolja a hangszálaimat, hangom rekedten elcsuklik és reszketeg, vágytól dagadó sóhajjal áramlik át kicserepesedett ajkai közé, amikor ujjai hosszú, kócos hajzuhatagomba marnak, hogy még közelebb tudhasson magához.
Kezeimmel megtámaszkodom az ágytámláján, hátam kecses ívbe feszül, amikor kezei új felfedező útra indulnak, hogy végigjárják azt a kitaposott ösvényt, melyen annyiszor jártak már. Megborzongok ahogy fenekembe mar. Elválok ajkaitól, fogaimmal kínzóan cirógatni kezdem állát, markáns arcélét, hogy aztán célt érhessek a nyakán, melynek napbarnított bőrét úgy szívom ajkaim közé, mintha az utolsó légvételemre készülnék mielőtt a víz alá merülök.
Nem akarom elsietni, minden percet ki akarok élvezni belőle, minden porcikáját újra és újra meg akarom ízlelni, de a belülről feszítő vágynak nem bírok tovább parancsolni, és ahogy a hideg jólesően újra és újra megborzongatja felhevült testemet, úgy csípőm is fürgébbé válik, egyre többet akarok belőle, egyre mélyebben magamban akarom tudni, mígnem teljes valómat átadhatom az édes beteljesülésnek, engedve, hogy elfúló sikolyként távozzon belőlem, hogy visszaverődjön a falakról, majd elvesszen Chicago népes utcáin. Ez nem Bogota, itt nem kell tartani a kíváncsiskodó szomszédoktól, a családjától. Itt ketten vagyunk a világ ellen, és ez sokkalta izgalmasabb, jobb mintha egyedül kellene megküzdenem a hullámokkal.
-Gracias, Mi Amor! - Lehelem, szavaim halk kuncogásba fúlnak ahogy kimerülten a mellkasára borulok, hogy néhány percig még érezhessem őt.
-Remélem kellőképp megünnepeltük az új kezdetet. - Lehelem bizsergetően a fülére és mielőtt legördülnék róla, hogy erőtlenül felhörpintsem az utolsó kortyot az aranyló nedűből, ajkaim közé szorítom cimpájának puha bőrét.
-Istenem de elfáradtam. - Nyomok el egy ásítást, és felülve magamra húzom a köntösömet, hátraejtett fejjel beletúrok dús fürtjeimbe, hogy visszadőlhessek mellé, átölelve a mellkasát, hozzá közelebb eső lábammal körbefonva őt, arcommal beletemetkezve a nyakába, mélyen szívva magamba az illatát, megfeledkezve a pizzáról és minden másról. Nyugodtan alszom el, mert tudom, még reggel is itt lesz velem.

Townspeople

avatar
❖ age :
29
♡ :




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Home sweet home - Bonita & Diego   
Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down
 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Sweet Dreams cukrászda

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Chicago Guilty frpg :: Chicago :: Belváros :: Hotelek-
^
ˇ