HomeHome    CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Be careful making wishes in the dark
● We will be history and you will remember us for centuries ●
Belépés
Chicagoba!
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multikapcsoló
új arcokkal...





Szavak
tôled, tôlem.
Nem a neved számít,
csak az, hogy itt vagy...
Jelenleg 13 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 1 Bot

Aaron Posey, Jonah Serpen, Kendra Gray, Leslie J. Brown, Natalie York


A legtöbb felhasználó (41 fő) Szomb. Jún. 02, 2018 7:34 pm-kor volt itt.
Válaszd meg a nézôpontodat,
és megváltozik a valóság.
Kristen Serpen
írta: Jonah Serpen
Today at 1:20 pm

It's a party time! | Lemon & Lippa
írta: Lemon Fitzgerald
Today at 12:44 pm

Eve & Nathan┃Almost Kiss
írta: Éovyn Harsh
Yesterday at 9:31 pm

Shantelle és Natalie
írta: Natalie York
Yesterday at 5:43 pm

Elkészültem!
írta: Noah Parker
Yesterday at 4:28 pm

Have a good time? - Aston/Natalie
írta: Natalie York
Yesterday at 3:11 pm

when i wake i am afraid, somebody else might take my place
írta: Jonah Serpen
Yesterday at 2:45 pm

Kendra & Aston
írta: Aston Miles
Yesterday at 1:59 pm

Aston & Aurora
írta: Aston Miles
Yesterday at 1:56 pm

Avatarfoglaló
írta: Loreley Fairy
Yesterday at 12:05 pm

Matt & Ezra - casting
írta: Matthew McKnight
Yesterday at 11:10 am

My Beautiful Sister
írta: Mads Stendhal
Yesterday at 10:37 am

Justin & Sky| fckin' Perfect
írta: Skyler Artmenson
Yesterday at 10:15 am

Loreley Fairy
írta: Eris Fairy
Yesterday at 10:14 am

Kapcsolatkeresô
írta: Leslie J. Brown
Pént. Szept. 21, 2018 9:58 pm

Kék kapu
egyenesen a face-re.

Share | 
 

 Finish me!

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Finish me!    Szomb. Szept. 08, 2018 6:51 pm
Képtelen képtelenség, a koncentráció teljes hiánya. Mondják, bunkó vagyok mostanában, de ez a lemeztelenített szó egyáltalán nem fedi le azt, amilyen vagyok. Mit vársz világ? Az öcsémről még mindig semmi hírem, jöhet nekem az összes rendőr ezzel meg azzal, de nem találnak semmit. Elengedték, elfogadták a tényt, hogy nem fog előkerülni és különben is mit hiszek azok után, hogy kikkel lógott együtt? Én naiv. Szerintük. Szerintem pedig él, folyton suttog bennem egy hang, hogy életben van az öcsém csak meg kell találnom. És ha nem megy törvényes úton, nyomozókkal akkor majd megy másikon. Szerencsére kerültem már kapcsolatba érdekes esetekkel. És van az a pénz, van az a szivesség, ami előre lendítheti a gépezetet, dobhat nekem egy darabkát a térképből. Apa nem helyeselné, hangosan főleg nem. Ő mondogatta, hogy mindennek ára van és néha olyan döntéseket kell meghoznunk, amelyektől talán nem szívesen nézünk majd másnap tükörbe, de meg kell tennünk.
Leveszem a tekintetem a kollégámról. Végeláthatatlanul unalmas mindaz, amiről beszél, szavai legalább olyan szürkén porladnak szét, mint amilyen szürkén unalmas személyiséggel van felvértezve. Magassarkúba bújtatott lábaimat keresztbe teszem, a szoknya súrlódásából eredő figyelmeztető fájdalom el is tereli minden gondolatomat az Andersen-ügyről. Nem vagyok befejezve, így is röpke négy órát vettem el a különös tekintető művész úr idejéből és vele együtt a sajátomból is, de ezek a kis rituálék az egyetlenek, amik kibillentenek az örökké villogó elmém képgyártó világából. Amíg ott vagyok, nem gondolok MJ-re, nem gondolok arra, hogy megint üres lakásba kell hazamennem, nem gondolok arra, hogy nem fog megcsörrenni a telefonom ismét. De lesz egy szar negyed órája a velem beszélő nyomozónak. Minek megy ilyen pályára ha nincs türelme? Baromság.
Ujjam a kijelzőre simítom, keresve a névjegyeket. Ha fel kellene idéznem a pár nappal ezelőtti találkozásomat a morcos pasassal két kulcsszót tudnék kiemelni: Telefonálj időpontért. Nem számoltam, de egy párszor biztosan elhangzott. Csalafinta, aljas mosollyal indítom a hívást, de rögtön ki is nyomom. Bizonyíték, Mr. Novikow, hogy én próbáltalak elérni, de te aljasul nem vetted fel nekem. Szörnyű és nehéz, nemde? Meglátogatlak és befejezel. Lélegzeted ismét visszaverődik majd a bőrömről, a pillanatnyi düh fellobbanásától sötétlő szemeid az arcomra fognak szegeződni. Ismét feszítek a húron, mert nincs más választásom. Túráztatsz, nem beszélsz, nem tudok rólad semmit.
A megbeszélés végével összecsapom az előttem fekvő mappát is és egyszerűen az íróasztalomon hagyom. Idióta ez a Szürke, azt hiszi, hogy ő az egyetlen aki szokott olvasni. Mi, többiek pedig mind a fekete piacon szereztük a diplomát. Tudom mi áll benne, tudom, mi a vád, azt is tudom, hogy minden pontja igaz, de nem lennék jó abban amit csinálok, ha nem tudnék mindent a visszájára fordítani. Így hát, kopogó és határozott léptekkel hagyom el az épületet, szállok be a kocsiba, hogy meglepjem a tetoválómat.
Gyanítom nem látott még a teljesen konzervatív kosztüm - blúz összeállításban, de nem számít. Ezt elnézve lehetnék tanár, titkárnő és még legalább ezer más is. Nem vesződöm a boldog köszöngetéssel de ajkaimon mosoly játszik amikor benyitok. A suttyók mosolya, a vásott kölyköké akik tudják, hogy már megint rosszat csináltak.
- Nem tudtalak elérni telefonon. - támaszkodom meg az egyik asztalnál, tekintetemmel az övét keresve - Jöttem lábon. Szeretném ha befejeznél. - biggyesztem bele az óhajtást, amit ha nagyon sarkosan és hunyorogva nézünk meg, betudható kérésnek is. - Ráérek. - ha netán nemet készülne mondani - És ha hagyod, akkor elfoglalom magam itt. - nézek körbe, felvillanó mosollyal pedig újra rá. Ismét a vásott kölyöknek hihet, de valójában őt nézném. Ahogy alkot, belemélyed, dolgozik. Szánalmas, hogy már-már féltékenységet éreznék míg más bőrét ékesítené. A delikvens neme mindegy, ez másból fakad és undorítóan ösztönös.
- Szóval? - le is ülök, ha mondja akkor majd felállok és engedelmesen fekszem fel elé, addig a zárt testtartás védelméből futtatom tekintetem végig rajta. Lehetne melegebb, lehetne atlétában. Anélkül is. De csak nézném. Mindig csak nézem. És tudom, hogy tudja. Épp ettől érdekes. Lebiggyesztem alsó ajkam, válok megint valaki mássá. - Kérlek? - bár finomhangolt a kérdő hangsúly. Tudlak kérni, meg is teszem ha igényled. De fejezz be. Meg kell tenned. Hozzám kell érned és igent kell mondanod.
Justice

avatar
♡ :

❖ age :
29

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Finish me!    Szomb. Szept. 08, 2018 7:16 pm
Shantelle & Demetri

   

A tervem az volt mára, hogy hamar ellépek. Nem vállaltam sok mindenkit, mert valahogy mostanában máshol járnak a gondolataim. Minden holmimat elpakoltam, felvérteztem magamat, hogy benézzek valamelyik étterembe vagy esetleg a pubba, ám jött egy értesítés, mely marasztalt. Egyszerű üzenet volt. A szöszi elindult, de nem haza, hanem ide. Ez pedig még érdekes pillanatokat is hozhat a mai napra. Nem kell sokat várnom, ám míg vendégem megérkezik lefoglalom magam azzal, hogy a gépet püfölöm néhány engedély és szállítólevél végett.
- Főnök Téged keresnek – kiabál hátra nekem Sofia. Ellököm magamat az asztaltól és komótos léptekkel vándorlok az előtérbe. Vállamat hanyagul neki vetem az ajtófélfának és tetőtől talpig mérem végig a szőkeséget. Karjaimat összefonom a mellkasom előtt. Nem tudom mire vélni a kicsike érkezését, de van egy olyan sanda gyanúm, hogy elég hamar kiböki, hiszen máris szólásra nyílik a szája.
A telefonomra pillantok, melyen semmi jelzés nincs afelől, hogy keresett volna. A szemem felszökken, arcomra mogorva mosoly ül ki. Hát persze. A kicsike gondol egyet és azt hiszi, hogy zsinóron rángatva, magához édesgethet. Édes játék ez. Imádom érinteni a puha bőrét és sóhajai eléggé felcsigáznak, akárhányszor belevájok húsába a tűvel. Ám mindez eltörpül amellett, hogy ugráltatni akar. – Aha – ellököm magamt, majd teszek felé egy lépést. Alapjáraton nem vagyok egy boldogságot sugárzó ember, s mikor az én időmmel más kezd el gazdálkodni, azt kifejezetten utálom. Igen, még akkor is, ha egy dugni való, szösziről van szó, a ki éppen itt ácsorog előttem.. Mert hiába a bájos pofa, annál azért több kell, hogy a terveimet csak úgy eldobjam.
– Én is sok mindent szeretnék Shantelle, mégsem válik minden valóra – dörmögöm neki mély baritonon, majd még egy lépést teszek felé. – Holnapig itt fogsz üldögélni? - nevetek fel halkan. Imádnám, ha reggel még ugyanebben a szettben itt várakozna, de aligha hiszem, hogy tényleg megtenné. Hiszen nő. Azoknak meg nincsen elég akarata, körülbelül semmihez.
– Felőlem ücsöröghetsz ott ameddig akarsz, de nem fogok neki állni – követem tekintetemmel a mozdulatait. Csípőjének ringása ebben a szettben talán még babonázóbb, mint máskor. Az illatfelhő, melyet húz maga után beissza magát orromba, s egy mélyről jövő sóhajt szakad ki belőlem.
– Két hét múlvára van időpont – testtartásom nem változik. – Vagy beszélsz Sofiával, ő lehet előbb is fogad – bánom is én. Jó lesz, ha már megtanulja a kicsike, hogy nem az Ő kénye kedve szerint mennek az én perceim, hiába fizet. Rohadtul megélek az ő kevéske pénze nélkül is, így ha ilyesmivel kezdene el valaha is fenyegetni, azt hiszem pofátlanul képen nevetném.
– Ismered a járást – fejemmel az ajtó irányába bökök, majd elindulok vissza hátra. Megcsinálom, ezer százalék, hogy nem fogom átengedni másnak, csupán kíváncsi vagyok rá, hogy meddig képes elmenni. Hogy tényleg vágyik-e arra, hogy én érjek hozzá vagy kurva mindegy számára, hogy ki alkot rajta.. Ha így van, hát csalódnék és veszettül idegbeteg lennék. De legalább tudnám, hogy a kis játékunk, melyet én minden egyes alkalommal egyre felajzottabban élvezek, csak az én világomban létezik. Kár lenne érte.

   


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Finish me!    Szomb. Szept. 08, 2018 9:14 pm
Ügyvéd vagyok, az emberek általában az én pénzzel jelzett időbeosztásomhoz igazodnak ha akarnak valamit. Persze van az az összeg, amikor a fene mód fontos ténykedéseimet képes vagyok félbe szakítani valaki kedvéért, hisz halogatásból nem épülhet fel védelem, a perekig pedig sok esetben el sem jutunk, pedig számomra egy különös élvezeti faktorral bírnak. Nem, azt hiszem ezért szarok én mások idejére. Hisz ha én tudok csinálni magamnak, akkor más is tud, nemde? Klisé, tömegesen, hogy az idő pénz, de tényleg így van. Mogorva művész úrnak is fizetek az idejéért. Persze a jelenlétében nem asszociálnám bele egyikünket sem a kurvákhoz hasonlított kérdéskörbe, miszerint pénzért vesszük egymás idejét. Illetőleg csak én az övét. De akkor is teszem. Töltse hát velem. A kétkedést látom átsuhanni rajta. Persze, nem csörgött ki a telefonja. Szándékos. Akkor könnyedén, egy gombocska lenyomásával eltüntethetne a világából, nem hallva hangomat tovább. Itt nem tud olyan könnyedén kizárni. Nem, hisz érzem az illatát is, ha túl közel jön, a testéből kicsapó hívogató meleget is. Eteti vágyódó fantáziámat, mely képes kettőnket illetően túlontúl messzire elkalandozni. Megnedvesítem ajkamat, figyelem a ruganyos lépteket. Megrezzen a szempillám. Igen, nem okoznék neki komoly megerőltetést. Oldalra billentem a fejem. Hát még én mennyi mindent szeretnék...ha tudnád, ha csak a negyedét éreznéd annak amit én, mikor kesztyűben hozzám érsz...
- Pedig adott a hely, adottak a szereplők, az eszközök, egyszóval minden. - pimasz szemétláda vagyok, akaratos és nagyon ragaszkodom ahhoz, ha én akarok valamit. És a tetoválásom befejezését akarom. Most. Vagy pár órán belül. Felvont szemöldökkel vizslatom őt, hogy lép, mit mond, mit tesz.
- Ha kell, akkor igen. - enyhült mosoly, hisz nem rögtön mond nemet, csak eltolja az elkerülhetetlent. Azt, amit mindketten tudunk, hogy előbb vagy utóbb be fog következni. - Bár nem örülnék neki. - teszem mellé, hisz muszáj. Kell, hogy tudja. Akkor is, ha nem érdekli.
Mozdulok, mintha egy különös táncot járnánk mi ketten. Mintha félnék attól, hogy közelebb jön de én magam akarok hozzá közelebb menni, kezdeményező félként. Mégsem teszem meg, nem zárom kettőnk között a távolságot. Nem akarom közelről érezni a melegét, illatát, a kisugárzását. Lusta mosollyal mérem végig. - Két hét? Túl sok. - ingatom a fejem, az lehetetlen. Nem várok ennyit, mert nem várhatok. Két hét múlva messzire sodorhatnak sorsok, életek és munkák. És az öcsém. Be kell fejeznie. Esedezem. Ugyan csak belülről. - Nem hozzá járok. Az én testem a te munkád. - ehhez viszont ragaszkodom. Mintha be kellene érnem kevesebbel. Mattel Barbie helyett a piacos? Nem. Felállok. Ismerem a járást? Ó nagyon is jól ismerem. És ha az a típus lennék, aki minden parancsot vakon teljesít ami eljut a fejébe, akkor most felállnék és kisétálnék az ajtón. Szó nélkül, akár valami megtört lelkű kutya, aki többé már nem szükséges imádottjai életében. Nem, kedves Mr. Novikov! Engem nem baszol csak úgy utcára! Az itthagyásért egyenesen touché Mr. Felállok hát és a nőhöz sétálok, hogy akkor írjon be két hét múlvára. Nem mintha terveznék megjelenni, hisz nem így működik az életem. És noha megkapom a figyelmeztetést, hogy ne zaklassam a főnökét, egy intéssel el is engedem a fülem mellett. Belépek hátra, ahová talán nem is lehetne, a csend pedig a nyakam köré tekeredik.
- Akkor tehát találkozunk két hét múlva...is. - biggyesztem hozzá, nem fogok elmenni - Félbehagynád a munkádat? Csalódás. Nem tűnt még fel az első alkalom óta, hogy nem olyan vagyok mint valami hópehely, amit kihessegetsz az ajtón ha zavar? - elragadnak az indulataim, hirtelen tudok nagyon megharagudni. - Ha azt akarod, hogy elmenjek, akkor azt mondd. Ne utalj rá, hanem mondd ki. - esek belül kétségbe. Szükségem van rá. Szükségem van a berregő, színező fájdalomra amit ad, a steril érintésre amivel felizgat, a sötétlő tekintetére amely minduntalan perverz ösvényekre vezet magamban. Nem, nem fogok elmenni amíg nem rak ki. És ezt most tudatosítom is. - Vagy, ki is tehetsz. - nézek rá egyenesen, hidegen felcsillanó tekintettel. Hisz ha kitesz, az végérvényességbe torkollik. Megtámaszkodom a falnál, megigazítva bőrömön a combfix elmozdulni látszó vékony anyagát. - Ezzel akarsz büntetni? - hangzik a nagyon is nyilvánvaló kérdés. - De baszd meg ha így van.
Justice

avatar
♡ :

❖ age :
29

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Finish me!    Vas. Szept. 09, 2018 10:10 am
Shantelle & Demetri

   

Sok bizony az a kettő, de éppen elegendő volt ahhoz ez a szám, hogy felpiszkáljam a kis aranyost. Aranyos? Ez a nő e gy démoni lelket dédelget odabent, amely csak arra vágyik, hogy kitörjön belőle. Ami azt illeti engem is eléggé izgat, hogy vajon miféle erő lakozik benne. Mert én már elképzeltem valamit. Sokszor láttam magam előtt, hogy a tű hatására arca hogyan változik, s be kell vallanom, hogy nem egyszer izgatott fel túlságosan is a látvány..
Hátra hagyom, hogy tudjam igazán akarja-e azt a tetoválást. Kíváncsi vagyok arra, hogy megalázkodik-e vagy átmegy egy hisztérikába. Mindkét opcióval kiábrándulást hoz magával, ám az a nem mindegy, hogy mekkora dózisban. Számomra ez a nő olyan, mint… Nem is tudom megfogalmazni. Csak rá kell nézni. Erőt és kitartást sugároz, ugyanakkor van benne egy aprócska rész, mely képes lenne egyetlen szótól darabokra törni.. Tudom. Hiába rejtegeti, hiába játssza nekem itt minden alkalommal a nagyszájú libát, a megfigyelések nem hazudnak..
Helyet foglalok a gép előtt, újfent belevetném magamat az adminisztrációba, amit másra nem bíznék, mikor érzékelem, hogy közeledik. Arcomra kiül egy elégedett vigyor, hiszen ezt vártam, ezt akartam. Lessen be az oroszlánbarlangjába, kóstoljon kicsit bele abba, hogy mire vagyok képes, s lássuk, hogy mire is vágyik. Rám vagy arra baszott tetoválásra, amit bárki mástól is megkaphatna? Igaz, hogy le is vágnám a kezét annak, aki hozzáér, mert kényes vagyok ezen a téren.. De azért érdekelne, hogy lenne-e mersze máshoz menni.
– Azt mondtam, hogy két hét múlva megcsinálom – sóhajtok. Értetlen. A lelkemre vagy ki tudja, mimre akar ezzel a szentbeszéddel hatni, ám csak azt éri el, hogy egyre feszültebb legyek. Mégis rezzenéstelen arccal fogadom, ahogy az indulatai elragadják. Idegesít, de kifejezetten tetszik is a dolog. Szeretem, ha egy nő nem egyből alázkodik meg az akaratomnak, viszont azt is kifejezetten élvezem, ha nem lép át egy bizonyos határt. Ő pedig, arra az útra kezd el lépkedni, melynek a végén sírás lesz. És nem, nem az én arcomat fogják a sós könnyek áztatni, hanem az övét.
– Azt akarom, hogy elmenj Sikítva, alattam, a nevemet ordítva és tested minden porcikája remegjen. Arcomra egy önelégült mosoly ül ki. Ó, hogyne akarnám, hogy elmenjen.. Csak nem éppen abban a formában, amelyre Ő most utalt.
– Nem foglak kitenni, mert a végén valami mondvacsinált okkal elkezdenél fenyegetni egy perrel vagy valamivel –női logika ezt diktálja. Ezek mindenre képesek azért, hogy megkapják, amit akarnak. A szöszi pedig fájdalmat akar, ami feltölti, amitől elégedett lesz. Ó édesem, adnék én neked olyat, hogy azért járnál vissza, hogy újra és újra megtapasztald, nem pedig a tetoválásokért..
Nyelek egy nagyot, ahogy végig nézem a mozdulatot. Lennék a combfix helyében, sőt az egész ruha helyett odasimulnék a testéhez, hogy kiélvezzem bőrének melegét, s magamba szívjam nőies illatát. Már a legelső találkozásunkkor eldöntöttem, hogy ezt a nőt megkaparintom magamnak, az csak hab volt a tortán, mikor ráeszméltem, hogy mi a foglalkozása. Tökéletes. Éppen egy olyan személyre van szükségem, mint Ő. Ha meg még extrákkal is szolgál, annál jobb.
– Örülnék, ha a moderálnád kicsit magadat – morranok rá. Vannak olyan helyzetek, m ikor nem értékelem, ha egy nő száján csúnya szavak szaladnak ki a nagyvilágba. Ez egy olyan szituáció, mert elvárom, hogyha én szépen szólok hozzá, akkor megadja nekem ugyanezt. Ellenkező esetben, én sem állok jót magamért.
– Ez nem büntetés cicám, hanem igazságosság – emelkedek fel végül aszékből és fölé tornyosulok. Nem vagyok kistermet, s teszek is azért, hogy ez így maradjon. Szeretem, ha felnéznek rám, főleg ha ilyen szopós kis szájjal rendelkező pipik teszik ezt.
– Beriszálod ide a formás kis hátsódat, megrebegteted a kinyalt szempilláidat é s azt hiszed, hogy a térdeid elé heveredve, könyörögni fogok azért, hogy dolgozhassak rajtad – szépen lassan vezetem le a dolgot. Nyilván amolyan Demes, nyers stílusban, ami ha bántja, hát sajnálom. De, ha véletlenül nem kezd el hisztérikusan picsogni és a szárnyaival csapkodni, még esélye is lehet rá, hogy felteszem a székre és megcsinálom… Khm. –Értem én, a tárgyalóteremben te dirigálsz és biztosan nincsen ott olyan férfi, aki ne nyaldosná a lábaid nyomát is.. De ez az én üzletem – lepillantok rá. Beszédem alatt kihúzom magamat, érezze azt egy kicsit, hogy most más terepen van.


   


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Finish me!    Vas. Szept. 09, 2018 11:44 am
Szinte hitetlenkedve szívom magamba az információkat. Két hét. 14 nap. Kurva hosszú idő, az én várakozási központomnak pedig főleg. Dühít ha valami nem úgy történik, ahogy én azt eltervezem. Az életem minden területét, szegmensét úgy alakítom, hogy elég mozgásterem legyen ha bármi beékelődik. Pont ezért, nem vagyok notórius tervező, lévén úgyis minden felborulhat akár 3 perc alatt is. Elég hozzá egy ilyen tartalmú mondat. Tervezzem előre a 14. napomat, hogy ideérjek, ne jöjjön közbe semmi és ne szaladjak bele újra a stoptáblájába. Kígyóként tekereg végig rajtam az ideg, belül esedezem, nem teheti. Így nem tehet az utcára. Hosszú idő, túlságosan hosszú. Szükségem van rá...beharapom alsó ajkam, vívódom folyamatosan, megkötözve, vergődve s ő, aki a megoldást birtokolja, éppen lepattint. Ilyennincsbasszameg.. Tehetetlen sóhajjal szakad ki belőlem a haragom. Fél hónap.
- Be is vagyok írva. - sommázom, túl soká van, jelenleg nem érdekel, hisz addig meghalhatok egy fejemre eső virágcseréptől is. Ujjaimat a falra fektetem a hátam mögött, a hidege segít némileg, hogy ne akarjak már felrobbanni. Nincs jogom hozzá, ő nem az én személyes használatomra él és létezik. Nem is várhatnám el, hogy ugorjon ha megjelenek. Minden nemmel kezdődő mondat értékével tisztában vagyok, mégis képtelen vagyok elfogadni. "Azt akarom, hogy elmenj." Ez a négy szó körülöttem, bennem kezd keringeni. Kifújom a levegőt. Pláne azt az egomán vigyort meglátva. Baszd meg drágám. Mégsem mondok rá semmit. Egyelőre nem. A hisztis, sértődött elvonulás nem az én platformom. Szép is lenne ha mindenhonnan lelépnék mert nem kívánatos a jelenlétem.
- Túl sok időbe telne kifuttatni egy ilyet, mellesleg odalenne a hírnevem. - pöckölök le egy nemlétező szöszt a szoknyámról. Mit gondol rólam, hogy kicsinyes is vagyok? Elmosolyodom, mert tudnék az lenni, élvezettel is csinálnám, de a szakmai oldalt nem bolygatom meg ilyenekkel. - Hamarabb feltételezhetnéd, hogy betöröm a kirakatot, de nem adok ilyen felületet. - újabb mosoly, enyhébb hangnem. Van saját eszköztáram is, nekem se hiányzik, hogy valaki feljelentsen és beszámíthatatlan hisztérikának bélyegezzenek meg. Ugyan kérem..mégis kiszalad a baszd meg. Ó, van az úgy amikor a jólnevelt énem elbújik a sarokba és hagyja kibontakozni a másikat. A válasz hangsúlya azonban végigszalad rajtam, cirógatva a lelkem. Felcsillan a szemem, éhesen, vágyva.
- Igenis.. - engedelmes hang, engedelmes arc a pillanatban. Őt húzom vele, netán magamat kényszerítem, de lehet, hogy csupán egy ösztön az egész és semmi más. Nem engedem nyeregbe, de keresem a határait. Mindenkivel ezt csinálom, csak valakinél nem érdekel a végkimenetel. Vadászott vadász tekintetével figyelem ahogy mozdul, most kellene kilépnem előle, hogy ne jöjjön túl közel. Nem szabad, ahogy hozzáérnem sem szabad. Karnyújtásnyi távnál mégis olyan erős a kényszer, hogy minden izmom megrándul a visszafogottságtól. Felnézek rá, belecsavarodom az illatába.
- A többiekkel szemben? - lehelem halkan a kérdést, mert gyanítom nem csak én járok ide, mégis a tudat is felbasz, hogy hátrébb tesz a sorban. Erre nem is óhajtok magyarázatot keresni. Így van és kész. Ne mellőzzön. Ne fosszon meg magától egy fél hónapra. Csak..ne. Felvont szemöldökkel hallgatom a roppant túlzással dolgozó jellemzésemet. Igazából egyáltalán nem szeretném, hogy ilyet csináljon. Nem lenne érdekes, de meglenne a maga szépsége ha elém térdelne. Félrepillantok, menekülési idő kell, de a mosoly megjelenik. - Érdekes jelenet lenne, Mr. Novikow annyi szent. De nem kértem tőled soha ilyesmit, nem is vártam. - ezt azért hozzáteszem - Mindig ugyanaz a kérés nem? - nézek fel rá újra - Csinálj meg, vagy fejezz be. Nincs benne semmi meglepetés. - fájóan hatol belém, hogy simán végighúzhatnám rajta a tenyerem, zongorázva bordái mentén. Kevés lenne, mert nem a bőre, mégis újszerű és zsibbasztóan izgató élmény lenne..de nem szabad. Megnyalom az ajkam, pörgetem a gondolatot. Legyen hát így.
- Akkor kössünk alkut? - kérdezem óvatosan - Ha befejezel, felemelem ezentúl a telefont. Időben. És nem állítok be engedély nélkül. - nem én lennék ha nem nyomnám bele ezt, hogy majd csak holnaptól lép ez érvénybe, hisz ma már itt vagyok. Beleállok az aurájába, ujjaimat a csuklójára fonom, felhúzom a szoknyát, tenyerét rányomom a lefóliázott felületre. Gyorsabban nyelem a levegőt, iszonyatosan meleg a keze, érezheti, ahogy megrándul az izom a lábamban. - Ez nem maradhat így, jelenésem van egy erősen alulöltözést kívánó helyen. - erős most az élmény, le kell hunynom a szemem, hogy ki ne szaladjon a kérése annak, hogy önállósítsa a kezét. Rekedt hangon köhintek. - Áll az alku? - dőlök neki a falnak, ékelve közénk némi távolságot és a kezét is elengedem.
Justice

avatar
♡ :

❖ age :
29

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Finish me!    Vas. Szept. 09, 2018 12:41 pm
Shantelle & Demetri

   

Csinálj meg. Visszhangzik a fejemben, s arcizmaim megrándulnak. Ha tudná.. Ha csak sejtené, hogy az elmúlt időszakban hányszor… Mert minden egyes találkozásunk alkalmával túlzottan felizgatott, túlságosan belemászott az elmémbe, s én gyenge elmeként elcsábultam.. Egy baj volt mindig. Hogy a nő, ki alám került soha nem ő volt.. Sem kinézetben, se modorban nem ért fel hozzá egy sem, csupán arra voltak jók, hogy ne csináljak ostobaságot. Mert simán megtettem volna. Bármikor képes lettem volna arra, hogy megjelenjek nála, s mindenféle magyarázkodás nélkül rávessem magam.. Igen, még akkor is, ha ő ellenkezik, hiszen úgy vette el a józan eszemet, mint valami lassú lefolyású méreg.
– Megmondtam, két hét múlva befejezlek – nem szeretem az értetlenséget. Látom, hogy játszani akar, hogy a manipuláció minden féle csínját - bínját beveti, ami még imponál is, ám hatástalan. Hiába nő az önérzetem minden egyes szavának köszönhetően, van egy elv, a miből még érte sem engedek. Felvont szemöldökkel nézem, hogy közeledik. Meglep vele, mert hátrálást, elesést reméltem, ám ő, az őrült, elszánt nőszemély, nem tágít, hanem új szintre emeli a játékot.
Egy olyan határt lépett át, melyet nem hiszem, hogy eléggé átgondolt. Hiába távolodik testével, hiába ereszti kezemet, én nem húzom vissza. Előre dőlök, alig van közöttünk pár centiméternyi távolság, s ujjaim, kínzó lassúsággal indulnak felfelé, egészen a csipkés szegélyű fehérneműig. Fejemet a füléhez döntöm, illata még jobban befurakodja magát az orromba, s mélyről jövő sóhaj szakad ki belőlem, így a távozó levegőnek lehetősége van megcirógatni bőrét.
–Még mindig azt hiszed, hogy te vagy itt a főnök – borostámmal kissé felszántom nyakán a vékony bőrt. Mikor az alulöltözött megjelenést említi, kezemmel rámarkolok combjára, s nyelek egy nagyobbat. Még elképzelni sem akarom azt, hogy mások előtt ruha nélkül flangál. Előttem tegye ezt meg, mindennap az én ágyamból kelljen fel minél kevesebb ruhában, s az én akaratomnak engedelmeskedjen.. – Nem alkudozom kislány – ujjaim végül engednek, de nem mozdulnak, akkor sem, ha ő ellenkezni vágyik. Édes, kínzó játékba csábított bele, melybe készségesen veszek részt, feszegetve a határait. Lassan áll.. De nem az alku, hanem a nadrágom szorításába bújtatott szerszám, mely csak arra vágyik, hogy végre megkóstolhassa a nő által birtokolt szentély minden egyes cseppjét.
Fújtatok egyet, majd ellököm magamat tőle. Az eszemet veszi és ez így nem kifizetődő egyikünknek sem. Kezemet is húzom, minden ujjammal kínt simítva a bőrére. Egy aprót lépek hátrébb, hüvelykujjammal végig simítok alsó ajkamon, míg tekintetemet minden egyes porcikáján végig futtatom, talán a combján kissé tovább időzve, mint illene. Arcomon a sötétség enyhe árnyalata átfut, miközben visszalépek hozzá. Kezeimmel oldalába markolok, egy heves mozdulattal megemelem őt, s átcipelem a székig, ahol csodák születnek. Tekintetemet egy pillanatra sem veszem el az övéről, tudom, hogy elégedettséget fogok látni benne.. Mert bizonyára mindketten azok leszünk ennek a táncnak a végén.
Kissé hevesen pakolom le a néha könnyeket előcsalogató székbe, ami karját meghúzva, fekvő pozícióra váltom. Derekáról, lefelé vándorolnak ujjaim, egészen a szoknyája széléig, amit megfontolt mozdulatokkal kezdek, egyre feljebb és feljebb tolni, míg a fekte szatén anyagot meg nem látom. Szemeim az arcát pásztázzák, tudom, hogy ezernyi és egy szabályt szegek meg, de jobbomat önkéntelenül is úgy vezetem le lábai közé, hogy végig húzom az anyagon, hogy lássam, miféle reakciót váltok ki belőle. Aztán egy erősebb mozdulattal, arra kényszerítem, hogy nagyobb terpeszt produkáljon, elvégre hogyan férnék hozzá a combjához, ha lábait összeszorítja?
– Nem garantálom, hogy innen ma bármiféle alulöltözött buliba el fogsz jutni – búgom neki egy lágyabb dallamot megütve hangommal, s nagy nehezen elszakadom tőle, hogy kesztyűbe bújtassam ujjaimat.



   


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Finish me!    Vas. Szept. 09, 2018 1:24 pm
Megmondta. Ő megmondta a két hetet, de nem tudom elengedni. Nem vagyok rá képes, hogy elsétáljak innen csak így. Ilyen hosszú időre. Nem tehetem meg, mert minden akaratom, vágyam ide bilincselt be. Hibázott, mert izgatott. Minden egyes alkalommal elfúló lélegzettel ringatott bele a kéj világába, mentem el kielégítetlenül, szenvedve. Hazaérve pedig magányomban újra láttam, éreztem, elképzeltem forró ujjainak játékát rajtam, bennem, a bőre alatt feszülő izmok erejét, feszülő izmokkal sikoltottam a lakásom örökös csendjébe. Mindig. Minden alkalom után. Képtelenség, hogy két hétig kizárjon, hogy elvegye tőlem mindezt.
- Megmondtam, hogy be vagyok írva. - nézek rá nyomatékosító tekintettel, mégis rettegve. Rohadt hosszú és nem akarok ennyit várni. Nem tudok ennyit várni, nem teheted meg velem, hogy kiraksz. Hogy elküldesz csak így. Nem teheted... - Nem hiszel nekem?
Belehúzom ebbe, a nyomatékosításba, a perverz játékba, ami csak tőle, vele válik azzá. Hozzáérek, hogy hozzám érjen. És hiszem, hogy ennyi, csatát nyertem és elfogad. Mégsem száll ki, követi a mozdulatom. Rebegném, kérném, parancsolnám, hogy toljon fel a falra és kefélje ki belőlem a feszültséget, mert vágyom és akarom, egyre jobban. Mégis néma vagyok, a lélegzetem válik szaggatottá ujjának pimasz érintésétől. Görcsben állok, egyre súlyosabban, melyre csak egy megoldás létezik és mocskos játszi könnyen el is juttathatna odáig. Amit nem fog megtenni én pedig nem fogom rá megkérni. Felsimulok a falra, de menekülni nem tudok. Meleg lélegzete cirógatja a bőrömet, megrándulok. - Éppen alkut ajánlottam. - súgom vissza elhalón, bőrömbe vájó ujjaitól akaratlan nyögés hagyja el ajkaimat. Lehunyom a szemeimet, belülről remegve. - Nevezd akkor megegyezésnek. Szabály lefektetésnek. - apró lélegzetvételekkel nézek rá újra. És imádom amit látok rajta. Egyre erősebb a gondolat, hogy rántsam magamhoz, nem engedve, kényszerítve a teljes felületes kontaktra. Elereszt. Ez egyszerre szabadság, de erős kényszer is arra, hogy megtegyem amire gondolok. Megsemmisülve nézem ajkán végigfutó hüvelykjét, nyelek egyet. Úgy érzem magam, mint egy kimerítő futás után. A hirtelen mozdulattal meglep, önkéntelen kapaszkodom meg a vállaiban, nagyon is érezve minden porcikáját melyek hozzám simulnak. Fenekem keményre huppan. A szék. Mégis megteszi. Végigzongorázik rajtam diadal, öröm és valami más is. Elfekszem, de képtelen vagyok normálisan lélegezni. Túlságosan felajzott, hogy ép ésszel részt tudjak venni a nyugton fekvés folyamatában. Kiélvezem a másodperceket, tenyerének csúszását, de a bugyimon határozottan futó érintéstől megrándulva, ösztönösen emelkedik fel a csípőm. Uram ég, istentelenül vágyom rá. Halk nyögés töri lélegzetünk zaját, de megkapja a kívánt terpeszt. Melegem van és fázom. Mellkasom ütemesen emelkedik és süllyed.
- Csak.. - fújom ki a levegőt - csináld, ne törődj a későbbiekkel. Eljutok, mert el kell jutnom. Megvan a ruhám is. - megtámaszkodom a könyökömön, hogy lássam, a pimasz szabályszegőt. Eddig soha nem mert így megérinteni, bár én voltam most a kezdeményező fél. Magamra hoztam a bajt, a bajt amit inkább magamba hoznék. Nem tudom kibírom-e ilyen állapotban a munkafolyamatot. Az örök ellenkező száját tolhatná is a lábaim közé, talán két perc sem kellene a csodáig. - Én kész vagyok, ha te is készen állsz. - engedném is le magam, de ennél szarabbul összerakott jellemem van. Látni akarom. Minden pillanatát. Látni akarom a bőröm felett. Megint. A kesztyűt meglátva újfent nagyot nyelek. Befejez. Legalábbis egy módon. - Ne mondd, hogy nem vágyod néha kiereszteni a gőzt. Egy ilyen buliban elveszhetsz. - térek vissza a kérdéskörre, amiért ennyire fontos a mai alkalom. Vagyis ez csak egy lényegtelenebb összetevő, mégis majdnem úgy hangzik mint egy meghívás. Ott viszont bajban lennék, a sötét termek meg is védenének, de egyben fel is tálalnának egy undorítóan izgató játékban. Enyhén remegő kézzel megigazítom a bugyim. A nedvesség nem jó barát ilyenkor, ha nem orvosolják kurva gyorsan. Kérhetnék pár perc szünetet a mosdóban, de élvhajhász liba vagyok és nem engedek. Akkor sem ha érzi az illatom és tudja, hogy fel vagyok izgulva. - Egy akaratos picsának tartasz ugye? - súgom a kérdést, de talán fogalma sincs arról, hogy mit akarok és mennyire akarom. Fogalmad sincs min megyek keresztül valahányszor belépek azon a rohadt ajtón..
Justice

avatar
♡ :

❖ age :
29

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Finish me!    Vas. Szept. 09, 2018 1:59 pm
Shantelle & Demetri

   

Túlságosan magabiztos, akaratos és makacs. Ahogy felvázolja azt, hogy eljut, mert el kell, az fájdalmasan hat. Arcom meg is rándul, nem akarom a lelkiszemeim előtt azt látni, hogy mások simulnak a testéhez, hogy másik érintik vagy csókolják.
– Minek hozzá buli? – csillan meg a szemem. Nekem az elveszéshez bőven elegendő egyetlen egy ember. Egy nő, aki nem csak fejet hajt az akaratom előtt, hanem kissé irányít is. Egy olyan nő, mint ő éppen elegendő lenne ahhoz, hogy úgy vesszek el, ahogy még talán soha. Ismét rászorítok a combjára. Nem akarom, hogy menjen. Velem kell eltöltenie a drága idejét, még akkor is, ha ehhez át kell lépnem a saját magam által állított szabályokat. A helyzeten csak ront, ahogy bugyiján igazít. Ölem összerándul, érzem, hogy a nadrág szűkül, s minden egyes pillanattal, míg illatát belélegzem ez csak rosszabb lesz. Hogy szopnál le.
– Lényegtelen, hogy minek tartalak – nézek fel rá kifejezéstelen arccal. Jobb kezemben a gép pihen, balommal mellkasát érintem, s lökök egyet rajta. Feküdnie kell, nem tudok égető pillantásának tüzében dolgozni, mert hibáznék. Ő pedig túlságosan is tökéletes platform ahhoz, hogy egy aprócska hibát is megengedhessek magamnak. Kivárom, míg csillapodik, várok, míg megérti, hogy nem fogok neki állni, ha felkönyökölve néz és beszél. Csend kell, nem akarom hallani, hogy száját miféle megbabonázó és körmönfont mondatok hagyják el. Ha végre teljesíti kimondatlan kívánságom, visszahúzom a kezemet és kihámozom combját a fóliából. Gondos mozdulatokkal tisztítom le a felületet, odafigyelve arra, hogy egyetlen egy centiméter se maradjon ki. Egy lélegzetvételnyi pillanattal később pedig már a gép halk berregése jelzi, hogy megkapja a tű által áhított fájdalmat..
Nem kell rajz, a fejemben van minden, ami ide lett képzelve, így hát könnyedén siklik a tű a megfelelő irányba. Hosszú perceken keresztül némaságba, fel sem pillantva dolgozom, hogy elhitessem vele, befejezem. Ám.. Azt mondtam, hogy két hét múlva. S tartani fogom magam ehhez.
A gépen húsz perc elteltével halkul el, felpillantok rá, s szemeimben ott ég a tűz, mely a bőre illatától telepedett rám, illetve a rafináltásg is könnyedén kiül az arcomra. Szavak nélkül is tudhatja, hogy most valami olyasmi fog következni, ami nem az ő elképzelései irányába terelte az utunkat ma.
A gépet leteszem a tálcára, a kesztyűket lehúzom a kezemről, miután gyengéd mozdulatokkal bekenem a kezelt felületet. – Két hét múlva- morranok a bőrébe, míg a művet vizslatom. Máshol jár az eszem, s így tudom, hogy nem dolgozhatok rajta ebben a formában. Másképp akarom megdolgozni, magam alá akarom gyűrni, s nem csak combjának melegét kívánom érezni, hanem egész testének forróságát.
- Nem fogok kertelni Shantelle – egyenesedem fel végül és mélyen a szemeibe nézek. Nem érdekel, ha nem tetszik neki, hogy nem most kapja meg, amit akar. Elengedek a fülem mellett, minden egyes szót, mert most csak magamat akarom hallani. – Nem tudom most megcsinálni, mert amióta megragadtad a kezemet, csak azon jár az agyam, hogy meg akarlak dugni – ahogy mondtam, nem kertelek. Nem érdekel az sem, ha ez nem tetszik neki, ha ő nem akarja. Nem azt mondom, hogy kiterítettem a kártyáimat, de egyet felfordítottam a számára. Bár okos nőnek tartom, így van egy olyan érzésem, hogy ezt eddig is sejtette. De mivel nő.. Jobb a szájába rágni a dolgokat, még mielőtt túlkomplikálná. – Ne menj el abba a szar buliba –burkolt parancs, kérésbe fojtva. Ha elmegy, utána megyek. Állati énem elő fog bújni belőlem, s semmi jót nem ígér, ha úgy alakul.




   


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Finish me!    Vas. Szept. 09, 2018 2:58 pm
Szemének különös csillogása majdnem rebegteti velem, hogy nem kell. Elég hozzá ő és én. Elegek lennénk pontosabban, mert minden mozdulat ott hordozza ennek ígéretét, milyenségét, csodáját. Kíméletlenül nyers lenne és alapos, bénítóan lenyűgöző. Nem is tudom mit kellene erre igazából felelnem. Jöjjön velem? Tegyem ki magunkat ennek a feszítésnek ami az első pillanattól megvan? Mit csinálnánk nyilvánosság előtt? Most, itt is nehéz, ahol csupán pár fal mindaz ami véd a nőtől, aki az első helyiségben van. Semmi más. És vele félő, nem lennék sem halk, sem diszkrét.
- Meghívás volt, megkerülhetetlen meghívás. - ez nyilván egy ordas hazugság, de nem mondhatom azt, hogy vele kefélni sokkalta jobb időtöltés lenne, de az öcsém járt erre a helyre, megjelent ilyen típusú bulin kétszer is egymás után. Talán..nem is tudom. Talán tudnak valamit, láttak valamit. A rendőrség feltörte nekem a laptopját, eltűnt személy, így az én hozzájárulásommal bizonyos beszélgetések megvannak, amik nyomként szolgálhatnak. Ezt kellene mondanom, persze. Mert muszáj elmennem. Muszáj, de nem hívott meg senki. De félre most MJ-vel, teljesen más valaki jár a fejemben, bár járhatna másképpen is. Kényelmetlenségbe ütközöm, ami az ő hibája. Nem kellett volna hozzám érnie. Persze nekem meg nem kellett volna odahúznom a kezét. Ezt hívják sakknak.
- És ha engem érdekel? - nézek rá kérdőn, bár gyanítom a válasz olyan áhított dolog, amit nem fog nekem megadni. A nyomásra lefekszem, némi elégedetlenkedő szusszanással. Látni akarlak! Miért fosztasz meg tőle? A gép berregése megtöri a csendet. Az első találkozás a tűvel mindig kellemetlen, bár kezének gumiba bújtatott melege enyhíti, mássá teszi. Sóhajtva próbálok hallgatni, nem mocorogni, lelki szemeim előtt látni a csupasz bőröm felett közvetlenül. De engedek a kérésnek, most nem ellenkezem. Ujjaimat összekulcsolom a hasamon, bedolgozni a fájdalmat amit kapok és tudom, megéri. Gyönyörűen dolgozik, szavam nincs rá, csupán néma elismerésem. Lehunyom a szemeimet, de túl hamar ér a csend. Felemelkedek, ismét megtámaszkodva a könyökömre. Kérdő tekintetem rögtön őt keresi, de eltájol a gyengéd érintés. Meg kell rázni a fejem, hogy visszataláljak a gondolatba. Nyelek egyet, hogy hangom is legyen. - Mi..? - mintha nem hallanám jól, de ostobán lenyűgözve nézem, ahogy fölém hajol és a munkáját ellenőrzi. Mégis felüti fejét a kétkedés, a nem értés. Hogy mi történik most. Adott egy szeletet az áhított tortából, de nem kaptam meg az egészet...Mi a baj? Óvatos tekintettel figyelem ahogy felegyenesedik. Én is felülök, lábaimat két oldalra lelógatva, de kezeimmel megtámaszkodom az ölem előtt, hogy ne legyen már annyira nyilvánvaló a feltárulkozás. Egyébként is épp figyelem őt.
- Nem értelek.. - nézek rá értetlenül, összezavarodva, kérdőn. Mármint azt értem, hogy most nem fogja befejezni. De nem értem mi történik. Mit akar mondani? Kicsit előre dőlök, szemeit figyelem, ajkainak mozgását és..rápislogok a nyilvánvaló tényre. Kimondja, amit én is szeretnék és amit tudom, hogy ő is szeretne. De így hallani..zsongani kezdek. Agyam egyre skandálja, hogy akkor meg mi a faszra várunk, miért nem tesszük már meg... beharapom az ajkam. - És gondolom nyilvánvaló, hogy én is vágyom rá. - játsszuk hát tiszta lapokkal, eddig is tudtuk ezt. Mégsem léptünk semmit és most elindítottam a folyamatot. A kérést, vagy parancsnak hangzó kérést azonban meghökkenve hallgatom. Leszállok a székről és hozzálépek, igazából az se érdekel ha valami félre van csúszva rajtam. - Miért ne menjek el Demetri? - ez viszont gyanítom nyilvánvaló volt, hogy megkérdezésre fog kerülni. Megrázom a fejem. Ha őszinte, megérdemel tőlem is bizonyos fokú őszinteséget. - El kell mennem. Az öcsémet keresem aki eltűnt. - fordítom magam felé, valamiféle ostoba önkéntelen reflexből cirógatni kezdem a karját. - Kérlek értsd ezt meg. - nem tudom miért kérem, nem tudom mi ez most, miért a kérés én meg miért akarom biztosítani arról, hogy nem lesz semmi baj, semmi katasztrófa. Végigpillantok az arcán és most mindennél jobban meg akarom csókolni. Csak egyszer, egyetlen egyszer. És ha hagyja, akkor meg is teszem, felemelkedve nyomom ajkaimat az övére, lágyan, felfedezési kényszerrel, de visszafogva mindazt az energiát ami bennem lobog és ő táplálja. Mintha ezzel is súgnám, hogy nem lesz baj, ne féltsen. Már ha ezért mondta amit mondott.
Justice

avatar
♡ :

❖ age :
29

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Finish me!    Kedd Szept. 11, 2018 8:16 pm
Shantelle & Demetri

   

Szemöldököm lassan szalad fel, minden tevékenységemmel felhagyok, s nem csak arcommal fordulok felé. – Meghívás? – ismétlem meg az általa használt szót, míg ízlelgetem azt. Érdekes. Ilyesfajta invitálásokat nem igazán kapok olyanoktól, akik nem ismernek.. – Hol is lesz ez pontosan? – nem akarok elmenni. Ami azt illeti, Ő sem fog elmenni, csak erről még nem tud. A cím azért kell, hogy lépést tegyek annak érdekében, hogy ma este csak én nézegethessem a tetoválásait, csak én érinthessem a bőrét. Önző vagyok. Birtoklási vágyam még úgy is hatalmas, hogy még csak nem is az enyém..
– A kíváncsiság sokszor árthat kedvesem – ezzel le is zárom azt a témát, hogy mit gondolok róla. Nem kell tudnia, hogy bármelyik pillanatban rá akarnám vetni magamat. Mert bizony így van. Harapnám az ajkait, nyelvemmel felfedezném a testét, száját ölembe kényszeríteném. Mellkasán pihenő kezemen valamiféle bizsergés fut át, mely a férfiasságom hegyén csúcsosodik. Ezért is örülök, hogy engedelmeskedik és visszadől.
Innentől pedig másik világba keveredek, ahol csak a tinta, a gép és a fájdalom egyvelege létezik. Ujjaim finom mozdulatokkal szántanak végig a bőrén, legszívesebben nyelvem hegyével járnám be a tű útját, akármennyire is betegesen hangzik ez. Vágyom őt, s ez az érzés egyre jobban tetőzik, ezért pedig már nem is az igazi a koncentrációm. A gép lassan leáll, s nekem muszáj ellépnem tőle egy pillanatra.
Mozdulataival azonban nem segít, ahogy ott ül az egyre csak hívógatóbb. Mély levegőt veszek, ajkamat alig észrevehetően megnyalintom. S magamat jócskán megerőltetve közlöm vele a színtiszta tényt, hogy megdugnám. Kifejteni nem kezdem el, hogy miképpen, mert attól tartok, hogy csak megijedne… Akkor pedig bevethetném az erőszakosabbik énemet, melyet még egy későbbi alkalomra tartogatok..
– Mert azt kértem – nemes egyszerűséggel közlöm ezt, mintha mi sem lenne nyilvánvalóbb. Kértem. De a következő az parancs lesz vagy még annál is rosszabb. Akaratátvitel, még hozzá nem finoman. Szívesen falnám ajkait, mint ahogy az éhes, hetek óta nem portyázó vad a húst. Kezeimmel fenekét markolnám, hogy ujjaimat húsába vájva, emeljem őt fel és pakoljam vissza az ágyra… De nem teszem. Csókját nem viszonzom, hiába is vágyik rá minden mélységem. Nem értem meg a szavait, minden izmom meg van feszülve, s légzésem, mintha kissé el is gyorsult volna.
Jobbomat az oldalára csúsztatom, nem adok neki lehetőséget arra, hogy a célt nem ért csókja után, elmeneküljön. Maradjon csak a közelemben, mert ott biztos, hogy jó helyen van. – S gondolod, hogy az öcséd ott lesz? – szűkülnek össze a szemeim. Nem tudok semmit az öccséről, ami még engem is rohadtul meglep. Nem azért állítottam rá embereket, hogy ne tudjak róla valamit, erre tessék..
Szabad kézfejem ökölbe szorul, arcomra komorság ül ki. Megőrjít ez a nő, attól a naptól fogva, hogy legelőször átlépte a szalon küszöbét. Akkor még kis elesett madárkának gondoltam, aztán teltek a hónapok, s szinte már vágytam a pillanatot, hogy mikor találkozunk újfent. Bőrének illata mindig ott lapult az orromban, sóhajai, apró rezdülései, pedig gyakorta voltak álmaim szereplői. Már többre vágyom, sokkal többre, s ő most adta a kezembe a lehetőséget én pedig gyakorlatilag ellököm magamtól. S még a nőkre mondják, hogy nem tudják mit akarnak… Nem ám valami hisztispicsává változom át.
Előkaparom a telefonomat, pillanatok alatt keresem ki a neveket, s küldök egy körüzenetet, amelyben a buli helyszíne szerepel egyetlen egy utasítással. Takarítás. Ezzel jelzem, hogy a mai bulit szépen hiúsítsák meg, hogy a velem szemen álló szőkeség még véletlenül se tudjon elmenni. A telefont visszacsúsztatom a zsebembe, aztán magamhoz rántom őt és most én veszem birtokba ajkait. Ám ebben nincsen semmi szerelemittas tevékenység, elmarad a puhatolózás. Állatias ösztön vezérel, így szinte kikényszerítem belőle azt, hogy nyelvemnek utat adjon. Oldalát szorosan megragadom, s a falig tolom őt, majd annyi időre elválok az ajkaitól, hogy jólesően belemorogjak. Ez a nő az enyém lesz, ha akarja, ha nem, s ezt szeretném tudatosítani benne.


   


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Finish me!    Szer. Szept. 12, 2018 3:44 pm
Mindegy mire kereszteljük, hogyan nevezzük, a lényege ugyanaz. El kell mennem az öcsém miatt. Én vagyok a nem kívánatos vendég, az, akit nem hívtak meg igazság szerint, mégis ott lesz. Pedig ha valamit megtanultam már, az az, hogy vonjam be az édes kedves nyomozókat minden ilyenbe, de ha egyszer mind összevont szemöldökkel csóválja a fejét a fene nagy erkölcsi magaslatáról...reménytelenek. Nem mintha nem dolgoznék azon is lázasan, hogy legalább egy hajlandóságot mutasson, a kulcs egyedül az óvatosság. A kenőpénz szót nem használjuk, ágybetétté pedig nem kívánok avanzsálni némi szívességért cserébe. Én választom a partnert. Mert akarom. Nem azért mert muszáj. - Az. - igenelek röpke mosollyal, hisz ennyi elég. Nem tudunk mi egymásról semmit, miért fogjak hát bele cirkalmas magyarázatba? - Kint a régi gyártelep egyik raktárában. - vonok vállat, lényegében hanyagul hisz felőlem a Szahara poklában is lehetne. Elhagyatott, sötét, kevésbé ellenőrzött része a városnak. Az összes sötétlelkűnek felhívás keringőre. Igazság szerint Demetri inkább lenne mellettem elrettentő, mintsem hathatós segítség. Ahogy tud nézni.....ami engem izgat, az másoknak lehet ijesztőbe hajlik.
- Nem hajlasz könnyen. - engedem le a fejem, ha már kimondatlanul parancsot kapok rá. Pedig annyira szeretném nézni, látni azt, ahogy a combom felé hajol, koncentrál arra amit csinál, ahogy a bőre alatt mozognak közben az izmok, ujjaiból pedig érzem a visszafogott erőt áramlani. Kegyetlen, hogy nem engedi meg most. Eddig megtette. Szabadon gyönyörködhettem. Egytől tízig legalább százon dübörög a fülembe annak vágya, hogy magamon érezzem a nyelvét siklani, különösen amikor ilyen vészesen közel vannak hozzám az ajkai. Szétvet a kívánás görcse. Borzasztó mégis lenyűgözően finom.
Mégsem ringhatok bele ebbe a különösen mély képzelgésbe, túlontúl hamar szakad vége, túlontúl hamar válok értetlenné. Két hét múlva befejezi, kapd be édes! Mocskos hosszú idő, nem is tudom mihez fogok kezdeni 14 napnyi délutánnal ha nem gyalogolhatok be hozzád. Ülőhelyzetből nézek vele farkasszemet, szavai izgatóan koppannak bennem. Le akar fektetni. Orromon fújom ki a levegőt kiszáradó torokkal, mert képek ezrei tódulnak a fejembe mindenféle változatban. Le is kell hunynom a szemeimet nehogy véletlen kicsússzon, hogy akkor meg mi a nehézkesre vár, két lépésre áll tőlem. Mégis csak leigazolom, hogy én is szeretném, akarom, vágyom, bár fogalma sincs arról, mennyire. Ahogy arról sem, hogy milyen szinten tudok makacs lenni ilyen kérdésekben.
- Háttérindok nélkül ez lehet légbőlkapott is. - a kérést persze hallottam és értettem, de ez nem így működik. Nem tudom érti-e, akarja-e érteni miért kell mennem, mit akarok ott. Felállva biztosítom, ajkaira sóhajtom, hogy bármi is legyen benne, engem nem kell féltenie. Mondjuk nem tudom miért tenné, ahogy most abba sem megyek bele, hogy egyébként mi köze van ahhoz, hogy hova járkálok. A csók azonban viszonzatlan marad, ami az egyébként magasan lévő önbecsülésemet megrezzenti. Lehet, hogy nem kellett volna megcsókolnom, nem kellett volna engednem az első felindulásnak. Ostoba egy helyzet. Ellépek, lépnék de megállít a mozdulatban. Tenyeréből forróság sugárzik az oldalamba, kénytelen vagyok értetlenül felnézni rá és némi faktorral növeli az értetlenségemet az arckifejezése. - Biztos, hogy nem lesz ott, de járt ide. Ismerik. Valaki ismeri és ha már a zsaruk képtelenek elindulni, megteszem én magam. - nem tudom mi a francnak magyarázom neki. Mehetnék éppen azért is, hogy találkozzak valakivel, hogy keressek egy névtelen suttyót, aki kielégíti az energiáimat amiket ő generált, ő korbácsolt fel. Mehetnék bármiért. Francot beléd, mit művelsz velem? Senkinek nem szoktam megmagyarázni, hogy hova a fenébe megyek. Senkinek. Erre te, akinek magyarázkodom itt fogod magad, elutasítasz és nekiállsz buzerálni a telefonod? Mi a franc? Milyen elbaszott dimenzióba kerültem be? Jobb lesz ha elmegyek, mielőtt elküldöm a faszba. Komolyan jobb lesz. Még úgy is, hogy istenien vibráló körülöttem a karja, hogy afféle badarságot súg az egész jelenet, hogy majd ő megvéd, majd vele minden rendben lesz. Kinőttem én már a mesékből és jobb lenne ha ennek a látszatát sem érezném. Magamért felelek mióta csak betettem ebbe a városba a lábamat. Ezért indítom meg a mozdulatot, hogy mehessek a közeléből, a veszélyesen izgató és különös közeléből. Ez a pasas sokkal több, mint aminek látszik. Felhorkanok. Telefon...telefonálgat. - Ezt pont most? - igen rohadtul kérdőre vonom. Igen, nincs joga nem viszonozni ezt a csókot. Nincs joga elutasítani!!
És vagy megérzi, vagy hirtelen felindulás hirtelen csapódom a testének, bele az illatába, az erejébe. Úgy ér a csókja mint egy villámcsapás. Fincsi, élettelteli, követelőző és kurvára izgató. Tudatosan nem akarom, nem lenne szabad mégis megnyílok, belenyögök ebbe a csókba, nyelvének izgató érintésébe. Hamar érünk a falhoz, hátam koccan neki. A villámcsapásnak vége szakad, felajzva kapkodom a levegőt, de nem nyitom ki a szemem. Nyitott tenyerem csípőjére simítom, benyomakodva ujjaimmal a póló anyaga alá. Megsüt a bőre, isteni érinteni. Olyan mocskos egyszerű lenne ölbe kapnia és megadni amire vágyom, amire ő is vágyik. Többet akarok. Kurvára többet és ez felmérgel. - Engedj. - nem, nem arra vonatkozik, hogy engedje, hogy szétszedjem a testét takaró ruhát, hanem engedjen el. Adja meg az utat, hogy elhúzhassak mielőtt a dereka köré fonom a lábaimat. Ha ki tudok lépni mellette, megteszem. Visszahúzom a lecsúszott combfixet, nehezen lélegezve, nehezen gondolkodva ránézek. Dobban bennem a vágy és úgy érzem magam mintha kilométereket futottam volna. Ajkaim égnek a csóktól. El kell innen tűnnöm. De rohadt gyorsan. Száraz torokkal köhintek. - Két hét? - nyalom meg alsó ajkam - El ne felejts. - és meghúzom az ajtót magam felé, hogy elfuthassak ettől a nyers vágytól, ami bennem tombol. Miatta. Gyávaság? Nem annak hívnám.
Justice

avatar
♡ :

❖ age :
29

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Finish me!    Csüt. Szept. 13, 2018 6:58 pm
Shantelle & Demetri

   

Egy bunkó fasz vagyok, tudom. Miközben a telefonnal bütykölök, néha felpillantok rá. Látom a tekintetében, hogy ez mennyire nem tetszik neki, így nekem nyilván annál inkább. Hergelni akarom, izzasztani vágyom a lelkét, a testét és mindenét, s ehhez nem elég pár szép szó. Néha kell az is, hogy paraszt legyél.. Mert akkor a kis semmiségek, amelyeket néha elejtesz, nagyobb extázist fognak magukkal hozni, mint kellene.. Ez itt a lényeg, minden pillanatban játszani kell, vele, rajta, érte.
– Sürgős volt – pillantok rá egy mosoly kíséretében. Nagy a szája, mire is tudná még kamatoztatni, ami mindkettőnknek jó lenne? Ó igen, sok mindenre, de én most beérem azzal is, ha csak rátapad az én ajkaimra, s élvezi azt, amit kap. Amire, testünk melegéből következtetve, mindketten annyira vágytunk már, hogy csoda, miért nem történt már meg korábban.
Egyik kezem megpihen a hátán, szorosan tartom, nehogy elmenekülhessen. Szabad kezem pedig mindenféle finomkodást mellőzve, visszajut a combjára, hogy azt markolja finoman. Magaménak akarom, akár itt és most, hogy végre hallhassam ahogy az élvezetek mámorában sikítja nevemet.
Szoknyáját nem kell feltűrnöm, hiszen a kisasszony volt olyan kegyes, hogy még nem igazgatta el, így ujjaim hamar érik el ismét a bugyija szélét. Már közel vagyok, vészesen közel érek ahhoz, hogy dombját ismét megsimítsam, mikor valami megállásra kényszerít. Bassza meg. A telefon az. Rezeg, méghozzá veszettül fel akarja hívni magára a figyelmet, mellyel azt éri el, hogy a szemeim elé lassan leszálló köd eltűnjön, s felébredjek. S mintha ő is érezné, kér. Olyan szavak hagyják el a száját, melyek elbizonytalanítanak. Menni akar, s én nem értem miért. Mi a fasz volt az a pont, ahol elcsesztem? Felsóhajtok, s eresztem. Hiába akarja minden porcikám maga alá gyűrni ezt a nőt, az eszem, mely lassan elmegy, tudja, hogy nem itt és nem most. Hiába jelez mást a farkam.
Felhorkanok. Olyan édes. Annyira naiv, annyira makacs és annyira akarom őt, hogy az már nevetséges. Ez a liba azt hiszi, hogy csak úgy kénye kedve szerint mászkálhat itt. Nem elég, hogy bejött, mint egy nagysasszony, most itt akar hagyni. Nevetséges.
Az ajtót, melytől a kiutat reméli, balommal lököm vissza, s őt csapdába ejtem. Hiába áll nekem háttal, mindkét oldalán ott pihen egy-egy karom, s közel hajolok hozzá. Borostám fül tövét karistolja, míg lassan eresztem ki a levegőt, ajkaimat résnyire szétnyitva. – Így akarsz játszani Shantelle? – súgom halkan fülébe kérdésemet, majd testemmel az ajtóhoz szorítom őt. – Azt hiszed, hogy adsz egy keveset és annyival beérem? – dörmögő hangomban nincsen semmi félelmet keltő, csupán csak az érdeklődés halovány árnyalata hallatszódik ki belőle. S míg szavaimmal érdeklődőm, testemmel üzenek, méghozzá azt, hogy nem elég az, amit adott. Csípőmet a fenekének lököm, hogy érezhesse nadrágomban lévő dudoromat, mely neki, az illatának, az édes kis száj ízének, s a cicázásainak köszönhető.
– Töltsd velem az estédet – kérés, had örüljön. Bár eléggé burkolt, mert csak elhitetem vele, hogy az ő akarata szerint fognak történni a dolgok. Igen, jól tudom, hogy már elmondta, hogy hova akar menni. Meg is hívott, amire én nem véletlenül nem reagáltam. Nem lesz buli, elintézik, hogy ne legyen. Ezért adok neki egy másik opciót, hogy amikor majd ráébred, hogy a terveinek lőttek, akkor magától érkezzen meg hozzám.
Kezeimet szépen lassan leeresztem, nem akarom, hogy abba az őrültségbe essen, hogy agya rejtett zuga elkezdi lüketni, hogy meneküljön. Nem bántanám, nincs okom arra, hogy sebeket okozzak neki, s arra vágyom a legkevésbé, hogy féljen tőlem. Torkomat megköszörülve lépek egyet hátra, majd a farzsebemből előveszek egy kártyát. Látszólag olyan, mint a megszokott névjegykártyák, ám ezen még egy cím is fellelhető. Nem, ostoba nem vagyok. Nem adom ki a saját címemet neki, hanem a pub fellelhetősége van rajta. – Itt foglak várni, ha kell reggelig – nyújtom felé a kártyát. Szemeimben komolyság csillan. Én már tudok valamit, ami ő nem, ezért is vagyok magabiztos, ezért is nem könyörgök. El kell jönnie. El fog jönni. S végre nem csak ezen a kis helyen láthatom őt, ahol jócskán le vagyunk korlátozva. Egek, de vágyom arra a pillanatra, még a farkam is egyre keményebb, már csak a gondolattól is.


   


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Finish me!    Csüt. Szept. 13, 2018 9:53 pm
Sürgős, a faszt sürgős. Ilyenkor nem lehet sürgős. Nem lehet semmi sürgősebb, amikor végre áthidaltam a fizikai távolságunkat és megcsókoltam. Erre azt a nyomorult telefonját nyomkodja. Hol érdekel engem, hogy mi sürgős? Égjen le a ház, majd lesz másik. És én hiszem, hogy ennek itt a vége, mert maradjon minden szavakban, fejekben és vágyakban, de ma már sokadjára átgyalogol a gondos számításaimon, az elhatározásaimon. Viszont ez maximálisan kireppen a fejemből onnantól, hogy áttolja a nyelvét a számba, ami rövidzárlatot csinál nálam és nagyon erősen üti a tam-tamot, hogy dugjon meg itt. A falnál. Most. Hátha könnyebb lenne utána, hátha nem méregetném minduntalan éhes tekintettel. Annyira ki vagyok élezve rá, hogy amikor varr képes vagyok vele egyszerre lélegezni. Nem tudom, talán még a szívem is felvenné az övével a ritmust. Legalábbis addig, míg meg nem érzem a lélegzetét a bőrömön. Most beleesek a pillanatba, undorító módon kívánom ezt a pasit, érte görcsölök mióta először engedtem meg magamnak, hogy komolyabban végigmérjen. És milyen finom a mindig ellentmondó szája...a testemen futó ujjai és súgnám is az igent, hogy nyúljon be a bugyimba, tegye meg, had érezzem. Csak had érezzem őt. Juttasson csúcsra, hogy végre megszűnjön ez a feszítő kívánás. De megrezzen az a kurva telefon. Ez tisztit ki. Felbasz, hogy mennyire elsöpörtek a vágyaim. Nem szoktam ilyeneket csinálni, kontroll alatt tartom a testem, a szexualitásom, mindent amit az életritmusom megkövetel. Ő meg jön és felborítja. Nem akarok elmenni innen, de muszáj. Sietősen.
A rövid ön-helyrehozatalom után, diadalittasan tervezek kivonulni. Két rohadt hosszú hét, Mr. Novikow..és te akartad. A mozdulat, az ajtó résén beáramló levegő már jelezné, hogy elfuthatok, enged elmenni, mégis csattan az ajtó az erejétől. Olyan közel van hozzám, hogy egyszerűen neki simulhatnék. Lélegzete cirógatja a nyakam, karjai két oldalam mellett zárnak rá a kijáratra. Fölényben van, óriásiban, főleg mert nem is menekülnék. Minden vágyam itt maradni és kefélni egy hatalmasat. Nem is egyet. Hangja belülről cirógat, bekúszva minden porcikámba. Kevés híja van, hogy fel se tudom fogni mit mond. Ujjaim megfeszülnek az ajtó lapján. - Te kezdted.. - súgom halkan a fához beszélve, te kezdted hisz felajzottál, te kezdted mert kimondtad a nyilvánvalót. - Kénytelen leszel. - súgom újra, hogy csípőjétől, az érezhetően kemény farkától aztán feszesen felnyögjek. Igen-igen, isteni. Hátranyúlok önkéntelen mozdulattal, tenyerem fenekére simítom, hogy így tartsam. Ilyen lehelet közel magamhoz, így érezve. Keményen, nekem feszülve. Lélegzetem nehezül, el kell engednie, mert tényleg átlépem a határt. Mindkettőnkét. Belé kapaszkodom, a pillanatba, az érzésbe. Töltsem vele... - Ez most randi vagy szexfelkérés? - nem tudok kibújni a bőrömből, igazság szerint nagyobb hatással van rám ez a mondat, mint kellene. Ha hinném, hogy csak egy egyszerű egyéjszakás strigula, akit reggel kitolok az ajtón, már rég megtörtént volna. De ő nehézsúlyú versenyző, aki mellett nem tudok egyszerűen ellépni. Képtelen vagyok rá. Szabad utat hagy, elengedem őt, legyűrve a kényszert, hogy nekidörgöljem a fenekem. Kifújom a levegőt. Köhintésére és inkább szavaira megsemmisülve és finoman remegve megfordulok. Haza kell jutnom, segítenem kell magamon. Muszáj. Ostobán, tétován veszem el a kártyát, leolvasva a nevet és a címet. Nem informatív. Felnézek rá, meg sem kérdezem komoly volt-e a kérdés. De miért most? Mikor én is elhívtam, de nem felelt rá. Eszerint neki nem stílusai az olyan bulik, mint ahová én készülök. Végigmérem és aljasul elmosolyodom. - De te fizetsz. - nyúlok előre, kérés nélkül, kérdés nélkül végigsimítva mellkasát és a hasát. Kemény, ínycsiklandó. Kurvára sejtettem. Visszahúzom a kezem, pedig nem akarom. - Akkor később.. - megnyalom az ajkam és bólintok. Így immár voltaképp engedéllyel hagyom el a helyiséget és a szalont is.

Órákkal, egy isteni orgazmussal és egy teljesen felesleges úttal később, na meg egy bárban gyorsan bedobott ital után leparkolok a megadott címnél. Nem, nem mentem haza átöltözni, így abban kap, amiben máshová indultam. A jóízlésre figyelve a hátamra vettem egy bőrkabátot. Belépek a pubba, hesegetve a füstöt mely hirtelen megzavarja a szemem. De sokat túráznom nem kell, a pultnál már látom a sziluettjét. Lassú léptekkel, kopogó sarkakkal megyek hozzá, felülve mellé a bárszékre. - Gondolom nem késtem el. - pillantok rá óvatosan, mert idefelé úton már lenyeltem az ideget az egész szar lefújása miatt. Bár tudnám mi a fasz történt. Felesleges volt az egész. Lehet, hogy megérzi, hogy ittam bár kétlem, hogy kioktatna. - Lefújták a bulit. Az egészet. - kezdek bele, bár nem kérdezte. Ez dühít, mert nem kerültem közelebb az öcsémhez egy centit sem, mégis most itt ülök mellette. Idegen térben, ami nem a szalonja steril tisztasága. Elmosolyodom és rágyújtok. - Nem különös? Semmi szalon, semmi varrás, csak egy pub. Miért hívtál el egyébként? - támaszkodom meg a könyökömön felé fordulva.
Justice

avatar
♡ :

❖ age :
29

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Finish me!    Pént. Szept. 14, 2018 6:59 pm
Shantelle & Demetri

   

Lassan két órája vagyok itt. A szőkeség túlságosan felajzott, legszívesebben utána mentem volna, hogy újfent a falhoz szorítsam, s csak akkor álljak meg, mikor már hangosan nyögi a nevemet. Eszemet vette, pedig gyakorlatilag semmit sem adott. A fantáziámba m ár hónapokkal ezelőtt olyan mélyan beférkőzött, hogy nem volt olyan nap, mikor ne gondoltam volna rá, a formás fenekére, bőrének illatára és a kerekded melleire.. Ha véletlenül nő közelébe kerültem, akkor csakis őt kerestem, s bassza meg nem találtam. Attól a perctől kezdve, hogy átlépte a küszöböt, nem élveztem senki másnak sem a sóhajait, nyögéseit, vágyait. Erre ma is csak játszik velem, s ez kurvára felbasz.
A hely ismerős, sőt mi több, nem kevés pénzem van benne, de ezt szerencsére nem sokan tudják. A névleges üzemeltető jó barátom, pedig nő… Igen. Nőkkel is szoktam úgy beszélni, hogy közben nem csak a dugáson jár az eszem. Bár megvolt. Nem is egyszer, de.. Hagyjuk. M a nem ezért vagyok itt.
Az órámra pillantok. Ahogy jelezték, szőkeség már eljutott addig, hogy nem lesz buli. De akkor mégis, hol a faszomban van?
Az ötödik pohárral markolom, belehúztam, s tudom, hogy ennek még meglesz a böjtje, ha tényleg reggelig kell itt ücsörögnöm. Lassan emelem a poharat, kortyolok egyet, kettő, s arra leszek figyelmes, hogy többen felmorrannak. Tekintetemmel követem a népek figyelmét, s ekkor kiszúrom Őt. – Azta kurva – köhögöm is fel az italt, mint valami szerencsétlen tizenéves, aki most lát életében először nőt. Hüvelyk és mutatóujjam közé fogom orrnyergemet és lassan megmasszírozom, míg tekintetemet le nem venném a nőről.  Mindent kipakolt, amit kell. A mellei peckesen és hívogatóan állnak, lábai hosszan nyúlnak a nagyvilágba. Mozgása könnyed, légies, mégis csábos és rohadjak meg, ha nem dugom még ma meg…
– Ja nem – köszörülöm meg a torkomat, s valahonnan a földről felhalászom az államat. Tudtam, hogy kegyetlen egy találka lesz ez, de arra nem készítettek fel eléggé, hogy ennyire.
– Nem mondod? – az arcomra kiül egy állsajnálkozás, ami mögött az elégedettség szikrája csillan. Persze, hogy lefújták. Eleget tejelek azért, hogy azt tegyék, amit „kérek”. Az sms elküldése után, aki megkapta, jól tudta, hogy jobb, ha teljesíti a kívánságom, vagy a holnap reggelt már nem otthon köszönti. Egész testemmel fordulok felé, s még egyszer tetőtől talpig jól végig mérem, hosszú, hívogató combjain egy kissé tovább is legeltetve szemeimet.
– Ez a rész nem dohányzó – bökök fejemmel a vele szemben lévő táblára, majd kiveszem a szájából a cigarettát és elnyomom. - Mit iszol? – intek a pult mögött álló vörösnek, hogy risszáljon már vissza és teljesítse a kérésünket. Jól ismerem őt, hiszen gyakorlatilag nekem dolgozik, de még mielőtt a szőkeség azt hinné, hogy olyan szemmel méregetem, amit a ma este folyamán csak Ő érdemel ki, máris a mellettem ülő felé fordulok.
– Mert úgy gondoltam, hogy ideje a szalonon kívül is találkoznunk – dörmögöm kurtán a válaszomat, melynek egyetlen egy szava sem hazugság. Annyi időt töltöttünk már kettecskén, amit egy szerelmes pár is megirigyelhetne, ám vajmi kevés interakció ért minket, a megannyi sóhajon és vágyakozó pillantáson kívül. Kíváncsi vagyok arra, hogy a szalon négy falán kívül is megvan-e az, amit ottbent érzek, avagy csak a tű, a finom, puha bőre és a túlságosan is gazdag fantáziám szüleménye az egész.
– Örülök, hogy eljöttél… –tolom elé a már kihozott italt, s az enyémet a számhoz emelem. – Nem gondoltam volna… komolyan –teszem még hozzá, mielőtt kortyolnék egy nagyobbat a whiskeyből. – Fogalmad sincs róla, mennyire baszta volna az agyamat, ha itt kellett volna ücsörögnöm reggelig és el sem jössz… de komolyan mondom, hogy a legmerészebb álmaimban se jelent meg az a kép, hogy átléped azt a küszöböt.. – sóhajtok egyet, majd közelebb hajolok hozzá. – Ráadásul ilyen ruhában… –fújom ki újfent lassan a levegőt. – Bassza meg Shantelle kikészítesz –csapok finoman a pultra, majd visszadőlök normális pozitúrába. Nem csak a pia beszéltet. Ma a szalonban azt mondtam, hogy nem kertelek, s tartani is fogom magam ehhez. Azt még nem tudom meddig, de istenemre mondom, hogyha megint mozdul egyet és a mellei újfent táncba kezdenek, felpakolom a pultra és itt mindenki előtt baszom meg.

   


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Finish me!    Szomb. Szept. 15, 2018 8:26 pm
Felbaszott, hogy lemondták az egészet. Egyetlen huszárvágással húzták keresztbe az összes tervemet, reményemet ezzel az egésszel kapcsolatban. Persze bárki mondhatná és joggal, hogy miért saját szakállamra indulok el bármit csinálni és valamilyen szinten tudom is, hogy jogos, mégsem ér semmit. A rendőrség tehetetlen háromévesek szintjén viselkedik. Nem találnak semmit, mert nem is akarnak találni semmit. Ezért döntöttem így, hogy felhasználom MJ facebookját és minden kontaktját még úgy is, hogy mániákusnak tűnhetek akárki szemében. A feszültséget nem tudom kezelni, múltkor szerencsés hallgatók armadája hallgathatta végig ahogy a nyomozóval üvöltök. Mert én nem ismerem a nemet. És nem szeretem ha megpróbálnak figyelmen kívül hagyni pláne úgy, hogy szemben állok a delikvenssel. Ilyen nincs, nem is hagyom, nem is tudom megengedni. És nem segít, hogy a szexuális feszültségem is magasan van, nagy önkínzás, hogy egyáltalán hajszolom Demmel a találkozókat, hogy ez a vágyakozás erősödik minden alkalommal amikor találkozunk. Eddig képes voltam ezt is kontroll alatt tartani, mert hagyta, hogy ezt a játékot játsszuk. Nem mondta ki nyíltan, hogy le akar fektetni. Hülye lennék ha nem vettem volna észre, mert a kívánós tekintetnek súlya van. Üzenete. Dem tekintete is hívogat, olyan dolgokról beszél, melyek test-test között dőlnek el és válnak valósággá, melyek kielégítőek, izzasztóan szépek és semmi nem kell hozzá, csak mi ketten és a vágy, amely jelen van. És ez a meghívás...hogy jöjjek mert vár. Vár, akár reggelig. Kétlem, hogy ez így lett volna, de kimondva hatásos volt. Be akartam kapni a farkát, hogy a mindig ellentmondó szája az én nevemet sóhajtsa, hogy érezhessem az ízét, hogy irányíthassam az élvezetét. És a meghívás még meg is erősített ebben. Mr. Novikow ezzel erős tényezővé lépett elő a pályán, ahová akkor került be amikor először végigmértem. Lehetett volna egy egyszerű hancúr, ami megmarad emléknek és elfelejtjük egymást. De hajszoltam őt...hajszolom most is. Akarom, hogy hozzám érjen, minduntalanul akarom és egyre jobban.
A pub előtt kell egy pár ital, nem azért, hogy várassam, hanem mert fel vagyok húzva és ezt nem akarom rá kivetíteni. A meghívás komolynak hangzott, nem ezzel akarom elrontani. Belépve a helyiségbe, a figyelemfelkeltő, de kellően trükkösen szabott ruhámban, rögtön meglátom és rögtön érdektelenné válok a bent tartózkodó többi pasas irányában. Felcsillanó tekintettel sommázom az arckifejezését. Eszerint tetszik amit lát, eszerint akar és kíván. Így is. És bevállalja velem az estét. Ringó csípővel, lépteim ütemére ugráló copffal sétálok oda hozzá. Kérés nélkül ülök fel a bárszéékre, hisz meghívott vagyok a partnerem pedig itt van.
- Ennek örülök. - lehelem halkan, alapos és lusta tekintettel szívva be a látványát, testtartását és vállalva a tekintetének súlyát. Érdekes is lett volna késésnek nyilvánítani valamit, ami nem volt időponthoz kötve, csupán egy intervallumhoz. És mennyit is várhatott? Talán 2 órát? Esetleg hármat? Megtehettem volna, hogy hazaugrom valami illőbbért, de nem akartam. Mondhatjuk, hogy vártani, de mondhatom úgy, hogy akartam, hogy ebben lásson. Így lásson.
- De, csak úgy. A semmiből lefújták. Minden előzmény nélkül. - rakom fel a táskámat is az asztalra. Igen, még mindig idegesít ez az egész. Nem szeretem ha valami felborítja a terveimet. Ezért is mentem jogi pályára. Mert ugyanaz az alapja. Hogy a betűit, hogy csűrjük-csavarjuk, nem számít. a pontosságban rejlik a hangsúly. És ezt nekem teljesen elbaszták most.
- Naa, hé! - kommentálom, hogy elveszi a cigimet, ráadásul el is nyomja - Ha mondod, átsétálok a dohányzó részre. - dobom meg egy súlyos pillantással, mert belső húrjaim megrezzentek erre a pimaszságra. Honnan veszi a bátorságot, hogy kivegye az ÉN számból az ÉN cigimet? Az ital hallatán ránézek a pultos vörösre, aki Demet nézi, rám pillant és megint Demet nézi. - Sört és vodkát. - mondhatnék whisky-t de azt pontosan tudom, hogy mit művel velem az a pia. Kétszer olyan bunkó vagyok tőle mint egyébként. A cigim hamvait nézem és sajnálkozom egy másodpercig, de mivel teljes testtel fordul felém mocskosul vágyó tekintettel nézek rajta végig, külön figyelmet szentelve a combjai vonalának. Megjelenik a gondolat, hogy kibújok a cipőmből és talppal simítok végig a lábain. A sajátjaimat viszont keresztbe teszem, ne széttárt lábakkal üljek már vele szemben. Ha megkapom az italt, rögtön belekortyolok a sörömbe és kíváncsian figyelek rá, figyelem ajkai mozgását.
- Vagyis egyenlővé teszed a felállást. - mosolyodom el, így, hogy nem a szolgáltatói szektor határán belül vagyunk, pőrévé lettünk: csak egy nő és egy férfi, akik találkoznak pár italra, pedig nagyon mást akarnak csinálni. Újabb pontot adok hozzá, hisz nem rögtön azzal kezdett, hogy lakásra vitt. Akkor akármennyire is izgat, nemet mondok pusztán elvből. Kezembe fogom az elém tolt vodkát.
- Nem hitted? - nézek rá egy félmosollyal és felhajtom egy húzásra, had égessen végig hirtelen. - Pedig elég visszautasíthatatlan ajánlatot tettél. - simítok a fülem mögé egy elkóborolt tincset. Újabb korty sörbe menekülök. Dem fájón őszinte, fájón izgató és fájón gyorsan reagálok rá. - Ha a bulit nem fújták volna le, akkor is eljöttem volna. Nem szokásom megszegni az adott szavam. És el akartam jönni. - mondom komolyan, tényleg így van. Akartam a társaságát. Akartam vele találkozni. Csak így. Újfent kettesben. Közelebb hajol és az oly jól ismert illata az orromba kúszik, elbódítva érzékeimet. - Szóval tetszik? - mosolygok rá undorítóan sóhajnyi közelről. Megcsókolhatnám. Könnyedén. És annyira akarom, hogy szinte fáj. - Még nem is tettem semmit.- flörtölök, mosolygok és vágyódom. Elhajol és sörbe menekülök, hogy levegőt kapjak. Kurva hosszú óráknak nézünk elébe így egymás mellett. - Szóval ide szoktál járni ha nem a szalonban vagy? - már képes vagyok kicsit körbe is nézni. - Á, darts is van? Akarsz veszteni? - nézek rá, szemeimben kihívó fény csillan. Imádok kocsmasportolni és kártyázni, bár ezt kevesen tudják rólam. Leszállok a székről így lényegében majdnem hozzá simulva. A füléhez hajolok. - Ha győzöl, kérhetsz tőlem valamit. De ha én nyerek.... - ajkaimmal súrolom a fülcimpáját - megteszed amit kérek. Rendben? - lépek el mellette, hogy amennyiben igent mond, elindulhassak a darts felé.
Justice

avatar
♡ :

❖ age :
29

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Finish me!    Szomb. Szept. 15, 2018 11:05 pm
Shantelle & Demetri

   

Ó szívi, ha tudnád, hogy a lefújás előzménye az volt, hogy a kezemet combomra vezetted… El kell fordítanom a fejemem egy pillanatra, hogy komolyságom megmaradjon. Tetszik ez a hevesség, remélem, hogy mással kapcsolatban is ennyire dacos és harcra kész tud lenni, mint evégett az elmaradt buli végett. Ó istenem, ha rajtam töltené ki a felgyülemlett feszültséget, miközben a farkamon pörög… Még több ilyen merényletet követnék el ellene.
– Most jöttél és egy nyamvadt cigaretta miatt már itt is hagynál? – beledobom az előttem lévő pohárba a cigit, majd rosszallóan tekintek rá. Szép kis találka az, melynél már az első percekben magára hagyná a nő a férfit. Pedig bassza meg, esküszöm, hogy még semmi rosszat sem tettem. Még csak a vörös bögyösre se pillantok, mióta a szöszi itt van… Hát mi ez, ha nem egy kibaszott nagy áldozat? Mellékesen meg szívogasson mást, ami még csak az egészségére sem lenne ártalmas..
–Érdekes párosítás – kommentálom a rendelését, aztán intek a vörösnek, hogy el is takarodhat a piáinkért, hogy minél hamarabb kettecskén lehessünk A NŐvel.
– Igyekeztem elkerülni azt, hogy bezárva érezd magad… – nem egyenlő a helyzet, hiszen ez is az én terepem. De, amiről nem tud, az ugye nem fáj egyikünknek sem.. Ez pedig így van jól.
– Hajthatatlannak tűntél – nevetek fel halkan. Ez a nő elég makacs és akaratos egy személy, s a szemeibe nézve nem úgy tűnt, hogy érdeklené az ajánlatom. Úgy tűnik tévedtem, s elég jó játékos, amire oda kell majd figyelnem a továbbiakban. – Próbára tettél volna azzal, hogy hajnalig bulizol és csak utána állítasz be ide? – szökken fel az egyik szemöldököm. Cseles a kis liba, s ez nagyon tetszik. –Majd elmész máskor bulizni – bár, ha rajtam múlik, akkor olyasmire, ahova ma készült, akkor biztosan nem megy el. Ó, vajon mit fogok kapni majd azért, ha egyszer kiderül, hogy nekem köszönhetően nem tudott az öccse után menni?
– Tetszik-e? – morranok fel, s még nem hajolok el tőle a válaszom előtt. – Annyi mindent mutat, hogy félő, ha mások tovább bámulnak, akkor ma a sittről kell kihoznod – ezzel akarom a tudtára adni, hogy tetszik a szerelés, ó de még mennyire. Szeretném, kihámozni belőle efelől kétsége sem lehet, ám az, hogy mások ilyen szemeket meresztenek rá… Hát nem, egyáltalán nem tetszik, mert csak magamnak akarom mára.
– Sokszor fordulok meg itt, maradjunk csak ennyiben – még nem kell tudnia, hogy az enyém. Miért? Mert gyanút is kelthet benne a dolog, hiszen a tetováló szalonokból nem feltétlen van az embernek annyi pénze, hogy egy pubot is üzemeltessen. No meg, sokan nem tudják összeegyeztetni a kettő dolgot, pedig milyen egyszerű. Rossz arcok vannak mindkét helyen, ó ha tudná a kicsike, hogy menyire rossz arcok.. Lehet, hogy nyomban pereskedne, s cibálna is a bíróság elé.
– Billiárd is, odébb pedig olyan boxok, amikben a kéretlen szemek elől el tud kicsit tűnni az ember – fejemmel tőlünk balra bökök. Fontos információ, mert én oda szeretnék  jutni vele a mai este folyamán. Igen, a pulton is magamévá tenném, akár itt a széken is, sőt a boxokban is.. De ennél többre vágyom. Kiakarom engedni a hangomat, s azt akarom, hogy ő is ezt tegye alattam. Ahhoz pedig ez a zajos kis kocsma nem elég.
Ahogy beszél hozzám, a testét elhagyó levegő megcirógatja bőrömet. Parfümének és a ciginek keveréke pedig bekúszik az orromba, s édes csábításba kezd. Egyszerűen megveszek tőle és érte. – Ha győzök, kérek tőled valamit.. – mosolyodom el. – Ha pedig veszítek, akkor te szó nélkül teljesíted, amit mondok – mosolyom vigyorrá válik. Nem, az a pillant nem fog eljönni, amikor Ő ezen a helyen kérhet vagy parancsolhat.. - Shantelle, nem szokásom nőkkel fogadni és egyezkedni – nyúlok a keze után, s ha engedi, közelebb vonom magamhoz úgy, hogy én még mindig a széken ülök. – De, ha szeretnéd.. hagylak nyerni, egy feltétellel – még közelebb vonom magamhoz őt, így borostám újfent karistolhatja nyakán a bőrt. – Ha enyém leszel ma – vágyamat ismét szavakba öntöm, s most még egy aprócska gesztust is teszek azzal, hogy füle tövébe egy aprócska csókot nyomok. Ha nem akar még kiszabadulni kezeim közül, akkor az ölembe vonom őt, s kezemmel finoman megcirógatom a combját. – Nem bánod meg – sóhajtom rá nyakára a szavakat. Annyira vágyom rá, minden porcikáját látni és ízlelni akarom, mert jól tudom, hogy ez nem csak egy álomkép, hanem igenis létezik az a vibrálás, amit hónapok óta érzek.

   


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Finish me!    Vas. Szept. 16, 2018 11:01 am
Felvonom a szemöldököm a poharat nézve. Kis pimasz, de a szavaival más köntöst ad neki. Megrázom a hajam, ami lágyan cirógatja végig a hátam szabad felületét. Oldalról pillantok rá csalfa félmosollyal. Baszottul nem tudom hovatenni ezt az egészet, őt, magamat. Miért akarja, hogy a közelében legyek, miért akarok ennyire mániákusan a közelébe kerülni, mi ez ami belőle rezdül felém és felel bennem rá? Belezsibbadok.
- Eljöhettél volna velem. - és valóban, jöhetett volna. Jöhetne velem a wc-be is, tehetne még ezernyi dolgot ami mindkettőnknek jó lenne. Sőt annál többet is. Kezd kicsit beteges színezetet ölteni bennem, már ez a találkozó is. Naiv lennék talán, hogy azt hittem, egyszerű lesz. Leülünk inni, beszélgetünk. Hogy lenne az amikor ez a feszültség itt van kettőnk között. Itt vibrál.
- A sört jó mennyiségben bírom, a vodka meg - vállat vonok - nekem illik hozzá. - én megszoktam, biztonsági zóna is egyrészt, másrészt meg a vodka nem kreál nekem büdös tahó személyiségjegyeket mint pár másik társa.
- Nem nevezném bezárásnak. - nézek rá egy mosollyal - De ez a hely valóban más színezetet ad a találkozásnak, amivel nagyon megleptél egyébként. Nem számítottam rá. - ez őszinte, valóban nem. Talán még volt egy aljas kis gondolatom azzal kapcsolatban, hogy dugunk egy hatalmasat az asztalon, vagy legalább komolyan meg fog érinteni, de ezt nem önthettem szavakba. Csak fejben volt. Nagyon valóságosan.
- Legtöbbször az is vagyok. - kortyolok bele a sörömbe, ha tudná mennyire..főleg amikor valamit vagy nagyon akarok, vagy kurvára nem akarok. Hittem, aggódtam, hogy két hétig nem fogom látni. Hogy megfoszt engem magától. És ennek kurvára nem örültem, most sem teszem. Mégsem hozom szóba. Most nem a tetoválás a lényeg. Mi vagyunk a lényegesek. - Mondtam, hogy miért akartam elmenni. Valószínűleg igénybe vett volna még jó pár órát. - nézek rá újra, de nehezen tudom kontrollálni, hogy fókuszáljak rá. Mert mindenét látni akarom, mindenét érinteni akarom. Főleg ha ilyen közel van. Eddig sosem értem hozzá szinte, neki volt erre mondhatni joga, én visszafogtam magam. Minden téren, csak gondolatilag nem. Ahhoz jogom volt. - Sor fog rá kerülni valamikor biztos. - vonok vállat, mert esélyesen pótolják majd a kimaradtat, legyen akármi is a kiváltó indok a ma estét illetően. A ruha szintén oda szólt, de mindennél többet ér ahogy rám néz, a súlyt adó tekintetével. Halk hangon felnevetek. - Ne foglalkozz másokkal. - cirógatom meg felbátorodva az állvonalát, én is ki tudom zárni őket tökéletesen. Egyik sem érdekel. Az ő figyelme kell, ezt követelem magamnak. Bizsergek azért, hogy megérinthessem. Muszáj. Kényszer. Ezt is imádom, hogy ilyen közel van hozzám. Hogy ennyire őszinte. Ilyen nyers. - Legalább tudok rólad valamit. - mosolygok ebben az illatban, a melegében. A kérdéses irányba fordítom a tekintetemet, innen én sem látok be a boxokba, ez a gondolat pedig végigér bennem, izmokat húz össze, légzést gyorsít. Kapnánk egy kis intimitást ebben a félhomályban. Kit is érdekel már a darts? Mégis leszállok a székről, hátha irányban tudom tartani a fék nélkül száguldó kettősünket. Szavait hallva felnevetek. Irányító alkat. Csak épp..én is az vagyok. Lenyűgöz milyen magabiztos. És megijeszt mennyire hamar rábólintanék még egy ilyen fogadásra is, mert izgat mit kérne. Mit szabna meg. De nem ilyen vagyok... - Ez nem túl fair fogadás.. - nyalom meg az ajkam, lopom róla az ízét. De így állva, ilyen közelről már izgek-mozgok egyszerre mint egy vad, aki a vadász csapdájában vergődik már, de úgy is, hogy figyeljen rám, ne hagyjon eltűnni, mert amint lehetőséget ad, lehet, hogy megpróbálom majd. Lépnék, de az ahogy megfogja a kezem megtorpanásra késztet. Visszalépek, simulva hozzá. Még, hogy nem egyezkedik nőkkel? Ó, hát ennyire nem ismer még? - Hagynál nyerni? - ó ezen a kijelentésen még jót is mulatok. Imádom a kihívásokat, pláne ha minél több van belőlük. És ő nekem egy óriási kihívás, egy nagyon kívánatos kihívás. - Mi volna az? - sóhajtok mélyet, küzdök az illata és melege ereje ellen. Legyek az övé. Még a gondolat is elzsibbasztja az elmém. Az a gondolat, amit elképzeltem már ezerszer legalább, mindenféle helyzetből kiindulva. - A tiéd... - zsong bennem ez az egy szó, mintha sokkalta több tartalom lenne benne mint a szex. Veszélyesen kívánom, fogalma sincs mennyire. Ajkai érintése megborzongat, megremegek az ölében. Hát persze, hogy nem bánom meg. Újfent a füléhez hajolok. - A tiéd leszek ma.. - húzom ajkaimat a nyakához, belemormolva a bőrébe, nyelvem kíséri ajkaimat. - De nekem is van egy feltételem. - egyenesedek fel, hogy ajkaira suttoghassak - Hagyod, hogy kiélvezzelek. Úgy, ahogy én akarom. - ezt megerősítendő megcsókolom, de nem finomkodom el. Nyelvem övét simítja, baszok én holmi engedélykérésre. Akarom a pasast. Egyszerre több pontomban is. Belenyögök a csókba, tenyerem a combjára simítom, akarom, akarom. Gyorsan véve a levegőt válok el tőle, a vágy kicsöpög a szememből. - Na, átülünk a hátsó boxba? - kacérkodom vele, csábítom, hívom. Igaz, nem pakolhat fel csak úgy az asztalra, de a mi előjátékunk iszonyatosan jó. És még mindig csupán egyszer érintett meg célzatosan. És most ezt új szintre igyekszem vele emelni.
Justice

avatar
♡ :

❖ age :
29

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Finish me!    Vas. Szept. 16, 2018 6:02 pm
Shantelle & Demetri

   

Már nem is kérdéses az, hogy ha mindenáron menni akar, akkor nekem is ott a helyem. Ha nem is úgy, hogy újfent meghív, mert ki tudja mi lesz még addig, akkor szépen a távolból figyelve, vigyázva rá, de ott leszek. Mert, ha ilyen szerelésekben mászkál más férfiak között.. Hát nem állíthatom tiszta lelkiismerettel azt, hogy senkinek a szeme, töke, bordái vagy gerince ne bánná, ha ránézne vagy hozzáérne. Igen, már most egy akaratos barom vagyok, pedig még csak meg sem ízlelhettem úgy igazán. Mi lesz velem, ha esetleg engedni fog?
–De azért kihoznál, ha ilyesmire kerülne sor? – tekintek rá érdeklődve. Kíváncsi vagyok, izgatja a fantáziámat, hogy megtenne-e ilyet egy kvázi ismeretlenért. Na meg ez igazából egy teszt, mert bizony nem csak a testét vágyom használni, hanem ha úgy alakulna a további történetünk.. Akkor a tudására, a hivatására is nagy igényt tartok. Ó, de még mennyire. Csak, hogy az odáig vezető út még annyira hosszadalmas, hogy kénytelen vagyok aprócska teszteknek alávetni a kicsikét.
– Ha hagysz rá lehetőséget, ma elég sok mindent megtudhatsz rólam - kacsintok rá egy nagyobb kortyolás közepette. Ez egy ígéret, amelyet majd a saját magma módján fogok beváltani. Nem, a családfámat nem ismeri meg és abba se fogom beavatni, hogy mennyi illegális tevékenység folyik a kezem alatt.. De azért néhány dolgot csak elhinthetek számára, hogy úgy érezze kap valamit. Elvégre a nőknek állítólag ilyen sallangokra van szükségük a bizalom kialakításához.
– Mindkettőnknek élvezetes lenne, hidd el – szorosan tartom őt, eszem ágában sincsen ereszteni Őt. Ma este és reggel és a továbbiakban is igényt tartok rá. Kell nekem, akarom mindenestül, s ha nem adja meg magát, akkor megveszek, de tüstént. – Hagynálak – bólintok úgy, hogy amennyire lehet kihúzom magamat. Persze arra kínosan odafigyelek, hogy a legfontosabb stratégiai pontok egyikén tartsam a kezemet. Ha már ilyen közel van, semmi esetre sem szeretnék egyetlen egy apró lehetőséget sem elszalasztani. Érintenem és ízlelnem kell, még ha egyre szűkösebb is kezd lenni a nadrágom.. Egek, már csak ennyitől..
– Az enyém – súgom a nyakába, míg borostámmal újra és újra megcirógatom. Az illata elveszi az eszemet, testének közelsége, pedig már most beindítja odalent a dolgokat. Ez a nő pár hónappal ezelőtt úgy lépett be a szalonba, mint egy elveszett őzgida. Majdnem szemközt röhögtem, mikor kérését elém tárta, semmi kedvem nem volt ahhoz, hogy neki álljak, de szerencsémre éppen volt egy felszabadult időpontom. A tű legelső érintésénél látni lehetett az arcán a változást, valami, ami addig mélyen el volt nyomva benne, felszabadult, s esküszöm, hogy kifelé riszálva, már nem az elveszettség és az ijedség jutott róla eszembe. Kacérsága és makacssága már akkor megvillant, s azóta is gyakorta kínzó vendége az életemnek. Ha nem is abban a pillanatban, de valamelyik közeli találkozásunk egyikén, elég hamar megfogalmazódott bennem az, hogy KELL NEKEM, akármilyen áron.
Nagyot nyelek, mikor száját elhagyják a szavak. Tied leszek ma. Talán még egy nyögés is kiszakad belőlem, amelyet a vállába bújtatott arccal fojtok el. Ó még mennyire, hogy az enyém lesz, és még milyen formákban.. El se tudod képzelni kislány, hogy mit fogok tenni veled.. A feltétel említésénél egyik szemöldököm felszökken, már nyitnám is a számat, hogy ellenkezzek, hogy kifejtsem velem nem így mennek a dolgok, ám belém fojtja a szót. Édes ajkaival birtoklóan keríti hatalmába az enyémeket. Kezem önálló életre kelvén hátáról a fenekére csusszan és éppen olyan követelőzően markol bele, mint ahogy ő vágyik a csókra. – Ha így akarsz kiélvezni, mint az imént… – kaján vigyor ül ki az arcomra, s fenekét ismét megmarkolom. - Akkor állok elébe – még mielőtt azt hihetné, hogy ennyivel megússza a dolgot, visszahúzom magamhoz, hogy most én adjak neki egy követelőző, semennyire sem finomkodó csókot.
– És mi lesz a dartssal? – futtatom végig jobbomat az oldalán, figyelve minden egyes rezzenésére. – Egyből jöhet a nyeremény? - mosolygom bele ajkaiba, majd arra késztetem, hogy tegyen egy kisebb lépést a széktől, hogy mégse rá lépve szálljak le. – Vodkát vagy sört szeretnél még? - amit kér, azért belépek a pult mögé, illetve egy üveg whiskyt is hozzá csapok. Nekem ez természetes, a pult mögött lévőknek szintén, a szöszke arcát meglátva csak legyintek egyet. Ráér még a magyarázat, most sokkal fontosabb dolgunk van.
– Mehetünk? - szabad kezemet a derekára csúsztatom, s egy enyhe lökéssel késztetem arra, hogy meginduljunk a kiszemelt rész felé. Nem, eszem ágában sincsen kocsmai játékokkal játszadozni, ha ezt megtehetem vele.. Túlságosan fel van izgatva fantáziám már, s nem csak azért verne meg, mert hagynám magamat, hanem a koncentráció teljes hiánya végett.

   


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Finish me!    Vas. Szept. 16, 2018 11:14 pm
Ezen azért elgondolkodom egy pillanatra. Bemennék-e érte a rendőrségre azért, mert meggondolatlanul viselkedett az én ruhám miatt más pasasokkal? Az igazság az, hogy mondhatnék elsőre nemet, mert túlságosan érintett vagyok a dologban, másrészről érdekes lenne a bíró elé állni azzal, hogy csak...mi is motiválta? Féltékenység? Birtoklási kényszer? Körbe kellene járni az ügyet, jelzem alaposan, mert csak úgy ez nem megy.
- Ez sok mindentől függ. Kapsz-e feljelentést vagy sem, ha nem, akkor óvadék ellenében úgyis kiengednek. De, a bírót többnyire erős indokkal lehet meggyőzni és a "nem tetszett a tekintete" kevés lenne. - kortyolok a sörömbe - Ha érintett lennék, nem hozhatnálak ki. Személyesen nem. És nem szeretem a hirtelen felindulásos baromságokat. - komolyodik a hangom valamelyest - Viszont ha valóban megvédeni szándékoznál nem csak valami hímszarság miatt, akkor segítenék. - nézek rá újra és igazat is mondok. Kinőttem a korból amikor az imponált ha fölösleges balhékba mennek miattam. Főleg mert ha már más oldalról nézzük, akkor én speciel teljesen leszarom jelen pillanatban is, hogy ki és milyen szemekkel nézett meg magának. Egy fókuszos vagyok és vágyam tárgya mellettem ül éppen. Minek foglalkozzak azokkal, akiknek még csak a nevét sem szeretném megtudni? Vagy van valami Dem fejében amiről nem tudok? Hm, mondjuk nagyrészt csak olyan van.
- A lehetőséget onnantól megadtam, hogy beléptem azon az ajtón. - kortyolom a sörömet én is - Rajtad múlik mit teszel az idővel. - mosolyodom el féloldalasan. Nem tudok dönteni, hogy ez most egy randinak induló valami vagy próbáljuk egymást megismerni innentől kezdve valami ok miatt? Netán kivezettük a szexuális sistergésünket a szalonból egy nyíltabb térbe? Szeretnélek érteni Dem...segíts nekem. A mosoly kiszélesedik.
- Abban nem kételkedem. - az lenne, más nem is lehetne, már attól megbolondulok ha kesztyűben hozzám ér, nem ha még anélkül, ráadásul nem tetoválási célzattal. Így is megüli a gondolataimat, beférkőzött a fejembe, a vágyaim is felé irányulnak..ó, biztos vagyok benne, hogy istenien élveznénk mi egymást. Ez pedig, hogy ennyire irányító pozícióba kívánná magát helyezni, hogy megmondaná mit és hogyan...felizgat. Játszom a gondolattal, hogy még igent is mondjak neki erre. De engedne-e kitáncolni? Engedné-e, hogy mégis nemet mondjak? Nem egyezkedik nőkkel...nem alkudozik nőkkel. - Ilyen feltétellel nem éri meg fogadni.. - lehelem halkan a nyakához - Hol van az én hasznom? Hol van az, amit én szeretném, hogy megtégy? - kacérkodom, játszom vele. Lennének ötleteim rá, nem is kevés. Akár itt és most is. Ez adok-kapok, mindenestől. Mennyivel egyszerűbb lenne felmenni hozzám nemde? Végre láthatnám az ágyamban..az övé lennék. Az Ő szájából mégsem zavar a kifejezés, noha szeretem magam beírni egy ilyenbe egyenrangú félként, aki legalább annyit ad, mint amennyit kap. Az övé...megrándulok. Mit művel velem? Pedig először látszott a tekintetén, hogy azt várta tőlem, hogy kérek tőle egy pillangót a bokámra, vagy napocskát a köldökömre, netán nonfit a derekamra. Sajnos csalódást okoztam neki. Vagy mégsem sajnos?
Akarom, nem kérdés, kurvára nem kérdés. Izgek-mozgok a karjában és úgy iszom magamba mintha nem lenne holnapom, vagy több lehetőségem erre. Fenekem markoló tenyere melegít, izgat és zavaróvá teszi rajtam a ruha anyagát. Mocskosul finom. És akarom tovább..még tovább. - Így is.. - súgom ajkaira - Miért, egyébként nemet mondtál volna? - cirógatom a combját, körmeimmel ostoba és semmilyen mintákat rajzolva a nadrág anyagába. Csókol és viszonzom, szabad tenyerem tarkójára csúsztatom, hogy benne is tartsam kicsit, simítva hajának puhaságát. Imádom a színét. Az érzetét. Elválnak ajkaink, sóvárgok. - Nem érdekel most a darts. - sóhajtom komolyan, vágytól telve. Figyelni sem tudnék vagy azért, mert figyelne közben, vagy azért mert közel állna. - Így is mondhatod, ha már nem akarsz játszani. - elmosolyodom, hisz akar, csak épp teljesen mást. Arrébb lépek, hogy le tudjon szállni és hirtelen már az is kihívás, hogy a feltett kérdésére értelmesen válaszoljak. - Mindkettőt. - ragadozó tekintettel követem mozdulatait ahogy bemegy a pultba, mintha legalábbis otthon lenne. És sehol egy meglepett tekintet, sehol egy kitessékelés. Kérdő tekintetemre csak legyint. Ijesztő, hogy mit sem tudok róla, mégis minden rohadt gondolatom a szex körül forog, amire az imént mondtam még igent is. Néha nem kéne bíznom a saját késztetéseimben, de képtelen vagyok a közelében maradni tovább így.
Megbabonázva figyelem a visszaútját, karja pedig úgy húz magához, mintha ismerné minden vonalamat, hogy milyen magasságra kell tennie a kezét, hogy jó legyen. Mellette speciel nem érzem hátránynak, hogy nem vagyok törpe. Sőt. A magas sarkak most még segítenek is ezen. Engedelmes léptekkel sétálok hát mellette és meg sem állok a legutolsó boxig. Becsúszok belülre és egyértelműen jelzek, hogy csatlakozzon hozzám. Ha kapok sört, az üveget a kezembe is veszem. - Szóval ez így megy? Besétálsz a pultba és elveszed ami kell? - értettem, hogy intett az előbb, de most kérdezhetem, bár jobb szeretném ezt az ölében ülve kérdezni, viszont annyi helyem nincs. Marad hát, hogy míg beleiszok a sörbe, a másik kezemmel már érte nyúlok, alkarját simítom. Mondom, beteges. Hozzá KELL érnem és nem tehetek semmit. - Sok különös percet okoztál te már nekem. - mosolyom az övé, neki szól, a megfogalmazás meg ötöst érdemelne, mert nem azt mondom, hogy kínosan sokszor voltam kénytelen magamat simogatni rá gondolva, ha már nem tette meg. - Válaszolsz a délutáni kérdésemre? - fordulok felé, egyik lábam feltéve a fára. - Ez randi vagy szexfelhívás akart lenni? - kíváncsi vagyok, de az is lehet, hogy neki c válasza van. És próbálom nem megrögzötten a száját nézni, de ha egyszer még az enyémen ég a csókunk...baszott nehéz így ismerkedősködni, hogy közben meg teljesen mást is akarok vele csinálni.
Justice

avatar
♡ :

❖ age :
29

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Finish me!    Hétf. Szept. 17, 2018 1:07 pm
Shantelle & Demetri

   

Nézem a száját miközben beszél és egyre csak azon kattog az agyam, hogy mi másra is használhatná még a telt kis ajkait, ahelyett, hogy itt fejtegeti nekem, hogy ki tudna-e hozni vagy nem. Baszok én arra, ha a helyi körzetből jönnének ki, be se vinnének, túl jól ismernek néhányan. Biztos, hogy meglepődne a kicsike, hogy mennyien vannak lefizetve a törvény emberei közül, s hogy azon kívül, hogy megdugjam, arra is vágyom, hogy Ő is az egyik ilyen „emberem” legyen.
– Megvédenélek én mindentől – dörmögöm alig hallhatóan magam elé, szinte nem is neki szánva. Ha tudná, hogy mennyi ideje van rajta nem egy emberem, aki mindent megtesz azért, hogy semmiképpen se legyen baja. Ha tudná, hogy gyakorlatilag már minden tudok róla, még a legkínosabb dolgait is.. Azt hiszem a faszomat venné. Szinte látom is magam előtt, hogy levágja, meggrillezi és utána felszeleteli.. Aucs. Nyelek is egy nagyot és gyorsan eltüntetem a maradék italomat is.
– Az idő elég relatív – főleg, ha véletlen megcsörren a telefonom, hogy gebasz van. Még miatta sem tehetném meg azt, hogy magasról szarok a hívásra. Ő nem tudja, ő azt hiszi, hogy egy ártatlan tetováló vagyok, aki ebből él. Akinek maximum ő hívogatja a számát lehetetlen időpontokban, mert éppen rájött, hogy újra érezni akarja a tű marását. Vajon, ha egy kicsike szeletet kapna az életemből, akkor mit tenne? Lecsukatna vagy érdeklődve mellém állna? S én miért is foglalkozom ezzel a kérdés körrel, mikor inkább arra kellene koncentrálnom, hogy a nő, aki után hónapok óta sóvárgok, végre a karjaimban van? Bassza meg, kezdek egy szerelmes kislány szintjére süllyedni, s lassan már a soha meg nem valósuló esküvőnket tervezem.
- Szerinted, amiket tennék veled, azok nem elégítenék ki a kimondatlan elképzeléseid? – súgom halkan, míg kezemmel belső combjára simítok. Meghallgatom én, ha szeretné, aztán majd szépen eldöntöm, hogy mi az, amit tényleg beváltok, mi az, ami mindkettőnknek megéri. Mert akár elhiszi akár nem, előtérbe fogom őt helyezni egy bizonyos pontig.. hogy utána szépen visszaadja azt, amit kapott és a legvégén mind a ketten úgy terüljünk el egymás mellett, hogy ha majd visszagondolunk arra, hogy mit műveltünk egymással, gyakorlatilag attól elmenjünk újfent.
A darts elvetve és egyéb játékok is a feledésbe merülnek, amint ajkain összeérnek. Helyes, én is éppen így terveztem ezt az egészet, ő pedig felül velem a száguldó vonatra, s úgy látszik, alig várja, hogy ütközzünk. Ölem erre megrándul. Bazd meg Shantelle. Ez az a pont, ahol elhatározom, hogyha erőszakolva is, de ma biztosan enyém lesz ez a törékeny test. Hogy magamat biztosítsam erről, még jobban belemarkolok húsába, ezzel jelezve magamnak, hogy nem csak egy álomban vagyunk, hanem tényleg itt van a kezeim között.
Egy apró közjáték, míg az italokat megszerzem. Hátsó zsebeimbe még poharakat is teszek, hogy ne kelljen alpári módban, üvegből innunk, aztán máris mellette vagyok. Kezem birtoklón csúszik rá, ha eddig nem lett volna világos a jelenlévőknek, hogy Ő hozzám tartozik, most már biztosan az. S élvezem is a gondolatot, úgy lépdelek végig az asztalok között, mint egy kiskirály, aki mellett ott van a királylány, aki nemsokára még be is bizonyíthatja neki, hogy micsoda vadmacska tud lenni.
– Egy nagyon régi barátomé a hely, szinte olyan, mintha az enyém lenne – szinte.. na persze. Amennyi pénzem benne van, még azt is megtehetem, hogy füttyentek egyet és az egész helység kiürül, hogy csak mi kettecskén maradjunk itt. S bizony senki nem kérdezne rajta kívül egy büdös szót se. Akik idejárnak, ismernek, tudják, hogy itt nagy embernek számítok, csak jól álcázom magamat.
A hátsó zsebemből előveszem a poharakat, mielőtt még leülnék, csak ezután foglalok helyet, a lehető legközelebb, ezzel szinte bezárva őt ide. A sört elé tolom, miután kinyitom. Nem szeretem, ha egy nő ezt a löttyöt issza, sőt kifejezetten irritál. De miatta most úgy vagyok vele, hogy nem tetszésemet, inkább magamban tartom, mert még a végén kijönne belőle a feminista punci és baszhatnám az este további részét.
Töltök a vodkából és a whiskyből is, majd a zsebeim tartalmát kipakolom az asztalra, hogy ne legyen oly kényelmetlen az itt ücsörgés. A nadrágom amúgy is szűkös, mert bassza meg ez a ruha igen csak sokat mutat és így, ahogy leült.. Ha nem mászok rá egyből az egy kurva nagy csoda. - Csak ugyan? – szökken fel bal szemöldököm. – Kifejtenéd, hogy mégis milyen percek voltak ezek? – hüvelykujjamat végig húzom az alsó ajkamon. Ha csak fele annyira szaladt el a fantáziája egyszer-egyszer, mint az enyém, akkor istenemre mondom, ezt a nőt nekem teremtették. Nem nézem ki belőle azt, hogy egy szende kis, magát visszafogó nőszemély lenne. Tekintetemet egy rövidke pillanatra még az égre is emelem, néma könyörgéssel, hogy adjon az ég bármit, de a szavai vigyenek el olyan mélységekbe, hogyha utána ránézek, csak azt lássam, hogy éppen alattam, felettem, rajtam van… Mert biztos vagyok benne, hogy jól forgatja a szavakat, s ha érzékeli, hogy mennyire megveszem azért, hogy adjon valamit, akkor ki fogja használni ezt a helyzetet egy-egy történettel.
– Melyiknek örülnél jobban? - kérdezem félig felé fordulva. Egyik kezemben az asztalon lévő pohár pihen, a másikkal pedig megemelem a hozzám közelebb lévő lábát és az enyémre fektetem, hogy lassú mozdulatokkal, simogassam, miközben társalgásunk tart.
– Én úgy gondoltam, hogy ez egy olyan találka, amiből bármi lehet… – emelem végül a számhoz a poharat, s kortyolok belőle egy nagyobbat. Bármi… Mondjuk ki, már kinyilvánítottam azt, kétszer is, hogy mit akarok tőle. Shantelle pedig nem egy naiv kislány, aki még hinne a tündérmesékben. Ha randira akartam volna vinni, nyilván nem ide hozom, hanem előadom neki a jó gyereket, talán még meg is tömtem volna, étellel is.. Bár nem tudom, hogy ő mennyire értékelne egy a filmekben klisés megoldásként alkalmazott randevúnak. Én hánynék, szerintem bekábszerezve érkeznék meg, aztán innék pár kört, hogy túléljem. Ó kérlek szöszke, ne legyél a megrögzött romantikus liba, mert menten felvágom az ereimet.
– Térjünk inkább vissza az élvezetekre – markolok bele finoman a combjába, s a poharat lassan helyezem vissza az asztalra, hogy immár a lehető legkényelmetlenebb pozíciót felvéve, felé forduljak. Az asztalon pihenő lábát is magamhoz húzom, ezzel együtt pedig az ölembe emelem őt át, hogy nyakára egy puha csókot leheljek. – Miféle élvezeteket szeretnél te tőlem? –minden egyes szó után ajkaimmal érintem puha bőrét. Egyik kezem a hátát tartja a másikkal, pedig haját birizgálom, de amint azt megunom, hátát végig szántva, tenyerem végül a fenekén pihen meg, hogy abba belemarkolva, még közelebb vonjam magamhoz a testét.


   


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Finish me!    Hétf. Szept. 17, 2018 3:58 pm
Kevés híján elmosolyodom. Megvédene mindentől. Ez szépen hangzik, lehet éppen igazság, lehet eltúlzott igazság is. Mindentől senkit nem lehet megvédeni, ezidáig pedig köszönöm elboldogultam, mi ketten pedig nem ismerjük egymást egy-egy ilyen kijelentéshez. A felszín alatt azonban jól esik amit mond, még képes lennék neki el is hinni, bár az okát nem értem. Csak tetovál engem és szeretne lefektetni, más dolgának nem kellene, hogy legyen velem kapcsolatban. El sem várnám. Nem csak tőle, mástól sem. Így ezt a kérdéskört át is lépem, ellenkeznék a kijelentéssel, ő meg vagy megpróbálna meggyőzni az igazáról, vagy rám hagyná. De vezetni nem vezetne sehová.
- Az én időm többnyire pénz. - mosolyodom el aljasul, igen van akitől undorítóan magas óradíjat kérek, de ha már a szarjában vájkálok és a seggét próbálom meg börtöntálcáról megbánós tálcára átpakolni, akkor a minimum, hogy megfizet. Vagy fizettet meg másvalakivel. - Bár esetedben ez nem áll fenn. - azért ezt hozzá kell tennem, még úgy is, hogy nem feltétlen értem miért hívott ide. Pont ide. Vagy kocsmázni, mindegy melyik végét nézegetem a doboznak. Eljöttem így is. Eljöttem úgy, hogy nem mondott semmi informatívat. Jöttem, mert akartam. Mert vágytam utána. Szabad térben is.
- Nem tudom mennyire egyeznek a mi... - húzódnak össze az alhasam izmai az érintésétől - elképzeléseink. Az esélyét meg kell adnod, hogy tudd én mit akarok. - hajolok hozzá közelebb, nyelvem hegyét végighúzva alsó ajkán - Hogy mire vágyom. - rá, persze ez világos. De fogalma sincs milyen dolgok járnak a fejemben, mit akarok látni, hallani és érezni. Jósolni sem tudok, nem is akarok. Nem akarok többet róla képzelegni, meg akarom tenni és ennek gondolata egyre erősebb. Egyetlen csókkal képes feledtetni a tényt is, hogy nem vagyunk egyedül. Kiűzni a fejemből az otthon tanultakat, hogy úgy kell viselkedni, hogy ne vehessenek a szájukra mások. Nos, ő a szájára vehetne, többféle szögből is...Van benne valami megmagyarázhatatlanul vonzó, aminek próbáltam egy ideig ellenállni, de ma felborult. Pimaszul és birtoklón szexi és magamban akarom tudni. És hiába a kis közjáték a pultban, amint a karja körém fonódik, ez a gondolat újfent erősebbé válik. Ha nem adná a ritmust én már lehet kifelé indulnék vele. És még én pofázok a türelemről...
A boxban is rögtön felé fordulok és imitálom a beszélgetést, bár valóban van a jellememnek egy kíváncsi oldala is, most igazából másra lennék már nagyon kíváncsi. A sör viszont kicsit leterel a vágyaim útjáról, segít gondolkodni, belekapaszkodva segít viselkedni is. - Az én hitelkeretem kimerül a kávékban. - elmosolyodom, van egy hely ahová már az egyetem eleje óta járok és jóba lettem a tulajnővel. Talán azért, mert rögtön kiszúrta az akkori elveszettségem, lévén nem innen származom, az egyetem előtt sosem jártam ekkora városban. Milyen régen volt...Elmosolyodom. Éreztem, hogy rá fog kérdezni. - Olyanok, amelyek sürgették a kielégülést, de be kellett érnem magammal. - fogom a kezembe a vodkáspoharat és egészségére emelve lehajtom a felest. - És minden alkalommal nehezebb lett. - csúsztatom vissza a poharat az asztalra. Talán illenék éreznem némi szégyent, hogy egy nyilvános helyen arról beszélek egy férfival, hogy rá gondolva juttattam magam csúcsra minden találkozásunk után jóformán, de az az igazság, hogy nem érdekel. Akarom, hogy tudja. Akarom, hogy jelenjen meg előtte a kép, hogy tudja, komolyan mondtam: az övé leszek ma. Túl sokat vártam. Túlságosan kívánom. Túlságosan nyers és őszinte velem. Lábam már az övén pihen, ujjainak mozgása lassítja a gondolataim áramlását, megbűvölve nézem. Miért nem jöttem szoknyában?! Shh..
- Nem szoktam randizni. Soha. - emelem fel végül a tekintetem, hogy a szemébe nézzek - Mert ha velem akarsz lenni, nem kell elcipelned valami étterembe. Sem moziba. A jó együttlét nem az ilyen köreteken múlik, az lehet jó egy rét közepén is. - ezt komolyan is gondolom. Engem nem kell lenyűgözni, nem kellenek brillek, sem hátas ló, se a nyomorult herceg fehér lovon. Egy pasas kell aki vérforraló, izgalmas, izgató és nem kényszerülök mellette szexmegvonásra. Akiről tudom, hogy akar és kíván. Ilyen egyszerű. És ez megy étterem, mozi meg tudja az ég milyen sallangok nélkül is. - Bármi... - húzom perverz mosolyra ajkaimat. Nyílt tekintettel figyelem a mozdulatait melyek hemzsegnek a visszafogott energiától. Könnyedén emel az ölébe, nagyon könnyedén. Lovagló ülésben helyezkedem el felette. Bőrömön futó csókjai borzongatnak, izgatnak. Imádom, hogy hozzám ér, hogy egyszerre végre több pontomon is érezhetem. Fenekemnél fogva húz magához még közelebb, ölem az övén simít végig, halk nyögéssel hálálom a mozdulatot. - Olyanokat, amelyektől a neveddel az ajkamon élvezhetek el. Többször is. - lökök egyet a csípőmmel, hogy megint megkapjam az előbbi érzést. Bal tenyerem nyakán csúsztatom végig, hogy ujjaim a tarkóját támasszák. Közvetlen közelről nézek rá, ajkaimat végighúzom az övéin. - Tedd meg nekem. - nyomok röpke, könnyed csókot a szájára - De előbb... - szabad kezemmel kettőnk közé nyúlok, hátrébb húzódom és tenyerem rásimítom a sliccére - kézbe akarlak venni. Engeded? - ajkaim nem távolodnak az övéitől - Engedd.. - és ha hagyja, akkor ki is trükközöm a sliccét, hogy végre valahára rá tehessem a kezem arra, amire hónapok óta vágyom: a lüktető farkára. Ezzel egyszerre meg is csókolom, nyelvem könnyedén siklik át a szájába. Feleljen így. Feleljen a sóhaja. Feleljen a teste.
Justice

avatar
♡ :

❖ age :
29

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Finish me!    Hétf. Szept. 17, 2018 7:07 pm
Shantelle & Demetri

   

16+

Nagyot nyelek. Bár azt akartam, hogy részletesebben nyilatkozzon ezekről a kielégülésekről, így is bőven el tudtam képzelni azt, hogy miképpen is érinthette magát. S meg voltam veszve azért, hogy én is megadhassam neki ezeket az érintéseket, vagy legalább láthassam, ahogy magához ér. – Egyszer megmutathatnád.. imádnám – súgom az utolsó szót sokat sejtető hanglejtéssel a fülébe. Ó, de még mennyire. Nehéz lenne visszafogni magamat, hogy ne ugorjak egyből rá, de bassza meg kurvára élvezném, ahogy vonaglik előttem, ahogy játszik magával, s közben rám gondol, engem néz. Egyre szűkebb a nadrágom ezért egy kicsit megemelkedem, s helyezkedem.
– Ezt jó tudni – megkönnyebbülten sóhajtok fel. A megérzésem nem csalt. Ő nem az agyon ajnározott nők egyike, aki él-hal az ilyesmiért. Hála az égnek. Nem azt mondom, hogy ne kaphatna tőlem meg bármi ilyet, sőt.. akár a csillagokat is lehazudom neki egy tisztes dugásért cserébe. De úgy vettem észre, hogy nála sokkal többre megyek az egyenes beszéddel, s ezt kifejezetten élvezem. – Akkor majd becipellek egy igényes kis mosdóba és a csapot megnyitva még vízcsobogást is imitálok neked, hogy komfortosabban érezd magad, miközben benned mozgok – lehet, hogy elvetem a sulykot, de hogy érzékeltessem vele, ez csak egy poén akar lenni, ezért kissé rekedtesen felnevetek. Bár, ha még tetszene neki az ötlet.. Be is váltanám. Bármikor.
– Talán ellenvetésed van a bármi ellen? - teszem fel a kérdést, melyre a választ anélkül is tudom, hogy bármit mondana. Hiszen teste beszél. Szaporábban veszi a levegőt, úgy méreget, mint egy igazi vadász. Arca kipirult, mellkasa egyre szaporábban jár fel-le. S nem ellenkezik. Minden egyes mozdulatomat élvez, s simul, többet akar, ez pedig nem csak a fantáziámat karistolja meg, hanem az amúgy sem alacsony önbecsülésem.
– Ezt akár itt és most is megadhatom neked – fut át szemeimen a vágy tüze. Ahogy kiejti a száján azt, hogy elélvezne, s nevemet ejtené ki közben, ölem megrándul. Az sem segít, hogy így szembe fordítottam magammal, ő pedig készségesen helyezkedett lovaglóülésbe. Egyre jobban meg akarom.. S már kezdeném is le-fel csúsztatni magamon, hogy már a ruhán keresztül is érezhessük egymás vágyát, mikor ő meglépi a váratlant.
Egy halk nyögés formájában szakad ki belőlem a levegő, mikor hozzám ér. Ajkába, mint egy megvadult vad, úgy harapok. Tudtam, minden találkozásunk alkalmával egyre jobban vágytam az érintésére, s most hogy az alsómon keresztül nyúzza a dagadó férfiasságom, egyre jobban vágyom. Mellkasom egyre sűrűbben jár fel s le. Az agyam egyre csak azon gondolkozik, hogy meg kéne emelkedni, s szájába kényszeríteni a farkamat, hogy ne csak csinos kis kacsójával érintse.
Csípőmet öléhez dörgölöm, hogy ne csak kezével érezze azt, hogy mit vált ki belőlem. S míg ő felfedezi a legnemesebbik testrészemet én ajkaimmal indulok vándor útra. Nyakára adok pár csókot, egyre lejjebb haladva, kulcscsontján már nyelvemet is végig húzva érkezem meg a melléhez.
– Ebből a szempontból kifejezetten jó választás volt ez a ruha – dörmögöm halkan a halmai közé, majd mindkettőre adok egy apró csókot. Egyik kezemmel hátát még tartom, de másikkal már óvatosan utat török a dekoltázsát alig fedő ruha alá, hogy először jobb mellét masszírozzam és szívogassam felváltva, majd a ballal is eljátsszam ugyanezt.
Próbálom figyelmen kívül hagyni, hogy  Ő mit művel velem odalent, de azért be kell látni, hogy tudja jól hogyan tartsa fent egy magam fajta érdeklődését. Ad is, kap is, éppen annyit, amit megengedhet egy ilyen helyzetben magának. Nekem meg majd szétdurran a farkam, ahogy egyre csak kínoz és játszik. Ha tudnám, hogy itt is engedné, ha biztos lennék abban, hogy szemérmességét hátrahagyva adna magából egy nagyobb szeletet ezen a helyen, azonnal fordítanék a helyzetünkön.
Fejemet megemelem, s szabad kezem segítségével, megemelem az állát, hogy mélyen elmerülhessek a megbabonázó tekintetében. A fel nem tett kérdésemre keresek választ. Tudni akarom, hogy mi az a határ, amivel még nem ijesztem el, mégis mára biztosan magamhoz láncolhatom és mielőbb érezhetem az ízét, azt hogy farkamat valamelyik nyílásán beengedi és elveszünk egymásban. Kérjen. Könyörögjön azért, hogy tegyek végre valami olyat, amitől Ő is az eszét veszti. Mert, aligha hiszem, hogy amit eddig kapott az annyira kiborítaná, hacsak nincs annyira kiéhezve az érintéseimre, mint én az övére.


   


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Finish me!    Hétf. Szept. 17, 2018 8:36 pm
+16-8

Lassan és aljasul mosolyodom el. Imádnád? Megkaphatod. Már maga a jelenet is megbizseregtet, hogy ott van és látja és ha akarom, be tudja nekem fejezni, segíthet rajtam. Vagy lehetnék egy aljas köcsög és kihasználnám, hogy ez az én műsorom, hogy ne tehessen semmit, de végignézhesse. Onnan, ahonnan akarja. - Ha hajlandó vagy belemenni pár szabályba.. - nézek rajta végig, imádom, hogy helyezkedik mert kényelmetlen neki. Én, én, én szeretném eligazítani. Kiszabadítani a szűkös helyéről. Én és nem más. És itt rohadjak meg ha nem váltom ezt be. - és nem akarod időponthoz kötni, végignézheted. - hajolok kicsit közelebb. Mert tudnék neki különösen nehéz perceket okozni bizonyos helyzetben. Sőt egyre jobban matat bennem a gondolata annak, hogy megtegyem. Úgy, hogy ne tudjon közbelépni, ne tudjon mást tenni, csak nézni. Nézni és kívánni. Az ujjaim helyére képzelni magát. .
- A legtöbben hülyének gondolnak érte. - nevetek halk hangon. Volt már, hogy a delikvens ragaszkodott volna egy nagykönyves randevúhoz, de nem tudtam vele egyszerűen mit kezdeni. Nem ment a dolog, egyébként sem működött volna. Más okokból sem. - Gondolod érdekelne a vízcsobogás? - mosolygok szélesen, jókedvvel, de ez a gondolatmenet...kemény. Nagyon is élénken izzik fel a kép, hogy mögém áll valami mosdóban, lehúzza a nadrágomat, félre a bugyimat és gyorsan, alaposan ad mindkettőnk élvezetének. Megrándulok a gondolattól, zárnám is összébb a lábam, ha tudnám. Ha nem az ő lábán pihenne. Ajkamba harapok, hogy ne nyögjek fel. Ezért vagyok képtelen válaszolni is. Így kérdésére csak megrázom a fejem. Dehogy van ellenvetésem. Más vágyam sincs, csakhogy másszon be végre a lábaim közé és oldja fel ezt a hónapok óta húzódó feszültséget végre. Az ölébe kerülve megátkozom a hülye ruhámat. Lehetett volna a szoknya is, most észrevétlenül fogadhatnám magamba és élvezhetnék el vele, tőle, rajta.
- Adj amennyit tudsz. Amennyit lehet. - súgom vággyal teli hangon, jesszus, hogyne akarnám. Azért mondom. És azért vagyok vele ennyire nyersen őszinte, mert ő is az. Itt most nincs szükség ostoba taktikázásra amit egyesek előszeretettel csinálnak. Másra van szükség. Kettőnkre. Imádom az érzést, hogy az ölében ülhetek. Hogy alulról, oldalról, mindenhonnan érzem a melegét. Meg fogok bolondulni. Ezért gombolom a sliccét, ezért simítom tenyerem a lüktető férfiasságára. Mert megőrjít. Ajkamba mélyedő fogai nyomására felszisszenek. Tetszik neki és gondolom megleptem. Nem szórakozom sokáig, benyúlok a bokszerbe és látnom kell. Le kell néznem. Felnyögök a látványtól, hogy végre a kezeim között van. Elégedett és diadalittas vigyorral csókolom meg. Az enyém. Nem tudom miért jön elő ez a gondolat. De így van. Enyém, enyém és kurvára lefektetem ennek az alapjait ma. Zavar a nadrágja, nincs elég helyem, de amit akarok meg tudom valamelyest tenni. Finom, óvatos mozdulatokkal simogatom a farkát, nem mintha nem állna készen folytatásra. Mégis húz magával, ajkai kínzóan édes útján keresztül. Megfeszülnek az izmaim, mert az agyam tudja, hová fog elérni mindjárt. Rekedt hangon felnevetek. - Én jelenleg kifejezetten rossz választásnak érzem... - mondom őszintén, mert ugyebár ha nem lenne köztünk ennyi anyag, bennem lehetne. Így viszont ez nem lehetséges. Itt az asztalnál semmiképp. Mellemen futó nyelve viszont elmossa a gondolataimat, kevés híján az ép eszemet is. - Mmmm... - nyögök jóízűt, a forró ajkak játékától. Hányszor képzeltem el hasonlót? Ah számtalanszor. És jobb, sokkalta jobb mint a fantáziámban volt. Itt érzem a melegét. Hátam ívbe feszül, mintha felkínálnám magam neki, a kezének és a szájának. S talán így is van, a farkát viszont nem engedem el. Ha engem el akar sodorni, sodródjon velem ő is. Lehunyom a szemeimet, átadom magam a pillanat szépségének. Már-már fázom az ajkai érintése nélkül, tekintetünk találkozik. Megbolondulok a felém sugárzó vágyától. Megállok a lenti mozdulatokban, kimondatlan a kérdés. És kurvára szeretném, de nem fogok ebben a szerelésben nekiállni vetkőzni. Csókot nyomok ajkaira. - Most becipelhetnél abba a mosdóba. Vagy ha van ennek a haverodnak valami irodája itt... - játszom el a gondolattal. Igazából mindegy, csak ne legyenek körülöttünk mások végre. De a jelek szerint igazából mindketten leszartuk kik vannak itt. Visszaöltöztetem bár fájó szívvel, mégis óvatosan, nem lehet kényelmes. És hozzásimulok magamnak követelve ajkait, gondolatait. Egyelőre. - Vagy...kibírod hazáig? - kérdezem rekedtes, halk hangon. Én lehet nem bírnék így vezetni hirtelen, max ha nem néz rám és nem szól hozzám közben, de tér kell. Hely kell. Magány kell. És kurvagyorsan.
Justice

avatar
♡ :

❖ age :
29

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Finish me!    Kedd Szept. 18, 2018 12:51 pm
Shantelle & Demetri

   

16+

Mell résznél tökéletes választás volt, az hogy máshol milyen.. Nos, majd segítünk a dolgon, ha kell akár késsel is. Bőrén úgy szánt végig a nyelvem, mint kés a vajban. Puha, finom és égető minden egyes érintés. Közben pedig a farkamon dolgoznak kezei, mely egyre csak duzzad, s lassan közeledik ahhoz, hogy robbanjon. Még, ha nem is így akarnék elmenni, maga az érzés, a tudat elveszi az eszemet. Felnyögök, bele a melleibe, melyet finoman meg is harapok.
Párás, vágytól égő szemekkel nézek rá. Akarom, hogy megadja magát, az ajkai közé vegye a farkamat, aztán fogadjon be előlről, hátulról, oldalról, ahogy csak képes rá. Fájdalmasan nyüszögök, mikor farkamat visszazárja. Kibaszott kevés a hely, rohadtul robbanni akar, ő meg itt játszadozik velem. Bassza meg ez a nő.
– Hazáig? – horkanok fel hangosan. – Esélytelen – csókolok újfent a halmaira, nem is egyszer. Az autóig még csak - csak eljutnánk, de az kizárt, hogy annak az anyós - vagy hátsóülésén ne tenném magamévá. Így hát marad a másik két opció egyik változata. Fenekébe immár mindkét kezemmel belemarkolok, s visszahúzom őt, hogy mellkasával enyémnek csapódjon. Bassza meg, de akarom ezt a nőt és rohadjon meg ez a falatnyi ruhácska, hogy ennyire lezárja. Igen, mellnél tökéletes, hiszen fejemet közéjük dughatom, de lejjebb eléggé korlátoz.
Nyelvem hegyével megcirógatom dekoltázsát, úgy veszek el a halmai között, mintha nem lenne holnapunk. Nem tudom miképpen leszek képes arra, hogy elérjünk egy zárt helységig, ha még azt sem megy, hogy elszakadjak tőle. Bal dombjára kezemmel rámarkolok, közben a fenekén pihenővel arra késztetem, hogy előre hátra ringjon rajtam, had érezze ruhán keresztül is, hogy már most készen állok arra, hogy felnyársaljam. Ajkaimmal finoman megszívom a puhabőrét, majd nyelvemmel utat török valahogy a ruhája alá, hogy bimbója körül körözzek egy keveset, végül megszívjam azt.
– Bassza meg – morranok bele bőrébe. Eddig fenekén pihenő kezemet bevezetem közénk, hogy még a ruhán keresztül is érezzem, hogy mennyire forró odalent, s ettől még jobban elveszítem az eszem. Ki kell szabadulnom. Vagy a bűvköréből, vagy a nadrágomból.. Emelek rajta, leemelem magamról, s az asztalon árválkodó üveg nyakáért nyúlok, melyet számhoz emelve két jó nagy korttyal meg is húzok. Fejemet kissé megdöntve nézek a szőkére. Szinte érzem ahogy szemei égetnek, a belőle áradó vágy csak úgy karistolja a bőrömet.
– Gyere – torkomat megköszörülve emelkedek meg. Az asztalon pihenő tárgyaimat magamhoz veszem, mert azok nélkül aligha jutunk be oda, ahova menni akarok. A piákkal nem törődök, majd valaki vagy behúzza őket, vagy mikor haza felé indulunk még itt lesznek. Jelenleg szarok ebbe bele. A kicsikét, kezét fogva vezetem ki a boxból, s mikor már elegendő helyünk van, az oldalamhoz tessékelem. Kezem birtoklóan fonom a dereka köré, hogy egyetlen egy pillanatra se érezhesse meg a szabadulás lehetőségét. A wc-k felé vezetem, de eszem ágában sincsen ott magamévá tenni, csupán csak éppen arra nyílik egy másik ajtó is, melyet rajtam kívül aligha használ valaki. Maximum a takarítók, de azok is mindig igyekeznek minél előbb elkotródni onnan, mert tudják jól, hogy gyűlölöm, ha valaki úgy tartózkodik odabent, hogy senki sem hívta.
A kulcscsomómon árválkodó fekete bilétát meglengetem a zár előtt, ami egy kattanással adja meg magát. Előre engedem a szöszit, aki hirtelen úgy érezheti, hogy egy másik világba csöppent. Az egész berendezés hajaz a szalonban lévő kisebb irodára. Hangszigetelt, füstmentes, tiszta. Itt szoktam a legtöbb üzletemet nyélbe ütni, gyakorlatilag ez a második otthonom, ha a szalont nem nézzük. Asztal, bárszekrény, kanapé, fotelek, mintha egy kicseszett pénzes fickó kúró szobájába lépett volna be.. S gyakorlatilag majdnem igaz is ez.. A zár kattanással jelzi, hogy amíg én nem akarom őt elengedni, addig a rabom lesz. Nélkülem úgysem tud innen kijutni.
A küszöb átlépésével érdekes, de a légzésem némiképpen normalizálódik. Eltávolodok a szöszitől, számomra ez a hely szent és sérthetetlen, s bár neki fogalma sincsen arról, hogy az én terepemen jár, szívesen közölném vele, hogy kisanyám te vagy az első tyúk, akit itt megdugok, húzd ki magad. Mert bármennyire is állat vagyok, bármennyire is úgy tűnik, hogy minden este mást hajtok.. Kurva nagyot csalódna, ha erre rákérdezne.
– Italt? – lépek a bárhoz, s ha ő nem is kér, magamnak biztosan töltök. Aztán lassan fordulok felé, tekintetemmel tetőtől talpig végig mérem őt. Tekintetem pedig az övében pihen meg. Rávethetném magamat, ó legszívesebben szembe fordítanám az ajtóval, hogy hátulról kezdjem el ostromolni, de kurva kíváncsi vagyok. Azt akarom, hogy a kicsike tegyen valamit, ő váljon állattá először, s ne csak beszéljen azokról a kibaszott élvezetekről, hanem tegyen is értük.
Mozdulok, elhitetem vele, hogy felé, de csupán csak az asztalhoz lépdelek, hogy derekamat neki vetve nézem még mindig őt. Úgy mérem fel újra és újra, mint a csapdába esett vadat a vadász. Sóhajtok egy mélyet. A farkam elárul, csak rá kell nézni az ölemre, s könnyedén megbizonyosodhat róla, hogy még mindig kívánom. Minden mozdulatom arról árulkodik, hogy mennyire visszafogom magam. – Gyere ide – szólalok meg végül, s a kezemben lévő poharat leteszem magam mögé az asztalra.

   


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Finish me!    Kedd Szept. 18, 2018 7:52 pm
+16-8

Pillanatnyi, illékony a hatalmam de az enyém és azzal nyertem, amit teszek vele. Hozzá kellett érnem végre, túl sokáig éltem meg ezt csupán képzeletben. És szerencsémre a valóság jobb, mint a fantáziám. Sokkal-sokkal jobb. Valóságos reakciók, testének valóságos melege, hogy benntart a vágyban, nem ereszt. És egy cseppet sem zavarna ha így élvezne el. A kezemben. Mégis imádom az érzést, hogy ajkai rajtam kalandoznak. Tehetné nagyobb felületen is. Mindenemmel. Fogainak nyomása sóhajt húz belőlem, megremegek a karjai között. Megőrjít ez a pasas. Mégis kevés már az alternatívám, de ajánlok és kérdezek. Kibírná? Hazajönne velem? Vagy becipel a mosdóba? Mindegy, mindegy csak csináljon valamit. Csináljunk. Együtt és nagyon együtt. Óvatosan húzom fel a cipzárt is, ne okozzak fájdalmat még akkor se ha tudom, hogy kurva kellemetlen érzés lehet. Hozzásimulok, mert húz, ajkai melege, lehelete cirógatja a bőröm.
- Türelmetlen vagy? - nyögök halkan, vajon tudja milyen érzés ha csókol? Ha egyáltalán hozzám ér? Emel magára, ölem az övének simul és érzem a keménységét, tudom milyen, tudom, hogy akarom, hogy eltűnjön végre közülünk ez a sok fölösleges ruhanemű. Nyelve viszont érzékien és forrón fut a bőrömön, letolva az ép gondolatok pályájáról. Nem lesz ez így jó, nagyon nem. Megőrülök ha nem nyúl be a bugyimba. Engedek a kimondatlannak, kínzom magam csípőm ringásával. Ívbe feszített háttal nyögöm az érzést, a vágyást. Ahogy végre bejut a ruha, a melltartó finom anyaga alá tarkójára csúsztatom a tenyerem, cirógatva a haját, a bőrét. Tökéletes. Kínzó és finom, már csak be kéne, hogy tegye és ott érne el a boldog vég. - Csak te. Engem. És minél előbb. - sóhajtom egy kéjenc mosollyal, testemen pedig áramütésszerű érzés ugrik végig mikor a lábam közé nyúl. Érzi. Éreznie kell, hogy vágyom rá, hogy szó szerint feltüzelt. Hogy nem vagyok képes semlegesen ezt végigülni. Már akkor nedves voltam mikor megcsókoltam a pultnál. Leemel magáról, mély levegőt véve igazítom meg a melleimet, velük együtt a dekoltázst is. Kicsit mintha félrehúzna a ruhám anyaga. Követem példáját, megmentek magamnak egy pohárka vodkát, bár melege nem segít a sajátomon. Tekintetünk találkozik, sürgetném. Mégsem mondok semmit. A hívószóra viszont felhajtom a maradék italom és elfogadva a kezét, kimászom a boxból. Nehezemre esik megmozdulni, irányba állni, főleg mert nem is tudom mi járhat a fejében. Oldalamra csúszó tenyere viszont mondhatni biztossá tesz abban, hogy nem a "Gyere" volt a mai este végszava. Arcomat nyakához hajtom, nyelvem végighúzom az ütőér mentén. Ó bízom benne, hogy nem most akar nekivezetni a falnak. Jobb kezem a farzsebébe csúsztatom. Milyen kis kerek segge van valakinek...
Elhaladunk a mosdók előtt így kezdek értetlenné válni kissé, de a kulcs csörgése azért elővetíti, hogy most vagy az italraktárba hozott, vagy van itt hátul valami irodaféleség. Ahová a zár kattanása után kényelmes léptekkel is sétálok be. Mintha lenne bizonyos fokú deja vu érzésem. Ismerős nekem ez a puritán mégis férfias berendezés. A szalonból. Rögtön felfedező sétára indulok, a zár félreérthetetlen zaja nyomán megfordulok. Szóval bezártál ide. Mindkettőnket. Ettől az adrenalinszintem is feljebb kúszik, hisz mégiscsak idegenek vagyunk egymásnak. És ez a helyiség hátul van, zajmentes, tiszta és sterilnek látszó. Most a miénk. - Érdekes, mennyire megegyező ízlése van veled a barátodnak... - adok hangot a felismerésnek, nem kell hozzá különösebben agytrösztnek sem lenni, főleg mert nem egyszer és nem kétszer jártam már a szalonjában vagy törtem rá az irodájában ha a figyelmét és az idejét követeltem. Úgy fest, ezt most maradéktalanul meg is fogom kapni. Megrázom a fejem. - Nem kérek. - most nem, még nem. Érzem magamon a tekintetének a súlyát, mely egyszerre tesz védtelenné mégis magabiztossá. Nővé, akit kívánnak. Egy ilyen pasas. Ha a vágynak súlya lenne, összerogynék. Szép lassú léptekkel sétálok úgy, hogy lássam őt az asztalnál, mégse menjek elég közel. Lassan elmosolyodom. Ez most kérés, vagy parancs? - Nem. - hangzik a felelet. Nem megyek oda hozzá. Még nem. Akkor kicsúszik az irányításom alól a helyzet. És most vágyom látni az arcát, akarom a figyelmét. - És maradj ott. - hangom komolyan csattan, ajkaimon mégis mosoly játszik. Kilépek a cipőimből. Ránézek. Sejti? Gondolja mi következik? - Szóval, én beszéltem a vágyaimról, de nem hallottam a tieidet. - bújtatom ki a vállaimat a ruhából és hagyom lecsúszni addig, amíg a gombok fogják. Lassan bújtatom ki őket a helyükből, egyiket a másik után, de végig őt nézem. - Vagy nem mondasz semmit? - fordítok hátat és kicsit előredőlve megtolom a csípőmön a nadrágot így másra kap rálátást. Nem sietem el a mozdulatsort, az anyag simogatva hullik a lábamhoz mikor megfordulok már nincs rajtam más, csak fehérnemű és az alkotásai. - Látni akarlak Dem. Mindent. - valójában én akarom felfedezni a testét, a vonalait, izmait, de az örök kíváncsi énem és látni akarja egészben és utána testközelből. És ha megkapom, odamegyek. Persze nem alkuszik és nem egyezkedik nőkkel, de a vágyaimra volt kíváncsi. Nos..ez az egyik. - És akkor neked adok..mindent.
Justice

avatar
♡ :

❖ age :
29

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Finish me!    
Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down
 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Chicago Guilty frpg :: Chicago :: Belváros-
^
ˇ