HomeHome    CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Be careful making wishes in the dark
● We will be history and you will remember us for centuries ●
Belépés
Chicagoba!
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multikapcsoló
új arcokkal...





Szavak
tôled, tôlem.
Nem a neved számít,
csak az, hogy itt vagy...
Jelenleg 12 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 1 Bot

Aaron Posey, Jonah Serpen, Kendra Gray, Leslie J. Brown, Natalie York


A legtöbb felhasználó (41 fő) Szomb. Jún. 02, 2018 7:34 pm-kor volt itt.
Válaszd meg a nézôpontodat,
és megváltozik a valóság.
Kristen Serpen
írta: Jonah Serpen
Today at 1:20 pm

It's a party time! | Lemon & Lippa
írta: Lemon Fitzgerald
Today at 12:44 pm

Eve & Nathan┃Almost Kiss
írta: Éovyn Harsh
Yesterday at 9:31 pm

Shantelle és Natalie
írta: Natalie York
Yesterday at 5:43 pm

Elkészültem!
írta: Noah Parker
Yesterday at 4:28 pm

Have a good time? - Aston/Natalie
írta: Natalie York
Yesterday at 3:11 pm

when i wake i am afraid, somebody else might take my place
írta: Jonah Serpen
Yesterday at 2:45 pm

Kendra & Aston
írta: Aston Miles
Yesterday at 1:59 pm

Aston & Aurora
írta: Aston Miles
Yesterday at 1:56 pm

Avatarfoglaló
írta: Loreley Fairy
Yesterday at 12:05 pm

Matt & Ezra - casting
írta: Matthew McKnight
Yesterday at 11:10 am

My Beautiful Sister
írta: Mads Stendhal
Yesterday at 10:37 am

Justin & Sky| fckin' Perfect
írta: Skyler Artmenson
Yesterday at 10:15 am

Loreley Fairy
írta: Eris Fairy
Yesterday at 10:14 am

Kapcsolatkeresô
írta: Leslie J. Brown
Pént. Szept. 21, 2018 9:58 pm

Kék kapu
egyenesen a face-re.

Share | 
 

 Eve & Nathan┃Almost Kiss

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Eve & Nathan┃Almost Kiss   Csüt. Szept. 06, 2018 5:56 pm

You and me

Almost kiss
A fekete műanyag kulacs fordult párat a levegőben. Csőrén néhány csepp víz csordult ki. Felém repült, s mögötte állt a srác vörös alsóban, leizzadt szolis testtel. Arcán vigyor ülepedett le, colgate reklámba illő hófehér fogai szinte világítottak arcán. A latino srácot nem ismertem, mégis úgy viselkedett, mintha évszázados haverok volnánk.
- Nath, ezt itt ne felejtsd! - emelte meg állát bohókásan, és csak nézett rám, várva a köszönő szót.
A kulacs a tenyeremben landolt, felemelt karom mögül pillantottam rá, majd vontam fel szemöldökömet, lassan mosolyra eresztettem ajkamat.
- Kösz. - feleltem, bár fogalmam sem volt róla, hogy honnan a frászból tudhatta a nevemet. Ahogy vállam felett vissza pillantottam, a srác csak nézett rám, mintha képtelen lenne nem mosolyogni, a vonásai ráfagytak ebben a melegben az arcára. Csak zavartan elfordultam, majd megmarkolva sporttáskám pántját, tűntem el a nyirkos közös fürdő falai között. A forró gőztől szinte már már alig kaptam levegőt. Nos igen, asztmás voltam. Bár nem olyan durva, hogy egy kis gőztől fújnom kellett volna. Sőt. A sportot is egész jól bírtam. Utoljára talán már van 2 éve, hogy használnom kellett.
Kiérve soroztam le a 10 fokos lépcsőn, fejem felett a Gym felirattal. Motorom felé haladva, vettem elé bukósisakom egyikét, majd ültem a kényelmes bőrülésre. Fel pillantva az épületre, csak a neon felirat vöröses villódzására figyelek. S hogy mióta is járok én már ide... Nem fanatikus vagyok. Közel sem. Mindössze megpróbálok minden tőlem telhetőt megtenni azért, hogy a munkában, amit a jövőben végezni fogok, a maximumot tudjam nyújtani. Bár ha apámon múlna ennek a helynek a közelébe sem engedne. A rendőrségnek se... Valami befásult kis üzletember lennék, egy szar mercivel. De nem én fogom valóra váltani apám álmait.
Úton hazafelé, pillantottam meg a sötétben álló szőkeséget a buszmegállóban. Arca fancsali volt. Egyedül álldogált, mintha csak a buszt várná. Az utolsó járatot aztán várhatja holnap estig, ugyanis sikeresen lekéste. S ekkor jelent meg mellette egy mozgáskoordináció hiányában szenvedő figura. Természetes a pia mellékhatása lehetett. Először egy sima beszélgetésnek tűnt az egész, de ahogy a szőkeség hátralépett és a srác közeledett...
- Éovyn... Ne csináld már. Rúgd tökön bazdki...- sziszegtem bukósisakom alatt, s ahogy úgy tűnt hiába drukkolok neki, közbelépésre adtam fejemet. Így drámai begurulással, emeltem le fejemről a sisakot, majd arcomon a legkevésbé sem kedves mosollyal néztem Eve-re.
- Ez kicsoda? - tettem fel a kérdést szúrós szemekkel méregetve a fickót. Nem tetszett amit művel, ahogy az sem, hogy ki körül műveli. S bár nem szerettem fölöslegesen verekedni, elvégre mindig van más megoldás, de ha még sincs, nem voltam rest lekeverni pár pofont, amitől aztán másnap reggelig ölelgetheti majd az aszfaltot.

Music ┃ #430 ┃ ♔ VL

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Eve & Nathan┃Almost Kiss   Vas. Szept. 09, 2018 7:32 pm



Two of us in the rain

I've never expected something like this
with someone like you

445// I wanna be something // végrevégrevégre//


Jó este volt. Végre kiengedtük egy kicsit a fáradt gőzt a lányokkal. Végre egy kicsit nem úgy éreztem magam mint egy hetvenéves öregasszony aki otthon punnyad a tévé előtt a macskáival és az egyetlen szórakozása hogy a testvérét basztassa. Aki még csak nem is a testvérem.
Jonathan csak... egy srác akivel együtt élek mert a szüleink házasok. Nem vagyunk testvérek. Nem is leszünk soha. BArátok is alig tekintve hogy Nathan alig alig szól hozzám. Valószínűleg idegesítem pedig... nem vagyok annyival fiatalabb nála.
Mindenesetre most kirúgtunk a hámból. Táncoltunk, koktéloztunk iszogattunk. De mivel rajtam kívül mindenki dolgozott másnap ez is inkább egy nygdíjas partira hasonlított semmit rendes szombat estére.
Pedig én csak lazítani akartam...
Felhívtam Adamet hogy nem tud-e értem jönni de éppen meg volt srétődve amiért nem vele mentem el inni. Tudnám mi baja van... Neki is vannak rajtam kívül barátai... mostanában egyre olyanabb mint egy hisztis ötéves...
Szóval azt modnta éppen nagyon fontos és halaszthatatlan dolga van és nem... nem tud értem jönni. De talán elérem még az utolsó buszt amiben kételkedtem. Köcsög... Ezért majd még számolunk.
Így hát a busz felé vettem az irányt, de ahogy az órát néztem (ami már kicsit homályosan imbolygott előttem hála a koktéloknak) egyre biztosabb voltam benne hogy az utolsó busz haza már réges rég elment.
Nagyot sóhajtottam. Mikor jön az éjszakai? Egyáltalán hova jön az éjszakai? Melyikre kell felszállnom hogyha haza akarok jutni?
Előkaptam a telefonom hogy megkeressem ezeket az infokat, elvégre a net nem csak a pornóra van és ahogy belemerültem a menetrendek összekuszálódott világába egy alkoholtól karcos hang szólított meg.
A srác azt se tudta hol van de nagyon célirányosan megindult felém mire én a buszmegálló sarkába hátráltam. Na-na... Menj innen.
A srác nagyon adta nekem az ívet, bár látszott rajta hogy azt se tudja mi a szarról beszél. Hiába próbáltam közbeszólni, nem hagyta. Csak hagyj elmenni... Könyörgöm....
És egyre közelebb hajolt hozzám. Te jó isten ez le akar kapni! Vajon ha tökön rúgom el tudok szaladni...?
Aztán mielőtt bármi is történhetett volna egy motor brummogott fel a lovagom mögött mire hátrafordult én pedig kipipiskedve a válla fölött lestem az alakra.
... Nathan?
Nem tűnt boldognak ahogy meglátott pedig engem már már mámoros boldogság kerített hatalmába amiért megállt. Ritkán érzek azért ilyesmit ha meglátom.
- Jonathan! - mondtam boldogan mire a srác kettőnk közt összezavarodni látszott.
- Ki ez? - dünnyögte mintha legalábbis számon kérhetne rajtam ilyesmit mire odább toltam a karját.
- Velem van, bocsesz - csusszantam ki a kezáből de elkapott a csuklómnál fogva. Eltöröm a kezét...
- Ki ez a pasid? - mintha nem értette volna meg amit az előbb mondtam. AMúgy is mi a fene köze van hozzá...?!
Segítésgkérően néztem Nathanre.


Elit

avatar
♡ :

Keresem :
❖ age :
20

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Eve & Nathan┃Almost Kiss   Hétf. Szept. 17, 2018 6:24 pm

You and me

Almost kiss
Előttük megállva az út szélén, lábammal támasztva a maga kétszáz kilós súlyát. Ujjaim megfeszültek a gumi fogantyún, bőrömön recsegve ropogott fekete kesztyűm. Csak néztem az alkesz kölyök mögül kifigyelő szőkeséget, miként kérlelő szemekkel könyörög némi segítségért. Arcomon halovány mosoly szaladt át, mint a kárörvendésem nyilvánvaló jele. Szórakoztató volt, ahogy szinte már kiskutya szemekkel könyörgött némán. Nem volt könnyű nem kinevetni, de ahogy felém fordult a figura, azonnal szikrákat szóró tekintettel méregettem. Szerepet kellett váltanom,  bár nem volt könnyű. Nem vagyok színész hogy csak úgy két érzelmi állapot között könnyedén váltogassak.
A jelenet pillanatok alatt zajlott le, mégis annyi minden kavargott bennem alatta. Ahogy kicsusszant a fogásból Evy. Némi megkönnyebbülés kerített hatalmába, hiszen a tudat, hogy nem kell senkit sem pofán tenyerelnem, mit ne mondjak, ellazított. De ahogy a törékeny kis vékony csuklóra tekeredtek az ujjai, mint mérges kígyó, izmaim megfeszültek. Azzal a lendülettel, csaptam ki a motor támaszt, majd emeltem át lábamat a motor felett, hogy két lábon állva osztogassam a pofonfa gyümölcseit. Elvégre a motorom kissé drága a szívemhez ahhoz, hogy az ilyen kis senkiházik vérét takarítsam a szélvédőjéről.
- Pontosan. - feleltem feszülten, miközben irányba vettem a fickót. Elsőként néhány lépést tettem meg feléjük. Túl korán ütni nem előnyös, ha meg akarsz úszni egy utcai verekedés következményeit. - Szóval, ha nem akarsz törött cserpákkal haza bandukolni, ajánlom, hogy kússz odébb, és vedd le a barátnőmről retkes mancsodat, mielőtt én veszem le neked. Sejtheted, az kevésbé lesz kellemes...- megadtam a lehetőséget, s bár úgy tűnt nem fog élni a lehetőséggel, mégis elengedte a lányt egy pillanatra. Épp csak annyira, hogy elhitesse vele mennyire finom íze is van a megkönnyebbülő szabadságnak. Elhúzta előtte a mézes madzagot, hogy aztán magához rántva átkarolja derekát. Tenyerei erotikus módon simultak végig hasán, egészen szemérem dombjáig, miközben a fülébe harapott enyhén. A tekintete felém irányult mégis. Nem merte levenni rólam a tekintetét. Ahogy én sem vettem le róla egy pillanatra. Ridegen néztem végig, mintha cseppet sem érdekelne az előttem lezajló jelenet, de tekintetem időről időre szűkült össze. Szemöldökömet ráncoltam, s csendben figyeltem.
- Így még izgalmasabb. Hármasban... - reméltem, hogy ezt ő sem gondolta komolyan. Szinte fel sem fogta, ahogy megfenyegettem. Bár igazából édes mindegy volt, hiszen az elképzelése nem teljesülhetett. Arcomon cinikus mosoly jelent meg. A kezeim ökölbe szorultak. Nem mérlegeltem, csak közeledtem feléjük. Szépen komótosan, azonban a fejem teljesen elködösödött. Lejött a sötét füst, és nem láttam kettőig se. Mindössze egy valami volt kristály tiszta. Meg kell ütnöm ezt a kis senkiházit.
Megragadtam Eve felkarját, majd  mellkasomnak rántva a lányt, vertem orrba a fickót, hogy az mint deszka, fennakadó szemekkel puffant a talajon. Még a bakancsából is kiesett. Végül eleresztett Eve-t.
- Hívott a 70-es évek. Kéri vissza a cipőt! - böktem oda neki, majd hajítottam a feje mellé a cowboy csuka szerűségét, ami olyan volt mintha csak Elvis Presley-ről rángatta volna le. Nem mondtam semmit a szőkeségnek, csak a motoromhoz sétáltam, majd ráülve fogtam meg kezeim között a sisakot. Ha nem követett, rá pillantottam, majd felvontam a szemöldökömet.
- Jössz, vagy maradsz és megvárod az első buszt? - tettem fel neki a kérdést, s nem vártam választ, csak felé hajítottam a sisakot, hogy felvehesse és mögém ülhessen, hogy végre ledőlhessek a pihe puha ágyamba. Az sem érdekelt, hogy izzadt vagyok. Csak aludni akartam...

Music ┃ #430 ┃ ♔ VL

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Eve & Nathan┃Almost Kiss   Yesterday at 9:31 pm



Two of us in the rain

I've never expected something like this
with someone like you

445// I wanna be something // végrevégrevégre//


Sosem voltunk igazán jóban Nathannel. Elvoltunk egymás meleltt mint az a két srác az osztályból akik sosem beszéltek egymással de ha összekerülnek elvannak együtt ameddig muszáj. Mi is elvoltunk néha... A családi nyaralásokon, a közös vacsikon, a késő szombat esti családi filmnézéseken. Elviseltük egymást de nem votlunk barátok. Nem voltunk testvérek.
És én ezt előszeretettel hangoztattam is mindig.
Most mégis... megállt az edzőteremből hazamenet, csak azért hogy segítsen nekem. Egy egészen kicsit bírni kezdtem a hülye fejét. Egy egészen kicsit meg akartam ölelgetni.
Egy egészen kicsit.
És azt állította hogy a pasim és hogy betöri a srác orrát ha nem veszi le rólam a kezét.
Nagyra nyílt szemekkel néztem rá. Lehet hogy mégiscsak kedvelem egy icipicit a srácot. Talán mégiscsak lehetünk barátok... Egyszer... Majd.
A srác láthatólag megijedt Nathantől és elengedte a csuklómat mire megkönnyebbülten léptem előre Nathan felé. Már szinte éreztem a kezem alatt a bőrdzsekijének a tapintását ahogy majd megkapaszkodom benne hazafele menet... és hogy nemsokára beállhatoka  forró zuhany alá, és utána a pihe puha ágyamba mikor az a vadbarom hirtelen átölelte a derekam és visszarántott magához. Éreztem ahogy az alkoholos lehellet végigsimogatja az arcom ami undorodó grimaszba torzult. Megéeztem a fogait a fülemen és a kezét ahogy végigsimított a hasamon. Engedj el de senkiházi mielőtt letépem a karod és olyan mélyre dugom a seggedben hogy a szádon át fogsz integetni...
Még hármast emlegetett mire már emeltem volna a karom hogy olyan mélyen ássam bele a könyököm a hasfalába hogy remélhetőleg valami komoly károsodást okozzak benne mire Nathan megragadott és elrántott a sráctól. Nekiütköztem a mellkasának és mire hátrakaptam a fejem a zaklatóm még a cipőjéből is kiesett akkorát kapott drága mostohabátyámtól.
Az ajkaim nagy "O"-t formáltam a meglepetéstől  és újra felnéztem Nathanre. Oké azt hiszem elismerem hogy ez most egy nagyon szép ütés volt.
Egészen le is fagytam ahogy Nathan ellépett mellőlem aztán odakaptam a fejem ahogy megszólalt. Első busz? Isten őrizz!
- Jövök! - feleltem azonnal és kissé ügyetlenül de el is kaptam a sisakot amit felém hajított. Milyen rendes tőle... figyel a biztonságomra. Ha egy kicsit többet iszom biztos meghatódom hogy milyen rendi velem.
De így  csak felkászálódtam mögé nagynehezen, kissé ijedten kapaszkodva meg az ingatag gépezetben és szorosan Nathan hátához simulva kapaszkodtam bele két oldalt a derekába.
- Mehetünk - szóltam előre neki de ahogy indított felsikkantva karoltam át a derekát. Úristen ez nagyon megy. De aztán... Elkezdtem élvezni a dolgot.
A szél a hajamba kapott, ami kilógott a sisak alól, a város fényei elúsztak mellettünk. Gyönyörű látvány volt.
Aztán.... mikoe már vagy jó tíz-húsz perce mentünk a motor nagyon furcsa hangokat kezdett kiadni... Mintha hörögne...?
- Ez normális? - kiáltottam előre Nathannek egy kicsit... félve.


Elit

avatar
♡ :

Keresem :
❖ age :
20

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Eve & Nathan┃Almost Kiss   
Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down
 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Rókák kódexe
» damn ur kiss & the awful things u do -[QuakeRider]

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Chicago Guilty frpg :: Chicago :: Belváros-
^
ˇ