HomeHome    CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Be careful making wishes in the dark
● We will be history and you will remember us for centuries ●
Belépés
Chicagoba!
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multikapcsoló
új arcokkal...





Szavak
tôled, tôlem.
Nem a neved számít,
csak az, hogy itt vagy...
Jelenleg 13 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég

Aaron Posey, Leslie J. Brown, Natalie York


A legtöbb felhasználó (41 fő) Szomb. Jún. 02, 2018 7:34 pm-kor volt itt.
Válaszd meg a nézôpontodat,
és megváltozik a valóság.
Kristen Serpen
írta: Jonah Serpen
Today at 1:20 pm

It's a party time! | Lemon & Lippa
írta: Lemon Fitzgerald
Today at 12:44 pm

Eve & Nathan┃Almost Kiss
írta: Éovyn Harsh
Yesterday at 9:31 pm

Shantelle és Natalie
írta: Natalie York
Yesterday at 5:43 pm

Elkészültem!
írta: Noah Parker
Yesterday at 4:28 pm

Have a good time? - Aston/Natalie
írta: Natalie York
Yesterday at 3:11 pm

when i wake i am afraid, somebody else might take my place
írta: Jonah Serpen
Yesterday at 2:45 pm

Kendra & Aston
írta: Aston Miles
Yesterday at 1:59 pm

Aston & Aurora
írta: Aston Miles
Yesterday at 1:56 pm

Avatarfoglaló
írta: Loreley Fairy
Yesterday at 12:05 pm

Matt & Ezra - casting
írta: Matthew McKnight
Yesterday at 11:10 am

My Beautiful Sister
írta: Mads Stendhal
Yesterday at 10:37 am

Justin & Sky| fckin' Perfect
írta: Skyler Artmenson
Yesterday at 10:15 am

Loreley Fairy
írta: Eris Fairy
Yesterday at 10:14 am

Kapcsolatkeresô
írta: Leslie J. Brown
Pént. Szept. 21, 2018 9:58 pm

Kék kapu
egyenesen a face-re.

Share | 
 

 Cain Colt

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Cain Colt   Kedd Szept. 04, 2018 9:01 pm
Cain Colt

Nem érdekel, mit gondolnak mások, amíg tudom, hogy igazam van.


Születési Hely, idő:
2000. November 11. Sydney, Kanada

Csoport:
Townspeople

Szexualitás:
Hetero

Családi állapot:
Egyedülálló

Foglalkozás:
Tanuló

PlayBy:
Cole Sprouse

A családom...
"Azt hittem létezel, azt hittem nem hagysz sosem magamra. De eltűntél, magamra hagytál, aztán megszűntél létezni. Azóta keresem az utamat, és bár sokszor letérek, mégis vissza-vissza rántanak azok, akikre mindig is számíthattam. És nagyon jól tudom, hogy ha volna rá mód, sosem hagytál volna itt. De megtörtént, és néha olyasmit teszek, amit másnap bánok, de aztán este újra bűnbe esek. "

Mr. Colt. Szóval az öregem. Őszintén fogalmam sincs, hogy merre van. Nem is érdekel. Bár a nővérem rebesgette, hogy valaki úgy kitépte a cipőjéből, mint földből a gyomot. A mesék, amiket róla hallottam.. Nos szar alak lehetett. De nem mozgat... Rég, nem mozgat. Azt hiszem. Talán... Egy cseppet sem.

Mrs. Colt Miután a nővérem lelépett a faterjával, anya Sydney-be költözött. Ott ismerkedett meg az apámmal. Tudjuk mi lett a mese vége. Persze a királyi nász után a herceg lelépett vörösre fényezett lován, anyám meg ott maradt velem. Pár évvel a születésemet követően őt is utolérte a sorsa. Autóbalesetest szenvedett.

3 éves koromtól kezdve egészen 8 évesig gyermekotthonban nevelkedtem. Olyan bűn rossz kis szarzsák voltam, hogy az istenért nem fogadott be senki. Tiszta Denisz a komisz feeling.

Joyce a féltestvérem 14 évesen vett magához. A kapcsoltunk nem kimondottan fényes. Fárasztó ha a nővéred próbál feletted anyáskodni, pláne ha alig érzed, hogy egyáltalán bármiféle testvéri kapcsolatod is volna vele. Bár szeretem, gyakran a hátam közepére nem kívánnom. Ezzel ő is biztosan így van.

Múltam...
Ott ültem a rideg műanyag székek egyikén. Mellettem még néhány üresen sorakozott fel. Előttem rendőrök sürögtek forogtak. Mintha itt sem lennék, csak végezték a munkájukat. A telefon csörrenések, a suttogó diskurzusok. Nem féltem. Nem remegtem. Megemeltem lábamat, majd vádlimat rádobtam combomra, s kellemesen hátra dőlve ernyesztettem el gerincemet. Szinte már-már lefolytam a székről az unalomtól. Annyiszor láttam már ezt. Annyiszor néztem már végig, hogy a fülemen jött ki az egész. A mondatok. A szavak. Tudod egy cseppet sem izgattak. Bejutott és fel is fogtam a szentbeszédet, csak épp magasról tettem az egészre.
Az orrom elé a semmiből egy fehérlő doboz került. A tartalmát tudtam, már akkor tudtam volna ha csak tippelnem kellett volna. De nem volt rá szükség. Az ismerős jel, egy ismerős kávézóból, s az ismerős íz, ami habár még nem jutott el nyelvemig, de már a számban éreztem. Arcom azonban továbbra is unott volt. Tekintetem felemeltem az azt nyújtóra, majd ujjaimat a fakó pohárra vonva, vettem el tőle. Mr. Grayson.
- Cső kölyök. - vigyorodott el, mintha olyan jól ismerne. Bár ismert is. Sőt! Nagyon is jól ismert. A csonka család barátja volt. Illetve Joyce exe. Bár egy tenyérbemászó fazon, és rohadt idegesítő tud lenni, de mindig tudja, hogy Ír kávéval kell benyalnia magát nálam, ha valamit akar. Szóval nem tetéztem, felcsúsztam a széken, levetettem talajra a lábam, majd belekortyoltam a kellemesen forró kávéba. A csoki azonnal a szájpadlásomra tapadt. Rühelltem, ahogy oda tapad, mégis imádtam.
- Leülhetek? - tette fel a kérdést, s bár nem várt válaszra, mert miért tette volna, de én mégis félvállról biccentettem. Az már biztos volt, hogy Joyce-ról akar kérdezni, csak hogy mint mindig, csak azt tudom mondani neki, amit eddig.
- Szóval... -zavarban volt, amit furcsálltam, hiszen Lex sosincs zavarban. - Holnap randim lesz Jaycel...- be se tudta fejezni, azonnal belé fojtottam a szót. Az orromon spriccelt ki a kávé, miközben előre hajolva próbáltam nem megfulladni kávéorrfojásos nevetés közben. Nehéz feladat volt, de hamar az orrom alá nyomott egy köteg zsepit, hogy tisztára töröljem a képemet. Kösz a semmit...
- Hogy mi? - kérdeztem félig nevetne, némileg fennhangon, elnyomott orral, miközben a zsepivel törölgettem. Lehetetlennek tartottam, hogy Joyce-al randizzon. - Én meg a Nicol Kidman és Thor nászából születtem...
- Nemár Cain. Most komolyan...- susogta zavartan körbepillantva, majd vissza rám. Pár centit előre is csúszott a székben, hogy nevetőgörcstől eltorzult képembe hajolhasson. - Mi lenne jó neki?
- Egy Kristálykard a szívébe, mert egy kicseszett sárkány...- sziszegtem szemem forgatva, majd rá pillantva gyűrtem össze a zsepit tenyeremben. Persze próbáltam komolyan venni ezt a fatális viccet, de hát basszus nem ment. Ő és Joyce, nos... egészen más súlycsoport voltak. Joyce egy kedves, kifinomult, divatos és közkedvelt nő, aki él hal a munkájáért. Ja és egy rohadt sárkány.. Lex vele szemben csak egy szürke kisegér, aki lehet, hogy az ő köreiben már túl jóképűnek számít, de Joycehoz nem ér fel. - Figyelj Lex. Én bírlak - hazudni bűn, de ha szent lennék most nem ülnék az őrsön. -, de ha Joyce helyében lennék... - húztam számat. Amire persze ő azonnal grimasszal gyűrte össze az arcát. De olyannak, amit nem látsz mindenhol. Az az undor ami megjelent rajta. Komolyan ember nem képes ilyen arcmimikára mint ez.
- Oké. - lazul el a képe. Vagy próbálta rendezni, de nem egyhamar járt sikerrel. - Először is...pfuj. Másodszor. Nem nyomulok. Hetente felhívom. Néhány naponta megkísérelem elhívni reggelizni. Néha még vacsorára is megpróbálom elhívni. És alig érek hozzá totál véletlen... - nézett rám tök komolyan, ahogy én unottan viszonoztam a szemkontaktust. S a gondolataim. Ha öcsém ez az ember hallotta volna a gondolataimat... De nem szóltam semmit, csak mereven néztem a szemeibe, ahogy ő az enyémbe, miközben megrögzötten lassan már követelte, hogy válaszoljak valamit.
- Nyomulós. - nemes egyszerűséggel vágtam rá, amire azonnal felfújta magát, mint valami kicseszett lufihal. Komolyan lufihalnak képzeli magát? Ússzon egyet attól lehiggad.
- Nem vagyok nyomulós!
- De az vagy!
- Nem!
- Dehogynem!
- A francokat! Nem! - a szócsata vége az lett, hogy a lufihalat kiszúrták egy bosszantás nevezetű tűvel, amitől szinte azonnal mint tehén bőgte ki a magáét idegesen. Kissé hangosabbra sikeredett, így persze néhány zavart pillantást nyertünk meg magunknak. Na mintha érdekelt volna egy is. Csak tartottam vele a szemkontaktust, és nem szóltam egy szót sem. Az én nővéremmel ugyan ő nem fog randizgatni.  Nem mintha bármi esély volna rá. Joyce egyszer már kidobta, mert Lex félrekefélt, de nem fog újra beleesni ugyan abba a hibába.
- Cain Colt. Kérem fáradjon be...- hallatszott a hang a serif irodájából, ahogy tekintetemet oda emeltem, úgy kihajoló arcát is szemügyre vehettem. A hang új volt, az arc is. Egy újabb fakabát, akit fánkesővel kell betörni. Hurrá! Nincs több zsebpénzem fánkra.
Felálltam Lex mellől, majd az iroda ajtaja felé haladva folyamatosan szúrós tekintettel méregettem őt. Ő persze zavartan nézett rám, mintha csak nem értené mi folyik itt. Pedig nagyon jól tudta, hogy nem fogom a nővérem közelébe engedni. Persze ott teszek rá, hogy kivel hempereg Joyce, de nem. Lex egy újjal nem nyúlhat hozzá. Nem, amíg én ott leszek köztük. Márpedig ott leszek. Mindenhol...Végül lassan eltűntem az ajtófélfa takarásában.
- Nem vagyok nyomulós...- sziszegte magában, szinte teljes letörtséggel, miközben a talajt bámulta egy mély sóhaj kíséretében.
- De az vagy! - Hajoltam ki az ajtófélfának kapaszkodva, s kiáltottam rá a szavakat, amire rámkapta tekintetét meglepetten. Arca mérges grimaszba öltözött, s mély levegőt véve már épp arcba fröccsenős " nem vagyok nyomulós!" kijelentéssel gazdagodtam volna, amikor elkapott a serif és berántott az irodába.
Lex csak puffogott magában, miközben a műanyag szék oldalát szorongatta ujjai között.


Townspeople

avatar

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Cain Colt   Szer. Szept. 19, 2018 6:35 am
Üdv köztünk!

te beképzelt majom
Megint bajba kerültél... Micsoda változatosság. Megint nem jössz majd suliba jó pár napig aztán majd én csinálhatom meg kettőnk helyett a csoportfeladatot. Alig várom.
Megáldott veled az ég....

Mindenesetre az etdből tökéletesen kiderült ki vagy. Hogy mennyire folyékonyan beszéled a szarkazmust, hogy mennyire szeretsz bántani mindenkit magad körül... Hogy lehet ezt elviselni...?
Persze az sem fair ami történt veled... A család fontos neked pedig nem volt benne részed, hacsak nem a nővéred által bár az olvasottak alapján... kötve hiszem

Még egyikünknek sincs fogalma hogy mennyi minden fog összekötni minket, pedig... lesz egy két álmatlan éjszakánk egymás miatt. Jók is...oh még milyen jók... (amikről jobb ha apám nem tud) meg rosszabbak is.

Mondhatnám hogy várom a közös kalandjainkat de erős túlzás persze. Menj foglalózz le aztán gyere és keserítsd meg az életem.


Townspeople

avatar
♡ :

Keresem :
❖ age :
17

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Old but Gold Antiques - Darren Cain régiség boltja és háza

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Chicago Guilty frpg :: Create yourself :: Accepted! :: Townspeople-
^
ˇ