HomeHome    CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Be careful making wishes in the dark
● We will be history and you will remember us for centuries ●
Belépés
Chicagoba!
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multikapcsoló
új arcokkal...





Szavak
tôled, tôlem.
Nem a neved számít,
csak az, hogy itt vagy...
Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég

Aaron Posey, Leslie J. Brown, Natalie York


A legtöbb felhasználó (41 fő) Szomb. Jún. 02, 2018 7:34 pm-kor volt itt.
Válaszd meg a nézôpontodat,
és megváltozik a valóság.
Kristen Serpen
írta: Jonah Serpen
Today at 1:20 pm

It's a party time! | Lemon & Lippa
írta: Lemon Fitzgerald
Today at 12:44 pm

Eve & Nathan┃Almost Kiss
írta: Éovyn Harsh
Yesterday at 9:31 pm

Shantelle és Natalie
írta: Natalie York
Yesterday at 5:43 pm

Elkészültem!
írta: Noah Parker
Yesterday at 4:28 pm

Have a good time? - Aston/Natalie
írta: Natalie York
Yesterday at 3:11 pm

when i wake i am afraid, somebody else might take my place
írta: Jonah Serpen
Yesterday at 2:45 pm

Kendra & Aston
írta: Aston Miles
Yesterday at 1:59 pm

Aston & Aurora
írta: Aston Miles
Yesterday at 1:56 pm

Avatarfoglaló
írta: Loreley Fairy
Yesterday at 12:05 pm

Matt & Ezra - casting
írta: Matthew McKnight
Yesterday at 11:10 am

My Beautiful Sister
írta: Mads Stendhal
Yesterday at 10:37 am

Justin & Sky| fckin' Perfect
írta: Skyler Artmenson
Yesterday at 10:15 am

Loreley Fairy
írta: Eris Fairy
Yesterday at 10:14 am

Kapcsolatkeresô
írta: Leslie J. Brown
Pént. Szept. 21, 2018 9:58 pm

Kék kapu
egyenesen a face-re.

Share | 
 

 Justin & Sky| fckin' Perfect

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Justin & Sky| fckin' Perfect   Hétf. Szept. 03, 2018 3:18 pm

to; Justin





Ha azt mondanám az elmúlt napjaimra, hogy teljes érzelmi kavalkád, akkor az még enyhe kifejezés lenne. Minden egyes percét magamnak köszönhetem, jól tudom, ám akkor se gondoltam volna, hogy az életem száznyolcvan fokos fordulatot fog venni. S nem. Nem a jó irányba, hanem a süllyedőbe...
Justin számomra az az ember, aki mindig is a horgony lesz. Azt gondoltam, hogy képes vagyok szabadulni tőle, de nyilván ő volt az első, aki eszembe jutott, mikor bajba kerültem. Mert senkim se volt, s ő most nem is tudom. Egyszerűen nem tudom mi van.
Az smsezésből nem lett egy csodálatos egymásra találás, pedig bevallom, ha találkozni akart volna.. biztosan eldobom az elveimet, hogy alárendeljem magamat.. Igen. Ennyire naiv, ennyire szeretet éhes és ennyire szerelmes vagyok.
Éppen jól jött egy üzenet. A szomorúság és kétségbeesés, mely már kezdett elhatalmasodni felvettem rávett volna arra, hogy neki álljak a régóta halogatott lomolásnak. Ám kaptam pár szót, amely felcsillantott bennem egy aprócska reményt. Hiszen mindenkinek szüksége van arra, hogy néha kimozduljon. Na hát nekem most nagyon kell. Szerencsére ma nem dolgozom és Jillian egy osztálytársánál alszik, így bizony elengedhetem magam.
Pár órás készülődés után, 8:30kor csengetnek. Egy kedves ismerősöm, Rose az, aki itt lakik pár házra. Ő hívott el, a már a mosolyomból is látja, hogy bizony nagyon jókor jött ez az ötlet. Pár perces utazás után, megérkezünk egy kellemes kis pubba, ahol már vár ránk pár ismerős. Öten, hatan vagyunk, mindannyian hasonló korúak, van közöttünk házas, elvált, gyermekes és a többi. Kellemes kis társaság, akik nem arra hajtanak, hogy este hazavigyenek.
Talán a negyedik körnél járunk, mikor a cigisek úgy határoznak, hogy ismét kimennek egy körre. Így én kettecskén maradok Robbal, az elvált, egy gyerekes szülővel, aki még egy pillanatra sem keltette fel úgy a figyelmem. Kedves, sokat beszél és kifejezetten üdítő, hogy ha a kisfia kerül szóba, szinte csillognak a szemei. Éppen egy vicc végéhez ér, mikor a mellette elhaladó kezéből sikeresen kiüti az italt, ami rám borul. Rob pedig gondolkodás nélkül kezdi el a ruhámról felitatni a löttyöt, ami nem is hozna zavarba, ha nem látnám meg a felém közeledő Justint. Na baffmeg.
Townspeople

avatar
♡ :

❖ age :
27

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Justin & Sky| fckin' Perfect   Hétf. Szept. 03, 2018 4:35 pm

Fckin' Perfect




Legszívesebben azt írtam volna neki, hogy jöjjön át. Próbaljuk meg együtt. Ezúttal ténylegesen és visszavonhatatlanul. De féltem. Mégpedig attól, hogy ezúttal is elszúrom. Hogy nem felelek meg neki. Hogy ahhoz, hogy együtt lehessünk, mindent el kell dobnom. S még megannyi dologtól féltem. Felelősség. Apaság. Még pasi jelöltnek is csapnivaló vagyok, hát nem igaz? A fenébe is. Utáltam az érzést, ami azt sugallta, kevés vagyok. Sóhajtottam egy nagyobbat. Habár Eugene, sőt, senki se támogatta, hogy ma este szórakozni menjek, muszáj volt. Képtelen voltam koncentrálni bármire is. Skyler lebegett a lelkiszemeim előtt. Aztán kaptam egy névtelen üzenetet... egy címmel. Majd percek múltán újabb érkezett. Összevont szemöldökkel olvastam végig a nekem szánt kérdést: „A szőke ciklon meglepően jól érzi magát. Nem csatlakozol?”
- Skyler? Mégis mit művelsz? – Morogtam magam elé, aztán előre szóltam Eugenenek, hogy módosul az úticélunk. – Látnom kell őt... és tudnom, mit művel.
- Hmm? – Pillantott hátra Eugene, de legyintettem. Ahogy megérkeztünk, kiszálltam és becsaptam az ajtót. Becsörtettem a szórakozóhely ajtaján, majd körbefuttattam a tekintetemet a helyen. Kiszúrtam Őt. Őt meg egy pasit. Kezem ökölbeszorult és éreztem, hogy elönt a düh. A méreg. Aztán mosolyt varázsoltam az arcomra. Nem láthatta, hogy fáj. Odalépkedtem, megközelítve őket.
- Ohhh, Skyler. Micsoda véletlen, hogy pont itt futunk össze. – Fürkésztem őt, majd az úriemberre néztem. – Ne legyél modortalan, mutass be a barátodnak. – Itt újra a nőre néztem, majd engedélyt nem kérve ültem le mellé. A pasit kezdtem nézni, méregetni. Nem volt valami elragadó a kisugárzása. Vagy csak én ítéltem el élből...


246 words || Fckin' Perfect || note:  telós reag... rövidke  || kredit || inspirate by
Media

avatar
❖ age :
29

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Justin & Sky| fckin' Perfect   Hétf. Szept. 03, 2018 8:31 pm

to; Justin





Nézem Őt. Nem tudom eldönteni, hogy arcáról mi tükröződik vissza. Torkomban dobog a szívem, hányingerem kerekedik. Rob kezére finoman ütök rá, amit akkor is megtettem volna, ha Justin nem jelenik meg. Ez csak ital, majd a mosógép kiviszi, nem nagy ügy. Sokkal nagyobb dolog az, hogy gyermekem apja éppen meghívja magát és csak úgy leül. Rob nézi őt, látszik rajta, hogy felismerte és egyelőre nem tud szólni se, mert ő sem igazán érti, hogy mi van. Hát még én…
– Justin, Rob… Rob, Justin a gyermekem drágalátos édesapja – és ezt muszáj-e hozzátennem? Ahhoz, hogy megértsen a másik fél pár dolgot azzal kapcsolatban, amiket ma meséltem, igen. Mert így könnyen össze lehet tenni azt, hogy miért is neveztem hullámvölgynek az egészet, hogy miért tartom úgy, hogy sok akadály van közöttünk.
– Azt hittem dolgod van ma este… – nézek Justinra, miközben a poharamért nyúlok, s egyben lehúzom azt, ami benne van. Ehhez az estéhez azt hiszem még ez is kevés lesz. De nem értem. Miért is érzem magamat kínosan? Hiszen semmit sem csináltam, s nem is kettecskén vagyok a másik féllel, az más kérdés, hogy Justin nyilván erre a pillanatra ért ide.. Mert kell a bukkanó, nem? Hát persze.
Zavarodottan nézek rá. Annyira azt akartam, hogy vele legyek ma, szerettem volna, ha azt írj, hogy találkozzunk, s ő mégsem tette. Erre tessék. Egyszer engedném el magam, egyszer iszok többet egy pohárnál, s megjelenik. Ha tudtam volna, hogy ennyire bevonzom, akkor már délben neki álltam volna vedelni, hátha eljön hozzánk, s nem kell még csak kicsípnem sem magamat.

Townspeople

avatar
♡ :

❖ age :
27

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Justin & Sky| fckin' Perfect   Hétf. Szept. 03, 2018 8:46 pm

Fckin' Perfect




A bemutatás alatt nem pont azt értettem, hogy közölje, a lánya apja vagyok. Amúgy is, nem úgy volt, hogy ez titok? Vagyis, azt hittem, ha előlem titkolta 9 évig, akkor másnak sem teregeti csak úgy ki. De tévedtem. Hogy zavar-e, hogy elmondta? Nem. Nem ez volt a legnagyobb problémám jelenleg, hanem ennek a drágalátos Bobnak a jelenléte. Vagy Rob. Vagy a franc tudja, miféle néven is említette Skyler. Nem érdekelt, épp ezért nem is figyeltem rá túlzottan. Felvont szemöldökkel figyeltem a férfit, s fejben elképzeltem, hogyan rángatnám el a világ másik végére, Skylertől jó messzire. Azonban nem csinálhattam hülyét magamból. Féltékenységi jelenet, huh? Justin, gondolkodj! Skyler szavaira rápillantottam értetlenül.
- Dolgom? Mi dolgom lett volna azon túl, hogy azon gondolkozom, mi van veled? – A szemeit figyeltem. Igazából nem hazudtam. Máson sem járt az agyam, csakis rajta, meg a kettőnk sztoriján, de ő, mintha kezdett volna tovább lépni… ezzel a hogyishívjákkal. Mondtam már, hogy mennyire rühelltem ezt a férfit? Ha nem, akkor most mondom: rühelltem. Ahogy a pincér elhaladt mellettünk, kezem automatikusan emelkedett a magasba.
- Hozzon nekem is valamit, legyen oly kedves. Valami erőset. Egy pohár whisky talán megteszi. – Adtam a pincér szájába a kérésemet, kívánságomat, majd hagytam távozni. Egyik kezemet lazán Skyler székének támlájára csúsztattam, de nem értem hozzá. Másik kezem az asztalon pihent, s ujjaim lassan dobolni kezdtek a falapon.
- Na és, hogy telik eddig az este? Megzavartam valamit netán? – Itt most nem a nőre néztem, hanem Bobra. Ja, izé, Robra! Tudtam ám. Tekintetem szúrós volt, képes lettem volna vele ledöfködni. Tudom, hogy Skyler nem egy tárgy, de akkor is: ő mégiscsak hozzám tartozott és nem máshoz! Senkinek nem volt joga hozzá, hogy elédesgesse tőlem. Nem, ha én mondom! Még ez a bájgúnár sem. (Szerencsétlent már akkor elítéltem, mikor konkrétan még csak meg sem szólalt… oh, szegény pára.)


301 words || Fckin' Perfect || note:   szerelem  || kredit || inspirate by
Media

avatar
❖ age :
29

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Justin & Sky| fckin' Perfect   Hétf. Szept. 03, 2018 9:01 pm

to; Justin





  – Mintha olyasmit írtál volna, hogy elfoglalt vagy estére –  elhúzom a számat. Lehet, hogy csak beképzeltem, s nem is írta ezt. Azt hiszem némasággal „büntetett”, s ebből mertem arra következtetni, hogy van jobb dolga is annál, minthogy velem legyen. Ez pedig éppen annyira fájt, mint amikor folyton hátrahagyott. – De lehet csak beképzeltem, mindegy –  legyintek egyet, s ezzel a mozdulattal valakinek a poharát fel is döntöm. Még szerencse, hogy nincsen benne ital, mert lassan az egész itallap az én ruhámon lenne.
– Hali, nekem hoznál az eddigiből úúúúgy mondjuk – lopva Justinra pillantottam, s az arcát fürkésztem. Igen, az alapján döntöttem el, hogy mennyit.   – Kettőt… vagy várj. Hármat, az a biztos – sűrű pillarebegtetéssel köszöntem meg a pincérnek, majd szemeimet visszavezettem életem értelmére és Robra, akin látszott, hogy szintén kínban éli ezt az egészet meg. S teljesen megértettem.
– Eddig remekül és éppen a gyerekekről volt szó… – megforgatom a szemeimet. Nem tetszik ez a stílus, sőt inkább azt mondanám, hogy egyáltalán nem értem. Vagyis. De. Pontosan értem, s egyszerűen odáig meg vissza vagyok tőle. Szólhatnék. Igen, az lenne a legjobb, ha közölném vele, hogy rajtunk kívül még hárman itt vannak, de egyszerűen látni szeretném, hogy mi lesz ebből. Hogy egy kicsit élvezhessem azt, hogy féltékenykedik és a maga hülye módján ki akarja mutatni azt, hogy védelmez.
– Elintézted, amiben megegyeztünk? – fordulok felé fejemmel. Ezzel a képre utalok. Végül nem tisztáztuk le azt, hogy mi lesz belőle, s bizony nagyon böki a csőrömet, hogy mit is lépett az ügyben. Illetve erről jut eszembe…   – Te mit is keresel éppen itt? – szűkülnek össze a szemeim gyanakodva. Éppen itt, éppen most? Nekem nem adja be, hogy ez egy véletlen. Sántít.
Townspeople

avatar
♡ :

❖ age :
27

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Justin & Sky| fckin' Perfect   Hétf. Szept. 03, 2018 9:15 pm

Fckin' Perfect




Értetlenül bámultam rá, gyengén rázva a fejem. Nem írtam, hogy elfoglalt lennék, maximum azt, hogy nem zavarom őt tovább. Felvont szemöldökkel figyeltem néhány pillanatig, majd ahogy a pincérhez intézett néhány szót, ismét csak kérdőjelekkel a fejem felett vizslattam.
- Hármat? Nem lesz ez egy kicsit sok? Esélyes, hogy már így is bőven eleget ittál. – Hiszen azt írták az üzenetben, hogy remekül érzi magát, habár esélyes, hogy azt emiatt a képmutató kis bájgúnár miatt írták. Sóhajtottam egy nagyobbat, igyekezvén nem gondolkodni, nem féltékenykedni, de hiába a sok éves tapasztalat, úgy értem, színészkedés, Skyler úgyis átlátott rajtam. S talán jól is szórakozott a viselkedésemen.
- A gyerekekről? – Kérdeztem egyből vissza, majd Bobra tekintettem lopva, aztán vissza. Nem, nem is érdekel az egész. Úgy értem, ki akartam zárni Robot a történetből. A fejemből. Mintha ott sem lenne. – Mindegy. – Vontam vállat, s ujjaim dobolása lassacskán idegesebb ütemet vett fel. Csak a kérdésre álltam meg egy pillanatra.
- Mit? Jah, hogy azt… nem. Még nem. – Félrepillantottam. Reméltem, hogy ezt a témát hamar ejtjük, ugyanis se kedvem, se erőm nem volt ezzel foglalkozni. Az csak egy fotó, egy hír. A média úgyis mindent úgy hoz le, ahogyan akar, s ez ellen senki sem tehet. A másik kérdést illetően viszont… nem tudtam, az igazat mondjam-e. Némi mérlegelés után nyitottam szóra a számat.
- Kaptam egy üzenetet, amiben leírták, hogy itt vagy. Gondoltam, megleplek. – Pillantottam rá végül, majd nyeltem egy nagyot. – Oké, tulajdonképpen azt írták, remekül érzed magad. Érdekelt, ki miatt vagy jókedvű… - Magyaráztam. Az sem érdekelt, hogy drága Tom hallja. (Istenem, még mindig nem jegyeztem meg a nevét, remélem, senki sem haragszik érte… Legalább a magánhangzót mindig eltalálom, nem?)


273 words || Fckin' Perfect || note:   szerelem  || kredit || inspirate by
Media

avatar
❖ age :
29

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Justin & Sky| fckin' Perfect   Hétf. Szept. 03, 2018 10:01 pm

to; Justin





– Ha így nézel rám, akkor azt hiszem, hogy még kevés is lesz az a három – mosolyodom el szelíden. Ó igen, miattad piálok édesem, nem pedig azért, mert éppen jó kedvem volt, s jó lesz, ha ezt szépen fel is fogod. Néha lopva odapillantok a másik férfira, amolyan bocsánat kérés gyanánt, de tény, hogy Justin, ahogy megérkezett, attól a perctől fogva birtokolja a figyelmemet. Túlságosan a bűvkörében vagyok.. S tudom, hogy soha nem fogok ebből kiszabadulni.
– Tudod, az emberek kicsi, kis, aprócska, mini kiadásai – még mutatom is az ujjammal, hogy kicsike. Azt hiszem, kezd hatni a pia, s ez a viselkedésemre, illetve a beszéd stílusomra is egyaránt kihat. Hiába, ha az ember körülbelül soha nem iszik, akkor bizony hamar eléri a vég..
– Aaa, ez szomorú – lebiggyesztem az ajkaimat. – Miért nem? – pattannak fel a szemeim, mintha megvilágosodás ért volna, pedig erről szó sincsen.
– Üzenetet? – hunyorogva tekintek rá, s már nyúlok is az első pohárka után, aminek felét magamba töltöm. – Te figyeltetsz engem? – még mindig hunyorgom, s a pohár további tartalma is eltűnik. Szegény Bob, vagy Rob, vagy már én se tudom ennyi ital után, hogy mi a neve, azt hiszem, ebben a pillanatban dönt úgy, hogy jobb minket magunkra hagyni, így egy bocsánatkérés közepette felkel és csatlakozik a kinti társasághoz, akik már amúgy is az ablakon keresztül pillognak ide.
– Justin.. Most elüldözted – sóhajtok egyet, s az előttem lévő tálkába nyúlok, hogy egy chips darabot hangos ropogtatás közepette küzdjek le.   – Miért vagy itt? – nyüszögöm neki halkan. Tudom, hogy ezen már túl vagyunk, de egyszerűen.. Nem értem. Nem tudom összetenni.
Townspeople

avatar
♡ :

❖ age :
27

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Justin & Sky| fckin' Perfect   Hétf. Szept. 03, 2018 11:33 pm

Fckin' Perfect




- Miért, mégis hogyan nézek rád…? – Kérdeztem vissza halkan, bizonytalanul, majd nyeltem egy nagyot. Már a tekintetemből sejti, hogy miért is vagyok tulajdonképp itt? Látja, hogy mit érzek, anélkül, hogy kimondanám? Érzékeli, hogy féltékeny vagyok? Ezek a kérdések cikáztak a fejemben, de egyet sem tettem fel neki. Azt hiszem, máris túlontúl sok pia volt benne ahhoz, hogy mondjuk érdemben lehessen vele kommunikálni. Hm, mint legutóbb velem. A helyzet kezdett irónikussá válni. A sors játéka, hogy ezúttal ő az, aki alkoholmámorban úszik.
- Skyler, tudom, hogy mik azok a gyerekek… - Jegyeztem meg csendesen, kétkedve fürkészve a nőt. Oké, mindig is tudtam, hogy őt hamar kiüti a pia, de most zavart. Vagyis, akkor jobban zavart volna, ha nem vagyok itt. Így viszont vigyázhattam rá, arra, hogy ne csináljon ostobaságot mondjuk ezzel a bájgúnárral.
- Nem találtam még ki semmit, azért. – Rövid és őszinte magyarázat volt ez. Aztán felnevettem, majd megcsóváltam a fejem.
- Nem figyeltetlek. Valójában egy… névtelen üzenetet kaptam. Gondolom egy olyan személytől, aki látta a közös fotónkat. – Ingattam a fejem, majd körbenéztem. Annak, aki az üzenetet küldte, itt kellett lennie, nem igaz? Sóhajtottam, majd figyeltem, ahogy Tom feláll. Vagy… izé, Rob! Nem érdekelt, egy pillanatig sem akartam megállítani. Menjen csak. Találjon magának más nőt, Skyler ugyanis máshoz tartozik. Még akkor is, ha az a valaki folyamatosan elcseszi az esélyeit.
- Na és? Zavar, hogy elment? Zavar, hogy én vagyok itt helyette? – Emeltem a tekintetemet a nőre, majd közelebb hajoltam hozzá. – Utána mehetsz, ha akarsz. – Mondtam halkan, mintegy elgondolkodva azon, mi lenne, ha tényleg elmenne. Egyértelmű jelzés lenne aziránt, hogy ő kell neki, nem? A kérdésre szusszantam. Hosszú pillanatokig meg sem szólaltam, csak gondolkodtam, mit mondhatnék. Aztán inkább a whiskymért nyúltam és kortyoltam belőle.
- Az előbbi válaszom nem volt kielégítő a hölgynek? – Mosolyogtam rá halványan, majd elhúztam a számat. – Nem bírom elviselni a gondolatát sem annak, hogy valaki mással vagy. – Adtam végül magyarázatot, bár nem tudtam, eljut-e ez most a tudatáig, vagy sem.


324 words || Fckin' Perfect || note:   szerelem  || kredit || inspirate by
Media

avatar
❖ age :
29

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Justin & Sky| fckin' Perfect   Kedd Szept. 04, 2018 12:17 am

to; Justin





– Hát tudod.. Úgy, izé, na tudod.. – miért nem érti. Hát tartsak elé egy tükröt, hogy lássa magát? Van dorgálás benne, sajnálat és mégis ott egy aprócska csírája a szerelemnek. Imádom!
– Tényleg? – vigyorogva nézek rá. – Találkoztál már minimanókkal? – hát persze, hiszen Jillel is volt már, de na. Még mindig hihetetlen számomra az, hogy milyen jól megértette magát vele.. Egyszerűen csodaként éltem meg minden egyes pillanatát.
– Úúúúú, valaki megfigyel? – elkerekedett szemekkel nézek körbe, és még integetek is mindenkinek, aki éppen felém sandít. Paranoiám szerencsére nincs, bár kifejezetten utálom, ha bámulnak, na és ez az új módi, hogy még jelentenek is rólam… Lesznek még ebből bajok. – Ugye megvered a kedvemért? – pillantok vissza Justinra, s halál komolyan teszem fel neki a kérdést. Ez a minimum, amit meg kell tennie. Hát én kifejtettem, hogy nem akarom ezt, aztán tessék.. Nem tett semmit, erre már inni se mehetek el az ismerőseimmel. Bravó.
– Őőőő nem? – felszökken az egyik szemöldököm. – Itt hagyta még az italát is, szegény ital, milyen bánatosan buborékol utána – szipogok egyet kettőt, aztán egy újabb csípsz darabot tolok magamba. Ó igen, nem lesz könnyű dolga velem a drágának, s hogy még nehezebb legyen az élete, csak iszom még egyet.
– Justin – dőlök közelebb, egészen bele az aurájába. Próbálok komoly lenni, de hát lássuk be, azt az énemet már vagy öt pohárral ezelőtt elhagytam. Nagyra nyílt szemekkel nézem őt, mintha valami hatalmas beszédre készülnék, aztán végül csak elvigyorodom. – Teee féltékeny vaaaagy – a kelleténél egy kissé hangosabban szólalok meg, ezért már pisszegem is le saját magamat. Mutatóujjam a szám elé teszem, s még sissegek is hozzá.
Fejemet megtámasztom az egyik kezemmel, kissé megdőlök, de ura vagyok a helyzetnek. A távolságot egy leheletnyit növelem kettőnk között és vigyorogva nézek rá. – Tudod… Ott az ablakban – mutatok is szabad kezemmel az említett tárgy felé. – Ott állnak négyen, akik még velünk vannak - nyúlok a következő pohárkámért, aztán ráhúzok a tartalmára. – Szóóóóval. Nem, nem randin vagyok édesem – bár nem kérdezte, de azért válaszolok neki és mindehhez még ellenállhatatlanul vigyorgom is.

Townspeople

avatar
♡ :

❖ age :
27

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Justin & Sky| fckin' Perfect   Szer. Szept. 05, 2018 2:15 am

Fckin' Perfect




Nem, fogalmam sem volt, mire gondol, hogyan is nézek rá. De jobb volt nem firtatni a dolgot, látszott rajta, hogy az alkoholnak köszönhetően már… nem volt épp önmaga. Aranyos volt. Aranyos, de egy részem arra gondolt, hogy mások előtt is ilyen aranyos lett volna néhány percen belül és ez dühített.
- Minimanókkal? A lányunkkal. Rajta kívül nem sokkal. – Tettem hozzá elgondolkodva, majd halványan mosolyogtam rá tovább. A másik téma viszont… nos igen, valaki figyelte őt és ennek oka az a kicseszett kép, avagy hír volt. Skyler ezentúl nem volt épp biztonságban. Úgy értem, a média előtt és a névtelen kis senkik előtt, mint ez az üzenetküldő is… Mély levegőt vettem.
- Nem szoktam verekedni. – Jegyeztem meg, majd rápillantottam. Láttam a komolyságot, de hát, basszus, még az illető kilétét sem tudtam… hogyan ígérhettem volna azt, hogy megverem? Másrészt, még jól is jött az üzenete. – Meg hát, nem tett semmi rosszat. Szólt, hogy jöjjek… s ezúttal örülök neki, hogy itt vagyok. – Böktem el a fejemmel a krapek után, aki eddig is rontotta a levegőt. Tényleg, ekkortájt esett csak le, hogy az a fazon valószínűleg felismert engem, tekintve, hogy valamiféle sztár volnék. Mindegy, rossz benyomást tettem? Így járt. A filmcsillagok sem tökéletesek. Sem a sorozat sztárok. Én pedig, nos, mindkettő voltam.
- Szegény italt hagyd, hogy szomorkodjon egymaga. Neked még úgyis van néhány pohár, bár, Skyler, örülnék, ha nem döntenéd magadba azokat is. – Vontam fel a szemöldökömet. Én még mindig azt az egy whiskyt kortyolgattam, amit kikértem. Talán őt látva nem akartam követni az alkoholmámoros állapotba, holott… szívesen megtettem volna. De nem szabadott újfent hülyét csinálnom magamból. Oh, hogy már sikerült? Újabbat kortyoltam, aztán ahogy közelebb hajolt hozzám, leraktam a poharat. Érdeklődve néztem rá, hogy vajon mi is az, amit mondani akar, de a vigyorra, a szavakra egyáltalán nem számítottam. Elkerekedtek a szemeim, pislogni is elfelejtettem.
- Hogy… mi? Nem igaz! – Vágtam rá egyből, de tudtam én magam is, hogy ez csupán hazugság. Tényleg féltékeny voltam arra a pasira, ezért is viselkedtem úgy, ahogy. Nyeltem egy nagyot. – Vagy ha mégis, az talán baj? Persze, hogy az… - Válaszoltam meg a saját kérdésemet. Sóhajtottam, majd a fejemet csóválva fürkésztem a nőt, aki kezdett totálisan szétcsúszni. Halványan azért megmosolyogtam őt.
- Mégis min vigyorogsz most? – Kérdeztem csendesen, de a szavak, amiket kaptam… öhm. Egyből elpillantottam az ablak felé, ahonnan több szempár is bámult rám. Kínos volt. De az sokkal inkább, amit mondott.
- Ti nem…? – Skylerre emeltem hirtelen a tekintetemet. – Mármint, úgy néztetek ki, mint akik randevúznak… - Pislogtam. Ezért csináltam magamból bolondot? Félrepillantottam, majd kissé lejjebb csúsztam a széken. Ez kínos. Sőt. Nagyon is az.
- Szóval azt mondod, hogy tönkrevágtam a találkozódat néhány barátoddal…? – Beharaptam az alsó ajkamat, majd nyeltem egy nagyot. – Sajnálom, egy barom vagyok. Még mindig. – El sem mertem újra nézni az ablak felé, ahonnan bizonyára még mindig bámultak minket. Idegesen túrtam a hajamba, majd pillantottam ismét Skylerre.
- Mindenesetre… most hazaviszlek. Nem hagylak így itt. Teljesen kiütötted magad, pedig neked egy felelősségteljes anyaként kell viselkedned. – Szidtam meg halkan, miközben felálltam és a kezemet nyújtottam felé. – Jill így nem láthat. – Döntöttem oldalra a fejem elgondolkodva.


514 words || Fckin' Perfect || note:   szerelem  || kredit || inspirate by
Media

avatar
❖ age :
29

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Justin & Sky| fckin' Perfect   Szer. Szept. 05, 2018 10:36 am

to; Justin





Szomorúan nézek rá. Ebből az egészből annyit veszek le, hogy nem védene meg. Nem állna ki értem, s nem veretné magát össze azért, hogy nekem jobb legyen. Ez pedig elszomorít, halkan talán még nyüszögök is.   – Nem védenél meg – nyüszögök tovább, majd körbenézek, hátha találok magamnak egy hőslovagot, aki megment a gonosz lelkektől, kik rám leselkednek Justinnak hála. Persze hamar eljutok oda, hogy senki nem érhet fel hozzá, így csak magamba roskadva elfogadom, hogy ma sem leszek királylány.
– Ééén meg, örültem volna 9 évvel ezelőtt, ha nem hagysz ott, de hááát… Úgy tűnik egyikünk öröme sem lesz meg   – vigyorogva emelem a poharat és le is húzom. Igen, a mosolygós, kedves és aranyos verzióból lassacskán át fogok esni a beszólogatósra, ami nem biztos, hogy kedvező lesz számunkra.
– Most miért tagadod? - lebiggyesztem az ajkaimat. Szeretem, ha kimutatják felém a való énjüket az emberek, még ha jelenállapotomban nem is igazán fogom azt fel, hogy tulajdonképpen miről van szó.   – Hééé, én ittam és te beszélgetsz magaddal? – körbenézek.   – Vagy képzeletbeli barátaid vannak? – vigyorgok, mint a telihold. Különös fázis váltakozások mennek végbe bennem, s ha dereng neki még valami, akkor tudja jól, hogy bármelyik pillanatban jöhet a robbanás.
– Jó tudni, hogy ilyen fajtának gondolsz – lopok még egy kis rágcsát, majd hangosan kezdem ropogtatni. Sértő dolog, hogy azt képzeli, ha délelőtt azt írom neki, hogy szeretem, akkor este meg elmegyek mással. Felháborító. – Mindegy – legyintek egyet és az ablakból visszavezetem tekintetem rá. Szinte megbabonázva nézem őt, mintha valamiféle megváltásra várnék, ám csupán csak elképzelem azt, hogy milyen is lehetett volna, ha marad. Biztos, hogy valamelyikünk rövid időn belül alkoholista lett volna..
– Nem – szólalok meg végül határozottan, s a felém nyúló kézbe csupán csak belecsapok, de vissza is húzom a magamét.   - Te mindennap annyit ihatsz, dughatsz, szívhatsz és ki tudja még mit csinálhatsz, amennyit akarsz – morranok rá, kissé hevesebben.   – Én pedig egyetlen egyszer nem mehetek el az ismerőseimmel, hogy végre kieresszem a gőzt? - rácsapok az asztalra, s az utolsó pohár italomat is magamhoz veszem.   – Nekem ne gyere a felelősségteljes maszlaggal – szorítom a poharat és lassan emelem, de nem iszok belőle. – Elegem van, elegem van mindenből - rándul meg végül a szám. Bár hangos vagyok és kikelek magamból, arra azért igyekszem odafigyelni, hogy ne nagyon vonjam magunkra a figyelmet. Bár lássuk be, ő alapból magára vonja a figyelmet, így ez egész nehéz.
– Menj el, ahhoz úgyis annyira jól értesz – sziszegem oda a szavaimat, melyeket egyáltalán nem gondolok komolyan. Egész nap azon rágódtam, hogy mennyire vágyom a társaságára, de most hogy itt van.. Egyszerűen csak idegesít azzal, hogy gondoskodni és vigyázni akar rám. Hol volt az elmúlt években ez a fene nagy szeretet?

[/color]
Townspeople

avatar
♡ :

❖ age :
27

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Justin & Sky| fckin' Perfect   Csüt. Szept. 06, 2018 12:27 am

Fckin' Perfect




Megvédeném, ha a helyzet úgy hozná, de ez a helyzet nem az volt. Nem volt kitől vagy épp mitől megvédenem – egy sms nem árthatott, ebben az esetben legalábbis nem. Csak nekem segített ez a névtelen, arctalan jótevő. Remélhetőleg semmi hátsószándéka nem volt vele. Bár ebben csak reménykedni tudtam. A visszaszólás tőrként fúródott a mellkasomba. Mély levegőt vettem, majd megcsóváltam a fejemet.
- Na igen. – Ennyit tudtam kinyögni neki. Tudtam, hogy hiába szállnék most vele vitába, semmit sem érne. Egy részeggel felesleges szópárbajt vívni. Amúgy is, most csak őszinte, nem igaz? Másrészt, eddig is tudtam, hogy nem akarta a szakítást. Azt, hogy elmenjek. De én elmentem és magam mögött hagytam.
Csak a fejemet ráztam a visszakérdezésére. Bár tagadtam, de hamar be is ismertem, hogy igaza van.
- Képzeletbeli? Dehogy is. Mondjuk, valódiak sem akadnak igazán. – Vallottam be halkan, mégis nevetve. Tulajdonképpen szánalmas volt ez a válasz, még akkor is, ha igaz.
A továbbiakra viszont azonnal eltűnt a mosolyom. Félreértett? Vagy mit gondolt a szavaim mögé?
- Hogy…? Mégis milyen fajtának gondolnálak? Skyler, ne képzelj semmi olyat, amit nem mondtam ki. Az, hogy azt hittem, randiztok, az csupán a… hé, mégis csak itt ültetek édes kettesben, a ruhádat törölgette, meg úgy nézett téged, mint akinek mindjárt kiesik a szeme. Még szép, hogy azt hittem, randiztok. – Sóhajtottam. De komolyan. Még a vak is azt gondolta volna, hogy ezek közt van valami.
Mikor elutasítja a kezem, avagy a segítségem, pislogok kettőt. A kezemet leengedem magam mellé lazán, a szavaira viszont összepréselem az ajkaimat. Oh, hát persze, a következő fázis Skylernél az, amikor robban…  Nem tudtam, mit feleljek rá. Cáfolni nem tudtam: minden stimmelt. Még a drog is. S az is, hogy néha felvittem magamhoz valakit. Bár, az utóbbi időben már nem igazán. Kissé olyan, mintha kiégtem volna bizonyos téren.
- Úgy akarod kiereszteni a gőzt, hogy aztán mindenki rajtad nevessen? Ne akarhatod ezt, Skyler. – A szemeimet forgattam. – Oké, tudod, mit? Járasd le magad. Idejöttem, mert tudni akartam, kivel vagy és mit csinálsz, aztán segíteni akartam, de elutasítottál. Akkor csináld tovább ezt. Igyál. – Vetettem oda mérgesen, majd a saját whiskys poharamat is odatoltam elé.
- Nem fogok elmenni. – Vágtam rá a szavaira, majd visszaültem, de a poharat nem húztam vissza. – A babysitteredként itt maradok és végigasszisztálom az estét. Igyál, amennyit akarsz. De egyedül te innen nem mész haza, csakis velem. – Határozott volt a hangom, amolyan ellentmondást nem tűrő. Arcvonásaim lágyulni kezdtek, ahogy őt figyeltem. Régen is utáltam vele veszekedni és most sem esett túl jól megemelni a hangomat az irányába. De ha egyszer olyan makacs…


420 words || Fckin' Perfect || note:   szerelem  || kredit || inspirate by
Media

avatar
❖ age :
29

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Justin & Sky| fckin' Perfect   Csüt. Szept. 06, 2018 10:44 am

to; Justin





– Mifélének? Azt feltételezted, hogy a mai kibékülés vagy mit tudom én miután, fogom magam és mint valami szajha, eljövök mással randizni – szemeim szikrákat szórnak. Bánt, kegyetlenül fáj a tudat, hogy ilyesmit néz ki belőlem. De, hogy is tartja a mondás? – Magadból indultál ki mi? Üres szavakkal dobálózol, aztán ki tudja közben meg éppen ki szopta a farkadat – igen, elpattant az agyam, s már nem gondolkozom. Nem tudom, hogy leesik-e neki, hogy ez féltékenység, hogy felemészt a tudat, akárhányszor látom őt mással az újságokban vagy bárhol. Túlságosan szeretem őt, azt akarom, hogy csak az enyém legyen, bár tisztában vagyok azzal, hogy ez lehetetlen.
– Ne haragudj, de miért nevetnének rajtam? – körbe nézek, s nem úgy látom, mintha bárki is velem foglalkozna. Akik felénk pislognak, azok Őt nézik, hiszen Ő az, akit ismernek, s akinek az élete majdhogynem nyitott könyv.. – Idefigyelj Justin, állítsál magadon, de rohadt gyorsan, mert most kúrod el az egyetlen egy olyan estémet, amikor kiereszthetném a gőzt – a kezemben lévő poharat szépen lassan leteszem. Nem akartam meginni, a képébe szerettem volna az egészet önteni, de már ehhez sincsen kedvem. – Napok óta baszod az agyamat, én idióta nem egyszer közlöm veled, hogy Szeretlek és mégis mire megyek vele? Lószarra se – a szemeit figyelem, miközben beszélek hozzá. Érdekel-e, hogy bárki meghallja? Aligha. Ő akart itt maradni, ő akarta azt, hogy velem legyen, hát akkor viselje el azt, amit kapni fog. Nem, nem csak tőlem. Hanem valószínűleg az összes szennylaptól. – Nincs szükségem arra, hogy atyáskodj felettem. Vagy lenyeled a békát és szépen elkezdesz normális emberként viselkedni és nem elijeszteni a barátaimat, akik mióta itt vagy, nem mernek visszajönni. Vagy pedig húzz el innen, de rohadt gyorsan – csapok újfent az asztalra. Igen. Robbanás. S nem fogok itt megállni, ha nem moderálja magát.
Egyszerűen nem értem meg, hogy miért viselkedik így. Egyszer eltaszít, egyszer akar. Ma is meglett volna a lehetősége, de szerintem, ha tálcán kínáltam volna magamat, akkor sem kellek neki. – Van időd gondolkozni, míg kimegyek a mosdóba – s már emelkedek is fel, olyan hevesen, hogy a széket szinte hátra döntöm. Elegem van. Mindig jó kislányként, felelősségteljesként kellett viselkednem. Tényleg egyszer akarnék kilépni ebből a dologból… s még ezt sem engedi.
Telefonomat és zsebkendőt veszek magamhoz, majd elindulok a mellékhelyiség irányába. Szerencsémre nincsen sor, s rajtam kívül más nem tartózkodik bent. Teljesen úgy érzem, mintha a jöttömet látva mindenki eltakarodott volna, mert érezték, hogy jobb nem itt lenni. Az ajtót magamra zárom, s mély levegőt veszek. Nem akarok veszekedni vele, de ha továbbra is így viselkedik, akkor biztos, hogy nem lesznek hozzá szép szavaim.
Feloldom a telefont, kikeresem a nevét. Talán, ha nem szemtől szemben vagyunk, akkor könnyebb.. Bár nem hiszem. Tárcsázok, de már a csengés előtt kinyomom, aztán újra és újra, vagy ötször eljátszom ezt, de soha nem jutok el addig, hogy kicsengjen. Inkább csak leteszem a telefont a mosdókagylóra, s meredten nézem a tükörképemet. Fáradt vagyok és sírhatnékom van. Egyszerre vágyom rá, s egyszerre utálom őt. Túl sok kettősség van bennem és jelenleg úgy érzem nincs kiút.

Townspeople

avatar
♡ :

❖ age :
27

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Justin & Sky| fckin' Perfect   Vas. Szept. 09, 2018 12:01 am

Fckin' Perfect




Felvontam a szemöldökömet, majd mély levegőt vettem, s végül megpróbáltam lenyelni azt, amit a nyelvem hegyén volt. Nők és pia. Mondtam már, mennyire nem preferálom ezt az összeállítást, főként, ha Skylerről van szó?
- Ne játsszunk kifordítósat, rendben? Nem feltételeztem, hogy egy „szajha” vagy, ahogyan te fogalmaztál. De tény, hogy egy pillanatra mégis megijedtem. S a félelmemet alátámasztotta az, ahogyan és amilyen szituban megláttalak téged meg azt a Bobot. Viszont soha nem gondolnék rosszat rólad. – Azért a további szavai hagytak maguk után némi kívánnivalót. Ez meg mégis mi? – Inkább te indulsz ki magadból, szívem. Merthogy a te fejecskédben én bizonyára millió nővel voltam, de a valóság nem ez. Csak ezt most úgysem tudom megértetni veled. – A szemeimet forgattam. Komolyan képes azt hinni, hogy miközben vele beszéltem, engem…? Jézusom. Mennyi elfojtott düh lehet még ebben a nőben? Vagy ez az egész valami jel lenne nekem és neki is, hogy hagyjuk egymást? Félrepillantottam, majd kissé kiosztottam. Még az italomat is odatoltam neki, hogyha annyira inni akar, hát tessék. Én aztán nem fogom megállítani benne. Aztán ezt a kiosztást szépen visszakaptam. Még én jöttem ki szarul a helyzetből, mert miért ne? Csak egy dolog fogalmazódott meg bennem: miért jöttem ide? Nem néztem rá, hiába akart a szemembe nézni. Kezdtem megelégelni a dolgot.
- Rendben, akkor nem atyáskodom. – Talán jobb volna elmennem. Visszhangzott a fejemben, de közben hallgattam őt is. Minden szava eljutott hozzám.
- Elmehetek, ha ez a kívánságod. – S akkor a barátai visszajöhetnek. Fel is álltam, ahogy ő maga elment a mosdóba. Aztán elpillantottam arra, amerre a barátai is voltak. Még mindig errefelé nézelődtek, bár ahogy odanéztem, inkább el is fordultak. Sóhajtottam egy nagyobbat, ahogy elővettem a mobilomat. Láttam, hogy Skyler magával vitte és megfordult a fejemben, hogy írok neki, bármennyire is gyerekes. Aztán mégis a pötyögés mellett döntöttem: „Sajnálom, hogy tönkretettem az estédet.” Ennyit írtam, aztán inkább fogtam magam és elindultam kifelé. Tényleg el akartam menni, mert egy ilyesféle kiosztás után mégis ki a fene akarna itt maradni? Lábaim azonban mégis megálltak, még mielőtt kiléphettem volna az ajtón. Tudtam, hogyha most elmegyek, azzal vége. Legalábbis sejtettem. Így hát visszafordultam és talán hevesen, vagy épp sebesen indultam a mosdók felé. Női mosdó, kit érdekel? Kopogtam néhányat az ajtón. Ha válasz érkezett a túloldalról, ami gyaníthatóan egy „foglalt” vagy ehhez hasonló volt, rögtön válaszoltam.
- Tudom. Nézd, Skyler… fogalmam sincs, ebben a helyzetben mit mondhatnék vagy tehetnék, amivel nem cseszem el még jobban az estédet, de… a fenébe is. Talán hiba volt idejönnöm, de értsd meg, hogy… tényleg féltem, hogy valaki mással vagy, érted? – Tenyeremet az ajtóra csúsztattam, a fejem magasságába. A homlokomat is az ajtónak döntöttem. -  Azt akarom, hogy velem legyél és ne mással. De ez sok mindennel együtt jár. Nem merlek belerántani a világomba, amíg nem tudom, vállalod-e. Bár ezt nem most kéne megbeszélni, mikor ittál… - Tettem hozzá gondolkodva, majd lehunytam a szemeimet, tovább ácsorogva az ajtó előtt, nem törődve azzal, hány ember néz ostobának miatta.


487 words || Fckin' Perfect || note:   szerelem  || kredit || inspirate by
Media

avatar
❖ age :
29

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Justin & Sky| fckin' Perfect   Vas. Szept. 09, 2018 11:17 am

to; Justin






Úgy érzem menekülőre kell fognom, még mielőtt nagyobb káoszt teremtenék magunknak. Az indulataim vezérelnek, s olyan szavakkal dobálózok, melyek évek óta elnyomva élnek bennem. Nem gondolkozom, nem érdekelnek a következmények. Mindent rá akarok zúdítani, ugyanakkor van még bennem egy hangyányi ész, mely gátat emel a felrobbanni készülő agyam elé. Ez vezérel a mosódba, ez véd meg minket attól, hogy holnap a címlapokon úgy szerepeljünk, ami egy életre megbélyegezhet.
A telefonnal folytatott különleges játékomat az szakítja félbe, hogy a képernyő felvillan. Nevét meglátva reménység tölt el, szívem zakatol, azt várom, hogy visszainvitál magához. Remélem, hogy arra kér, hogy beszélgessünk, hogy találjunk megoldást, ám ezzel ellentétben, hidegzuhanyt kapok a nyakamba. Még az alkoholtól túlzottan elázott agyam is felfogja, hogy ez egy búcsú.. S ettől mérhetetlen düh és harag önt el, így a telefont bele is hajítom a wc csészébe. Tombolni akarok, kitépni valaki haját, megalázni annyira, hogy a földön rimánkodva nézzen fel rám. Érzem, ahogy agyamat elönt a méreg, s már fel is vértezem magamat, hogy meginduljak ám ekkor kopognak.
– Húzz el – kiáltom kifelé, s a tükör előtt állva, készítem fel magamat a harcra. Valószínűleg az első utamba sodródó személyt el fogom gázolni, ám ekkor meghallom az Ő hangját és összeomlok.
Könnyeimet nyelve hallgatom a szavait. Mindig vele akartam lenni. Minden reggel úgy keltem, hogy arra vágytam, bárcsak ott lenne. Szerettem volna, ha ott van az első lépéseknél, az első szavaknál, az első komolyabb bajnál, de nem volt. Mert nem engem választott, hanem fontosabb volt neki egy állás, egy olyan élet, ami nem az én egyszerűségemet kínálta. Nem tudok megszólalni, nem akarom, hogy hallja mennyire kivagyok. Fejemet megemelem, s a tükörből visszanéző, elmosódott alaktól szinte megijedek. Ez nem én vagyok. Az a nő, aki engem belülről táplál, nem engedheti meg magának azt, hogy Justin Jensen miatt újból könnyeket hullasson. Mert megígértem magamnak, s micsoda baromság, hogy éppen a saját magamnak tett ígéretet szegem meg, immár napok óta.
Megtörlöm az arcomat, próbálok igazítani a mosómacikéhoz hasonló sminkemen, majd az ajtóhoz lépek. Mélyen tüdőzöm magamba a levegőt, s nyúlok az ajtó kilincse felé, ám nem nyitom ki. Csak elfordítom a zárat, ami hangos kattanással jelzi, hogy immár szabad a pálya. Ha Justin be akar jönni, akkor jöjjön, de én egy tapodtat sem fogok mozdulni. Az ő kezében van a döntés, elvégre az ő feje a tiszta, a józan, aki most képes lehet arra, hogy pontot tegyen az i-re. Ha én teszek bármit is.. nos az máma nem lenne okos döntés, egyikünk részéről sem.
Townspeople

avatar
♡ :

❖ age :
27

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Justin & Sky| fckin' Perfect   Hétf. Szept. 10, 2018 12:30 am

Fckin' Perfect




Sejthettem volna, hogy valami ilyesmi választ kapok. „Húzz el”. Vajon, ha látta volna, hogy én vagyok az ajtón túl, akkor is ez hagyta volna el az ajkait? Nem tartottam kizártnak. Megannyiszor megbántottam és elhagytam, eltapostam őt. Szándékosan hagytam el, de mindaz, ami az elmúlt napokban történt, távol állt a szándékosságtól. Össze voltam zavarodva és nehéz volt rendet tenni magamban, az elmémben, a szívemben. Ugyanakkor tudtam, hogy akarom őt, hiszen mindig is őt akartam. Szerettem régen, s szerettem ebben a pillanatban is. Sosem szűntek meg az érzéseim iránta, még akkor sem, mikor évekig nem tudtam róla semmit. Mindig arra vágytam, hogy velem legyen, de gyáva voltam és nem mentem vissza. Féltem attól, amit látnék. Vagy amit a fejemhez vágna. Azt hiszem, nevetséges, de pont attól féltem, amiket az utóbbi napokban a fejemhez vágott apránként. Érezni azt a mérhetetlen fájdalmat a szavaiban, a dühöt, a kétségbeesést… miközben én úgy érzem, semmit nem tehetek. Pocsék dolog. Nagyon az.
A zár kattant, s ez volt az, amire felfigyeltem. Először elléptem az ajtótól, várva, hogy kilép rajta, de a kilincs végül nem nyomódott le. Félrepillantottam, azaz körbe, majd az ajtóra. Nos, ha netán valami zaklatónak titulálnának ezentúl, ám legyen. A biztonság kedvéért kopogtam az ajtón kettőt, mielőtt lenyomtam volna a kilincset.
- Bejövök, jó? – Ejtettem ki a szavakat, miközben beljebb toltam az ajtót. Azért óvatos voltam, nem tudtam, mire számítsak, mi az, amit felém repít mérgében. De meglepetésemre nem repült semmi. Skylerre emeltem a tekintetemet, majd teljesen beléptem a mosdóba, bezárva magam után az ajtót. Annak dőltem neki, fél kézzel, vakon újra ráfordítva a kulcsot, hogy ne zavarjon meg minket senki, na meg… számára se legyen könnyű menekülési útvonal. Igaz, nem ő szokott menekülni, hanem én, de ez most annyira nem lényeges.
- Hallottál mindent, amit mondtam? – Kérdeztem némileg csendesen, ahogy végül elszakadtam az ajtótól és felé tettem néhány lépést. Nyeltem egy nagyot. Nem akartam sosem így látni, ahogyan most. Kisírt szemekkel, elmosódott sminkkel, teljesen szétesve: miattam. Úgy éreztem magam, mintha valami szörnyeteg volnék, holott nem akartam az lenni. Fájt így látnom. Megérintettem a karját lassan, ha nem húzódott el az érintésemtől.
- Tudom, hogy nem akarod, hogy atyáskodjak feletted. Nem fogok. De jobb lenne, ha mára ennyi lenne. Gyere fel hozzám. Aludj nálam. – Halk voltam. Még közelebb léptem hozzá és finoman magamhoz húztam. – És maradj ott örökre. – Folytattam. Oké, nem pont szó szerint értettem, hogy örökre maradjon ott a hotel szobában és ki se tegye a lábát, hanem… sokkal inkább úgy, hogy legyünk együtt, éljen, éljenek velem, legyünk együtt… bár volt egy olyan megérzésem, hogy Jillian miatt elutasítja ezt az ötletet majd.


428 words || Fckin' Perfect || note:   szerelem  || kredit || inspirate by
Media

avatar
❖ age :
29

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Justin & Sky| fckin' Perfect   Hétf. Szept. 10, 2018 4:05 pm

to; Justin






Megvonom a vállaimat, mintha nem érdekelne, hogy mit csinál. Indulataim vezérelve, neki ugorhatnék. Megkérdezhetném, hogy mégis mit gondol, miért nyitottam ki az ajtót.. De inkább csak ráhagyom. Elég volt. Elfáradtam. Én nem így terveztem ezt az estét. Inni se szerettem volna, aztán valahogy elém került egy kevéske alkohol. Amikor pedig megérkezett.. Tudtam, hogy minél több italra lesz szükségem ahhoz, hogy ezt az estét valahogyan átvészeljem.
A csaphoz lépek, engedek egy kevéske vizet, hogy arcomat megmossam, majd tenyeremből kortyolok egy keveset a vízből. Mély levegőt veszek, lassacskán egyenesedek fel, s felé fordulok.
– Hallottam – az ajtóra pillantok, majd vissza rá. Bezárt. Nincs kiutam, hiszen ezen a kis ablakon, ami ráadásul még be is van rácsozva… soha ki nem préselem magamat. Még akkor se, ha nem eszek két hétig. Hátamat hanyagul nekivetem a csapnak és sűrűn pislogva nézem őt. Nem tudom mi lesz, nem tudom, hogy kívánja ezt az egészet lerendezni. Még arra is fel vagyok készülve, hogy kiabálni fog, hogy kioszt, hogy a földbe tipor. Ehelyett ő gyengéden simogatja lelkemet, s kezemet.
– Nem lehet – sóhajtom mellkasára az egyszerű választ. Nem csak Jill miatt, hanem az egész körítés, minden miatt, ami vele jár. Én egyszerű lány vagyok, mindig is az voltam. Már attól is elszállt az agyam, amit linkeltek. – Haza szeretnék menni – az a biztonság. A hotel számomra személytelen, nem az én otthonom, s lássuk be az életemtől igencsak messze áll. Ezt pedig meg kell értenie. Én nem vágyom arra a közegre, mikor elmentem hozzá, akkor is folyamatosan bennem volt, hogy mennyire kívülálló vagyok, mennyire más világ ez az egész. Ezt pedig nem fogom az alkohol miatt levetkőzni. S bár nem igazán vagyok képben, tudom, hogy reggel vagy délelőtt, amikor ugyanebben a ruhában kisétálnék onnan, mi várna rám. Hiszen már most is, miféle pillantások, mennyi kíváncsi tekintet pislogott felénk, miatta.
– Nem kell őrző, menni fog egyedül is – emelkedek el tőle végül, pár percnyi némaság után. Megtörten nézek rá. Úgy érzem, hogy nekem ez nem megy. Minden porcikám arra vágyik, hogy mellette legyen, az eszem… a kicsit sem józan eszem. azt súgja, hogy van egy pont, mikor el kell engedni a másikat. Most, hogy itt állok előtte, megalázottan, kiszolgáltatottan, meggyötörten.. ez az a pont, ahonnan csak egy út vezethet kifelé.
Townspeople

avatar
♡ :

❖ age :
27

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Justin & Sky| fckin' Perfect   Yesterday at 8:09 am

Fckin' Perfect




Habár hallotta az… úgymond vallomásom, mégsem látszott rajta. Sőt, inkább úgy nézett ki, mint aki véglegesen feladta azt, ami kettőnk közt lehetett volna. De ezt én nem akartam elfogadni. Magamhoz húztam lassan, hogy aztán tudassam vele a szándékaimat. Azt akartam, hogy tudja, vele akarok lenni. Hivatalosan és visszafordíthatatlanul. Reménykedtem, én naiv abban reménykedtem, hogy talán most minden jóra fordulhat, de ehelyett egészen mást kaptam válaszol. „Nem lehet”.
- Miért nem lehet? – Kérdeztem vissza halkan, igencsak halkan, de hallhatta. Nem volt messze tőlem. Nyeltem egy nagyot. – Akkor hazaviszlek. – Adtam be végül a derekamat. Haza. Hozzá. Én pedig tűnjek majd el? Ez a vége, Skyler?
Szerettem volna feltenni ezeket a kérdéseket, de nem tettem. Aztán a válasz, melyet kaptam… hagytam kicsúszni a kezeim közül a nőt. Szemeim csillogtak, ahogy újból rápillantottam, megkeresve, s elkapva a tekintetét.
- Nem tudlak így elengedni, Skyler… - Érthette ezt úgy, hogy nem engedhetem el így haza, egyedül, ilyen állapotban, vagy úgy is, hogy képtelen vagyok elengedni őt, mint személyt, az életem meghatározóját… mindkettő helytálló volt.
- Nézd, Skyler. Tudom, hogy milyen vagyok. Bizonytalan, kétkedő, olykor zárkózott… rossz döntéseket hozok, de egy biztos… szeretlek. Ne mondd, hogy most, mikor végre… végre eldöntöm, végre felvállalom, merek lépni, te… azt mondod, nem lehet. Mert ez nem igazság. – Fakadtam ki, s zúdítottam rá mindent, ami a fejemben járt. Idegesen csaptam az ajtóra, miközben tekintetemmel még mindig őt figyeltem. – Nem engedlek el innen… nézhetsz őrültnek, vagy bárminek, de innen nem mész el nélkülem. Csakis… velem. – Nyeltem egy nagyot. Hülye lettem volna, ha hagyom elsétálni. Sokszor megtettem már, sokszor végignéztem és iszonyúan fájt minden egyes lépése, amit megtett. Ahogyan távolodott, s végül eltűnt az életemből. Nem. Ezúttal ezt egyszerűen nem engedhetem meg. Nem, nem és nem. Bármennyire is részeg, bármennyire is tiltakozik ellenem minden porcikája, nem engedem elmenni.
Ezt döntöttem el magamban, miközben egyszerűen az ajtónak dőltem. Összefontam magam előtt a karjaimat, s megtörten, mégis némileg reménykedve fürkésztem tovább Skyler arcát.


319 words || Fckin' Perfect || note:   szerelem  || kredit || inspirate by
Media

avatar
❖ age :
29

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Justin & Sky| fckin' Perfect   Yesterday at 10:15 am

to; Justin






– Mert más világ vagyunk –sóhajtom fájdalmasan a válaszomat.
– Én nem illek oda, nekem nem megy – lesütöm a szemeimet. Mindennél jobban vágyom arra, hogy minden reggelemet és estémet mellette tölthessem.
–Azt pedig nem fogom kérni, hogy hagyd ott, mert tudom, hogy értelmetlen lenne.. - megveszek azért, hogy a lányunk végre az apját lássa benne, ne csak a kedves idegent, aki szereti az anyját. Azonban tudom jól, hogy ez a két világ egyelőre nem összeegyeztethető.
– Akkor ne engedj – suttogom halkan, szinte magam elé. Emberelje meg magát, ha kell legyen erőszakos, de győzzön meg. Mutassa meg, hogy mennyire kellek, hogy ez az egész nem csak szép szavak játéka, hanem a valóság. Igen, kissé korlátozva vagyok az italnak köszönhetően, de ez a helyzet semmiben sem másabb, mint legutóbb. Az istenit, hát rámásztam, tárt combokkal voltam felette, hogy megmutassam neki, mire vágyok, holott ő volt a részeg.. Nem fogok ismét én meghunyászkodni, még akkor sem, ha ránézve, szinte elönt a forróság.
Hallgatom a szavait, s bizony eléggé nehézkesen fogom fel a csodálatos vallomást. De a lényeg megvan. Szeret. Szívem ettől az egyetlen egy szólt egy hatalmasat dobban, éppen olyant, mint mikor egy kisbaba rúg egy oldalbordát szaggatót és az anyuka legszívesebben elsírná magát. A szívem ki akart esni a helyéről, mert én is szeretem őt, veszettül. Ahogy keze csattan az ajtón én egy lépéssel hátra ugrok, s minden szó belém akad, amit eddig hozzá akartam volna intézni.
Fel sem tudom fogni, hogy melyikünk távolodott először a másiktól, csak azt érzékelem, hogy szinte egyből megcsap teste melegének hiánya. Mikor nincsen mellettem, mikor az ital nem sokszorozza meg az érzéseimet, akkor is vágyom rá, így pedig még inkább. A hadakozásaim, az összes ellenkezésem mögött a féltékenység és a vágyódás lakozik, melyet minden vele töltött pillanatban igyekszem elnyomni. De mégis miért? Mi értelme érezni, ha nem mutathatja ki az ember? Nézem az ajtónak dőlt alakját, aki dacosan, férfiasan és kissé meggyötörve néz rám. Nem enged. Számára az ő makacssága az éltető ebben a helyzetben, számomra pedig a sajátom.
– Justin – a cipőm orrát kezdem el nézegetni, sok pillanat elteltével nézek fel rá. –Csókolj meg – bukik ki végül belőlem a vágyódásom tárgya. Azt akarom, hogy ajkai melegen édesgessék az enyémet, s olyan csókkal illessen, mely az összes eddigi felesleges vívódásunkat elfeledteti. Én megtettem felé a lépést, kértem, szemeim szinte könyörögnek, most már rajta áll minden más.

Townspeople

avatar
♡ :

❖ age :
27

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Justin & Sky| fckin' Perfect   
Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down
 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Chicago Guilty frpg :: Chicago :: Belváros :: Szórakozónegyed-
^
ˇ