HomeHome    CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Be careful making wishes in the dark
● We will be history and you will remember us for centuries ●
Belépés
Chicagoba!
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multikapcsoló
új arcokkal...





Szavak
tôled, tôlem.
Nem a neved számít,
csak az, hogy itt vagy...
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég :: 1 Bot

Nincs


A legtöbb felhasználó (41 fő) Szomb. Jún. 02, 2018 7:34 pm-kor volt itt.
Válaszd meg a nézôpontodat,
és megváltozik a valóság.
Béke?
írta: Christopher Nam
Yesterday at 11:02 am

Josh & Nora - shooting
írta: Joshua Thatcher
Yesterday at 7:47 am

Activity Check 2018.12.16.-2018.12.24.
írta: Christopher Nam
Hétf. Dec. 17, 2018 6:59 pm

JT
írta: Joshua Thatcher
Hétf. Dec. 17, 2018 4:56 pm

I need to hold your hand…always.| Brad&Lippa
írta: Philippa Lockheart
Hétf. Dec. 17, 2018 10:00 am

Partnerkeresô
írta: Elena P. Campos
Vas. Dec. 16, 2018 7:27 pm

Elena Patricia Campos
írta: Kendra Gray
Vas. Dec. 16, 2018 6:59 pm

Hírek
írta: Kendra Gray
Vas. Dec. 16, 2018 6:20 pm

Ismét veled
írta: Aiden Lee
Vas. Dec. 16, 2018 2:32 pm

Josh & Domi ~ part I.
írta: Dominique Storm
Vas. Dec. 16, 2018 12:39 pm

Alexia G. Serpen
írta: Alexia G. Serpen
Vas. Dec. 16, 2018 12:29 pm

Dominique Storm
írta: Joshua Thatcher
Pént. Dec. 14, 2018 10:20 pm

Édes találkozó
írta: Sophie Nam
Pént. Dec. 14, 2018 9:13 pm

Lippa & Josh
írta: Joshua Thatcher
Pént. Dec. 14, 2018 1:25 pm

Trystan & Rhysand
írta: Trystan E. Vaugh
Csüt. Dec. 13, 2018 10:21 pm


Share | 
 

 Mads Stendhal

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Mads Stendhal   Szomb. Szept. 01, 2018 10:30 pm
Mads Stendhal
Looks like it's time for a bloodbath.


Születési Hely, idő:
Chicago, 1990.

Csoport:
Underworld, Serpent baby

Szexualitás:
Mindenevő

Családi állapot:
Nőtlen

Foglalkozás:
Orgyilkos, sofőr

PlayBy:
Bill Skarsgard

A családom...
Képzeljük el, hogy hosszasan ecsetelem azt, hogy a szervezet számomra a család,  azt, hogy egyáltalán van egészséges elképzelésem a családról és összetartozásról, et cetera. Nem. Jonah Serpen nem a családom, a titkai nem a családom. A szukája... ó nem. Harry Serpen volt a családom, aki megbecsült, aki felemelt, aki megérintett. Ugyanakkor az is ő, aki megtanított arra, hogy ha valami elhasználódik, azt ki kell dobni. Ezért abban a hitben ringatom magam, hogy ő is elhasználódott. Nem gyászolom, nem. Pusztán azt képzelem, hogy valaki erősebb volt nála és kivitte a szemetet. Ettől függetlenül természetesen hűen szolgálom a Serpent. Legalábbis azt a képét, amit én méltónak és valósnak képzelek. De mondjuk úgy, hogy a szervezet legtöbb tagját családtag helyett csak távoli rokonnak tartom. Egyedül egy férfi áll hozzám közel, a nagyvezér unokatestvére. És vér szerint van egy nővérem is, de már hónapok óta nem hallottam róla.

Múltam...
A külvárosi iparterület átszővi a környéket. A távolból akár hallani lehetne az időnként elhaladó vonatokat, vagy a nyersanyagszállító teherautók nyüzsgését. Akár lehetne, ha nem lennének hangszigeteltek a teljesen hivatalosan bérelt garázs falai. Ami tulajdonképpen csak papíron bérelt, valójában pedig visszanyomozhatatlanul a Serpent tulajdona, ahogy oly sok más helyiség is a hosszan futó raktárláncolatból. Nincsenek ablakok. Ajtó is csak egy van, melyet a leeresztett, súlyos vasfüggöny takar. Csak a plafonról lógva sárgálló, kalapos lámpa ad némi fényt. Én pedig lassú léptekkel haladok a poros, némileg göröngyös betonon, nagyívű kört leírva. Mintha enyém lenne a világ minden ideje. Oh, hisz az enyém is. Az üres garázs közepén székhez láncolt férfihoz képest mindenképp. Néhány másodperce állok csak meg, nőies puhaságú ajkaim összepréselve. Ha szemmel ölni lehetne, az öklöm valószínűleg most leválna a csuklómról, olyan paprikásan pásztázom a bütykeimből szivárgó vörös vért. Épp elkapom a pillanatot, ahogy tompa puffanással a kifényezett, fekete lábbelim orrára csepeg a vörös nedű. Lényegében mindegy már neki, mert a foglyunk kínja rég eláztatta. Nem hibáztatom érte. Nekem itt sem kellene lennem. Az idősebb Serpen - a nem létező isten nyugosztalja - fontosabb célpontokat, nehezebb célpontokat bízott rám. Többre tartott annál, mintsem ilyen férgek maradványait kelljen a talpamról kapargatni egy-egy nap végén. De Ő már nincs itt. Már nem fogja a kezem. Az az ostoba a halálával kiszolgáltatott a fiának. Most az ő „sofőrje” vagyok - igen, van ám hivatalos, bejegyzett állásom, nyugdíjam is lesz ha megélem - de hanyagol. Nem becsül eléggé. Nem ereszt le a láncomról, ahogy Harry úr annyiszor tette, hogy felfaljam, aki az utamba kerül. Mi mást is tehetnék, azon kívül, hogy ilyen morzsákból falatozok, mint a velem összezárt díler?
- Oh, ne sírj. - Hangom mézédes gyengédséggel tölti be a kis termet, ahogy önsajnáló gondolataimból a megkötözött férfi nyüszítése emel ki. Az eddig szabályos félkört egy éles sarkon fordulással levágom és egészen közel sétálok hozzá. Megértően törlöm le az üresen tátongó szemgödréből kicsorduló vércseppeket. Majd kezem a semmi felé emelve úgy rázom le ujjaimról, mintha csak elegánsan vizet fröcskölnék. - Vagy várjunk. Sírj csak. - Nevetem el magam. Tulajdonképpen nem érdekel mit csinál. Felőlem üvölthet is, maga alatt vágja a fát. Elárulta a szervezetet. Azt hitte büntetlenül kiszivárogtathatja a kamion útvonalát, hogy lepakoljanak néhány doboznyi csempészárut. Vagy talán a büntetlenül szócskát úgy értelmezte, hogy most már büntetlenül, most, hogy Jonah átvette az apja helyét? Már-már enyhíti a körülményeit, ha ezen a gondolatmeneten haladok végig.
- Olyan buta vagy, Russel. Miért nem tudtad végezni a dolgod, hm? Az árulásnál értelmesebb dolgokra is használhattad volna azt a mocskos pofád. - Most, hogy őt figyelem, csak megerősödnek bennem a néhai Serpen szavai. A szemetet ki kell vinni, az üzletben nincs helye érzelmeknek. Én sem érzek sokat, még csak szánalmat sem. Russellel hasonló háttérből jöttünk. Néhány hónapot ugyanabban a fiúotthonban töltöttünk el kiskamaszként. Idősebb volt és erősebb. Emlékszem, hogy egyszer mennyire elvert, aztán kilökött az első emeletről. A gondolat megmosolyogtat, édes nosztalgiával tölt el. Mely arra ösztönöz, hogy megosszam vele, mégis mi másra használhatta volna a most már néhány fogat nélkülöző lyukat a fején. Akkor ő volt az erősebb, most már én vagyok. Előjel nélkül, agresszívan ragadom meg a torkát. - Tudod mi a jó abban, amikor leerőszakolod valaki torkán a farkad? - Közelebb hajolok, csak hogy biztosan halljon akkor is, amikor már csak sziszegek felé. Ujjaimmal a mandulái alatt, a nyelőcsövét körül ölelve kezdek el nyomást kifejteni rá. Az, hogy ellenáll. Ez itt. Csupa izom. Nem enged. - Minden múló másodperccel egyre erősödik a szorításom, a férfi pedig hallhatóan fuldokolni kezd, fájdalmasan. - Tudni akarod milyen érzés a ló ezen oldalán lenni? - A szavaimat már mosolyogva ejtem és kérdésem végeztével hirtelen engedem el a torkát. - Megmutatom.
Mielőtt bármi rosszat gondolnál rólam, ne tedd. Eszem ágában sincs az ágyékommal pofozgatni az ütésektől felszabdalt arcát. A hangtompítóval ellátott pisztolyom veszem a kezembe és az áruló állkapcsát lefeszítve mélyen, erőszakkal nyomom le a fegyverem csövét a torkán. Ha nem lazítja el magát kellőképp, akkor biztosan felsértek vele valamit. Utolsó másodperceiben hallhatja, ahogy kibiztosítom és… Nincs és. A garázs vasfüggönye hirtelen felszalad és az a rohadék úgy sétál be az ajtón, mint maga a megváltó. Mély szuszogással engedem vissza magam mellé a pisztolyom. Mint egy dacos gyerek, aki tudja, hogy épp rossz fát tett a tűzre, de még reméli, hogy megúszhatja bünti nélkül. Valóban, nem kaptam rá engedélyt, hogy eltegyem Russelt láb alól. Hisz bölcs vezérünk még nem mondta ki az ítéletét. Harry Serpen logikája szerint gondolkodtam. Tudom, hogy ő nekem adta volna ezt a férget. De Jonah nem, ő nem. Visszataszító hűvösséggel szólít fel a távozásra és figyelmeztet, hogy erre még visszatérünk. Vagy mondjam, hogy ezért még számolunk? Engedelmesen indulok a kijárat felé. De tekintetem nem veszem le róla. Számolunk. Ebben biztos lehetsz…


Underworld

avatar
❖ age :
28
♡ :


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Mads Stendhal   Hétf. Szept. 03, 2018 10:19 am
Üdv köztünk!

Madsie(?)!
Hát HŰHA! Ámulok és bámulok, a többit meg képzeld ide, mert ahogy észrevettem, irigylésre méltó fantáziával áldott meg a jó Isten!
Soha nem fogod bevallani, még magadnak sem, de azért engedd meg, hogy találgassak egy kicsit... Hiányzik neked Harry, és ebben nincs semmi szégyen, de ne keresd Jonahban a néhai főnöködet, minél inkább azt akarod, hogy Ő is olyanná váljon, annál több csalódásban lesz részed.
A következőket pedig szigorúan bóknak szánom: Ritka beteg egy ember vagy.
De Jonahnak pont ilyen csatlósokra van szüksége! Mindenesetre nem szeretném, ha éjszaka egy sikátorban szembe jönnél velem. Miközben olvastam a sztorid, szinte láttam magam előtt a hangszigetelt garázst, a fickót, Téged ahogy elborult elmével próbálod megtorolni az árulást. Kifogástalanul fogalmazol, ilyen játékosokra van szükségünk!
De inkább nem jártatom tovább a szám, még a végén kivágod a nyelvem! :D
Menj és tartsd rettegésben a várost!


Townspeople

avatar
❖ age :
25
♡ :


"I want to have sex and a hangover and I want to take off these fucking boots!"


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Chicago Guilty frpg :: Create yourself :: Accepted! :: Underworld-
^
ˇ