HomeHome    CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Be careful making wishes in the dark
● We will be history and you will remember us for centuries ●
Belépés
Chicagoba!
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multikapcsoló
új arcokkal...





Szavak
tôled, tôlem.
Nem a neved számít,
csak az, hogy itt vagy...
Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég

Aaron Posey, Kendra Gray, Leslie J. Brown, Natalie York


A legtöbb felhasználó (41 fő) Szomb. Jún. 02, 2018 6:34 pm-kor volt itt.
Válaszd meg a nézôpontodat,
és megváltozik a valóság.
Kristen Serpen
írta: Jonah Serpen
Today at 12:20 pm

It's a party time! | Lemon & Lippa
írta: Lemon Fitzgerald
Today at 11:44 am

Eve & Nathan┃Almost Kiss
írta: Éovyn Harsh
Yesterday at 8:31 pm

Shantelle és Natalie
írta: Natalie York
Yesterday at 4:43 pm

Elkészültem!
írta: Noah Parker
Yesterday at 3:28 pm

Have a good time? - Aston/Natalie
írta: Natalie York
Yesterday at 2:11 pm

when i wake i am afraid, somebody else might take my place
írta: Jonah Serpen
Yesterday at 1:45 pm

Kendra & Aston
írta: Aston Miles
Yesterday at 12:59 pm

Aston & Aurora
írta: Aston Miles
Yesterday at 12:56 pm

Avatarfoglaló
írta: Loreley Fairy
Yesterday at 11:05 am

Matt & Ezra - casting
írta: Matthew McKnight
Yesterday at 10:10 am

My Beautiful Sister
írta: Mads Stendhal
Yesterday at 9:37 am

Justin & Sky| fckin' Perfect
írta: Skyler Artmenson
Yesterday at 9:15 am

Loreley Fairy
írta: Eris Fairy
Yesterday at 9:14 am

Kapcsolatkeresô
írta: Leslie J. Brown
Pént. Szept. 21, 2018 8:58 pm

Kék kapu
egyenesen a face-re.

Share | 
 

 Lorelei & Cas

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Lorelei & Cas   Szer. Aug. 29, 2018 10:31 pm
hi darlin'

Némi egyeztetést követően csak sikerült megállapodunk ebben a helyben, mint találkozásunk pontjaként. A stílus vagy inkább mondjuk úgy hangulat szinte azonnal megvett, a sörről és a hotdogról nem is beszélve, amikor egyeztettünk a helyszínnel kapcsolatban. Valami modern szórakozóhellyel már meggyűlt volna a bajom, így mondhatni kifejezetten felüdülésnek számít a ma este színhelye. Ezt viszont nem szívesen kötném akárki orrára, inkább csak magamnak könyvelem el az eleddig tapasztaltakat és levontakat.
Műszak után érkezem. Azt nem mondom, hogy teljesen kipihent és sima idegzetű vagyok, de tény, hogy ma megközelítőleg nyugis napunk volt bent, így nem mosott rongyként van jelenésem. Alig öt riasztást tudok a hátam mögött, amelyekből kettő szerencsére csak vaklárma volt – bár ez lenne az általános – és többi sem a legvészesebbek közé sorolható. Kijelenthetjük, hogy volt már szarabb is. Sokkal, ami azt illeti. Leginkább ennek köszönhető, hogy bőven időben sikerül elszabadulnom a mentőállomásról, hogy a motoromra ülve érkezek meg azon country clubhoz, ahol korábban még ugyan az elmúlt alig egy év alatt nem jártam, de ahová legalább érdeklődéssel vonulok be, rögtön azt követően, hogy leparkoltam odakint a kétkerekűmet. A sisakomat kint hagyom, az egyik oldaltáskába téve azt, majd a paripán átlendítve a lábamat megyek be egyenesen a bejáraton. Nem vagyok késésben, még igazából sikerül is két-három perccel előbb érkeznem a megbeszéltnél. Nem a lelkesedésem okán, hanem egyszerűen csak ennyire nem volt forgalom. Ritkaságszámba megy és ma pont megesik, előfordul az ilyen.
A pultnál rendelek egy üveg sört, ennyi még belefér, aztán egy szimpatikusnak kimondott helyet kinézve teszem le magam az időközben megszerzett malátalével. Nyilván csak akkor, ha a partnerem nincs már itt, mert úgy értelemszerűen őt köszöntve, vele szemben foglalok helyet.
Azzal mondjuk nem számoltam, hogy ma karaoke est van a helyszínen. Hangom az nincs, így vevő sem vagyok a nyekergésre, de akinek ez örömet okoz, tulajdonképpen nem zavar. Ha valaki a harctéren edződik, akkor az efféleségek igencsak eltörpülnek a valódi gondok mellett. Nyilván ez még nem jelenti azt, hogy hajlandóságom lenne dalra fakadni és remélem a partnerem se ezt forgatja a fejében és csupán a véletlen műve az egész a helyválasztásának. Tulajdonképpen sokat nem tudok róla, ennek okán pedig jobb, ha minden ismeretlenre is felkészülök, mint annak idején a terepen, de vágyálmaim nekem is lehetnek, nem?!

Med

avatar
♡ :

❖ age :
25

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Lorelei & Cas   Csüt. Aug. 30, 2018 8:28 pm

   

   
Lazy Crazy Night

   

   
Cass & Lori
Mérföldeket hagytam magam mögött, a megtett út egyre több lett, a végcél egyre közelebb. A hitelkártyámról időnként érkező üzenetek tanulsága szerint Eris nem ment tovább Chicago-ból, úgy tűnt célhoz ért és egyidőben megtaláltam én is a végső uticélomat.
Nem nagyon vágytam soha ebbe a városba, de úgy tűnt egy időre itt kell maradnom, hiszen számos olyan dologgal kell szembenéznem, amellyel korábban is megtehettem volna, hogy elszámolok, de egyszerűbb volt elodázni az egészet. Az életem mocsarából szépen lassan kerül elő minden amit rejtegettem, elsősorban a lányom előtt. Egy nagy táska minden poggyászom, és meghagytam Mirának, aki kollégám és barátom is egyben, hogy ha úgy alakul a többit majd kocsival utánam dobja. Nem terveztem hosszú időre itt maradni, de aztán lehet, hogy az élet, vagy Eris egyetlen döntéssel felülírja majd az én akaratomat.
Pechemre az első motel ami szóba jöhetett a külvárosban volt, egy nem túl népszerű, de legalább olcsó környéken….és még nagyobb pechemre éppen akkor kellett infarktust kapnia a recepciósnak, amikor pont bejelentkezni készültem. Nem tudom, hogy a kissé csapzott fizimiskám, vagy a kártyámon lévő összeg okozta nála a bajt….remélem egyik sem, és én csak szerencsétlen szereplője voltam az egésznek. A történet szempontjából talán az egyetlen és valóban a pechszéria felett álló kellemes körülmény az egyik mentős felbukkanása volt. Nem terveztem, hogy az első órában már egy férfi telefonszáma fog elsüllyedni a farmerem zsebében, nem terveztem, hogy egy fiatal srác mosolyára, egy hasonló, magamat is meglepő flörtnek is beillő mosollyal fogok válaszolni - dacára az amúgy rémesen rossz időzítésnek, és a portás infarktusának- nem terveztem azt sem, hogy napokkal később éppen ezzel a mentőssel készülök találkozóra. Nekem teljesen elment a maradék józan eszem?
A lányom azt sem tudom hol van, lehet megtalálta az apját, akiről én nem igazán mondtam semmit neki….lehet nem találta meg, lehet éppen valahol kétségbeesve ül, és fél felhívni, fél bevallani, hogy rossz döntés volt a hátam mögött vállalkozni erre az útra. Itt vagyok egy idegen városban, ahol senkit nem ismerek, javarészt magát a várost sem. Még nem tudom hogyan folytassam, nem tudom mit csináljak, és igazából akkor is kétségbe vagyok esve, amikor egy másik hotel fürdőszobájában készülődöm mégis a mai estére. Megbeszélt találkozó, igazából azt sem tudom, hogy randevúnak értelmezzem, vagy szimplán csak egy laza estének, aminek a végén megköszönjük a másiknak a szép (remélhetőleg szép) pillanatokat, és mindenki folytatja ott az életét ahol korábban. Állok a tükör előtt és magamat bámulom benne. Dacára a harminchat évnek, nem mondhatom, hogy az idő kíméletlenül bánt velem. Megőriztem még kamaszos karcsúságomat, talán csak a szülés miatt lett egy enyhén, de még éppen a kívánatosság szűk határain belül szélesebb a csípőm. Az arcomon nem karistolt végig a bánat, vagy a gond, és a szemem alatt megmaradt végtelen karikák tanuskodtak csupán arról, hogy hosszú hónapokig egyedül őriztem egy csöpp kislány álmát. A hajam színének egy része még természetes, a másik része a szépségipar jótékony találmányának, a hajfestéknek köszönhető. Nem vagyok már huszonéves, bár az öltözékemben még nyomokban sem emlékeztetek a késő harmincasok táborára. Soha nem is voltam az a fajta, aki fiatalabbnak akart látszani annál amennyi, de temetni sem fogom magam.
Egy country clubot beszéltünk meg helyszínül amit az internetről vadásztam. A képek egészen pofásak voltak, és a reklám plakáton a hot dog túl gusztusos volt, hogy az ember lánya ellen tudjon állni neki. Egy farmer és egy bordó bársony felső mellett döntöttem, a hajamat pedig kamaszos lófarokba fogtam. Smink helyett csak a szemeimet húztam ki, és egy leheltnyi epres szájfénnyel tettem tökéletessé a külsőmet. Tökéletes? Igazán távol állt ez attól, de csak szórakozni akarok ma este, ahogyan a partnerem is minden valószínűség szerint.
A taxi pontosan érkezett, és szerencsémre nem akart átverni, vagy éppen megrövidíteni jó pár dolcsival, igaz cserébe el kellett viselnem a rádióból valami friss slágert, amiben az autotune valószínű felülmúlta az énekesnőben lévő szilikon mennyiségét. A fények végigpásztázták az autó belsejét, ahol a korábbi utasok parfümjének illata, és a résnyire lehúzott ablakon át beszűrődő város fekete bűze keveredett. Erisre gondoltam és arra, hogy ha megtalálom, vajon mit fogunk egymásnak mondani? Sosem engedtem el hosszabb időre a kezét, akkor is szinte pár órán belül már a telefonon lógtam, hogy felhívjam. Az aggódó anyák táborát erősítem, most mégis úgy tűnhetek a világ szemében, mint aki mit sem törődik azzal, hogy mi van a gyerekével csak a saját szórakozására gondol. Pedig az igazság az, hogy már hónapok óta ki sem mozdultam otthonról, és lassan egy fél éve nem volt még csak futó kapcsolatom sem. Úgy éreztem... a pokolba is úgy éreztem, hogy megérdemlek egy kis pihenést!
Negyed órával később már ott álltam a klub előtt és a neonkék és sárga fényben úszó szalmával bevont bejárat előtt felpillantottam a homlokzatra. Stilizált neonalakja emlékeztetett arra a régi Marlboro reklámpasasra, csak kicsit autentikusabbra vették ezzel is a figurát.
A lépcső kemény hajópadló volt, és amikor ráléptem a csizmám sarka illendő módon koppant is rajta, elmosolyodva léptem beljebb, egyre közelebbről hallva a zenegépből áradó country zenét. Kezemet a két hátsó zsebembe süllyesztve egy nagy levegőt véve pillantottam körül, tekintetem a srácot kereste. Valószínű nem a megszokott mentős egyenruhában kell keresnem, meg aztán az is lehet, hogy én értem ide hamarabb. A pult felé indulok, hogy első nekifutásra szerezzek magamnak egy üveg sört. Nem is nagyon néztem az időt, az efféle butaságokra, hogy egy nőnek illik negyed órát késnie, soha nem adtam. Értelmetlen botorság. Mókás talán, hogy a vesztem éppen ez az egyszerű lazaság lett, ahogyan a dolgokat alapvetően kezeltem, és a pokolian kemény bizalom, amit megszavaztam egykor annak akinek nem kellett volna. Azóta sem nagyon tudtam érzelmileg talpra állni, és akár bevallom magamnak akár nem, de az akkori lelki megzuhanásom az oka annak, hogy később sem tudtam valahogyan megmaradni senki mellett. Túl rossz, túl kevés, túl sok, túl érzelgős, túl rideg, túl….minden túl. És mindennek tetejébe még ott volt a lányom is, aki mióta csak az első szavak elhagyták ajkait az apja emlékén csüggött. Egy olyan apáén, aki meg sem érdemelte, hogy tudjon egyáltalán a létezéséről.
Két ujjam közé csippentem a sörös üveg nyakát, és a többi ujjammal támasztékot adva neki, az első kortyokkal próbálom kiűzni a fejemből ezeket a sötét gondolatokat. Jól érezni jöttem magam ide, egy kicsit talán leengedni a feszültségből, ami bennem van mióta csak elhagytam Indianapolist. Nem tudom mennyi piára lesz szükségem, hogy ellazuljak, de talán maga a társaság is bőven megteszi majd. Egy biztos, nem akarok semmit, csak egyszerűen, kötöttségek nélkül jól érezni magam. Holnap talán egy őrült fejfájással ébredni, és új erőre kapva folytatni a kutatást Eris után….az már teljesen biztos, hogy itt van. De Chicago túl nagy és számomra túl ismeretlen, hogy tudjam merre is induljak. Az igazat megvallva vártam egy újabb üzenetre, hogy hol használja a lányom legközelebb a kártyámat.
Miközben visszaengedtem az üveget a jól megérdemelt három korty után, még ajkaim között éreztem a kesernyés aromát, már egy széles és a felismerés okozta könnyed mosoly jelent meg az arcomon, amikor az egyik asztalnál felfedeztem a ma esti találka partneremet. Megemelve a sörös üvegemet jeleztem neki, hogy itt vagyok, és kissé hosszabbra véve a lépteimet egyszerűen odasétáltam hozzá. Csak semmi manír, vagy túljátszás. Kinőttem már abból a korból.
- Üdv, cowboy!- húztam ki a széket, miközben a sör az asztalon landolt éppen az övé mellett, én pedig vele szemben foglaltam helyet.
- Van már társaságod ma estére, vagy elfogadsz engem és a sörömet?- tettem fel a kérdést, miközben a hangomban huncut vidámság csendült.A nevünkön és a telefonszámunkon kívül nem tudtunk semmit a másikról. Illetve ez csak félig igaz, mert ugyebár én tisztában voltam a foglalkozásával is, ellenben ő csak azzal, hogy nem vagyok idevaló, és hosszú út van mögöttem. De talán egyelőre pont ez az ismertelenség lesz az ami engedi majd, hogy kicsit lazítsunk. Aztán később….talán a pia és az est előrehaladta több mindent is felszínre hoz. Vagy nem, ki tudja?
Előre dőlve megtámasztottam a két karomat az asztallapon és a vállam felett gyorsan körbepillantottam, vagy visszafordultam hozzá.
- Jó kis hely. A Bing a legelső találatok között hozza itt.Hm...jobban áll ez a ruha mint a mentős egyenruha.- állapítottam meg, majd egyszerűen hátradőltem, és közben újra megfogtam a sörömet.
- Szóval? Mi a terv ma estére?- emeltem meg az üveget, hogy ha ő is hasonlóan tesz akkor össze tudjuk koccintani.A találkozásra!

   
SZÓSZÁM┃Kenny Rogers-Gambler:*  ┃
Vendég
Vendég


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Lorelei & Cas   Csüt. Szept. 06, 2018 12:13 pm
hi darlin'

A várakozással telt idő alatt sikerült számba venni a bent tartózkodókat. Rossza szokás, még a seregből. Ha ellenséges területes tartózkodsz, mindig tudd, hogy mi vesz körül. Az életed múlhat rajta. Most persze szó nincs arról, hogy olyan helyen lennék, mi több, a helyszín még egész pofás is, de ha egyszer valami megszokássá és rutinná válik, akkor nem egyszerű leszokni róla. Más kérdés, hogy nem is akarok. Az összeverbuválódott társaság nem más, mint egy hasonló vagy ugyanilyen helyen lenne ebben az időszakban.
A sörösüvegem nyakát emelem a számhoz, amikor feltűnik a pultnál állók között az, akit várok. Amennyiben nem tűnnék fel neki alig néhány másodpercen belül, odamennék hozzá, csakhogy szükségtelenné válik, amikor az üvegét felém emelve jelzi, meglátta a fejem és hajlandó közelebb is jönni. Paraszt nem vagyok, felállok a helyemről, ez a minimum. - Hey. – Biccentek felé az állam egyet és visszateszem magam a székemre, amikor ő is hasonlóan cselekszik a szemben árválkodóval. Lusta és cseppet sem látványos mosolyba fordul a szám a kérdését hallva. Az időközben az asztalra landoltatott üvegemet piszkálom meg az ujjaimmal, a tekintetem azonban végig az övé marad. - Senki más társasága nem érdekelne most jobban. – Elfogadom-e? Jó vicc, ha nem akarnám, nyilván nem lennénk most itt, de a lapot persze veszem ettől függetlenül.
- Jahm, nem rossz. Nem ismertem, de kijelenthetem, eddig nincs rá panaszom. Kezd egyre érdekesebb lenni. – Vele ellentétben én inkább előre dőlök, hogy az alkaromon megtámaszkodva figyeljem. Sosem volt szokásom munkában akármilyen módon elkérni egy nő telefonszámát, de benne volt valami, ami túlságosan érdekesnek ígérkezett ahhoz, hogy csakúgy elengedjem a lehetőséget. Túl sokat persze nem tulajdonítok a helyzetnek, de az általános érdeklődésemet jobban felkeltette, mint bárki más.
Röviden dobom meg a szemöldökeimet egy apróbb bólintással fogadva a hallottakat, de ennél jobban nem kívánkozok belemenni a dologba. Ami viszont a kérdését illeti, már egészen más a helyzet.
- Nos. – Kissé megköszörülöm a torkomat. - Laza este, sörrel, egy érdekesnek tűnő nő társaságában. Eddig pipa. Ha minden jól megy, akkor remekül érezzük magunkat, sokat nevetsz, aztán később megkísérellek felhívni magamhoz. Röviden ez a terv. Most még megszökhetsz, ha akarsz. – Nem veszem el róla a pillantásom és nem látom értelmét annak, hogy ne egyenesen közöljem vele azt, ami mindkettőnknek világos(nak kellene lennie). Nem ismerem, ő se engem és nem, egyáltalán nem a nagy őt keresem, de gondolom ez nem volt titok eddig sem.
- Mit szólsz? – Ha neki más tervei vannak vagy eszébe se jutott a felvázolt lehetőség, akkor van lehetősége jelezni, mi több, komolyan gondoltam, hogy faképnél is hagyhat, úgy mindkettőnknek időt és energiát spórol meg. Bár alapból elfogadta a meghívást és itt van, úgyhogy talán nem annyira áll tőle távol, amit hallott. A fene se tudja.
- Honnan jössz egyébként? – Egy motelben találkoztunk, ezért nem nehéz összetenni a képet, hogy valószínűleg nem idevalósi. Max kijavít, ha rosszul gondolom, de addig is beleiszok az üvegembe.

Med

avatar
♡ :

❖ age :
25

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Lorelei & Cas   
Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down
 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Chicago Guilty frpg :: Chicago :: Belváros-
^
ˇ