HomeHome    CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Be careful making wishes in the dark
● We will be history and you will remember us for centuries ●
Belépés
Chicagoba!
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multikapcsoló
új arcokkal...





Szavak
tôled, tôlem.
Nem a neved számít,
csak az, hogy itt vagy...
Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (41 fő) Szomb. Jún. 02, 2018 7:34 pm-kor volt itt.
Válaszd meg a nézôpontodat,
és megváltozik a valóság.
Verita Fuente - A Fuentes vezetője
írta: Windy Soul
Vas. Jan. 13, 2019 3:24 pm

Csoportok
írta: Windy Soul
Vas. Jan. 13, 2019 3:04 pm

Lena Serpen
írta: Jonah Serpen
Vas. Jan. 06, 2019 2:37 pm

Kristen Serpen
írta: Jonah Serpen
Vas. Jan. 06, 2019 2:35 pm

Karakterkereső kód
írta: Windy Soul
Vas. Jan. 06, 2019 2:29 pm

Hírdetésünk
írta: Windy Soul
Vas. Jan. 06, 2019 2:22 pm

Hírek
írta: Windy Soul
Szomb. Jan. 05, 2019 6:17 pm

Elôtörténet sablon
írta: Windy Soul
Szomb. Jan. 05, 2019 4:15 pm

Drága sógorom
írta: Elena P. Campos
Pént. Jan. 04, 2019 4:34 pm

Béke?
írta: Christopher Nam
Kedd Jan. 01, 2019 6:48 pm

tomorrow never came
írta: Jonah Serpen
Kedd Jan. 01, 2019 11:33 am

Avatar- és névfoglaló
írta: Colin M. Callahan
Pént. Dec. 28, 2018 10:43 am

Colin M. Callahan
írta: Kendra Gray
Pént. Dec. 28, 2018 10:26 am

Julia Carver
írta: Julia Carver
Csüt. Dec. 27, 2018 8:45 pm

Caius és Aya elsőfelvonás
írta: Dayana Graham
Szer. Dec. 26, 2018 9:47 pm


Share | 
 

 Kórház szag

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Kórház szag   Szomb. Aug. 25, 2018 4:39 pm


A fű nem öl meg, de megerősít


Pár hete kezdődött. Talán kettő? Fene se emlékszik rá, mi az istennek jegyzetelném fel, hogy mióta folyik a taknyom, vagy éppen beáll az orromba. Kis köhögés és láz, semmi extra. Mondjuk a gyilkosságtól számíthatnám, azt pontosan tudom, hogy mikor volt, örökké tudni fogom, ó basszameg.
Télen bezzeg soha nincs semmi bajom, akkor makk egészségesen végig vészelem a fagyot, pedig az utca esténként még hidegebb.
Jó fejek a tesók, azt mondják pihenjem ki és étkezzek egészségesen. Hát ebből csak a pihenés és étkezés hiányzik. Aludni nem tudok, mióta eldörrent a pisztoly, minden sarkon úgy érzem, hogy valaki a nyomomban van egy fegyverrel, hogy bosszút álljon rajtam.
Egy ideje Aston-nál dekkolok, az eset óta. Nem is nagyon ereszt, kinézném belőle, hogy láncra ver és a víz alá dob, hogy ne tudjak szabadulni, de megszoktam a szabad ég alatt.
Legnagyobb örömömre persze taknyolok és köhögök, mint valami dohányos féreg, de az is vagyok.
A kokó és fű amúgy gyógyszerek, létezik az orvosi marihuána fogalma, szóval baszottul egészséges vagyok, csak néha túl könnyű és unalmas az élet, kell valami, ami elvonja a figyelmet. Jelen esetben ez a betegség, amit egyre kevésbé tudok elrejteni.
Például a reggeli köhögőrohamom, mikor egy adag fehér szutykot köptem ki, na az eléggé elterelő volt, hogy ne azon agyaljak, hogy vajon meddig dekkolhatok élve és zabálhatom fel a tartalékokat.
Szóval nincs mese, bekell sétálnom a kórházba, mondjuk legutóbb se volt egyszerű, mivel semmi papírom nincs meg hozzá. Majd leköpöm a váladékkal a pultját, akkor talán beenged.
Ide nincs messze egy ilyen épület, mázlis vagyok, nem kell sokat gyalogolnom.
Aston melózik, úgy se eresztene, mármint egyedül nem, amúgy sem kell róla tudnia, csak ki sétálok és vissza sétálok, csöndes vagyok, ezért is vagyok jó betörő. Mondom ezt, miközben kiköpöm a tüdőmet, az összes belsőségeimmel együtt, ahogy fulladozva köhögök. Hugi van csak itthon. Az a némber egy őrült, de imádom. Aston-nál is durvábban próbálná megakadályozni, hogy eltűzzek innen. Jobb, ha vele nem szórakozom. Mondhatnám, hogy szerencsémre kiütötte magát valamivel, ami igaz is, csak hát eléggé szaru fest szegényke, aminek nem örülök, de most kapóra jön. Néha még nálam is durvábban tolja a szereket, mondjuk nem mutatok neki jó példát, ami miatt nem vagyok magamra büszke. Jobb életet érdemelne.
Szerencsére eléggé kultúráltan nézek ki, mivel ugye van fedél fölöttem és víz is. Reggel egy kis szinten tartó port felszippantok és így biztos a siker, hogy nem bolondulok meg.
Tudom, egy köhögő, krákogó, füvet szívó faszi nagyon megnyerő lehet, de még nem adtam fel a népi gyógymódot, hátha hatni fog, mire a fehér falakhoz érek.
A füstölgő szállal a számban lépek be az ajtón, de mielőtt a pulthoz érnék elnyomom.
-Szép napot hölgyem-kezdek bele, igyekezve kedves képet vágni. Persze ömlik ki számon a csodás zöld illata és ahogy látom kurvára nem értékeli.
Rámutat a maga mellett lévő táblára, hogy milyen papírokat kér.
-Elhagytam őket, pontosabban ellopták a BMW-m és abban volt mindenem-vonom fel vállamat, majd rámjön egy köhögő roham.
Papírok nélkül nem engedhet be a kedves, hallatszik a válasza, de én tovább próbálkozom.
A sor baszott hosszú lesz mögöttem a nő pedig egyre idegesebb, persze a várakozók is. Végül biztonsági őröket hív és vezetnek ki, húznak ki, végig az épületen. Kihasználom az időt és azt, hogy cipelnek, szóval elengedem magam és hagyom, hogy szenvedjenek, úgy is kiakarnak dobni, akkor meg erőltessék meg magukat.
Kiraknak és mivel ide nem mehetek vissza egy jó ideig és a házba sem, míg ilyen állapotban vagyok, így leülök a bejárati ajtóhoz vezető lépcső aljába és gyújtok rá a már megkezdett szálra, folyamatos köhögés közepette, miközben érzem, hogy szemeim izzanak a láztól.
Aston-nak nem szólhatok, hogy intézze el nekem, gondolom rögtön azzal jönne a köcsögje, hogy álljak le a drogokkal és hogy miért tettem ki a lábamat az utcára, de hát nekem csak a cuccok vannak, ahogy most is csak ez fog meggyógyítani.



Townspeople

avatar
❖ age :
26

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Kórház szag   Vas. Aug. 26, 2018 11:22 am

Mázlis & Rosie

Sosem hittem volna, hogy az alapokhoz kell visszatérnem, és egy éjszakát a mentősökkel kell töltenem, de ha nem mutatok példát a gyakornokok előtt, akkor engem sem fognak tisztelni. Nem állítom, hogy szörnyen boldog lettem volna a tudattól, hogy a mentőorvosok szabadságolása miatt az éjszakai ügyeletemet velük kell elütnöm, de Desmond, aki a sofőr nagyon is rendes volt, nem beszélve Caitlynről, aki az egyik legjobb mentős…hát mondanom sem kell, de a csapat jól működött. Ma este már két helyen jártunk kint, az egyiken újraélesztést kellett csinálnom, a másikon meg téves riasztás volt, aminek nem igazán örültem. A kislány véletlenül elnyomta a telefonon a 911-et, miközben a mamája elaludt. Nem nagyon értek a gyerekek nyelvén, de a nagyi is sűrű bocsánatkérések közepette magyarázta a kis unokájának, hogy a hivatali szerveket csak akkor hívhatjuk fel, ha nagy baj, és az valós, különben ezzel időt veszünk el azoktól, akiknek valóban szükségük lenne a segítségre. A kocsiban hátul ülök, elől most nem akadt hely, és a vizsgálóágyról lelógatva a lábamat egyensúlyozok, mert megyünk vissza a mentőállomásra. Egyelőre a diszpécserek nem szóltak, hogy lenne újabb eset, addig meg ott fogunk kuksolni, hiszen a műszak reggel hatig nem áll meg.
- Rosie nem kérsz egy szendvicset? – néz hátra Cait, és a zacskót kínálja felém.
- Köszönöm, de nem vagyok éhes, azonban egy kávé nagyon jól esne. Nem állunk meg annál a gyorsbüfénél...tudjátok. – pillantok rá boci szemekkel, de nem is ő az igazi döntőbíró jelenleg, hanem a mellette ülő Des.
- Na, jó..de akkor most adjátok le a rendelést, mert ismerem a csajt, és mire odaérünk meg is csinálja nekünk. – egy szó, mint száz, már darálom is, hogy hosszú feketét óhajtok, de szigorúan csak két cukorral, és ha lehet, akkor hozzon nekem olyan kis dobozos tejszínt, de abból többet, mert otthon is azt használja a bátyám, meg a barátnője is. Doug nagyszerű testvér, ha nem éppen a kis ribancát húzza meg, mert akkor még az én szobám falai is attól hangosak, ahogyan ők dugnak. Tíz percen belül elérünk a forgalmasnak mondható éjszakai kiszolgálóhoz, és miután Des intézkedett, kettesben maradunk Cait-tel.
- Remélem ma már nem nagyon lesz eset. Amúgy miért akarsz mindenáron a sebészetre menni Rose…az a Cross..és a másik félistenség sem éppen jó fejek. – sóhajt egyet a menő társam, én meg felnevetek, és leveszem a nyakamból a sztetoszkópot.
- Mert jobb akarok lenni, mint ők. Nem egyszerű, de ne higgyék azt a férfiak, hogy mindenben jobbak, mint mi. Hidd el, hogy nem könnyű, de megéri. Minden egyes nap látom, hogy miképpen néznek rám, és nem hiszik el, hogy én erre is képes vagyok, de megmutatom nekik, hogy tévednek. – a mondatom végére ér vissza a sofőrünk, és mindenkinek átnyújtja a papírpoharát. Innen szerencsére két forduló a kórház bejárata, szóval nem iszok bele, majd az udvaron elfogyasztom. A biztonsági őrök a portánál már intenek, én ugyan nem látom őket, de a lassításból erre következtetek. A gyanúm beigazolódik, és hálásan tekintek a barna szempárba, mikor Caitlyn kinyitja nekem az ajtót, és segít leszállni.
- Három perc szünetet kérek…ez a koffein kell. – mosolyodom el, és ott hagyva őket a szokásos helyemre bandukolok. A lépcsőn már ül valaki, eleinte ki sem szúrom, csak nekidőlök a korlátnak, és belekortyolok a kávémba..egészen addig, amíg meg nem érzem a fű szagát.
- Ugye nem azt szívsz a kórház területén, amire gondolok? – bökök az idegenre, aki elég csúnyán köhög, de lehet ez a láncdohányzás miatt is.
- Hahó..ez nem éppen az a hely, ahol a betegek örülnének neki. – folytatom, és tüzetesebben megnézem a srácot. Nem fest valami jól.

music: zenecím || note:  -|| NM

Vendég
Vendég


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Kórház szag   Vas. Aug. 26, 2018 3:44 pm


A fű nem öl meg, de megerősít


Késő van és kezd hűvös lenni, de nem zavar, pedig már egész elszoktam a friss levegőtől, bevagyok zárva abba a házba és a fogva tartom egy mentős és a drogos húga. Aston ki fog belezni és megsüti, ha megtudja, hogy egyedül hagytam a csajszit. Nem vagyok magamra büszke, de én meg gennyt köpök, az se valami finom dolog.
Pedig a benti hölgyemény is láthatta, hogy nincs minden rendben. Nem az a célja az orvosoknak, ápolóknak és a többinek, nem arra esküdtek fel, hogy életeket mentenek? Ehhez lépest kicipeltek és kivágtak a segítséget nyújtó helyről egy beteget, jó, nincsenek papírjaim és bűzlök a füsttől, de attól még pocsékul vagyok. Hisztizni nem hisztizek, nem szoktam akkor sem, mikor beteg vagyok, amúgy sem jellemző rám, minek, vagy elmúlik, vagy nem, a rinya egyiken sem segít. De basszák meg, hogy akinek nincs semmije az dögöljön meg, mert ők éppen nem tudnak velem foglalkozni, mert egy senki.
Általában nem bánt és nem visel meg annyira a hajléktalanságom, vagy az, aki lettem, nem szégyellem magam miatta, nekem megfelel így, jó életem van, mást nem tudnék elképzelni, nem is szoktam, nem álmodozom, nem az én stílusom. De ilyenkor gyűlölni tudom azokat, akik még egy estét nem töltöttek egy padon, vagy a metró aluljáróban és adják a nagy főnököt, akik dönthetnek a senkik fölött, mert megtehetik.
Nem figyelek, hogy ki megy és merre az orrom előtt, nem is nagyon látok, mert bekönnyezik a szemem, főleg a fösttől, ami egész jól ellazít, de a köhögésem borzasztóan undorító. Aki nem ért hozzá, az is megmondja, hogy valami nincs velem rendben.
Női hangot hallok, de nem fogom fel hírtelen, hogy nekem szól, de a tartalma miatt könnyen megértem, hogy de. Felnézek rá, de csak egy pillanatig. Fiatal és jó csaj, biztos esti munkában van.
Második felszólítására már összeszedem magamat.
-Nem akarok balhét-hangom tompa a torkomban lévő váladéktól. Már állok is fel, de kicsit támaszkodnom kell a falba, mert megszédülök, fárasztó ám köhögni és dohányt szívni egyszerre úgy, hogy az orromon nem kapok levegőt. -Esetleg velem tartasz?-kérdezem még hátra pillantva rá, egy játékos mosollyal, miközben felemelem az ujjaim között tartott szálat és hátrálok, nem figyelve arra, hogy talán egy mentős elütne, vagy valakinek neki megyek.
Elég lassan mozgok, amúgy sem vagyok egy rohanós típus, de most még ahhoz képest is súlyos a helyzet. Egy kibaszott lajhár lettem. Azt se tudom, hogy hol vagyok, ami nálam elég sokszor meg szokott történni, azonban ez nem a drog okozta mámor miatt van, mikor a testem kezdi felfogni, hogy kapott valami löketet.
Igazából nem tudom, hogy meddig jutottam, de lábaim kifordulnak magam alól és négykézlábra esek, miközben ismét köhögési roham tör rám, amiből nem tudok kiszállni.



Townspeople

avatar
❖ age :
26

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Kórház szag   Szomb. Szept. 01, 2018 4:07 pm

Mázlis & Rosie

Cait és Des nagyon kedvesek, a munkájukban kiemelkedően teljesítenek, és a kezdeti ellenkezésemet tekintve már tudom is, hogy jól tettem, hogy belementem ebbe az éjszakába. Nem feltétlenül a mentőzés miatt, egyszerűen jó érzés volt egy kicsit a kórház falain kívül kerülni, és mások napi tevékenységét figyelemmel követni. A kávé az utolsó, és ha ez sikerült meginnom, akkor nagyon boldog leszek, mert több kívánságom nincs az estére nézve. Ki ne akarna egy kicsit lazítani? A rezidens évek nem az alvásról szólnak, de néha nem ért kikapcsolni, másképpen úgysem tudom megtenni, hát marad ez a papírpohár, és az illúzió, hogy nekem is egyszer normális életem lesz. A szokásos helyemet mérem be a szememmel, és meg is állok a lépcsőkorlát mellett, hogy belekortyoljak végre a híres rendelésembe, de valaki megtöri a varázst. Nem vagyok az a beszólogatós fajta, de ha valami rendelleneset tapasztalok, akkor nem marad csukva a szám. Megértem, hogy valaki nem bírja mással kitölteni a hiányt az életében, mint a drogok, de ettől függetlenül én még nem vagyok ilyen, és nem tolerálom, ha más betegek isszák meg ennek a levét. Az úriember nem néz ki jól, de nem feltételezném, hogy beteg. Még mondhatni kedvesen hívom fel a figyelmét arra, hogy ez nem az a hely, ahol a megszokott kis rutinját végezheti, de amint látom már abban a fázisban van, ahol nem zavarja semmi, és senki.
- Én sem, pontosan ezért szóltam. – mérem végig, miközben lassan kezd kihűlni a kávém, és odaveszik a megálmodott nyugis öt percem. Komolyan ennyire ostorozni kell odafentről? Mit ártottam…tényleg akad néhány ellenlábasom, de mostanában már javulok. Összeszűkült íriszekkel fürkészem, hogy felfogta-e, amit kértem, de nem mozdul a lépcsőfokról.
- Valami ismerősöd fekszik a kórházban, vagy itt csövezel? – enyhén felszalad a szemöldököm, mikor mégis eleget tesz a kérésemnek, és darabos mozdulattal ugyan, de feláll. A koordinációja nem a legjobb, és ha most nagyon bunkó lennék, akkor ajánlanék neki egy jó rehabot, de nem tisztem eldönteni a mások életét befolyásoló tényezők káros hatásainak következményeit.
- Biztosan lehetsz benne, hogy nem. – sugallom felé, hogy nem jó embert kért fel a partnerségre. A távolodása a csigáéhoz hasonlít. Úgy veszem, hogy a drog már totál ellette a maradék agysejtjeit is, de mikor kifordulnak a lábai, és kiejti a kezéből a cigit, már tudom, hogy ez ennél több lesz. Sóhajtok egyet, és káromkodva dobom a szemetesbe a kávémat, aztán odamegyek hozzá, és leguggolok. A köhögése komolyabb bajra is utalhat, a földön lévő köpet meg aztán már el is dönti, hogy nekem kell közbeavatkoznom.
- Hahó… - nem néz rám, így megérintem a csuklóját, hogy pulzust nézek, de egyből lejön, hogy magas láza van.
- Bassza meg. – most már én is négykézláb vagyok, és megpróbálok ésszerűen dönteni. A sürgősségin ebben az állapotban nem biztos, hogy most azonnal nekiesnek, és a fű szaga sem éppen bizalomgerjesztő. Des éppen kikukkant a mentőállomásról.
- Hallod…segíts bevinni. – intek neki, aztán a fiúra nézek.
- Tudod, hogy lázas vagy? – érdeklődöm, de amint megjön a társam, már a hóna alá is nyúlok, ugyanezt teszi Des, és együtt támogatjuk befelé az állomásra. Cait vígan énekelget, és a tükörben nézegeti magát, mikor bemegyünk.
- Fektessük fel az asztalra. – kibújok alóla, és a mellettem álló férfi az, aki nagyobb erőkifejtéssel segíti őt hanyatt fekvésbe. Elkezdem kigombolni a kabátját.
- Kelleni fog a sztetoszkópom, egy lázmérő…és majd sorjában, és ne csodálkozzatok…szívott. – pillantok fel a betegemről. Ó, hogy ezért mit fogok kapni!

music: zenecím || note:  -|| NM

Vendég
Vendég


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Kórház szag   Kedd Szept. 11, 2018 8:02 pm


A fű nem öl meg, de megerősít


Másodjára már válaszolok, vagyis inkább csak reagálok a szavaira, de úgy tűnik mind a ketten csak békét és nyugalmat szeretnénk. Azért ezt jó tudni, hogy ő kultúraltan próbálja tudtomra adni, hogy baszottul rossz helyen vagyok.
Végül megértem, hogy nem vagyok jó helyen a köhögésemmel még csak a kórház közelében sem, ezért felállva tántorgok kicsit.
-A magamfajtákat kidobják, szóval kétlem-felelek, de ez inkább csak szemrehányás, de nem úgy, hogy magára kelljen vennie, hiszen nem tehet arról, hogy a recepciós nő egy vén bunkó. Még utólag megkérdezem, hogy hátha menekülne a munkából, nem mindenki szeret este dolgozni és lehet ráférne egy kis lazítás, dehát nem erőltetem, több marad nekem, talán még későbbre is, ha túlélem ezt a napot, vagy el nem szívom.
Ramatyul vagyok, ki is dobtak, vissza se mehetek így, mert akkor nem volt értelme, hogy egyedül hagytam a hugit, meg még ez a nő sem tart velem. Csodás nap ez a mai és egyre jobbnak érzem, ahogy már a földön támaszkodva köhogöm ki a beleimet is már, legalább Aston-nak nem kell kitépnie belőlem, ennyivel megkönnyítem a dolgát, még betegen is aranyból van a szívem.
A következő pillanatban már teljes testemmel a talajt támasztom és nagyon nem szeretném elengedni, jó hideg és lehűt, amúgyis kurvára melegem van ettől a láztól és végre valaki, aki segít, az utcában ha úgy vesszük mindigis bízhattam, most is segítségemre van, csak mondjuk párnákat növeszthetne igazán.
Hallom őt, de nem tudok rá reagálni, testem annyira kimerült, hogy képtelen a mozgásra, szememet is alig tudom kinyitni, félig sikerül, de nem látom, egy rohadt életjelet sem tudok neki adni. Teljesen képtelen vagyok kontrolálni magamat, talán többet kéne aludnom, ennem, innom és akkor kicsit egészségesebb lennék, jobban bírnám a strapát. Majdnem olyan, mint mikor nagyon beállok és nem tudok magamról, csak nem erzek jót, vagyis ez sokkal rosszabb, mert a jó helyett még szarul is vagyok.
Valami nyögés jön ki belőlem, ami egy igen akar lenni, igen te nőszemély, rohadtul lázas vagyok már napok óta, de akkora nyomorék vagyok, hogy 30-hoz közel, ezt nen tudom felmérni. A láz és betegség mégis feszültté tesz, illetve gondolataim azok, mert mozogni még mindig képtelen vagyok.
Segít, hogy felemelnek, kicsit visszaráznak józan lenni és most is cipelnek, de nem kifele, hanem be a kórházba, fordult a kocka.
Ledobnak valami puhára es máris jobb egs fokkal, kezemmel előre nyúlok, igazából nagyon nehéz feküdnöm, mert a váladék eltölt és nem kapok levegőt. Előre nyúlok valaki, vagy valami után, hogy felhúzzam magam, mert érzem, hogy fulladok, végül nem tudom, hogy mit kapok el, de sikerül felülnöm és olyan gyorsan, ami sose szokott rám jellemző lenni még a legtűrhetőbb állapotomban sem és már köhögök is, nem tudom megállítani, de ülve máris jobb a helyzet, mert legalább van esélye az oxigénnek és többi gáznak megtalálnia az útját.
Nagyon bocsánat mindenkinek, akit leköpök, nem utálatból teszem, de kijön magától, végül megfordulok, de félig csukott szemmel úgy, hogy hátam a falnak támasszam. Testem teljesen fáradt, néha köhögök párat, majd észreveszem, hogy elkezdték kigombolni a ruhám, így befejezem, ha már magamnál vagyok.
Leveszem ruhám felső darabjait, így látszik vékony és elgyengült testem. Nem vagyok szégyenlős, nem zavartatom magam, hagyom, hogy megvizsgáljon, közben igyekszem mindenemet rá fordítani, hogy felfogjam miről csivitel.



Townspeople

avatar
❖ age :
26

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Kórház szag   Szomb. Okt. 20, 2018 1:34 pm

Miért vagy itt?

Nem örülök, hogy a kórházban látlak, haver!

Nagyjából másfélszer annyit dolgozok mostanság, mint amennyit szabadna mentősként, azonban ha emberhiány van, vagy az egész rendszer szétcsesződni látszik, akkor a nagy emberek a menedzsmenti irodákban bizonyára képesek eltekinteni a papírformáktól és többször behívni a dolgozóikat, mint szabadna, mondván, hogy úgysem tudja meg senki, az állam leszarja, amíg nem indulnak perelések, vagy nem esik össze betegével együtt egy mentős is. Sehogy sem jó ez, de egyelőre nem sok beleszólásom van, így is örülhetek, hogy a mai műszakomban nem nekem kell foglalkoztatnom a gyakornokokat, hanem mást beosztottak hozzá, úgyhogy lényegében nyugodtan és megszokottan végezhetem a munkámat a megszokott teljesen kiképzett kollégáimmal.
Nem mondom, hogy halálra unom magam, mert ez nem az a szakma, viszont átlagnapokhoz képest eléggé fáradtnak és leeresztettnek érzem magam, egy riasztás sem keltett bennem mély érzelmeket, ami jó, csak már kezdem magam túl pofátlannak érezni így az éjszaka közepén.
Az egyik gyárból kellett éppenséggel behoznunk egy munkást, akit majdnem bedarált egy gép, de szerencsére időben észrevették, így csak a fülét szakította le. Nincs akkora gond, inkább a vér látványa és az eset lelki megviselése miatt fújták fel nagyon a dolgot, mindenesetre behoztuk. A fiatal srác annyira megijedt, hogy nem bírta elengedni a kezemet, úgy kellett bekísérnem a szakdokihoz, mondjuk megértem, csak nehezemre esik pszichológust játszanom az ilyen durva lelki sérülésekkor, a pánikhelyzetet tudok kezelni, kiképeztek rá, hogyan kell nyugton tartani az embereket és tartani bennük a hitet, de ez most teljesen más volt.
Homlokomat masszírozva megyek vissza a lépcsők felé, mikor hallom, hogy nagy kiáltozás megy a mellettem lévő szobákból, orvosok rohannak be, én pedig igyekszem minél gyorsabban elhagyni a terepet, hogy ne legyek útban. Az utolsó szó, amit sikerül elcsípnem, az egy név, Rosie, akit történetesen ismerek arcról, de jelenleg nem sok közöm van hirtelen történt káoszhoz, nekem más a feladatom, úgyhogy sietve távozok kifelé, amikor a büfénél meglátom az egyik ismerős gyakornokunkat, intek neki, még ha azt sem tudom, hogy hívják, nem jegyeztem meg, majd ahogy kiérek az aulába, meglátom Rosiet. Sietős léptekkel indulok felé, majd ő arrébb lép és meglátom, hogy kit kezel. Megtorpanok hirtelen, mert Ezra ittléte megfagyasztja bennem a vért, naná, hogy megijedek, de ő ül, ami jelen esetben jó, legalábbis ahhoz képest, ami a folyosón zajlik ezekben a percekben. Sürgősen odalépek hozzájuk és megfogom a nő vállát.
- Rosie, keresnek az intenzív osztályon - nézek rá nem épp nyugodt arccal, márpedig ha nekem nem nyugodt a tekintetem, ott tényleg baj van. - Átveszem, őt bízd rám! - sürgetem, mondjuk nem mintha kellene, mert szakképzett orvos, aztán Ezrára nézek. Látom, hogy szarul van.
- Mi történt? Behoztak? - mérem fel a helyzetet, mert amíg nem tudom a történteket, addig nem nagyon tudok érdemben segíteni, nem véletlenül az a mentősök első kérdése, hogy hol és mi történt és mivel a mentős gyakornokok veszik őt körül, az tűnik elsőre evidensnek, hogy riasztották őket hozzá, viszont mire kimondom a kérdéseket, már felmérem, hogy nincs rajta sebesülés, úgyhogy baleset, verekedés és más hasonló eseteket rögtön ki tudom lőni, s hát sajnos ami elsőre eszembe jut, az a túladagolás. De Ezra nem szokta magát túladagolni, pontosan tudja, hol a határ. Kezemet testéhez érintem a kulcscsontja felett, míg másikkal ujjaimat csuklójára szorítom, hogy mérjem a pulzusát, mely nagyobb a kelleténél, a teste forró, láza van és ebből főként arra gyanakszom, hogy idegen anyag került a szervezetébe, ami ellen a teste magas lázzal és köhögésekkel próbál védekezni.
- Szedtél, vagy ettél valamit, amit eddig nem?- kérdezem és persze megérzem az illatot, amit otthon is gyakran érzek, de most nem arra gondolok, nem kell kimondania a füvet.  

Med

avatar
❖ age :
26
♡ :


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Kórház szag   Csüt. Okt. 25, 2018 1:33 pm


A fű nem öl meg, de megerősít


Nem igazán érzékelem a környezetem, nyilván ott van az, csak képtelen vagyok vele érintkezni.
Ó basszameg, miért nem jöttem be hamarabb, mikor a kéróban már csak ülve tudtam megmaradni? Aston nem igen volt ház közelben, Jagger meg hát, hát igen, ha ott is van, akkor sem.
Hideg tárgy ér a testemhez, mikor már a seggemen ülök, de csak félig tart az, inkább a fal, ami nélkül most azonnal eldőlnék.
Hallom, ahogy beszélnek egymáshoz, lassas tisztulmak is a hango, de arra koncentrálok, hogy ki-be, áramoljon az a kurva levegő már normálisan át a testemen, különben ájulás lesz a vége.
Felső nélkül ülök, de még ez sem elég, majd megpusztulok a melegtől és izzadok, mint nyáron a kövér sofőr a buszon, akinek nem elég a kis zsebventillátora.
Újabb hangot hallok, mintha Aston lenne az, de elkönyvelem halucinációnak, hiszen mint egy jó lelkiismeret cseng a fejemben hangja és megérdemlem, de kicsit még várhatott volna. Mindenesetre nem elég erős a jó bennem, hogy megálljam, de muszáj vagyok megtenni és egy csigáéhoz hasonló gyorsasággal csatolom ki övem, majd gombolom ki nadrágomat.
Ah, pokolian meleg van és szomjas vagyok, mint egy veszett ló, de jelenleg a melegen tudok változtatni és bár sosem akartam isten lenni, de most elfogadnám a pozíciót, hogy egy kis fasz fagyasztó hideget hozzak és igen, jelenleg teszek rá a seggem tartalmából, hogy lefagy a farkam.
Aston az, nem pedig a lelkiismeretem, de a köcsög pont a sztrippelésem közben szakít meg érintésével testem pár pontján, pedig már a fél seggem kint van a gatyából.
-Ha úgy vesszük-mondom végül mikor már képes vagyok megszólalni, hangom azonban tompa és halk. Miután kidobtak és összeestem behoztak, szóval végül is jó a válaszom.
- Csak ami nálatok van-persze ez nem azt jelenti, hogy minden ami egészséges, de kétlem, hogy a drogoktól lenne, bár ki tudja, hogy azok az ínyencségek mit művelnek velem, amiket belém tömnek, arról a részéről viszont nem kell tudnia.
-Megfáztam kicsit-lehelem ki a szavakat, de nagyon nehéz beszélnem, szó szerint elfáradok benne és hevesebben veszem a levegőt és nehezen is persze.
Úgy ledőlnék aludni egy illatos ágyba, de napok óta a fekvés gondolatától is köhögni kezdek.
Lényegében bármit tehetne velem, Aston, vagy az a vén paraszt pina a recepción, mert nem érezném, annyira zsibbadok a kimerültségtől és szemeim is csukódnak le fokozatosan, miközben egyszer az orromon, egyszer a számon keresztül próbálok lélegezni, de nagyon nehéz.




Townspeople

avatar
❖ age :
26

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Kórház szag   Szomb. Nov. 10, 2018 2:34 pm

Miért vagy itt?

Nem örülök, hogy a kórházban látlak, haver!

Mivel már kezelésbe vették Ezrát, nem tudom pontosan, hogy mi történt, szóval elsőként erre kérdezek rá, miközben felmérem az észlelhető jeleket és olvasok belőlük. Matat mindenfelé, vetkőzni akar és ez megnehezíti a kivizsgálást, erősebbek kell csuklóját fognom, hogy az a kezemben maradjon. Az ő válasza nem sokat mond, mire a mellettem álló srác úgy gondolja, hogy többre megyünk, ha ő osztja meg velem a történteket, úgyhogy fél szememmel rápillantva hallgatom a történetet, miszerint Ezrát itt a kórház elől kaparták össze vélhetően tudat módosult állapotban. Bólintok egyet amolyan "vettem" meg "tök jó" pofával és elengedem Ezra kezét, közben megállapítottam a pulzusát is, ami magamnak bizonyul.
- Ne vetkőzz, nem lesz kevésbé meleged, ráadásul akkor esélyem sem lesz lemosnom rólad a drogos csöves megszólítást - rángatom vissza rá a félig lehúzott nadrágot, még jó hogy nem itt fog nekünk meztelenkedni a kórház bejáratánál, nem is értem hogy gondolta ezt. Hiába Ezra valóban egy drogos csöves, így nem fogják ellátni, nekem pedig nem szuperképességem a bociszemes nézés. Nem egyszer mondtam már neki, hogy minden egyes alkalommal, amikor rá nézek, csalódottan szorul el a szívem, sosem volt más, mindig az utcán élt, de a múlton lehet változtatni és ez kettőnk között a legfőbb különbség. Ha én ki tudtam mászni a szarból, a koszos-drogos-veszekedés poshadékból, amiben felnőttem, akkor neki miért nincs már saját lakása, állása? Miért nem küzd azért egy kicsit, hogy normális élete legyen?
- Bazdmeg! - szökik ki belőlem, mert bármennyire is próbálom, nem tudom ezt a választ csak normális ételre vonatkoztatni. Úgy tűnik járt nálunk amíg én nem voltam otthon, ez oké, sokszor  a mi kajánkat eszi, de azért ne nálunk szívja, meg nyalja már, amikor pontosan tudja, hogy milyen gondokkal szenvedek odahaza.
- Oké. Valahogy rendbe szedünk. - Mondom úgy, hogy elhiszem a megfázást, egyelőre semmi jele nincs, hogy nem valami tüdőgyulladásféle ütötte volna ki ennyire és nem hergelem, mert így is kiköpi a légcsövét is. Fokozatosan gyengül a teste, úgyhogy tartom oldalt, mert különben eldőlne, tudom, hogy tenni kell valamit, mert itt nem folytathatjuk, nem tudunk többet tenni, úgyhogy intek a mellettem álló tanulónak.
- Tarts meg, az sem baj, ha elfekszik, csak ne essen le a földre, te pedig, héé - csettintek a messzebb álló másiknak - hozz vizet neki! - Én közben ellépek és a recepció fele veszek az irányt.  
- Mennyire van szabad hely?  - könyökölök rá a pultra.
- Attól függ, baj van? - kérdezi komoly arccal, mert már sokszor megfordultam előtte, mint ahogy most is, mentős ruhában.
- Egy srác rosszul lett, orvosi ellátásra szorul, sürgős lenne - hadarom a szitut, mire a nő ránéz a nem messze  lévő kúraosztagra, végigméri Ezrát, majd visszafordul hozzám.
- Ez nem detox, se nem kisegítőállomás - mondja, mire az arcom elég rendesen átrendeződik gyűlöletessé.  
- Ő nem egy csöves, hanem beteg, aki segítségre szorul, ez meg ha jól látom egy kibaszott kórház.
- Sajnálom - vonja meg vállát és ránéz a monitorjára, mondván, hogy ezzel ő befejezte. Hülye rusnya picsa! Pufogva és szúrós szemekkel fordulok meg és nézek újra Ezrára, aki tovább szenved az asztalon, majd' megfullad. Nem tudom otthagyni. Rövid sóhajtással bánom meg előre, amit most teszek, de tudom, hogy ez a helyes, Ezra a barátom és rohadtul szarul van, nem igazán tehetek mást. Visszafordulok a recepcióshoz és lecsapom neki a félhavi fizetésemet, amit tegnap kaptam kézhez és még nem tettem be a bankba, vagy az otthoni dugihelyemre.
- Mi... - néz hatalmas szemekkel a pénzre, majd rám, nem akarja elhinni, hogy tényleg le akarom őt fizetni. Tétovázik, látszik rajta, hogy nem tudja, mit tegyen, mire hozzáteszem a másik felét is, ezzel a teljes havi fizetésem a szeme előtt lebeg, hogy rohadna meg. Rám néz, bólint. Gondoltam. Ő is ugyanolyan szarházi, mint a többi! A pénzt elteszi, s már kap is a telefon után. Míg ő elintézi és bejelenti a beteget, én intek a srácoknak, hogy hozzák Ezrát. Odaérve hozzám én is segítek, egyik karját átvezetem a nyakamon és úgy tartom súlyának egy részét, míg felmegyünk lifttel a másodikra.
- Hamarosan rendben leszel! - Nem különösen beszélek hozzá, egy-két nyugtató és biztató szót ejtek el menet közben. Lábammal rúgom meg a kiadott szoba ajtaját és nehezen, akár a zombik visszük be a már igencsak izzadó testet. Nem sokkal mögöttünk érkezik egy orvos és egy nővér is, akik máris kezelésbe veszik őt.
- Tudom, hogy érezni lehet rajta sok mindent, de elsősorban ne arra gyanakodjatok - mondom még nekik, majd kimegyek a szobából, elvégre nekem kurvára vissza kell mennem a  mentőállomásra, a műszakom nem járt le, meg Ezrát sem kell itt feleslegesen őrizgetni, nem sok mindent tudok én személyesen egy kórházban érte tenni, mikor orvosok foglalkoznak vele, ha már a liba zsebre vágta a pénzem. Ahogy ismerem Chicagot, hamarosan úgyis megint itt találom magam.

Med

avatar
❖ age :
26
♡ :


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Kórház szag   Pént. Nov. 16, 2018 11:44 am


A fű nem öl meg, de megerősít


Nem sérteget, ha drogos csövesnek is szólít, mert az vagyok, nincs mit szépíteni. Mondjuk inkább lennék egy rodhadástól bűzlő szőrős beállt fazon, mint az a ronda, ráncos mellű nő a számítógépe mögött, belém több emberiesség szorult, sőt a seglyukamba is több, mint abba a banyába.
A gatya rajtam marad és ezzel Aston szerint a méltóságom is, már ha van olyan, én meg tovább olvadok a melegtől és hagyom, hogy fölrángassa rám a nadrágot, mert nekem nem menne, a lehúzással is voltak gondjaim.
Igen, bazdmeg, valami ilyesmit érzek én is, bevallom, bár nem kérek a felajánlásból, majd talán később, ha már aludtam, amúgy se éreznék semmit, fel sem állna az öcsi, de hogy ilyenkor is ezen jár az esze. Ernyedten hagyom, hogy tartson. A kajáját eszem a házában lógok, ha hagyja és baszom a rezet, de nem adok érte semmit cserébe, nem mintha valaha is kért volna, meg annyira sokat nem döngetem az időmet nála, csak van, hogy benézek. Azt most is ő a támaszom, amiért kurvára hálás vagyok neki és remélem tudja, bár mondani nem igen tudom neki, de tényleg, kurvára.
Víz? Baszódik dobhártyámnak ez az egy szó, tisztábban, mint bármelyik korábban, az most jó lenne, egy kád jégben tocsogó víz, amibe beleülnék, míg le nem ázik a bőröm. Aston el, egy másik színre, de nekem nincs váltás, aztán az egyik fószer a képembe tol egy pohár vizet, mire majd a képébe röhögnék, amin meg is lepődök, mert inkább csak bambán néznék rá addig, míg felfogja, hogy te nyomorék faszmaradék, megmozdulni sem tudom, még a kisujjam, se engedelmeskedik, de igen, várj, mindjárt felemelem a kezemet a fény erejével, megragadom a poharat, mintha csak a kis farkad lenne az és beverem a számba, hogy lenyeljem a tartalmát, mert tényleg, ehhez aztán van erőm.
Végül a bamba és kába nézés a nyerő és számhoz tartja a poharat, még mázlija van, hogy a fejemet is támasztom és azt nem kell megemelnie, mert gecire biztos vagyok benne, hogy nem jutna el a kobakjába, hogy megemelje az államat.
A hideg vizet mohón kortyolom, fele végig folyik a mellkasomon, mikor elemeli tőlem, ah, pedig annyira jólesik a bőrömön, ahonnan biztos már el is párolgott a nagy forróságtól.
A következő képkockák eléggé összerakhatatlan módon jönnek. Aston kiáltása, kezek a derekam körül, alig állok a lábamon, mondhatni semennyire. A következő kép egy szürke doboz, aminek fénylésében meglátom magam. De miért nem tolószékben visznek?
Aztán már félik fekszem, félig ülök, köhögök, ezért rángatják az ágy támláját össze vissza, mikor már nem fulladok meg. Még valamit mond Aston, legalábbis azt sejtem, hogy ő lehet az, majd matatni kezdenek. Megtörölgetnek, valamiket rám raknak, érzek egy kis szúrást a kar hajlatomnál, igazából elég, ha a tű helyét megkeresik, ami már régóta ott díszeleg és hamarosan már semmi sincs körülöttem.
Belőttek. Ez az első, ami ebben az önkívületi állapotban eszembe jut. Szárnyalok, baszki, hol vannak a barátaim? Kinyitom a szemem, de nem látok semmit, valami komolyat kaphattam, bárhol is vagyok, nem ma kezdték.
A szemem lassan hozzászokik a sötéthez és ekkor látom meg betakart lábaimat és lassan mindent, bár tényleg sötét van. Este van, vagy reggel? Nehéz összepakolnom, hogy hol vagyok, vagy, hogy mi történik, majd valami nyomást kezdek érezni karomban és mikor odanézek, akkor veszem észre a kanült, már volt ilyen bennem, mikor az a bizonyos gyomormosás volt, utána megfigyelésen benn tartottak még, mert eléggé szétbasztam magama, az volt a legdurvább.
Elkezdek helyezkedni, mert olyan érzés, mintha egyben szartak volna ki és azóta úgy lennék, abban a szent pozícióban és kezdek megkeményedni. Mindenem fáj és testem nagyon gyenge. Végül felfogom, hogy mi a pöcs van. Betegen bejöttem a korházba, kibasztak, bebasztak, leitattak, aztán le is feltettek és most egyedül fekszek a sötétben.
-Víz-mondom magamnak, mert eszembe jut, hogy mire van most nagyon szükségem, mégpedig a bennem tornyosuló homok hely sárrá formálására, kurvára száraznak érzem a nyelőcsövemet.




Townspeople

avatar
❖ age :
26

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Kórház szag   Pént. Nov. 16, 2018 5:33 pm

Miért vagy itt?

Nem örülök, hogy a kórházban látlak, haver!

Nehéz elvonatkoztatni a személyes érzéseimtől, főleg ha olyanokat mond, hogy nálunk ette, itta, szívta, nyelte meg mindent csinált és mivel Ezráról van szó, nem tudok nem elvonatkoztatni a kábítószerekről. Nagy valószínűséggel ugyanúgy járnék el legyen bárki a beteg, csak mondjuk mentesülnék egy kiakadástól, egy idegösszeroppanástól és feltehetőleg a havi fizetésem is megmaradna a pénztárcám így se nagyon vastag zsebében. Ezra egyre szarabbul néz ki, a gyilkosság óta folyamatosan romlik az állapota és meg meglátszik külsején, hiába stílusán nem. Nem mutatja különösebb jelét, hogy megrendítette volna a haláleset, de szerintem belül nagyon is emészti ez a tudat.
Miután átadom az orvosoknak, nekem vissza kell mennem dolgozni, amennyire elhagyta magát, annyira nem tudok vele én személyesen már többet kezdeni. Nem kell mellette ülni és fogni a kezét, csak az útban lennék, ettől függetlenül akárhányszor újra a kórházban találom magam, mindig útba ejtem Ezrát és ránézek. A harmadik ilyen alkalommal is pontosan ugyanolyan lendülettel, de mégis csendben benyitok az ajtón. Megállok Ezra ágyának lábánál aggódó szemekkel mérem fel az állapotát, míg nem megmozdul. Nehezen látok a nagy sötétben, szinte hullaházban érzem magam gyászolóként, komorak a falak, a levegő és minden, érezhetően feszült, talán elégikus a csend, amit Ezra hangja tör meg. Nem sokon múlik, hogy ne ijedjek meg tőle.
Burkolt kérdésére megindulok, ágya melletti komódhoz lépek, hogy megemeljem a vízzel teli poharat, majd óvatosan szájához tartom, hogy inni tudjon, s némán, komoly és kissé már a fáradtságtól sápadt arccal helyezem vissza az asztalra a poharat amint befejezte.
- Hörghurutod van - jelentem ki és igazából az a csoda, hogy ő szenved itt ilyen betegségben és nem én, mikor szerintem kettőnk közül én vagyok, aki rendszeresebben dohányzik. Amit én láttam Ezrából, az már közelít a tüdőgyulladáshoz, és ez az, ami engem kifejezetten aggaszt.
- Mióta vagy beteg? - húzom szám sarkát, mert van egy érzésem, hogy nem most lett hirtelen szarul.

Med

avatar
❖ age :
26
♡ :


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Kórház szag   Pént. Nov. 16, 2018 6:04 pm


A fű nem öl meg, de megerősít


Észre sem veszem, hogy nem vagyok egyedül. Aston alakja annyira beleolvad a sötétbe, én pedig amúgy is nehezen látok, bár lehet ez tényleg csak a kurva sötétségnek tudható be, de hát az előbb még majd megakartam halni a fáradtságtól, nem akarhatom, hogy most azonnal minden jó legyen.
Azt, hogy víz, igazából nem neki szánom, az csak slussz poén, hogy itt van és hallja és hogy még ad is. Mozdulatai túl hirtelenek, nem is tudom követni, ezért meg sem próbálom. Nem hiszem, hogy elég gyorsan tudnám mozdítani az elcseszett testemet, vagy akár csak egy részét is annak.
Szinte sóvárogva, mintha csak egy füves tortát tartana felém, hogy fújjam el a gyertyát és kívánjak valami mese szépet, de nem tudok, mert ez már maga az álom, úgy nézek arra a pohár vízre, ami már a számhoz is ér, én pedig mohón nyelem minden egyes cseppjét.
Jólesően dőlök hátra, a mellkasom még mindig fáj, sőt a hátam is kicsit, a torkom meg majd kettészakad és kibassza magát a bordáimon keresztül, azért valami megmaradt azokból a gimis biológia órákból.
-Az mi?-kérdezem meg, hangom rekedt, köze nincs ahhoz, amilyennek lennie kéne, annyira megerőltettem a torkomat és hangszalagjaimat, még fáj is, ha beszélek, nem tömtek belém elég szert, hogy ne érezzek faszt se.
-Egy ideje-vágom rá azonnal, bár szavaim nem sietnek sehova sem. -Köhögtem egy kicsit-krákogok egyet, nem tudom folytatni, amit elkezdtem. A baszott testem nem engedi, hogy elmondjam, hogy mi a pöcs volt velem az elmúlt napokban, bár nem igen tervezem nagyon beleavatni a haveromat, mert tudom, hogy jönne a szokásos dokis hozzáállásával, ami minden korházi alkalmazottban benne van, vagyis, hogy hamarabb kellett volna bedugnom a seggem. -Nem láttak volna el-zárom végül le egyszerűen, miközben próbálom felnyomni magam, hogy teljesen üljek és így jobban lássam a sötét képét és kéne valami a nadrágom zsebéből is.





Townspeople

avatar
❖ age :
26

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Kórház szag   Pént. Nov. 16, 2018 7:04 pm

Miért vagy itt?

Nem örülök, hogy a kórházban látlak, haver!

Nem nagyon dumálok hozzá, ivás közben nincs is nagyon mit mondanom, sőt, alapvetően nincs is miről beszélni, mert beteg és jó helyen van, szóval vedelje a vizet és nyelje a köptetőket, aztán majd lesz valami. Szerintem ritkán volt még ennyire sterilizált környezetben, kicsit azt érzem, hogy az immunitása az átlagemberénél sokkal jobb, hisz baszki, utcán nőtt fel, holott senki sem kényszerítette erre és még él.
Visszateszem a poharat és kinyögöm, hogy mi a rosszullét megnevezése. Közben felállok, mert még mindig munkaruhában vagyok, na nem mintha sokat ültem volna az elmúlt órákban.
- Begyulladtak a hörgőid. Valószínűleg egyszer megfáztál, meg szívtad keményen a város szarját, úgyhogy kikészült a légcsöved nyálkahártyája. Ezért köhögsz meg köpködsz, mint az állat. Mondjuk, alapvetően önmagában ezzel még nem lenne nagy gáz… - mondom, miközben turkálni kezdek zsebeimben, hogy megtaláljak, hol van a telefonom. - Csakhogy kialakulóban van egy tüdőgyulladás is, amit szinte biztos, hogy elkapsz, hogyha most nem vigyázol magadra. - Hörghurutom nekem nagyjából minden negyedévben van a dohányzás miatt, de mivel gyorsan felismerem, hamar el is múlik és mindössze annyi látszik belőle, hogy van egy-két hét, mikor erősen köhögök.
Nem fogom lebaszni Ezrát, nincs is miért, meg magamat is hibásnak tartom, hogy nem vettem különösebben figyelembe a köhögését. Közben megtalálom a telefonomat és megnézem rajta az időt. Négy óra huszonkét perc, a halál se akarja átélni ezt az időszakot ébren, arról nem is beszélve, hogy kisült a pofám, hiszen hiába van minimumra véve a fényerő, a szoba sötétjéhez képest még így is vöröslik a szemem tőle.
- Nem hát - bűzlik a fűtől, mégis mit várt? Hogy néz ki és miért nem ad jobban magára? A szakálla is már megnőtt annyira ápolatlanul, hogy egy jobb csövest utolérjen a ranglistán. - De legalább most itt vagy bent. - Megfordulok és az ablakhoz megyek, a sötétítő résein keresztül kilesek a kinti fényekre, sosem tudom figyelmen kívül hagyni a mentők piros-kék villogását és kicsit sem lehetetlen, hogy rohadtul engem várnak mert helyből be kellene innen vágódnom a mentőautó hátsó felébe. De nem, ez nem a miénk.
- Meddig akarod még ezt folytatni? - kérdezek, de nem nézek rá még pár másodpercen keresztül. - Nincs normális otthonod, a munkádról sosem számolsz be és tudom, hogy még magadra sincs elég pénzed. Mi lenne, ha egyszer, legalább kibaszott egyszer megpróbálnád letenni a füvet? - Gimiben nem tagadom, kurvamenő volt, hogy nem megy haza és csövül a helyi gengszterekkel, felnéztem rá, mert tudtam, hogy az Antarktisz jégtábláin is képes lenne megélni egyedül, imádtam benne ezt, de most már, huszonhat múltan már rohadtul kellene már a saját segge alá tenni egy lakást. Nem támaszkodhat örökké másokra és nekem is van bőven mire elköltenem egyhavi fizetést. Nem sajnálom Ezrától sem, de ha egy kicsit is adna magára és felhívta volna az orvosát józan értelmes fűszagtól mentes állapotban, akkor bizony ellátták volna itt a kórházban is.

Med

avatar
❖ age :
26
♡ :


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Kórház szag   Pént. Nov. 16, 2018 7:52 pm


A fű nem öl meg, de megerősít


Mint kis iskolás hallgatom, bár az a fajta vagyok, aki unottan néz rá, nem igen érdekel, hogy mi a fő bajom, csak legyek jobban és utána mehetek utamra, de azért jó, ha tudom, hogy ez mi a fasz, ha esetleg megint hasonlóan szórakoztató élményekben lesz részem.
Semmi reakciót nem adok, hogy vettem volna az adást, pedig eljutottak hozzám az információk és már fel is dolgoztam, egyszerűen nincs mit mondanom. Nem igen vagyok híres arról, hogy vigyáznék magamra, mármint az átlaghoz képest, az én szemszögemből pedig nincs olyan, hogy magamra vigyázás. Ha valamikor fosabbul vagyok, akkor valahova betörök és utána jobb lesz, vagy elmegyek egy spanhoz és ennyiben ki is fullad az öngondozás.
-Nem hittem volna- meg sem hallva válaszolom rosszalló megjegyzését, mert nincs min szépíteni, az is csoda, hogy a gyógyításra felszerelt épület közelébe egyáltalán eljutottam és nincs valami kordon a magamfajtáknak, mert van, ahol felállítanak ilyeneket. Ahogy meg az az undorító picsa viselkedett, inkább hagyjuk is.
Aston hamar vált, olyan témába ránt bele, amiről nem igen szoktunk eldumcsizni, pedig tudom, hogy bassza a csőrét és ezért sincs pofám mindig nála lenni, bár így is eléggé sok lehetek, egy ingyen élő, pedig ha van pénzem, akkor nem kell neki. Ő is járt ott, ahol én, annyira nem az alján, de közeledett felé és utána Pál forduláson esett át és jó útra tért, bár mit lehet jó útnak nevezni. Mondjuk faszomat rá, hogy kettőnk közül ő éli a rendes amerikai polgárnak megírt életet, de ezzel nekem sose volt gondom.
Sóhajtva egyet hunyom le a szememet, nagyon nem akarok most erről beszélni, fáradt vagyok hozzá, de tudom, hogy nem fogja annyiban hagyni és nem hagy lógni, míg legalább ígérethez hasonló valamit préselek ki magamból, hogy legalább megforgatom a fejemben, hogy más életbe kezdjek.
-Más a fogalmunk az otthonról-nekem az utca az, nem is bírnám sokáig egy fedél alatt, begolyóznék, ha nem láthatnám hosszú ideig a csillagot, vagy szagolhatnám azt a bűzt, ami egy döglött patkány és a csatorna keveréke, megszórva egy kis húggyal. Nem érti, hogy ez nekem miért jó, már megszoktam, alkalmazkodtam és beilleszkedtem, az utcakölykök mind ismernek, a zsernyákok is, ami nem annyira jó, főleg a gyilkosság után, de azon kívül, hogy fenik rám a fogukat a drogos ügyek miatt, amit csak sejtenek a kis buzik, de nem kapnak el sosem, nem igen zavartatják magukat, ha elhaladok előttük. A családi idill pedig sosem hiányzott nekem, de ezt pontosan tudhatja.
-Mit kezdenék én egy lakásban? Munkám meg van, baszod-krákogom tovább, a meló részéről ennyi elég is, se a dílerkedés, se a tesztállatnak beállás nem olyan, amit elmondok neki. Pedig, ha kérdeznek, akkor mindig válaszolok, de ezt nem tudhatja meg, ott balhé lenne és teljesen érthetően. -A fű letevésének a gondolatától is elvonási tüneteim lesznek-folytatom, miközben már sikerül felülnöm és szemeimmel a nadrágomat keresem valamelyik széken, vagy pulton, hogy az említett zölddel töltött szálat kivegyem a zsebből és betegyem a számba, ahova való.



Townspeople

avatar
❖ age :
26

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Kórház szag   Pént. Nov. 16, 2018 8:37 pm

Miért vagy itt?

Nem örülök, hogy a kórházban látlak, haver!

Nyelvem hegyén van, de végül nem bököm ki neki, hogy semmi jó akar nem volt a recepciósban, ezt ő is tudja, ha meg van egy kis esze, rájöhet a történtekre, mert nem nehéz kitalálni, hogy vajon hogyan is intézhettem el azt, hogy Ezra most itt feküdhessen. Lehet, hogy mentős vagyok, de ettől még senki sem esik hanyatt, Rosie is tudta jól, hogy az aulán túlra nem fog tudni jutni Ezrával és nem a farkamat pörgettem meg a banya előtt alig két perc leforgása alatt.
Nagyon ritka, amikor beszólok az életére. Természetesen egy-két beszólás mindkettőnk száját elhagyja, de az csipkelődés, apróság, most azonban részben kifakadok, hiszen bassza meg, de az életéről van szó, rosszabbodik az állapota és nem pár napról, hétről vagy hónapról beszélünk, hanem évekről. Tönkreteszi magát ahelyett, hogy vinné valamire ebben a kurva életben.
Nem húzom fel magam rajta, szerencsére az évek során nagyon jól megtanultam kezelni Ezra dolgait, nagyon régóta ismerjük egymást és kicsit az is benne van a dologban, hogy a hangja, vagy csak a közelsége megnyugtat. Most sem baszom hozzá a szavakat, hanem az aggodalom, a csalódottság és a szomorúság beszél belőlem. Neki talán jó így, nem is ő szenvedi el az életformájának rosszabbik részét, hanem azok, akiktől elvesz valamit, akiket meglop és rohadtul nem magamról beszélek - elsősorban. Persze, neki jó, neki szépek az utcák. Megfordulok felé.
- Mondjuk lenne fűtésed, hogy ne fázz meg, lenne vized, hogy megmosakodj tisztességesen és akkor nem fogná el az embereket az undor, mikor rád néznek, vagy éppen szivacsos ágyon dughatnád a szomszédodat. - Mert bárhová behúzódik melegedni, az az utcán mégsem az igazi, bárhová betör megmosakodni, vagy akár nálunk letusol, az a mi vízszámlánkat terheli. Persze, kifizetem, de mégis meddig lesz ez neki kényelmes? Majd ha a gyerekeim azt nézik, hogy egy furcsa csávó megint kikullog a fürdőből, ahol nemrég még ők úsztatták a kacsáikat akkor majd lehet rájön, hogy milyen király lenne, ha nem kéne senkihez sem betörnie és senkire se rászorulnia.
A munkájáról megvan a véleményem. Elég nagy bajt okozott már így is a dílerkedéssel, ha már egy ember megölése nem lenne önmagában is megterhelő. Engem megérintett az az este. Sok hullát láttam már, de én mindig azon az oldalon álltam, hogy megmentsem őket, ne pedig eltemessem. Néha azóta is megremeg a kezem tetteink gondolatától is.
Nem válaszolok a továbbiakra csak elkeseredetten teszem ölbe karjaimat. Tényleg nem lehet rajta már segíteni? Tényleg nem fog megváltozni? Ha így folytatja, a következő személy, akit temetni kell, az ő lesz.
Mikor meglátom, hogy tulajdonképpen mit keres, gyorsan odalépek mellé és elveszem a cuccot tőle még mielőtt megtalálhatná.
- Ezra, eszednél vagy? Kórházban vagy, nem az utcán, arról nem is beszélve, hogy gecire beteg vagy és részben emiatt a szar miatt - mordulok rá. Ha saját egészségére nem is figyel oda, legalább másokat tiszteletben tartana. Fel sem tudom fogni, hogy jut eszébe egy házban, méghozzá egy kórházban rágyújtani.  

Med

avatar
❖ age :
26
♡ :


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Kórház szag   Pént. Nov. 16, 2018 9:00 pm


A fű nem öl meg, de megerősít


-Szökő évente egyszer betegszem meg, nem nagy tragédia, ezt is túlélem, ahogy már nagyon sok mindent-például egy sötét Serpen-t is, aki többet hozott volna magával és nem, nem vagyok büszke arra, hogy kinyírtam a faszit, sőt, minden nap eszembe jut, minden kurva nap és minél józanabb vagyok, annál inkább a fejemben van. Sose azért drogoztam, hogy felejtsek, mert semmit nem akartam felejteni, még a szülőnek sem nevezhető öregeimet sem, akikhez csakis semleges és rossz emlék kapcsol. -Ha már zavaró a bűzöm, akkor lefürdök, mindig van rá módom-védem magam tovább, bár eddig sosem éreztem ennyire, hogy érvelnem kellene magam mellett, vagy védekeznem kéne, mert nekem így jó, ha valakinek bassza a csőrét, akkor szimplán hagyjon a francba, nem kell egymást boldogítanunk. Aston-ból túl hirtelen jön ez az egész. Csak tudnám miért pont most.
-A nők meg nem kellenek a faszomra-adok reakciót az utolsó mondatrészére is, nálam sosem voltak az első 5-ben sem, ami a fontossági listámat illeti. Nem azért, mert buzeráns lennék, vagy hasonló, egyszerűen nem kellenek, ha meg igen, akkor úgyis találok egyet, aki leszopja a farkamat egy kis anyagért.
-Nem értem mi a bajod. Sose mondtad, hogy hagyjalak, pedig tudod, hogy egy szavadba kerül és a házad közelébe se teszem be a seggemet-ez így igaz, az elején kérdeztem is, hogy ez így játszik-e s nem ellenkezett, aztán valahogy ez így maradt. Én néha nála csövezek, ha kell megcsinálom a házimunkát, de ha azt akarja, hogy húzzam ki a belemet, akkor mondja meg, bár jobban fája, mint bárki mástól ezen a világon, de megérteném. Egy nulla vagyok, egy fasz, aki semmit nem tesz az életében, de legalább én megvagyok azzal elégedve. -Nekem jó az, ami van, ha nem lenne, akkor már rég nem így élnék-mondom szinte váll rándítva, mert igen, nekem ez ennyire kibaszottul egyszerű. Ha viszont teszek rá, akkor úgy sem fogok vele foglalkozni.
Szinte remegő kezekkel nyúlok Aston felé, aki azt tartogatja, ami most nagyon kéne nekem, pedig a korház előtt is szívtam, de annyira részesemmé vált már, hogy ha eszembe jut, akkor nyomatni kell, nincs mese.
Ritkán esek kétségbe, a gyilkolás határozottan egyike volt ezeknek a ritkaságoknak és a mostani is az, mert nekem kurvára szükségem van arra a kibaszott fűre és a picsába is azzal, ha az kúrja szét a tüdőmet, mert most ez érdekel a legkevésbé.
-Ne szórakozz haver-szólalok meg kissé magasabb hangon a szokottnál, miközben próbálom feltolni magamat az ágyból, hogy valahogy elvegyem tőle, de nem igazán tudom még, hogy ezt hogyan kivitelezhetném, hangom is elcsuklik és heves köhögésben török ki, melyet alig tudok abbahagyni. Ez a kis pöcs pillanat hátra is tántorít annyira, hogy már teljesen ülök és bele is szédülök a köhögésbe. Végül könnyes szemekkel az erölködéstől nézek ismét a nadrágom felé. Nem vicces egy függőtől elvenni azt, ami az életéhez kell. -Ha most akarsz leszoktatni, akkor csak azt fogod elérni, hogy nagyon hamar, nagyon elviselhetetlen leszek-nézek rá bambán és nagyon fáradtan. Nem is tudom, hogy maga a fű, vagy az érzés kell-e most nekem, de rohadtul, amit az ad, ha a kezemben tartom és a számba teszem, de a lényeg, hogy nem Aston-nál van a helye.



Townspeople

avatar
❖ age :
26

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Kórház szag   
Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down
 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Chicago Guilty frpg :: Chicago :: Belváros :: Saint Joseph Kórház-
^
ˇ