HomeHome    CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Be careful making wishes in the dark
● We will be history and you will remember us for centuries ●
Belépés
Chicagoba!
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multikapcsoló
új arcokkal...





Szavak
tôled, tôlem.
Nem a neved számít,
csak az, hogy itt vagy...
Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég

Aston Miles, Natalie York


A legtöbb felhasználó (41 fő) Szomb. Jún. 02, 2018 7:34 pm-kor volt itt.
Válaszd meg a nézôpontodat,
és megváltozik a valóság.
Dr. Őrült Főorvos
írta: Aston Miles
Today at 4:36 pm

Trystan & Rhysand
írta: Rhysand Blake
Yesterday at 5:01 pm

Aston & Hell ~ I'm just curius
írta: Aston Miles
Yesterday at 12:53 pm

Kórház szag
írta: Aston Miles
Szomb. Nov. 10, 2018 2:34 pm

Jayden & Caius
írta: Jayden Jones
Szomb. Nov. 10, 2018 9:40 am

Partnerkeresô
írta: Heloise D. Nolan
Szomb. Nov. 10, 2018 5:05 am

Ismét veled
írta: Aiden Lee
Pént. Nov. 09, 2018 6:12 pm

Justin & Sky| fckin' Perfect
írta: Justin Jensen
Pént. Nov. 09, 2018 12:55 am

Robin Nova Miller
írta: Leslie J. Brown
Kedd Nov. 06, 2018 8:44 pm

Caius és Aya elsőfelvonás
írta: Caius Aim
Hétf. Nov. 05, 2018 7:39 pm

Bradley Crimson
írta: Philippa Lockheart
Hétf. Nov. 05, 2018 5:52 pm

Édes találkozó
írta: Sophie Nam
Hétf. Nov. 05, 2018 2:39 pm

Zaphyra & Dav
írta: David Osborn
Vas. Nov. 04, 2018 12:20 pm

Trystan Vaugh
írta: Jonah Serpen
Szomb. Nov. 03, 2018 8:31 pm

it's funny how the time flies - Leslie & Riley
írta: Leslie J. Brown
Csüt. Nov. 01, 2018 6:57 pm


Share | 
 

 Kórház szag

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Kórház szag   Szomb. Aug. 25, 2018 4:39 pm


A fű nem öl meg, de megerősít


Pár hete kezdődött. Talán kettő? Fene se emlékszik rá, mi az istennek jegyzetelném fel, hogy mióta folyik a taknyom, vagy éppen beáll az orromba. Kis köhögés és láz, semmi extra. Mondjuk a gyilkosságtól számíthatnám, azt pontosan tudom, hogy mikor volt, örökké tudni fogom, ó basszameg.
Télen bezzeg soha nincs semmi bajom, akkor makk egészségesen végig vészelem a fagyot, pedig az utca esténként még hidegebb.
Jó fejek a tesók, azt mondják pihenjem ki és étkezzek egészségesen. Hát ebből csak a pihenés és étkezés hiányzik. Aludni nem tudok, mióta eldörrent a pisztoly, minden sarkon úgy érzem, hogy valaki a nyomomban van egy fegyverrel, hogy bosszút álljon rajtam.
Egy ideje Aston-nál dekkolok, az eset óta. Nem is nagyon ereszt, kinézném belőle, hogy láncra ver és a víz alá dob, hogy ne tudjak szabadulni, de megszoktam a szabad ég alatt.
Legnagyobb örömömre persze taknyolok és köhögök, mint valami dohányos féreg, de az is vagyok.
A kokó és fű amúgy gyógyszerek, létezik az orvosi marihuána fogalma, szóval baszottul egészséges vagyok, csak néha túl könnyű és unalmas az élet, kell valami, ami elvonja a figyelmet. Jelen esetben ez a betegség, amit egyre kevésbé tudok elrejteni.
Például a reggeli köhögőrohamom, mikor egy adag fehér szutykot köptem ki, na az eléggé elterelő volt, hogy ne azon agyaljak, hogy vajon meddig dekkolhatok élve és zabálhatom fel a tartalékokat.
Szóval nincs mese, bekell sétálnom a kórházba, mondjuk legutóbb se volt egyszerű, mivel semmi papírom nincs meg hozzá. Majd leköpöm a váladékkal a pultját, akkor talán beenged.
Ide nincs messze egy ilyen épület, mázlis vagyok, nem kell sokat gyalogolnom.
Aston melózik, úgy se eresztene, mármint egyedül nem, amúgy sem kell róla tudnia, csak ki sétálok és vissza sétálok, csöndes vagyok, ezért is vagyok jó betörő. Mondom ezt, miközben kiköpöm a tüdőmet, az összes belsőségeimmel együtt, ahogy fulladozva köhögök. Hugi van csak itthon. Az a némber egy őrült, de imádom. Aston-nál is durvábban próbálná megakadályozni, hogy eltűzzek innen. Jobb, ha vele nem szórakozom. Mondhatnám, hogy szerencsémre kiütötte magát valamivel, ami igaz is, csak hát eléggé szaru fest szegényke, aminek nem örülök, de most kapóra jön. Néha még nálam is durvábban tolja a szereket, mondjuk nem mutatok neki jó példát, ami miatt nem vagyok magamra büszke. Jobb életet érdemelne.
Szerencsére eléggé kultúráltan nézek ki, mivel ugye van fedél fölöttem és víz is. Reggel egy kis szinten tartó port felszippantok és így biztos a siker, hogy nem bolondulok meg.
Tudom, egy köhögő, krákogó, füvet szívó faszi nagyon megnyerő lehet, de még nem adtam fel a népi gyógymódot, hátha hatni fog, mire a fehér falakhoz érek.
A füstölgő szállal a számban lépek be az ajtón, de mielőtt a pulthoz érnék elnyomom.
-Szép napot hölgyem-kezdek bele, igyekezve kedves képet vágni. Persze ömlik ki számon a csodás zöld illata és ahogy látom kurvára nem értékeli.
Rámutat a maga mellett lévő táblára, hogy milyen papírokat kér.
-Elhagytam őket, pontosabban ellopták a BMW-m és abban volt mindenem-vonom fel vállamat, majd rámjön egy köhögő roham.
Papírok nélkül nem engedhet be a kedves, hallatszik a válasza, de én tovább próbálkozom.
A sor baszott hosszú lesz mögöttem a nő pedig egyre idegesebb, persze a várakozók is. Végül biztonsági őröket hív és vezetnek ki, húznak ki, végig az épületen. Kihasználom az időt és azt, hogy cipelnek, szóval elengedem magam és hagyom, hogy szenvedjenek, úgy is kiakarnak dobni, akkor meg erőltessék meg magukat.
Kiraknak és mivel ide nem mehetek vissza egy jó ideig és a házba sem, míg ilyen állapotban vagyok, így leülök a bejárati ajtóhoz vezető lépcső aljába és gyújtok rá a már megkezdett szálra, folyamatos köhögés közepette, miközben érzem, hogy szemeim izzanak a láztól.
Aston-nak nem szólhatok, hogy intézze el nekem, gondolom rögtön azzal jönne a köcsögje, hogy álljak le a drogokkal és hogy miért tettem ki a lábamat az utcára, de hát nekem csak a cuccok vannak, ahogy most is csak ez fog meggyógyítani.



Townspeople

avatar
❖ age :
26

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Kórház szag   Vas. Aug. 26, 2018 11:22 am

Mázlis & Rosie

Sosem hittem volna, hogy az alapokhoz kell visszatérnem, és egy éjszakát a mentősökkel kell töltenem, de ha nem mutatok példát a gyakornokok előtt, akkor engem sem fognak tisztelni. Nem állítom, hogy szörnyen boldog lettem volna a tudattól, hogy a mentőorvosok szabadságolása miatt az éjszakai ügyeletemet velük kell elütnöm, de Desmond, aki a sofőr nagyon is rendes volt, nem beszélve Caitlynről, aki az egyik legjobb mentős…hát mondanom sem kell, de a csapat jól működött. Ma este már két helyen jártunk kint, az egyiken újraélesztést kellett csinálnom, a másikon meg téves riasztás volt, aminek nem igazán örültem. A kislány véletlenül elnyomta a telefonon a 911-et, miközben a mamája elaludt. Nem nagyon értek a gyerekek nyelvén, de a nagyi is sűrű bocsánatkérések közepette magyarázta a kis unokájának, hogy a hivatali szerveket csak akkor hívhatjuk fel, ha nagy baj, és az valós, különben ezzel időt veszünk el azoktól, akiknek valóban szükségük lenne a segítségre. A kocsiban hátul ülök, elől most nem akadt hely, és a vizsgálóágyról lelógatva a lábamat egyensúlyozok, mert megyünk vissza a mentőállomásra. Egyelőre a diszpécserek nem szóltak, hogy lenne újabb eset, addig meg ott fogunk kuksolni, hiszen a műszak reggel hatig nem áll meg.
- Rosie nem kérsz egy szendvicset? – néz hátra Cait, és a zacskót kínálja felém.
- Köszönöm, de nem vagyok éhes, azonban egy kávé nagyon jól esne. Nem állunk meg annál a gyorsbüfénél...tudjátok. – pillantok rá boci szemekkel, de nem is ő az igazi döntőbíró jelenleg, hanem a mellette ülő Des.
- Na, jó..de akkor most adjátok le a rendelést, mert ismerem a csajt, és mire odaérünk meg is csinálja nekünk. – egy szó, mint száz, már darálom is, hogy hosszú feketét óhajtok, de szigorúan csak két cukorral, és ha lehet, akkor hozzon nekem olyan kis dobozos tejszínt, de abból többet, mert otthon is azt használja a bátyám, meg a barátnője is. Doug nagyszerű testvér, ha nem éppen a kis ribancát húzza meg, mert akkor még az én szobám falai is attól hangosak, ahogyan ők dugnak. Tíz percen belül elérünk a forgalmasnak mondható éjszakai kiszolgálóhoz, és miután Des intézkedett, kettesben maradunk Cait-tel.
- Remélem ma már nem nagyon lesz eset. Amúgy miért akarsz mindenáron a sebészetre menni Rose…az a Cross..és a másik félistenség sem éppen jó fejek. – sóhajt egyet a menő társam, én meg felnevetek, és leveszem a nyakamból a sztetoszkópot.
- Mert jobb akarok lenni, mint ők. Nem egyszerű, de ne higgyék azt a férfiak, hogy mindenben jobbak, mint mi. Hidd el, hogy nem könnyű, de megéri. Minden egyes nap látom, hogy miképpen néznek rám, és nem hiszik el, hogy én erre is képes vagyok, de megmutatom nekik, hogy tévednek. – a mondatom végére ér vissza a sofőrünk, és mindenkinek átnyújtja a papírpoharát. Innen szerencsére két forduló a kórház bejárata, szóval nem iszok bele, majd az udvaron elfogyasztom. A biztonsági őrök a portánál már intenek, én ugyan nem látom őket, de a lassításból erre következtetek. A gyanúm beigazolódik, és hálásan tekintek a barna szempárba, mikor Caitlyn kinyitja nekem az ajtót, és segít leszállni.
- Három perc szünetet kérek…ez a koffein kell. – mosolyodom el, és ott hagyva őket a szokásos helyemre bandukolok. A lépcsőn már ül valaki, eleinte ki sem szúrom, csak nekidőlök a korlátnak, és belekortyolok a kávémba..egészen addig, amíg meg nem érzem a fű szagát.
- Ugye nem azt szívsz a kórház területén, amire gondolok? – bökök az idegenre, aki elég csúnyán köhög, de lehet ez a láncdohányzás miatt is.
- Hahó..ez nem éppen az a hely, ahol a betegek örülnének neki. – folytatom, és tüzetesebben megnézem a srácot. Nem fest valami jól.

music: zenecím || note:  -|| NM

Vendég
Vendég


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Kórház szag   Vas. Aug. 26, 2018 3:44 pm


A fű nem öl meg, de megerősít


Késő van és kezd hűvös lenni, de nem zavar, pedig már egész elszoktam a friss levegőtől, bevagyok zárva abba a házba és a fogva tartom egy mentős és a drogos húga. Aston ki fog belezni és megsüti, ha megtudja, hogy egyedül hagytam a csajszit. Nem vagyok magamra büszke, de én meg gennyt köpök, az se valami finom dolog.
Pedig a benti hölgyemény is láthatta, hogy nincs minden rendben. Nem az a célja az orvosoknak, ápolóknak és a többinek, nem arra esküdtek fel, hogy életeket mentenek? Ehhez lépest kicipeltek és kivágtak a segítséget nyújtó helyről egy beteget, jó, nincsenek papírjaim és bűzlök a füsttől, de attól még pocsékul vagyok. Hisztizni nem hisztizek, nem szoktam akkor sem, mikor beteg vagyok, amúgy sem jellemző rám, minek, vagy elmúlik, vagy nem, a rinya egyiken sem segít. De basszák meg, hogy akinek nincs semmije az dögöljön meg, mert ők éppen nem tudnak velem foglalkozni, mert egy senki.
Általában nem bánt és nem visel meg annyira a hajléktalanságom, vagy az, aki lettem, nem szégyellem magam miatta, nekem megfelel így, jó életem van, mást nem tudnék elképzelni, nem is szoktam, nem álmodozom, nem az én stílusom. De ilyenkor gyűlölni tudom azokat, akik még egy estét nem töltöttek egy padon, vagy a metró aluljáróban és adják a nagy főnököt, akik dönthetnek a senkik fölött, mert megtehetik.
Nem figyelek, hogy ki megy és merre az orrom előtt, nem is nagyon látok, mert bekönnyezik a szemem, főleg a fösttől, ami egész jól ellazít, de a köhögésem borzasztóan undorító. Aki nem ért hozzá, az is megmondja, hogy valami nincs velem rendben.
Női hangot hallok, de nem fogom fel hírtelen, hogy nekem szól, de a tartalma miatt könnyen megértem, hogy de. Felnézek rá, de csak egy pillanatig. Fiatal és jó csaj, biztos esti munkában van.
Második felszólítására már összeszedem magamat.
-Nem akarok balhét-hangom tompa a torkomban lévő váladéktól. Már állok is fel, de kicsit támaszkodnom kell a falba, mert megszédülök, fárasztó ám köhögni és dohányt szívni egyszerre úgy, hogy az orromon nem kapok levegőt. -Esetleg velem tartasz?-kérdezem még hátra pillantva rá, egy játékos mosollyal, miközben felemelem az ujjaim között tartott szálat és hátrálok, nem figyelve arra, hogy talán egy mentős elütne, vagy valakinek neki megyek.
Elég lassan mozgok, amúgy sem vagyok egy rohanós típus, de most még ahhoz képest is súlyos a helyzet. Egy kibaszott lajhár lettem. Azt se tudom, hogy hol vagyok, ami nálam elég sokszor meg szokott történni, azonban ez nem a drog okozta mámor miatt van, mikor a testem kezdi felfogni, hogy kapott valami löketet.
Igazából nem tudom, hogy meddig jutottam, de lábaim kifordulnak magam alól és négykézlábra esek, miközben ismét köhögési roham tör rám, amiből nem tudok kiszállni.



Townspeople

avatar
❖ age :
26

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Kórház szag   Szomb. Szept. 01, 2018 4:07 pm

Mázlis & Rosie

Cait és Des nagyon kedvesek, a munkájukban kiemelkedően teljesítenek, és a kezdeti ellenkezésemet tekintve már tudom is, hogy jól tettem, hogy belementem ebbe az éjszakába. Nem feltétlenül a mentőzés miatt, egyszerűen jó érzés volt egy kicsit a kórház falain kívül kerülni, és mások napi tevékenységét figyelemmel követni. A kávé az utolsó, és ha ez sikerült meginnom, akkor nagyon boldog leszek, mert több kívánságom nincs az estére nézve. Ki ne akarna egy kicsit lazítani? A rezidens évek nem az alvásról szólnak, de néha nem ért kikapcsolni, másképpen úgysem tudom megtenni, hát marad ez a papírpohár, és az illúzió, hogy nekem is egyszer normális életem lesz. A szokásos helyemet mérem be a szememmel, és meg is állok a lépcsőkorlát mellett, hogy belekortyoljak végre a híres rendelésembe, de valaki megtöri a varázst. Nem vagyok az a beszólogatós fajta, de ha valami rendelleneset tapasztalok, akkor nem marad csukva a szám. Megértem, hogy valaki nem bírja mással kitölteni a hiányt az életében, mint a drogok, de ettől függetlenül én még nem vagyok ilyen, és nem tolerálom, ha más betegek isszák meg ennek a levét. Az úriember nem néz ki jól, de nem feltételezném, hogy beteg. Még mondhatni kedvesen hívom fel a figyelmét arra, hogy ez nem az a hely, ahol a megszokott kis rutinját végezheti, de amint látom már abban a fázisban van, ahol nem zavarja semmi, és senki.
- Én sem, pontosan ezért szóltam. – mérem végig, miközben lassan kezd kihűlni a kávém, és odaveszik a megálmodott nyugis öt percem. Komolyan ennyire ostorozni kell odafentről? Mit ártottam…tényleg akad néhány ellenlábasom, de mostanában már javulok. Összeszűkült íriszekkel fürkészem, hogy felfogta-e, amit kértem, de nem mozdul a lépcsőfokról.
- Valami ismerősöd fekszik a kórházban, vagy itt csövezel? – enyhén felszalad a szemöldököm, mikor mégis eleget tesz a kérésemnek, és darabos mozdulattal ugyan, de feláll. A koordinációja nem a legjobb, és ha most nagyon bunkó lennék, akkor ajánlanék neki egy jó rehabot, de nem tisztem eldönteni a mások életét befolyásoló tényezők káros hatásainak következményeit.
- Biztosan lehetsz benne, hogy nem. – sugallom felé, hogy nem jó embert kért fel a partnerségre. A távolodása a csigáéhoz hasonlít. Úgy veszem, hogy a drog már totál ellette a maradék agysejtjeit is, de mikor kifordulnak a lábai, és kiejti a kezéből a cigit, már tudom, hogy ez ennél több lesz. Sóhajtok egyet, és káromkodva dobom a szemetesbe a kávémat, aztán odamegyek hozzá, és leguggolok. A köhögése komolyabb bajra is utalhat, a földön lévő köpet meg aztán már el is dönti, hogy nekem kell közbeavatkoznom.
- Hahó… - nem néz rám, így megérintem a csuklóját, hogy pulzust nézek, de egyből lejön, hogy magas láza van.
- Bassza meg. – most már én is négykézláb vagyok, és megpróbálok ésszerűen dönteni. A sürgősségin ebben az állapotban nem biztos, hogy most azonnal nekiesnek, és a fű szaga sem éppen bizalomgerjesztő. Des éppen kikukkant a mentőállomásról.
- Hallod…segíts bevinni. – intek neki, aztán a fiúra nézek.
- Tudod, hogy lázas vagy? – érdeklődöm, de amint megjön a társam, már a hóna alá is nyúlok, ugyanezt teszi Des, és együtt támogatjuk befelé az állomásra. Cait vígan énekelget, és a tükörben nézegeti magát, mikor bemegyünk.
- Fektessük fel az asztalra. – kibújok alóla, és a mellettem álló férfi az, aki nagyobb erőkifejtéssel segíti őt hanyatt fekvésbe. Elkezdem kigombolni a kabátját.
- Kelleni fog a sztetoszkópom, egy lázmérő…és majd sorjában, és ne csodálkozzatok…szívott. – pillantok fel a betegemről. Ó, hogy ezért mit fogok kapni!

music: zenecím || note:  -|| NM

Vendég
Vendég


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Kórház szag   Kedd Szept. 11, 2018 8:02 pm


A fű nem öl meg, de megerősít


Másodjára már válaszolok, vagyis inkább csak reagálok a szavaira, de úgy tűnik mind a ketten csak békét és nyugalmat szeretnénk. Azért ezt jó tudni, hogy ő kultúraltan próbálja tudtomra adni, hogy baszottul rossz helyen vagyok.
Végül megértem, hogy nem vagyok jó helyen a köhögésemmel még csak a kórház közelében sem, ezért felállva tántorgok kicsit.
-A magamfajtákat kidobják, szóval kétlem-felelek, de ez inkább csak szemrehányás, de nem úgy, hogy magára kelljen vennie, hiszen nem tehet arról, hogy a recepciós nő egy vén bunkó. Még utólag megkérdezem, hogy hátha menekülne a munkából, nem mindenki szeret este dolgozni és lehet ráférne egy kis lazítás, dehát nem erőltetem, több marad nekem, talán még későbbre is, ha túlélem ezt a napot, vagy el nem szívom.
Ramatyul vagyok, ki is dobtak, vissza se mehetek így, mert akkor nem volt értelme, hogy egyedül hagytam a hugit, meg még ez a nő sem tart velem. Csodás nap ez a mai és egyre jobbnak érzem, ahogy már a földön támaszkodva köhogöm ki a beleimet is már, legalább Aston-nak nem kell kitépnie belőlem, ennyivel megkönnyítem a dolgát, még betegen is aranyból van a szívem.
A következő pillanatban már teljes testemmel a talajt támasztom és nagyon nem szeretném elengedni, jó hideg és lehűt, amúgyis kurvára melegem van ettől a láztól és végre valaki, aki segít, az utcában ha úgy vesszük mindigis bízhattam, most is segítségemre van, csak mondjuk párnákat növeszthetne igazán.
Hallom őt, de nem tudok rá reagálni, testem annyira kimerült, hogy képtelen a mozgásra, szememet is alig tudom kinyitni, félig sikerül, de nem látom, egy rohadt életjelet sem tudok neki adni. Teljesen képtelen vagyok kontrolálni magamat, talán többet kéne aludnom, ennem, innom és akkor kicsit egészségesebb lennék, jobban bírnám a strapát. Majdnem olyan, mint mikor nagyon beállok és nem tudok magamról, csak nem erzek jót, vagyis ez sokkal rosszabb, mert a jó helyett még szarul is vagyok.
Valami nyögés jön ki belőlem, ami egy igen akar lenni, igen te nőszemély, rohadtul lázas vagyok már napok óta, de akkora nyomorék vagyok, hogy 30-hoz közel, ezt nen tudom felmérni. A láz és betegség mégis feszültté tesz, illetve gondolataim azok, mert mozogni még mindig képtelen vagyok.
Segít, hogy felemelnek, kicsit visszaráznak józan lenni és most is cipelnek, de nem kifele, hanem be a kórházba, fordult a kocka.
Ledobnak valami puhára es máris jobb egs fokkal, kezemmel előre nyúlok, igazából nagyon nehéz feküdnöm, mert a váladék eltölt és nem kapok levegőt. Előre nyúlok valaki, vagy valami után, hogy felhúzzam magam, mert érzem, hogy fulladok, végül nem tudom, hogy mit kapok el, de sikerül felülnöm és olyan gyorsan, ami sose szokott rám jellemző lenni még a legtűrhetőbb állapotomban sem és már köhögök is, nem tudom megállítani, de ülve máris jobb a helyzet, mert legalább van esélye az oxigénnek és többi gáznak megtalálnia az útját.
Nagyon bocsánat mindenkinek, akit leköpök, nem utálatból teszem, de kijön magától, végül megfordulok, de félig csukott szemmel úgy, hogy hátam a falnak támasszam. Testem teljesen fáradt, néha köhögök párat, majd észreveszem, hogy elkezdték kigombolni a ruhám, így befejezem, ha már magamnál vagyok.
Leveszem ruhám felső darabjait, így látszik vékony és elgyengült testem. Nem vagyok szégyenlős, nem zavartatom magam, hagyom, hogy megvizsgáljon, közben igyekszem mindenemet rá fordítani, hogy felfogjam miről csivitel.



Townspeople

avatar
❖ age :
26

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Kórház szag   Szomb. Okt. 20, 2018 1:34 pm

Miért vagy itt?

Nem örülök, hogy a kórházban látlak, haver!

Nagyjából másfélszer annyit dolgozok mostanság, mint amennyit szabadna mentősként, azonban ha emberhiány van, vagy az egész rendszer szétcsesződni látszik, akkor a nagy emberek a menedzsmenti irodákban bizonyára képesek eltekinteni a papírformáktól és többször behívni a dolgozóikat, mint szabadna, mondván, hogy úgysem tudja meg senki, az állam leszarja, amíg nem indulnak perelések, vagy nem esik össze betegével együtt egy mentős is. Sehogy sem jó ez, de egyelőre nem sok beleszólásom van, így is örülhetek, hogy a mai műszakomban nem nekem kell foglalkoztatnom a gyakornokokat, hanem mást beosztottak hozzá, úgyhogy lényegében nyugodtan és megszokottan végezhetem a munkámat a megszokott teljesen kiképzett kollégáimmal.
Nem mondom, hogy halálra unom magam, mert ez nem az a szakma, viszont átlagnapokhoz képest eléggé fáradtnak és leeresztettnek érzem magam, egy riasztás sem keltett bennem mély érzelmeket, ami jó, csak már kezdem magam túl pofátlannak érezni így az éjszaka közepén.
Az egyik gyárból kellett éppenséggel behoznunk egy munkást, akit majdnem bedarált egy gép, de szerencsére időben észrevették, így csak a fülét szakította le. Nincs akkora gond, inkább a vér látványa és az eset lelki megviselése miatt fújták fel nagyon a dolgot, mindenesetre behoztuk. A fiatal srác annyira megijedt, hogy nem bírta elengedni a kezemet, úgy kellett bekísérnem a szakdokihoz, mondjuk megértem, csak nehezemre esik pszichológust játszanom az ilyen durva lelki sérülésekkor, a pánikhelyzetet tudok kezelni, kiképeztek rá, hogyan kell nyugton tartani az embereket és tartani bennük a hitet, de ez most teljesen más volt.
Homlokomat masszírozva megyek vissza a lépcsők felé, mikor hallom, hogy nagy kiáltozás megy a mellettem lévő szobákból, orvosok rohannak be, én pedig igyekszem minél gyorsabban elhagyni a terepet, hogy ne legyek útban. Az utolsó szó, amit sikerül elcsípnem, az egy név, Rosie, akit történetesen ismerek arcról, de jelenleg nem sok közöm van hirtelen történt káoszhoz, nekem más a feladatom, úgyhogy sietve távozok kifelé, amikor a büfénél meglátom az egyik ismerős gyakornokunkat, intek neki, még ha azt sem tudom, hogy hívják, nem jegyeztem meg, majd ahogy kiérek az aulába, meglátom Rosiet. Sietős léptekkel indulok felé, majd ő arrébb lép és meglátom, hogy kit kezel. Megtorpanok hirtelen, mert Ezra ittléte megfagyasztja bennem a vért, naná, hogy megijedek, de ő ül, ami jelen esetben jó, legalábbis ahhoz képest, ami a folyosón zajlik ezekben a percekben. Sürgősen odalépek hozzájuk és megfogom a nő vállát.
- Rosie, keresnek az intenzív osztályon - nézek rá nem épp nyugodt arccal, márpedig ha nekem nem nyugodt a tekintetem, ott tényleg baj van. - Átveszem, őt bízd rám! - sürgetem, mondjuk nem mintha kellene, mert szakképzett orvos, aztán Ezrára nézek. Látom, hogy szarul van.
- Mi történt? Behoztak? - mérem fel a helyzetet, mert amíg nem tudom a történteket, addig nem nagyon tudok érdemben segíteni, nem véletlenül az a mentősök első kérdése, hogy hol és mi történt és mivel a mentős gyakornokok veszik őt körül, az tűnik elsőre evidensnek, hogy riasztották őket hozzá, viszont mire kimondom a kérdéseket, már felmérem, hogy nincs rajta sebesülés, úgyhogy baleset, verekedés és más hasonló eseteket rögtön ki tudom lőni, s hát sajnos ami elsőre eszembe jut, az a túladagolás. De Ezra nem szokta magát túladagolni, pontosan tudja, hol a határ. Kezemet testéhez érintem a kulcscsontja felett, míg másikkal ujjaimat csuklójára szorítom, hogy mérjem a pulzusát, mely nagyobb a kelleténél, a teste forró, láza van és ebből főként arra gyanakszom, hogy idegen anyag került a szervezetébe, ami ellen a teste magas lázzal és köhögésekkel próbál védekezni.
- Szedtél, vagy ettél valamit, amit eddig nem?- kérdezem és persze megérzem az illatot, amit otthon is gyakran érzek, de most nem arra gondolok, nem kell kimondania a füvet.  

Med

avatar
❖ age :
26
♡ :


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
TémanyitásTárgy: Re: Kórház szag   Csüt. Okt. 25, 2018 1:33 pm


A fű nem öl meg, de megerősít


Nem igazán érzékelem a környezetem, nyilván ott van az, csak képtelen vagyok vele érintkezni.
Ó basszameg, miért nem jöttem be hamarabb, mikor a kéróban már csak ülve tudtam megmaradni? Aston nem igen volt ház közelben, Jagger meg hát, hát igen, ha ott is van, akkor sem.
Hideg tárgy ér a testemhez, mikor már a seggemen ülök, de csak félig tart az, inkább a fal, ami nélkül most azonnal eldőlnék.
Hallom, ahogy beszélnek egymáshoz, lassas tisztulmak is a hango, de arra koncentrálok, hogy ki-be, áramoljon az a kurva levegő már normálisan át a testemen, különben ájulás lesz a vége.
Felső nélkül ülök, de még ez sem elég, majd megpusztulok a melegtől és izzadok, mint nyáron a kövér sofőr a buszon, akinek nem elég a kis zsebventillátora.
Újabb hangot hallok, mintha Aston lenne az, de elkönyvelem halucinációnak, hiszen mint egy jó lelkiismeret cseng a fejemben hangja és megérdemlem, de kicsit még várhatott volna. Mindenesetre nem elég erős a jó bennem, hogy megálljam, de muszáj vagyok megtenni és egy csigáéhoz hasonló gyorsasággal csatolom ki övem, majd gombolom ki nadrágomat.
Ah, pokolian meleg van és szomjas vagyok, mint egy veszett ló, de jelenleg a melegen tudok változtatni és bár sosem akartam isten lenni, de most elfogadnám a pozíciót, hogy egy kis fasz fagyasztó hideget hozzak és igen, jelenleg teszek rá a seggem tartalmából, hogy lefagy a farkam.
Aston az, nem pedig a lelkiismeretem, de a köcsög pont a sztrippelésem közben szakít meg érintésével testem pár pontján, pedig már a fél seggem kint van a gatyából.
-Ha úgy vesszük-mondom végül mikor már képes vagyok megszólalni, hangom azonban tompa és halk. Miután kidobtak és összeestem behoztak, szóval végül is jó a válaszom.
- Csak ami nálatok van-persze ez nem azt jelenti, hogy minden ami egészséges, de kétlem, hogy a drogoktól lenne, bár ki tudja, hogy azok az ínyencségek mit művelnek velem, amiket belém tömnek, arról a részéről viszont nem kell tudnia.
-Megfáztam kicsit-lehelem ki a szavakat, de nagyon nehéz beszélnem, szó szerint elfáradok benne és hevesebben veszem a levegőt és nehezen is persze.
Úgy ledőlnék aludni egy illatos ágyba, de napok óta a fekvés gondolatától is köhögni kezdek.
Lényegében bármit tehetne velem, Aston, vagy az a vén paraszt pina a recepción, mert nem érezném, annyira zsibbadok a kimerültségtől és szemeim is csukódnak le fokozatosan, miközben egyszer az orromon, egyszer a számon keresztül próbálok lélegezni, de nagyon nehéz.




Townspeople

avatar
❖ age :
26

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Kórház szag   Szomb. Nov. 10, 2018 2:34 pm

Miért vagy itt?

Nem örülök, hogy a kórházban látlak, haver!

Mivel már kezelésbe vették Ezrát, nem tudom pontosan, hogy mi történt, szóval elsőként erre kérdezek rá, miközben felmérem az észlelhető jeleket és olvasok belőlük. Matat mindenfelé, vetkőzni akar és ez megnehezíti a kivizsgálást, erősebbek kell csuklóját fognom, hogy az a kezemben maradjon. Az ő válasza nem sokat mond, mire a mellettem álló srác úgy gondolja, hogy többre megyünk, ha ő osztja meg velem a történteket, úgyhogy fél szememmel rápillantva hallgatom a történetet, miszerint Ezrát itt a kórház elől kaparták össze vélhetően tudat módosult állapotban. Bólintok egyet amolyan "vettem" meg "tök jó" pofával és elengedem Ezra kezét, közben megállapítottam a pulzusát is, ami magamnak bizonyul.
- Ne vetkőzz, nem lesz kevésbé meleged, ráadásul akkor esélyem sem lesz lemosnom rólad a drogos csöves megszólítást - rángatom vissza rá a félig lehúzott nadrágot, még jó hogy nem itt fog nekünk meztelenkedni a kórház bejáratánál, nem is értem hogy gondolta ezt. Hiába Ezra valóban egy drogos csöves, így nem fogják ellátni, nekem pedig nem szuperképességem a bociszemes nézés. Nem egyszer mondtam már neki, hogy minden egyes alkalommal, amikor rá nézek, csalódottan szorul el a szívem, sosem volt más, mindig az utcán élt, de a múlton lehet változtatni és ez kettőnk között a legfőbb különbség. Ha én ki tudtam mászni a szarból, a koszos-drogos-veszekedés poshadékból, amiben felnőttem, akkor neki miért nincs már saját lakása, állása? Miért nem küzd azért egy kicsit, hogy normális élete legyen?
- Bazdmeg! - szökik ki belőlem, mert bármennyire is próbálom, nem tudom ezt a választ csak normális ételre vonatkoztatni. Úgy tűnik járt nálunk amíg én nem voltam otthon, ez oké, sokszor  a mi kajánkat eszi, de azért ne nálunk szívja, meg nyalja már, amikor pontosan tudja, hogy milyen gondokkal szenvedek odahaza.
- Oké. Valahogy rendbe szedünk. - Mondom úgy, hogy elhiszem a megfázást, egyelőre semmi jele nincs, hogy nem valami tüdőgyulladásféle ütötte volna ki ennyire és nem hergelem, mert így is kiköpi a légcsövét is. Fokozatosan gyengül a teste, úgyhogy tartom oldalt, mert különben eldőlne, tudom, hogy tenni kell valamit, mert itt nem folytathatjuk, nem tudunk többet tenni, úgyhogy intek a mellettem álló tanulónak.
- Tarts meg, az sem baj, ha elfekszik, csak ne essen le a földre, te pedig, héé - csettintek a messzebb álló másiknak - hozz vizet neki! - Én közben ellépek és a recepció fele veszek az irányt.  
- Mennyire van szabad hely?  - könyökölök rá a pultra.
- Attól függ, baj van? - kérdezi komoly arccal, mert már sokszor megfordultam előtte, mint ahogy most is, mentős ruhában.
- Egy srác rosszul lett, orvosi ellátásra szorul, sürgős lenne - hadarom a szitut, mire a nő ránéz a nem messze  lévő kúraosztagra, végigméri Ezrát, majd visszafordul hozzám.
- Ez nem detox, se nem kisegítőállomás - mondja, mire az arcom elég rendesen átrendeződik gyűlöletessé.  
- Ő nem egy csöves, hanem beteg, aki segítségre szorul, ez meg ha jól látom egy kibaszott kórház.
- Sajnálom - vonja meg vállát és ránéz a monitorjára, mondván, hogy ezzel ő befejezte. Hülye rusnya picsa! Pufogva és szúrós szemekkel fordulok meg és nézek újra Ezrára, aki tovább szenved az asztalon, majd' megfullad. Nem tudom otthagyni. Rövid sóhajtással bánom meg előre, amit most teszek, de tudom, hogy ez a helyes, Ezra a barátom és rohadtul szarul van, nem igazán tehetek mást. Visszafordulok a recepcióshoz és lecsapom neki a félhavi fizetésemet, amit tegnap kaptam kézhez és még nem tettem be a bankba, vagy az otthoni dugihelyemre.
- Mi... - néz hatalmas szemekkel a pénzre, majd rám, nem akarja elhinni, hogy tényleg le akarom őt fizetni. Tétovázik, látszik rajta, hogy nem tudja, mit tegyen, mire hozzáteszem a másik felét is, ezzel a teljes havi fizetésem a szeme előtt lebeg, hogy rohadna meg. Rám néz, bólint. Gondoltam. Ő is ugyanolyan szarházi, mint a többi! A pénzt elteszi, s már kap is a telefon után. Míg ő elintézi és bejelenti a beteget, én intek a srácoknak, hogy hozzák Ezrát. Odaérve hozzám én is segítek, egyik karját átvezetem a nyakamon és úgy tartom súlyának egy részét, míg felmegyünk lifttel a másodikra.
- Hamarosan rendben leszel! - Nem különösen beszélek hozzá, egy-két nyugtató és biztató szót ejtek el menet közben. Lábammal rúgom meg a kiadott szoba ajtaját és nehezen, akár a zombik visszük be a már igencsak izzadó testet. Nem sokkal mögöttünk érkezik egy orvos és egy nővér is, akik máris kezelésbe veszik őt.
- Tudom, hogy érezni lehet rajta sok mindent, de elsősorban ne arra gyanakodjatok - mondom még nekik, majd kimegyek a szobából, elvégre nekem kurvára vissza kell mennem a  mentőállomásra, a műszakom nem járt le, meg Ezrát sem kell itt feleslegesen őrizgetni, nem sok mindent tudok én személyesen egy kórházban érte tenni, mikor orvosok foglalkoznak vele, ha már a liba zsebre vágta a pénzem. Ahogy ismerem Chicagot, hamarosan úgyis megint itt találom magam.

Med

avatar
❖ age :
26
♡ :


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
TémanyitásTárgy: Re: Kórház szag   
Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down
 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Chicago Guilty frpg :: Chicago :: Belváros :: Saint Joseph Kórház-
^
ˇ