HomeHome    CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Be careful making wishes in the dark
● We will be history and you will remember us for centuries ●
Belépés
Chicagoba!
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multikapcsoló
új arcokkal...





Szavak
tôled, tôlem.
Nem a neved számít,
csak az, hogy itt vagy...
Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég

Aaron Posey, Leslie J. Brown, Natalie York


A legtöbb felhasználó (41 fő) Szomb. Jún. 02, 2018 7:34 pm-kor volt itt.
Válaszd meg a nézôpontodat,
és megváltozik a valóság.
Kristen Serpen
írta: Jonah Serpen
Today at 1:20 pm

It's a party time! | Lemon & Lippa
írta: Lemon Fitzgerald
Today at 12:44 pm

Eve & Nathan┃Almost Kiss
írta: Éovyn Harsh
Yesterday at 9:31 pm

Shantelle és Natalie
írta: Natalie York
Yesterday at 5:43 pm

Elkészültem!
írta: Noah Parker
Yesterday at 4:28 pm

Have a good time? - Aston/Natalie
írta: Natalie York
Yesterday at 3:11 pm

when i wake i am afraid, somebody else might take my place
írta: Jonah Serpen
Yesterday at 2:45 pm

Kendra & Aston
írta: Aston Miles
Yesterday at 1:59 pm

Aston & Aurora
írta: Aston Miles
Yesterday at 1:56 pm

Avatarfoglaló
írta: Loreley Fairy
Yesterday at 12:05 pm

Matt & Ezra - casting
írta: Matthew McKnight
Yesterday at 11:10 am

My Beautiful Sister
írta: Mads Stendhal
Yesterday at 10:37 am

Justin & Sky| fckin' Perfect
írta: Skyler Artmenson
Yesterday at 10:15 am

Loreley Fairy
írta: Eris Fairy
Yesterday at 10:14 am

Kapcsolatkeresô
írta: Leslie J. Brown
Pént. Szept. 21, 2018 9:58 pm

Kék kapu
egyenesen a face-re.

Share | 
 

 Aston & Aurora

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Aston & Aurora   Vas. Aug. 19, 2018 4:45 pm


Help Me


To; Aston
A mai nap nem is annyira szörnyű. Majdnem kulturáltnak nevezhetőek a vendégek, még csak egy nyakon borítás sem volt. Ez pedig komolyan mondom, hogy ritkaság számba megy. Egyetlen egy dolog végett vagyok egy kissé bánatos. Nem találtam senki olyant, akinél érdemes lenne bepróbálkozni, pedig lassan ideje lenne valakit bedobnom..
A szokásos procedúrán keresztül szabadulok meg az aznapi festéktől és ruhától, aztán egy sporttáskába dobálom bele a cuccaimat, amit a vállaimra csapok, hogy végre hazainduljak. Az itt dolgozó lányokkal a kapcsolatom elég semleges, megvagyok velük, de nem nevezném szorosnak a barátságot. Van közöttük egy, aki fiatalabb nálam, Stacey a neve, s gyakorta sikerül egyszerre elindulnunk hazának, ilyenkor szoktuk pár szót váltani. Ám ma, szinte úgy rohant kifelé, hogy a ruháját sem vette át.
Nem szentelek ennek különösebb figyelmet, hiszen mindenkinek megvannak a maga kis gondjai, így hát egyedül indulok el. Két sarokig jutok, amikor hangos sikoltásra leszek figyelmes, melyet nem tudok csak úgy elengedni a fülem mellett. Bár kistermetű lányka vagyok, de a kíváncsiságom határtalan, ezért egyből elindulok a hangforrásának irányába. Lassan, óvatos és nesztelen léptekkel közelítem meg a helyszínt. Van szerencsém látni, hogy valaki még egyet döf a fal előtt álló, szőke hajú lányba, majd ledobja a kést és elrohan. Pár pillanatot várok, aztán sebes vágtába kezdve, rohanok oda a kollégámhoz, aki a hasát fogva roskadt össze.
Balga és naiv vagyok, első mozdulatom az, hogy a késhez nyúlok, amelyen van egy monogram, de nekem nem sokat mond. Aztán a telefont kotrom elő, tárcsázom a mentőket, s elhadarom, hogy mi is a helyzet. Addig szabad kezemmel a lány egyik sebét nyomom, hátha ér valamit, bár kétlem. 3 szúrást látok rajta, mindegyikből bugyog a vér, nézem Staceyt, akinek szeméből könnyek szökkennek ki, s erőtlen megemeli egyik kezét felém. Én pedig annak ellenére, hogy az lenne az okos, hogy elinduljak, itt maradok mellette, fel sem fogva azt, hogy a kés megfogásával mibe kevertem magam.
Vérben tocsogó kezemet lassan emelem fel. Szemeim rémülten néznek a villódzó fények felé. Anélkül is tudom, hogy bajban vagyok, hogy bárki is mondaná. Pedig én nem tettem semmit, csak rosszkor voltam rossz helyen. Megint.
Townspeople

avatar
♡ :

Keresem :
❖ age :
25

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Aston & Aurora   Vas. Aug. 19, 2018 5:59 pm

Strange Night

Éjszakás vagyok. Jobban szeretek sötétben dolgozni, mint nappal, főleg az év ezen őrjítően meleg szakaszában, arról nem is beszélve, hogy öltözékem sem lehet egy szál trikó, pedig oly kényelmes lenne, de nem tehetem meg és ami azt illeti, teljesen egyetértek ezzel a döntéssel, csupán időnként szitkozódom. Este nincs ennyire meleg és bejön egy plusz faktor a vakon látás személyében, ha már önmagában nem lenne izgalmas a munkám, elvégre sosem tudhatom előre, hogy milyen híváshoz riasztanak minket, itt nincs olyan, hogy két óra múlva majd jelentkezni fog egy turista, akinek férjének agyvelője épp a betonon hever, nem tudjunk már unalmas fejjel felvenni a sisakot csak mert mi megmondtuk, hogy pontban most le fognak szúrni egy lányt.
Éjszaka sokkal élénkebbek a fények, nem csak a szórakozó negyedé, de a szirénák is. Már egészen élvezem a kék-piros áradatot, a hangos zenebonát meg se hallom és biztos vagyok benne, hogyha a lakásunk ablaka alatt szirénázna az egyik kocsi, fel se kelnék rá.
Annyira közel áll meg az autó a sérülthez, amennyire csak tud, én pedig elsők egyike vagyok, aki kiszáll, s hát nem kell keresgetnem a lassacskán igencsak kivérző sokkos áldozatot. A feladatom hála istennek most azonban nem a beteg ellátása elsősorban, ketten konkrétan egyből kezelésbe veszik a sérültet, én meg biztosítom nekik a terepet amíg a rendőrök kiérkeznek. Hátrébb tessékelem azt a pár járókelőt, akik még részegen is nagyon szeretnének segíteni a szemeikkel, de többre nem képesek, ezeket mindig annyira bírom, ha nem tudnak mit tenni, húzzanak már a fenébe... Természetesen nem kell megszólalnom, hogy kövessék határozott és egyértelmű kézmozdulataimat, én meg örülök, hogy ennyiben letudtam.
Aztán az egyetlen személy felé indulok, aki még akadályozhatja a munkánkat és kinek megnyugtatása csakugyan feladat- és jogkörömbe tartozik, de ahogy a sötétben eléri szirénánk fénye arcának peremét, megtorpanok.
- Aurora? - szólal meg belőlem a meglepettség, de nem vagyok hülye, persze, hogy ő az. - Minden rendben? Mi történt? - lépek oda hozzá és azt én is látom, hogy megszúrták a lányt, de egyéb információ híján felteszem neki a kérdéseket, mondjuk az valamiért elmarad, hogy mit keres itt, ugyanis ismeretségünk során már megtudtam, hogy ő pontosan olyan mint én, minden szarba belenyúl akaratától függetlenül, ha nem épp önként sétál bele, éppen ezért át tudom érezni legtöbbször a helyzetét.  

Med

avatar
♡ :

Keresem :
❖ age :
25

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Aston & Aurora   Hétf. Aug. 20, 2018 12:08 pm


Help Me


To; Aston
Egy percig sem gondolkozom, s nem villan át az agyamon az, hogy ezzel mekkora bajba is sodorhatom magam. Csak azt látom magam előtt, hogy segítenem kell, hogy akár én is lehetnék itt. Bár nem tudom, hogyan keveredett bele és mibe…De korát és foglalkozását tekintve, most én is feküdhetnék itt, szépen, lassan az elvérzés felé haladva.
Nevemet meghallva összerezzen a testem. Nem fogom fel elsőre, hogy miről is van szó, így szinte látom magam előtt az életemet lepörögni. Aztán érzékelem, hogy valaki közelebb lép, fejemet felemelem, s egy sóhaj szakad ki belőlem. – Aston –hangom rekedtes, nem tudok olyan könnyedén túllépni azon, ami itt van. Szememet a mellettem heverőre szegezem. Nincs már magánál, ezért én is tudom, hogy azzal segítek a legtöbbet, ha odébb megyek. Így hát mielőtt bármiféle választ adnék a férfinak, hátrálok egy keveset, s elegendő teret adva a kollégáinak, leülök.
– Én nem tudom – nem törődve azzal, hogy a kezem véres, arcomat beletemetem. Levegővételemet próbálom normalizálni, lassan beszív aztán kifúj, beszív, kifúj és újfent a másikra nézek. – Haza felé indultam a munkából és hallottam, ahogy sikolt, mikor ideértem, akkor kaptam az utolsó szúrást – fejemmel a kés felé bökök. – Megfogtam… Azt fogják hinni, hogy én… – ha Stacey nem kell fel, akkor biztos, hogy én leszek a gyanúsított. Ez egyszerűen nonszensz, hogy a fenébe kerülök én bele mindig ilyesmikbe.
– Komolyan el vagyok átkozva – szakad ki belőlem egy nevetés, ami kínt sejtett maga mögött. Vajon hányszor van egy embernek az életben szerencséje? Van nekünk is annyi életünk, mint a macskáknak? Mert akkor még szerencsém lehet, de amúgy.. Végem van.

Townspeople

avatar
♡ :

Keresem :
❖ age :
25

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Aston & Aurora   Hétf. Aug. 20, 2018 12:43 pm

Strange Night

Kevés olyan higgadt ember van a környéken most, mint mi mentősök, én pedig örülök, hogy nem nekem kell jelenleg segélyben részesítenem a sérültet, természetesen itt vagyok, ha szólnának, hogy kell plusz két kéz, azonnal ugornék, mindazonáltal a helyszín biztosítása is ugyanannyira fontos, főleg ha a rendőrök csak utánunk érkeznek.
Kevés idő telik el, mikor a sokkos lány felé indulok meg, minden gyorsan történik, ahogy annak lennie kell, ám meglep, hogy felismerem a sérült társát, ritkán van, hogy személyesen ismerem a betegeket, vagy a helyszínen lévőket, ahhoz túl nagy ez a város, de így legalább kissé közvetlenebben tudok segíteni a még mindig talán a vér és a történtek látványa után feleszmélő személyen. Megszólal és megismer, ez alapjáraton már jó állapotra utal, mármint a társához képest. Vannak, akik el is ájulnak ennyi vér láttán. Tartom hátát és vele együtt guggolok le továbbra is mellette, míg ő leül, mélyeket lélegez, úgyhogy felesleges mondanom neki a megfelelő feladatokat, tudja jól önmaga is, bár ahogy meghallom, hogy nem tudja, mi történt, végignézek feje egészén, tarkóján, arcán, hogy nem-e ütötte meg, vagy éppenséggel valaki más és szenvedett netán agyrázkódást, ám nem látok semmit és közben ő is folytatja, én pedig ezek tudatában részben megnyugodhatok.
- Megfogtad?  - szökik ki belőlem egy mély, aggodalommal teli sóhaj. - Én hiszek neked, de lehet a rendőrségnek több kell majd. Nyugi, biztos voltak a közelben járókelők, akik ezt igazolni tudják. - Közben kipecázok zsebemből egy fertőtlenített zsebkendő-anyagot, amivel megtörlöm Aurora véresre kent arcát, természetesen gyengéden, aztán ha elveszi, odaadom neki, hogy törölje meg benne a kezét. Semmi értelme fertőzést kapni pluszban, van és lesz is neki ezen kívül is elég baja.
- Faszt vagy! Veszélyes körülmények között élsz, ennyi az egész és mivel ártatlan vagy, nem fognak lecsukni. - Na ja, én és a nagy rendőri szakértelmem... De mi mást mondhatnék egy ilyen helyzetben?
-  Mennyire ismered az áldozatot?

Med

avatar
♡ :

Keresem :
❖ age :
25

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Aston & Aurora   Hétf. Aug. 20, 2018 1:01 pm


Help Me


To; Aston
Bólintok. Persze, hogy megfogtam, majdnem ez volt az első, s tudom, hogy ezzel mekkorát hibáztam. Az, hogy én hívtam a mentőket, általában nem ment fel az alól, hogy meggyanúsítsanak, sőt.. Nézve a sorozatokat, majdhogynem a legtöbbször azt veszik elsőként elől, aki értesíti a hatóságokat. Hogy miért? Azt nem tudom, de azzal, hogy a támadó eszközön ott az ujjlenyomatom, nyilván nem könnyítettem meg a saját helyzetemet.
– Nem volt itt senki – rázom meg a fejemet. Erre az egy dologra tisztán emlékszem, én is csak azért erre jöttem, mert meghallottam a lány hangját. A támadó tudta, hogy hol kell elkapni, s falhoz vágni, hiszen erre nem sokan járkálnak ilyenkor. Fejemet megemelem, hogy arcomhoz könnyebben hozzáférjen, majd a felém nyújtott kendőt elveszem, s a kezeimet kezdem dörzsölni vele. – Azzal, hogy letörölted… Nem sodródom még nagyobb bajba? – teszem fel utólag a kérdést. Nem tudom, hogy megy ez, nem vagyok se mentős, se helyszínelő, se olyan, akinek ezt tudni kéne. De mégis felötlik bennem a kérdés, hogy ez most így helyes volt-e..
–Nem-e? –nevetve nézek fel rá. Hogyan ne lennék elátkozva, amikor folyamatosan ilyen helyzetekbe kerülök? Ő neki ezt pontosan tudnia kell, hiszen… Beszarás, hogy velem minden második hónapban kell valami ilyesminek történnie, ez egyszerűen hihetetlen.
– A munkatársam – vetek egy pillantást felé. Nincs jó állapotban, gondolom sok vért veszített és még ki tudja, hogy mik történtek vele azelőtt, hogy én ideértem. Nem jó ez így.
– Ma eléggé fura volt. Mindig együtt jövünk el, ha egyszerre végzünk, de elrohant, nézd meg szinte át sem öltözött – én egyszerűen nem értem. Fejemet oldalra döntöm és kétségbeesve nézek Astonra. Most jut el az agyamig úgy igazán, hogy mi van, s érzem, hogy pánikroham kezd kialakulni bennem.
– Bajban vagyok, igaz? – őszinteséget várok tőle, nem pedig azt, hogy körítsen. Bár nem vagyunk olyan hatalmas nagy pajtik, de elvárom tőle, hogy felkészítsen az igazsággal, vagy legalább annak egy picinykét eltorzított változatával.


Townspeople

avatar
♡ :

Keresem :
❖ age :
25

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Aston & Aurora   Hétf. Aug. 20, 2018 2:23 pm

Strange Night

Megértem a félelmét,  hogy a büdös életbe ne értemén, rendőröktől félni és menekülni nagyon rossz érzés, de most saját problémáimat messze elrejtem, nem akarom, hogy rám törjenek, még ha a félelem sosem szűnik meg, s most is teljesen átérzem Aurora érzéseit. Nem tudom, hogy menekülni akarok a téma elől, vagy csak őt akarok nyugtatni, ez most teljesen mindegy, ugyanis az segít, hogy barátnőm arcát fürkészem és a feladatomra összpontosítok, kár, hogy lehetetlenség semleges személyként gondolnom rá, pedig ez lenne a helytálló.
-  Ha van rejtett, vagy nyílt térfigyelő kamera, akkor máris nyert ügyed van, ha nem, még mindig ott lesz a lány, aki igazolni tudja a történteket - mondom ami eszembe jut és biztos vagyok, hogy ezeket az opciókat mind megnézik majd a zsaruk, feltéve, ha a lány életben marad, ami természetesen nem garantált, de már adtak neki érszűkítőt, összenyomták a sebeit és lassan készek beemelni a mentőautóba, aztán irány a kórház, az már csak pár perc innen, úgyhogy ha eddig nem halt meg, nem most lesz hozzá kedve. Én közben letörlöm róla a mocskot.
-  Nem vagyok rendőr, de szerintem nem oszt vagy szoroz sokat, hogy véres vagy tiszta arccal nézel majd rájuk, sok mindentől lehetsz vörös és én láttam, hogy mi történt, meg mindannyian láttuk, hogy próbálod elszorítani a sebeit, azt is, hogy milyen állapotban találtunk rátok és hatóságként muszáj igazat mondanunk, úgyhogy nem vehetik figyelmen kívül a szavainkat. - Normális, hogy aggódik, de feltételezem szélsőséges állapota miatt olyanokat is beképzel, ami nincs, mondjuk ez ilyen helyzetekben normális, Aurora esetében pedig végképp. Nem állítom, hogy a mi beszámolónk valóban el fogja vezetni a gyanút róla, de mindenképpen egy kiindulópont, ami a vétkessége ellen szól.
-  Ha bebizonyítod nekem, hogy létezik isten, aláírom - mélyül hangom, arcvonásaim enyhülnek, de csakugyan komolyak maradnak. Az, hogy mit gondolok istenről, egy másik sztori és most jobban érdekel, hogy ki az áldozat. Kezd kirajzolódni a dolog, már csak Aurora miatt is érdekel ennek hátere, egyébként nem hiszem, hogy foglalkoznék vele, mert mint mondtam, nem az én hatásköröm kinyomozni, bár az eléggé lenge ruházatban lévő táncos vérrel borítva elég abszurd, noha annyira tán nem is ritka ábrázatot kelt. Valamiért többször kerülnek hasonló hivatást végző lányok kés közelébe, mint a külvárosi házban élő fodrász anyukák.  
-  Nem tudom. Lehet - szinte suttogom szám sarkát oldalra húzva, de ettől még amit eddig mondtam, az igaz. - De most hogy már itt vagyunk, nem tudsz mit tenni, mond majd el amit láttál - tettél. Megvárjam veled a rendőröket? - tartom szóval, mivel látom, hogy kezd eluralkodni rajta ismét a pánik és hirtelen ez jutott eszembe, holott valószínű, hogy én innen úgysem fogok elmenni, amíg a zsaruk meg nem érkeznek. Gyorsan lekapom a sötétkék felsőmet, ami alatt egy fehér trikó van és leterítem a földre Aurora mögé, hogy addig is le tudjon dőlni, de ne a koszos betonra kelljen neki. - Lélegezz mélyeket. Segítene, ha téged is bevinnénk megfigyelésre? - teszem fel a kérdést, mert nincs annyira súlyos állapotban, hogy nélküle hozzam meg ezt a döntést, azonban szabadon választhatja, hogy befekszik a kórházba kicsit, sterilizált és biztos körülmények közé.

Med

avatar
♡ :

Keresem :
❖ age :
25

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Aston & Aurora   Szer. Aug. 22, 2018 2:33 pm


Help Me


To; Aston
Kamera!? Ezen a területen, ahol a sötétség az úr? Ezt biztosan csak azért említi, hogy a lelkem megnyugvást találjon. Se szemtanú, se kamera. Csak az Ő és kollégái szava, ami mellettem áll. Tuti, hogy kínpadra kerülök, ha Stacey nem ébred fel.
– Hát én csak a sorozatokra tudok alapozni. Ott sosem értékelik, ha eltűntetik a „nyomokat”. Vagy hát nem tudom, ez nyom egyáltalán? – elhúzom a számat. Tényleg eléggé távol áll tőlem ez az egész. Se rendőr, se mentős, se ilyesmi nem vagyok. Nem tudom, hogy a logikájuk hogyan épül fel, de most valahogy úgy érzékelem, hogy eléggé nagy bajban vagyok. Vagy hát. Igen, abban vagyok…
– Ezt most nem értem – zavarodottan nézek rá. Hogy jött ide Isten és mégis mit kéne kezdenem vele? Nem ítélem el azokat, akik bőszen hisznek benne, de én nem tartozom közéjük. S soha nem is vágytam arra, hogy templomba járó, esténként imádkozó lányka legyek. Ha valaha hittem is benne, mikor az öcsém meghalt, akkor már biztosan megszűnt létezni ez az érzés, hit vagy akármi, ami volt.
– Nem várhatsz itt velem a munkás rovására – felsóhajtok. Jó lenne, ha itt lenne, de jobb, ha inkább a munkájával foglalkozik, mint velem. Nagylány vagyok már, talán meg tudom oldani a dolgot. Ha meg véletlen nagyobb bajba kerülök, telefonálok egyet. Igaz fogalmam sincs kinek, de csak jönne értem valaki, hogy elvigyen innen, vagy az őrsről.
– Én jól vagyok – mosolygom rá félszegen. – Nem kell megfigyelés, amúgy is, hogyan magyaráznám ki otthon? – félszeg mosolyom szélesebb lett. Tudja jól, hogy nem olyan egyszerű az életem, mint amilyennek tűnne. Sőt, nem is tűnik annak és még annál is rosszabb.
– Jól vagyok, tényleg – hogy ezt bizonyítsam, lassan meg is emelkedem. Táskámat a vállamra dobom, s sűrűn pislogva tekintek a lány felé. – Túléli? – ez a legfontosabb. Bánom is én már azt, hogy az első számú gyanúsított leszek.. Az a lényeg, hogy a munkatársam élje túl, nem az én tisztázásom végett, hanem azért, hogy újra legyen kivel hazának indulnom.
– Aston… ez volt mellette – a zsebemből kiveszem a fehér poros zacskót. Úgy ám. Nem elég, hogy megfogtam a kést, még a drogot is lenyúltam, ami a földön volt. Miért? Mert nem akartam őt bajba keverni. S bizony képes vagyok arra az ostobaságra, hogy magamat keverem más helyett bajba. Mondtam én, hogy el vagyok átkozva..

Townspeople

avatar
♡ :

Keresem :
❖ age :
25

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Aston & Aurora   Szer. Aug. 22, 2018 3:40 pm

Strange Night

- Úgy érted a sérült vére, ami akkor került a kezedre, mikor próbáltad megmenteni az életét, majd ügyesen szétkented az arcodon? Nem hiszem, hogy nagy nyom lenne, de én most dolgozom, mégpedig az a feladatom, hogy többek között téged is rendben tudjalak, úgyhogy fogd majd rám, én nem hagytam, hogy megfertőzd magad. - De nem volt alapos a tisztítás, szóval ha a rendőrök ezt a valóságot mesének hinnék, megmondom, hogy vegyenek mintát a kezéről, arcáról, mikroszkopikusan fellelhetőek még a vér nyomai sajnos, ahhoz egy bő vizes szappanos kézmosás kellene, de legalább így is kisebb az esélye, hogy megbetegszik. Érthető, hogy aggódik, azonban úgy érzem, hogy túlgondolja ezt a dolgot, vagy csak nagyon különbözünk, mert én ha tudom, hogy egy szituációban ártatlan vagyok, akkor nem is kezdek el izgulni miatta. Talán letartóztatják, talán ülni fog pár napot, aztán úgyis találnak más nyomot és rájönnek, hogy rossz döntést hoznak.
- Én sem. Szóval hagyjuk is…  - legyintek a hiszek-nem hiszek témára, mert tudom, hogy furcsa és némiképpen érthetetlen a beszédmódom, illetve nem akarok belemenni pont egy nehéz beszélgetésbe, mikor nem az a feladatom, hogy ilyenekkel tartsam szóval a sokkos beteget, arra jó más, mint például kérdéseim, melyekre válaszol és addig is a szavakra figyel, nem pedig szívverésének fokozatos emelkedésére.
- Helyszínbiztosító vagyok, mivel előbb értünk ki a rendőröknél és addig nem is mehetnék el hivatalosan, amíg ők meg nem érkeznek, úgyhogy munkám része is egyben  - vallom be és remélem megérti, hogy mit miért teszek, mert nem átverem, ó dehogy is, nem hazudnék ilyenekkel, csak most más találkozásainkhoz képest jobban kell bíznia bennem. Tudom, hogy akarja, hogy maradjak és az is érthető, hogy nem szeretne feltartani, ám tőle függetlenül sem kellene itt hagyni a bűntény helyszínét, mely még azóta is ázik a vértócsákban, megannyi nyom lehet itt és a világ legőrültebb dolga lenne, ha engednénk visszatérni a tettest, hogy levakarhassa mocskát még a rendőrök előtt.
Nem vagyok biztos benne, hogy jól van, de bólintok, mert az ő döntése és indokát nagyon is átérzem, hála annak, hogy régebb óta ismerem személyesen, éppen ezért nem is tudok rá visszamosolyogni.
- Rendben, de próbáld meg mostanság nem megerőltetni magad. - Összegyűröm a vérrel ázott kendőt és egy zacskóba rejtem, majd ismét felpillantok Aurorára. - Én reggelig biztosan dolgozom, úgyhogy ha nem akarsz hazamenni így, nálunk rendbe teheted magad, pihenhetsz is az ágyamban, ha nincs épp állatkert odahaza - ajánlom fel neki, mert tudom milyen neki az otthoni légkör.
- Túl - felelem egészen határozottan, miután felállok és a sérült után nézek, akit már tesznek be a mentőautóba. - Nem vizsgáltam meg alaposan, de ha jól láttam „csak” egy artériát sebesített meg a kés. - Azt pedig már elszorították, lehetőleg kibírja a közelben lévő kórházig, onnantól pedig valószínűleg felépül, mert ha eddig nem állt le a szíve, akkor nem ezután fog, én így gondolom.
Végignézem, ahogyan beemelik a mentőautóba, egyet bólintok a rám pillantó munkatársamnak, jelezvén, hogy tudom a dolgomat és maradok, szóval ne várjanak, inkább adják a gyújtást. Már épp fordulnak ki a kis sötét sikátoros útszakaszról, mikor meghallom a nevemet és Aurora felé fordulok. Feszes vállam leesik normál, ernyedt állásba, alsó ajkamat szívogatom gondterhelten, enyhén oldalra döntött fejjel. Na igen, az ott jó cucc. Túl jó is.
- Aurora… - túrok összekötött hajamba és nagyot sóhajtok. - Ezt már nehezebben lehet kimagyarázni. - De ja, így már értem miért tartott kezdetektől fogva ennyire a zsaruktól. Jár az agyam, hogy mit lehetne tenni vele, letörölhetném róla a lány ujjlenyomatát, de akkor nagy bűnt követnék el és valószínűleg az állásom is odalenne, úgyhogy valami más út kellene, feltéve, ha minden áron meg akarja védeni a munkatársát.

Med

avatar
♡ :

Keresem :
❖ age :
25

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Aston & Aurora   Szomb. Aug. 25, 2018 9:49 pm


Help Me


To; Aston
Hihetetlen, hogy mindenre van egy majdnem hivatalosnak mondható válasza. Pedig nekem most nem a megszokott munkáját éppen végző emberre lenne szükségem, hanem egy barátra. Egy olyasvalakire, aki tudja, hogy nekem ezek a helyzetek már nem annyira nehezek, mert túl sokszor megtörténnek, ugyanakkor eléggé rosszul élem meg őket. Valaki olyanra, aki megölel és mélyről jövő őszinteséggel kérdezi meg, hogy jól vagyok-e, kell-e valami. Ebben a társalgásban ezt jelenleg még nem érzem, s ez kissé feszélyez, hiába Astonról van szó.
– Hát, meglátjuk mit hoz a reggel – mosolyodom el kissé vonakodva. A megerőltetésnek több fajtája van. Szerencsére nem vagyok súlyemelő, ám ha a táncot nézzük abban is bőven van olyan mozzanat, melyet lehet, hogy nem ajánlana mostanság nekem. De ez nem kívánság műsor, ha ebből élsz. Aztán végre jön egy olyan pillanat, mikor kibújik belőle az ismerős, a barátféleség. Ez pedig halovány mosolygásra késztet.
– Köszönöm az ajánlatod, de azt hiszem jó lesz nekem otthon – többször fordultam már meg náluk, s eddigi tapasztalataim szerint, ott túl nagy az élet ahhoz viszonyítva, amire nekem most szükségem van. Meg hát az sem utolsó gondolat, hogy még az se biztos, hogy hazaengednek.. Addig meg minek tervezgessen az ember?
– Akkor jó – sóhajtok fel megkönnyebbülten. Az a legfontosabb, hogy túlélje, a többi pedig csak mellékes. Majd, ha felkel és eszénél lesz, akkor lehetőleg szépen, okosan elmond mindent. Bár bennem van az, hogy amit találta, amiatt akár hazudhat is. Az ember tudja, hogy nem ismeri igazán azokat, akikkel dolgozik, de az ilyen helyzetekben nyílik ki a szeme a leginkább, s megdöbbenve veszi észre, ha valami olyasmi folyik a háta mögött, amit már rég ki kellett volna szúrnia.
Hibáztatom magam. Mert olyan társaságban, környezetben vagyunk, ahol látnom kellett volna, hogy baj van. Érzékeltem rajta, hogy furcsa ma, de nem törődtem vele igazán, pedig ha.. Akár meg is akadályozhattam volna ezt, s most nem állnék Astonnal szemben, kezemben egy zacskó ki tudja mivel.
– Látod.. Mondtam én, hogy bevonzom – elhúzom a számat. Nézem a zacskót és kattognak a kerekeim. Kell valami megoldás, vagy eldugom és úgy teszek, mintha nem lenne, ezzel pedig magamat keverem bajba. Vagy átnyújtom a kiérkező rendőröknek és akkor bizony ismét bajban leszek. Astonra nézek. Van már egy titkunk, nem is olyan kicsi, de nem akarnám ezt azzal kockáztatni ezzel a kis hülyeséggel.
– Odaadom nekik, ha ideértek, majd azt mondom, hogy a kezében volt – majdnem. Kiesett onnan, így vettem észre, de hát ki tudja ezt rajtam kívül? – A férfinak volt egy tetoválása az alkarján, de az arcát nem láttam. Nincs vized? – lehet, hogy hirtelen a váltás, de úgy érzem, epedek. Sokszor szoktunk inni munkában, de szerencsére ma este kihagytuk ezt a kört. Így az elmém elméletileg tisztán van, de ez a lesokkolódás, hát nem tett annyira jót az emlékezetemnek. Túl sok minden kavarog bennem, túl sok történés rémlik a múltamból. S azon kezdek el töprengeni, hogy vajon miért kerülök újra és újra ilyen helyzetbe?


Townspeople

avatar
♡ :

Keresem :
❖ age :
25

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Aston & Aurora   Vas. Aug. 26, 2018 12:17 am

Strange Night

Nem tudok nem tudásomhoz mérten legésszerűbb válasszal szolgálni Aurorának, sosem tudtam az az ember lenni, aki legérzelmesebb pillanatokat hozza el szeretteinek, beleértve családtagokat, barátokat, szerelmet, munkatársakat és mindenki mást, lehetek tuskó, lehetek egy fasz, viszont itt vagyok és nyújtom, ami tőlem telik, még ha nem is tudok egyelőre a nagy mentés közepette leülni mellé és személyes, úgy értem, pszichológiailag és lélektanilag személyes beszélgetést folytatni. Fel vagyok készülve, hogy bármikor inthetnek nekem a munkatársaim, mert mégis csak van plusz két kezem, ami segíthet, akár életet menthet.
Felajánlom, hogy beviszem kivizsgálásra, de elutasítja, ami szerintem egyébként jó döntés, mert nem feltételezem, hogy a dokik között megtalálhatná a számára szükséges környezetet, nálunk otthon azonban egy másik, talán a kórháznál kecsegtetőbb - hát nem teljesen - hely lehet számára abban az esetben, ha kérdések nélküli szférában szeretné kipihenni a történteket. Igen, majdnem biztos vagyok benne, hogy nem lesz baj a rendőrséggel, legalábbis egyelőre a jelenlegi szituáció nekem ezt sugallja.
Bólintok Aurora döntésére, ő tudja és ő látja, hogy mi a legjobb neki és ha a rendőrségi dolgok után inkább hazamenne, akkor hívok majd neki egy taxit, mert nekem majd vissza kell mennem innen a központba. A sérültről ránézésre és a helyzet olvasása alapján tudom megmondani, hogy milyen az állapota, konkrétan most nem én vizsgálom meg. Túl sok mostanság a késeléses, gyilkossággal kapcsolatos eset errefelé és ez nyugtalansággal tölt el, elsősorban azért, mert legtöbb barátaim, ismerőseim errefelé dolgoznak, illetve laknak, ahogyan Aurora is.  
És ott a drog. Előbújt rejtekéből, mert tudhattam volna, hogy minden apró zsebben, repedésben, a folyókban és levegőkben is az van, de hogy is hibáztathatnám én őket, azonban így mintegy megvilágosult emberként szemlélem már a helyzetet, merthogy igen, minden más, a rendőrség is fenyegetőbb jelenség.
- Jó, bevonzod, nyertél - tárom szét karjaimat, miközben visszaállítom a higgadtságomat és csípőre teszem kezeimet, bár nem valami megnyugtató válasz tőlem, de nem először mondja és most már nem tudok vele vitatkozni. - Az övé volt? - kérdezem a drog és a lány kapcsolatát, mert egy késelés esetében túl sok mindenre lehet gondolni. Itt állok egy magára hagyott vértócsa és egy zacskó por mellett és fogalmam sincs, hogy hogyan lehetne úgy jóllakatni a kecskét, hogy a saláta is megmaradjon. Aurorának van egy ötlete erre.
- Ügyes húzás, és ha valami köze van ehhez a csávónak, akkor máris rákentük a dolgot - mutatok rá a lányra helyeselve. - Reméljük, hogy nem fogják a munkatársadat előbb kikérdezni a rendőrök és vallaná be, hogy valójában hozzá tartozik. - Jár az agyam és utálom ezt az érzést, mert nemrég már átéltük egyszer és nagyon nem kellemes kijátszani a rendőröket.
- Hogyne lenne! - már lépek is táskához, amiben nem egy víz lakozik, cukrostól kezdve minden gyógyászati lötyi benne van. Simát nyújtok át neki és látom rajta, hogy újabb tünetek ütnek ki rajta. Az én esetem most annyiban más, hogy egyedül vagyok vele és nincs már itt a sebesült, csakis annak helye, na meg maga a bűntény teljes története. De leszarom, mert még csak a rendőrség szirénáinak gyenge hangfoszlányai terjednek az éterben, ami különben is szerintem még csak a távozó mentő hangja, vagy esetleg egyszerre mindkettő rezonanciája, szóval fáradtan huppanok le mellé.
- Nyugi, oké? Megoldjuk valahogy - teszem rá kezemet combjának térdéhez közelebbi felére, bár nem tudom teljes határozottsággal kiejteni a szavakat, de az biztos, hogy ketten vagyunk benne, mert itt vagyok vele továbbra is és nem tervezek tágítani a drogos ügy ellenére sem, holott be vagyok szarva, mert a tét az állásom is lehet.
- Kirajzolódott valamilyen minta a tetoválásban? - kérdezem közben, míg várunk.

Med

avatar
♡ :

Keresem :
❖ age :
25

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Aston & Aurora   Szomb. Szept. 01, 2018 10:10 am


Help Me


To; Aston
Diadalittasan vigyorodom el. Bár nem tudom, hogy mi büszkeség is van abban, hogy a szerencsétlenségemről kitett kijelentésemben nekem van igazam. Bevonzom. Minden egyes rosszat bevonzok, kezdve attól a naptól, hogy megölték az öcsémet. Csak tudnám, hogy miért. Mit vétettem és ki ellen, hogy a balsors ennyire megbélyegezzen? Igazán lehetne erre valamiféle útmutató.
– Igen – elhúzom a számat. Hát nem is hozzám tartozik ez a tasak s nem szokásom csak úgy elvenni másoktól. A lánytól azért nyúltam le, mert nem akartam, hogy nagyobb bajba kerüljön. Meggondolatlan voltam, hiszen azzal, hogy őt megvédtem, magamat kevertem bajba.
– Mármint mi ügyes húzás? – nem értem mire gondol. Láttam a férfit nem csak kitalálom. A drog pedig sajnos nem tőle esett ki. Stacey kezei között volt, hiszen még vér is van a tasakon. Badarság lenne azt mondani, hogy az ismeretlen ejtette el. Már, ha egyáltalán erre céloz Aston. – Tényleg nem értem miről beszélsz – megrázom a fejemet. Azt hiszem, le vagyok maradva. Olyant mondtam volna akaratom ellenére, amiből azt gondolja, hogy valamit kitaláltam? Teljesen összezavarodtam.
– Köszönöm – veszem el tőle az italt, melyből egy jó nagyot kortyolok. Fáj egy kicsit a fejem, bár nem tudom, hogy ez minek tudható be. Engem nem ért támadás, semmi ütés, semmi késszúrás, talán csak a látottak nyomják annyira a buksimat, nem tudom.
- Nyugi? – halkan felnevetek. – Engem vagy magadat nyugtatod? – nézek rá még mindig mosolyogva. Pácban vagyok ez nem kétséges, de azzal, hogy itt van ő is egy kutya lett velem. Sőt, neki több vesztenivalója van, s csodálom is azért, mert ennek ellenére a munkája során sokszor összedolgozik azokkal, akik gyakorlatilag bármikor ellene fordulhatnak és elkaphatják.
– Nem emlékszem – sóhajtok fel fájdalmasan. Ha megpróbálom felidézni, csak krikszkrakszot látok. Halántékomat megdörzsölöm, beszívok egy nagyobb levegő adagot, majd Astonra nézek.
– Mennyi idő, mire ideérnek a rendőrök? – igen, mennék már. Be akarok állni a csobogó víz alá, az ágyam meleg ölelésére vágyom, s végre leszeretném hunyni a szemeimet, s látni egy jobb világot. Lopva az órámra pillantok, s tudatosul bennem, hogy alig pár óra múlva már a katedrán kéne ücsörögnöm. Egyszer biztosan felemészt ez az élet. Túlságosan megoszt, de egyszerűen nem tudnám egyiket sem feladni. Az egyetem azért kell, hogy kiugorhassak abból a közegből, amiben élek, viszont ahhoz, hogy egyetemre járhassak dolgoznom kell.. Kegyetlen körforgás ez.


Townspeople

avatar
♡ :

Keresem :
❖ age :
25

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Aston & Aurora   Yesterday at 1:56 pm

Strange Night

- Elnézve a helyzetet… és a drogot - pillantok egyenesen a tasak felé - csak úgy tudjátok megúszni, ha a fickóra kened. Nem véletlenül támadta meg a munkatársadat - mondom, mert tényleg semmi jóra nem számíthatunk, ha nem járatjuk az agyunkat, én legalábbis hason helyzetekben mindig a kiutat keresem, azokat a kiskapukat, amiken keresztül kihúzhatom magamat és társakat a bajból, nem akarok sittre jutni, nem akarok szenvedni, úgyhogy muszáj lépni, az sosem kifizetődő, ha siránkozok, mert szar az élet. Persze hogy szar.
Leülök mellé  miután vizet adok neki, még idő kell neki, hogy feleszméljen a történtekből, ez normális, úgyhogy ha már a mentősök is elmentek, nagyobb teret engedek a magánéletemnek, igen, ez nem jön csak úgy magától, nem most kezdtem és szinte önmagamtól el tudok vonatkoztatni a balesetben érintett személyek identitásától, vagyis gondolom én, aztán lehet, hogy ha Aurora vérzett volna most el, akkor helyben megvesztem volna. Így hogy jól van - márpedig a jól fogalma nálam elsősorban fizikai vonatkozással bír -, képes vagyok relatíve higgadt maradni mellette.
- Téged! - mondom komoly arccal, annak ellenére is, hogy felnevet ezen. Én is félek, de a hidegvéremet meg tudok őrizni, ez mindig is így volt és most sincs másként, ludas vagyok én is, életemben sok olyat tettem, amiért lecsukhattak volna, kezdve a drogozásért, de kimagyaráztam magam, találtam ez idáig mindig valamit, ami kimentett, ha nem én, akkor mondjuk Ezra, aki még nálam is jobb hasonló szituációkban.
Lehet számít, hogy milyen tetoválása volt az embernek, talán csak én gondolom be ezt a sületlenséget, nem tudom, nekem a tetoválásoknak mindig fontos jelentősége van, noha magamon nem hordok egyet sem. Nincs mit tenni, ha nem emlékszik rá, akkor nem emlékszik, valószínűleg jobb is nem belefolyni az ügybe, mert még a végén tényleg ő, vagy éppen mi szívjuk meg, holott egyikünknek sincs szüksége egy újabb balhéra.
- Pár perc talán - felelem, mert gyorsak szoktak lenni, sőt, velük egyszerre szokás kiérniük, de most úgy tűnik nem ennyire gyorsan megy nekik.
Mikor kiérek, igyekszem előbb én beszélni velük és minél jobban tehermentesíteni Aurorát, noha nyilvánvalóan az általa látottakra kíváncsiak. És hát itt van ez a drogos dolog is. Megvárom vele a végét, elmondom az én tapasztalataimat is, s bár semmi sem biztos, amíg nem zárják le a nyomozást, de egyelőre velünk végeznek és a terepre koncentrálnak. Indulás előtt még odalépek Aurorához, hátára teszem kezemet és felajánlom neki, hogy hazakísérem.

Med

avatar
♡ :

Keresem :
❖ age :
25

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Aston & Aurora   
Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down
 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Hiányoztál nyuszi - Aurora & Aaron
» Aurora de Martel

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Chicago Guilty frpg :: Chicago :: Belváros-
^
ˇ