HomeHome    CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Be careful making wishes in the dark
● We will be history and you will remember us for centuries ●
Belépés
Chicagoba!
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multikapcsoló
új arcokkal...





Szavak
tôled, tôlem.
Nem a neved számít,
csak az, hogy itt vagy...
Jelenleg 12 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 1 Bot

Aaron Posey, Jonah Serpen, Kendra Gray, Leslie J. Brown, Natalie York


A legtöbb felhasználó (41 fő) Szomb. Jún. 02, 2018 7:34 pm-kor volt itt.
Válaszd meg a nézôpontodat,
és megváltozik a valóság.
Kristen Serpen
írta: Jonah Serpen
Today at 1:20 pm

It's a party time! | Lemon & Lippa
írta: Lemon Fitzgerald
Today at 12:44 pm

Eve & Nathan┃Almost Kiss
írta: Éovyn Harsh
Yesterday at 9:31 pm

Shantelle és Natalie
írta: Natalie York
Yesterday at 5:43 pm

Elkészültem!
írta: Noah Parker
Yesterday at 4:28 pm

Have a good time? - Aston/Natalie
írta: Natalie York
Yesterday at 3:11 pm

when i wake i am afraid, somebody else might take my place
írta: Jonah Serpen
Yesterday at 2:45 pm

Kendra & Aston
írta: Aston Miles
Yesterday at 1:59 pm

Aston & Aurora
írta: Aston Miles
Yesterday at 1:56 pm

Avatarfoglaló
írta: Loreley Fairy
Yesterday at 12:05 pm

Matt & Ezra - casting
írta: Matthew McKnight
Yesterday at 11:10 am

My Beautiful Sister
írta: Mads Stendhal
Yesterday at 10:37 am

Justin & Sky| fckin' Perfect
írta: Skyler Artmenson
Yesterday at 10:15 am

Loreley Fairy
írta: Eris Fairy
Yesterday at 10:14 am

Kapcsolatkeresô
írta: Leslie J. Brown
Pént. Szept. 21, 2018 9:58 pm

Kék kapu
egyenesen a face-re.

Share | 
 

 Kendra & Aston

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Kendra & Aston   Csüt. Aug. 16, 2018 9:20 am

Csak egy baleset. Vagy mégsem?

Ma szabadnapos vagyok, ahogy meg volt már írva ez hónapokkal ezelőtt is, nem mintha ennyivel előrébb meg tudnám jósolni, hogy mikor leszek olyan fáradt, hogy mozdulni se tudjak és sírva-könyörögve essek főnököm lábai elé, hogy ugyan már, de adjon legyen szíves pár napot, mivel nagyon jól esne. Nem, ehelyett, meg kell mondanom, hogy február negyedikén én nem fogok jönni dolgozni, és lehet ezzel ők jól járnak és tudnak előre tervezni, de én inkább élem meg azt a februári napot saját magam által végzett önkéntes munkaeltiltásnak, mintsem pihenésnek.
De nem panaszkodom, meleg van, nyár van és a postára igyekezem egy szál notesszel a kezemben. A járda még nem forrósodott fel így kora reggel, de a mellettem lévő úttesten szüntelenül siető autók a nap első csúcsidőszakában gondoskodnak róla, hogy ne legyen teljesen békés a hangulatom. De már megszoktam, főút mellett lakom, még álmomban is hallom a motorok bőgését.
Nagyot ásítok, s mire emelném számhoz kezemet már összefele csukódik szám, masszírozom szemeimet, hogy ne kelljen nekik görcsösen a padkára meredniük, mert még mindig kissé fáj a túlzott fény. Az álmosságomból végleg kizökkent viszont, amikor éles dudálásra leszek figyelmes, hátranézek a velem párhuzamosan futó útra és látom, hogy gázol egy autó egyenesen előre, el mellettem és a T-útkereszteződés felé közeledve már én is egyre jobban kezdem elhinni, hogy nem fogja tudni bevenni a kanyart még kézifékkel sem. Lassan megérkezek a kereszteződéshez, de még van olyan harminc méterem, mikor bennem is megáll a levegő és rájövök, hogy tényleg nem fog se kanyarodni, se megállni. És valóban telibe gázolja a zebrán épp zöld jelzés okán áthaladó járókelőket, a szemem előtt játszódik le minden. Hangos sikoltozások lepik el a környéket, amiknél csak az autó csattanása a hangosabb.
Sprintelek a helyszín felé, a zebrához lépek először, ahol is találok egy szétszakadt, kitört nyakú hatvan év körüli férfit, egy feltehetőleg iskolába siető, síró, de lábát fájlaló gyereket és gondolom mellette az anyukáját, akinek kitört a combcsontja. A többi járókelő időben észrevette az autót és még éppen el tudott ugrani előle. Kiabálok az embereknek, hogy maradjanak távol, a gyerekhez már odaszaladtak, a papit már nem lehet megmenteni, úgyhogy lassan, tagolt beszédmódban lehajolok az anyukát menteni próbálókhoz, hogy nehogy hozzányúljanak, mert csak árthatnak neki, inkább hívják a mentőket. Mindig van egy-két őrült, aki elkezdi ráncigálni a kicsavart testet.
Én magam odafutok az autóban lévőhöz, egy utasa volt, egy középkorú férfi, ezt meg tudom állapítani gyorsan. Szerencsére nem orral csapódott a szemben lévő házba, de így is nagy lehetett az ütés. Kinyitom az épen maradt ajtaját és ekkor látom, hogy eltört az egyik válla és még ki tudja mije.

Hamar kiérkeznek a mentők és velük a rendőrök is. Nyálas-habos pólómat megtörlöm egy zsebkendőben és az épp helyszínre tartó rendőrök felé lépek, mint szemtanú. Kicsit sem lep meg, hogy már megint ebbe a helyzetbe kerültem, igen, már megint akkor őrül meg a világ, amikor kiteszem a lábamat az utcára és kimondhatom, hogy a munkám kísért engem, mert bármikor bárhol baleset szemtanúja lehetek és ilyenkor nem gondolkozok, csak mentem mi menthető.
- Aston Miles - mutatkozok be és rögtön kezet fogok a rendőrnővel. - Nem láttam volna, hogy a sofőr bármilyen szándékot mutatott volna a baleset elkerülésére, fékezés nélkül beleállt a falba. Egy halott és egy súlyosan sérültről tudok. - Öngyilkos kísérlet? Talán. Valakit el akart tenni láb alól? Fogalmam sincs, de miért itt a zebrán át tette volna? Nem az én dolgom ezt kideríteni, szerencsére.

Med

avatar
♡ :

Keresem :
❖ age :
25

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Kendra & Aston   Szer. Aug. 22, 2018 12:49 pm



To Aston
trouble,trouble,trouble 


Nincs jó napom, inkább kihagynám azokat a pillanatokat, mikor az emberek úgy pásztáznak az őrsön, mint egy ribancot. Elég nehéz úgy dolgozni, hogy nem bíznak meg bennem. Bár megmondom az igazat, néha én is meglepődőm, hogy előbb szólok J.D.-nek, hogy valami készülődik, mint sem a rendőröknek, hogy mire bukkantam. A fejem sajgott, még mindig látszódott a heg, így a hajamat sosem kötöttem össze. Nehéz lett volna elmagyarázni, hogy mi történt. Bár elég nagy zajt csapott volna. Tehát inkább elkerültem a feltűnést. Meghan pedig csak azért is mindig kutatta azt a pillanatot, mikor belém szúrhat.
Komótosan ülök az asztalomnál és írom a jelentést a gázolásról, amiben meghalt egy nő, eltusolni a Serpen részeket. Vagy azt, hogy a nő egyszerűen nem akart fizetni nekik. Én tudom, de még sem írhatom bele. Jonah már így is célkeresztben van.
A billentyűk hangjára koncentrálok, ahogy a begépelt szöveg a gépen megjelenik, mint sem arra, hogy a munkatársam milyen pillantásokkal jutalmaznak engem. Megszólal a telefon, majd a rádió, baleset történt. Felállok az asztaltól és a fegyveremet az oldalamra csatolok és bilincset is elrejtem a ruhám alatt, majd indulok a kocsihoz. Társam bevágódik mellém, néma csöndben teltek a percekben hasítottunk a cél felé. Mindenki menekül a szerencsétlenségtől, mi pedig töretlenül hasítjuk az aszfaltot.
Elég kaotikus a helyzet, járőrök felállítják a kordont és a társam egyből a kocsi felé indul meg, míg én egy férfi felé veszem utam. Kezet nyújt és bemutatkozik.
- Kendra Gray nyomozó. Üdvözlöm. – mutatkozom be. Majd a noteszomat előveszem, hogy jegyzeteljek arról, amit mond.
- Szóval fékezés nélkül hajtott a tömegbe és végül a fal állította meg? – kérdezem, miközben a napszemüveget a fejem búbjára tolom, hogy szemkontaktust létesítünk. Lételemem, hogy a szemekben keressem a megbúvó igazságot. Hiszen sok mindent elárulnak. Míg a száj hazudik, de a test minden rezdülése elárulja a titkokat, amiket elakarnak tusolni.
- Mi járatban volt erre felé? Pont ilyenkor? – oldalra döntöm a fejem és figyelem őt. Mert van valami furcsa benne. Az arcom kicsit eltorzul, ahogy a fejem megbillen, tekintve hogy a seb még mindig húzódik és fájdalmat okoz.
Meghan még mindig a kocsi maradványai között sertepertélt, én pedig maradhattam a szemtanúkkal, a többi nem épp volt beszámítható, a gyereksírás sem könnyítette meg a dolgomat. Próbáltam koncentrálni arra, ami történt és arra, ami a dolgom. Viszont kicsit nehéz volt a migrénnel, ami gyötört.
- Akkor mondja el, it látott. A tettes mozgott, látott valamit, ami nem volt normális? Azon kívül persze, hogy nem fékezett csak belehajtott a falban? Minden részlet fontos. Üldözte valaki? – minden részlet fontos és ilyenkor millió kérdés jut eszünkben, de általában ilyenkor alig van valami, ami használható. A mentősök hamar ellátják a sérülteket és el is tűnnek. Megadják, melyik kórházba szállítják őket, hogy utána tőlük is tudjak valami érdemi részletet megtudni. A sok külön álló részlet a legjobb, mert abból összelehet hozni egy pontosat, mindenki másra figyel ilyenkor. Amire az egyik nem figyel, arra nagyobb esély van, hogy a másik viszont figyelt.
- Esetleg felismert valakit? – még egy utolsó kérdés, amire nekem nagyon kell figyelnem. Mert hát ilyenkor bármi megtörténhet.
[/quote]
Police

avatar
♡ :


Keresem :
❖ age :
31

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
TémanyitásTárgy: Re: Kendra & Aston   Szer. Aug. 22, 2018 2:25 pm

Csak egy baleset. Vagy mégsem?

Mint mindig, a rendőrség és a mentősök hamar kiérnek a helyszínre, csakhogy az én "munkám" itt még nem ér véget sajnos, de hát magamnak kerestem a plusz melót azzal, hogy önként rohantam a sérültekhez, csakhogy mi mást tehettem volna, nem az a fajta ember vagyok, aki leszegett fejjel beveszi a jobbkanyart és szándékosan nem vesz még csak tudomást sem a sérültekről-halottakról, mikor pontosan tudom, hogy talán a közelben egyedüliként mászkálok mentősként. És egyébként úgy is gondolom, hogy szét is főhet a fejem a napon, hogyha ezzel megmenthetek egy életet, ha nem többet, mert ugyan mi történhet, legfeljebb én is elájulok, de ugyan, majd összekaparnak, vizet itatnak velem, aztán felkelek és megyek tovább. Önként lépek a helyszínre érkező nyomozók egyikéhez, pontosabban utamat keresztezi, úgyhogy érzem, hogy jobban teszem, ha megállok elmondok mindent, amit láttam, egyébként is belük vagyok, mert érdekem, hogy minél több seggfejt kapjanak el, csak hát az a kis bökkenő, hogy most már nekem is van félni valóm, hála Ezrának, de bízom benne, hogy örökké lepel borul arra az estére, még ha belül félek is miatta.
- Üdv!  - zárjuk le mindketten gyorsan a bemutatkozást, mert egyikünket sem az érdekli jelen pillanatban.
-   Jah, valahogy úgy - teszem csípőmre a kezem és mélyet sóhajtok. Meg fogják szívni velem, mert nem leszek nagy segítség, de elmondok mindent, aztán kész, ennyi, megyek tovább, mást nem tehetek. Sok nyomozót láttam már, egy részükkel minden riasztásnál találkozok, vele történetesen még nem volt szerencsém, de nem lep meg, hogy olyan női szemek néznek vissza rám, akik akár a címlapokon is viríthatnának.
- Postára igyekeztem gyalog, ahová ez az eléggé forgalmas út vezet a leggyorsabban. - Így van, nem hazudok, úgyhogy ennek fejében határozottan, szinte egyből válaszolok Kendrának és ami ezt illeti, bizonyára nem egyedül vagyok járókelő a környéken, sőt... - Mentős vagyok, úgyhogy ezért bátorkodtam kezembe venni a helyszínen a sérülteket. - Nekik talán fontos információ, na meg ha a sérültek nagy részén ott lenne az ujjlenyomatom, akkor ez is ennek köszönhető.
-   Nem láttam, hogy üldözték volna, de elég nagy feltűnést keltett ahhoz, hogy szándékosan terelje magára a figyelmet és esetleg ezzel elrejtsen valaki mást. A vezető nem epilepsziás, úgyhogy annak a balesete is kizárható véleményem szerint, viszont megúszta néhány csonttöréssel, úgyhogy talán jól hallhattam, hogy a zebráig nem fékezett, a fal előtt viszont már igen, ami felvet néhány kérdést. - Vagyis a fékje működött, habár az autó összetört, de láttam már olyan baleseteket, amikor konkrétan elfolyt a fékfolyadék és az nagyon nem így nézett ki.
- Nem ismertem fel senkit - gondolok itt mondjuk politikusra, noha őket én aztán tényleg nem ismerem fel, de még a járókelők között sem volt különleges eset, igaz ez nem azt jelenti, hogy a vezetőnek sem.

Med

avatar
♡ :

Keresem :
❖ age :
25

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Kendra & Aston   Pént. Szept. 07, 2018 11:27 am



To Aston
trouble,trouble,trouble 


Az életemben lezárásra került egy újabb fejezet. Bár a fájdalmat nem tompítja semmi, de úgy érzem, a munka egy picit azért feledteti kósza gondolataimat. Amit nehéz kordában tartani, ha mindennapos beszédtéma, hogy a Serpen megint mit ügyködik.
Amint a helyszínre érek valami furcsa érzés kap hatalmában, mintha valaki figyelne. De elhessegetem a félelmeket. Ki tenné? Amúgy is, mindenki minket figyel, a katasztrófa turizmus ebben a városban hasít. Valahol történik valami, már több ember megjelenik. A halottak sem kergetik el a kíváncsi szemeket. Sőt a rengeteg vér, vagy a bűz. Ahol sziréna és kékfény villan, ott már ezer ember képes tobzódni, hogy le ne maradjanak semmiről. Itt ilyenkor az a legnagyobb probléma, hogy összefolynak a dolgok, és neked ki kell találni, mi igaz, mit pedig a képzeletük tett hozzá.
Most is itt van Ő, elvileg szemtanú, de olyan infókat ad, ami kevés. Talán ezt még a helyszínelők is rájöttek volna, hogy nincs féknyom. Így az ellenállás kizárt dolog. Próbálok puhatolózni, de szinte semmit nem érek vele. Megszívom a szám szélét. Ez egy veszett ügy lesz. Érzem.
- Kendra, bocsánat, de látnod kell. – dugja a telefonját az orrom alá. Picsába, a tetoválás. Felnézek rá és megrázom a fejem. Nem derülhet ki semmi.
- Küld át, és keress rá, mindenre, ki ő, mi ő. Érted? – kérdezem a kollégát, aki bólint, majd eldugja a telefont és eltűnik.
Majd a fickóra nézek, nem stimmel. Miért jön oda egy balesethez? Miért akar egyből beszélni, főleg ilyen semmilyen információkkal szolgál.
Aztán persze kiböki, szakmai ártalom. Én viszont a szimatomra hallgatok. Megköszörülöm a torkom és hallgatom tovább a meséjét.
-Ült valaki mellette? Egyedül volt a kocsiba? – záporoznak a kérdések, amikre megint olyan választ fogok kapni, amivel nem jutok előrébb, egy centit sem. Úgy érzem a sors nagyon gúnyos napokat fog elém tolni. Amit nekem most minden erőmet ki kell használnom. Megfogom állni, hogy minden erőmet összeszedjem és kiderítsem, hogy miért lett öngyilkos a fickó. Külsérelmi nyomok a kocsinak a fékvezetékje sérülhetett meg. Bármi. De tudnom kell, hogy banda háború lesz. Vagy megint eltusolhatom Jonah őrjöngését. Bár megígértem, hogy kimaradok belőle, a munkám által nem fogok tudni. Megköszörülöm a torkom.
- Serpen bandáról hallott már?  - kérdezek rá, mintha a többi részletes beszámolóját nem is hallottam volna. Viszont a kis füzetembe már mindent leírtam. Mindent be kell vetnem, hogy rájöjjek mi történt, mielőtt tényleg a Serpen fogja elintézni, amiből még akár vérfürdő is lehet. Amihez személyszerint nekem semmi kedvem. Azt aztán biztosan nem fogom tudni a szőnyeg alá seperni.
Kiakarok maradni az ügyeikből, harcolni ellenük, annyi a kétely bennem, hogy öröm magamra nézni. Meghan csak járkál a kocsi körül és a holttestet akkor szállítják el. Telefont nyomkodja. Tudom, hogy leadja a hírt. Meg kell előznöm őket.
- Tehát, akkor nem látott semmit? Tényleg? – ismétlés a tudás atyja és nem fogom elhinni a meséjét. Átnyújtom a névjegyemet.
- Ha eszébe jutna valami. – ujjammal mutatom a telefonszámomat. Persze drága társam szemei hamar oda villannak. Tudom, hogy ezzel őt is bajba sodrom, mint szemtanú, de attól még ez a munkám.
- Ha furcsát lát, esetleg úgy érzi valaki követi, azonnal hívjon. – suttogom kicsit halkabban, hogy kéretlen fülek ne hallják.
Police

avatar
♡ :


Keresem :
❖ age :
31

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
TémanyitásTárgy: Re: Kendra & Aston   Yesterday at 1:59 pm

Csak egy baleset. Vagy mégsem?

Nem vagyok az a fajta, aki csak úgy elmászik a helyszínről miután kellően magára vonta a figyelmét azzal, hogy elirányítja a bámészkodókat és a jajveszékelőket, biztos vagyok benne, hogy amekkora képzelőerejük van ezeknek a nyomozóknak, akár engem is kispéciztek volna valami hű de sejtelmes rosszakarónak, a tettem barátjának vagy tudom is én, nem érdekel különösebben, mert nem vagyok érintett és tisztában vagyok a magam ártatlanságával, legalábbis ebben az ügyben.
Ettől még gyomorgörccsel megyek oda a nőhöz, melyből nem látszik semmi, mert valójában nem is ide tartozik és kicsit sem összeegyeztethető az a probléma, ami miatt izgulhatnék. Szóval mondom amit tudok, aztán eldöntik, hogy kell-e nekik az információ vagy sem, úgy vagyok vele, hogyha megbizonyosodnak afelől, hogy ki vagyok, mi vagyok és nem mellesleg alig tudok bizonyítékokkal szolgálni, majd szépen elengednek pár perc után és mindenki mehet következő dolgára, én a postára, ő meg hát… jah, sok szerencsét.
Nem látom, hogy mit mutatnak a Kendrának, pedig egyébként érdekelne. Nah igen, pont ezért sétáltam ide szépen, máskülönben rám is pont ennyire részletesen keresnének mindenféle adatbázisukban, nem kell ez nekem, el kellene valahogy kerülnöm. Persze, miért kellett megint ebbe is beleesnem, egyrészt mert ember vagyok és valakik életveszélyben voltak, másrészt mert az is feltűnő lenne a maga módján, ha lazán végignéztem volna a balesetet, majd befordultam volna az utcasarkon és úgy tettem volna mintha semmi sem történt. Nehéz ez, mindig csak utólag lehet sejteni, hogy mi lenne a helyes magatartás.
- Senki sem volt az autó utasterében - állítom meglehetősen határozottan, mert hacsak nem feküdt és lapult mélyen, nem látszott ki egy fejbúb sem, na meg mikor odamentem a sofőrhöz, egyedül volt az autóban, megnéztem, a látottak alapján nem nyílt az ajtó, nem ugrott ki senki sem menet közben. - A csomagtartót nem tudom, nem is arra figyeltem, viszont lehet nem volt teljesen csukva - ez viszont érdekes lehet, de mire a hátát láthattam volna a német autónak, már a gyalogosok sikítását fedeztem fel elsősorban, célszerűbb volt így az autó elejét és az ott történt szerencsétlenséget néznem.
Megdermednek arcvonásaim a Serpen szervezetet hallva, reméltem, hogy szóba se kerül ez idő alatt és nagyon remélem, hogy nincs közük ehhez a balesethez. Nem akarok velük érintkezni, nem akarok még csak hallani sem róluk, különösen mióta Ezra kinyírta az egyik tagot.
- Aki nem hallott még, az vagy nem chicagoi, vagy burokban él - jelenik meg arcomon egy halvány mosoly. Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy itt születtem és nőttem fel, jól ismerem a várost és bizony hiába nem beszélnek nyíltan a Serpenről, a legtöbb városlakó hallott már róluk, tud létezésükről akár találkoztak velük már, akár nem, talán nem is tudják, hogy már igen. - Gondolja, hogy közük van ehhez? - Persze, nem kizárt. De bár ne így lenne.
- Elmondtam amit tudtam. - Felelem megrántva zsibbadni kezdő vállaimat és kiegyenesítem hátamat. Túlzásnak vélem azt a megfogalmazást, hogy nem láttam semmit, elvégre végignéztem az egész balesetet, az is helyénvaló lenne, hogyha úgy mondanám, hogy konkrétan mindent láttam, de megértem, hogy ez a rendőrség számára egyenlő zérussal. Átveszem a kártyát, ujjait követve rápillantok a telefonszámra, majd ahelyett, hogy tovább nézném mi van rajta, egyből zsebembe ejtem.
- … értesíteni fogom - fejezem be a mondatát és kihallom hangjából, hogy végzett velem, legalábbis most, aztán ki tudja. Nem örülnék, ha kopogtatnának az ajtómon, csak mert bármilyen nyom hozzám vezetne.
Kurva szar helyzetben vagyok. Értesítsem a rendőrséget, ha bajban vagyok. Ki elől meneküljek, a Serpenen kívül nem hiszem, hogy szemet vetnének rám, a Serpen sem kifejezetten rám, csak hát mégis helyszínen voltam aznap este és bárhogy nézzük, Ezra konkrétan az utcán él, őt nem lehet csak úgy megtalálni, könnyen elrejtőzik. Én? Állandó lakhelyem van, állandó munkám és még sorolhatnám. Biztos, hogy nem fogom hívni sem a rendőröket, sem pedig mást, de azért bólintok Kendrának és amint látom, hogy más felé nézelődik, egy köszönést helyettesítő tekintettel ellépek, hogy zsebre dugott kezekkel hagyhassam el a helyet, a helyszínt, mely jobban megérintett, mint hittem és nem a hullák, lógó cafatok látványa, hanem az, hogy felhozta azt a rohadt bandát, amit nem akartam volna hallani, főleg nem zsaru szájából.

Med

avatar
♡ :

Keresem :
❖ age :
25

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Kendra & Aston   
Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down
 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Chicago Guilty frpg :: Chicago :: Belváros-
^
ˇ