HomeHome    CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Be careful making wishes in the dark
● We will be history and you will remember us for centuries ●
Belépés
Chicagoba!
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multikapcsoló
új arcokkal...





Szavak
tôled, tôlem.
Nem a neved számít,
csak az, hogy itt vagy...
Jelenleg 17 felhasználó van itt :: 7 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 1 Bot

Aaron Posey, Aston Miles, Hella R. Moreau, Hugo Windsor, Kendra Gray, Leslie J. Brown, Natalie York


A legtöbb felhasználó (41 fő) Szomb. Jún. 02, 2018 7:34 pm-kor volt itt.
Válaszd meg a nézôpontodat,
és megváltozik a valóság.
Shopping for a special occasion - Jen / Hugo
írta: Leslie J. Brown
Today at 11:02 am

Aaron Posey
írta: Aaron Posey
Today at 10:57 am

Hasgörcsös megbeszélés - Jonah / Hugo
írta: Jonah Serpen
Today at 9:13 am

Aimee King-Parker
írta: Aimee King- Parker
Yesterday at 11:30 pm

Home sweet home - Bonita & Diego
írta: Diego Calí
Yesterday at 8:58 pm

Harris & Mads - My cocain and I are fine, thanks
írta: Mads Stendhal
Yesterday at 7:55 pm

Finish me!
írta: Demetri Novikow
Yesterday at 5:16 pm

Pippa && Alex
írta: Philippa Lockheart
Yesterday at 4:18 pm

Ismét veled
írta: Christopher Nam
Yesterday at 3:31 pm

when i wake i am afraid, somebody else might take my place
írta: Kendra Gray
Yesterday at 10:55 am

Cain Colt
írta: Eris Fairy
Yesterday at 6:35 am

Avatarfoglaló
írta: Harris Serpen
Kedd Szept. 18, 2018 6:43 pm

Harris Serpen
írta: Camille o'Chase
Kedd Szept. 18, 2018 6:33 pm

Ceasar Calí
írta: Diego Calí
Kedd Szept. 18, 2018 9:55 am

Elkészültem!
írta: Harris Serpen
Hétf. Szept. 17, 2018 9:01 pm

Kék kapu
egyenesen a face-re.

Share | 
 

 Olivia Davenport

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Olivia Davenport   Vas. Aug. 12, 2018 9:28 pm
Olivia Davenport

If you've lost your way, I will leave the light on


Születési Hely, idő:
Chicago, 1988. január 2.

Csoport:
MED

Szexualitás:
heteroszexuális

Családi állapot:
egyedülálló

Foglalkozás:
Termékenységi specialista

PlayBy:
Candice King

A családom...
A családfám nem igazán bővelkedik fordulatokban és megrázó eseményekben, igaz én ennek örülök. A szüleim negyvenhárom éve élnek boldog házasságban, s pár hangosabbra sikeredett vitán kívül, más szerencsére sosem zavarta meg a családi békénket.
Most már mindketten nyugdíjba vonultak, igaz az apám, James még így is bőszen bejárkál az éttermébe, hogy felügyelje a munkafolyamatokat, hiába adta át a már szinte saját fiaként imádott helyettesének a stafétabotot.
Anyám, Elizabeth sem éppen könnyű dió. Habár ő nem járkál vissza a munkahelyére, helyette viszont belevetette magát az online életbe. Talán túlságosan is. A napjai nagy részét a posztolások és lájkolások teszik ki, igaz most rákapott a blogírásra, utóbbit pedig mindannyian jobban támogatjuk. Feltett szándéka végigcsinálni valamiféle főzős kihívást és azzal némi hírnévre szert tenni. Tudják, mint a Julie & Julia című filmben.
Van nekem még egy gyönyörűséges húgom is, Caitlyn, aki per pillanat mintha kicsit eltévedt volna az élet kanyaros ösvényein. Húsz éves, jövőre kellene diplomáznia, de tanulás helyett halasztott egy félévet és az ösztöndíjából utazgatni kezdett. Persze ezt a szüleink nem tudják, de amíg minden nap ad magáról életjelet, addig nem aggódom túl a helyzetet. Vagy kellene?

Múltam...
Kevesen bíznak meg bennem. Vagy talán nem is bennem, sokkal inkább a szakértelmemben kételkednek. Nem tudom, vajon hány évtizeddel ezelőtt kezdték el ennyire megbélyegezni a szőke nőket, ám bármennyire nehéz is elhinnie az embereknek, a hajszínem teljesen független az agyi kapacitásomtól. Gimnáziumban sem azért voltam hármas tanuló, mert a világos hajtincseim kiszívták az értelmet a fejemből, hanem sokkal inkább a lustaságomnak köszönhettem a rossz átlagot. És igen, nem tagadom, valóban kész csodának számított, hogy végül mégis bekerültem az orvosira. De úgy érzem, ott megtaláltam a helyem, erre pedig bizonyítékul szolgál a majdnem kitűnő átlaggal megpecsételt diplomám. Mindezek ellenére, ha meglátnak a páciensek, meginog a Dr. Davenport névbe vetett hitük. Kezdőnek, amatőrnek titulálnak, olyannak, akinek a tojáshéj még ott virít a fenekén és szép számmal még azelőtt búcsút intenek nekem, mielőtt személyesen bemutatkozhatnék nekik. Nem elég, hogy több orvosi szaklapban publikálmat már cikket, hogy megannyi meddőnek hitt párnak segítettem abban, hogy gyermekük születhessen, mégis megbélyegeznek. A szőke tincseim pedig csak rontanak a helyzeten, ahogy az állandóan arcomon ékeskedő mosolyom is. Komolyan ezektől lennék rossz orvos, rossz ember? Erősen kétlem.
Hazudnék, ha azt mondanám, a tőlem elforduló párok rosszalló pillantásai nem ütnek szíven. Pedig nem kellene, hogy ennyire érzékeny legyek, mégsem tudok ekkora falat emelni a szívem köré. Teljes odaadással, a szakmám iránti végtelen szeretettel végzem a munkámat, így igen is bánt az, ha a nem tetszésüknek hangot adva fordulnak el tőlem. De ilyenkor mindig erőt merítek azokból a pácienseimből, akik viszont utolsó reményükként tekintenek rám és akik bizalommal fordulnak hozzám. Hiszen szerencsére belőlük is van jó néhány. Annál pedig nincs is jobb érzés a világon, mikor a meddőnek hitt párokkal végig viszünk egy hosszú kezelést, s egyszer csak az ultrahangos vizsgálaton megpillantunk egy aprócska életet a monitoron, később pedig a szívhang is felcsendül. Nem giccs azt mondani, hogy bizony ezekért a pillanatokért élek, mert ez valóban így van. 

Szia! Mikor végzel ma? Van kedved meginni valamit munka után vagy sietsz haza? Rám nagyon is rám férne egy pohár bor, mert eddigi pályafutásom egyik legnehezebb konzultációja előtt állok. De persze nincs harag, ha nem érsz rá, megértem. Csak majd írd meg, hogy döntöttél.
Gyorsan rányomok a küldés gombra, hogy az sms minél előbb a kedves egykori mentorom készülékén landoljon, majd miután rezgőre állítottam a telefont, elsüllyesztem azt a köpenyem zsebében. Jó lenne még futni pár kört a kórház körül vagy meginni egy csésze kávét, de jól tudom, hogy mindezzel csak az időt akarnám húzni. És amúgy nem lenne jó elkésni a négy órási időpontról, ha már egyszer én rendeltem be ekkorra Ms. Harrisont. Csak hát az a színtiszta igazság, hogy eléggé tartok ettől a konzultációtól, mivel sose volt még részem hasonlóban. Gyáva dolog, tudom, mégis így érzem. A pácienseim többségét harmincon túli nők alkotják, akiknek gondjuk akad a természetes úton történő gyermekvállalással.
Jane Harrison azonban teljesen más téma. Ő most múlt tizenkilenc éves, azonban az édesanyja méhnyakrákban veszítette el az életét évekkel ezelőtt. Ezért kereste fel első körben a kórházat, hogy megtudja, hordozza-e azt a génmutációt, ami megnöveli az esélyét arra, hogy a későbbiekben esetlegesen nála is méhnyakrákot diagnosztizáljanak. Sajnos nem azt az eredményt kapta, amiben reménykedett. És itt jöttem én a képbe. Jane-nek erősen ajánlották a méheltávolító műtétet, mivel ezzel tudnák a leginkább megelőzni azt, hogy később rákbeteg legyen, ráadásul az idő is sürgeti, mivel közben kiderült, anyai ágon túl sok nő rokonának okozta a halálát ugyanez a betegség. Így a műtétet amolyan "minél előbb, annál jobb" megoldásként tanácsolták neki. A gond az, hogy Jane szeretne majd családot alapítani. Nem most, alig tizenkilenc évesen, tetemes diákhitellel a nyakán és önmagát ellátni alig képes pasival az oldalán, de azért a tervei között szerepel a saját gyerek. Nekem pedig az lenne a dolgom, hogy különféle alternatívákat ajánljak neki, amelyekkel ez megvalósítható lenne a jövőben. Viszont a tudomány mai állása szerint, nincs olyan sok lehetőség erre, mint amennyiben Jane reménykedhet. És utálok azzá a személlyé válni, akinek ezt egy fiatal lány képébe kell mondania. Tizenkilenc évesen még nem kellene ilyen fontos döntéseket meghoznia. Randizgatnia kéne, világot látni, az álmaiért harcolni... nem pedig azon morfondírozni, hogy hány évre és milyen módszerrel kéne lefagyasztatni a petéit. Már ha ezt az opciót választja. Tudom, hogy az élet nem igazságos, sőt mi több, inkább kegyetlen, de... nem lehetne megkímélni ettől az egész procedúrától ezt a szegény lányt?
Bátorítóan rámosolygok, mikor tekintetünk összeakad, ahogy belépek a váróterembe. Kedvesen kinyújtom a kezem, jelezve ezzel, hogy jöjjön utánam, majd amint befáradt az irodába, becsukom magunk mögött az ajtót.
Istenem, ha létezel, kérlek most adj erőt.


Med

avatar
♡ :

❖ age :
30

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Olivia Davenport   Hétf. Aug. 13, 2018 9:38 pm
Üdv köztünk!

Olivia Davenport
Kedves Olivia! :) Micsoda szakma! Először ez jutott eszembe, hogy mennyire szép is ez a hivatás, reményt adni azoknak akiknek már fogytán van! :) Rövid, tömör előtörténettel álltál elénk, de meg kell vallani izgalmas a történeted. Én szeretném ha szépen alakulna az életed és ehhez már csak annyi van vissza, hogy lefoglalsz mindent és mehetsz is Chicago utcáira :)


Police

avatar
♡ :


Keresem :
❖ age :
31

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Olivia Swan

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Chicago Guilty frpg :: Create yourself :: Accepted! :: Med-
^
ˇ