HomeHome    CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Be careful making wishes in the dark
● We will be history and you will remember us for centuries ●
Belépés
Chicagoba!
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multikapcsoló
új arcokkal...





Szavak
tôled, tôlem.
Nem a neved számít,
csak az, hogy itt vagy...
Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég :: 2 Bots

Alexia G. Serpen, Christopher Nam, Elena P. Campos, Joshua Thatcher


A legtöbb felhasználó (41 fő) Szomb. Jún. 02, 2018 7:34 pm-kor volt itt.
Válaszd meg a nézôpontodat,
és megváltozik a valóság.
Josh & Domi ~ part I.
írta: Dominique Storm
Today at 12:39 pm

Alexia G. Serpen
írta: Alexia G. Serpen
Today at 12:29 pm

Ismét veled
írta: Christopher Nam
Today at 10:03 am

Dominique Storm
írta: Joshua Thatcher
Pént. Dec. 14, 2018 10:20 pm

Édes találkozó
írta: Sophie Nam
Pént. Dec. 14, 2018 9:13 pm

Lippa & Josh
írta: Joshua Thatcher
Pént. Dec. 14, 2018 1:25 pm

Trystan & Rhysand
írta: Trystan E. Vaugh
Csüt. Dec. 13, 2018 10:21 pm

Hiányzásnapló
írta: Joshua Thatcher
Csüt. Dec. 13, 2018 9:13 am

I need to hold your hand…always.| Brad&Lippa
írta: Bradley M. Crimson
Kedd Dec. 11, 2018 1:27 pm

Jayden & Caius
írta: Jayden Jones
Hétf. Dec. 10, 2018 10:24 pm

Josh & Nora - shooting
írta: Nora Thredson
Hétf. Dec. 10, 2018 6:16 pm

Elena Patricia Campos
írta: Elena P. Campos
Vas. Dec. 09, 2018 10:21 pm

Estella & Jeremy
írta: Estella Aliende
Vas. Dec. 09, 2018 7:49 pm

drunk visit ~ Keezy & Garreth
írta: Keezy Evans
Csüt. Dec. 06, 2018 7:44 pm

Nora & Diana - good to see you again
írta: Nora Thredson
Hétf. Dec. 03, 2018 9:16 am


Share | 
 

 we always speak the truth...ish

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: we always speak the truth...ish   Vas. Aug. 12, 2018 8:21 pm



Riley & Jeremy
“We all make choices, but in the end our choices make us.

Az ajtaján dörömbölök. Valahogy sosem érdekelt kivel lakik itt vagy kivel nem. Tudtam hol keressem és ez épp elég volt. A lelkiismeretem valahogy egyre kevésbé hagyott nyugton és egyre jobban éreztem, hogy Lucas lassan hátat fordít a házasságunknak. Nem voltam szent. Az elejétől tudtam, hogy hülyeség ebbe belekezdni, és minden reggel szembesítettem magam a tükörképemmel is, hogy mekkora egy szemét alak vagyok... de tényleg az voltam? Lucas mindig is arra vágyott, amire én. Családra, egy gyerekre. Eleinte nem érdekelt ki az apja, szentül hittem mindennek ellenére, hogy ő az. De aztán ott is a hülye lelkiismeretem pár hét után bemutatott.
-Nyisd ki Jeremy, ne szórakozz!-dugom a fülem az ajtóhoz, de aztán győz a dühöm. Nem most török be másokhoz először. A gyors, gyakorlott mozdulat a kiképzés része volt. Azt hittem egy év alatt berozsdásodott néhány képességem, úgy látszik az ujjaim mégis tudták hogyan mozduljanak és kapaszkodjanak az apró fémszálhoz, amit a zárba dugtam.
Miért is lenne itt? Mire is számítottam. Beljebb sétálok, gondolkodás nélkül dobom le a kabátom és lépek a hűtőhöz, kinyitva az ajtót, gondolván, kiszolgálom magam egy sörrel. lepattintom a kupakot és a kukába  dobom. Mikor nyitottam ki az utolsó üveggel? Körülbelül mielőtt terhes lettem. Az íze viszont még most is olyan, mint a tini éveimben. Furcsa hogy átszoktam a minőségibb borokra, mint akinek felvitte az isten a jó dolgát.
Letáborozok a konyhapult mellett lévő székre, ami épp olyan kényelmes, mint bármely más bárpult mellett ácsorgó társa. A különbség inkább a rajta lévő baktériumokon van. A közeledő léptek sem különösebben zavarnak meg. Épp akkor teszem a sört a pultra, mikor belép végre valaki az ajtón.
-A telefon a huszadik század óta csak fejlődik. Tudod, ha valaki hív, a zöld, képernyőn mozgó ikont elhúzod valamelyik irányba és beköszönsz.-szarkasztikus humorom most inkább humor vesztett, picit fenyegetőző hangon, cseppet sem kedves stílusban jön ki a számon.-Te hogy a francba tudsz olyan piszok könnyen a tükörbe nézni?-költői kérdés ide vagy oda, nem érdekelt. Nem a sör első kortya beszélt belőlem, tényleg kíváncsi voltam, hogy a kis tesó hol hagyta el a lelkiismeretét út közben. Nem úgy rémlett, mintha nagyon rosszban lenne a család minden tagja a másikkal. Átlagos család...átlagos problémákkal. Mondhatjuk leegyszerűsítve és igencsak lesarkítva.

Police

avatar
❖ age :
35
♡ :


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: we always speak the truth...ish   Vas. Aug. 12, 2018 11:12 pm
Riley & Jeremy

Szabadnap, néha nekem is kijár egy ilyen a hét közepén. Az irodában azt mondtam, hogy elő kell készülnöm a holnapi tárgyalásomra, de ez hülyeség, mert már napokkal korábban megvolt minden. A nyitóbeszéd, a kérdezési stratégia, a lehetséges válaszok és a rájuk adott újabb kérdések, és a záróbeszéd is. Minden adott egy jó és sikeres tárgyaláshoz, már csak annyira van szükségem, hogy egy kicsit kikapcsolódjak, és ezt a telefonomra is értem, ugyanis betettem az éjjeliszekrényem fiókjába és lenémítottam. Mára elérhetetlen vagyok a világ számára, igaz a laptopom továbbra is bekapcsolt állapotban van, szóval Layla ha szeretne, akkor eltud érni.
A húgom korán reggel lelépett, nem tudom merre ment, de az is lehet, hogy nem is itt töltötte az éjszakát, általában igyekszem észben tartani, hogy mikor mit csinál, de ez a hét eddig teljesen kiesett. A tárgyalás után majd több időt fordítok rá, hátha hamarabb a saját lábára áll... mintha erre lenne bármi esély is.
A reggel egy kiadós részét futással töltöttem, majd beálltam a zuhany alá, hosszasan kiévezve, ahogy a kellemes meleg víz lemossa rólam az út porát.
Fogalmam sincs, hogy mennyit állhattam a víz alatt, csak arra leszek figyelmes, hogy az ujjbegyeimen már ráncosodni kezd a bőr, ami azt jelzi, bőven túlléptem azt az idő keretet, amit a zuhany alatt terveztem tölteni. Nagyjából megtörülközöm, majd a törölközőt a derekamra kötve megyek ki a konyhába.
- Riley, úgy volt, hogy átjössz? - Ha megbeszéltünk volna valamit arra minden bizonnyal emlékeznék, de most nem volt semmi sem tervben. Fogalmam sincs, hogy mit keres itt, de szemmel láthatóan mérges, mégpedig rám, pedig én nem csináltam semmit, ebben az egyben biztos vagyok.
–Úgy, hogy ügyvéd vagyok. Ha mindig rosszul érezném magam azért, mert egy seggfej megmenekült a börtöntől hála nekem, akkor már rég egy sarokba kuporodva zokognék, de én egyelőre jól vagyok. - felelem és a hűtőhöz sétálok, majd előveszek egy doboz narancslevet, sör már nincs, ugyanis az utolsóüveget szorongatja épp. Amíg nem vágja hozzám, addig ez ellen semmi kifogásom.
- Komolyra fordítva a szót, miben lehetek a segítségedre? Mi zaklatott fel ennyire? - Ötletem van, de inkább nem bocsátkoznék találgatásokba, a női elme ugyanis néha baromi furcsa dolgokra képes.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: we always speak the truth...ish   Hétf. Aug. 13, 2018 8:06 am



Riley & Jeremy
“We all make choices, but in the end our choices make us.

Betoppantam, mintha mi se lenne természetesebb és ezen könnyedséggel ki is szolgáltam magam. Nem éppen voltam az a típus, aki zavarba jön ilyesmitől. Nem kellett kihúzni alattam a széket, megoldottam és le tudtam ülni magamtól akkor is, ha nem kínáltak fel számomra fenntartott helyet. A lakás üres, már amennyire az emberek jelenlétét vesszük, a családi képektől viszont így is összeszorul a szám. Pláne attól, ahol boldog nagybácsiként vigyorog a fiammal. Csak nekem tűnt fel, vagy jobban megnézve, tényleg az ő szemét örökölte? Megrázom a fejem. Nem, ez hülyeség, csak a rég nem kóstolt sör beszél belőlem, semmi más.
-Felhívtalak. Vagy tízszer. Üzenetet is hagytam.-közlöm szemrehányóan, mintegy számon kérve, hogy ugyan miért nem vette fel a telefonját, ha kerestem. Mint egy igazi hárpia, aki soha, de soha nem akartam lenni, mégis mindig sikerült azzá válnom, amikor valami nagyon bökte a csőröm. És jelenleg pontosan így volt. Bár az önvádaskodás a legrosszabb. Általában a gyilkosoknál is az az első jel, hogy fel fogja adni magát, ha hagyja, hogy a lelkiismerete és a józan esze külön utakra kerüljön. Végül is, mi a fene bajom lehetett az életemmel? Mindenem megvolt, amire vágyhattam és amit megérdemeltem. Egy csodaszép kisfiú, egy férj és egy házasság, ami egyre inkább a lejtőn haladt lefelé.
-Nem a seggfejekre gondolok. Hanem a bátyádra. Ránk. Az ilyen esetek hány százaléka is végződik válással? -hadarom, majd felemelem ujjam, belekortyolok a sörömbe és folytatom.—Tudod mit, erre inkább ne válaszolj.-jobban ki se tudnám fejezni, hogy a feltett kérdésre pontosan tudom a választ csak nem akarom hallani. Inkább a lelkiismeretemmel próbálok védekezni. Ha egyszer kitálalok, még lehet előre, nem csak kifelé ebből az egészből, nem igaz? Nem…nem igaz. A százalékok alátámasztják ezt. Észre se veszem, de úgy méregetem, miközben a gondolataim különböző rögös utakon száguldanak végig, mint a húspiacon az árut. –Komolyan, csak…-töröm meg a csendet, majd összezavarodottan pirulok el, akár egy tinilány. Ha tudtam volna mi a fene ütött belém, tettem volna ellene. De halvány fogalmam nem volt róla, mi a fenét kezdjek a helyzettel és a rám törő kételkedéssel. -Csak öltözz fel. Kezdetnek ez felzaklat.-mutatok rá, s nézek a sörömre, miután végigmértem, bár az, hogy sosem láttam még törölközőben pontosan akkora hazugság lett volna, mint az ittlétem. A deja vu nem állt távol a jelenlegi helyzettől… semmilyen tekintetben sem.

Police

avatar
❖ age :
35
♡ :


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: we always speak the truth...ish   Szer. Okt. 17, 2018 7:02 pm
Riley & Jeremy

Idegesnek kellene lennem Riley jelenléte miatt, de nem vagyok az, mert tudom, a bátyám dolgozik, a húgom is remélhetőleg munkát keres, a menyasszonyom pedig szintén dolgozik, csak én engedhetem meg magamnak ma a pihenést, és persze Ő… akit vár otthon egy tündéri kisfiú. Mindenki előtt letagadom, de irigylem tőle azt, hogy ő hazamehet és babázhat, Layla és az én életembe nem fér bele egy gyerek, mind a ketten egyelőre túlságosan is munkamániások vagyunk.
Idegesnek kéne ennem, de nem én vagyok az, hanem Riley és nem értem miért, hiszen most nem csináltunk semmi rosszat sem, vagy csak nem tudok róla? Eddig sohasem volt ilyen feszült a társaságomban, és most is azon leszek, hogy minél hamarabb ellazítsam, mert nem hiszem, hogy jót tenne neki ha sokat idegeskedne. Otthon várja egy gyermek, akinek kiegyensúlyozott anyukára van szüksége.
A pulton lévő telefonomhoz megyek és rányomok a kijelzőre, melyen egyből megjelenik a számos nem fogadott hívás és meg nem nézett üzenet.
- - Futni voltam és nem vittem magammal telefont, ezért nem hallottam, hogy kerestél, de most már itt vagy.  - elüthetném ezt az egészet valami poénnal, de akkor valószínűleg hozzám vágna valami keményet, és a mai testmozgásom már megvolt, nem akarok még itt hajolgatni meg ugrándozni csak azért, mert néha nem tudom hogyan kell válaszolni.
- De válaszolok. Nem fog válással végződni, Lucas teljesen beléd van hamarodva, még akkor is ha úgy érzed nincsen minden rendben köztetek. Mi pedig…- Ezt a kérdést nyitottan hagyom, mivel nem tudom, hogy mi lesz velünk. Most úgy tűnik, mint aki véget akar vetni mindennek, de ezt nem fogom neki hagyni. Nem azért, mert szerelmes lennék belé, mert nem vagyok, csak jól érzem magam vele és szerintem ő is velem és ami ilyen azt nem szabad megszakítani.
Pimasz mosoly ül ki arcomra, mikor arra kér, öltözzek fel. Nem vagyok erre hajlandó, otthon vagyok, nem pedig vendégségben. Otthon pedig én fürdés után így szoktam mászkálni, plusz ha felveszek egy pólót az hozzám fog tapadni, mivel enyhén még mindig vizes vagyok, akkor pedig ugyan ennyit látna a testemből.
Közelebb sétálok hozzá és végig simítok a vállán, csak puhán, nehogy ettől az ártatlan mozdulattól is kiboruljon még jobban.
- Mi zaklatott föl most ennyire? Lucas sejt valamit? Tegnap beszéltem vele, akkor nem volt még semmi probléma sem. - Kérdezem és leülök vele szemben, majd belekortyolok a narancslevembe, ha nekem már úgy is csak ez jutott legalább megiszom.
- Most csak én vagyok itthon, szóval beszélhetsz, sőt egyenesen követelem, hogy mondd el mi zaklatott fel most ennyire, mert nem értem mi történhetett. -



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: we always speak the truth...ish   Szomb. Okt. 27, 2018 3:59 pm



Riley & Jeremy
“We all make choices, but in the end our choices make us.


-Ja.-tömör, a hangsúlyomból tökéletesen érzékelhető mégis az őszinte vélemény. Ami nagyjából és egészen pontosan kimerült a "Jó neked, de nem érdekel különösebben" részben. A félmeztelen megjelenése meg aztán még kevésbé van előnyömre. Szinte érzem, ahogy bőröm az övének simul és ettől hányingerem támad. Magammal szemben. Férjem van. Nem csinálhatom ezt és élhetek egész életemben egy hazugságban, amiben azt érzem, hogy a lejtőn lefelé menetelek, ahová magamnak köszönhetően jutottam. A fiamért bármire képes lettem volna, ahogy a házasságomért is. Csakhogy nehezen ment olyasmivel a jövő felé fordulni, ami igazán megszokás lett és nem valami, ami fontos. Szeretni és szeretve lenni nem volt ugyan az, s a kihűlt dolgokat nehéz volt felmelegíteni, ha másfelé néztünk mindketten.
-Ez egy házasság. Lucas és köztem nem csak a belehabarodás a gond. Azzal sosem volt. De semmi sem olyan, mint előtte.-már azt se tudom igazán, hogy mi ketten hogy kezdtük. Na jó, talán mégis. Sosem voltam jó a pohár fenekére nézésben, pláne nem abban az időszakban, mikor megszállottan teherbe akartam esni és újra és újra képes voltam felállni a pofonokból. A negatív tesztek sorát csak akkor törte meg valami, amikro egyszerűen elvesztettem a babám. Akkor megváltoztam én is és a kapcsolatunk is.
-Ti pasik, komolyan semmit nem vesztek észre a jelekből?-szalad fel homlokom közepére a szemöldököm, de remélem érzi a kérdés költői mivoltját. Nem különösebben érdekelt a válasza, ellenben megittam a poharam maradék tartalmát is és kisebb küzdelem árán, de legyűrtem a hányingerem és a szédelgésem is. Nem tesz jót az idegesség, az már biztos.
-Sejt? Miről? Erről?-mutatok végig rajta, és ahogy keze vállamhoz ér, lerázom. Csendesen megfordulok, aztán újra szembe vele. Feladom, elpattan a cérna és kiborítom azt a bizonyos bilit.-Te hogy képzeled azt előadni azt Lucas-nak, hogy a fia igazából a te fiad? Nem bírom tovább titkolni, érted? Előtte sem, de előtted sem.-hadarom, ha ebből felfogta az első mondatom, már egyenesen előre zuhanok a mélybe a szakadék széléről, ahol az elmúlt évben ácsorogtam olyan lelkesen. Mintha mi sem lett volna természetesebb.-Noah nem Lucas fia, hanem a tiéd. És miután ezzel szembesítem, nem hiszem, hogy nehezére fog esni összerakni a teljes képet.-bököm ki a lényeget. Feladom és ez minden mozdulatomban, szavamban játszik. Egész testemben remegek és zokoghatnékom van, de a könnyeim némán tartom magamban. Mégis mit várok a helyzettől? Hogy megnyugtat, minden rendben lesz?-Ha csak arra gondolok, hogy az első szava az lesz, hogy apa... És akire néz, az nem az apja lesz...-nem akarok csonka családot a fiamnak. Az egyetlen dolognak, ami még a földön tart és amitől elhiszem, vagyok valaki.
Police

avatar
❖ age :
35
♡ :


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: we always speak the truth...ish   
Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down
 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Chicago Guilty frpg :: Chicago :: Otthonok-
^
ˇ