HomeHome    CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Be careful making wishes in the dark
● We will be history and you will remember us for centuries ●
Belépés
Chicagoba!
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multikapcsoló
új arcokkal...





Szavak
tôled, tôlem.
Nem a neved számít,
csak az, hogy itt vagy...
Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég

Leslie J. Brown, Natalie York, Philippa Lockheart, Robin Nova Miller


A legtöbb felhasználó (41 fő) Szomb. Jún. 02, 2018 7:34 pm-kor volt itt.
Válaszd meg a nézôpontodat,
és megváltozik a valóság.
Avatar- és névfoglaló
írta: Philippa Lockheart
Today at 3:14 pm

Kórház szag
írta: Ezra O'Neal
Today at 11:44 am

Estella Aliende
írta: Jonah Serpen
Yesterday at 7:33 pm

Ismét veled
írta: Aiden Lee
Yesterday at 11:13 am

Jayden & Caius
írta: Caius Aim
Szer. Nov. 14, 2018 7:46 pm

Trystan & Rhysand
írta: Trystan E. Vaugh
Szer. Nov. 14, 2018 6:17 pm

Dr. Őrült Főorvos
írta: Aston Miles
Hétf. Nov. 12, 2018 4:36 pm

Aston & Hell ~ I'm just curius
írta: Aston Miles
Vas. Nov. 11, 2018 12:53 pm

Partnerkeresô
írta: Heloise D. Nolan
Szomb. Nov. 10, 2018 5:05 am

Justin & Sky| fckin' Perfect
írta: Justin Jensen
Pént. Nov. 09, 2018 12:55 am

Robin Nova Miller
írta: Leslie J. Brown
Kedd Nov. 06, 2018 8:44 pm

Caius és Aya elsőfelvonás
írta: Caius Aim
Hétf. Nov. 05, 2018 7:39 pm

Bradley Crimson
írta: Philippa Lockheart
Hétf. Nov. 05, 2018 5:52 pm

Édes találkozó
írta: Sophie Nam
Hétf. Nov. 05, 2018 2:39 pm

Zaphyra & Dav
írta: David Osborn
Vas. Nov. 04, 2018 12:20 pm


Share | 
 

 Leslie & T.J.

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Leslie & T.J.    Kedd Aug. 07, 2018 9:35 am
Elindultam otthonról, ha már épp szabadnapom van (mindennapom szabad), ráadásul van egy kis vásárolni valóm is, akkor miért ne tenném meg ma? De ha jobban belegondolok a bratyesznál ingyen hozzájutok… akkor már tudom is hová vezet az első utam.
El kellene mennem hozzá, meg még egy kicsit edzeni. Nem, ez megint vakvágány, el kell terelnem innen gondolataim és indulataimat. Attól hogy napi szinten elmegyek meglátogatni, az még nem fogja visszahozni őt.
Lassú, megfontolt, higgadt mozdulatokkal, szinte gépiesen haladok előre az ismerős utcán. Az ismerős házakat figyelve.
Egy apa és a fia..a fiú úgy 14 év körüli lehet és...veszekednek. Ők is, pont úgy, ahogy mi szoktunk faterral.
Ezek a mai fiatalok... bezzeg ha én így viselkedtem volna az apámmal, ennyi idősen, hát, úgy el lettem volna verve, hogy a takony menetet vág a hátamon. Persze, azóta elég sok minden megváltozott. A fater nem épp egy fostos alak, kezdjük ezzel. Engem se kell félteni amúgy. Na meg nem attól lesz valakinek tekintélye, hogy egy erőszakos barom... bár azért valljuk be, néha az sem árt.
Ez van,  ezzel már nagyjából megbékéltem... nagyjából. Ami azt illeti a bizonyos haláleset óta kedvem támad fittyet hányni az előzményekre, nyálas, csúf eszmefuttatások gyakorta lepik el az elmém, csakhogy rohadt egy konok dög vagyok, küzdök... Nehezen engedek a józan észnek, holott jóval könnyebb volna egyszerűen fejet hajtani és behódolni, egyetlen idétlen "oké"val nyugtázni, hogy nincs menekvés, minden fasza, beletörődtem... Nemrég...úgy éreztem a világ van ellenem...de talán...sosem volt ellenem senki más, saját magamon kívül...  Nem értem azt, ami éppen uralmába kerít...milyen érzés lenne ez? Voltak dolgok, amikkel ugyan nem birkóztam meg, de sikerült átlátnom a sötét felhők felett, amik körülöttem húzódtak. A családommal a kapcsolatunk ha lehet, még szarabb lett, a tragédia össze kellene hozza az embereket, bármilyen bizarr egy mondás ez. De nálunk ez még jobban szétcsesződött. Én tehetek erről, de sosem érdekelt. Főleg a legutóbbi incidens óta... a bátyám találkozása az üvegasztallal. Szarul jött ki nah.
Az ismerős ajtó. Az ismerős épület. Mindennapos járat, mindennapos kávémat minden reggel itt kapom meg. Amúgy is, a bátyám lakik itt, szóval önkiszolgáló hely ez számomra. Ajtók nyitva, csendesség van… akkor a nagytesó már nincs itthon. Les… nos ő meg nem számít. A kávéfőzőhöz vezet az utam, a kiöntőből az előkészített bögrébe töltök egy jó erős feketét. Még langyos. Nagyjából fél órás lehet… akkor a tesó is nem rég járt erre elkészíteni. Hűtő ki, valami reggelit kéne nézni… Almalé, almalé és óh micsoda meglepetés...almalé... valami fogamra való esetleg?
Vendég
Vendég


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Leslie & T.J.    Kedd Aug. 07, 2018 10:48 am
TO: My crazy brother

A képemen éktelenkedő zúzódások, horzsolások már elmúló félben vannak. Már nincs megdagadva a képem fél oldala, mint egy hörcsögé, a szemeim alatt gúnyolódó monoklik már nem a kék összes árnyalatában tetszelegnek -most már inkább a zöld árnyalatait képviselik-, és a felső ajkamat díszítő hasadás is behegesedett. Furcsa, pedig azt hittem, hogy majd ez fog a legtovább tartani. De hát, mint tudjuk, ebcsont beforr, meg a rossz pénz nem vész el, és rizsázhatnék még megannyi hasonló hülye szlogenről, ha nem kellene ráerőltetnem az agyamat és a figyelmemet a büntető jogra. Büntető jog. Mi közöm van nekem hozzá? Azt tanulgassa csak az én minden lében kanál ügyvéd bátyám! Kösz fater, de tényleg kösz, hogy belerángattál ebbe az egész szarságba. "Menj főiskolára. Szuper lesz! Csupa móka és kacagás és csillámpónik..." Ja, kurva jó lett! Jobbat el sem tudtam volna képzelni de komolyan!
Keresztbe fekszem az ágyon, lábaimmal a falat taposom.
Mindenhol csak paragrafusok, törvénykönyvek, évszámok. Itt száradjon le a karom tőből, ha erre nekem bármikor is szükségem lesz majd a jövőben! Akárcsak a Pitagoras tétel... Brr...!
Tekerek egyet az iPademen, hogy a következő zenére ugorjak, majd a könyvben is lapozok.
-Pff... Ki volt az az elmeháborodott aki ezt kitalálta? - Zsörtölődöm, és komolyan nem akarom elhinni, hogy képes voltam nekifutni ennek az egész baromságnak. Tommyt miért nem fegyelmezi? Ő miért kap engedményeket? Jó jó, meghalt a csaja, nehezen dolgozza fel, blabla... de azzal senki nem törődik, hogy én meg azt dolgozom fel nehezen, hogy olyan munkába kényszerít bele a fater, amihez nem fűlik a fogam. Beszarás! És akkor itt van még Windsor is... Megőrülök, hogy eltelt annyi év, csalódtam benne már vagy ötszázszor, és még mindig ugyanúgy el tudja venni a józan eszemet.
Neszezést hallok kintről. Kiveszem a fülest, a hasamra fordulok és minden idegszálammal a kinti történésekre, zajokra koncentrálok. Vetek egy pillantást a betört képernyőjű mobilom kijelzőjére. Még csak tíz óra van. Három lehetséges opciót látok. Kirúgták Jerryt és most jobb híján hazajött, vagy az a hülye fruska itthon hagyta a tamponját, vagy betörő. De akkor kinyírom.... A sarokban porosodó baseball ütőre nézek, végül meggondolom magam. Elintézem én ezt puszta kézzel is!
Pizsamámat a szürke melegítő alsómra, és a kinyúlt fekete trikómra cserélem, majd kiólálkodom. A zajok a konyhától jönnek. Oké, nem betörő, ez már egészem biztos. Mellkasom előtt összefűzött karokkal megállok a konyhát és a nappalit összekötő boltív alatt, vállamat a falnak vetem. Arcomról a zúzódásokon kívül az egyértelmű számonkérés jelei tükröződnek.
-Mi a tökömet keresel? - Mordulok rá.

Townspeople

avatar
❖ age :
25
♡ :


"I want to have sex and a hangover and I want to take off these fucking boots!"


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
TémanyitásTárgy: Re: Leslie & T.J.    Szer. Aug. 08, 2018 1:19 pm
Már megszoktam azt a hűvösséget, ami ebben a házban fogad, akár üres, akár tengődik benne valaki. A bátyám meg a húgom összecuccoltak és együtt tengődnek. Jeremy kilakoltathatná a csajt innen, hogy megálljon a maga lábán. Én is azt teszem. Talpon maradok. Amúgy senki nincs itthon? Túl nagy a csend. Remélem mindkét tökfödő lelépett és elfeküdhetek kicsit…. meg lezuhanyzok, meg kirámolom a hűtőt… de minden gondolatom kukába dobok, hiszen a hátam mögött számonkérés hangzik el. A hang ismerős. Túlságosan is. Hogy ennek mindenhol ott kell lennie. Komolyan mondom egy perc nyugtom sincs ettől. A tejesdobozt kapom ki jobb híján, félig van, belekortyolva fordulok a hang irányába. Majd a doboz szájával abbahagyom a csókot és flegma mosolyt követve válaszolok. Főleg hogy látom az elcsépelt képét.
- Azt már nem, de te eltéveszthetted a házszámot korábban. - értem itt az arcán lévő maradványokra. Rossz csókába kötött bele? Miért nem lepődőm meg? Szemmel tartva az őrült majmot kortyolok újabbakat a dobozból és a majdnem üres dobozt vágom vissza a hűtőbe. Nem nagyon zavartatom magam, mintha otthon lennék. Jeremy háza, az én házam is, vagy mi. Hiszen „érezd magad otthon” van.  Vagy nem? Lucas felé nem szambázom el, a végén az asszonya rám aggatya az öcsit. Valahogy nem kötnek le a kölykök. Még jó hogy Les-nek nincs. Meg Jerry-nek, sajnálnám az ifjakat.
- Mi van? A házisárkányt egyedül merte hagyni „J”? – incselkedem a magam módján a csajjal, a sárkány ő, egyeduralmat tart itthon, meg úgy az egész család fölött. Felettem nem, kikérem magamnak. Bevágom a hűtő ajtót, majd szúrós szemekkel mérem végig a csajt. Ne kérjen számon, ne akarjon rendre inteni, ne akarjon a nyomomba szegődni. Ne akarja a számba rágni a dolgokat. Ne akarjon kirugdalni az életemből, hogy másikba tereljen.
- Helyzet? Mit kuporogsz idehaza? Nincs tán dolgod? - egy cigis doboz kerül elő a zsebemből, ráakarok gyújtani, a házban nem lehet, de hát csak a húgi van itthon... egy szál elő, egy öngyújtó is előkeveredik...
Vendég
Vendég


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Leslie & T.J.    Pént. Aug. 10, 2018 7:47 pm
TO: My crazy brother

Meglep, hogy itt találom T.J.-t. Vagyis nem. Nem meglep, inkább marhára frusztrál, sőt mi több, idegesít a jelenléte! Manapság valami újfajta szokásává vált, hogy minden reggel ide jön, kipakolja a hűtőt, megissza a kávét és utána tovább áll, mint aki olyan kurva jól végezte a dolgát. Egy cseppet sem támogatom ezt a hülye hóbortját. A bátyáim közül az összes megéri a pénzét, és míg a két rangidőst rendszerint én szoktam kikészíteni, addig Tom is hajlamos ugyanerre velem szemben. Fél perc alatt felforr tőle az agyvizem és legszívesebben kilökném az ablakon, had repüljön a picskuba! Gyerekkorunkban mindennapos volt a civakodás. Talán azért, mert mi voltunk a legkisebbek, a legmakacsabbak és a legkezelhetetlenebbek. Akármennyire is fáj ebbe belegondolni, hármójuk közül talán rá hasonlítok a leginkább. Nem véletlen a mondás. Két dudás nem fér meg egy csárdában.
Dühösen megfeszítem az állkapcsomat tapló megjegyzése hallatán. Minden erőmmel azon vagyok, hogy visszafogjam magam, és ne kenjem fel a hűtőre. Istenem, pedig már el is képzeltem, ahogy benyomom a fejét a frigóba és addig csapkodom rá az ajtaját ameddig el nem veszíti az eszméletét. A francba!
Mély levegőt veszek. Magamban tízig számolok -vagy inkább százig?-, majd megköszörülöm a torkom, és síri nyugalmat erőltetek magamra. Hozzá kell tennem, idegesítő, utálatos jelenlétében ez vajmi nehezen megy.
-Maradt egy kis fehér a szád szélén... - Mutatóujjammal megpöcögtetem szájzugomat, és gúnyosan elvigyorodom. Persze itt még nincs vége. A szavak csak úgy záporoznak, oda-vissza ütögetjük a labdát. Francba. Mégis csak ki kellett volna hoznom azt a baseball ütőt. Már rég túllehetnék az egészen! Mostanra csak annyi dolgom lenne, hogy kitaláljam, mit csináljak a hullájával.
-Kapd be Tommy! - Lendítem meg felé középső ujjamat, mintegy jelzésként, hogy nem szívesen látom itt. Ha eddig nem tűnt volna fel neki... És hogy mi van a megnevezéssel? Utálja! Már alig várom, hogy elkezdjen vörösödni az a hülye feje tőle. Világéletében így hívtuk. A haverjait lehet, hogy rátudta venni arra a röhejes T.J.-re -vagy mi a tököm-, de a családban már mindenkinek csak Tom, vagy Tommy marad. Hát, sajnálom édes szívem! Van ami nem változik.
-Hmm... nem tudom, hogy rémlik-e, de veled ellentétben én itt lakom. Ma nincs előadásom a fősulin, szóval gondoltam itthon punnyadok egy kicsit. Feltéve, ha megengedi Őnagysága. - Hangszínem néhol cinikus, néhol lekezelő. De ha ő így, akkor én is. Hogy mi van a cigivel? Szarok is rá! Amikor Jerry nincs itthon, én is a lakásban szoktam intézni a bagó ügyeket. Utána természetesen alapos szellőztetés, Air Wick meg minden, de úgyis megérzi. Szerintem már direkt nem teszi szóvá...
Ellököm magam a boltívtől és beljebb sétálok a konyhába. A pulthoz lépek ahol ő is áll éppen és felvont szemöldökkel végigmérem, majd gőgösen a kávéfőzőhöz fordulok, hogy bekészítsem az első adagot.
-És te hogy vagy? Még mindig a fateron élősködsz? - Nem, igazából fogalmam sincs, hogy vele lakik-e, vagy valamelyik híd alatt csövel, vagy mit tudom én, de rohadtul leszokhatna már arról, hogy mindennap beállít ide és ingyenélősködik. Az a mulya Jerry pedig még hagyja is neki.
Közben lassan lefolyik az éltető fekete nedű is. Előveszem a bögrémet, ízlés szerint bekeverem -kevés tej, egy kis barna cukor-, majd leülök az asztalhoz és üsse kavics, már tök mindegy, én is rágyújtok.
-Szolgáld ki magad. Bár ezt neked nem kell mondani.. - Bökök fejemmel nem tetszően a kávé irányába, majd lábaimat keresztezem az asztal alatt és az ablak felé eregetem a füstöt. Az ébredező várost nézem, a reggeli csúcsforgalmat és a munkába rohanó embereket, és közben azért fohászkodom, hogy ne most toppanjon be Hugo is. Ő is hajlamos rá, hogy váratlanul megjelenik. Ha ezek ketten meglátják egymást, félő, hogy nem marad tető a fejünk felett...

Townspeople

avatar
❖ age :
25
♡ :


"I want to have sex and a hangover and I want to take off these fucking boots!"


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
TémanyitásTárgy: Re: Leslie & T.J.    Hétf. Aug. 13, 2018 11:51 am
Van valami fura nyomasztó jelensége a levegőnek, mikor mi Lesi-vel egy fedél alatt és egy légtérben tartózkodunk. Szikrázik közöttünk a levegő, no de nem azért, csupán egy kanóc kéne, rövidke alig 1 cm-es és már robbannánk is. Senki nem lepődne meg. Akik csak ismernek minket, mindig a veszekedéseket, vagy a kettőnk közötti hűvösséget észlelik. Sosem volt egy jó szavunk a másikhoz, max szülinapok alkalmával. Mert akkor leengedjük a falakat…. rövid időre csupán.
Az meg hogy mi ketten olykor egymás torkának esünk…nos ennek van alapja és nem csak testvéri veszekedésekből áll. Mint a legtöbb családban általában. Ez nálunk állandó körforgás. Örök. Nincs béke és nem is lesz. Legalábbis nem ebben az életben.
A tej elfogy, a doboz megint elkerül tőlem, a csaj megint baszogat, válaszom egyértelmű. Feldobom középső ujjamat, látta már eleget. No problém. A szavak és a tettek is oda vissza pattognak közöttünk, nincs megállás. Addig nincs, míg az egyikünk le nem lép. Tommy. Ezt is csak a Brownéktól hallom. 15 éves korom óta a haveri köröm T.J.-nek szólít. A Tommy is csak a családnak van megengedve…a tesóknak. Apának. A nők… a nők meg ne hívjanak sehogy… nem érdekelnek a bátyáim női. Olyan sűrűn úgysem találkozok velük. Szerencsére.
Nincs előadás….olyan cirkuszt csapnék ilyenkor…mi az hogy nincs?! Mindennap 16 órában nyomnék a fejéhez könyveket… a maradékban meg terepgyakorlatra küldeném. Hát kapják be, most ez miatt leshetem 2 órában a rúsnya fejét? Még van másfél órám…mivel üssem el, ha ő itt van? Őt kéne ütnöm? Nem követem a mozdulatait, úgy is tudom minden lépését. Tudom, hogy végig mér, tudom, hogy legszívesebben kiherélne…
- A fateron? Le vagy maradva Lesi… már ezer éve nem szívom a levegőjét. - tulajdonképpen heti egyszer betévedek hozzá, hogy tudja minden oké… hogy nem kerültem rendőrkézre… bár elég idegesítő ugyanazt hallgatni ennyi idős fejjel. Mindegy is. Mindenkitől ugyanazt kapom. Leszarom.
A cigik füstölnek, a kávé lefőtt. Alap az önkiszolgálásom erre felé, nem állít meg pont ő. Bögre, kávé, csak feketén… aztán a pöfékelés.  
- Ha már élősködés... mikor tolod ki a segged a bátyád házából... szerintem van külön élete már, ahová te nem kellesz...nem illesz bele...
Vendég
Vendég


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Leslie & T.J.    Szomb. Aug. 25, 2018 10:15 pm
TO: My crazy brother

Már nem tudnám pontosan visszaidézni a dátumot, amikor ez az egész jó testvéri iszony ennyire elhatalmasodott közöttünk. Pedig Jeremyvel és Lucassal alig voltak nézeteltéréseim, de ha Tommyról volt szó, rendszeresen akadályokba ütköztem. Áttörhetetlen, idegesítő, nagyon nagyon genyó akadályokba!
Az első emlékem vele kapcsolatban úgy nagyjából öt éves koromra tehető. Anya akkor már nagyon beteg volt. Emlékszem, hogy egész nap csak aludt, a Morfin tapasz teljesen kiütötte, és amikor ébren is volt, már nem csillogott úgy a szeme a neki rajzolt képeim láttán, mint korábban, már nem próbálta meg elrejteni a félelemmel vegyített dühét. Minden nehezére esett. A mozgás, a beszéd, a levegővételek. Az egész élet...
Apa persze állandóan körülötte legyeskedett, leste minden kívánságát, az öregünk szép lassan beleőrült anya betegségébe. Minden, amit addig masszívan az irányítása alatt tudott tartani, szétesőben volt, de arra mindig gondosan ügyelt, hogy mi ebből semmit ne vegyünk észre. Legfőképpen Tommy és én.
A kertben játszottam. A házunk végében a nagy diófa alatt volt egy homokozó aminek még az öregünk ásta ki a helyet. Szerettem ott játszani, ellentétben a kantáros kertész nadrágommal, aminek olyan bő volt a szára, hogy minden lépésemnél meglebegett vézna bokáim körül. Tommyé volt, és miután kinőtte, megörököltem ahogy az összes többi gázos göncét is. Színes formákból és vödrökből homokvárat építettem, dolgos órák munkáját öltem bele abba, hogy valami igazán szépet alkothassak anyának -még gallyakat is tűztem a tornyokba-, amikor te oda trappoltál, és azzal a nyomi, csámpás lábaddal az egészet szétzúztad. Szándékosan! Az volt életem legpazarabb homokvára és te tönkre tetted! Ezek után még csodálkozol, hogy öklendezhetnékem van, ha egy légtérbe kerülünk és el kell viselnem téged?!
Úgy tűnik az egyetlen örömöm ebben a nyüves napban a kávé lesz. Na és persze nem sorolható utolsó helyre az a pillanat sem, amikor végre elhúzza innen a belét. Merthogy azt már annnyira várom. Jobban, mint katolikus kisgyerek a Jézuskát augusztusban.
Kitölti a kávéját, én is a magam adagját, néha összenézünk, mint abban a vad nyugati filmben Clint Eastwood a párbaj ellenfelével, gomolyog a cigi füst, tehát minden folydogál a maga megszokott kis medrében ameddig meg nem szólal újra. Bahh... ember, kiráz a hideg a hangodtól!
-Nehéz elképzelni... - Mérem végig lenézően, aztán újabb korty a kávéból, egyik térdemet felhúzom a székre a mellkasomhoz, a cigit szorongató kezemet pedig végig fektetem rajta. Szavai hallatán egy kesernyés mosoly költözik be felrepedt szám szegletébe és a következő slukkot mélyen lenn tartom. Félő, hogy valami olyat fogok mondani, amitől anya forogni kezdene a sírjában, és ha már a Béke poraira szerepel a fejfáján, akkor az legyen is úgy...
De mégis mi a lőcs van?! Jerry már mindenkinek elhíresztelte, hogy nem sokára ki akar paterolni a lakásból?
-És te mikor fogod kitolni végre innen a seggedet? - A kimondott kérdéssel együtt a letüdőzött füst is távozik. Felhörpintem a kávém végét, a leégett csikkemet elnyomom a kiürült bögrém alján, majd messzire pöckölöm az ablakon. Jeremy utálja, ha azt csinálom.
-Csak tudod azt az egyet nem értem, hogy a fater veled miért kivételezik. Mégis mi az oka annak, hogy minden faszság fölött szemet huny amit elkövetsz? A volt csajod miatt ilyen? Mert akkor gyorsan összejövök egy végstádiumos spinével... - Ingerülten vágom be a mosogatóba a bögrémet, és mire felszáll a vörös köd, már túl késő. Igaza volt Lukenak abban, hogy vitás kérdésekben mindig számoljak el magamban tízig mielőtt kinyitnám a pofámat. Lehajtott fejjel támaszkodom meg a konyhapulton.
-Bocs! Ez már tőlem is sok volt. - Nyögöm ki végül a világ összes bűnbánását belecsempészve a hangomba. A francba!

Townspeople

avatar
❖ age :
25
♡ :


"I want to have sex and a hangover and I want to take off these fucking boots!"


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
TémanyitásTárgy: Re: Leslie & T.J.    
Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down
 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Chicago Guilty frpg :: Chicago :: Otthonok :: Les és Jeremy kecója-
^
ˇ