HomeHome    CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Be careful making wishes in the dark
● We will be history and you will remember us for centuries ●
Belépés
Chicagoba!
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multikapcsoló
új arcokkal...





Szavak
tôled, tôlem.
Nem a neved számít,
csak az, hogy itt vagy...
Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég

Aston Miles, Natalie York


A legtöbb felhasználó (41 fő) Szomb. Jún. 02, 2018 7:34 pm-kor volt itt.
Válaszd meg a nézôpontodat,
és megváltozik a valóság.
Dr. Őrült Főorvos
írta: Aston Miles
Today at 4:36 pm

Trystan & Rhysand
írta: Rhysand Blake
Yesterday at 5:01 pm

Aston & Hell ~ I'm just curius
írta: Aston Miles
Yesterday at 12:53 pm

Kórház szag
írta: Aston Miles
Szomb. Nov. 10, 2018 2:34 pm

Jayden & Caius
írta: Jayden Jones
Szomb. Nov. 10, 2018 9:40 am

Partnerkeresô
írta: Heloise D. Nolan
Szomb. Nov. 10, 2018 5:05 am

Ismét veled
írta: Aiden Lee
Pént. Nov. 09, 2018 6:12 pm

Justin & Sky| fckin' Perfect
írta: Justin Jensen
Pént. Nov. 09, 2018 12:55 am

Robin Nova Miller
írta: Leslie J. Brown
Kedd Nov. 06, 2018 8:44 pm

Caius és Aya elsőfelvonás
írta: Caius Aim
Hétf. Nov. 05, 2018 7:39 pm

Bradley Crimson
írta: Philippa Lockheart
Hétf. Nov. 05, 2018 5:52 pm

Édes találkozó
írta: Sophie Nam
Hétf. Nov. 05, 2018 2:39 pm

Zaphyra & Dav
írta: David Osborn
Vas. Nov. 04, 2018 12:20 pm

Trystan Vaugh
írta: Jonah Serpen
Szomb. Nov. 03, 2018 8:31 pm

it's funny how the time flies - Leslie & Riley
írta: Leslie J. Brown
Csüt. Nov. 01, 2018 6:57 pm


Share | 
 

 Jonah Serpen

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Jonah Serpen    Vas. Aug. 05, 2018 7:53 pm
Jonah Serpen

idézet helye


Születési Hely, idő:
1985. 04. 10. Chicago

Csoport:
UNDERWORLD

Szexualitás:
hetero

Családi állapot:
Házas, egyedülálló, kapcsolatban

Foglalkozás:
Mivel keresi meg a napi betevőt?

PlayBy:
charlie hunnam

A családom...
A család számomra nem egy véren és a benne lévő DNS-en múló dolog. A család sokkal több ennél, a biológia nem szabhat neki határt. Testvériség, mások szemében szervezet, bűnözők. Ez is nézőpont kérdése csupán. Apám  Harry Serpen, anyám Kristen Serpen, a húgom Lena  Serpen. Míg húgom anyám szépségét és apám átható tekintetét örökölte, akárcsak előbbitől szarkasztikus humorát vagy a megingathatatlan makacsságot és önfejűségét. Bennem jóval több akadt apám hidegvéréből, és azt hiszem egyre inkább kiüt rajtam a tapasztalásnak hála az a maszk, ami mögé senkit nem engedek belátni. Talán a melankóliában is apámra ütöttem és ő is olyan jól rejtegette ezt, mint én, ha nem jobban. Anyámtól mindig is gondoskodó törődést kaptam, igyekezetett távol tartani a bajtól. Viszont életem során először hagyott magamra igazán, amikor a saját felelőtlenségemnek hála úgy két évet húztam le a hűvösön. Erről sosem beszéltünk. Sem akkor, sem azóta.
Sok mindent elmondhatsz rólam, csak azt nem, hogy rossz bátyó vagyok. Ha megkérdezed Lenát, valószínűleg mást fog gondolni. Őt és anyám mindig is igyekeztünk távol tartani a tűztől. Minél kevesebbet tudnak, annál jobb. Ettől függetlenül megvan a maguk keresztje is, amihez a név, a család, kiemelten apám és én csak a hátország voltunk.
JD azon emberek egyike, aki az elejétől kezdve mellettem volt. Fogalmam sincs, hogy a faterom milyen konkrét tervvel a fejében fogadta be a belső berkekbe, de megkedveltem a srácot. Ő volt az egyetlen, aki figyelmeztetett, ha túllőttem a célon. Pedig maga is képes volt rá. Lassan a testvérem lett. Az apáink után minket is összekötött a Serpents. A húgom pedig tabu lett számára. Nem voltam féltékeny bátyus, a folyton felügyelő típus, de amikor azt mondtam, hogy a húgom jobbat érdemel, JD meg sem próbált ellenkezni. Én is megjártam a börtönt, akárcsak ő. De mindketten tudtuk, hogy a család gyengeség is egyben. A szeretet és a szerelem is. Mert ha máshol nem, ezen a páncélon meglepően könnyű volt lyukat ütni.
És persze ott van Mia. Akiről mindenki tud, de mindenki számára elérhetetlen. Talán engem kivéve. Ő nem a Serpents tagja. Ez egyszerre akadály és előny.

Múltam...
"Amikor bosszút állunk azokon, akik szeretteinknek ártottak, a törvényes igazságot háttérbe szorítja az egyéni érdek. Egyszemélyes bírákká, esküdtszékké és végrehajtókká válunk, ami jóval nagyobb felelősséggel jár, ezért sokan meg is rogynak a súlya alatt. Míg mások csak a pillanatnyi elégtételt érzik. Az igazi bűnöző viszont megtalálja az egyensúlyt a józan ész és a szenvedély között, ahová a helyes út mindig a kényszer és a lehetőség egészséges elegye." A mondat a fejemben visszhangzik újra és újra, akárcsak az óra kattogása, ahogy a másodpercmutató felemészti az előttünk álló időt. Mindenki elmúlik. Mindenkinek eljön egyszer a vég. A kaszás. A kérdés inkább az, hogy milyen módot választ neki a sors. Fegyvert? Egy suhanó golyót, ami a fegyver és az ember közti távot látatlan szeli ketté és ér célt a koponyacsontot szétverve. Vagy a heroin, ami szép lassan az ereiden fut végig, akár egy csendes gyilkos az utcán. Először felpörget, azt hiszed tiéd a világ, aztán egyszer csak nincs tovább, beüt az aranylövés. Vagy egyszerűen elalszol és reménykedni sincs időd a túlvilágban? A halál módja mellékes. Apám nem beszélt róla, többet szívott drágábbnál drágább cigarettát és szivart, mint bárki más a családban, de mindig is egészséges volt. Csak élni szeretett. És uralkodni, akárcsak az apja. Élvezni, hogy Chicago söpredéke és mindenki más a lábai előtt hever.
Eszembe jut a pillanat, mikor kiengedtek a sittről két év után. Ahogy akkor nézett rám. Volt benne valami büszkeség, de ahelyett, hogy megölelt volna, kinyitotta a furgon ajtaját és néma csendben ült mellettem. Ahogy megérkeztünk a házhoz, kilökött a kocsiból, a földre zuhantam ott, mindenki előtt, akik körbe állva várták érkezésem és egy szó nélkül figyeltek. Valamiért nem éreztem, hogy ellenkeznem kellene. Az ököl lesújtott. Újra, majd újra, majd újra. Mikor már úgy éreztem, hogy az egész arcom átrendeződött, elkapta fekete pólóm nyakát és erélyesen magához húzott, ahogy fölém guggolt. ”Soha többé ne merj rám szégyent hozni. Ha még egyszer megszeged a parancsom és nem úgy végzed a eladatod, ahogy én mondtam, kitagadlak.” Ezek a szavak akkor belém ivódtak, ahogy az is, hogy a kiadós verés után remegő kézzel engedett el és vont magához, akkor már inkább apaként, törődéssel, mintsem vezetőként. Valami akkor megváltozott köztünk. Talán a kölcsönös tisztelet, vagy sokkal inkább az én tiszteletem lett keményebb felé. És mintha tudta volna, hogy megtanultam akkor a leckét. Ő sem emlegette fel azt a félre sikerült estét, amikor gyilkoltam, mert nem volt más út, mert a kokó elködösítette az agyam annyira, hogy ne foglalkozzak mással, csak magammal. Anyám kitisztította a sebeim, rám nézett, elmosolyodott és kiment a szobából. Ő a maga módján így fejezte ki a ki nem mondott bocsánatkérésem.
A kisujjamon lévő fénylő fekete kőre bámulok. Rajta a kígyóval, ami a dzsekijeinken is visszaköszön. Csodálták ezt a gyűrűt. Épp annyi vér tapadt hozzá, mint amennyi bánat, fájdalom és öröm. Minden, ami ebben a világban életben tartott minket. Valaki kegyetlennek gondolt minket, megint más úgy gondolta inkább mi, mint a bandaháború. De a betolakodókra mindig ugyan az a sors várt. Mindenkinek járt a második esély. Én elszalasztottam a magamét jó tíz évvel ezelőtt. Ha most valaki megkérdezné, hogy megérte-e, azt mondanám, hogy nem.
Az ökölbe szoruló kezemre nézek, ahogy a jéghideg víz végigsuhan gerincemen, mégsem jár át eléggé a hideg, hogy fázzak.
Amikor kicsi voltam vágytam, szomjaztam a hatalomra, fel sem fogva, hogy mi lesz annak az ára, ha egyszer hozzám kerül. Nem foglalkoztatott az elmúlás vagy a tény: amíg apám él, én csak egy leszek, aki a következő uralkodási korszakot birtokolja majd. De csak majd. A jövőben valamikor. És ahogy a vér a kezemhez tapadt, úgy tanultam többet napról napra. Megtanultam értékelni az életet. És megtanultam a különbséget a gyilkolás és az ölés között. Ezek viszont most mind feleslegesek voltak. Most már csak én voltam és a jövő, a királyságom. Lassan felállok, derekam köré csavarom a vakító fehér törölközőt és kilépek a zuhany alól. A tükör nem párás, a tükörkép tekintete igen. A minőségi kokain lassan, de eltűnik a szervezetemből. A repülés elmúlik, a sunyi gondolatok visszakúsznak a küszöb alatt.
-Húzd ki a fejed a gödörből és viselkedj úgy, ahogy várta volna. Jézusom, tarts már itt egy kis rendet!-hallom a fürdőszoba ajtajának másik oldaláról jövő kellemes női hangot. Kemény fából faragták. A gyászával máshogy küzdött meg, mint én. Mély levegőt véve újra és újra, megtörölközök, felkapom az előkészített alsónadrágot és kilépek a fürdőszobából.
-A temetés tízkor kezdődik, addig még van némi elintéznivalóm.-kapom fel a nadrágom és a pólóm, gyors csókot nyomva az arcára és már nem foglalkoztat, mond-e még valamit.-Este letudjuk az adósságunk. Addig is, mindent a megbeszéltek szerint intézz.-fordulok JD felé, aki egy slukkot követően csak bólint és a telefonjáért nyúl.  A legjobb emberem. A leghűségesebb és a kora ellenére a legtapasztaltabb is. Apáink testvérek voltak. A család nem csak a véren múlik. A közös célon és a feltétel nélküli összetartáson is. Az ő apja jó ideje nincs köztünk. A kaszás érte egy golyó formájában jött el. JD első gyilkolása pedig a tettes fejébe eresztett golyó formájában mutatta be a kaszást a következő áldozatának. Mindenki megtalálja valahogy azt a bizonyos egyensúlyt. Az enyém talán nem is olyan sokára fog eljönni. De előtte el kell temetnem az apám.
-Egyszerűbb lenne, ha kinyírnád. Ne rinyálj, mint egy taknyos.-hallom a remek jó tanácsot, majd a kocsi mögül felbukkanó kócos fejet és a napszemüveget, ami egy "fényérzékeny" szemet akar óvni. Vagy inkább egy drogos szemét, aki rég túlvilágot lát esténként.
-Fogd be és törődj a dolgoddal. Szedd össze magad, mielőtt az anyám agyonvereti velem a fejed, amiért ma sem vagy képes előre nézni arccal.-lehet, hogy soknak képzelte magát, de kevés volt ő itt. És erről ő maga tehetett. De meg kell hagyni, apám tudta hozni a látszatot. Elhitetni bárkivel, hogy lehet valaki. Kegyes hazugságból akadt jó pár. A pénzmosás módja, a hullák és a bizonyítékok eltűntetése... játék volt az egész, amiben a stratégia és az emberek mozgatása épp úgy fontos volt, mint a cél. Mert nem a rossz kokó vagy a bandaháború volt a rendőrség legnagyobb baja, hanem a tehetetlenség. Ellenünk.
A koporsót nyitott. Az apám, aki mindig sziklaszilárd, kemény vonásokkal, folyton éber és figyelő tekintettel szemlélte a világot, akiről sosem tudtad megállapítani, hogy meg fog ölelni, megveregeti a vállad vagy leszúr, most békésnek és szerénynek tűnt. A szeme alatt ráncok húzódtak, ősz szakálla talán soha nem volt olyan fényes és sima, mint most. A húgom örökölte a szemét, de most ahogy felé fordulok, csak a szomorúságot, a gyászt és az apró piros ereket látom a szemében. És amitől tartok és tartottam mindig is: a bosszúvágyat és a dühöt.
-Nem ő tette. Nem az a pasi, aki a raktárban van.-szólal meg, amikor mellém ér, továbbra is mereven bámulva az apja arcát. Nem akartam, hogy itt legyen, hogy ez legyen az utolsó emléke róla.-Ígérd meg, hogy megteszed! Öld meg, ahogy azt is, akinek ezt köszönhetjük!-hangját könyörgőnek kellene hallanom, de olyan, mintha minden érzelem kihalt volna belőle. Jeges és komoly hangsúlyt üt meg, parancsoló inkább, mint kérő.
-Megígérem.-fordítom magam felé és csókolom meg homlokát. Várom, hogy zokogni kezdjen, de csak mellkasomhoz bújik és nem szólal meg, nem ejt el egy könnycseppet sem. Elengedem, kifordulok karjai közül, kilépek az ajtón, berúgom a motort és a raktárig meg se állok. Fel se tűnik az egész testem rázó remegés. A forgalom, Semmi. Csak a húgom arca lebeg előttem. Akárcsak az anyám. Kemény fából faragták őt is.
A kicsapódó ajtó leveri a fal fehér vakolatát. A Glock tenyerébe simul. A golyó megadja az aranylövést és a fehér fal, a kopott padló vörös színt kap. Várom a katarzist, hogy értsem és érezzem újra az egyensúlyt. De se katarzis, se egyensúly. Csak ölés. Még akkor is, ha nem ártatlan. A gyilkosság más. Azt nem a közjó akarja, mint inkább az egyén. Nem akartam megölni, de be kellett látnom, ő se több, csupán egy stratéga bábuja egy sakktáblán.
-Azt hittem még ki akarod kérdezni.-szólal meg JD. Felé fordulok, kezébe nyomom a Glockot. Nem tudom és nem is érdekel, hogy mit néz. A hullát vagy a kiloccsant agy darabkáit a falon. Vagy a vért, ami tó vízhez hasonló módon terül el egy sziget körül.
-Én is. De ez csak egy senki volt, aki szinte semmit nem tudott. Nekünk pedig valaki kell. Intézzétek el, hogy ne tudja meg az a valaki, hogy kinyírtam. Jobb, ha ez az ász nem kerül a kezébe.-nyomom le a kilincset az időközben újra becsukott ajtón.
-Nicsak, nicsak. Csak nem hazaért a tékozló fiú?-hallom újra a gunyoros hangot. Menj tovább, mondogatja egy hang a fejemben. De inkább előre lendülök és a dzseki gallérjánál fogva vágom a falhoz.
-Most jól figyelj, mert egyszer mondom el. Lehet, hogy Harry elnézte ezt, én nem fogom. Vagy leszálsz rólam, vagy esküszöm, a következő, akinek golyó lesz a fejében az te leszel.-sziszegem fogaim között, érezvén, hogy kidudorodnak nyakamon az erek és ropognak ujjaim, ahogy szorosan tartom. Elengedve a lába elé köpök és hátat fordítok neki.
-Igaza van Coco, jobb, ha leszállsz róla. Már ő irányt. És senki sem fog sajnálni.-hallom még Jd szavait, aki bár úgy tesz, mint aki nem akar követni, tudom, hogy úgyis a sarkamban lesz, nehogy hülyeséget csináljak.
Előhúzok egy szálat, felülök a motoromra és úgy döntök kipróbálom a legtisztább kokót, ami tegnap érkezett. Szükségem volt a katarzisra. A józan eszemre viszont semmi. Mert mindig is utáltam gyilkolni, de soha nem vallottam volna be. Ez a magam titka és a magam keresztje volt, amit a tükörképem szemében láttam, de másnak nem hagytam, hogy a szemembe nézve lásson. Még apám sem hiszem, hogy valaha érzékelt volna ebből bármit. Azzal hitegettem magam, hogy ezt lehet máshogy is csinálni. Kevesebb vér árán, de ez elsősorban nem csak rajtam múlt. Azt mondta apám is, mikor ezzel előhozakodtam: bár az emberek képesek a változásra, mindig a saját érdekeiket, szenvedélyük fogják az első helyen tartani. A húgomra és az életemre nézve lassan , de biztosan kezdtem elhinni, számomra a szenvedély nem más, mint a családom élete és az ő biztonságuk. S ha ehhez a várost a lábaim elé kell fektetnem, vállalom a kockázatot. Mert ahogy mást, engem is hajtott azért az a hatalomvágy.


Underworld

avatar
❖ age :
33
♡ :


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Jonah Serpen    Hétf. Aug. 06, 2018 8:41 pm
Üdv köztünk!

Jonah Serpen
A mi kapcsolatunk döcögősre fog sikeredni. Igazából több mint valószínű, hogy minél előbb el akarsz majd tenni láb alól. De ez mélyebben gyökeredzik mint kábítószer forgalmazás. Dílerkedés. Egy elég kiegyensúlyozatlan üzlet áldozatává váltam. Illetve annak kellett volna lennem, ha csak anyám be nem rezel. S hogy tévedtetek-e a halálommal kapcsolatban, vagy kegyességetek kivételét képezném? Talán Harry erről többet tudna mesélni. Minden esetre őt már nem kérdezhetjük meg. Is így kerültél te a terítékre, mint rangidős Serpents örökös. Bár apád nagy tekintélynek örvendett, te az olvasottakból kevésbé tűnsz közkedveltnek. De a tiszteletig vezető út rögös. Ki kell vívnod magadnak. Addig is évek, hónapok telnek el. Tedd büszkévé holtjaidat.

Bár mint már említettem, nem ezt az arcot terveztük Jonah-nak, de mindenképp meg vagyok vele elégedve, mint a karakter ihletője. Az én elképzeléseim inkább voltak egy klisés tini sorozatba illőek, míg a tiéd. Azt kell, hogy mondjam túltettél a karakteren, amit mindenképp el kell ismernem, tökéletes munka volt. Az elképzeléseid. Örülök, hogy bár keresett, mégis önállóan a saját utadat tudod járni rajta. Az ET-d sokat elárult Jonah személyéről. Így mindezek által, tökéletes userre lelt Jonah karaktere. Büszkeséggel telve jelenthetem ki, öröm volt olvasni soraidat. Így üdv köztünk Jonah. Remélem sok kalandban fogod magadat bele vetni, s mindezek előtt jól fogod érezni magad köztünk. Kellemes szórakozást Chicago utcáin.  szivecske


Underworld

avatar
♡ :


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Chicago Guilty frpg :: Create yourself :: Accepted! :: Underworld-
^
ˇ