HomeHome    CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Be careful making wishes in the dark
● We will be history and you will remember us for centuries ●
Belépés
Chicagoba!
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multikapcsoló
új arcokkal...





Szavak
tôled, tôlem.
Nem a neved számít,
csak az, hogy itt vagy...
Jelenleg 12 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 1 Bot

Aaron Posey, Lemon Fitzgerald, Leslie J. Brown, Natalie York


A legtöbb felhasználó (41 fő) Szomb. Jún. 02, 2018 7:34 pm-kor volt itt.
Válaszd meg a nézôpontodat,
és megváltozik a valóság.
Kristen Serpen
írta: Jonah Serpen
Today at 1:20 pm

It's a party time! | Lemon & Lippa
írta: Lemon Fitzgerald
Today at 12:44 pm

Eve & Nathan┃Almost Kiss
írta: Éovyn Harsh
Yesterday at 9:31 pm

Shantelle és Natalie
írta: Natalie York
Yesterday at 5:43 pm

Elkészültem!
írta: Noah Parker
Yesterday at 4:28 pm

Have a good time? - Aston/Natalie
írta: Natalie York
Yesterday at 3:11 pm

when i wake i am afraid, somebody else might take my place
írta: Jonah Serpen
Yesterday at 2:45 pm

Kendra & Aston
írta: Aston Miles
Yesterday at 1:59 pm

Aston & Aurora
írta: Aston Miles
Yesterday at 1:56 pm

Avatarfoglaló
írta: Loreley Fairy
Yesterday at 12:05 pm

Matt & Ezra - casting
írta: Matthew McKnight
Yesterday at 11:10 am

My Beautiful Sister
írta: Mads Stendhal
Yesterday at 10:37 am

Justin & Sky| fckin' Perfect
írta: Skyler Artmenson
Yesterday at 10:15 am

Loreley Fairy
írta: Eris Fairy
Yesterday at 10:14 am

Kapcsolatkeresô
írta: Leslie J. Brown
Pént. Szept. 21, 2018 9:58 pm

Kék kapu
egyenesen a face-re.

Share | 
 

 Travern - Gonna getcha - Max & Vic

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Travern - Gonna getcha - Max & Vic   Szomb. Júl. 21, 2018 3:02 pm
You found me, Max...

A problémák előbb vagy utóbb megtalálnak. Az élet habár egyszerűnek tűnik, élni, szórakozni, dolgozni és tovább menni, van amikor olyan bonyodalmakba ütközöl, amiket egyszerűbb a hátad mögött hagyni. Legyenek azok érzelmek, vagy egyszerűen kapcsolatok, amikkel már nem tudsz bánni. Én nem bírtam elviselni a saját érzéseimet. Azzal menekültem el előle, hogy egy teljesen új életet akartam kezdeni. Bár a gondokat magammal vittem, talán egyszer le fogom küzdeni. Az életmódomon sose tudtam változtatni. A gondolkodásomon. Az értékrendemen, amik mellett valamelyest mindig is kiálltam. Bár tűrtem, hiszen nem irányíthatom azt, ami körülöttem van, de elértem a határaimat. Azt a pontot, ahol nincs hátra, nincs megoldás, csak egy új lap és az előre. Így utaztam Chicagoba. Mögöttem csak a rendetlen szoba és a szeretett testvérek, s egy macska maradt. Hiányoztak. A probléma is hiányzott. Az érzés is hiányzott, de jól tudtam, hogy mi az amitől szabadúlnom kell. S ezek épp ezek voltak. A kötődés. Mert nem akartam elveszíteni azt, amit úgy féltettem. Így én akartam eldobni magamtól, így megelőzve a rosszat, mi tőrt szegezve torkomnak vésett volna bele könnyes gombócot. Előbb kellett lépnem. Előre kellett gondolkodnom. Hiszen nem támogathattam bátyámat abban, amit ő helyesnek vélt. Nem változtathattam a hozzáállásán, így a sajátomon változtattam.
Munkám nem volt, de kerestem az utat egy új irányba. Persze voltak tartalékaim. Volt aduászom a nehezebb időkre. A drogok és a fű jó pénzt hozott. S bár én mára kizárólag a fűvel szenvedtem, a drogok jó pénzt hoztak a házhoz. Ebből telt pár korsó sörre. Ebből telt ruhára és ételre. A fontosabb dolgokra. Ám a készleteim egyre fogyatkoztak. A saját igényeimen kellett faragnom. Az ital és a fű. Főleg a fű. Ebből képes voltam még előnyt faragni hosszútávon. De addig is, kortyoltam az aranyló sárga italt, vastag habbal a tetején, jövőbeli munkahelyem pultjának másik oldalán ücsörögve. Bíztam ebben a lehetőségben. Már csak a válaszra vártam. Egy üresedő helyre...
- Victor, igaz? - hajolt mellém a korábban megismert Mira, aki bár szabadnapos, ám a munkahelyén tartózkodott. Rá pillantottam, kíváncsi tekintettel vizslattam őt. Reménykedve... Csak vegyetek fel.
- Az a helyzet, hogy jelenleg nincs üresedés. Bár jelenleg úgy áll a dolog, az egyik kollegina felmond. Persze ez sem biztos, még ne örülj előre... Amint biztosra tudok valamit, mindenképp értesítelek. - mosolyogva állt ott mellettem s nézett a szemeimbe. Valamire várt, s bár időbe telt felfogni, hogy a telefonszámomra van szüksége, ezt a lányok maguktól általában csak úgy nem kérik le. Persze most más volt a felállás.
-  Ohh..- kaptam észbe, majd rántottam magam elé egy szalvétát, s azonnal cikázó tekintettel kutattam egy tollat. S persze elém nyújtotta, mielőtt még találhattam volna. Rá pillantva csak az üde mosolyával találkoztam. -Kösz
Kihúzva ujjai közül a tollat, vetettem tintát a puha szalvétára, majd nyújtottam át neki a szalvétához fogott kék, műanyag borítású tollat. Egy féloldalas mosollyal tekintettem rá, amire ő biccentett, majd meglibbentve a szalvétát feje mellett, intett, majd távozott.
- Remélem felhív...- suttogtam magamnak, ismét a korsómba merülve. Nyugodt voltam. illetve annak tűntem, s bár némi szomor ült ki az arcomra, csak kattogtam a lassan eltünedező fehér habba bámulva.

Underworld

avatar
♡ :


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Travern - Gonna getcha - Max & Vic   Vas. Júl. 22, 2018 10:25 am
I'll always find you, idiot.


Vannak olyan ikertestvérek akik sülve főve együtt vannak. Akik olyanok akár két tojás, ugyanúgy öltözködnek, ugyanúgy beszélnek ugyanaz a foglalkozásuk. Vannak olyan ikertestvérek akik a születésük pillanatától egymás ellen vannak. Egy másodpercig sem akarnak hasonlítani egymásra. Máshogy beszélnek, máshogy öltözködnek és minnél jobban igyekeznek levetni a sztereotípiát miszerint ők ugyanolyan emberek.
Mi Victorral úgy érzem valahol a kettő között vagyunk. Mindig is közel álltunk egymáshoz, és hiába lökdösött néha távol magától, hiába civakodtunk mint a legtöbb testvér... A legfontosabb szereplője volt az életemnek. A másik felem, a legjobb barátom, a cinkostársam.
Szerettem őt, jobban mint ahogy bárkit szerethettem ezen a világon.
Mégis... anynira különbözőek voltunk. Kétpetéjű ikrek voltunk, az látszott a különbözőségeken. Én voltam a magasabb, az erősebb... A hajam göndörebb és egy kicsit világosabb volt mint az övé. A vonásaink is mások voltak. Ő sokkal jobban hasonlított apánkra mi Cattel viszon anyánkra ütöttünk.
De hiába a különbözőségek... Együtt álltunk a világgal szemben. Olyan kötelék volt köztünk ami eltéphetetlen és megismételhetetlen. Olyan ami csak az ikrek között van. Megéreztük egymás fájdalmát, olvastunk egymás arcából anélkül hogy a másik egy szót is szólt volna. Tökéletes egységet alkottunk mi ketten. Legalábbis... Azt hittem.
Egészen addig míg drága egyszem húgom nem fogadott a reptéren, azzal a hírrel hogy Victor eltűnt. Csak így felszívódott. Egy pillanat alatt.
Maga mögött hagyta a házat ahol felnőttünk, a szobáját, a macskánakt, a húgunkat... Mindent.
Catnek ötlete sem volt hogy hol lehet, remélte hogy én majd bevetem katonai képességeim és megtalálom a testvérünket.
Jól indult a hazajövetelem.
Nulla alvással, idegesen értem haza ahol még az egyenruhámat sem vettem le csak hívtam és hívtam Vicet egész úton miközben utaztunk hazafelé. Nem vette fel. Egyszer sem.
De legalább ahogy hazaértünk megvilágosodtam. A laptop elé ülve kezdtem el keresni Vic telefonját. Tudtam hogy nála van, hiszen sosem szabadult meg tőle. Szerelmes volt abba a telefonba hála a sok felszedett csaj telefonszámának benne.
Így már igazából gyerekjáték volt megtalálni azt a szerencsétlent.
- Chicagoban van - fordultam Cat felé aki körömrágva állt mögöttem.
- Chicagoban? Mit keres ott...? - zavarodott össze a lány de én addigra már felkeltem az asztaltól és elindultam a fürdő felé. Egy gyors zuhany és alig hat óra alatt Chicagoban leszek. Igaz ott még meg kell keresnem ezt a vadbarmot de...
- Max mi a jó francot csinálsz? - fakadt ki a húgom mire nagy szemekkel megfordultam.
- Zuhanyozni készülök. Aztán elindulok Chichagoba hogy összeszedjem azt a barmot.
- Egyedül? - tette karba a kezeit egy anyánktól tökéletesen eltanult szúrós nézéssel.
- Igen...? - feleltem kissé behúzva a nyakamat.
- Felejtsd el. Bepakolok a kocsiba míg zuhanyzol - mondta és megfordult.
És így is lett. Mire kijöttem a fürdőből a fél házat bepakolta a kocsiba köztük a macskát is. Úgy érzem eből hosszú ottartózkodás lesz.
Az hat órás út szinte elrepült ahogy túllendültem a holtponton. Lehet hogy néha kicsit gyorsabban vezettem a megengedettnél de... Végig Vicen járt az eszem. Az az idióta... Bár tudnám mi ütött belé.
A városban leraktam Catet és a macskát egy motelnél és gyalog indultam el megkeresni az öcsémet.
Követtem a telefonja jelét ami fel alá vándorolt a városban. Órákba tellett míg találtam egy kocsmát ahonnan nem mozdult a jel. Halkan benyitottam és átvágva a tömegen pillantottam meg egy ismerős alakot. Sörözött és a telefonját nyomkodta a változatosság kedvéért.
A düh és a megkönnyebbülés egyszerre öntöttek el ahogy lassú léptekkel sétáltam mög.
Az egyik kezem a vállára simult és finoman megszorítottam azt.
- Ugye tudod hogy kurva nagy bajban vagy, öcskös? - kérdeztem tőle halkan mézes mázos mosollyal az arcomon. Ohh igen. Pont erre az arckifejezésre számítottam tőle.


Military

avatar
♡ :

Keresem :
❖ age :
25

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Travern - Gonna getcha - Max & Vic   Kedd Júl. 24, 2018 10:54 pm
I'm a mess, I'm a loser...

A hab lassan oldódott a sárgálló alkoholban. A gömb alakú, fegyelmezetten sorakozó lámpák fénye sápadtan tükröződött a felszínén. A számban éreztem az enyhén savanykás erős ízt, amit nyálammal oldva nyeltem egy nagyobb kortyot. Tekintetem az előttem elterülő pult mögötti polcon álló italokra tévelyedett. Ajkaimhoz emeltem korsómat, melybe nagyot kortyolva a saját szemeimbe néztem a polcok mögötti tükörben. Kortyoltam az italt, mintha vissza adhatná az erőt, melyet elvesztettem a néhány hónap alatt. Ami eddig életben tartott, most egyszerűen darabokra tépett. Szorongatott kegyetlen ujjai között, miközben aljas vigyorával egyenesen a szemembe bámult. Ő volt egyben a démonom, amit igyekeztem minden erőmmel leküzdeni. Nem jártam sikerrel, hiszen egy pult előtt iszogattam és erőt próbáltam gyűjteni az életre. Kisebb nagyobb sikerekkel.
A semmiből jelent meg, mint egy árny. A szemei haragot szikráztak. Felém irányultak. Az én saram volt. Az én lelkemet akarta felfalni gyilkos mérgével. A nyakamba sziszegett akár egy kígyó. Pillanatok alatt fojtott meg. Pillanatok alatt nyelt le egészben. Egyedül csak a pillanatnyi kétségbeesésem árnyéka maradt utánam, ami bele ivódott a levegőbe. Torkom összeszorult, s sugárban köptem vissza a kortyolgatott sört korsómba. Hatalmas szemekkel néztem a tükörbe, hogy valóban hátam mögött látom-e. De ott volt. Az érintése a vállamon. Az érdes hangja a fülemben csengett. Sosem reménykedtem ennyire abban, hogy csak fleshelem az egészet. Úgy nézett ki, ezúttal még inkább haszontalan reményeket tápláltam a jövőm iránt. Életben maradok, avagy sem.
Tétovázva pillantottam át vállam felett, majd ahogy megéreztem az illatát kénytelen voltam csípőmet forgatva, székemet csavarva felé fordulni egy cseppet. S valóban itt volt. A tekintetem találkozott az övével. Szinte szikrákat hányt. Riadtan kaptam el fejemet, ahogy hevesen zihálva néztem ismét a tükröből rá.
- Ex Bongyor.... - vonakodva emeltem fel hangomat, mintha csak meglepetés szerű találkának örülnék annyira. Persze jelenleg nem is tudtam, hogy örülnöm kellet volna avagy sem. Egy pillanatra talán megtettem. Egy pillanatra megnyugodtam, hisz valóban haza jött, ahogy ígérte. De meg volt ennek a maga rossz oldala is. Hiszen kiszámíthatatlan helyzetben fogalmam sem volt róla, hogy futásnak eredjek vagy eljátsszam a nyaralni vágyott kölyköt.
- Mikor értél haza? - fordultam ezúttal felé, az államat törölgetve, majd eltolva magam elől a korsómat, reménykedve abban, hogy nem kell kérnem egy újat. Habár valami erős jobban esett volna jelen pillanatban. - Tovább bírtad mint gondoltam! Azt hittem, hogy az első héten haza szaladsz a golyó zápor elől, mint forrest gump. - Húztam bárgyú vigyort arcomra. Úgy mintha semmit sem kellene megmagyaráznom. Nos igen. Épp úgy járt a szám. - Miért nem hívtál? - Játszottam az idiótát ahogy csak tudtam. Nem itt akartam lerendezni egy veszekedést. Félő volt, hogy ez elkerülhetetlen. Sajnos márpedig úgy állt, pláne, hogy kerülgettem a forró kását, amivel csak a saját síromat ástam. Elvégre én voltam az, aki napokon át baszott felvenni a telefont. Gyakran inkább lehalkítottam, csak ne kelljen ismét meghallanom azt a kicseszett idegesítő iPhone csengést.
- Hé drága! - intettem a csapos lány felé. - Két erőset légy oly szíves. - mosolyodtam rá a legbájosabb vigyoromat előszedve. Bíztam benne, hogy egy nagy pohárka majd old a hangulaton. Így kérleltem tekintetemmel arra, hogy tegye le a hátsóját, ha eddig még nem tette meg.

Underworld

avatar
♡ :


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Travern - Gonna getcha - Max & Vic   Szer. Aug. 01, 2018 9:38 pm
I'll always find you, idiot.


A lámpák furcsa glóriát vontak az öcsém feje köré mintha maga lenne egy földreszállt angyal. Nem is állhatott volna távolabb az igazságtól azt hiszem.
Még emlékeztem mikor először kaptam ittas vezetésen, mikor először zárták büntibe iskolai verekedésért. Meg persze mikor közszeméremsértésért és erőszakos bűncselekményekért előzetesbe rakták én meg egyetlen szó nélkül kocsikáztam át a másik államba hogy kifizessek kétezer dolcsit és kihozzam a börtönhöz túl szűk testét az előzetesből.
Annyiszor megvédtem. Annyiszor tartottam a hátam miatta. Annyiszor rejtegettem a dolgait anyuék elől. Mindig én voltam a felelőségteljes nagytesó még ha alig pár perc is volt köztünk.
Kezdtem belefáradni a szerepembe. Elég volt a fronton helytállnom. Elég volt ott vitatkoznom az agyhalott feletteseimmel arról hogy mennyi golyót használtunk el egy egy rajtaütés során. Elég volt.
Fáradt voltam.
Az arcomon többnapos szakállnak beillő borosta díszelgett, a szemeim alatt pedig az elmúlt 7 hónap megpróbáltatásai. Sosem voltam egészen ugyanaz az ember mikor hazajöttem. Valami mindig volt bennem ami megijesztette a húgomat.
És most az elmúlt két nap csak még jobban ráerősített a sötétlilás-kékes karikákra. Világoskék szemeim, amik egyedül nekem voltak a családban (valami nagyszülő ajándéka lehetett) szikrákat szórtak ahogy odaléptem hozzá.
Az arcán színtiszta, őszinte rémület. A vonásaiban a sajátjaimat láttam mint már annyi  sok éve most mégsem hatott meg a zalálkozás hiába nem láttam már több mint fél éve.
Ez az idióta pedig eljátszotta hogy hogy meglepődött hogy így lát. Hogy nem is számított rám.
Hogyne... Azt hiszem olyan nyaklevest tekerek ide neki mindjárt hogy a fogai fognak kongázni a pulton.
Dühös maszkká torzult arccal hallgattam a szövegelését. Ahhoz értett. Gyerekkorunk óta mást se csinált csak szövegelt hogy védje a kis seggét. Most se tett mást.
Tényleg hülyének nézett. Tényleg azt hitte hogy most majd hű de jó barik leszünk és meg is van bocsátva minden. Arra várhat.
- Nem kérünk semmit - néztem én is a pultos lánykára aki biccentve inkább hagyott minket. Jól tette. Megragadva Vic sörét egy mozdulattal döntöttem magamba az egészet. Már vagy egy éve egy kortyot sem ittam. Most kellemes melegséggel töltött el ez a pár koty keserű ital is.
- Van róla fogalmad hogy Cat mennyire meg volt rémülve mikor egyszercsak leléptél otthonról? Van róla bármiféle fogalmad hogy én mit éreztem mikor leszálltam a kurva gépről és nem voltál sehol?!  Azt hittem ott leszel! Kibaszott fél éve nem láttalak! - magamra kellett szólnom hogy hallkítsak magamon mielőtt az egész kocsma minket kezdett vlna nézni. A családi drámánk nem tartozott senki másra és nem is akartam az orrukra kötni.
- Mégis mi a francot képzeltél? - a hangom halk volt és nagyon hideg - Elment az eszed Victor? Mi a francot csinálsz Chicagoban?! Mire volt ez jó?! - a kezem ökölbe szorult a pulton. Legszívesebben eltörtem volna valamit. A pultot. Egy széket. Az öcsém orrát...



Military

avatar
♡ :

Keresem :
❖ age :
25

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Travern - Gonna getcha - Max & Vic   Kedd Aug. 07, 2018 12:39 am
I'm a mess, I'm a loser...

Szemem sarkából mertem csak rá sandítani. A tekintetével szinte ölni tudott, s nem mondom, teljesen jogosan. Bár ezt már kevésbé akartam elismerni magamnak, nem hogy neki. Így nem maradt más, mint fél szemmel figyelni, miközben haragos pillantással méreget engem.
Végig nézve rajta igazából vegyes érzéseim voltak. Hiányzott és legszívesebben a karjaim közé szorítottam volna, de mégis elfogott a rettegés. Ahogy itt áll, csak addig  lehet az enyém. Ha hátat fordít, és bele veti magát a sivatag sűrűjébe, talán akkor veszítem el, amikor legközelebb áll a szívemhez. Tehát távol kellett tartanom. Rá kellett kényszerítenem, hogy fogja a cókmókját és húzzon vissza Springfieldbe. Ne nézzen vissza. Ne gondoljon rám, se Chicagora. Élje ki magát a harctéren, házasodjon meg és alapítson családot. S néztem ekkorra már annyiszor a pohár aljára, hogy képes lettem volna ezt a homlokára olvasni. Talán az fogott vissza, ahogy kijelentette, hogy nem kérek több italt.
- Akkor mit igyak? Csapvizet? Szomjan halok, ne csináld már! - háborogtam mellette, majd kezeimet lecsúsztatva korsómról, az arcomnak tapasztottam. Sosem tudtam elviselni azt a nyomorút szabályozási kényszerét. A nagy bátyó megmondja mit mond a kicsi öcsi, mert amúgy is totálisan döntés képtelen. Egy igazi szerencsétlenség. Szüksége van a kézre, hogy vezesse. Hunyorogva pillantottam rá, amikor a szemem előtt hajtotta le a sörömet. Nagyra nyílt szemekkel tátottam el számat, majd mire letette háborogva rántottam el előle a korsómat és pillantottam az aljára. Pár csepp volt de az... Már csak azért is az enyém volt! Szóval szinte a nyakam tőrt ki, hogy betoljam azt a pár cseppet. Aztán meghallottam a szentbeszédet. Első körben mindössze magam elé bambultam, miközben az agyam szinte szét robbant a belső feszültségtől. Persze nagyban rásegített az is, hogy nem az első korsóm aljára néztem be a mai nap folyamán. Az ujjaim így ráfeszültek az üveg korsó oldalának, szinte már össze akartam törni a kezemben. Egyenesen a piás üvegek között díszelgő tükörképem szemébe néztem. Hisz nyugtatnom kellett magamat. De nem tudtam sokáig bent tartani a feszültséget. Mindössze addig, míg ő be nem fejezte a saját meséjét.
Azzal a lendülettel csapódott a pult falapjának a korsó alja. Tompa csattanás szaladt végig az egész kocsmán. Csak egy pillanatnyi csendet tőrt magának, ami alatt haragos pillantással néztem Max szemeibe. Hangom a kocsma többi tagjával együtt szólalt meg. A monoton tompa zaj újra körbevett minket. Azonban nem kiabáltam, csak halkan morogtam orrom alatt. Épp annyira, hogy ő tökéletesen hallja.
-Beszélgetni akarsz? - hangomban a cinizmus és harag elegye visszhangzott. Bár tudtam volna, hogy miért haragudtam rá. Hiszen látszólag épp nekem nem volt okom rá. Mégis úgy éreztem hamarabb fogok felrobbanni mint Max. Így kaptam el a mellettem elsuhanó poharat, amely korábban a mellettem ülőnek céloztak. Nos, nem nyert. Természetesen meg kaptam magamnak a kellemes szidalmazó szavakat, de a legkevésbé ez érdekelt. Az olcsó Whisky-t hirtelen hajtottam le, mit sem törődve a ténnyel, hogy még vissza fog ütni a dolog. - Rendben. Beszélgessünk! - Nem tekintettem rá, csak a pultos lánynak intettem, bár az vonakodva lépett csak elém. Néha-héha Max-re tekintett mintha csak engedélyre várna, amit nem nyerhet el. Nem Max-től.
- Adja azt az üveg Whisky-t ide, kérem! - ujjammal szinte hívogattam a sötét üvegbe tárolt alkoholt. S bár Max tiltakozhatott a dolog ellen, a nő mégis oda adta. Felnőtt férfi voltam. Ő pedig köteles volt kiszolgálni.
A poharamat teli töltöttem, majd a másik oldalamra helyeztem az üveget, ami úgy negyedig lehetett. Nem szerettem volna, ha Max ezt is megissza előlem. Hát szúrós pillantást vetettem rá.
- Mond csak, hányszor is ugattam bele, hogy öngyilkost jelöltet játszol afga a frász tudja minisztánban?! - néztem a szemeibe, de nem vártam választ. Folytattam néhány másodperc csend után.- Kicseszett sokszor, nem igaz? Ohh igen. Jah mert ez neked fontos. Mártír halál. Hősként esel el. De arra nem gondolsz, hogy...- haraptam be a számat, majd mély levegőt véve fordítottam előre fejemet. Nem folytattam. Hiszen már megütöttem azt a hangszínt, ami után vagy sajnálom jön, vagy egy nagy saller. Félő volt, hogy nem fele-fele arányban állt a kettő, így egyenlítenem kellett. Enyhítenem a haragos lelkén, ami a sallert adhatta volna.
- Nézd Max, jól érzem itt magam... Megismertem egy lányt. Dolgozok. Barátaim vannak. Új életet kezdtem. - amiből most csak épp annyi volt igaz, hogy megismertem egy lányt. De a szó legszorosabb értelmében csak... megismertem. Persze ezt nem kellett az orrára kötni, nem igaz?
- Csak menj...- felrohant valami a torkomon aztán le. Persze inkább ittam rá, mielőtt még a nagy lelkizésekben kidobom vukkot. Így a pohár ismételt tartalmát gurítottam le torkomon.

Underworld

avatar
♡ :


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Travern - Gonna getcha - Max & Vic   Vas. Szept. 09, 2018 5:03 pm
I'll always find you, idiot.



Nagyon jól ismertem az öcsém ezen pillantását. Mikor nem fordul felém. Mikor alig mer rám nézni. Mint egy rosszaságon kapott kiskutya. Nagyon ment neki ez a pillantás de én a 25 együtt töltött évünk alatt, mondhatni teljesen immunis lettem rá. Már nem vált be rajtam úgy ahogy a szüleinken vagy néha Caten. Túl jó ismertem ezt a kis seggdugaszt velem szemben.
Persze egyből felháborodott ez a jóember mikor kijelentettem hogy nem jár neki több sör. Mintha csak azt mondtam volna hogy soha többé még csak sörcsap közelébe sem mehet.
Jólesően ledöntöttem a sörét amire egy olyan pillantást kaptam mintha most tudta volna meg tőlem hogy sem a mikulás, sem a húsvéti nyuszi, sem a goftündér nem létezik sőt még a gyereket sem a gólya hozza.
Azonnal visszarántotta maga elé a poharat és majd hátraesett a lendülettől ahogy kiitta belőle az utolsó pár cseppet.
- Jaj ne szórakozz már Vic, komolyan. Három kortyot hagytál benne. Nem kéne többet innod. Gyere míg szépen mondom - mondtam neki halkan, feszült hangon. Ki akartam rángatni innen hogy végre normálisan tudjunk beszélni. Hogy ne nézzenek minket mások miközben ordítunk egymással. Hogy meg tudjuk beszélni ahogy eddig mindig sikerült. Lehet hogy összeverjük egymást egy kicsit de utána megint minden rendben lesz. Legalább megbeszéljük a dolgokat. Legalább... megint együtt leszünk.
Hiányzott az öcsém. Fél évig távol voltam... Vele akartam tölteni egy kis időt.
Ő mégsem nézett rám miközben beszéltem hozzá. Láttam ahogy az ujjai egyre szorosabban fonódtak az üvegpohár aljára. Nem akartam hogy itt legyek. Nem akart engem hallgatni.
Engem pedig a legkedvésbé sem érdekelt hogy ő mit akar. Nem azért voltam itt hogy megint drága Victorunk elkényeztetett kis seggét szolgáljuk ki hanem hogy hazacincáljam Springfieldbe azt az idióta fejét.
Ahogy kimondtam az utolsó mondatot úgy a pulthoz csapta a korsója alját hogy a kocsma nagyrésze felénk nézett.
A feszültség egy pillanat alatt lett tapintható közöttünk. Haragos szemekkel nézett az enyémbe. Láttam a szemében hogy szívem szerint nekem esne. Gyere öcskös... Na... Játszuk le. Van bennem elég feszkó amit még ki kell adnom.
Lecsapott egy pohárra ami éppen valaki máshoz készülődött és kihivóan a szemembe nézve húzta le. Azt mondta beszélgessünk mire összehúztam a szemem. Ismertem már annyira hogy az ilyen beszélgetéseknek bizony soha nem lesz jó a vége...
És már kért is egy üveg whiskyt a rémült pultoslánytól aki rám pillantgatva szolgálta ki az előtte ülő... urat. Egy kisfiú volt aki nagynak akart látszani. ismertem. Ezt az oldalát is ugyanúgy ahogy a többit.
És a gyermek énje ki is bújt mikor szigorúan a teste másik oldalára rakta az üveget, hogy még véletlenül se érjem el.
Könyörgöm huszonöt évesek vagyunk nem öt. Mint mikor a eldugta előlem a csokijait hogy még véletlenül se egyem emg őket. Persze mindig megtaláltam. nagyon idióta helyeket tudott kitalálni.
Aztán belekezdett abba hogy mi bántja az ő kis lelkét. Bizony. Megint elővette a "katona vagy ki tudja mikor fogsz megdögleni"-kártyát mire az ég felé fordítottam a tekintetemet. Most tényleg? Még mindig itt tartunk?!
Visszanéztem rá, kék szemeim szinte villámokat szórtak ahogy tánéztem és biztos voltam benne ha csak még egy mondatot is mond én itt helyben rúgom fel a holdra.
Nem azért vagyok katona hogy mártírkodjak. Nem akarok meghalni. Nem szeretek ölni.
AZért vagyok katona hogy védjem az országot amiben születettem. Hogy védjem őt. A családomat. Mindüket...
Mintha csak észrevette volna a bennem gyülemlő dühöt... hangnemet váltott és másról kezdett el beszélni. Hogy ő itt akar maradni. Hogy megismerkedett valakivel.
És hogy csak menjek el.
- Victor - mondtam hideg hangon. Ritkán szólítottam a teljes nevét. Tudta hogy ilyenkor bizony... kurva nagy bajban van.
- Ha még egyszer azt mondod nekem... hogy menjek el innen, istenemre mondom megfejeltetem veled a pultot - a hangom halk volt, de szinte remegett a dühtől - Azt mondod nekem hogy az hogy megismertél egy lányt és hogy összehaverkodtál itt egy pár akárkivel azt jelenti neked hogy hátrahagyod a családodat? Gondoltál arra hogy Cat mit érzett mikor egyszercsak üresen találta a szobádat? Sehol egy üzenet. Sehol egy akármi. Van róla fogalmad hogy mennyire megrémült? Van róla fogalmad hogy mit éreztem mikor leszálltam a gépről és nem voltál ott? Kibaszott fél éve nem láttalak az istenért! - a kezem ökölbe szorult és nagyot csattant a fényezett pulton. Vic pohara ugrott egyet az ütéstől.
- Szóval, ha nem akarod hogy itt helyben betörjem az orrodat, emeld fel azt a nagyon márkás nadrágba bújtatott seggedet és szedd a virgácsaid ki az autóhoz mielőtt én foglak meg és viszlek ki. Elég világos voltam? - fejeztem be a mondandómat a szemébe nézve. Még csak nem is pislogtam.



Military

avatar
♡ :

Keresem :
❖ age :
25

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Travern - Gonna getcha - Max & Vic   
Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down
 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Chicago Guilty frpg :: Chicago :: Belváros :: Szórakozónegyed-
^
ˇ