HomeHome    CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Be careful making wishes in the dark
● We will be history and you will remember us for centuries ●
Belépés
Chicagoba!
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multikapcsoló
új arcokkal...





Szavak
tôled, tôlem.
Nem a neved számít,
csak az, hogy itt vagy...
Jelenleg 14 felhasználó van itt :: 11 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég

Alexander Winnick, Bonita Ramírez, Christopher Nam, Demetri Novikow, Jevgenyij M. Klavdiy, Lemon Fitzgerald, Lovelyn Beckett, Natalie York, Sara Evans, Shantelle Delaney, Victor Labonair


A legtöbb felhasználó (41 fő) Szomb. Jún. 02, 2018 7:34 pm-kor volt itt.
Válaszd meg a nézôpontodat,
és megváltozik a valóság.
Finish me!
írta: Demetri Novikow
Today at 9:41 pm

Harris & Mads - My cocain and I are fine, thanks
írta: Harris Serpen
Today at 7:56 pm

Avatarfoglaló
írta: Harris Serpen
Today at 6:43 pm

Harris Serpen
írta: Camille o'Chase
Today at 6:33 pm

Ceasar Calí
írta: Diego Calí
Today at 9:55 am

Elkészültem!
írta: Harris Serpen
Yesterday at 9:01 pm

Home sweet home - Bonita & Diego
írta: Diego Calí
Yesterday at 8:44 pm

Partnerkeresô
írta: Hella R. Moreau
Yesterday at 7:07 pm

Eve & Nathan┃Almost Kiss
írta: Jonathan Dowling
Yesterday at 6:24 pm

Vincent Colbert
írta: Lily Mcneel
Yesterday at 5:15 pm

Rosie Hella Moreau
írta: Leslie J. Brown
Yesterday at 7:14 am

Ismét veled
írta: Aiden Lee
Vas. Szept. 16, 2018 10:04 pm

when i wake i am afraid, somebody else might take my place
írta: Jonah Serpen
Vas. Szept. 16, 2018 9:39 pm

Victor & Jonah
írta: Jonah Serpen
Vas. Szept. 16, 2018 8:19 pm

Noah Parker
írta: Noah Parker
Vas. Szept. 16, 2018 6:32 pm

Kék kapu
egyenesen a face-re.

Share | 
 

 Max Labonair

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Max Labonair   Hétf. Júl. 09, 2018 10:32 pm
Maximillian Labonair

Az ember könnyen érzi legyőzhetetlennek magát, még akkor is ha tombol körülötte a halál.


Születési Hely, idő:
1992. Október 21. Ohio

Csoport:
Military

Szexualitás:
Hetero (állítólag)

Családi állapot:
Egyedülálló

Foglalkozás:
Katona, mesterlövész

PlayBy:
Aaron Taylor Johnson

A családom...

A testvérekben benne van a versengés, a harc szelleme, az egymás nyúzása. Nézz meg két kiskutyát ahogy birkóznak. Látszólag mindkettőnek más vágya sincs mint elharapni a testvére torkát a nap végén mégis egymásnál keresnek menedéket. Ilyenek vagyunk mi is az ikeröcsémmel Victorral.
Hiába szívjuk folyton egymás vérét, hiába veszekszünk állandóan, nincs nála fontosabb ember az életemben.
Rajta kívül még egy testvérem van, a húgunk Catherine, akit mindketten imádunk.
Hiába a távolság kettőnk közt Vickel, közel állunk egymáshoz. Mégiscsak az ikertestvérem.
Legalábbis... mindketten így tudjuk.

Múltam...
A nehéz bakancsok keményen koppantak a kövezett folyosón ahogy végigsétáltam a szobák mellett a társalgóig. A homok csikorgott a lépteim alatt. Minden tele volt homokkal. Az egész kibaszott barakk tele volt homokkal, és mindenhova jutott belőle. A ruhánkba, az arcunkba, a kajánkba még a vízbe is került belőle valahogyan.
A hajam ami most nem göndörödött őrültként a fejem körül, egészen rövidre volt vágva de még így is homokot rejtettek rövid tincseim. Alig vártam hogy hazamenjek és megszabaduljak a homoktól.
Végre megkaptam az eltávomat. Alig pár hét és végre hazamehetek. Ki tudja mikor hívnak be megint. De addig... élvezhetem az otthon töltött időt. Megint láthatom Selt, a macskánkat, a húgomat... és az öcsémet. Alig beszélt velem mióta idekint voltam. Haragudott rám amiért elmentem.
Nem vártam tőle hogy megértse... Ő nem az a típus volt aki a hazáját akarja szolgálni.
Ez az érdeklődés valahogy kimerült annyiban mikor gyerekként botokkal lövöldöztük egymást a ház körül a kertben. Végül mindig valahogy úgy alakult hogy egy oldalon harcoljunk egy láthatatlan ellenfél ellen.
És mindig győztünk. Mert együtt mindig is legyőzhetetlenek voltunk. Bár tudnám mi változott az évek során.
Benyitottam a társalgó nagy fával borított, székekkel és azstalokkal ellátott helyiségébe. A sarkokban és a falak mentén állt a homok.
Néhányan az asztaloknál zsugáztak, néhányan valami antennás vízilabdameccset néztek egy aprócska tévén.
Mintha minden nyugott lenne. Mintha társaink nem odakint hullanának egy egy kis ólomlövedék által.
A telefonokhoz lépve, ahol az egyik srác épp a barátnőjével beszélt dőltem a falnak és a fülemhez emeltem a kagylót.
- Név? - hallottam a hívásirányító cigarettamarta hangját.
- Max Labonair őrmester- feleltem a telefon kábeljével játszva. Hallottam ahogy kattan a vonal és megkaptam a lehetőséget hogy beírjam az otthoni számot.
A halk, visszhangzó búgás után egy újabb kattanás és egy ismerős hang szólt bele a telefonba.
- Labonair - hallottam a kishúgom hangját ahogy felvette a telefont. Nem bírtam visszafogni a mosolyomat. Szinte láttam magam előtt ahogy felül a telefont tartó kisasztalra.
- Szia Cat, én vagyok - mosolyogtam a kagylót szorítva. A boldog sikkantás és a huppanás arról árulkodott hogy a húgom leugrott az asztalról. Egyből faggatni kezdett mindenféléről, boldogan csicsergő hangja elfeledtette velem az imént történteket. Olyan jó volt az otthon hangjait hallani.
- Pár hét múlva hazamegyek Cat... ezért telefonáltam - mondtam neki az egyik levegővételének szünetében. Újabb boldog sikkantás, izgatott toporzékolás. Láttam a lelki szemeim előtt ahogy boldogan ugrálnak az arca körül a tincsei.
- Vic a közelben van? Neki is elmondanám - kértem az öcsémet a telefonhoz mire Cat nevetve ígérte hogy megkeresi és hallottam ahogy a nevét óbégatva körbejár a lakásban.Aztán puha, zoknis lépteket hallottam és egy halk recsegés után az öcsém ismerős mély hangja szólt bele a telefonba.
- Szevasz bongyor - hallottam a hangján hogy vigyorog.
- Szevasz seggdugasz - nevettem el magam én is. Ő is kérdezett párat, amire kézséggel válaszoltam de valahogy éreztem a hangján hogy nem örül túlzottan. Hiába mentem haza... Még mindig azon kattogott hogy pát hétig itt leszek. Bevetésekre járok... Lövök.... Veszélyben vagyok.
- Szóval míg haza nem jössz folyamatosan éeltveszélyben vagy. Hát ez kurva jó Maxi mindjárt nekiállok tapsolni komolyan. Remélem egy kurva fakoporsóban érsz majd haza, mert ebben a pár hétben nem bírtál a seggeden maradni! - Vic hangja szinte csöpögött a maró gyúnytól én pedig lehunyt szemmel vontam össze a szemöldököm.
- Vic... - szóltam közbe de ő csak folytatta. Hogy idióta vagyok. És haza kéne jönnöm. És hogy csak megöletem magam.
Hiába próbáltam közbeszólni, hiába próbáltam mondani bármit csak mondta a magáét egyre jobban belehergelve magát. FÁjt amiket mondott. Fájt hogy így látta azt amit teszek.
Egyre mérgesebb lettem és már a szavába vágva, kiabálva próbáltam helyretenni.
Nem tudom ki vágta le előbb a telefont. Valószínűleg tök egyszerre tettük. Ikrek voltunk. Egy rugóra járt az agyunk.
Csak akkor tűnt fel hogy az egész társalgó engem figyel. Gondolom mert ordibáltunk egymással.
- Mi van? - csattantam fel mérgesen aztán sarkon fordultam hogy eltűnjek onnan. Még mindig minden tele van kurva homokkal. Vic fejét is bele akartam dugni egy kurva nagy adag homokba.
Hátha attól észhez térne. És nem bántana azért mert az vagyok aki.

Két és fél héten belül megkaptam a kilépőmet és végre elindulhattam haza. A közel keletről nem egyszerű a hazajutás, főleg ha a föld másik oldalára szándékozik menni az ember. Tizennyolc óra repülőút várt még rám azután is hogy párizsban átszáltam egy négy órás út után. Fáradt voltam. A gépen nem tudtam aludni és ahogy mindig... Most is Vic járt a fejemben. Elmondtam nekik hogy mikor érkezem, és Cat megígérte hogy kijönnek elém. Alig vártam hogy lássam őket de mégis ahogy kinyílt a reptér nagy fotocellás ajtaja újra megtorpantam. Ott állt a korlát túloldalán a húgom. Láttam az arcán hogy örül nekem de... Valami baj volt.
Nem sugárzott úgy mint mindig mikor hazajöttem. Ahogy közelebb sétáltam világossá vált hogy egyedül van. Vic nem jött ki elém.
De mielőtt bármit is kérdezhettem volna Cat kinyitotta a száját.
- Max... nem fogsz örülni...


Military

avatar
♡ :

Keresem :
❖ age :
25

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Max Labonair   Szomb. Júl. 21, 2018 12:33 am
Üdv köztünk!

Max Labonair
Hallottál már a bolond meséjéről? Nem? Én pont most olvastam el. Ja, hogy ez a tiéd? Ja bocs. *harsány kacagás* bugyi  
Őszintén szólva sosem láttalak ilyen részleteket kiragadóan írni. Imádtam minden egyes darabját és őszintén szólva órákon át olvastam volna még. Sőt. Elfogadlak, lehet még háromszor elolvasom, csak hogy minden apró homokszemet láthassak, amit eddig nem vettem észre.
Ős karaktereink egyike, az egyetlen gond velük az, hogy ahányszor kihoztuk őket privátból, sosem tudtunk játszani. Remélem ez most másképp lesz.

Ja és Victor üzeni, hogy remélte, hogy felveheti utánad a hagyatékodat, mint másod tulaja a lakásnak. Tuti bordélyházat csinált volna belőle. Lehet jobban teszed ha nem mész vissza...

Testvér...Sok mindenen mentünk keresztül. Együtt vagy egymás nélkül, de mégis a másik oltalmára áhítoztunk. Nem csak testvérek, ikrek voltunk, hanem barátok is. A legjobbak. Egymásra volt csak szükségünk a világ ellen. Semmi többre. Egymás ökle voltunk. De az idő telt és megváltozott valami. Mind ketten tudjuk mi. Remélem legalábbis tudod. Hátat fordítottam. Hagytam, hogy a saját utadat járd. Nem akarok mellett állni, s végig nézni ahogy elbuksz. Talán ezért léptem le. Talán másért. Egyszer talán elmesélem.


Underworld

avatar
♡ :


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Chicago Guilty frpg :: Create yourself :: Accepted! :: Military-
^
ˇ