HomeHome    CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Be careful making wishes in the dark
● We will be history and you will remember us for centuries ●
Belépés
Chicagoba!
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multikapcsoló
új arcokkal...





Szavak
tôled, tôlem.
Nem a neved számít,
csak az, hogy itt vagy...
Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég

Maya E. Cross


A legtöbb felhasználó (41 fő) Szomb. Jún. 02, 2018 7:34 pm-kor volt itt.
Válaszd meg a nézôpontodat,
és megváltozik a valóság.
Hírek
írta: Victor Labonair
Yesterday at 9:38 pm

Alapsablon
írta: Windy Soul
Yesterday at 9:26 pm

Alapsablon
írta: Windy Soul
Yesterday at 9:12 pm

Demian & Jax -- you make me wanna die
írta: Jax Ainsworth
Kedd Júl. 17, 2018 7:09 pm

Just a coffee/ Maya&Jam
írta: James Hemilton
Vas. Júl. 15, 2018 2:54 pm

Hiányzásnapló
írta: Sara Evans
Vas. Júl. 15, 2018 12:10 pm

Kim Sam Yong
írta: Kian S. Moon
Szomb. Júl. 14, 2018 7:41 am

Mitzie Gray
írta: Mitzie Gray
Pént. Júl. 13, 2018 10:21 pm

Emma Jensen
írta: Emma Jensen
Pént. Júl. 13, 2018 8:47 pm

Partnerkeresô
írta: Leslie J. Brown
Csüt. Júl. 12, 2018 8:57 pm

Mr. White
írta: Sara Evans
Csüt. Júl. 12, 2018 10:01 am

Son
írta: Diana Woods
Csüt. Júl. 12, 2018 6:18 am

Hey Brother
írta: Diana Woods
Csüt. Júl. 12, 2018 5:29 am

My BFF (My ex-lover)
írta: Leslie J. Brown
Szer. Júl. 11, 2018 9:29 pm

Dr. Furafigura
írta: Madeline Ramsay
Szer. Júl. 11, 2018 1:22 pm

Kék kapu
egyenesen a face-re.

Share | 
 

 Madeline & David - A ride home

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Madeline & David - A ride home   Hétf. Júl. 09, 2018 8:26 pm
Az éjszaka közepén csörren meg a telefonom. Felkelek és kicsit kómásan nyúlok a telefonért, hogy megnézzem, ki zaklat ilyen későn. Nincs névjegyzékbe véve a szám, szóval egy-kettőt csörren még, mire felveszem. Elmondja, ki ő, és hogy honnan kellene ismernem. Ó, igen, így már megvan. A nevét máris elfelejtettem, de azt tudom, hogy mikor kicsit le voltam égve, mégis kértem a piákat sorra nála, valahogy elengedte azt a pluszt, amit nem tudtam kifizetni, mondván, hogy jövök neki eggyel. Úgy néz ki, ez a pillanat most jött el. Felvázolta a helyzetet, hogy hova kellene mennem és hogy miért, én pedig csak magamban dünnyögök el pár kéretlen szót. Végül engedek, és mondom neki, hogy maximum tíz perc és ott vagyok.
Útközben többet gondolkoztam a srác nevén, semmint az egész helyzeten. Közeledve a bárhoz vetődik fel a kérdés bennem, miért nem hívott egy taxit, vagy sofőrt. Én is dolgozok úgy, de most épp a kiérdemelt pihenőmet töltöttem. De aztán rájövök, hogy valószínűleg a leányzó annyira leihatta magát, hogy pénze is alig lenne hazautazgatni, ő pedig nem szeretetszolgálat, hogy más utazásait finanszírozza. Szépen is lennénk, ha így lenne. Plusz tekintve, hogy mikor hívott, akkor már teljesen ki volt dőlve, a hazasétálás sem tűnt túl logikusnak a számára. Így egy felesleges adósságát felhasználja, közben pénzt is spórol vele. Úgy-ahogy. Meg legalább hazajuttatja biztonságban.
Leparkolom az autómat konkrétan a bár előtt, lezárom, és beljebb sétálok a bárba. Látom, hogy már nagyon zárórán vannak, a leányzón kívüli részeg pali épp mellettem jött ki. Bár inkább át akart menni rajtam, vagy nem tudom. De valahogy megtámaszkodott.
Azon viszont felhúzom a szemöldököm egy pillanatra, mikor meglátom a pulton nyugodtan szunyókáló ismeretlent. Nem is a helyzeten, hanem azon a hajszínen. Na hozzá hasonlót sem lát minden nap az ember. Egyébként nem tűnik rossznak, bár jelenleg tényleg egy nagy hajtömeget látok csak az arcából, semmi többet.
Köszönök a csaposnak, beszélünk pár szót, aztán nem túl erősen, de határozottan elkezdem megrázni a lány vállát. – Ébresztő, napsugaram, zárnák már a helyet – szólalok meg kicsit hangosabban, hogy végre rám figyeljen. – Hívott a mi drága pultosunk, hogy valakit haza kellene vinni. Kicsit kapd össze magad, mert előbb-utóbb neki is elvész a türelme – én a helyzettől eltekintve is teljesen nyugodtan szólok hozzá, ráadásul még viszonylag kedvesen is, már amennyire ez tőlem telik.
Media

avatar
Reagok száma :
7

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Madeline & David - A ride home   Kedd Júl. 10, 2018 11:45 am


Who are you?


David & Madeline
A fejem elnehezedik és a pultra esik, kezemmel pedig eltakarom az arcomat. Nem alszok, ahhoz túl kényelmetlen a helyzet, mindössze csak pihenek egy picit. Ami rám fér már. Nem szoktam ilyen állapotba kerülni, általában annyit iszok, amennyit haza is bírok, most viszont olyan jól esett. Legszívesebben kiröhögném magamat, amiért annyi zagyvaságot hordtam össze az előbb, de azt hiszem most már nincs ahhoz sem elég erőm. Hallok valami beszélgetést a háttérben, megismerem a pultos hangját, bár, hogy kivel beszél arról fogalmam sincs, meg igazán fel sem tudom fogni, hogy miről van szó. Nem valószínű, hogy örül nekem, meg már nem is vagyok olyan jó társaság, mint percekkel ezelőtt, de valahogyan most ez sem érdekel. Csak még egy kicsit, aztán elmegyek...valahogy. Régen minden annyira más volt. Könnyebb. Hogy lehet elviselni ezt a bűntudatot, ami nyomaszt? Valóban nincs rá orvosság? Azt hittem, hogy majd a whisky elég erős lesz ahhoz, hogy legalább egy kis ideig elfeledtesse velem a múltat, de tévedtem. Ismét a bűntudatom győzött.
Gondolataimból egy idegen férfi hang ébreszt fel, aki a vállamnál fogva rángat és bár eszem ágában sincs rá figyelni, végül mégis úgy döntök, hogy engedek neki. Óvatosan emelem fel a fejemet, könyökömmel megtámasztva azt, majd felvont szemöldökkel nézek az előttem álló férfira. Nem tűnik ismerősnek, és valaki olyannak sem, aki hozzám hasonlóan, magányosan iszogat egy bárban.
- Mégis ki vagy? - kérdem morcosan, majd a következő szavait hallva, a pultos fiúra nézek, majd vissza az idegenre és ismét nevetni kezdek. Nem tudtam, hogy egy ilyen helyen kidobó fiúk is vannak. Na de, ha menni kell, nincs mit tenni. - Ha valakit haza kell vinni, az a pultos. Ő hív testőröket. Én egyedül is haza találok. - motyogom, majd veszek egy mély levegőt, kiegyenesítem magam és próbálok lekelni a székről, bár olyan, mintha minden forogna velem. Immár a lábamon állva, a pultba kapaszkodva állok meg, de nem mozdulok, ahhoz szükségem lesz egy kis erőre még. - Hívnál egy taxit? - kérdem, bár elég messze lakom innen, nem biztos, hogy maradt arra elég pénzem. Mindegy. Valahogyan megoldom majd. Csak érjek innen ki valahogyan.

SZÓSZÁM┃YOUTUBE┃ÜZENET NEKED ┃
Townspeople

avatar
♡ :

Reagok száma :
5

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Madeline & David - A ride home   Kedd Júl. 10, 2018 3:11 pm
Nem ilyen estére számítottam, de legalább egy szívességgel kevesebb lesz. Sokat felhalmoztam már, és néhánynál bármikor megcsörrenhet a telefonom, mint ahogy azt az ábra is mutatja. Holnap – azaz ma – szerencsére nem dolgozom, csak délután, így amint ezzel végeztem és hazamentem, tudok pihenné még egy keveset. Egyébként is korábban feküdtem le, mint szoktam, így igazából a mostanival is képes lennék egész nap ellenni.
Még a kis szétcsúszástól függetlenül is elég szép arca van, mikor végül csak rám néz. Azért elfog ilyenkor a kíváncsiság, hogy ő vajon miért is itta le most magát ennyire. Indok az mindig lehet az ivászatra. Öröm, bánat, lelkiismeretfurdalás, ünneplés, és még sorolhatnám. Valószínűleg úgysem fog ez kiderülni, nekem a dolgom most egyébként is csak annyi, hogy hazafurikázzam őt. Ha meg bealszik időközben a kocsiban, akkor bealszik, egy címet mondjon, és akkor oda tudok találni.
- David. David Monroe – felelem neki lágyan mosolyogva. Nem várom el, hogy ismerjen. Rég volt már a karrierem azon szakasza, mikor rendesen benne voltam a filmes bizniszben, és most kezdek csak újra visszatalálni az életemben ide.
- Testőröket? – húzom fel az egyik szemöldökömet csodálkozásom jeleként. Figyelem a kis jelenetét, ahogy próbál felállni és valahogy úgy is maradni. Hazatalálni aligha tudna jelen állapotában, most már biztosan állíthatom. Készenlétben állok, hogyha megbotlana vagy borulna, akkor még időben megfoghassam, de egészen addig, míg határozottan támaszkodik a pultban, erre nem különösebben lesz szükség.
Végül én nevetek fel halkan és visszafogottan, majd megrázom a fejemet. – Nemnemnem, félreértettél. Nem a testőre vagyok, vagy valami kidobó. Ő hívott ide, hogy hazavigyelek. Mellékállásban az Ubernek dolgozom, neki pedig tartoztam még korábbról egy szívességgel. De megmutathatom a profilomat is a biztonság kedvéért – közben telefonnal gyorsan ki is kerestem és odaadtam neki, hogy véletlenül se higgye azt, hogy el akarom rabolni, vagy valami ilyesmi. Abban benne van, hogy már több tíz fuvarom volt, sosem volt velem különösebben gondja senkinek és még egy-két ilyen információ.
- Járhattál volna rosszabban is, így legalább nyertél egy ingyen, biztonságos fuvart haza. Csak mondanod kell és már indulhatunk is – a halvány, kedves mosoly az arcomon még mindig ott figyelt, amíg beszéltem. Most már én sem szívesen engedném haza egymagában, nem csodálom, hogy a csapos is miért hívott inkább engem.
Media

avatar
Reagok száma :
7

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Madeline & David - A ride home   Szer. Júl. 11, 2018 12:39 pm


Who are you?


David & Madeline
Kívülálló szemmel elég szánalmasan nézhetek ki, bár, hogy őszinte legyek annak is érzem magam. Mint valami alkoholista, aki képtelen megálljt parancsolni magának és akinek nincs hová mennie. Nem is értem, hogy mi ütött belém. Persze sosem voltam egy szent, ezt mindenki tudja, aki csak ismer, a piát sem vettem meg soha, de még soha senkinek nem kellett haza vinnie, mindig tudtam, hogy mennyi az elég. Mostanáig. Mintha egy belső hang arra biztatott volna, hogy igyak még. Ez persze nem magyarázat, de mégis könnyebb magam azzal nyugtatnom, hogy én nem ilyen vagyok, mint beismerni, hogy most valóban elvetettem a sulykot. Elaludni egy bárban? Elég undorító húzás, de mégis, olyan jól esik. Bár mondjunk szívesebben lennék inkább az ágyamban, de sajnos nem hiszem, hogy képes lennék egyedül eljutni két lépésnél tovább. Ez számomra pedig még kínosabb, mint az, hogy itt szundikálok, mint valami hajléktalan.
Arra viszont egyáltalán nem számítottam, hogy valaki megzavar a nyugalmamba. Valaki olyan, aki még csak nem is ismer. Bár így jobban belegondolva, még mindig jobb, mintha a bátyám, vagy az apám lennének. Ők nem biztos, hogy ilyen bájos mosollyal az arcukon fogadnának, mint ez a fickó. Ahogyan bemutatkozik, egy pillanatig elgondolkodom, hogy mennyi az esélye annak, hogy hallottam már ezt a nevet, aztán mikor rájövök, hogy nem vagyok olyan állapotban, hogy bármire is emlékezzek, inkább úgy döntök, hogy nem is lényeges. Válaszul csak vállat vonok, eszem ágában sincs  bemutatkozni, bár amúgy elég barátkozós típus vagyok, szeretek ismeretlenekkel társalogni, csak épp nem most. Miért nem hagyják, hogy aludjak?
Ahogyan végre ott állok, és próbálok nem orra bukni, óvatosan teszek egy lépést előre, még mindig szorosan kapaszkodva, és próbálom fontolóra venni, hogy körülbelül mennyi az esélye annak, hogy nem esek el rögtön, amint elengedem az egyetlen biztos támpontot számomra. Morcosan pillantok az idegenre, aki minden bizonnyal az előző kijelentésemen szórakozik ilyen jól. Végig hallgatom a magyarázatát, majd a telefonra pillantok, amit előttem lobogtat, és bár próbálok úgy tenni, mint aki érti, hogy mi van benne, valójában olyan, mintha három ugyanolyan készülék lenne előttem.
- Minden pultosnak a kedvében jársz, aki nem tud kirakni egy részeget? - kérdem még mindig nem túl barátságosan, nem tehetek róla, most valahogy nem érzem úgy, hogy igazán önmagam lennék. Sőt, fogalmam sincs, hogy ki vagyok, az azonban biztos, hogy undorodom saját magamtól.
- Figyelj... nem akarok tuskó lenni, de még egészen pici koromban megtanítottak arra, hogy ne üljek be egy idegen autójába. Nem lakom olyan messze, hogy ne boldogulnék. - próbálom meggyőzni arról, amit még jómagam sem hiszek el, majd sóhajtok egyet és óvatosan engedem el a pultot, csakhogy bebizonyíthassam, hogy egyedül is menni fog. Mielőtt azonban lépnék egyet is, mintha kifogyna a lábamból az erő. Belekapaszkodok a mellettem álldogáló fickó karjába és bár viccesnek tartom a helyzetet, mégsem nevetek. - Nagyon sajnálom...

SZÓSZÁM┃YOUTUBE┃ÜZENET NEKED ┃
[/color]
Townspeople

avatar
♡ :

Reagok száma :
5

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Madeline & David - A ride home   
Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down
 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» David lakása
» Vicces képek [ARCHÍV]

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Chicago Guilty frpg :: Chicago :: City of Center-
^
ˇ