HomeHome    CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Be careful making wishes in the dark
● We will be history and you will remember us for centuries ●
Belépés
Chicagoba!
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multikapcsoló
új arcokkal...





Szavak
tôled, tôlem.
Nem a neved számít,
csak az, hogy itt vagy...
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Natalie York


A legtöbb felhasználó (41 fő) Szomb. Jún. 02, 2018 7:34 pm-kor volt itt.
Válaszd meg a nézôpontodat,
és megváltozik a valóság.
Verita Fuente - A Fuentes vezetője
írta: Windy Soul
Vas. Jan. 13, 2019 3:24 pm

Csoportok
írta: Windy Soul
Vas. Jan. 13, 2019 3:04 pm

Lena Serpen
írta: Jonah Serpen
Vas. Jan. 06, 2019 2:37 pm

Kristen Serpen
írta: Jonah Serpen
Vas. Jan. 06, 2019 2:35 pm

Karakterkereső kód
írta: Windy Soul
Vas. Jan. 06, 2019 2:29 pm

Hírdetésünk
írta: Windy Soul
Vas. Jan. 06, 2019 2:22 pm

Hírek
írta: Windy Soul
Szomb. Jan. 05, 2019 6:17 pm

Elôtörténet sablon
írta: Windy Soul
Szomb. Jan. 05, 2019 4:15 pm

Drága sógorom
írta: Elena P. Campos
Pént. Jan. 04, 2019 4:34 pm

Béke?
írta: Christopher Nam
Kedd Jan. 01, 2019 6:48 pm

tomorrow never came
írta: Jonah Serpen
Kedd Jan. 01, 2019 11:33 am

Avatar- és névfoglaló
írta: Colin M. Callahan
Pént. Dec. 28, 2018 10:43 am

Colin M. Callahan
írta: Kendra Gray
Pént. Dec. 28, 2018 10:26 am

Julia Carver
írta: Julia Carver
Csüt. Dec. 27, 2018 8:45 pm

Caius és Aya elsőfelvonás
írta: Dayana Graham
Szer. Dec. 26, 2018 9:47 pm


Share | 
 

 Silhouette frpg

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Silhouette frpg   Hétf. Jún. 18, 2018 10:03 am
It's only been a lifetime
but tonight you're a stranger or some silhouette


"Néha a legrosszabb befejezések egyáltalán nem is befejezések. Tudnod kell, hogy még amikor úgy is tűnik, hogy minden hamuvá égett, a történetben mindig lesz egy még el nem mondott fejezet."


- Hé, te ott! Igen, te. – Mutattam egyenesen végig rajtad. - Ne nézz rám ennyire bután, kérlek. Azt szeretném, ha kicsit figyelnél rám. – Sosem szerettem, ha valaki ellenszegült. S te, kedves barátom, nem úgy tűnt, mintha minden idegszáladdal rám összpontosítanál. - Gyere, ülj le és helyezd magad kényelembe… - De végre erőt vettél magadon, s én mutogattam, hova is foglalhatsz helyet. Te megindultál az egyik ülő alkalmatosság felé. - Igen, mondjuk oda, abba a fotelbe leülhetsz, ha épp nem felel meg a kényelmetlen, fából összetákolt szék. – Figyeltem, ahogy leülsz. Elégedetten elmosolyodtam, ahogy én magam is leültem, közvetlenül veled szembe. - Nos, most már rendben leszel? Remek. Van egy történet, amit el szeretnék neked mesélni. – Láttam, hogy szóra nyitod a szádat. - Ne szakíts félbe, oké? Modortalan dolog. – A fejemet csóváltam. Te inkább becsuktad a szádat, s kényelmetlenül mocorogtál a fotelben. Talán féltél tőlem. Pedig ezúttal nem terveztelek bántani, sem senki mást. Most a lehető legjobb modoromat kellett elővennem, hiszen… ez volt a feladatom. A rám kiszabott, fontos feladatom. – Nos, gondolkodtál már rajta, az emberek miért jönnek Mystic Fallsba? Nem? Én sem. De azt tudom, hogy sok ott az ismerős arc, melyre az emberek kíváncsiak. Na meg persze, ott van az új boszi iskola, melyet a híres vagy már inkább hírhedt és barát-gyilkos Stefan Salvatore épített a halálból visszatért Alaric Saltzmannal, akit, nem mellesleg ki fogok nyírni. – Vontam vállat, ahogy összeérintettem az ujjaimat magam előtt. – Tudtad, hogy Klaus gyermeke, Hope is ide jár? Szép nagyra nőtt lányka, de ő engem nem igazán érdekel. Bár elég jó képességei vannak, hiszen vámpír is, vérfarkas is, s boszorkány vér is csörgedezik az ereiben. Egy kis szörnyeteg, ha valaki a véleményemet kérdezni. De… de abban a suliban ott van az én két drága unokahúgom is. Istenem, az a két leányzó… alig várom, hogy újra szembekerüljek velük. Hiszen elég rég nem láttam őket. Szeretném őket megszeretgetni a késemmel… vagy a bárdommal… ohh, Jossie, Lizzie… - Elmélkedve néztem fel a plafonra, majd vissza rád. A tekinteteden láttam, hogy őrültnek nézel. De nem jártál messze a valóságtól. – Mit gondolsz, létezik a Pokol? – Néhány pillanatig vártam csupán, majd felálltam. – A helyzet az, hogy nagyon is valóságos. A legendák, a mesék, mind-mind igaznak bizonyultak, s erre akkor jöttem rá, mikor meghaltam. – Vállat vontam. Annyira nem hatott meg a dolog, erről nem is terveztem többet mesélni. Ám láttam, hogy újból mocorogsz. – Ugye nem tervezel elmenni a mese közepén? – Vontam fel a szemöldököm, mire nyeltél egy nagyot. Menni akartál, hát persze. Hosszúra nyúlt a mese, s nem akartad hallani a végét. De nem engedhettelek el… csettintettem az ujjammal, mire láncok jelentek meg a csuklóidon, melyek odakötöztek a fotelhez. Nem mehettél sehova. De nem ám. - Katherine Pierce a pokol tüzével égetne el, ha hagynálak meglógni, kedves… - Morogtam, ahogy a fotel mögé lépkedtem, s kutakodni kezdtem a polcon. – Oké, oké… tudom, hogy sok a dolgod. Inkább adok egy kis könyvet, melyben minden le van írva, amit tudnod kell. – Az öledbe ejtettem a könyvet. – Ám… látni akarlak még. Tudod, hol. Hiszen ott a pontos cím… ha nem jössz, megtalállak és hidd el, nem akarod tudni, miként hozlak el hozzánk. Minden világos? Nos, akkor… - Csettintettem egyet, a láncok eltűntek, te magad pedig szabaddá váltál. - Jó szórakozást!

- Kai Parker

Vendég
Vendég


Vissza az elejére Go down
 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Chicago Guilty frpg :: Welcome Drink :: Partners-
^
ˇ