Aller en haut Aller en bas
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Be careful making wishes in the dark
● We will be history and you will remember us for centuries ●
Chicago vár rád!
Mire vársz még, lépj be!
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Lépj közelebb
vár itt rád egy másik világ!
Név:

Jelszó:



Csacsogjatok csak
kis fecsegő poszáták!
Várunk rád!
Csatlakozz hozzánk FB-n!
Nagydumások
csacsogjatok csak!
Emmett Ryder
 
Maya Reed
 
Olivia Reed
 
Kim Tae Oh
 
Derek Thredson
 
Washington Willow
 
Madison Davis
 
Nora Mcneel
 
Josh Williams
 
Tamara Malone
 
mindenki üzen
de vajon most ki írt?
Carlos Acosta

Yesterday at 7:15 pm

Derek Thredson

Yesterday at 9:28 am

Carlos Acosta

Szomb. Jún. 16, 2018 10:50 pm

Meadow Ryder

Szomb. Jún. 16, 2018 8:51 pm

Lynx W. Seo

Szomb. Jún. 16, 2018 5:18 pm

Han Xiaowen

Szomb. Jún. 16, 2018 4:29 pm

Lynx W. Seo

Szomb. Jún. 16, 2018 1:10 pm

Lirina Henscott

Szomb. Jún. 16, 2018 10:33 am

Olivia Reed

Csüt. Jún. 14, 2018 10:16 pm

Eleonora Merritt

Csüt. Jún. 14, 2018 9:46 pm

Lily Mcneel

Csüt. Jún. 14, 2018 5:52 pm

Emmett Ryder

Csüt. Jún. 14, 2018 3:20 pm

Emmett Ryder

Csüt. Jún. 14, 2018 2:43 pm

Kik vannak itt?
Te is köztünk jársz?
Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 1 Bot

Aiden Cross, Dan Hiroya, Derek Thredson, Lirina Henscott, Rosie Bale

A legtöbb felhasználó (41 fő) Szomb. Jún. 02, 2018 7:34 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 We were both young when I first saw you ~

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar

❖ :


❖ user since :
2018. May. 01.


TémanyitásTárgy: We were both young when I first saw you ~   Szer. Jún. 13, 2018 10:26 pm



Theo & Allie

Bátor dolog szerelembe esni. Teljes mértékben meg kell bíznod valaki másban, és ez nagyon-nagyon nehéz. Nehéz, és bátor dolog.
A tükörbe meredve tökéletesítettem az arcomra kent sminket, illetve inkább annak a mennyiségét. A pirosító talán túl sok lett, de lehet igazából ez a normális adag, csak én nem vagyok vele tisztában, mivel csak havonta egyszer használok ilyen vackot. A fölé kent highlighternek csúfolt akármi miatt úgy virított a képem, mintha  legalább belefejeltem volna egy tálnyi csillámporba, de inkább nem piszkáltam hozzá. Félő volt, hogy ha bármit művelek vele, a végeredmény elfogadhatóból borzalmasba csap át. A szempillaspirál mennyiségét viszont keveselltem, éppen ezért döntöttem úgy, hogy ha már lúd, legyen kövér és dobtam fel még egy réteget belőle.
Félreértés ne essék, mivel nő vagyok, én is szeretem a lányos dolgokat, csak nem látom értelmét, hogy viseljem őket. Anno apa mondta mindig akármelyikünket látott meg, a folyamatosan örökölt, rózsaszín fodros borzalomban, amit anya előszeretettel adott ránk, hogy ő ilyen szép hercegnőkkel még sosem találkozott... És ezek a bókok az évek során sem koptak el, ami miatt szerettünk a nővéremmel versenyezni abban, hogy ki a csinosabb. Nyertes persze sosem volt, mert hát "hogy is dönthetett volna?", de összességében a mai napig megnézem a szép ruhákat és cipőket, sőt ami igazán tetszik azt meg is veszem, hogy néhány siralmas napomon elővegyem őket.
Illetve kivételt képeztek a havi egy alkalommal tartott szülői értekezletek az oviban - igen, most már ilyen is van, bezzeg anno az én időmben senkit sem érdekeltek ezek a dolgok, és volt gyerekkorom, na meg az ovit sem romboltam le néhány társammal - ahol illene ízlésesen megjelennem, hogy lehetőleg tarthassam a tökéletes gyám mintapéldáját, és így Katiet sem vehetik el tőlem. Szóval ez a havi egy alkalom volt az, amikor lányok randiszerelését megszégyenítve hagytam el a börtönömet. Ilyenkor még parfümöt is szoktam használni, amik megint olyanok, mint a ruháim: vagy tíz üvegcse porosodik az éjjeliszekrényemen. Ide nem érdemes használni ilyesmit, az embernek csak baja lesz belőle hosszútávon.
A korábban már begöndörített tincsek közül a két elülső nagyobbat fogtam csak hátra, a többi hajamat előrehúztam, és már indultam is ki gyorsan, még mielőtt meggondolnám magam, és valami jóval szakadtabbat vennék magamra. Tapasztalat, hogy képes vagyok zavarba jönni már attól is, hogy megpróbálok lánynak kinézni, ezért inkább fogtam magam, és elhagytam a szobám.
Sokan biztosan azt gondolnák, hogy ennyire kivakarva valami pasihoz igyekszem, de szó sincs ilyesmiről. Az én életemben egy ideje ilyen dolgoknak nincs helye, pedig boldog lennék, ha egy cseppet normálisabb kerékvágásba tudnám terelni a dolgokat. Mert korábban nem így éltem, mondhatni mindenem megvolt, csak akkor még nem voltam tisztában a szerencsés helyzetemmel. Egy napot nem kellett dolgoznom, mielőtt idekerültem, aztán pedig rabszolga munkára lettem fogva. Iskola, aztán munka. A kezdeti baráti köröm sokszor hívott moziba, meg kávézni, de mivel hétvégén sosem értem rá, egy idő után ritkulni kezdtek a meghívások. Ha megpróbáltam elmenni, annak mindig rossz vége lett.
Sóhajtva ráztam meg a fejem, hogy eltűnjenek ezek a gondolataim, mert az egész most nem lényeg. Óvatosan lelépkedtem a létrán, mert a talpamba sem akartam szálkát, és nem lett volna kifejezetten jó móka leborulni. Amilyen szerencsém van, pont akkor jelent volna meg az új srác, hogy elrakja a felmosórongyot a szertárba, (pont a szobám alatt van) és természetesen olyan szögben helyezkedtem volna el, hogy a fekete bugyimat igen tüzetesen vehette volna szemügyre... Minderre pedig nincs szükségem, épp elég kellemetlen volt, amikor hozzáért a hegemhez. Utána még legalább fél órába telt, hogy megnyugodjak, de ez nem jelentette azt, hogy egy cseppet sem voltam zilált, amikor mentem fogadni őt. Életem legkellemetlenebb napja volt az egész.
Mindenesetre hála az égnek, végül sikeresen vettem az akadályokat, és a cipőmbe gyorsan belebújva indultam el az előtér fele. Ma szabadnapos vagyok, szóval nyugodtan használhatom a bejáratot, ilyenkor a személyzetre sem vonatkoznak a szabályok. Használtam is volna nagyon szívesen, ha nem veszem észre, hogy éppenséggel tiszta retek ott minden. Hol is van az új srác, akire tegnap ezt a feladatot bíztam rá? Mivel a lányok ma mind felszolgáltak és szobákat tettek rendbe, neki maradt volna a közterek takarítása, ami akárhogy nézem... Nem igazán jött össze. Összevont szemöldökkel mentem pár kört magamban szitkozódva, hogy el fogok késni az értekezletről, amit ugye nem engedhetek meg magamnak. Ezt viszont muszáj lesz elintéznem, különben soha az életben nem rakom helyre a srácot.
Mivel sem a kávézóban, sem a mosdóknál nem találtam, szinte biztos voltam benne, hogy a parkolóban füstölhet. Már első nap megéreztem a ruháján a dohány szagát pontosan azért, mert én magam is dohányzom. Sokan mondják, hogy a cigisek az ilyesmit nem érzik meg, de nekem elég volt anno egyszer megszagolnom egy felsőm, és máris tudtam, másokról, hogy bagósok-e, vagy nem.
És, hát igen, így lenne ötösöm a lottón. Kim Theo mind a száznyolcvan akárhány centijével, teljes pompájában, görnyedt háttal üldögélt a kövön... Ami rohadtul nem tartozott a feladatai körébe, és ez számomra kifejezetten... Szemet szúró volt jelenleg. Mert Kim Theonak nem itt kéne üldögélnie, hanem szépen a kövön térdepelni, és ritmikusan előre hátra mozgatni a karjait, aminek hála tökéletesen tisztára mosódik a padló. Természetesen a kezébe képzeltem egy szivacsot, és ördögszarvakkal meg vasvillával magamat is mögé pakoltam gondolatban, hogy szurkálhassam a kerek seggét, ahányszor lazsáláson kapom.
Óvatosan bújtattam ki a lábam a cipőből, hogy a nagyujjamat jól a hátába szúrva jelezzem neki, hogy már egy ideje itt vagyok.
- Úgy gondolom, hogy talán nem voltam elég világos, a tegnap, illetve a reggel. - kezdtem bele hűvösen, majd ugyanezen a hangon folytattam - Ha gondolod körbevezetlek újra. Ez a kő, nem az, amit fel kéne takarítanod. És ahogyan szokták mondani... Az idő pénz. A bevételből kapjuk a fizetésünket. Ha beírnak a panaszkönyvbe azért, mert szemét van, vagy ha jön egy ellenőr és meglátja a koszt, bezárathatják a helyet. Talán ez neked semmit sem jelent, mert persze kő gazdag vagy, de akármennyire meglepő, nekünk az itteni fizetés a megélhetésünk. Pont ezért, ha jót akarsz magadnak, most vonszolod be a segged, és állsz neki annak, amit nem csináltál meg. Remélem elég világos voltam.
A hangomban nyoma sem volt kedvességnek vagy elnézésnek, csak a csattanó élt lehetett belőle kihallani. Ha munkáról volt szó, akkor nem igazán ismertem a kegyelmet, mert én tanítom be az újakat, én felelek értük. Bármi nem úgy alakul, ahogy kéne, azt nem rajtuk, hanem rajtam verik le. Innentől kezdve próbáltam a legtöbbjüket rövid pórázon tartani.

nemtudooom┃outfit*.*  nyálzás  ugrál  asfs  ┃
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

❖ :


❖ user since :
2018. Mar. 23.

❖ age :
23

❖ residence :
Chicago

❖ occupation :
Egyetemista - orvostan hallgató -

Medikus

TémanyitásTárgy: Re: We were both young when I first saw you ~   Szer. Jún. 13, 2018 11:17 pm



Mindig az kell mindenkinek, ami nem lehet az övé. És ebben nem különbözünk.


Allie and Theo
Utálom... mondtam már, hogy milyen rohadtul utálom az egész helyzetet? A tényét annak, hogy itt kell lennem... a gondolatát annak, hogy apámnak más ötlete se volt - ennél jobb legalábbis biztosan nem - mint száműzni a saját jól megszokott közegemből, elszeparálni a "barátaimtól" és megörvendeztetni azzal a ténnyel, hogy nyugaton kell leélnem egyedül a ... hát, valószínűleg az életem hátralévő rövid kis idejét, amiből valljuk be a jelenlegi állapotomra való tekintettel úgy tűnik, nincs túl sok. Nem, nem ferdítek és túlzok, a doki is megmondta. Ráadásul mind ezt megfejelve azzal, hogy tennem kell ezt egy olyan helyen, olyan társasággal akiknek tagjait legunalmasabb óráimban, még hetekkel ez előtt is jobb híján csak döngetni akartam volna a négy fal között.
Mert tegyük fel a bűvös kérdést. Mi van itt nekem azon túl, hogy el kellett hajítanom a jól megszokott és kényelmes életvitelemet? Egy csapat piszkosul szép, jó alakú, szép arcú, nem kevésbé különleges természetű, kihívóan felöltöztetett lány, akik jópofizással, hosszan tartó kőkemény gürcöléssel kell, hogy megkeressék a kenyérre valójukat. Gyakorlatilag mondhatjuk azt, hogy rabszolgák akik éhbérért dolgozzanak csak, hogy fent tudják tartani magukat. És akkor még nem beszéltünk a kedvenceimről: főnökök. Bocsánat, diktátorok, akik fapofával, érzelemmentes pillantással, lekezelő fintorral figyelték minden egyes mozdulatomat már az érkezésem pillanatában is, de még az öltözetemet is tüzetesebben átvizsgálták. Fogalmam sincs, hogy minek kellett volna mind ezt betudnom? A származásomnak? Talán nem tetszik nekik a vágott szemem? Az, hogy feltűnően sima a bőröm? Vagy nem olyan vagyok koreai létemre, mint amilyennek elképzelnek bennünket? Pici, sárga, törékeny? Annak, hogy alapjáraton van pénzem - nem, nekem nincs, csak az apámnak van én szimplán élek belőle - és tudom is mire költeni? Vagy az a tintakék BMW nem tetszik nekik ami a felhajtón ácsorog már jó néhány napja és szerencsétlent be se kellett indítanom az elmúlt két napban? Talán nem is számít hiszen ugyan ott tartunk, ahonnan elindultunk. Amennyire ők nem szívlelik az én jelenlétemet, amennyire utálnak rám nézni és elfogadni azt, hogy nekem is kell némi suskát a zsebembe nyomni, pont annyira gyűlölöm én is őket. Nem tudom elviselni a pökhendi képüket, - mert bennem is van egy jó adag ebből, így a hasonlóságok természetesen ütik egymást - a lányok felé közvetített viselkedésüket és azt a rendszert, amit bevezettek ebben az undorító lebujban. Sírni ér? Asztalra baszni és közölni, hogy mindenki szopja le saját magát, ér? Megteszem! Isten az atyám, hogy megteszem és akkor aztán lehet vágni a pofákat arra, hogy mit csinálok és mit nem... Miért ganézzam én más mocskát, mikor nem is járok azon a lerakott talajkövön amit felelősségemül kaptam alig fél nappal ez előtt, hogy felsutyakoljam? Miért kell nekem a fugát újra hófehérré dörzsölni úgy, hogy ki tudja, hány év mocska gyűlt már fel a kicsi résekben, mikor én még itt se voltam?
Azt persze kár tagadnom, leakarok venni némi terhet a lányok válláról és elérni azt, hogy ne azzal a kőkemény egyeduralmi kényszer rendszerrel kelljen nap nap után szembesülniük, amit kapnak. Könnyebbé akarom tenni nekik egy kicsit az életet, ezért is készítettem ki már korábban nagy vödrökben a forró vizet, a tisztítószereket, fertőtlenítőket a körömkefével és egyéb finomsággal, ami néhány héttel ez előttig nem, hogy nem fordult meg a kezemben, de még nem is ismertem őket. Igen, igaz, aranykanállal fulladoztam eddig a jóllétben, de valljuk be, nem fogható minden a vagyonosságra, ellenben az anyai óvásra, amivel őkelme mindig kinyalta a seggemet.
Anyám egyetlen szem kisfiaként, ráadásul hozzá kell tenni, hogy beteg fiaként próbálta minden nap megkönnyíteni az életemet. Nem engedte, hogy takarítsak, hogy agyon hajtsam magam, mondhatni a Nap fényétől is óvott, nehogy megszúrjon vagy "kárt tegyen bennem". Tisztában volt azzal, hogy ha én valamit elkezdek, nem tudok leállni és tekintve arra, hogy mindig is tisztaságmániás voltam - utálom a mocskot magam körül bocsánat - rettegett attól, hogy nekiállok kiganézni az egész házat, ezzel megerőltetve magam. Jaj, szegény kicsi én. Így hát ezért is lett egy állandó takarítónő felfogadva otthon, hogy mind ezt ő végezze el, így a takarítás terhét átruháztam rá.
Most viszont nincs kire hárítani, csak én vagyok... csak én, aki jobb híján egy kis szünetet tartva ücsörög kint a parkoló kövén, egyik után a második, majd a harmadik szál cigarettát pöfékelve, feltöltve szervezetemet a jelenleg aranyat jelentő méreggel. Jelenleg az egyetlen olyan dolog amit be kellene szüntetnem, de egyszerűen képtelen vagyok rá.
A kellemetlen nyomó érzésre viszont fájdalmas fintorba rándul az arcom, s földhöz csapva a tenyeremet mely mind idáig a cigarettát tartotta fogságul, szinte hörögve fordulok hátra, hogy megkeressem a merénylőm arcát, minek után a lába kis híján kiszúrja a szememet. A hátam az egyetlen olyan valami a testemen, főleg így derék magasságban, aminek érintését nem, hogy nyomással vagy ütéssel, de egy egyszerű simítással is nehezen tolerálok ha megközelítik. Megrovó, haragos pillantással futtatom végig rajta a tekintetemet, legjobb tudásom szerint némán tudatva vele, hogy elhúzhat a picsába, ha már kiette ide a fene.
- Kérhetném legközelebb mellőzni a csülkeid használatát? Nem állat vagyok, hogy azzal bökdöss már ne is haragudj - de ennél konkrétabbat, miszerint mi a valódi problémám az adott figyelemfelkeltésre szánt módszerével, nem mondok elvégre semmi köze hozzá még akkor se, ha ezzel elkönyveli magában, hogy egy nyafka kis pénzes ficsúr vagyok. Legyen elég annyi, hogy én tisztában vagyok azzal, hogy derék tájon, főleg a hátamon, a vesém folyamatos gyulladásszerű állapota miatt piszok érzékeny vagyok. Elég egy kisebb nyomás, egy erőteljesebb mozdulat azon a részen, máris csinos kis csillagok rázzák a valagukat a szemeim előtt, parányi kis kék bikiniben.
- Nem tudom, talán előbb elviszlek szemészetre. Én nagyon rákészültem, ott van kint a jó forró víz a szerek és minden nyavalyás kis mütyűr, amivel véresre kell kaparni a körmeimet. De gondoltam előtte még feltöltöm magam kellő mennyiségű nikotinnal, hogy biztos ami biztos alapon elkerüljem az őrjöngés fázisát. Kérsz? - pöccintem ki a kis fém dobozt, hogy a maradék egy darab cigarettát felajánljam neki. Tudom jól, hogy ő is elszív néhány szálat amennyiben igényli a dolgot.
- Amúgy meg a pénz nem az én kőgazdagságomat jelenti, hanem a fateromét... má' bocsá'. Az idő meg nem pénz, hanem véges... - fújom sértett macskaként, miközben lassan feltápászkodok a földről, kellemetlen grimasszal érintve kézfejemet a derekamhoz, pont mint egy megroggyant vénember. A fájó nyögést még sikerül időben elnyomnom. Azt viszont jelen állás szerint sikerül elérnem, hogy a csepp kis lány fölé magasodjak, s így pillantsak le rá minek után rendezem a vonásaimat.
- Jaj ne légy már ilyen morcos. Jó az idő, süt a Nap, időm mint a tenger - némi túlzással - ha tíz perccel később állok is neki a takarításnak, akkor is meglesz. Megígértem nem? Lehet, hogy nem tűnök túl szavahihető embernek, de soha nem hazudtolom meg magam és nem cselekszek az ígéreteim ellenére. Viszont ejha... - teszek egy lépést hátra, hogy alaposabban végigmérhessem - csak nem randira készülsz, Szöszi? Ki a szerencsés? - hogy ki? Mit érdekel, ha nem én vagyok az?!



⌑ 1133  ⌑ öltözet ⌑  @


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
We were both young when I first saw you ~
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Chicago Guilty frpg :: Chicago :: City of Center-
Ugrás: