HomeHome    CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Be careful making wishes in the dark
● We will be history and you will remember us for centuries ●
Belépés
Chicagoba!
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multikapcsoló
új arcokkal...





Szavak
tôled, tôlem.
Nem a neved számít,
csak az, hogy itt vagy...
Jelenleg 12 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 1 Bot

Aaron Posey, Jonah Serpen, Kendra Gray, Leslie J. Brown, Natalie York


A legtöbb felhasználó (41 fő) Szomb. Jún. 02, 2018 7:34 pm-kor volt itt.
Válaszd meg a nézôpontodat,
és megváltozik a valóság.
Kristen Serpen
írta: Jonah Serpen
Today at 1:20 pm

It's a party time! | Lemon & Lippa
írta: Lemon Fitzgerald
Today at 12:44 pm

Eve & Nathan┃Almost Kiss
írta: Éovyn Harsh
Yesterday at 9:31 pm

Shantelle és Natalie
írta: Natalie York
Yesterday at 5:43 pm

Elkészültem!
írta: Noah Parker
Yesterday at 4:28 pm

Have a good time? - Aston/Natalie
írta: Natalie York
Yesterday at 3:11 pm

when i wake i am afraid, somebody else might take my place
írta: Jonah Serpen
Yesterday at 2:45 pm

Kendra & Aston
írta: Aston Miles
Yesterday at 1:59 pm

Aston & Aurora
írta: Aston Miles
Yesterday at 1:56 pm

Avatarfoglaló
írta: Loreley Fairy
Yesterday at 12:05 pm

Matt & Ezra - casting
írta: Matthew McKnight
Yesterday at 11:10 am

My Beautiful Sister
írta: Mads Stendhal
Yesterday at 10:37 am

Justin & Sky| fckin' Perfect
írta: Skyler Artmenson
Yesterday at 10:15 am

Loreley Fairy
írta: Eris Fairy
Yesterday at 10:14 am

Kapcsolatkeresô
írta: Leslie J. Brown
Pént. Szept. 21, 2018 9:58 pm

Kék kapu
egyenesen a face-re.

Share | 
 

 T&C

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: T&C   Hétf. Jún. 04, 2018 10:19 pm

T&C

-Caleb, szeretném ha elmondanád, hogy mit gondolsz, mi az amit érzel. - Dr.Potter legalább annyira idegesítő, mint az a nő, aki az anyámnak mondja magát és minden átkozott nap eljön a kiba@ott gyümölcseivel, hogy a kezemet fogja és minden kívülállóval -de leginkább saját magával-, elhitesse, hogy milyen kifogásolhatatlan anya, milyen figyelemre méltó, hogy az egyik gyerekének a hulláját egy szemetes konténerben találták meg és eme borzasztó tragédia ellenére mégis eszénél tudott maradni, két lábbal a földön jár, és a mentálisan elcseszett gyerekének a gyógyulásában is döntő szerepet játszik. Ő legalábbis így gondolja. Az igazság azonban nem más, mint a megkésett bűntudata, ami ellen most foggal-körömmel harcol. Ha nem lennék bezárva ide, már biztos, hogy rég kirakták volna otthonról a szűrömet.
-Érdekli, hogy mit gondolok, Dr.Potter? - Most először sandítok fel az íróasztal másik oldalán ülő szemüveges nőre mióta kényszeredetten betettem a pszichológus irodájába a lábam és levágtam magam a puccos bőrfotelba törökülésbe, kezemben a Rubik kockámat szorongatva. Rohadt kötelező terápiák!
-Azt, hogy az anyám egy sznob k@va és megérdemli, hogy élete végéig kísértse a gondolat, és saját magát okolja az öcsém halála miatt. Remélem, hogy egyszer ő is ide kerül és akkor majd megnézheti magát, hogy ki fogja látogatni, mert az a seggtúró apám biztos nem... - Rezzenéstelen arckifejezéssel, őszinte gyűlölettel, undorral beszélek, amikor a nemzőimre kerül a sor és Dr.Potter arckifejezéséből ítélve arra tudok következtetni, hogy nem éppen ilyen válaszra számított. Göndör, elburjánzott, dús frufrúm alatt bosszúszomjasan felvillannak sötét íriszeim és talán még valamiféle ördögi mosoly is megbújik szám szegletében, ahogy a doktornőt figyelem. Bíborvörösre rúzsozott ajkai elválnak egymástól, majd ismét összeérnek. Hosszú percekig csak tátog, mint egy partra vetett hal, én pedig nem restellem állni pillantását, miközben az asztal alatt vakon tekergetem a kockát. Néhány percig -vagy talán óráig?-, tartó hatásszünet után Miss.Bambula megköszörüli a torkát -tekintete továbbra is színtiszta hitetlenséget, döbbenetet tükröz-, feljebb tolja orrnyergén a szemüvegét és becsukja az orvosi aktámat.
-Nos, Caleb, azt hiszem lejárt az idő. Majd... majd konzultálok a kezelőorvosoddal és ő mondani fogja neked a következő terápia időpontját.
-Frankó. - Nemtörődöm stílusban megvonom a vállaimat, felállok a székből és ráérősen kicsoszogok az ajtón, amit Dr.Potter szívélyesen ki is tárt nekem. A folyosón ugyanaz a bűz és zaj fogad, amit már az itt eltöltött néhány hónap alatt megszokhattam.
-Felállni dilinyós! - Lépek oda a folyosón lévő egyik asztalhoz aminél Jenny -vagy hogy a tökömbe is hívják-, ücsörög éppen és a babája haját fésüli.
-Azt mondtam tűnés! - Erélyesen az asztallapra csapok, a szavakat sziszegve préselem ki fogaim közül. Dilinyós összerezzen, a babáját magához szorítja és hanyatt-homlok menekülőre fogja.
-Végre... - Morgom, végül ledobom magam az egyik fehér műanyag székre, sarkaimat felhúzom a szék ülőkéjére, térdeimet ezáltal az asztal szélének támaszthatom. Előhúzom zsebemből a Rubik kockámat, a térdeimre könyökölők és forgatni kezdem a színes mozaikokat.
music: These Days || note: Lesz majd jobb is || NM

Vendég
Vendég


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: T&C   Szer. Jún. 06, 2018 12:01 am

Tiffany & Caleb

A szerelem nem vak, csak néha nagyon ostoba.

T
iffany Reed – szólít meg kedvenc tanárnőm -  Ön a pszichiátriát fogja tanulmányozni. - rám mosolyog, aztán a többi társamnak is ki osztja a feladatot. Már eleve azzal nem értettem egyet, hogy szöveges dokumentációt kell készíteni valamiről, -amit nem is mi választunk ki-, egy fotós osztályban. Nem újságírónak készülők, hanem egy profi fotósnak, de ha már így alakult akkor a legjobbat fogom alkotni, nem hozok szégyent a Reed névre. - A munkáikat legkésőbb keddre várom, és ne feledjék ma péntek van! - ahogy befejezte mondandóját megszólalt az egyetem csengője, ezzel jelezvén, hogy vége mára az oktatásnak. Ez jellemző rá, nem szereti ha pihenünk hétvégén mert, így nem tudjuk meg szerinte milyen, ha keményen és rövid időn belül kell teljesíteni.
Kisétáltam az épületből közben telefonálni kezdtem, hogy a pszichiátriát értesítsem arról, hogy nemsokára megérkezem hozzájuk, és készítsenek elő némi szaftos mappát a helyi dilisekről. Milyen jó, ha az ember szüleit mindenki ismeri, és senki nem ellenkezik vele. Miután egyeztettem velük, intettem egy taxit, bedaráltam a címet, majd fülesemet bedugtam a füleimbe és a kedvenc zene listámra nyomtam. Unottan bámultam ki az autó ablakán, közben egyik kezemmel egyik tincsemet csavargattam. A városban rengeteg rohanó embert látni, van aki a kisgyereke után lohol, mások meg sportolás céljából, és van aki a kutyájával szaladgál. A sofőr meg folyamatosan piszmog az orra alatt, nem hallom, hogy mit, de igazából nem is érdekel, csak tovább bámulok kifelé.
Meg érkeztem az intézményhez, mielőtt beléptem volna a hatalmas kapun, lőttem róla pár képet, majd külön a romos épületről is. Bevallom kicsit félve lépkedtem a bejárati ajtó felé, mert már az ablakból elkezdtek ordítani a dilisek mindenfélét. Próbáltam elterelni a figyelmemet róluk, több-kevesebb sikerrel. Amint az ajtóhoz értem becsöngetem, majd meglepetésemre egy fiatal hölgy nyitotta ki. Bemutatkozott, és átadta a papírokat, velük együtt egy belépőkártyát is amin a nevem szerepelt, ha baj történne így előbb megtalálnának. Most már legszívesebben vissza fordulnék, de sajnos nem tehetem. Átlapozgattam a lapokat, de igazából mind nagyon unalmasnak tűntek, egyik sem volt amolyan sikersztorinak tűnő páciens. A kedves hölggyel beszélgettem, és megkértem, hogy mutasson vagy mondjon egy olyan illetőt, akiről bomba sztorit írhatnék -igaz, hogy csak maga az intézményről kéne szólnia a cikk, de így biztosan jobb lesz.-
Miközben a folyósokon vezetett át engem a társalgó terembe, ahol újabb folyosók vannak, meg ajtók, arról ecsetelt nekem, hogy van egy fiatal srác, és szerinte az ő története elég izgalmas  lenne számomra. Bár könyörög, hogy ne hangoztassam, hogy ő mesélt erről a srácról, mert ez miatt ki is rúghatják. Számtalanszor elmondtam neki, hogy ez miatt nem kell aggódnia, csak mutassa meg kiről is van szó. Az épület egy hatalmas labirintus, itt egy folyosó, ott egy ajtó meg irodák mindenhol, mintha körbe-körbe mentünk volna, de nem és már ott is voltunk. A folyosó végén ott ült egy kócos hajú srác, aki valamivel nagyon lekötötte a figyelmét. Óvatosan oda sétáltam az asztalhoz, ahol ült, vele szembe helyet foglaltam én is, és ha nem zavart el, akkor bájosan ránéztem, majd köszöntem neki  -Szia!

words × music × × remélem tetszik :3


Science

avatar
♡ :

❖ age :
20

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: T&C   Vas. Jún. 10, 2018 2:36 pm

T&C

Néha egész egyszerűen csak meg akarok szűnni létezni, el akarok szállni, mint a fing, amire csak addig emlékszik mindenki, ameddig érzik a szagát, aztán mintha mi sem történt volna, meg is feledkeznek az egészről. Egy olyan helyen akarok lenni, ahol nincsenek emberek, nincsenek orvosok és senki nem akarja megfejteni az agyamban tomboló káoszt. Hogyan tudnák? Hiszen még én se jöttem rá a dolgok miértjére. Ha másképp lenne, már rég nem itt lennék, de egyenlőre be vagyok börtönözve akárcsak egy kicseszett bűnöző és nagyon jó fiúként kell viselkednem, ha azt akarom, hogy néhány hétre hazaengedjenek és én is úgy élhessek, mint Mason vagy Bryan. Na persze a szabadságomnak ára van. Úgy és akkor szedni a felírt bogyókat ahogy azt Dr.Mindent tudó előírta. Egy ideig működik is, aztán jönnek a mellékhatások és a gyógyszerek rendszerint a lefolyóban végzik én pedig ismételten itt kötök ki. Olyan ez, mint a Hotel California. Kicsekkolhatsz, de nem tudsz elmenni...
Miután Dilinyóst melegebb éghajlatra száműztem, alig telik el két perc, máris egy fiatal kis fruska hangja férkőzök be a hallójárataimba és megtámadja a tudatomat. Egész biztos, hogy nem közülünk való. A beszéde normális, nem elkent és akadozó a gyógyszerektől, nincs izzadtág szaga, a körmei ápoltak.
Mély sóhajjal jelzem, hogy nem kívánom senkinek sem a társaságát, és egy pillanatra sem pillantok fel kócos fufrúm alól a velem szemben ülőre. A kocka megállás nélkül jár ujjaim között.
-Mit akarsz azzal a géppel? - Mormogom vádlóan, cseppet sem barátságos stílusban, fejemmel a fényképező irányába bökök.

music: Hotel California || note: Lesz majd jobb is || NM

Vendég
Vendég


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: T&C   Hétf. Jún. 11, 2018 3:27 pm

Tiffany & Caleb

A szerelem nem vak, csak néha nagyon ostoba.

M
it is lehetne írni egy diliházról? Sok benne a beteg, be vannak gyógyszerezve oly annyira, hogy saját magukról sem tudnak, az itt dolgozok fele nem annyira kedvesek, mint első ránézésre. Körülbelül ennyi, néhány fotó és kész is lenne a prezentációm. De ez így édes kevés, ezért is döntöttem, úgyhogy egy beteget emelek ki, és annak a mindennapjait vetítem át a papírra.
Az asztalnál ülő srác, csöppet sem tűnt barátságosnak, rám se néz, nem is köszönt vissza, csak sóhajtott egy nagyot. Biztos ezzel arra céloz, hogy nem kíváncsi a társaságomra. Hát, pechje van, tőlem nem szabadul meg egyhamar. Csak azzal a fránya játékkal törődik, nem is értem, hogy tudja annyira lekötni a figyelmét, az enyémet biztosan nem tudná olyan sokáig, maximum pár percig.
-Hogy ezzel?- rá pillantok én is a gépemre ami az asztalon pihen, akárcsak a tollam, meg egy füzet is. - Oh, ezzel szeretnék készíteni pár fényképet rólad. Persze ha nincs ellenedre.  mondtam olyan nyugodtan, mintha egy picit sem félnék tőle. Pedig rettegek, nem tudom, hogy mennyire veszélyes. - Szeretnék készíteni veled egy interjút vagy valami hasonlót. Meg mondanád a neved és, hogy hány éves vagy? Fogalmam sincs, hogy hogyan kezdjek bele, vagy hogy tud-e egyáltalán normálisan beszélni, tudja-e, hogy ki ő, vagy mi is az amivel feltudom bosszantani. Elég nehéz lesz ez a pár óra. - Az én nevem Tiffany, és egyetemista vagyok. Ezért is vagyok itt, mert ezt téma kört kaptam. Te miért vagy itt? Egyből bele csaptam a közepébe, remélem még mindig higgadt, és szépen fog válaszolni a kérdéseimre. Nem kezd el kiabálni, vagy épp  felborítani az asztalt. Abban a helyzetben nem tudom mit kezdenék vele. Amíg a válaszát várom, a papírra írom a dátumot, a helyszínt meg a nevemet, és kíváncsian fürkészem az arcát, már amennyi kilátszik a frufruja alól.

words × music × × remélem tetszik :3


Science

avatar
♡ :

❖ age :
20

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: T&C   Pént. Jún. 15, 2018 8:12 pm

T&C

Szalma sárga frufrum takarásában gyanakvóan ráncba szalad a homlokom, állkapcsom megfeszül, a kocka pedig egyre gyorsabban és gyorsabban kezd pörögni ujjaim között. Egészen követhetetlenül.
Ha ez a kis csitri azt hiszi, hogy nyugodtan ellőhet rólam pár képet, akkor szerintem rossz intézménybe jött és még rosszabb embert talált meg ezzel az igen csak nevetséges ötlettel.
Azonnal feszültté válok és frusztrációm egyre csak nő és nő. Minél tovább hallgatom őt, minél kedvesebb, tenyérbe mászóbb akar lenni -mindenki ezt csinálja, az anyám is, gyűlölöm-, annál inkább úgy érzem, mintha sarokba szorítottak volna. Zárt szájjal a fogaimat csikorgatom, ujjaim egyre szorosabban feszülnek a Rubik kockám köré és csak a reggeli tabletták azok, amik visszatartanak attól, hogy bármi olyat tegyek, amivel árthatok neki.
-Nem tudom, hogy az a piktogramm mond-e neked valamit... - Továbbra sem vagyok hajlandó felnézni rá, nem érdekel, hogy milyen arc rejtőzik a negédes szavak mögött. Egyik kezemmel azért vakon az imént említett tábla irányába bökök a falon. Egy fényképezőgép áthúzva, alá pedig az van írva, hogy Az intézmény egész területén tilos a kép és hanganyag rögzítés. Vagy valami hasonló.
Újabb szavai hallatán felhorkanok, kezeim megállnak.
-Interjút? Ha majd ki akarok adni egy életrajzi könyvet, ígérem, hogy te leszel az első akinek szólok. - Hitetlenkedve megrázom a fejem. Interjút... Naná!
-Gratulálok! Még mindig nem tudom, hogy ehhez az egészhez nekem mi a bánat közöm van. - És most még egészen visszafogott vagyok.
Gúnyos félvigyorrá görbül szám széle, amikor azt kérdezi miért vagyok itt. A kockát váratlanul lecsapom az asztalra és fenyegetően közelebb hajolok hozzá az asztal felett. Sötétlő íriszeim fogva tartják az ő kékjeit és nem eresztem.
-Lemészároltam a családomat, a hullájukat bohóc jelmezbe öltöztettem, leültettem őket az asztalhoz egy gyertyafényes vacsora mellé. - Elvetemült vigyor telepszik a képemre, és bár hazudok, azt kívánom, bárcsak igaz lenne minden szavam.  

music: Hotel California || note: Lesz majd jobb is || NM

Vendég
Vendég


Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: T&C   Szomb. Jún. 16, 2018 11:13 pm

Tiffany & Caleb

A szerelem nem vak, csak néha nagyon ostoba.

M
ég mindig nem pillant felém, nem is érdekli mit mondok. Hangjában mintha egy kis gúnyt hallanak ki, de lehet, hogy ezt csak én képzelem oda. Akárhogy is nézem elég távolság tartó velem szemben. Látszik rajta, hogy teljes mértékben leszarja amit mondok. De akkor sem adom fel, össze szedem minden bátorságom, és olyan „cikket” készítek, hogy mindenki csak lesni fog. A fejem a kis tábla felé fordítom, hogy megnézhessem, mit is szeretne mutatni..egy tábla amin egy fényképezőgép van áthúzva. Persze, ő ezt nem tudhatta, hogy lényegében nekem itt nincsenek szabályok amiket be kell tartsak. Kivéve az éles tárgyakra vonatkozó rész.
- Oh, az engem nem akadályoz meg semmiben. - Pillantok vissza rá. Közben az arca elé tolom az engedélypapíromat, amin az áll, hogy már pedig nekem szabad fényképeket készítenem, ha tetszik neki, ha nem. - Látod? Tehát egyetlen egy képet szeretnék csak.- Próbálok alkudozni vele, hátha sikerrel járok. Mosolyra húzódik a szám amikor az életrajzi könyvről beszél. - Félre értesz.. – rázom meg fejem - Név nélküli lenne az egész, engem csak azért érdekel a neved, hogy a beszélgetés közben úgy szólítsalak és ne angyalomnak.- Próbálok egy kicsit viccelődni vele, hátha nem lesz majd ennyire feszült. De ahogy arra a kérdésemre várom a választ, hogy miért is van itt, tudtam, hogy nem fog nevetni a poénomon. Nem is kellett sokat várnom a válaszra, gyorsabban megkaptam, mint ahogy számítottam.
Kissé megijedtem, amikor a kocka a kezéből hirtelen az asztalon landolt, majd közelebb hajol hozzám, most nézhetek először a szemeibe, ami mellesleg más helyzetben nem zavarna, de az a gúnyos mosoly, és a sztori amit mesélt, tönkre teszi ezt a pillanatot. Persze, nem hagyom magam, és tovább nézem szemit. Reménykedtem benne, hogy csak hazudik, de annyira komolyan mondta, hogy képtelen vagyok elhinni. - Képzeld, ezt már én is megcsináltam, és én még sem ülök itt! kacsintok rá, és én is viszonozom azt a gúnyos mosolyt. Magamon is meglepődtem ahogy kicsúszott a mondat a számon, de próbálok minél keményebbnek tűnni, hogy lássa nem félek tőle.

words × music × × remélem tetszik :3


Science

avatar
♡ :

❖ age :
20

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: T&C   
Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down
 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Chicago Guilty frpg :: Chicago :: Belváros :: Saint Joseph Kórház-
^
ˇ