HomeHome    CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Be careful making wishes in the dark
● We will be history and you will remember us for centuries ●
Belépés
Chicagoba!
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multikapcsoló
új arcokkal...





Szavak
tôled, tôlem.
Nem a neved számít,
csak az, hogy itt vagy...
Jelenleg 27 felhasználó van itt :: 7 regisztrált, 1 rejtett és 19 vendég :: 1 Bot

Aaron Posey, Archibald Peck, Christopher Nam, Hugo Windsor, Kendra Gray, Leslie J. Brown, Natalie York


A legtöbb felhasználó (41 fő) Szomb. Jún. 02, 2018 7:34 pm-kor volt itt.
Válaszd meg a nézôpontodat,
és megváltozik a valóság.
Hasgörcsös megbeszélés - Jonah / Hugo
írta: Jonah Serpen
Today at 9:13 am

Aimee King-Parker
írta: Aimee King- Parker
Yesterday at 11:30 pm

Home sweet home - Bonita & Diego
írta: Diego Calí
Yesterday at 8:58 pm

Harris & Mads - My cocain and I are fine, thanks
írta: Mads Stendhal
Yesterday at 7:55 pm

Finish me!
írta: Demetri Novikow
Yesterday at 5:16 pm

Pippa && Alex
írta: Philippa Lockheart
Yesterday at 4:18 pm

Ismét veled
írta: Christopher Nam
Yesterday at 3:31 pm

Shopping for a special occasion - Jen / Hugo
írta: Hugo Windsor
Yesterday at 1:06 pm

when i wake i am afraid, somebody else might take my place
írta: Kendra Gray
Yesterday at 10:55 am

Cain Colt
írta: Eris Fairy
Yesterday at 6:35 am

Avatarfoglaló
írta: Harris Serpen
Kedd Szept. 18, 2018 6:43 pm

Harris Serpen
írta: Camille o'Chase
Kedd Szept. 18, 2018 6:33 pm

Ceasar Calí
írta: Diego Calí
Kedd Szept. 18, 2018 9:55 am

Elkészültem!
írta: Harris Serpen
Hétf. Szept. 17, 2018 9:01 pm

Partnerkeresô
írta: Hella R. Moreau
Hétf. Szept. 17, 2018 7:07 pm

Kék kapu
egyenesen a face-re.

Share | 
 

 Demian & Jax -- you make me wanna die

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Demian & Jax -- you make me wanna die    Hétf. Jún. 04, 2018 11:35 am
Sok szeretettel íródott Demian számára.
Egy ideje minden éjjel azt álmodom, hogy madár vagyok. Valami nagytestű madár. Például sas. Szabadon szállok, fel az égig, majd egy ponton zuhanni kezdek, magatehetetlenül. És mire testem a földnek csapódik, már újra ember vagyok. Sosem tudom meg, meghaltam-e, haldoklom-e, vagy túlélem; az álombeli esést valódinak képzelve mindig megrázkódik a testem, és magamhoz térek. Általában a lakásnak különböző pontjain, mivel amióta ezt álmodom, alvajárok. A felriadás időpontja majdnem mindig percre pontosan ugyanaz. Túlságosan megsavanyodott vagyok ahhoz, hogy ezt valami túlvilági humbuknak gondoljam. Inkább csak a tudatalattim próbálja a tudtomra hozni, hogy zavarodott az elmém, és ideje lenne már huszonharmadik életévem alig betöltve önként bevonulni valami törvényen kívül működő, középkori módszerekkel gyógyítani próbáló diliházba. Ebből én csak annyit értek meg, hogy ki kéne menni elszívni egy cigit, miközben legurítok néhány stampó olcsó vodkát, és vissza kéne menni aludni. Ezek után reggel mindig a testvérem ágyában ébredek.
Apa mindig azt mondta, hogy azért lettem buzi, mert még tizennégy évesen is átmászkáltam Joelhez, ha éjjel valami nem úgy ment, ahogy szerettem volna. Nem haragudtam rá ezért, mert neki sosem volt testvére. Ikertestvére meg pláne. Nem érthette, mi az a furcsa kapcsolat köztünk, mintha ketten érnénk egyet. Bár mindig is én voltam a szentimentálisabb kettőnk közül, Joel is mindig így látott bennünk. Ezért hiányzik még mindig annyira.
Tizenegy körül lehet. A telefon eszeveszettül csörög, s miután végighallgatom a csengőhangom, idegesítő pittyegés jelzi, hogy üzenetett hagyott a zaklatóm.
Hallod, kölyök, nem muszáj ám visszavennelek állandóba, ha még a seggedet sem tudod betolni időben.
Hát persze. Ma is elkéstem. Nem érdekelne, ha nem az lenne a tét, hogy a főnök újra hivatalosan alkalmazzon az étkezdénél, és végre legyen valami az életemben, amire tudok építeni. Mindig legyen itthon cigi, pia, tudjam tankolni a járgányt, és elmondhassam a dokinak, hogy van rendes állásom.
Kómásan, kisség duzzogva állok neki összekapni magam. Bár odakint már picsagatyában flangálnak a lányok, és kivillannak a bicepszek a srácok trikóiból, én nem engedek a hosszúújjúból; még egy bőrkabátot is ráveszek. Sosem tölt el büszkeséggel, ha valaki véletlenül észreveszi a vágásokat a kezeimen.
Kivételesen eszemben sincs a személyzeti bejáratot használni. Általában utálom, ha nem csak azokkal találkozom, akikkel muszáj találkoznom munkaidőben, de most más a helyzet. Egyetlen személy van, akivel muszáj találkoznom, még ha csak egy pillantás erejére is. Azért álltam le a metről, mert elég nekem ő is. Még ha nem is ismerem.
Elpöckölöm az utolsó szál meló-előtti-cigim, és nagy levegőt véve lépek be. Természetesen most is ott ül a szokásos helyén, a szokásos arcokkal, pont az "iiletékteleneknek belépni tilos" feliratú ajtó mellett. Én illetékes vagyok. Muszáj elmennem mellettük, ha nem akarom, hogy kirúgjanak.
- Ééés megérkezett, csupán másfél óra késéssel, gratulálok, cicafiú - hangosan, tapsolva üdvözöl a nagyszájú pincércsaj, akinek nem tudom a nevét, és ő sem az enyémet, de sosem bír leállni a szekálódással. Akciójával felhívja rám a figyelmet, ami engem megijeszt, én megbotlom a saját lábamban. Pont amellett a bizonyos asztal mellett. Sikerül ugyan visszanyernem az egyensúlyom, de kiesik a kulcscsomóm a bőrkabátom zsebéből. Amint lehajolok érte, nagy zörejjel esik mellé a már amúgy is elég szar állapotban lévő telefonom. Mindennek tetejében a nagyszájú pincércsaj röhögve lép oda hozzám, és összeborzolja a hajam.
- Itt lesz a randid, cicafiú - magamban bosszankodva, mégis ezerrel dobogó szívvel szedem össze a kihullott tárgyakat, és a telefonom vizsgálom, melynek kijelzőjéből újfent letört egy darab.
Csak egyszer nem osonok be a hátsó ajtón. Csak egyszer, és akkor is halálra égetem magam. Ráadásul pontosan a srác orra előtt, aki előtt elvileg be akartam volna vágódni. Itt lesz a randim, mi?

Tell me pretty lies, look me in the face,  tell me that you love me,  even if it's fake 'cause I don't fucking care,  at all.   I act like I don't fucking care.
You're on my mind like a song that I can't escape


Townspeople

avatar
♡ :

❖ age :
23

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Demian & Jax -- you make me wanna die    Hétf. Jún. 04, 2018 3:51 pm

- Mr. Wetfall, megmondaná, hogy ezzel a külsővel hogyan akar érvényesülni a tudomány világában? - néz végig a prof a karjaimon majd a tekintete a nyakamon lévő tetoválásra siklik. Csak irigykedik, mert neki sohasem volt mersze ahhoz, hogy kivarrassa magát én pedig a következményekkel mit sem törődve megtettem. Ha be akartam volna vágódni akkor nyakig begomboltam volna az ingem, hogy a gallér elrejtse a nyakamon lévő mintát és hosszú ujjú inget vettem volna föl, de nem, nem fogok úgy kinézni mint egy rohadt pingvin csak azért, mert szóbeli vizsgát kell tennem az egyik legmaradibb tanárnál.
- A szüleimnek hála amióta csak az eszemet tudom ilyen körökben mozgok, és amíg nincs a nevem előtt a Dr. addig mindenki le fog nézni, teljesen mindegy hogyan nézek ki. De amint oda kerül, már nem fogja érdekelni őket a kinézetem, hanem azzal lesznek elfoglalva, hogy már letettem valamit az asztalra. A tudásom érdekli őket egyedül, semmi más. - Viszonylag hosszú és normális válasz ez a részemről, bár meg tudtam volna sokkal rövidebben és lényegre törően is fogalmazni, nem tettem, mert azért jó lenne ha nem buktatna meg csak azért, mert szemtelen vagyok.
A prof előre dől a széken és össze kulcsolja az ujjait az asztal lapján, látszólag nagyon belemerül a gondolataiba, majd megfogja az előttem lévő lapot elveszi és megnézi.
- Nem jegyzetelt le semmit sem. -
- Nem volt rá szükségem Tanár Úr. - adom meg az egyszerű és rövid választ, majd egy újabb szünet következik, amikor a gondolataiba süppedve bámul ki a fejéből. Lehet azt várja mikor leszek ideges, de nem leszek, tudom a tananyagot, bármit kérdezhet.
Másfél órával később megkaptam az ötöst, mert nem tudott olyat kérdezni amire ne tudtam volna válaszolni. Ha nem lennének tetoválásaim akkor negyed óra alatt végeztünk volna, de vannak olyan tanárok akiket ez nagyon zavar és nem akarják, hogy huligánnak kinéző hallgatók is megkapják a diplomájukat.
Az utam szokás szerint nem haza vezet hanem az étterembe ahol a többiek már elfoglalták a szokásos asztalt. Levágódok melléjük és hallgatom miről beszélnek. Természetesen a legutóbbi buliról, ami tegnap volt és én hülye kihagytam, de nem baj, mert most minden részletet meg fogok tudni.
- Ott volt Josh… - mondja az egyikőjük, mire felkapom a fejem. Az a szerencsétlen már másfél hónapja követi a húgomat de ha minden igaz akkor ő most nem volt ott.
- és? - kérdezem, mire a többiekből majdnem kirobban a nevetés.
- Össze jött Kassievel. - mondják két hahota között, mire az én képemen is megjelenik egy vigyor. Az a két ember tökéletesen össze illik, kár, hogy ezt ők csak most ismerték fel, sok fejtörétől megkímélhettek volna minket.
Az ajtó nyitódik, mire végre belép rajta Ő. Én kezdtem el ebbe az étterembe járni, a többiek pedig mindig csatlakoztak hozzám, most pedig már törzshellyé vált. Azt hiszik, hogy csak a jó kaja miatt jártam ide, de ez nincs így. A szemem sarkából figyelem, és szegény pont a mi asztalunk mellett ejti el a dolgait. Lehajolok és felveszem a telefonját, a hátlaphoz pedig egy apró cetlit szorítok, hogy ha elveszi tőlem akkor átkerüljön hozzá  a papír darab.
A papíron csak egy telefonszám található, méghozzá az enyém, valamint egy rövid szöveg, miszerint írjon rám. Megfogadtam, ha letudom az összes vizsgám valahogy beszédbe elegyedek vele.
Elit

avatar
♡ :


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Demian & Jax -- you make me wanna die    Kedd Jún. 05, 2018 2:06 pm
Sok szeretettel íródott Demian számára.
Egyébként, nem mindennapos tevékenység nálam, hogy leégetem magam a munkahelyemen. Csak akkor, ha van nézőközönség. A számomra kiosztott munka nem igényel nagy figyelmet; nekem nem, hiszen van érzékem a főzéshez. Sosem panaszkodtak még a kajámra, csak a sznob köcsögök, akik azt gondolják, hogy tizenhat csillagos étteremben vannak, és akik amúgy gőzöm sincs, hogyan keveredhettek erre a környékre. Talán kurvázni. Sosem égettem még oda semmit, és sosem adtam extra adag krumplit, ha grillezett zöldséggel kérték a rántott sajtot. Az emberek közelsége viszont összezavar. Az összes emberé. Az csak hab a tortára, ha van köztük olyan is, aki bejön.
Nem realizálom a cetlit a telefonom hátlapjánál. Bosszankodva gyűröm épp a zsebembe, mikor az "illetékteleneknek belépni tilos" feliratú ajtóban megjelenik a főnök lánya. Talán Cindy, vagy Candy, valami ilyesmi. Csoda, hogy a saját nevemet meg tudom jegyezni.
- Helló, cicafiú - Cindy vagy Candy szereti tartani a lépést az alkalmazottakkal - még akkor is, ha valójában nem ő a főnök -, és egyszer hallotta, hogy a nagyszájú pincércsaj cicafiúnak szólít. Szegény azt hitte, ez a menő, és azóta ő is ezt csinálja. Amúgy kedves lány. - Bocs, hogy berángattalak, de elnéztem a beosztást. Ma Jasonnek kellett volna bejönni, nem neked. Tényleg nehari, de olyan hasonló a nevetek - olyan bájosan mosolyog rám, mintha nem tudna róla, hogy nem csípem a lányokat.
- Édes faszom... most komolyan? Csak az első két betű ugyanaz... ráadásul nemtom', honnan szerzek új telefont, mert ez kuka - lecsapom a pultra azt a hulladékot, és idegesen huppanok rá az egyik bárszékre. - Ezért jössz nekem fél liter ingyen kávéval, most.
Mosolyogva ingatja a fejét, majd eltűnik az ajtó mögött, hogy teljesítse a kívánságom. Idegenek környezetében általában nem szólalok meg, ha nem muszáj. Ez alól kivétel minden olyan eset, amelyben valaki felidegesít. Akkor megmondom a magamét, nem számít, hányan lesznek fültanúi. Hozzáteszem, nem mintha nem lenne elég kedvező áron a dolgozóknak minden itt fogyasztható dolog, de azért mégsem ugyanaz, mint az ingyen.
A kávéra való várakozás közben még egyszer átnézem a telefonom. Használható még, de ha így folytatom, maximum egy hétig. A képernyője darabokban, néhány helyről már ki is esett, mintha egy kirakós játékból hiányozna pár darab. De mi a szar volt az a papír?
Előkaparom a zsebemből, kihajtogatom, és értetlenül bámulok az elém terülő telefonszámra. Alig észrevehetően pillantok a szemem sarkából a mögöttem lévő asztalra. Csak Ő és a haverjai férhettek hozzá. De mi oka lenne bármelyiküknek is megadnia a telefonszámát? A durvább opció szerint szórakozni akarnak, vagy kideríteni, hogy mennyiért vagyok hajlandó szobára menni velük. A lájtosabb opció szerint dílernek kellek, vagy tesztalanynak. Mindkettőre volt példa korábban, de telefonszámot még sosem kaptam ismeretlentől. Ha szeretnék is a végére járni... én biztosan nem hívom fel. Általában az utolsó pillanatig halogatom a szerelő hívását is, ha valami elromlik a lakásban. Csupán egy ötlet maradt.
Próbálom a törött képernyő lehetőségeit kimaxolva, a lehető legtökéletesebben leírni a tőlem telhető legfrappánsabb üzenetet.
"Szia... Elhagytad a telefonszámodat."
Többen is mondták már, hogy iszonyatosan fahumorom van.

Tell me pretty lies, look me in the face,  tell me that you love me,  even if it's fake 'cause I don't fucking care,  at all.   I act like I don't fucking care.
You're on my mind like a song that I can't escape


Townspeople

avatar
♡ :

❖ age :
23

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Demian & Jax -- you make me wanna die    Vas. Júl. 01, 2018 9:51 pm

Rohadt fáradt vagyok és ez meglátszik rajtam, de még inkább éhes vagyok. Egész este nem aludtam a vizsga miatt, mert tudtam, hogy minden vacak részletbe bele fog kérdezni a tanár, ezért elolvastam az előadásra írt jegyzetét, egy négyszáz oldalas könyvet, amit úgy éjfél tájt sikerült elkezdenem és fél perccel azelőtt fejeztem be, hogy bementem volna a tanár irodájába felelni. Még szerencse, hogy baromi jó memóriám van és az apró betűs részek is igazán könnyedén megmaradtak a fejemben ezért nem tudott a tanár olyat kérdezni, amire ne tudtam volna a választ. Vagy ha mégis, akkor… vannak olyan tanárok, akiket lehet terelni és ezt ők észre sem veszik. Hát ez a prof. is közéjük tartozott.
Az étterembe beérve a szokásos asztalhoz veszem az irányt, ahol a többiek már régen ott lógnak, egyikőjük se szól be a kinézetemre vagy a ruházatomra, pedig megtehetnék, hiszen szinte úgy nézek ki, mint egy pingvin.  Fekete nadrág, fekete zakó, fehér ing, nyakkendőm is volt, de attól út közben megszabadultam szerencsére. Utálom ahogy a nyakam köré simul, olyan érzés, mintha fojtogatna valami.
Hallgatom a többiek szövegelését, de nem teljes figyelemmel, csak annyira, hogy ha hozzám szólnak, akkor időben tudjak rá reagálni, egyébként nem igazán érdekel az, hogy ki kivel mit csinált, illetve ki milyen elektronikai berendezést vásárolt magának a legutóbb. A legjobb haverjaim, de most csak idegesít a beszédük, más valaki sokkal jobban érdekel.
Próbálok nem felé nézni, mégis néha arra felé fordulok, kíváncsi vagyok, hogy észre veszi-e a papír cetlit, és ha igen, akkor mihez kezd vele. Jó pár tippem van, és a legtöbben az szerepel, hogy megszabadul a papírtól, ezért, kissé meglep, mikor a zsebemben rezegni kezd a telefon. Az üzenetet elolvasva egy halvány mosoly jelenik meg ajkaimon, és máris neki állok bepötyögni a választ.

”Nem baj, úgy tűnik, hogy jó kezekbe került. „

Nyomok rá a küldés gombra, majd hamarosan újra járni kezdenek az ujjaim a billentyűk fölött. Ha nem érintőképernyős lenne a telefonom hanem nyomógombos, akkor az asztal alól titokban is tudnék sms-t írni, de így rá kell néznem a kijelzőre, ami a többieknek is feltűnik és érdeklődni kezdenek, de elterelem a témát és inkább a tegnapi buliról érdeklődök, miközben befejezem az előbb elkezdett sms-t.

”Motort szeretnék venni, de bevallom nem értek hozzájuk. Segítesz? „

Küldöm el az újabb üzenetet. Eszem ágában sem volt motort venni, egészen addig amíg meg nem tudtam, hogy neki is az van. Így talán beszédbe elegyedik velem, de hogy minek akarom ezt? Minden bizonnyal elment minden józan eszem, de nem bánom. Most az egyszer nem.



Elit

avatar
♡ :


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Demian & Jax -- you make me wanna die    Kedd Júl. 17, 2018 7:09 pm
Sok szeretettel íródott Demian számára.
Jelen pillanatban képtelen vagyok eldönteni, miképp érzek azzal kapcsolatban, hogy reggel nem néztem bele a tükörbe. Örülök, mert csak szarabbul indította volna a napot az, ha szembesülök a ténnyel, hogy ma is úgy nézek ki, mint egy csöves. Nem örülök, mert lehet, hogy ha tudom, nem dolgozni jövök be, hanem csak szürcsölgetni egy kis ingyen kávét, esetleg kajálni valamit, ha úgy döntök, befejezem egy kicsit az önmagam ellen folytatott éhségsztárjkot, és még Ő is itt lesz, akkor legalább kétszer beletúrtam volna a hajamba. A zombiság ellen meg úgysem tudok mit csinálni. Akkor is simán összekevernének egy pandával a hullasápadt bőröm és a sötét karikák miatt, ha egy hetet aludnék.
Régebben szinte minden ismerősöm úgy gondolta, hogy jóképű vagyok. Néhányan kifejezetten emiatt keresték a társaságom - főleg lányok, akiket később el kellett keserítenem. Sosem értettem, hogy a testvérem miért nem népszerűbb nálam, hiszen egy-két vonás kivételével ugyanúgy néztünk ki, ráadásul ő még osztályelső is volt. Nem tartott sokáig kideríteni, hogy a valóságot kicsit sem tükröző romantikus regények és filmek miatt a többség nagyobb becsben tartja a rosszfiúkat. Vagy legalábbis azokat, akiket annak gondolnak. Engem annak gondoltak, mert éppen csak bukdácsoltam, minden buliban ott voltam, és időnként annyira kiütöttem magam, hogy egy kaktuszra azt hittem, macska. Nekem a romantikus regények és filmek szereplőivel ellentétben sosem kellett ez a népszerűség.
- Tessék, egészségedre... bocs, amúgy mindig elfelejtem a neved - pislog rám hatalmas szemekkel Cindy vagy Candy, miközben elém rak egy nagy bögrét, meg egy nagy kancsónyi kávét.
Csak megvonom a vállam. Ha arra várt, hogy ennek örömére feltetoválom a homlokára, nem nyert. - Nem számít.
- Hát jó. Ha kell még valami, akkor szólj - eltűnik az "illetékteleneknek belépni tilos" feliratú ajtó mögött, én pedig tejet öntök a kávémba, majd szürcsölni kezdem.
Eszembe jut a rejtélyes telefonszám, és mintha az imént lomhán megrezzent volna az a romhalmaz előttem. Kíváncsian olvasom a két újonnan érkezett üzenetet, majd gondolkodás nélkül nyomok rá a "válasz" funkcióra.
"Honnan tudod, hogy jó kezekbe került? Lehet, hogy soha nem adom vissza. Amúgy meg, ha az én segítségemet akarod motor témában, azt nem sms-ben kéne megvitatni. Nem vagyok egy Sherlock, de ha a kezembe tudtad nyomni azt a fecnit, akkor valószínűleg nem a Marson vagy, tehát, ha dumálni akarsz, gyere már ide, légyszí'. "
Határozottan küldöm el az üzenetet, majd elkezdek körbepillantgatni, hátha tényleg az én társaságom keresné valaki.

Tell me pretty lies, look me in the face,  tell me that you love me,  even if it's fake 'cause I don't fucking care,  at all.   I act like I don't fucking care.
You're on my mind like a song that I can't escape


Townspeople

avatar
♡ :

❖ age :
23

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Demian & Jax -- you make me wanna die    Pént. Aug. 10, 2018 8:25 pm

Apró mosollyal az arcomon nézem a telefonom kijelzőjét. Olyan apró az a mosoly hogy szinte nem is látszik, de jó is ez így, mert a végén még megkérdeznék a többiek, hogy mi a francért vigyorgok úgy mint egy idióta. Kamuzhatnék nekik valami hülyeséget, de nincs hozzá hangulatom, inkább csak újra elolvasom a válasz sms-t.
Azt hittem, hogy el fog küldeni melegebb éghajlatokra, pláne azután, hogy milyen paprikás hangulatba került az imént a téves beosztás miatt, de nem. Egyelőre még úgy tűnik, hogy talán elviseli a hülyeségeimet.

”Attól nem félek, hogy nem adod vissza. Nyugodtan megtarthatod ha szeretnéd.  Öt perc és megyek”

Pötyögöm be a készülékbe a választ majd nyomok rá a küldés gombra. Lehetőséget adok neki arra, hogy meggondolja magát, meg magamnak is adok egy kis időt. Nem akarok egyelőre magyarázkodni a többieknek hogy miért is ülök át egy másik asztalhoz. Már csak percek kérdése, hogy befejezzék az evést és kiegyenlítsék a számlájukat majd lelépjenek. Én majd azt mondom, hogy éhes vagyok, és maradok kajálni, vagy valami hasonló.
Türelmetlenül dobolok a lábaimmal az asztal alatt, mire a mellettem ülő rám is szól, hogy fejezzem be, mert olyan érzése van, mintha földrengés lenne. A többiek persze jót derülnek ezen, majd kérik a számlát, fizetnek és mennek is. Nem kell magyarázkodnom, hogy miért is maradok, körülbelül leszarják mit csinálok, ami nekem most baromira megfelel. Elteszem a zsebembe a telefonom, majd felkelek és átmegyek Jax asztalához, hogy vele szemben ülhessek le.
- Hajlandó vagy nekem segíteni? - nézek rá kíváncsian.
- Cserébe kérhetsz valamit, vagy meghívlak kajálni. - Valahogy ki kell derítenem, hogy én bejövök-e neki, vagy eddig totális tévedésben voltam és inkább a nők érdeklik, nem akarom totálisan leégetni magam, bár most nincs itt senki ismerős se, szóval nyugodtan lerázhat a fenébe… attól még ugyan úgy ide fogok járni kajálni. De az is előfordulhat hogy valami csoda folytán szerencsém lesz ma és hajlandó segíteni, még akkor is ha igazából eszem ágában sincsen motort vásárolni. Csak akkor ha eljön velem és találunk olyat amire azt mondja, hogy jó. Azt hiszem nem vagyok normális.
Elit

avatar
♡ :


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Demian & Jax -- you make me wanna die    Csüt. Aug. 23, 2018 10:53 pm
Sok szeretettel íródott Demian számára.
Egy hónapja van jogosítványom. Fél évvel azután szereztem meg, hogy eldöntöttem, változom, tarthatatlan az addigi életvitelem. Túl sokszor kaptak kocsilopáson, és hogy emellett jogsim sem volt, csak olaj a tűzre - még szerencse, hogy nem zsaruk voltak. A motort a legelső "munkám" során félretett pénzből újítottam fel, azokból az illegális időkből, amikor még maradt valami a fizetésből hónap végére. Nem számított, hogy valójában sosem érdekelt különösebben a működése, egyszerűen csak be akartam bizonyítani magamnak, hogy én állandóan betépve is képes vagyok megjavítani, nem mint apám. Végül megszerettem. Valahogy a motorosokkal kevésbé állnak le kötekedni, mindegy, hogy rendőrök, vagy bandatagok. A jogsi azonban kellett. Más kérdés, hogy azt sem egészen legálisan szereztem. Majd kocsit veszek törvényesen, ha az elkövetkezendő húsz-huszonöt évben össze tudom rá kaparni a pénzt.
Egyfelől halálos nyugalommal, másfelől furcsa csalódottsággal kortyolok bele a kávémba, miután néhány perc elteltével semmi jelét nem látom annak, hogy valaki közeledne felém. Na, nem mintha különösebben izgatna, de... de azért beszéltem volna valaki olyannal, akinek nem Jax vagyok, aki feketén dolgozik itt, vagy Jax, akinek zűrös ügyei vannak, esetleg Jax, akinek az egész családja alulról szagolja az ibolyát, és depis. Valakivel, akinek végre én mondhatom el a nevem, mert semmit nem hallott rólam. Már épp indulnék Cindy vagy Candy után, hogy hozzon már valami hidratálót is a kávé mellé, mert majd kiszáradok, mikor az áldozat megérkezik.
Azon nyomban odakapom a fejem, mikor megszólít, de ami flegma, lenéző pillantásnak indul, magától átvált színtiszta csodálkozásba. A sokkhatástól kikerekedett szemekkel nézek a srácra, akibe a lelkem utolsó ép darabja néhány hete belezúgott.
- Khm.... izé, öhm, ja, segítek - sietősen kapom el a tekintetem, így biztosan nem kerüli el a figyelmét, hogy úgy viselkedem a jelenlétében, mint egy nyolcadikos kamasz, akinek életében először jön be valaki. - Először, izé... elmondhatnád, mire kéne a moci, csak mert sokféle létezik. Amúgy kösz, de nem szoktam enni, mármint... - jézusom, te idióta, szedd már össze magad! S még abban a pillanatban, hogy kimondtam, égi jelként kordul meg a gyomrom, napok óta először.
- Szóval, mire kéne a járgány? - érdeklődve pillantok rá, miután némileg sikerül legyőznöm a kezdeti hormonzavaros tini viselkedést.

Tell me pretty lies, look me in the face,  tell me that you love me,  even if it's fake 'cause I don't fucking care,  at all.   I act like I don't fucking care.
You're on my mind like a song that I can't escape


Townspeople

avatar
♡ :

❖ age :
23

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Demian & Jax -- you make me wanna die    
Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down
 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Chicago Guilty frpg :: Chicago :: Belváros-
^
ˇ