Aller en haut Aller en bas
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Be careful making wishes in the dark
● We will be history and you will remember us for centuries ●
Chicago vár rád!
Mire vársz még, lépj be!
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Lépj közelebb
vár itt rád egy másik világ!
Név:

Jelszó:



Csacsogjatok csak
kis fecsegő poszáták!
Várunk rád!
Csatlakozz hozzánk FB-n!
Nagydumások
csacsogjatok csak!
Emmett Ryder
 
Maya Reed
 
Olivia Reed
 
Kim Tae Oh
 
Derek Thredson
 
Washington Willow
 
Madison Davis
 
Nora Mcneel
 
Josh Williams
 
Tamara Malone
 
mindenki üzen
de vajon most ki írt?
Carlos Acosta

Yesterday at 7:15 pm

Derek Thredson

Yesterday at 9:28 am

Carlos Acosta

Szomb. Jún. 16, 2018 10:50 pm

Meadow Ryder

Szomb. Jún. 16, 2018 8:51 pm

Lynx W. Seo

Szomb. Jún. 16, 2018 5:18 pm

Han Xiaowen

Szomb. Jún. 16, 2018 4:29 pm

Lynx W. Seo

Szomb. Jún. 16, 2018 1:10 pm

Lirina Henscott

Szomb. Jún. 16, 2018 10:33 am

Olivia Reed

Csüt. Jún. 14, 2018 10:16 pm

Eleonora Merritt

Csüt. Jún. 14, 2018 9:46 pm

Lily Mcneel

Csüt. Jún. 14, 2018 5:52 pm

Emmett Ryder

Csüt. Jún. 14, 2018 3:20 pm

Emmett Ryder

Csüt. Jún. 14, 2018 2:43 pm

Kik vannak itt?
Te is köztünk jársz?
Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 1 Bot

Aiden Cross, Dan Hiroya, Derek Thredson, Lirina Henscott, Rosie Bale

A legtöbb felhasználó (41 fő) Szomb. Jún. 02, 2018 7:34 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Demian & Jax -- you make me wanna die

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar

❖ :


❖ user since :
2018. May. 22.

❖ age :
23

❖ humor :
out of stock

Mentális beteg

TémanyitásTárgy: Demian & Jax -- you make me wanna die    Hétf. Jún. 04, 2018 11:35 am

Sok szeretettel íródott Demian számára.
Egy ideje minden éjjel azt álmodom, hogy madár vagyok. Valami nagytestű madár. Például sas. Szabadon szállok, fel az égig, majd egy ponton zuhanni kezdek, magatehetetlenül. És mire testem a földnek csapódik, már újra ember vagyok. Sosem tudom meg, meghaltam-e, haldoklom-e, vagy túlélem; az álombeli esést valódinak képzelve mindig megrázkódik a testem, és magamhoz térek. Általában a lakásnak különböző pontjain, mivel amióta ezt álmodom, alvajárok. A felriadás időpontja majdnem mindig percre pontosan ugyanaz. Túlságosan megsavanyodott vagyok ahhoz, hogy ezt valami túlvilági humbuknak gondoljam. Inkább csak a tudatalattim próbálja a tudtomra hozni, hogy zavarodott az elmém, és ideje lenne már huszonharmadik életévem alig betöltve önként bevonulni valami törvényen kívül működő, középkori módszerekkel gyógyítani próbáló diliházba. Ebből én csak annyit értek meg, hogy ki kéne menni elszívni egy cigit, miközben legurítok néhány stampó olcsó vodkát, és vissza kéne menni aludni. Ezek után reggel mindig a testvérem ágyában ébredek.
Apa mindig azt mondta, hogy azért lettem buzi, mert még tizennégy évesen is átmászkáltam Joelhez, ha éjjel valami nem úgy ment, ahogy szerettem volna. Nem haragudtam rá ezért, mert neki sosem volt testvére. Ikertestvére meg pláne. Nem érthette, mi az a furcsa kapcsolat köztünk, mintha ketten érnénk egyet. Bár mindig is én voltam a szentimentálisabb kettőnk közül, Joel is mindig így látott bennünk. Ezért hiányzik még mindig annyira.
Tizenegy körül lehet. A telefon eszeveszettül csörög, s miután végighallgatom a csengőhangom, idegesítő pittyegés jelzi, hogy üzenetett hagyott a zaklatóm.
Hallod, kölyök, nem muszáj ám visszavennelek állandóba, ha még a seggedet sem tudod betolni időben.
Hát persze. Ma is elkéstem. Nem érdekelne, ha nem az lenne a tét, hogy a főnök újra hivatalosan alkalmazzon az étkezdénél, és végre legyen valami az életemben, amire tudok építeni. Mindig legyen itthon cigi, pia, tudjam tankolni a járgányt, és elmondhassam a dokinak, hogy van rendes állásom.
Kómásan, kisség duzzogva állok neki összekapni magam. Bár odakint már picsagatyában flangálnak a lányok, és kivillannak a bicepszek a srácok trikóiból, én nem engedek a hosszúújjúból; még egy bőrkabátot is ráveszek. Sosem tölt el büszkeséggel, ha valaki véletlenül észreveszi a vágásokat a kezeimen.
Kivételesen eszemben sincs a személyzeti bejáratot használni. Általában utálom, ha nem csak azokkal találkozom, akikkel muszáj találkoznom munkaidőben, de most más a helyzet. Egyetlen személy van, akivel muszáj találkoznom, még ha csak egy pillantás erejére is. Azért álltam le a metről, mert elég nekem ő is. Még ha nem is ismerem.
Elpöckölöm az utolsó szál meló-előtti-cigim, és nagy levegőt véve lépek be. Természetesen most is ott ül a szokásos helyén, a szokásos arcokkal, pont az "iiletékteleneknek belépni tilos" feliratú ajtó mellett. Én illetékes vagyok. Muszáj elmennem mellettük, ha nem akarom, hogy kirúgjanak.
- Ééés megérkezett, csupán másfél óra késéssel, gratulálok, cicafiú - hangosan, tapsolva üdvözöl a nagyszájú pincércsaj, akinek nem tudom a nevét, és ő sem az enyémet, de sosem bír leállni a szekálódással. Akciójával felhívja rám a figyelmet, ami engem megijeszt, én megbotlom a saját lábamban. Pont amellett a bizonyos asztal mellett. Sikerül ugyan visszanyernem az egyensúlyom, de kiesik a kulcscsomóm a bőrkabátom zsebéből. Amint lehajolok érte, nagy zörejjel esik mellé a már amúgy is elég szar állapotban lévő telefonom. Mindennek tetejében a nagyszájú pincércsaj röhögve lép oda hozzám, és összeborzolja a hajam.
- Itt lesz a randid, cicafiú - magamban bosszankodva, mégis ezerrel dobogó szívvel szedem össze a kihullott tárgyakat, és a telefonom vizsgálom, melynek kijelzőjéből újfent letört egy darab.
Csak egyszer nem osonok be a hátsó ajtón. Csak egyszer, és akkor is halálra égetem magam. Ráadásul pontosan a srác orra előtt, aki előtt elvileg be akartam volna vágódni. Itt lesz a randim, mi?

Tell me pretty lies, look me in the face,  tell me that you love me,  even if it's fake 'cause I don't fucking care,  at all.   I act like I don't fucking care.
You're on my mind like a song that I can't escape


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

❖ :


❖ user since :
2018. May. 28.

Gazdag

TémanyitásTárgy: Re: Demian & Jax -- you make me wanna die    Hétf. Jún. 04, 2018 3:51 pm


- Mr. Wetfall, megmondaná, hogy ezzel a külsővel hogyan akar érvényesülni a tudomány világában? - néz végig a prof a karjaimon majd a tekintete a nyakamon lévő tetoválásra siklik. Csak irigykedik, mert neki sohasem volt mersze ahhoz, hogy kivarrassa magát én pedig a következményekkel mit sem törődve megtettem. Ha be akartam volna vágódni akkor nyakig begomboltam volna az ingem, hogy a gallér elrejtse a nyakamon lévő mintát és hosszú ujjú inget vettem volna föl, de nem, nem fogok úgy kinézni mint egy rohadt pingvin csak azért, mert szóbeli vizsgát kell tennem az egyik legmaradibb tanárnál.
- A szüleimnek hála amióta csak az eszemet tudom ilyen körökben mozgok, és amíg nincs a nevem előtt a Dr. addig mindenki le fog nézni, teljesen mindegy hogyan nézek ki. De amint oda kerül, már nem fogja érdekelni őket a kinézetem, hanem azzal lesznek elfoglalva, hogy már letettem valamit az asztalra. A tudásom érdekli őket egyedül, semmi más. - Viszonylag hosszú és normális válasz ez a részemről, bár meg tudtam volna sokkal rövidebben és lényegre törően is fogalmazni, nem tettem, mert azért jó lenne ha nem buktatna meg csak azért, mert szemtelen vagyok.
A prof előre dől a széken és össze kulcsolja az ujjait az asztal lapján, látszólag nagyon belemerül a gondolataiba, majd megfogja az előttem lévő lapot elveszi és megnézi.
- Nem jegyzetelt le semmit sem. -
- Nem volt rá szükségem Tanár Úr. - adom meg az egyszerű és rövid választ, majd egy újabb szünet következik, amikor a gondolataiba süppedve bámul ki a fejéből. Lehet azt várja mikor leszek ideges, de nem leszek, tudom a tananyagot, bármit kérdezhet.
Másfél órával később megkaptam az ötöst, mert nem tudott olyat kérdezni amire ne tudtam volna válaszolni. Ha nem lennének tetoválásaim akkor negyed óra alatt végeztünk volna, de vannak olyan tanárok akiket ez nagyon zavar és nem akarják, hogy huligánnak kinéző hallgatók is megkapják a diplomájukat.
Az utam szokás szerint nem haza vezet hanem az étterembe ahol a többiek már elfoglalták a szokásos asztalt. Levágódok melléjük és hallgatom miről beszélnek. Természetesen a legutóbbi buliról, ami tegnap volt és én hülye kihagytam, de nem baj, mert most minden részletet meg fogok tudni.
- Ott volt Josh… - mondja az egyikőjük, mire felkapom a fejem. Az a szerencsétlen már másfél hónapja követi a húgomat de ha minden igaz akkor ő most nem volt ott.
- és? - kérdezem, mire a többiekből majdnem kirobban a nevetés.
- Össze jött Kassievel. - mondják két hahota között, mire az én képemen is megjelenik egy vigyor. Az a két ember tökéletesen össze illik, kár, hogy ezt ők csak most ismerték fel, sok fejtörétől megkímélhettek volna minket.
Az ajtó nyitódik, mire végre belép rajta Ő. Én kezdtem el ebbe az étterembe járni, a többiek pedig mindig csatlakoztak hozzám, most pedig már törzshellyé vált. Azt hiszik, hogy csak a jó kaja miatt jártam ide, de ez nincs így. A szemem sarkából figyelem, és szegény pont a mi asztalunk mellett ejti el a dolgait. Lehajolok és felveszem a telefonját, a hátlaphoz pedig egy apró cetlit szorítok, hogy ha elveszi tőlem akkor átkerüljön hozzá  a papír darab.
A papíron csak egy telefonszám található, méghozzá az enyém, valamint egy rövid szöveg, miszerint írjon rám. Megfogadtam, ha letudom az összes vizsgám valahogy beszédbe elegyedek vele.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

❖ :


❖ user since :
2018. May. 22.

❖ age :
23

❖ humor :
out of stock

Mentális beteg

TémanyitásTárgy: Re: Demian & Jax -- you make me wanna die    Kedd Jún. 05, 2018 2:06 pm

Sok szeretettel íródott Demian számára.
Egyébként, nem mindennapos tevékenység nálam, hogy leégetem magam a munkahelyemen. Csak akkor, ha van nézőközönség. A számomra kiosztott munka nem igényel nagy figyelmet; nekem nem, hiszen van érzékem a főzéshez. Sosem panaszkodtak még a kajámra, csak a sznob köcsögök, akik azt gondolják, hogy tizenhat csillagos étteremben vannak, és akik amúgy gőzöm sincs, hogyan keveredhettek erre a környékre. Talán kurvázni. Sosem égettem még oda semmit, és sosem adtam extra adag krumplit, ha grillezett zöldséggel kérték a rántott sajtot. Az emberek közelsége viszont összezavar. Az összes emberé. Az csak hab a tortára, ha van köztük olyan is, aki bejön.
Nem realizálom a cetlit a telefonom hátlapjánál. Bosszankodva gyűröm épp a zsebembe, mikor az "illetékteleneknek belépni tilos" feliratú ajtóban megjelenik a főnök lánya. Talán Cindy, vagy Candy, valami ilyesmi. Csoda, hogy a saját nevemet meg tudom jegyezni.
- Helló, cicafiú - Cindy vagy Candy szereti tartani a lépést az alkalmazottakkal - még akkor is, ha valójában nem ő a főnök -, és egyszer hallotta, hogy a nagyszájú pincércsaj cicafiúnak szólít. Szegény azt hitte, ez a menő, és azóta ő is ezt csinálja. Amúgy kedves lány. - Bocs, hogy berángattalak, de elnéztem a beosztást. Ma Jasonnek kellett volna bejönni, nem neked. Tényleg nehari, de olyan hasonló a nevetek - olyan bájosan mosolyog rám, mintha nem tudna róla, hogy nem csípem a lányokat.
- Édes faszom... most komolyan? Csak az első két betű ugyanaz... ráadásul nemtom', honnan szerzek új telefont, mert ez kuka - lecsapom a pultra azt a hulladékot, és idegesen huppanok rá az egyik bárszékre. - Ezért jössz nekem fél liter ingyen kávéval, most.
Mosolyogva ingatja a fejét, majd eltűnik az ajtó mögött, hogy teljesítse a kívánságom. Idegenek környezetében általában nem szólalok meg, ha nem muszáj. Ez alól kivétel minden olyan eset, amelyben valaki felidegesít. Akkor megmondom a magamét, nem számít, hányan lesznek fültanúi. Hozzáteszem, nem mintha nem lenne elég kedvező áron a dolgozóknak minden itt fogyasztható dolog, de azért mégsem ugyanaz, mint az ingyen.
A kávéra való várakozás közben még egyszer átnézem a telefonom. Használható még, de ha így folytatom, maximum egy hétig. A képernyője darabokban, néhány helyről már ki is esett, mintha egy kirakós játékból hiányozna pár darab. De mi a szar volt az a papír?
Előkaparom a zsebemből, kihajtogatom, és értetlenül bámulok az elém terülő telefonszámra. Alig észrevehetően pillantok a szemem sarkából a mögöttem lévő asztalra. Csak Ő és a haverjai férhettek hozzá. De mi oka lenne bármelyiküknek is megadnia a telefonszámát? A durvább opció szerint szórakozni akarnak, vagy kideríteni, hogy mennyiért vagyok hajlandó szobára menni velük. A lájtosabb opció szerint dílernek kellek, vagy tesztalanynak. Mindkettőre volt példa korábban, de telefonszámot még sosem kaptam ismeretlentől. Ha szeretnék is a végére járni... én biztosan nem hívom fel. Általában az utolsó pillanatig halogatom a szerelő hívását is, ha valami elromlik a lakásban. Csupán egy ötlet maradt.
Próbálom a törött képernyő lehetőségeit kimaxolva, a lehető legtökéletesebben leírni a tőlem telhető legfrappánsabb üzenetet.
"Szia... Elhagytad a telefonszámodat."
Többen is mondták már, hogy iszonyatosan fahumorom van.

Tell me pretty lies, look me in the face,  tell me that you love me,  even if it's fake 'cause I don't fucking care,  at all.   I act like I don't fucking care.
You're on my mind like a song that I can't escape


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom


TémanyitásTárgy: Re: Demian & Jax -- you make me wanna die    

Vissza az elejére Go down
 
Demian & Jax -- you make me wanna die
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Chicago Guilty frpg :: Chicago :: City of Center-
Ugrás: