HomeHome    CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Be careful making wishes in the dark
● We will be history and you will remember us for centuries ●
Belépés
Chicagoba!
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multikapcsoló
új arcokkal...





Szavak
tôled, tôlem.
Nem a neved számít,
csak az, hogy itt vagy...
Jelenleg 25 felhasználó van itt :: 7 regisztrált, 0 rejtett és 18 vendég :: 1 Bot

Aaron Posey, Archibald Peck, Hugo Windsor, Kendra Gray, Leslie J. Brown, Mads Stendhal, Natalie York


A legtöbb felhasználó (41 fő) Szomb. Jún. 02, 2018 7:34 pm-kor volt itt.
Válaszd meg a nézôpontodat,
és megváltozik a valóság.
Hasgörcsös megbeszélés - Jonah / Hugo
írta: Jonah Serpen
Today at 9:13 am

Aimee King-Parker
írta: Aimee King- Parker
Yesterday at 11:30 pm

Home sweet home - Bonita & Diego
írta: Diego Calí
Yesterday at 8:58 pm

Harris & Mads - My cocain and I are fine, thanks
írta: Mads Stendhal
Yesterday at 7:55 pm

Finish me!
írta: Demetri Novikow
Yesterday at 5:16 pm

Pippa && Alex
írta: Philippa Lockheart
Yesterday at 4:18 pm

Ismét veled
írta: Christopher Nam
Yesterday at 3:31 pm

Shopping for a special occasion - Jen / Hugo
írta: Hugo Windsor
Yesterday at 1:06 pm

when i wake i am afraid, somebody else might take my place
írta: Kendra Gray
Yesterday at 10:55 am

Cain Colt
írta: Eris Fairy
Yesterday at 6:35 am

Avatarfoglaló
írta: Harris Serpen
Kedd Szept. 18, 2018 6:43 pm

Harris Serpen
írta: Camille o'Chase
Kedd Szept. 18, 2018 6:33 pm

Ceasar Calí
írta: Diego Calí
Kedd Szept. 18, 2018 9:55 am

Elkészültem!
írta: Harris Serpen
Hétf. Szept. 17, 2018 9:01 pm

Partnerkeresô
írta: Hella R. Moreau
Hétf. Szept. 17, 2018 7:07 pm

Kék kapu
egyenesen a face-re.

Share | 
 

 Dorian and Evelyn

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Dorian and Evelyn   Vas. Május 20, 2018 5:27 pm






Dorian and Evelyn

A szex szerelem nélkül csak üres szenvedély. Viszont az üres szenvedélyek között az egyik legjobb.

- Még! Még! Még! Igyál Eve ne sajnáld! - skandálja a nyolc fős lánysereg, kezükben egy-egy apró pohárkával amit sorra nyomnak a kezembe jelezve, hogy bőven van még hátra néhány kör. Hogy mit iszok? Fogalmam sincs... hogy milyen összejövetelen vagyok? Jelen állás szerint úgy tudom, hogy egy általunk szervezett leánybúcsún, amit Amira barátnőnk tiszteletére szervezünk lassan két hónapja. Ma érkezett el a nagy nap, ma tűztük ki célul életünk legutolsó együtt töltött igazi nagy dorbézolását ahol nem számít semmi és senki, mi még egyszer jót akarunk mulatni. Persze lehet mondani, hogy egy házasság még nem a világ, és nem választhat el bennünket senki csak azért, mert valamelyikünk ujjára felkerül a karikagyűrű és talán idővel rálép a családalapítás rögös útvesztőjére. Amira esetében ez nehezen lenne kivitelezhető természetesen, hiszen köztudott, hogy egy gyerekkora óta tartó és elhúzódó betegség miatt nem vállalhat gyermeket, de ez még nem jelenti azt, hogy nem akar idővel ő és a párja Jack örökbe fogadni néhány elanyátlanodott kis porontyot. Eleve egy pimaszul tündéri lányról van szó, akiről nem tudnám elképzelni, hogy a saját problémája miatt ne akarna segíteni valakin, vagy éppen a férjét megajándékozni ha nem is egy saját gyermekkel, de közösen vállalhatnak és maguk mellé vehetnek egy olyat, aki ha más értelemben is de pont olyan hányattatott sorsú, mint ő maga. Sokan kinevetnének ha azt mondanánk, hogy ezzel egy fejezet lezárul az életünkben és az a barátság ami kis iskolában köttetett közöttünk főként szüleinknek köszönhetően, az most bevégeztetett. Mi magunk is tudjuk, hogy vannak olyan kapcsolatok, olyan piszkosul erős és megszakíthatatlan kötelékek, amin nem változtat az idő se a távolság. Viszont ez a távolság hatalmasra nyúlik közöttünk, hiszen Amira és Jack is a távol keletet választották maguknak a vőlegény munkájából kifolyólag. Az a lány akit nyolc éves koromban ismertem meg, az a lány aki egész életében utálta a kínai kaját, aki rosszul volt a sushitól és a létező összes tengeri lénytől amit ott a világ túloldalán nagyon vidáman falatozgatnak, most mégis hatalmas lépést tesz az életben ahhoz, hogy egy olyan férfi oldalán legyen boldog, aki messzi tájakra kalauzolja őket. Olyan tájakra, ahol pont azon dolgoknak kell majd szentelnie a drága idejét, olyan emberek közé kell beilleszkednie, akikkel soha nem volt képes zöld ágra vergődni. Mert mint annyiszor mondta: "A távol kelet annyira más világ. Nem lennék képes soha beleszokni, pedig nézd meg Lara ezeket a gyönyörű tájakat! Nézd meg ezt a bambuszerdőt és látod?! Most, hogy lehet egy pagoda ennyire gyönyörű? Tudod mit? Majd ha egyszer jól fogok keresni, akkor elmegyek és beleszeretek... Istenemre mondom, hogy megfogom szeretni! Ki tudja, talán ott kezdhetnék új életet." Mindig álmodozó lány volt, de minden álma valóra vált. Engem pedig megevett a sárga irigység, mikor megkapta a sárga masnis kisruháját amit mindig is szeretett volna, de a szüleinek nem merte elmondani. Mikor egy kiskutya cövekelt le a házuk előtt, megtarthatta, hiszen pont az előtt akartak maguknak kutyát venni, minek után hőn szeretett tizenhat éves Jessy kutyájuk kimúlt. Egész kislánykorában arról álmodozott, hogy egyszer tanító lesz, hogy táncot, balettet és egyéb kortárs táncot fog tanítani majd kisgyerekeknek. Ő pedig elérte az álmait, tett értük, küzdött és harcolt, hogy aztán elérje a végső célját, miszerint ellátogat keletre, hogy megszeresse az ottani világot. Új életet kezdhet ráadásul egy férfi oldalán akivel már négy éve alkot boldog párt. Amira kijelenthetjük, hogy jó csillagzat alatt született és minden olyan szerencse ami az életét alakította, tőlünk fosztatott meg csak, hogy ő boldog legyen. Mi pedig többiek ezt sose sajnáltuk tőle.
- Még ezt, Életem, jönnek a srácok! - kapom a kezembe az utolsó poharat, s a következő pillanatban már néhány csinos táncos srácon akad meg a tekintetem, akik határozott léptekkel sorjáznak elő a félreeső helyiségből. Nem tudom, hogy ez szerepelt-e a tervünkben, a magam részéről biztosan nem, hiszen ha valaki, hát én voltam az aki erőteljesen tiltakozott mikor Sandra felhozta lehetőségként a táncos fiúkat. Valamiért soha nem vonzott ha néhány kigyúrt legény a farkát himbálva mászott bele az ember lányának ölébe, de úgy látszik, hogy a többiek személyes sértésnek vették volna, ha ez kimarad. Én viszont pont Amira miatt elleneztem a dolgot, mert tudom, hogy hasonlóképpen hozzám, ő se részesítette volna előnybe ha egy-egy kemény farpofa csapkod az arcába. Egy pillanatra a tömény kábulat, amit az alkohol és annak párája okozott elillan, ám ahogy meghallom Amira kurjantását, sikongását és éljenezését, rólam is leszakad az összes létező pánik és félelem, s ellazulva kapaszkodok bele egy felém nyújtott, hosszú ujjakban végződő inas kézbe. Az arcát csak hosszú másodpercek elteltekor tudom betájolni, de akkor se látok mást mint az egészen sötét, már-már feketének ható, metsző pillantású macska szemeket.



Szószám: 732 ; Öltözék: ;  @

Media

avatar
♡ :

❖ age :
26

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Dorian and Evelyn   Kedd Május 22, 2018 12:48 pm







A szerelem rejtély nekem,

de a vonzalom hihetetlenül egyszerű és pusztító.



- Megérkezett Dorian! –hallom a sürgölődő asszisztens elégedett felkiáltását, melyet a fél fülén lévő fejhallgató mikrofonján keresztül ad le Hamillnek. Az túlzás, hogy megérkeztem, hiszen még csak most pattantam ki a kocsiból, de még így, méterek távlatából is hallani a csaj idegesítő hangját, de a cipőjének sürgő kopogása egyre inkább erősödik, ahogy közeledek a hátsóbejárat felé. Ahogy szokta, cüppögve, az órákkal ez előtt felkent rúzsát eloszlatva az ajkain néz irányomba, míg felpöccinti orrnyergének tetejére a szemüvegét. Lenőtt festett, töredezett haja majdhogynem a feje búbján van copfba kötve, nadrágkosztümje pedig látszólag is látott már jobb napokat. Soha nem értettem… nevelőapámnak annyi pénze vagy, hogy fekhetne azokon és kényelmesebb lenne, mint az ágya, de egy, a munkáját jól végző, csinosabb nőszemélyre nem telik neki? Bár ki tudja… lehet ide juttatták a Hamill vállalatnál töltött évek, meg a családfő ágyában lebirkózott hosszú órák… még a gyomrom is felkavarodik, ha erre gondolok. És erről hivatalos formában a nevelőanyám nem tud semmit, gyakorlatban viszont minden este legalább egy üveg borba öli bánatát, míg arra gondol, hogy vajon annyira hűen szeretett férje most éppen melyik macácskájánál keresi az örömét. Voltaképpen sajnálom… Lucille alapvetően egy jótét léleknek hat, benne nincsen meg az a feltétlen rosszra való hajlam, egyszerűen bűnrészesévé vált egy olyan házasságnak, amibe nem akart belemenni, annak idején az üzlet végett az apja adta el Christophernek. Annak a Christophernek, aki most felajzottan, bőszült bikaként vágtázik keresztül a backstage folyosóján, hogy kezét melegítve, ujjat ropogtatva készüljön fel arcom jobb oldalának lebénítására.
- Nem megmondtam, hogy időben gyere?! –ordítja egyenest a képembe, majd következő mozdulattal akkora pofonnal jutalmazza tettemet, hogy kis híján megcserélődik a két fülem. Mint mindig, ajkamba harapok, mert tudom, hogy hirtelen felindulásból olyan dolgokat vágnék a fejéhez, amit nem volna szabad… leggyakrabban hallott mondatom, hogy „vegyél egy mély levegőt, és számolj el tízig, csak utána beszélj.”. És most is ezt alkalmazom. Vérben forgó szemekkel fordítom vissza fejemet a nálamnál egy fél fejjel alacsonyabb, köpcös fazonhoz, aki terebélyes csípőjére teszi kezét faggatás gyanánt.
- Igyekeztem, ahogy tudtam… -elhaló hangon adom meg a válaszomat. Igyekszem kikerülni, hogy végre az öltözőbe juthassak, ahol magamra tudom aggatni az aktuális munkagöncöt, de odébb sasszézva ismét utamat állja.
- Ez neked az igyekvés? Ha tényleg ide szerettél volna érni, akkor már itt lettél volna! –mindig ugyan az a forgatókönyv… leszegett fejjel kapok tarkóm után, hogy azt megdörzsölve végül csak elengedjem a fülem mellett.
- Megbocsáss, de dolgoztam –ezzel pedig sikerrel átiszkolok közte és a fal között, hogy végre betoppanjak az öltözőbe, és nagy lendülettel becsapjam magam mögött az ajtót, ami természetesen eget rengető robajjal vágódik ki Hamill jóvoltából.
- Hogy merészeled becsapni az ajtót az orrom előtt?! –üvölti, de a céltól eltérően szavai lepattannak a tarkómról. Lebontom magamról az inget, hogy azt a revü táncosokra kifejezetten jellemző, fekete izompólóra cseréljem, melynek egy apró vágást ejtettek a nyakán, hogy a választott hölgyemény minden további nélkül le tudja szaggatni rólam az anyagot. Milyen hasznos praktikák…
- Nem akartam becsapni, a huzat volt… -dünnyögöm az orrom alatt elégedetlenül, míg belebújtatom magamat a már eddig is szorongatott anyagba, és ezzel már nyúlok is az övemhez, hogy a farmeromat is egy rövidéletű göncre cseréljem.
- Ha megbocsájtasz… fel kéne vennem a munkaruhámat –ezzel pedig már fel is kapom az asztalról azt a bizonyos alsót, amit épp, hogy csak takarja a csomagot, de legalább olyan kellemetlenül vág az ember seggébe, hogy szíve szerint azzal a vékony kis szállal fojtaná meg a felettesét, aki erre a sorsra kárhoztatta. Elégedetlenül pöfékel, mormog valamit az orra alatt, de végül csak visszateszi az ajtót maga mögött. Mélyen sóhajtok fel, míg léptei a folyosón az ellenkező irányba haladnak, így teljes nyugalom telepszik rám, az öltözőre, de hallhatóan még a folyosóra is. Elvégre nem csapódik egy emberi test se a falhoz, hogy utat biztosítson a mindenen és mindenkin át- és keresztülgázoló Hamillnek.
- Siess, Dorian, dolog van! –hallom egyik társam hangját az ajtó mögül. Utálom ezt az egészet… ők azért vannak itt, mert valami meglepő perverzióból kifolyólag ezt akarják művelni. Én viszont kényszerből, és ennek a színpadon jelét se mutathatom… szerencsére az imidzsem arra kárhoztatott, hogy sejtelmes maradjak, érzelmektől mentes, de valahogy még így is elvárják, hogy jelét adjam annak: én ezt baromira élvezem.
A fekete felső és ugyan ilyen színű farmergatya kompozícióját egy ütött-kopott sportcipő, egy buggyos kabát és egy baseball sapka koronázza meg. Kitörve az öltöző magányából rögtön csatlakozhatok abba a sorba, ami elindult a színpad felé, hiszen további társaimmal mi lettünk arra a sorsra kárhoztatva, hogy kielégítsük egy lánybúcsúztató gárda összes kívánságát előre betanult koreográfiánkkal. Talán ez az egyetlen élvezhető formája a revünek, hiszen itt valós kontextusba kerülünk azokkal, akik leesett állal bámulják a produkciót.
Harmadikként állok be a többiek közé, szúrós tekintettel tartva az előttem álló sarkát, majd mikor az megmozdul, magam is követem, hogy a reflektorok éles fényébe léphessek. Tartom a menettempót és a fél méter távolságot az előttem állóval szemben, így érek el a ma esti delikvenshez. Feljebb pöckölöm a sapka siltjét, így vetve egy pillantást a meglehetősen gyönyörű hölgyre, akinek felajánlom a kezemet. Amint elfogadja, rögtön a színpadra vezetem, ahol a már felállított székek egyikéhez vezetem, jelezvén, hogy lesz oly’ kedves ott helyet foglalni. Pár méterrel állok előrébb, egy vonalban a többi sráccal, majd csak akkor kerülök közel… meglehetősen intim közelségbe vele, mikor kezdetét veszi a zene, ezáltal a tánc is.

Szószám: 875 szó ; Öltözék: Chippendale ; Zene: The eve

Faceless

avatar
♡ :

❖ age :
23

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Chicago Guilty frpg :: Chicago :: Belváros-
^
ˇ